Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

1988. szeptember 17., szombat Fesztiválra megy a balett Áz Isthar kapun át Irakból kapott meghívót a szegedi balettegyüttes: az idén másodszor rendezik meg a babiloni nemzetközi fesztivált, amely zenekai ok. operatársulatok, balett- és folklóregyüttesek „ seregszemléje. Bokor Rolandtól, a szegedi együttes vezetőiétől megtudtuk, hogy az idén három balett-társulat szereoel Babilonban: a lyoni, a Leningrádi Modern Balett és a szegediek. A tavaly első ízben megtartott fesztiválra még több mint 60 országból hívtak művészeket Ir-íkba: az idén rövidebb ideig tart. s kevesebb résztvevővel bonyolódik a művészeti találkozó: 28 ország művészei lépnek fel a 4 ezer 500 nézőt befogadó, arénaszerű színházban. szeptember 22-tő! október 2-ig. A fesztivál alapítója, igazgatója. egyúttal az ország kulturális miniszterhelyettese. s ráadásul maga is alkotó művész — rendkívüli érdeklődéssel fordul a magyar művészethez, érthetően: Budapesten tanult. Bartók tanítványaként. zeneszerzést. A magvar zene követeként számontartott zeneszerző és előadóművész. Munir Bashir kitűnően beszéli nyelvünket, és folyamatosan tájékozódik a magyar művészeti életről. A mindössze egyesztendős szegedi együttes tavalyi bemutatkozásának sikerét vehette hírül, s nemcsak meghívót küldött. hanem művével eazdagította a balettegvütles repertoárját. Különleges hangszereket megszólaltató zenéiére Saad Munir Bashir. a fia — aki szintén Pesten tanul 4- készített koreográfiát. Az úi. Isthar című darabot az utazás előtt. teenaD este bemutatták a szegedi közönségnek is a nagyszínházban. Babilonban »zzel egészül ki a tavalyi balettest műsora. A fesztiválbe mutató (27-én lesz) után. szeptember 28-án a bagdadi operában is fellép a szegedi együttes. Szeptember 30án érkeznek haza. s oktober 8-án már premier lesz a Kisszínházban: a Találkozások című esten kamaraműveket mutatnak be. Az úi szezonban hat úi taggal dolgozik tovább a szegedi balett: Éliás Zsuzsa a pécsi együttes szólistája volt. Kiss Stefánia a Staats Opertől. Kővári László a balettintézettől érkezett. Prepeliczay Annamária előbb a pécsi, maid a gvőri együttes tagja volt. Pataki András szintén a Gvőri Balettből szerződött át. Szeged testvérvárosában. Odesszában volt prímabalerina Elvira Karavajeva. négv éve balettmester: ebben a szezonban Szegeden dolgozik. S. E. Könnyű, finom, fényes A Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat a múlt héten mutatta be divatajánlatát 1989 tavaszára-nyarára. Az a tény, hogy — több nagy múltú vállalat összevonásával — éppen negyedszázada születiett meg a nagy múltú vállalat összekülönösebb hangsúlyt a divatbemutatón és az azt megelőző sajtótájékoztatón. Annál inkább tájékoztattak a vállalatvezetők piacaik helyzetéről. Termelésük fele jut el a hazai boltokba, illetve a továbbfeldolgozókhoz. Így az országhatárokon belüli forgalommal kapcsolatosan a vállalat kereskedői is sokat emlegetik mostanság a fizetőképes kereslet csökkenését. Agyneműiket például bánom minőségi- és árkategóriába sorolják. Gyönyörűek, csodaszépek a szaténból készült garnitúrák.. De könnyű megjósolni, hogy magas áruk miatt nem egyhamar keresik majd a tömegek ezeket. A termelésük 50 százaléka kerül közvetlenül exportra. Évente 20 millió dollárt és 30 millió rubelt kasszíroznak. A piaci pozíciók tartásához (netán erősítéséhez) elengedhetetlen a magasabb műszaki színvonalú gépek beszerzése. Ezért fogott a vállalat a milliárd forintnál is nagyobb összeget kívánó fejlesztésbe. Az újonnan vásárolt gépeknek a döntő része éppen a legnagyobb gyárba, a Szegedi Textilművekbe kerül. Az olasz ragadókaros, nagy vetületszélességű szövőgépek egyfajta garanciát jelentenek a termékek piacképességére. A vállalat dollárbevételeit szinte teljes egészében a fejlett országokból gyűjti. Már évekkel ezelőtt kiesett hagyományos vevőköréből a háborúzó Irak és Irán. Más afrikai országok fizetőképes kereslete is eltűnt az utóbbi években a Budaprint ügynökeinek a szeme elől. Érdekes, hogy új vásárlóikként jegyzik az USA, Kanada, Japán és Ausztrália kereskedőit. Legtöbb kelméjüket most is Ausztriában, Angliában, a Skandináv országokban, az NSZK-ban és Franciaországban veszik meg. A jövedelmezőség szem*pontjából a konvertibilis valutával fizető vásárlókkal szemben érzik magukat nagyobb biztonságban. A KGST merev árrendszere, a rubelszorzók és kereskedelempolitikai támogatások bonyolult rendszere és egyre Budaprint-divat csökkenő mértéke miatti bizonytalanság itt sem húzóerő a gazdálkodásban. Egyébként a vállalat pénzügyi helyzete sem igazán stabil, az utóbbi hónapokban náluk is előfordult a tartozásaik miatti sorban állás. Hagyjuk most a közgazdasági fejtegetéseket és essen néhány szó a jövő év divatjáról. A lágy esésű, könnyű, finom tapintású, fényes felületű anyagok korszaka lesz 1989 melegebb időszaka. A krepp anyagokat a hagyományos hengernyomás helyett saját szabadalmú rotációs technológiával színezték, így új színek és mintázatok kerülhetnek hölgyeink ruhatárába. Továbbra is kedveltek lesznek a gyűrt felületek, ahogy a kereskedelmi igazgató fogai mázott: „a mintha megázott volna"-ruhák. A virágos, nagy mintájú szövetek is .sok vevőre számíthatnak. A leggyakrabban emlegetett Budaprint szövetek pedig valószínűleg a következők lesznek a boltokban: Casablanca (elegáns színek és diszkrét minták), India-Sumátra (sötétzöld az uralkodó árnyalat és a dzsungelvilág növényformái) és Las Vegas (élénk, rikító színek, mértani ábrák). j A Budaprint — 2 év után — ismét részt vesz az e hét péntekén nyitó őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Bólé István Kelmeválaszték a sajtótájékoztatón Sahmldt Andrea felvételei Modellek, „Szahara"-vonalakkal A költő szerelme Shumann csodálatos dal. ciklusának (Dichterliede) címét kölcsönözni az évad első szegedi operapremierjéról szóló beszámolóhoz, belátom, merész dolog. De nem merészebb, mint színre vinni a Hoffmann meséit, az irodalom egyik legnépszerűbb darabját, éppen közönségcsalogató elöadásbeli hagyományai nélkül — márpedig Nagy Viktor rendező és alkotótársai (Benedek Mária díszlet-, és Hoppál Judit jelmeztervező) ezt tették. Offenbach-bemu tatójukon a Luther apó kocsmájában mulatozó diákokból hiányzott a harsány derű, Spalanzani estélyéről a nagyvilági csillogás, a velencei képből az erotika bűvös illata; a három vendégművész nem a nagyromantika mesevilágát idézte fel, hanem egy fekete-fehér sorsdráma állomásait rajzolta meg. E drámában a hős tragédiája abban rejlik, hogy ő költő, tehát más, mint a többi ember. A tehetség bélyegét hordja magán, mint valami átkot, s ezért nem tud elvegyülni a tömegben, ezért rí ki mindig, mindenféle környezetből, és lesz kényelmes céltábla. Képtelen védekezni, mert nincsenek rejtő színei. Es képtelen alkalmazkodni, mlsrt saját belső világa gyökeresen különbözik attól, amiben él. Kétségbeesetten keresi a kettő közötti hidat, azaz a megváltó szerelmet, hiszen a költő is csak ember, aki társ nélkül magányos és boldogtalan; mit ér, hogy Ové a mindenség, ha senkije sincs, akivel megoszthatná? (Egész életműve nem más — mondja Heine Hoffmannról —, mint egy rémült sikoly, 20 kötetben.") Offenbach egyetlen operájának címszereplője nem egyszerűen regényes álmodozó, aki ábrándokat kerget, és rendre csalódik, inkább valamiféle gladiátor, aki a sorssal vív tóbbmenetes harcot, mégpedig életrehalálra — és persze, alulmarad. Csakhogy mindezt kellemesebb csupán sejteni, mintsem könyörtelenül szembesülni az elkerülhetetlennel; ebben a darabban ahhoz vagyunk szokva, hogy a kiállítás dekorativitásába, a gazdagon ragyogó zenei szövetbe és a fordulatos színpadi cselekménybe burkolva, cseppenként adagolják számunkra a tragédiát Most azonban nem számíthatunk tapintatra, nem andaloghatunk és érzeleghetünk — ennek az előadásnak merőben más az alaphangja. Az első jelenet sivár utcarészlete felett hidegen fénylik a telihold, mégis komor és sötét az éjszaka. Hirtelen kivágódik a középütt magasló épület ajtaja, és egy tehetetlen részeget löknek ki rajta úgv, hogy végiggurul a lépcsőn és elterül a földön. Emblematikus mozzanat: világosan jelzi, hogy a vesztesek errefelé milyen sorsra jutnak. A kocsmakép is nyomasztó: az elforduló homlokzat mögött feltáruló háromszintes, átlósan futó lépcsőkkel behatárolt játéktér valahogy börtönre emlékeztet, amit az ivócimborák egyöntetű fekete-szürke öltözéke még kamorabbá tesz. Ugyanez a jellegzetes Hoffmann meséi a Szegedi Nemzeti Színházban Rcti Csaba (Hoffmann) és Szonda Eva (Miklós-Múzsa) konstrukció szolgál később Spalanzani, majd Crespel tanácsos házaként is, meglehetősen bonyolult, de igen frappáns játéklehetőségeket teremtve a szereplőknek (kivált az igen jól felépített, valóban mágikus hatást keltő Antónia—Mirakel epizódban, ami szerintem az egész produkció művészi csúcsteljesítménye), ám a velencei képben kiábrándítóan kulisszaszerűvé válik, elveszti korábbi karakterességét, és elérdektelenedik. Különös módon a kasztümtervezőnek sem sikerült igazán megoldania ezt a jelenetet: Giulietta köntöse — tetszetős anyaga ellenére — jobbára otthonka, ahelyett, hogy a figura lényegéhez illő, dekoratív és kihívó toalett lenne (holott a manökenalakú ás -mozgású Bajtay Horváth Ágotát nem gond öltöztetni!). Antónia üde jelmeze viszont kitűnő (csak a szőke paróka színe és formája előnytélen Vámossy Évának), ami pedig Olympia ezüstharang-ruhakölteményét illeti, az maga a tökély (és az arckikészítés is piáratlanul szép!). Ráadásul Iván Ildikó káprázatos mozgáskultúrával, balerinához méltó adottságokkal •lepte meg hálás közönségét — éneklésében azonban a biztos magasságok és a perfekt muzikalitás mellett elkelno még szemernyivel több könnyedség és elegancia. Nagy Viktor friss dipUx. más operarendező, de régi, nagy tapasztalatú gyakorló muzsikus, ami partitúraértelmezésén és színészvezetésén egyaránt érzik. Jelentős egyéniség, aki már főiskolai vizsgarendezéseivel is megkülönböztetett figyelmet keltett — engem a Bajazzókkal egyenesen megrendített, La Mancha lovagjával meg elbűvölt. Hoffmannja, bevallom, nem Epílészeli hetek Újszegeden A Dél-magyarországi Tervező Vállalat terveiből, a megvalósult épületek fotóiból nyílik kiállítás holnap, kedden este 6 órakor a November 7. Művelődési Házban. A kiállítást Takács Máté, a Délterv igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmebe, majd „Mi lesz veled kertvárosunk?" címmel Újszeged jelenéről és jövőjéről rendeznek fórumot, amelynek vendégei a tervező vállalat igazgatója, és Kiss Lajos városi főépítész. A kiállítás október 3-áig tekinthető meg munkanapokon 10-től este 6 óráig, szerdán és csütörtökön délután 4 óráig. ragadott meg az előbbiekhez fogható elementáris erővel, jóllehet a tehetség és az önálló gondolkodás bátorsága ezen is átsüt, de valamelyest visszafogottabb a ilendület, a mondandó szuggesztivitása. Például, ahogy Miklóst állítja 'be Múzsának, érdekes vállalkozás — ám csak érdekes, és nem több. Pedig szívesen mondanám, hogy meggyőző, ha az lenne. De sajnos, legalábbis számoimra, nem az. Még nem. Talán tovább kellene gondolni, elvégre a sajtóbemutató, amit én láttam, a produkció nyilvánosságának első pillanata — és a szegedi Hoffmann remélhetőleg hosszú életű les::... Oberfrank Géza magabiztosan és sok fantáziával irányította az ápolt hangzású, telt színekkel játszó zenekart; a kórus egyetlen apró tempóingadozása, gondolom, a premierláz számlájára írható (az együttes új karigazgatója Gyüdi Sándor). Az énekes szólisták közül elsősorban Szonda Éva zeneileg és színészileg egyaránt remek "Miklósa tűnt fel — ez az alakítás csupa közvetlenség, finom báj és elevenség. Iván Ildikó légkört teremtő egyéni ség. Vámossy Éva Karcsú hangjához Antónia szólama néhol túlságosan súlyos és. megerőltető, de a művésznő bensőséges lírája, kivételes érzékenysége ismét az est maradandó élményének bizonyult Bajtay Horváth Ágota szép és vibrálóan izgalmas Giulietta, előadásának drámai feszültsége van — kár, hogy hangi diszpozíciója a sajtóbemutatón nem tűnt kifogástalannak, bár ezt lélekjelenlétével sikerült áthidalnia. A címszereplő Réti Csaba a tragikus hoffmanni sors megjelenítésében mondhatni új minőséget hozott, s ez annál is értékesebb teljesítmény, mivel a hangszine és hajlékonysága helyenként már nem vág egybe a szólam követelményeivel. Andrejcsifc István viszont a kívánatosnál egyelőre még simább és lágyabb a négy sátáni figura megformálásában, de jól teszi, ha a sötétebb színek beérését az időre bízza. (Így, a maga természetesen fiatal hangjával és megjelenésével valóban vetélytársnak minősülő Lindorf és Dapertutto — Coppeliusnak és Mirakelnek pedig nem is biztos, hogy aggastyánnak kell lennie.) Az epizodisták élére Bárdi Sándor neve kívánkozik — négy sajátos, összetéveszthetetlenül ..bárdis" karakterfigurát köszönhetünk neki. Erdélyi Erzsébet szép hangú Anya, Fekete Imre iól mozgó, kellően egzaltált Spalanzani (Nathaniel szólamában azonban a művésznek vannak problémái). Kenesey Gábor Crespel szerépében többet tudott önmagából megmutatni, mint kocsmárosként, Szakály Péter viszont Hermannként jobb, mintSchlemil köntösében. Szokatlan, elgondolkodtató előadás az új szegedi Hoffmann. Nem ígér könynyed szórakozást, felhőtlen kikapcsolódást. A költő három szerelme ezúttal igazán nem gáláns kaland, hanem egy ember becsapásának, megrablásának és kijátszásának története. Szikár dráma, kihámozva a mese köntöséből. Az idő majd eldönti, hogy melyik a maradandóbb Offenbach színpadán: ez a megfogalmazás — vagy mégis a mese...? Herényi Mária