Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-12 / 192. szám

18 1988. augusztus 13., szombat Környezetvédelmi állásfoglalás a bős-nagy­marosi vízlépcsőrendszerrel kapcsnlatban A Hazafias Népfront Or­szágos Elnökségének kör­nyezetvédelmi, valamint te­lepüléspolitikai bizottsága a Magyar Környezetvédelmi Egyesülettel közösen a na­pokban vitatta meg a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer megvalósításáról — a szakminisztériumok, az Or­szágos Tervhivatal, a beru­házás kormány-meghataí­mazottja által — a Minisz­tertanácsnak készített elő­terjesztés-tervezetet. A ter­vezettel kapcsolatban állás­foglalást alakítottak ki, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra. A dokumentum a többi között megállapítja: az épít­kezés előrehaladottsága, nemzetközi kötelezettség­vállalásaink, a környező, szomszédos országok jogos elvárásai miatt az építke­zés folytatása, és mielőbbi befejezése indokolt, annak ellenére, hogy a létesítmény ökológiai hatása, és rövidebb távú gazdaságossága vitat­ható. A vfz minőségét befolyá­soló nem kívánatos mellék­hatások túlnyomó többsége meghatározott feltételek biztosítása esetén elkerülhe­tő, és a rendszer üzemelése optimálisan szabályozható. Ugyanakkor a maradandó ökológiai változások nem háríthatók el. A dokumentum ezután részletesen meghatározza, hogy milyen szempontokat ítél elsődlegesnek a majda­Á KM közleménye A kereskedelmi miniszter augusztus 11-tői — további intézkedésig — a lakossági sorszámon kívüli személy­gépkocsik kiadását (beleért­ve a közületek kiszolgálását is) felfüggesztette. A jelzett időpontig beér­kezett érvényes kiutalásokat teljesítik. Ebben az évben — az elő­ző évihez képest — eddig kevesebb személygépkocsi érkezett be, és a várható összes gépkocsiimport is el­marad a tervezettől. Az in­tézkedésnek az a célja, hogy a lakossági várakozási idő növekedését korlátozza, és elősegítse a gépkocsi-elosztá­si rendszer folyamatban le­vő felülvizsgálatát. Belgrádi értelmiségiek nyilatkozata £ Belgrád (MTI) A ljubljanai Mladina, a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség központi Lapja közzétette 19 ismert belgrá­di értelmiségi — tudós, aka­démikus, író, művész — le­velét, amelyet „Javaslat Jo­szip Broz Tito szerepének szabad és bíráló ellenőrzé­sére" címmel a jugoszláv államelnökséghez és a par­lamenthez intéztek. A Mla­dina „Ki volt Joszip Broz Tito?" címmel ismertette ezt az' állásfoglalást. Al levél aláírói „A sza­bad gondolkodás és véle­ménynyilvánítás védelmező­inek bizottsága" nevében támadják a néhai párt- és államfőt, egyebek között a koszovói helyzet, az albán nacionalizmus kialakulásá­ért, az ország 1974-es alkot­mányának elfogadásáért, a Goli Otok-i szigetbörtön létrehozásáért (1948-ban), a „reális szocializmus jugo­szláv alternatívájának sze­rencsétlen eredményeiért". Több jugoszláv lap eré­lyes hangú kommentárban utasította el a bizottság le­velét, amelyet a zágrábi Vjesnik a történelem elleni ármánykodásnak és cselszö­vésnek nevezett. Az újságok élesen elítélték a Mladinát is, a levél közzétételéért Román diplomaták üldözése # Brüsszel (MTI) A liberálisokhoz közelálló igen tekintélyes brüsszeli Le Soir, a legnagyobb példány­számú francia nyelvű belga lap csütörtökön háromhasá­bos cikket közöl „az ENSZ­be delegált román szakértő­ket sújtó járványról". Emlékeztet rá a cikk: ez­előtt három évvel Liviu Bo­tát, aki 1985-ig az ENSZ le­szerelési kutatóintézetének igazgatója volt Genfben, konzultációra hazarendelték Bukarestbe. Bota ott — a hi­vatalos jelentés szerint — megbetegedett. Valójában — írja a lap — a román tit­kosrendőrség, amely szerint túlságosan független volt, kémkedéssel vádolta és őri­zetbe vette. Az ENSZ nyo­mására később kiengedték, de háziörizetben tartották, és csak az ENSZ ismételt kö­vetelésére engedték vissza két évvel később Genfbe, ahol már nem mert sem­milyen nyilatkozatot ten­ni. Csak annyit mondott, hogy kiszabadulását az ame­rikai külügyminisztériumnak köszönheti. Nem kizárt — folytatja a Le Soir —, hogy Washing­tonnak most. újból interve­niálnia kell. Az emberi jo­gok Genfben székelő ENSZ­bizottságának román szak­értője, Dumitru Mazilu „kapta el a betegséget", és egy éve nem engedik vissza Genfbe. Most Bukarest Ion Diaconu személyében mást küldtek a helyébe. Az ENSZ követeli, hogy adják vissza Mazilu mozgási szabadsá­gát. Ezután a lap így folytat­ja: „Érthető Mazilu betegsége abban az értelemben, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása nem erős oldala Ceausescu elnök kormányza­tának. A szakértők eltűné­se román specialitás lett, mivel Mazilu, akárcsak ko­rábban Bota, nem volt elég buzgó a román álláspont tá­mogatásában. Igaz, a szak­értők feladata Ceausescu po­litikájának támogatásában lehetetlenné válik, amikor a területrendezésnek, azaz a falvak lerombolásának és az erőszakos urbanizációnak képtelen programja a meg­valósítás szakaszába lépett". Ugyanezzel a témával fog­lalkozik csütörtökön a La Libre Belgique, a másik igen tekintélyes francia nyelvű belga lap. A cikk szerint a héten Genfben, az emberi jogok bizottságában titok­ban egy levelet adtak kézről kézre. Ebben Dumitru Ma­zilu leírja, hogy amióta nem engedélyezik visszatérését Genfbe, erős nyomás nehe­zedik rá és családjára, zak­latják őket. Minisztériumi beosztásából visszahívták, és éjjel-nappal 20 titkosrendőr tartja őt szemmel. A levél­ben — fejezi be cikkét a La Libre Belgique — szó sincs szívbajról, amelyre a román hatóságok hivatkoz­tak. ni üzemmód megválasztásá­nál, megjelölve, hogy a kormány elé kerülő előter­jesztés-tervezet tételes fel­sorolásainak mely részeit tartja hiányosnak. Teljes, áttekinthető, az energetikán kívüli ágazatok szempontja­it is figyelembe vevő, tehát komplex népgazdasági elem­zést szorgalmaz a várható költséggel és haszonnal kapcsolatban. A vízellátás elkerülhetetlen változásait felmérő újabb vizsgálatokat tart szükségesnek, s figyel­meztet, hogy ezekre a vál­tozásokra idejekorán fel kell készülni. Végezetül, a doku­mentum hiányolja az érin­tett térség beépíthetőségével, „terhelhetőségével" kapcso­latos elképzeléseket. Rádiótelex UNIIMOG­FÖPARANCSNOK Jugoszláv tábornokot ne­vezett ki az iraki—iráni tűz­szünetet ellenőrző katonai megfigyelőcsoport élére Ja­vier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Ezt a jugo­szláv Tanjug hírügynökség jelentette csütörtökön az or­szág ENSZ-képviselőjének közlése a'apján. A .kineve­zést a Biztonsági Tanácsnak még jóvá kell hagynia. BOTSWANA NEM NEHEZTEL Botswana nem neheztelt meg Angolára amiatt, hogy egy angolai vadászgép va­sárnap tévedésből a bots­wanai elnök magánrepülő­gépére lőtt — közölte csü­törtökön Gaboronéban Po­natsljego Kedikilwe, az afri­kai ország elnökségi és köz­igazgatás-ügyi minisztere. Az incidens miatt — amely során Quett Masire államfő könnyebben megsebesült — Luanda diplomáciai jegyzék útján bocsánatot kért Ga­boronétól — fűzte hozzá. A KÖRŰT VEGE Elutazott csütörtökön Kai­róból Richárd Murphy ame­rikai külügyminiszter-he­lyettes, aki egyiptomi láto­gatásának végeztével egyút­tal befejezte öt országban tett közel-keleti körútját is. SZOVJET CSAPATKIVONÁS Befejeződött a szovjet csapatok kivonása Afganisz­tán déli részéről. Kandahar, Kanah és Geljhman tarto­mányt augusztus 2-a óta 10 ezer szovjet katona hagyta el. VISZONYLAG NYUGALOM BURMÁBAN Az előző napokban le­zajlott viharos összecsapá­sokhoz képest csütörtökön viszonylagos nyugalom volt Burmában. Nyugati diplo­maták szerint ugyan szórvá­nyosan lövöldözés hallat­szott a fővárosban, az elő­ző napihoz hasonló nagy ut­cai ütközetek azonban nem voltak a tüntetők és a kar­hatalom között. A MEGENGEDETT SEBESSÉG KÉTSZERESÉVEL Nem kevesebb, mint órán­ként 237 kilométeres sebes­séggel száguldott a francia országutakon egy nyugatné­met állampolgár. A kasseli illetőségű Hans Seibert dok­tor teljesítménye rekordba illő, hiszen több mint két­szeresen túllépte a Francia­országban engedélyezett, 110 kilométeres sebességgel. A francia rendőrség először csupán pénzbüntetést akart kiróni a magát Forma l-es versenyzőnek érző Seibertre, de miután a francia autó­sok tiltakoztak, hogy a „kül­földiekkel kesztyűs kézzel bánnak", két hónapra ki­tiltották autójával együtt az országból, és bevonták a jo­gosítványát. Kormányszóvivői értekezlet A kormány ülését követő tájékoztatón a főbb napiren­di pontok előterjesztői: Kul­csár Kálmán igazságügy­miniszter, Deák Gábor ál­lamtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke, vala­mint Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke informálták az újságírókat. A sajtóértekez­letet Raft Miklós • államtit­kár, a Minisztertanács Hiva­talának elnöke nyitotta meg. Bemutatta ifj., Marosán Györgyöt, akit a Miniszter­tanács most nevezett ki mi­niszterhelyettessé és bízott meg a Minisztertanács sajtó­irodájának vezetésével, egy­ben a kormányszóvivői fel­adatok ellátásával. Raft Miklós a sajtóiroda feladatairól szólva elmondta, hogy az a Minisztertanács elnökének és elnökhelyette­seinek a tevékenységével — programjukkal, tárgyalása­ikkal, hivatalos útjaikkal — összefüggő tájékoztatási te­endőket látja el. Szükség szerint sajtókonferenciákat szervez a Minisztertanács el­nöke vagy elnökhelyettese részére; elkészíti a Minisz­tertanács, a miniszterelnök, illetőleg -elnökhelyettes ál­tal kiadandó közleményeket. A sajtóiroda vezetője — mint szóvivő — előkészíti és szer­vezi a hazai, illetve a nem­zetközi sajtónak szánt rend­szeres kormányszóvivői tá­jékoztatókat. Szükség szerint tart, illetőleg szervez rend­kívüli sajtótájékoztatókat, például kormánynyilatkoza­tok publikálása, vagy egy­egy fontos belpolitikai ese­ményhez kapcsolódó kor­mányzati állásfoglalás is­mertetése céljából. A kormánynak az a szán­déka. hogy tagjai jobban kapcsolódjanak .be a kor­mány munkájáról szóló tájé­koztatásba. maguk is állja­nak a sajtó rendelkezésére egy-egy kormányülést köve­tően, de azon kívül is. A Mi­nisztertnács mostani ülésén is kifejezte, hogy javítani akarja a sajtó tájékoztatását mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt, job­ban ki akar tárulkozni a közvélemény előtt, nemcsak a döntéseit akarja magva­rázni. hanem a döntés-elő­készítési folyamatba be akarja kapcsolni mind a tár­sadalmi érdekképviseleti szerveket, mind pedig a köz­vélemény segítségét — mondotta egyebek között Raft Miklós és átadta a szót Marosán Györgynek. A szóvivő az újságírók se­gítségét. együttműködését kérve kijelentette: a kor­mányszóvivői munka a jö­vőben — éppen abból faka­dóan. hogy a kormány na­gyobb szerepet szán a köz­vélemény tájékoztatásának — meg fog változni. Építeni akarok azokra a bevált for­mákra, amelyeket elődöm. Bányász Rezső dolgozott ki. Mindenképpen tovább sze­retnék azonban lépni: nap­rakészebb, rugalmasabb, gyorsabb tájékoztatásra tö­rekedve. Hozzátette: a kor­mányszóvivő feladata az. hogy tájékoztasson. Tehát nem véleményt mond. ha­nem mindig tényeket. Té­nyeket. információkat arról: mit tesz a kormány, mit kí­ván tenni, milyen szándékok és milyen célok vezetik. Elsőként Iványi Pál szólt a főváros általános rendezé­si programjáról. Ezt követően Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter, a kormányülés alkotmánnyal kapcsolatos napirendi pont­jának előadója emlékeztetett arra, hogy mint a Magyar Tudományos Akadémia egyik vezetője, ő irányította azokat a kutatási munkála­tokat. amelyek már évekkel ezelőtt jelezték az alkot­M árosán György a kormány új szóvivője A Minisztertanács au­gusztus 11-i hatállyal Marosán Györgyöt mi­niszterhelyettessé, to­vábbá a Minisztertanács Sajtóirodája vezetőjévé kinevezte, és egyben megbízta a kormány­szóvivői teendők ellá­tásával. * Marosán György 42 éves, okleveles fizikus, később tudoinányszer­vezéssel foglalkozott, s elnyerte a filozófiai tu­dományok kandidátusa címet is. Az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársa, majd a Társadalomtu­dományi Intézet tudo­mányos tanácsadója volt. mány felülvizsgálatának idő­szerűségét. s az akkor szü­letett előkészítő anyagokra a jelenlegi munka rá­építhető. Szólt arról, hogy a hosszú évek óta folyó tudományos munka mellett a társadalomban is világossá vált — s egyre in­kább magáévá tette a gondo­latot a politikai vezetés is—: a gazdasági reform politikai reform nélkül nem lehet igazán sikeres. Az országos pártértekezlet a kormányzat feladatává tette az alkot­mány felülvizsgálatát. A mostani ülésen ennek a munkának a szervezeti kere­teit és ütemezését tárgyalta meg és fogadta el a Minisz­tertanács. A szervezeti kere­teket elemezve a miniszter utalt arra, hogy korábban a Parlamentben alakult egy alkotmányozóbizottság, amely az Országgyűlés ré­széről kíséri figyelemmel az előkészületeket, s vitatja meg a témával kapcsolatos kérdéseket. A Központi Bi­zottság mellett működő má­sik bizottság pedig a magas szintű politikai döntésekkel kapcsolatds tevékenységet koordinálja. Az igazságügy­miniszter kapta azt a felada­tot, hogy az előkészítő mun­ka állami szervezeti kereteit megteremtse. Az úgyneve­zett tudományos bizottság a miniszter elnökletével dol­gozik; részt vesznek benne az alkotmányjog- és a politi­katudomány kiemelkedő képviselői közül többen, s az alkotmány előkészítésével foglalkozó bizottságok elnö­kei. Az alkotmány jelenlegi szerkezetének vizsgálatára tíz, egyes tartalmi témakö­röket vizsgáló munkabizott­ság is alakult; elnökei a té­mával foglalkozó állami ve­zetők, illetve a tudományos élet jeles képviselői. A miniszter hozzátette: a bizottságokban való munká­ra felkértek úgynevezett máskéntgondolkodókat is, hogy az ő szaktudásukat is hasznosítsák. Emellett egy kodifikációs bizottságnak a szövegszerkesztést kell majd előkészítenie. A kormányzat elképzelésé szerint az alkot­mánytervezet első szövegét — a társadalmi vitát köve­tően — 1989. december 31­éig a Központi Bizottság és az Országgyűlés is vélemé­nyezi. Az alkotmány felülvizsgá­latával kapcsolatosan Kul­csár Kálmán kifejtette: nemcsak formailag, hanem tartalmilag is el kell dön­teni, hogy új alkotmányra, vagy pedig a régi alapos módosítására vah-e szükség. Ha a tartalmi módosítások olyan méretűek, hogy a ré­gi keretek között ez nem oldható meg, akkor a bi­zottság —, s feltehetően a kormányzat is —, új al­kotmány mellett fog dönte­ni, ezt azonban ebben a pillanatban még korai len­ne megjósolni. Az első rész­koncepciókat a bizottságok őszre megalkotják, arra építve, hogy az alkotmányo­zással foglalkozó két bizott­ság még ebben az évben megtárgyalja, és a munka további menetére politikai döntéseket hoz. Deák Gábor államtitkár, az AlSH elnöke arról tájé­koztatta a jelen lévő újság­írókat, hogy a kormány el­fogadta a Központi Ifjúsági Alap szabályozását. A sza­bályozás indokáról elmond­ta: összhangba kellett hozni az alap működését az állami pénzügyekről szóló törvény módosításával, érvényesítve az elmúlt két évben szerzett tapasztalatokat is. Az új sza­bályozásról kifejtette: az ed­digiekhez képest nagyobb szerepet kap majd a pályá­zati úton, bárki számára el­érhető támogatás. Egyértel­műen megfogalmazódott az is, hogy a KISZ és az Úttö­rőszövetség egyetértési, a Szakszervezetek Országos If­júsági Tanácsa pedig véle­ményezési jogot kapott. To­vábbi változás, hogy a jövő­ben lehetőség nyílik vissza­térítendő támogatások nyúj­tására, ifjúsági lellegű vál­lalkozások eddiginél széle­seoo kórű elterjesztésének finanszírozására is, vala­mint a források bővítésére, például vállalkozásjellegű tevékenységek bevételéből, jogi, illetve magánszemélyek önkéntes felajánlásaiból, be­fizetéseiből. Az államtitkár a további­akban emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács és a KISZ KB az elmúlt év de­cemberében megállapodott, hogy a stabilizációs időszak céljaival összhangban újra kell rendezni az ifjúságpoli­tika hangsúlyait, prioritá­sait. E feladatnak tett eleget az AlSH, amikor széleskö­rűen egyeztetett javaslatát a kormány elé terjesztette. Az államtitkár ezután körvonalazta az ifjúság élet­ós munkakörülményeit az utóbbi évtizedben nehezítő tényezőket. Hangsúlyozta, hogy az oktatási rendszer nem tarthatott lépést a tár­sadalmi szükségletekkel, romlott a lakáshoz jutás perspektívája, egyes térsé­gekben és szakmákban bi­zonytalan az elhelyezkedés. A családok számottevő ré­szében napi megélhetési gondot jelent a gyermekne­velés. A fiatalok helyzetét nehezíti, hogy míg az ön­álló életüket kell megala­pozniuk, a többi társadalmi réteghez képest is kevesebb a pénzük, jövedelműit. Mindezek veszélyeztetik a szocialista társadalom nem­zedéki folyamatosságát. A téma napirendre tűzését in­dokolja az is, hogy ifjúság­politikánk korábban kitűzött céljait a megváltozott tár­sadalmi, gazdasági környe­zethez kell igazítani. A kor­mány ugyanakkor tudatában van annak, hogy az ifjúság cselekvő részvétele nélkü­lözhetetlen a társadalmi­gazdasági program megva­lósításához. Ehhez azonban a fiataloknak ma már több cselekvési lehetőségre, s na­gyobb segítségre van szük­ségük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom