Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

5 1988. augusztus 10., szerda 5 m^mmmt Miből lesz a vers? Húsvét óta csak levelező kapcsolatban állok ifj. Lele Józseffel. Bánt a dolog, mert azelőtt, ha ritkán ért­hettünk is egyet, megbeszel­hettük; ügyeinket. Villám­gyors, förgeteges feleletet kaptam tőle a Krisztus-pör Tápén címmel megjelent írá­somra, de mivel lapunk nem vállalta közlését, vissza kel­lett küldenem. Mindkettőnk jól fölfogott leLki békéje ér­dekében, azóta kénytelen va­gyok kitérni a személyes ta­lálkozások elől. Nekem küldte válaszát, de magam nem dönthetek köz­lésről vagy nem közlésről. Minden érdekelt szerkesztőt megkérdeztem, de egyik,1 se vállalta. Azért nem, mert egyetlen olyan gondolat se volt benne, ami lapunk ha­sábjain addig meg ne jelent volna, akár Magyar László, akár ifj. Lele József tollá­ból, meg azért se, mert min­dent elsöprő indulatai any­nyira vagdalkozóvá tették, kénytelen voltam azt írni mellé, az ötvenes években Kossuth-díjat adtak volna érte. Erősen megszelídített változatát olvashattuk a Magyar Nemzet augusztus 4-i postaládájában. Gondo­latait, sajnos, néhány fontos ponton ki kell igazítanom. Azt írja, megjelent írá­somra senki válaszcikkét nem vállalta a Délmagyar, ország. Hatalmas kötegre gyarapodott ugyan levelezé­sünk, megesett, hogy egyet­len napon két Lele Józseftől is kaptam levelet — a szó­ban forgó ifjabbtól és Pé­csen élő nagybátyjától —, de rajtuk kívül senki más nem kereste levéllel se la­punkat, se engem. Nem ost­romolta tehát Tápé népe se­regestül az újságot. Szóbeli Még egyszer a tápai Krisztus-pörről vélekedéseket ugyan bősége­sen kaptam, olyanoktól is. akikkel szeretett volna népi vitára invitálni költészeti ügyekben a levélíró, de azok: mind mellettem szól­tak. Bár legelső, általam a rossz emlékű ötvenes évek Kossuth-díjára ajánlott vá­lasza megszelídült, mire a Magyar Nemzethez ért, alap­hangja nem sokat változott. Nem érveket állít az érvek mellé, csak summás ítélete­ket. Eljárásomat ügyeskedés­nek nevezi, ami Tápé népé­ben s lokálpatriótáiban nagy port kavart. Azt is írja, gyakran kerülök szembe önmagammal, ami azt mu­tatja, sem megfelelő helyis­merettel, sem kellő tárgyis­merettel nem rendelkezem, de se helyismeretemet, se tárgyismeretemet nem akar­ja pótolni. Jó szívvel aján­lom, akkor is olvassa el még egyszer írásomat, ha azt ál­lítja, kívülről tudja már, és vegye végre észre, hogy én magára Juhász Gyulára tá­maszkodva mondom, amit mondok. Illyés Gyula írja naplójegyzeteiben, 1940-ben: „Hogy versírás közben a ktöltő kire gondol, annak megállapítására és kinyilvá­nítására egyedül az író ille­tékes." (Idézi Illyés Gyuláné a József Attila utolsó hó­napjai című könyvében.) A lehetséges legjobb oldalra csatlakoztam tehát, amikor elővettem Gyulánk A tápai Krisztusra is hivatkozó pró. Ma és holnap Alternatív rock Újszegeden Kétnapos, úgynevezett al- az F. Zámbó Happy Band, ternativ rockfesztivált ren- a Sex-e-pil, az ETA, de deznek ma, szerdán és hol- fellép a nevezetes Waszlavik nap, csütörtökön déiután 'i c . ,, , , , órai kezdettel az újszeged! Saman• HucfcleberrV> az F­szabadtéri színpadon. A köz- System és Szkarosi End­remüködők között található re is. záját, amire eddig nem na­gyon figyeltek oda. Nem. mondhatok most se mást, csak azt, amit már levélben is megírtam: úgy látszik, Juhász Gyula se tud­ta, hogy neki csak és kizárólag arról a bá­dogból való Krisztusról lett volna szabad verset írnia, de a hálás utókor tapintato­san helyreigazítja. És köbe is vési. Fajdalom viszont, hogy a tanáromként tisztelt, mindig nagyra tartott Bá­lint Sándor megint olyan ügyben jön elő takaródzó­ként, amit ő a tőle megszo­kott tudományos alaposság­gal nem vizsgálhatott meg. Az előbb említett Illyés­gondolat jegyében, még bát­rabban ismétlem, egyedül Gyulánk szava lehet döntő. De meg kell tanulnunk ver­seit versként, és nem rímbe szedett. tényriportként ér. telmezni. Jó lenne az Ls, ha figye: lembe venné a válaszoló, külön is hangsúlyozom, és éppen a gondolatokat,össze­gező, befejező részben, hogy nem állítom, nem ez, ha­nem az a Krisztus az, ami­ről a vers íródott. Juhász Gyula feje és lelki? tele volt Krisztus-képpel, jobban, mint Tápé feszületekkel. Föltehetően nem kötötte ezt a versét se egyikhez se, és a ri portbei i hivatkozása is arra jó csak, hogy a vele együtt ünneplő, lelki rokon­ságban álló költők is lát­hassák, miből lesz a vers. Egyik levelében azt is ír­ja ifj. Lele József, cikkem ellenére is . elhelyezik! a márványtáblát a bádogból való Krisztus lábainál. Azt feleltem neki, a lelked raj­ta. Évszázadokra nyúló té­vedés magját vetitek el ve­le. A Magyar Nemzetben ol­vasható válasz utjolsó be­kezdése szerint, ez a mag­vetés már meg is történt. Erősen hiszem, nem lett volna szabad ennyire sietni vele, és az irodalomtörténet számon kéri majd. Én csak pörújrafölvételt kértjem. Horváth Dezső Olvastam, láttam, hogy valóságos ostrom alá vet­ték a budapestiek némely OTP-fiók pénztárát, s azt hallottam, hogy időnként Szegeden sem lehet simán és gyorsan hozzájutni a külföldi úthoz szükséges valutához. A nyilvánvaló okok tudomásulvételén (?) túl (nyár, idegenforgalom, világútlevél, bevásárlótu­rizmus — nem sorolom to­vább!) számolnunk kell-e azzal, hogy útiterveinkbe a devizagazdálkodásnak ezek a döccenői beleszólhatnak még ezen a nyáron? — kérdeztem néhány utazá­si irodában — is. Először ugyanis a Magyar Nem­zeti Bank helybeli igazga­tóhelyettesétől, Rácz Zol­tántól érdeklődtem, hiszen hozzájuk vezetnek a „szá­lak" mind a határállomá­sok, mind az idegenforgal­mi szervezetek pénzváltói­tól, s az igény szerinti új­raosztás is az MNB fel­adata. Nos, Rácz Zoltán szerint az utóbbi időben csak oszt­rák schillingből volt — s van — hiány, de emiatt nem hiúsulhat meg egyet­len utazás sem, hiszen más pénznemből, például nyu­gatnémet márkából kielé­gíthetik az igényeket. Ezt erősítette meg Bottyán Éva, az Express helyettes vezetője is, hozzátéve: az Dinár, schilling, líra időnkénti akadozás áthi­dalható. Hiszen például az olasz líra vásárlóit még le is beszélik, értékállóbb pénznemet ajánlva helyet­te. Dinárellátásuk folyama­tos, dollár- és márkapana­szaik sincsenek, mert „úgy kell rendelni..." Az IBUSZ — Mester Já­nos megyei igazgató tájé­koztatása szerint — úgy segített magán, hogy két munkatársat „helyezett ki" a nyugati határszélre, Sop­ronba. Az ottani pénzváltó­forgalomnak végül is ab­ban van az eredménye, hogy az ott forintra vál­tott valuták a Csongrád megyei kirendeltséghez vándorolnak, s így az IBUSZ-nak nincsenek gondjai. Az Országos Takarék­pénztár megyei igazgatósá­gán a budapestinél kedve­zőbb helyzetről számolt be Tarnai Tamás igazgatóhe­lyettes. Azt is elmondta: az OTP valutakészlete na­gyobb, mint az egyes uta­zási irodáké, de egynémely valutából azért átmeneti hiány tényleg előfordul. Ügyfeleiket azonban nyu­gatnémet márkából mindig ki tudják szolgálni, s ez már csak azért is meg­nyugtató, mert ez idő sze­rint annak átváltása ked­vezőbb is a magyar turis­tának, mint hogyha dol­lárja lenne. Gondot az OTP-ben legfeljebb a számlaforgalom erős föl­futása okoz. Az ügyfelek­nek pedig az, hogy a dinár iránti kereslet megnőtt, s emiatt gyakran kell meg­elégedniük csekkel a kész­pénz helyett. De mint azt az egyik megkérdezett megfogalmazta: ennél na­gyobb bajunk sose le­gyen . .. Hogy mégis van, arról Hoffman Györgytől, a Cooptourist vezetőjétől hal­lottam. Tőle tudom ugyan­is, hogy a keddenkénti ár­folyamváltozások érzéke­nyen érintik az irodákat. Ha a hétvégi nagy for­galomra tekintettel „be­spájzolnak" a dinárból, de mégsem adják el, kedden reggel több ezer forintot bukhatnak, azaz, éppenség­gel nem érdekeltek a kész­letezésben. Ugyanakkor az árfolyamváltozást az uta­sok is figyelik, a legtöb­ben tehát kivárják a kedd reggelt, s akkor állnak di­nárért — sorba. S esetleg másnap újra ... P. K. szegedi ünnepi hetek A 26. szegedi nyári tár­lat a Horváth Mihály ut­cai képtárban, szeptember 18-áig. Szervátiusz Tibor szob­rászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28­áig. Kovács Éva kerámiai a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállí­tása a sajtóház művész­klubjában, augusztus 20­áig. A magyar cserkészet tör­ténete. Kiállítás a Fekete­házban (Somogyi utca 13.). Erdélyi források Bartók Béla egyik legna­gyobb hatású művének, a Cantata profanának ősi so­raiban erdélyi gyűjtőútjá­nak román koündában ki­kristályosodó igazsága fény­lik föl: „Csak tiszta forrás­ból ..." E táj tiszta forrásai éltetik máig az erdélyi ma­gyar képzőművészet 1977 óta Magyarországon élő ki­válóságának, Szervátiusz Tibor szobrásznak művésze­tét. A Kolozsvári testvérek óta Szervátiusz Jenő volt Eraély első jelentős szob­rásza — tartja fia, Tibor. De hogy a kővetkező lép­csőfok az immár hazánkban erdélyi forrásaiból táplál­kozó Szervátiusz Tibor, azt a Bartók Béla Művelődési Központban rendezett nagy­szabású keresztmetszet-ki­állítás bizonyítja. Szervátiusz Tibor a nagy menekülési hullámot jóval megelőzve — mintegy fi­gyelmeztető tettként — 1977-ben települt át, ott­hagyva az apjával közösen épített kolozsvári műter­met, az alkotásokat, bará­tokat. közönségét, elszakít­va a gyökereket. Talán túl korán érkezett ahhoz, hogy tettét valóban időszerű íi­gyttoezAgíésne^^ vehette volna a politika. Müveivel, melyeknek szellemi forrásai éppúgy erdélyiek ma is, mint szobrainak döntő anyaga, a fa. Történelmi és nemzeti azonosságtudat, a mesterség folytonossága, az ősi erdélyi népművészet szeLlemi-szakrális ágának és a nyugat-európai avant­gárdnak sűrítményei ezek a zárt, jelképes alkotások. A nyugati avantgárd törekvé­sek előszeretettel idézték a néger plasztikák motívum­kincsét, Szervátiusz számá­ra ehhez az ötvözethez ott voltak az erdélyi temetők sorsokat elbeszélő kopjafái, a csángó pásztorok zárt szerkezetű fafaragásai. a nép által újraalkotott biblia és szenvedéstörténet ízes tárgyi megjelenítései — ott volt ezeréves erdélyi múlt­ja, e tragikus sorsú föld, és tragikus sorsú nép minden szenvedése, szellemi fény­csóvája, emberi tartása, és a kisebbségi sorból kinőtt művész küldetésvállalása. Jelképteremtő ereje az egyik legexpresszívebb tu­lajdonsága. Sűrű szimbólu­mai eltéphetetlenek tartal­maiban és formai megvaló­sításaiban is a nemzetiségi sors zárkózottságra, meg­aláztatásra és folytonos vé­dekezésre késztető magatar­tásától. Nem véletlen hát, ha csángó, kalotaszegi, szé­kely, bukovinai madonnái az élet folytonosságának le­téteményesei, olyan anya­szobrok, melyekről leolvas­ható, hogy legyenek bár­mennyire kiszolgáltatottak, áldottságukban is vertek, a gyermek a jövő reménye, az élet letéteményese a nem­zet folytonossága, még ak­kor is, ha megkérdezhető: mivégre jönnek a világra?! Meglehetősen hasonlóak ezek a jórészt fából faragott idolok. Bodzából, tiszafá­ból, szilből, eperfából, tölgyből, juharból — erdé­lyi rengeteget idézve anya­gaival is. Kidolgozta ezeknek a fáknak megmunkálási, technológiai, felületkezelési módjait, végigpróbálta ége­tési lehetőségeit. így senki­hez nem hasonlítható plasz­tikái ' világot teremtelt. A?-'" ról ugyan nem kapunk ké­pet, hogy Szervátiusz Tibor miként áll az anatómiával, a puhább anyagokkal, a mesterség alapfogásaival, ám elhisszük neki torzítá­sait, felfokozott indulatai által expresszívvé nyújtott formáit, utalásait kopjafák­ra, népi faragványokra, egy­házi relikviákra. Művészetének magja az a néhány nagyigényű alko­tás, melyek közül kimagas­lik a három Petőfi-idézés, a fantasztikusan elnyújtott testek hol vertikális felkiál­tójelei, hol horizontális vo­naglása. Égetett felületeik, repesztett, vésett, itt-ott fa­ragott felszíne valóban ha­tásos, ősi erők és ősi érté­kek érdekében kiált. Bar­tóknak külön emlékmüvet készít, míg közösen is meg­idézi alakját Kodályéval. Előbbin is, utóbbin is légi református temetők idő re­pesztette, szélvájta, eső­marta kopjafa maradványai a háttérelemek, csak míg az előbbi Bartókját bronz­ba öntötte a művész, és szikladarabra állította, ad­dig az utóbbin mindkét fi­gura a szerencsésebb anyag­ból, fából faragott. Ezek a figurák a legpregnánsabb bizonyítékok arra, miként építette be Szervátiusz Ti­bor művészetébe a sok avantgárd hatás között a kubizmust, a geometrizáló elemeket. Hasonló szándék fedezhető fel a Körösi Cso­rna Sándor emlékének szen­telt kőszoborban is. Meg­döbbentő élmény a hegesz­tett vasdarabokból kompo­nált Kolozsvári Krisztus, minden emberi szenvedés végső jajkiáltása. Méltó párja a Szegeden évtizede bemutatott Dózsa-kompo­zíciónak. Kevésbé tetszettek kis­bronzai. Azok a figurák, bálványok, madonnaábrá­zolások. melyek fában tisz­ta képletek, egyszeri és sa­játos hangok a zenekarban, addig a bronzok sorozat­gyártás illúzióját keltik, s kioltják a hatás döntő szá­zalékát. Ennek ellenpéldája a Könn^étc1 ' őszTof>a című* katartikus nonfiguratív me­mentója, mely két változa­tában jelentkezik. A há­romméteres fajel kevésbé monumentális, kevésbé le­nyűgöző, mint a félméteres bronzváltozat. Életfája ér­zékletesebb. tisztább mo­dell, mint a Csongrádon fel­állított nagy változat. Két­ségtelen tény, hogy az idei nyári képzőművészeti prog­ram legizgalmasabb, legér­dekesebb és katartikus él­ménye Szervátiusz Tibor szoborkiállítása. Alkotásai­ban emlékei sűrűsödnek, egy kényszerből elhagyott föld, és mindent meghatá­rozó élmények valós és szel­lemi tájai, ö mondta: for­rásai kiapadhatatlanok. Ma­gyar művész, vagy még pontosabban: erdélyi szob­rász. Tandi Lajos Tengerentúli dalosok a dómban Miként arról már hírt adtunk, amerikai kórus, a Cin­cinnati May Festival együttese mutatkozott be tegnap este a dómban. Nem mindennapi esemény tengerentúli énekegyüttes vendégszereplése a városban — John Le­man, a kórus vezetője készséggel vállalkozik a bemutatko­zásra: — Együttesünk az Egye­sült Államok legrégibb kó­rusai közé tartozik: a 115 éves Cincinnati May Festi­val a Cincinnati Szimfoni­kus Zenekar hivatalos ének­együttese is, és az USA-ban átlagosan évente tíz nagy koncerten lép föl. Tehát sze. rénytelenseg nélkül állítha­tó, hogy az észak-amerikai kontinensen az ismert ha­sonló együttesek sorában a helyünk. Kétszáz tagú a kó­rus, a jelenlegi turnén 104 énekessel veszünk részt­Klasszikus zenét adunk elő, természetesen; csak a tava­lyi esztendőben három leme­zünk készült, közösen a cin­cinnati szimfonikusokkal . . . — Ügy tudom, most Sze­gedre Jugoszláviából érkez­tek. — Elsó európai koncert körutunkon Jugoszláviában először Dubrovnik városá­ban adtunk két hangver­senyt, majd Szabadkán egyet. Fantasztikus élmény volt ebben a nekünk ajiy­nyira más világba érkezni, nagyon élvezzük az egészet. — Hogyan jutott eszükbe Európában éppen a Szegedi Szabadtéri Játékokat válasz­tani „soros" koncertállomá­sul? — Nagyon egyszerű: hal­lottunk róla... elég sok in. formációval a tarsolyunkban érkeztünk ide reggel, és na­gyon örülünk, hogy részt; vehetünk ezen a rangos nyári fesztiválon. Ügy ér­zem, egyben persze nagyon remélem is, hogy a mostani koncertünk a legelső lépés lesz a szegedi és a cincinna­ti kultúra között kialakítan­dó kapcsolatok sorában. A Cincinnati May, azaz májusi fesztivál, amelyről kórusunk a nevét kapta, egyébként igen szívesen venné, ha le­hetőség adódna kölcsönös, tehát cserefellépéseket je­lentő kulturális kapcsolatok kialakítására is — mondjuk, különböző szegedi együtte­sek, kórusok, zenekarok részvételével . . . — Milyen terveket fontol­gat még az együttes? — Végérvényessé tenni a szovjet vendégszereplést je­lentő tárgyalások menetét. Még a múlt évben kezdtünk foglalkozni a moszkvai hang­verseny gondolatával, azóta a mind örvendetesebben ala­kuló szovjeté-amerikai kap­csolatok még tágabb teret látszanak nyújtani az ilyes­mire ... No és persze, haza is gondolunk: minél többet koncertezni Amerikában is; fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni, növelni a megszerzett rangot — ez ott másként nem megy. D.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom