Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
3 1988. augusztus 10., szerda Bevált a szigetelőanyag Kérdeztem, hogy bevált-e az a tetőszigetelő anyag, amelyet tavaly nyáron terítettek le a Csongrádi sugárút egyik épületére. Esztendeje az észaK.i laxásszovetkezet elnöke, Csorna hajós akkor elmondta, hogy egy francia cég szállította a mindent tudó anyagot kísérletként. A szakemberek egv évet kértek és kaptak, hogy ellenőrizhessék a szigetelőt szélsőséges időjárási viszonyok között is. Most az elnök csupa jót mondott. Megtudtam, hogy semmilyen károsodást nem tapasztaltak, sőt a műszaki egyetem szakvéleménye szerint ez a kitűnőre vizsgázott anyag alkalmas belföldi forgalmazásra. Jelenleg az ÉMI igyekszik beszerezni a szükséges minőségi tanúsítványokat, a Délép pedig megpróbálja biztosítani a valutafedezetet. Ennek a szigetelési eljárásnak — azon túl, hogy kitűnő — óriási előnye az olcsóság: egy tető leszigetelése 200-250 ezer forintba kerül. A hazai anyagokkal ugyanez a munka 800 ezer, néha 1 millió forint. Hogy mikorra terjed el Szegeden, illetve az országban ez az izoplaszt névre hallgató szigetelés? Nem tudni pontosan, csupán arra van remény, hogy az év végére, esetleg a következő esztendő első negyedévében sikerül megteremteni az anyagi fedezetet legalább annyi anyagra, hogy Szegeden 25-30 lapos tetős panelházat felújíthassanak, megóvhatják a lakásokat a beázástól. Legyen így! Nyugodjanak meg a Lakók! A. S. A FOT szerint Zöldségtőzsdére van szükség A Hazafias Népfront országos titkársága a lakossági panaszokra reagálva felkérte a Fogyasztók Országos Tanácsát, vizsgálja meg a ikérdést, és az országos tapasztalatokat összegezve, dolgozzon ki javaslatokat arra, hogy miképpen lehetne változtatni ezen a helyzeten úgy. hogy az a fogyasztók érdekeit szolgálja, de a termelők szempontjait is figyelembe vegye. Tarján Zsuzsa, a FOT titkára kérdésünkre beszámolt az országos helyzetképről. Ezúttal csak egyetlen jellegzetes példát: miközben tojástúltermelésröl, és a tojóállomány egy részének kivágásáról hallunk, Kapuváron hiánycikk a tojás, Gyöngyösön 2,50-3 forintért adják. Hatvanban 3-3,20 az ára, Salgótarjánban pedig 3-3,80 (!) darabja. A FOT arra a következtetésre jutott, hogy a felvásárló és kereskedő szervezetek a saját érdekeiket minden helyzetben, tehát túltermelés esetén is sokkal jobban tudják érvényesíteni, mint a termelők, ám az igazi kiszolgáltatottak a fogyasztók. Az ő érdekeiket ugyanis gyakorlatilag senki sem képviseli. A F.OT aktivistái azt tapasztalták, hogy a termelők gyakran megsemmisítik az árut. ha zavarok vannak az átvétellel, £vek óta visszatérő zavarok vannak a megtermelt mezőgazdasági termékek — tojás, baromfi, zöldséggyümölcs, burgonya — felvásárlásában és értékesítésében. Miközben oly sokat beszélünk a piac szerepéről — egy-egy, elsősorban a fővárosra korlátozódó akciót leszámítva — szinte semmi jele sincs annak, hogy legalább túlkínálat esetén, a piac hatására, olcsóbban vehetnénk meg az élelmi cikkeket. Az idei esztendő közismert példái: burgonya- és tojástúltermelés, borháború — megannyi, a lakosság hangulatát rontó, a termelők kedvét szegő jelenség. Nem véletlen, hogy ez a drasztikus piaci mechanizmus a lakosság közvetlen ellátásában a fejlett országokban már évtizedek óta csak szigorúan megregulázva működhet A zöldségtőzsde intézménye nem elönszabályozó ^sorban, de mindenesetre nemcsak a termelők es a kereskedők, hanem a fogyasztók érdekeit védi — tegyük hozzá, igen eredményesen — több nyugat-európai országban. Ott a zöldségtőzsde működése inkább hasonlítható a mind elterjedtebb úgynevezett nonprofit. nem nyereségorientált szervezetekhez, mint a üzleti vállalEbből következik, hogy a tőzsde létrehozása és működtetése részben állami, érdekvédelmi, közigazgatási pénzekből történik, s célja többek között a nagy termésingadozások következményeinek csillapítása, a konjunkturális hatások mérséklése. felháborító és tűrhetetlen pazarlás, hiszen jól tudjuk, hogy manapság már igen jelentős társadalmi rétegeknek a puszta létfenntartás is mind nagyobb nehézségeket okoz. Hogy is állunk hát ezzel a bizonyos piaccal, amely — ezt hirdetjük a gazdaság más területein is — maga alakítja az árakat a kereslet és a kínálat függvényében, és szabályozza a tőke, a munkaerő mozgását? A jelek szerint nem pontosan tanultuk meg ezt a politikai gazdaságtani leckét. A szabadpiac önszabá- kimondottan lyozó tulajdonságához kozásokhoz. ugyanis a marxi elemzés azt is hozzátette, hogy ez zömében utólag, spontán módon és romboló hatással megy végbe, értékek — emberi és használati értékek — pusztulásától kisérve. Minderre elrettentő példaként szerepelt a tananyagban, hogy a brazil kávétermés egy részét a .., . , _„ túltermelés miatt egyenesen vagy túlságosán alacsony flz óoeánha szórlák áron tudnák csak értékesíteni. A lakosság szempontjából nézve ez nyilvánvalóan Valójában nálunk is rendre hasonló történik. A zöldségszezon végén egyfajta globális egyensúly valóA Fogyasztók Országos Tanácsa is a zöldségtőzsde megteremtését tartaná az egyik megoldásnak, amely az ország kis méretei miatt — technikailag — aránylag egyszerűen kivitelezhető lenne. Hangsúlyozzuk, hogy Páratlan rockesemény Páratlan rockeseménynek mából húsz előadásból álló ad otthont szeptember 6-án turnésorozat kezdődik szep... . ,. _ , . T tember elején a londoni a Népstadion: az Emberi Jo- Wembley-stadionban, s a kongok Nyilatkozata elfogadá- certkörút harmadik állomásának 40. évfordulója alkal- sa Budapest lesz. ban létrejön: ha túl sok csupán technikailag, hiszen volt a paprika, annak egy részét meg semmisitik, jobb esetben takarmányként feletetik az állatokkal. Azután persze kevesebben fognak paprikapalántát ültetni. Kevesebben, mint amennyi a valós szükséglet lenne, s akkor fordított előjellel kezdődik minden elölről. a zöldségtőzsde valóságos létrejöttéhez elengedhetetlen. hogy az állami, társadalmi, érdekvédelmi szervek közös elhatározásra jussanak: a drasztikusan szabályozó piac és a fogyasztó között egyfajta ütközőzónára van szükség. P. É. Olvas az emberek arcáról Fiatal és rátermett Valami garázdasági ügyben voltam hivatalos a rendőrségre a minap — nem mint garázda, hanem mint tudósító. Az üggyel Török főhadnagy foglalkozik, mondta, aki fogadott, s én rögvest magam elé képzeltem egy jellegzetes főhadnagyot, bajszosan és megtermetten, tányérsapkával és szolgálati fegyverrel. Enyhén meglepődtem tehát, amikor nyílt az ajtó, s belépett a főhadnagy. — Török Ágnes — mutatkozott be, és én rögvest változtattam előzetes elképzeléseimen. A főhadnagy ugyanis a bajszot, stukkert, egyebeket kellemesen nélkülözte, ami nem csoda, hiszen rendkívül csinos, ifjú hölgy. Amikor pedig interjút készítettem vele, az is kiderült róla, hogy nagyon érti a szakmáját. — A vizsgálati alosztályra, ahol ön dolgozik, garázdákat, rablókat, hasonlókat visznek be. Ezeket hallgatja ki, s szerepe van abban, hogy elítélik-e ókst, vagy nem; illetve milyen Ítéletet hoz ügyükben a bíróság, ön Választotta ezt a területet, vagy csak véletlenül került ide? — Mindig is érdekelt a bűnügyi terület. Rengeteg az erőszakos cselekedet; előfordul, hogy négyéves kisgyerekkel fajtalankodnak, védekezésre képtelen nőkkel követnek el erőszakos közösülést. Ügy érzem, az objektív igazság kiderítésével bizonyos fokig helyre tudom hozni ezeket az ügyeket — Hogyan viselkednek önnel szemben a gyanúsítottak? Már elnézést, de nem fordul elő, hogy ezt mondják: „ne játszd meg magad, anyukám?" — Gyakran előfordul, el sem tudják képzelni, hogy egyáltalán értek valamihez ... Később aztán már el tudják képzelni. — Az elitéltek egy idő után kiszabadulnak ... Azok is, akikre ön bizonyította rá bűnösségüket. Nem fél, ha egyedül kell végigmennie egy kivilágítatlan, sötét sikátorban? — Előfordult már, hogy nem köszöntek nekem, még a fejét is félrecsapta az illető. Mások viszont mosolyognak, tisztelettudóak. — Mit szólnak hozzá az emberek — most már nem a bűnözőkről beszélek —, ha kiderül, hogy valóságos főhadnaggyal állnak szemben? — Néha furcsállják Manapság még mindig élnek az emberekben az előítéletek, s nem tudják, elképzelni, hogy egy nő rendőr legyen. Pláne főhadnagy ... Ismerősi, baráti köröm persze nem a rendfokozatomat nézi. — Hogyan jutott a főhadnagyságig, ilyen fiatalon, huszonhét évesen. — Ebben szerepe van vezetőimnél-, tanulmányaimnak, és az akaraterőmnek is. Rendőrtiszti főiskolát végeztem. — Mi az ön szakmájában az akaraterő szerepe? — Hát Nálunk nincs olyan, hogy vége a munkaidőnek. A mi munkakörünk azzal jár, hogy az embernek még szórakozás, kikapcsolódás közben is eszébe jut önkéntelenül: hogyan lehetne megoldást találni ebben meg ebben a bűnügyben? Alig létező szabadidőmben is gyakran eszembe jut a munkám. Az ember néha még éjjel is felébred, s filózni •kezd egy-egy megoldatlan ügyön. — Volt-e olyan, hogy „megálmodta" a megoldást? — Sajnos, nem ... A mi szakmánkban nagy szerepe van a logikának, a logikus gondolkozáshoz pedig nagyon ébren kell lenni — Még milyen képesség szükséges a vizsgálati alosztályon? — A gyors helyzetfölmérő készség, és a fejlett beleérző képesség. — Van-e olyan, hogy egyegy ügy kiderítésénél magából indul ki? — Kénytelen vagyok beleélni magam az elkövető helyzetébe; elképzelem, mit csináltam volna én az ő helyében, én mit tartok logikusnak. Persze, figyelembe veszem, hogy egyéni tulajdonságai hogyan módosítják gondolkodását, s így cselekvését is. — Mennyire fokozza ez a szakma az emberismerökészséget? Mit tud a emberek arcáról leolvasni? — Sok mindent... Megyek az utcán, s úgy érzem, általában meg tudom állapítani a szembejövőkről, mit várhatnék tőlük. — Magánéletében mennyire tudja hasznosítani szakmai tudását, tapasztalatát? — Azt hiszem, hamar meg tudom például állapítani, valaki igazat mond-e vagy sem. Ha nem mond igazat, vagy hagyom, vagy ... — Vagy?... — Vagy nem — mondta mosolyogva Török Ágnes. Megkérdeztem még tőle: előfordult-e gyakorlatában, hogy csak utólag derült ki, ártatlanul vádoltak valakit? — Ilyen nem fordulhat elő — mondta. — Szinte minden feltételezésünket túl kell bizonyítanunk. Fsrluu Csaba Párbeszéd a gyerekekért E ddigi gyakorlatunk szerint, ha a gyermekek jo. gai vagy kötelezettségei kerültek szóba, a „felek" nemigen jutottak el a párbeszédig. A családok többségében, s társadalmunk egészében is, csak az egyik „fél" — a szülő, illetve az agyonbürokratizált joggyakorlat — szavát lehetett hallani, miszerint: „A gyereknek az a joga, hogy a kötelességét teljesítse." Vagyis hát, eddig s manapság minálunk a gyerekeknek nem volt s nincs beleszólásuk sorsuk alakításába a nagykorúságukig. Addig szüleik, vagy roszszabb esetben a hatóságok, a „jogszabályok" és - szabályozatlanságok határozzák meg életmenetüket. A családból kiszakadva felnövekvő kiskorúakét jórészt elavult, két-három évtizedes paragrafusok, vagy nevelőotthoni rendtartások, illetve az elvált házastárson a gyermekkel is ütni, bosszút állni akaró szülők kénye-kedve. Amikben éppen a lényeg vész el: a gye. rekember. öt nemigen kérdezik, vele nem nagyon állnak szóba, vele nincs párbeszéd; nincs hozzá joga, se. Csak gyermek- és ifjúságvédelem van — meg a veszélyeztetettnek minősíthető kiskorúak egyre növekvő tábora. Elavult, egymásnak — s jobbára a gyerek érdekeinek is — ellentmondó „jogszabályok" és -szabálytalanságok — meg a kordáikba egyre kevésbé illeszkedő, a csavargás, a bűnözés, az alkohol, a narkó, a nihil felé tartó, gyarapodó számú gyereksereg Mint soros társadalompolitikai kihívásaink egyik legégetőbb, jövőnkre döntően kiható problémája. Amit meg kell — s ha benne a párbeszedig Is nem per. beszédekig!) jutunk, hiszem, hogy meg tudunk — oldani! A párbeszédre való hajlamot, ia megoldáskeresést jelzi például, hogy nemrégiben a Szociális és Egészségügyi Minisztériumba a gyermek, és ifjúságvédelem vezetői beszélgetni invitálták az újságírókat. Beszélgetni arról, hogy mi a helyzet e téren mifelénk mostanság, s mint készül a helyzeten, a problémákon változtatni, úrrá lenni próbáló új szabályozás. Magas szintű jogszabály, aminek tervezete ősszel kerül a kormány elé, s arra szolgál, hogy a széttagolt, merev, elavult gyermek- és ifjúságvédelmi rendszert felváltsa, azaz, biztosítsa, szabályozza végre a gyermekek jogait, valóban védje a felnövekvő generációt. Aminek tagjai közül a veszélyeztetett gyermekek száma az országban hivatalosan mintegy százezer (a tár. sadalomtudomány szakemberei szerint a valóságban több mint kétszázezer), szűkebb páti-iánkban a gyámügyi nyilvántartás szerint 1801. (Közülük városunkban a veszélyeztetettség oka 488 főnél környezeti; 407. nél magatartási [!?], 878-nál anyagi, 28-nál egészségi eredetű.) A gyermek, és fiatalkorú felderített bűnözők száma évente több mint tízezer. A gyermekvédelem pénzforrásai országosan beszűkültek; az intézetek, gyermekotthonok többsége lepusztult állapotban van, nincsenek meg a megfelelő tárgyi, személyi és szellemi feltételek a neveléshez. Az állami otthonokból magukhoz vett gyermekek gondozásáért a nevelöszülők havonta átlagosan 630 (!) forintot kapnak. Miközben az örökségekből, árvajáradékokból, hagyatékokból és más vagyonokból, mik az „állami gyerekeket" megilletik, évenként körülbelül kétmilliárd forint veszít értékéből az OTP gyenge kamatain, illetve lezárt lakásokban. (A gyámhatóságnak ugyanakkor Szegeden például összesen 1 millió 300 ezer forint áll rendelkezésére éves átlagban arra, hogy 1100 fő részére rendkívüli gyámügyi segélyt adjon.) A magyar sportra évente, különböző csatornákon ös>zecsorgedező, több mint tízmilliárd forintnak csak 2-3 százaléka jut a diáksportra (s ebből, vajh', mennyi arra, hogy vele a veszélyeztetett gyerekek sportolását, értelmes időtöltését elősegítsék?)... A régebben sokat hangoztatott érv, miszerint a pónz nem minden, változni látszik végre. A felelősök arról tájékoztattak, hogy várhatóan még ezen a nyáron létrejön majd a gyermekvédelem önálló pénzintézménye, ami tőkeként forgatja majd az „állami gyerekek" pénzét. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal pedig kilátásba helyezte, hogy — elsősorban a foglalkoztatási gondokkal küzdő megyékben — hivatásos nevelőszülők munkába állítását külön pénzösszeggel támogatja. S felfigyelnek talán mihamarabb arra is, hogy az AlSH közös háztartásában miért és miként rendelődik alá a versenysportnak a gyerekek testedzése, s átrendezik némileg az erőforrásokat F elismerve, hogy az ifjúság helyzete ebben a nagy társadalmi átrendeződésben erőteljesebben romlik, mint más társadalmi csoportoké. Épp ezért, az e területért felelős kormányszerveknek, társadalmi szervezeteknek szorosabban kell együttműködni, markánsabb, célravezetőbb politikát kell folytatni. Azzal még az apadó pénzforrások is fölbuzogtathatók. Ha keltő párbeszédek, együttgondolkodások és együttműködések alapján sikerülne a megfelelő, közös mederbe terelni az ifjúságra szánt piénzalapokat — ptéldául az AlSH, a KISZ, az úttörőszövetség, a tanácsok, a diákszociális alap, az ifjúsági művelődési intézmények, a fiatalkorúak egészségére vigyázók stb. forintjait —, akkor tisztító vízzel bővebben csordogáló patakból meríthetnénk. Pénzt is, meg közös akaratot és tettrekészséget is ahhoz, hogy eredményeket hozó párbeszédeket folytassunk a gyerekek. rőt — a gyerekekkel is. Akik hamarost fiatallá, 3 felnőtté válnak. Mindannyiunkon múlik — jogos kötelességünk —, hogy ne olyanná legyenek, mint a mostaniak, kikről a közvélemény-kutatók azt állapi, tótták meg, hogy 1987-ben a 18—26 évesek 56 százalika gondolt aggodalommal a jövőjére, hatszor (!) annyian, mint egy évvel korábban! Sut» Magdolna