Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

1988. augusztus 8., hétfő Grósz Károly nyomdászfiatalok között 3_ Vesszük-e a politikát ? Szombaton Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a II. országos nyomdász ifjúsági találkozó alkalmából Békéscsabára látogatott. A vendég elsőként a Kner Nyomdát kereste fel, ahol Háromszéki Pál vezérigazgató tájékoztatta az évente mintegy kétmilliárd forint értéket előállító vállalat munkájáról, s a tízmillió dollár értékú világbanki beruházás helyzetéről. Ezt követően az MSZMP főtitkára üzemlátogatáson ismerkedett a Kner Nyomda új csomagolástechnikai és könyvnyomtató gépsoraival, s elbeszélgetett a gépeket irányító nyomdászokkal. A nyomdabei i látogatást fórum követte a Békéscsabai Tanítóképzőben, az ország 35 nyomdájából, az ifjúsági találkozón részt vevő félezer fiatallal. Itt Szabó Imre, a Kner Nyomda KlSZ-bizottságának titkára köszöntötte a vendéget, majd Grósz Károly beszédet mondott a fórum hallgatósága előtt. A világpolitikai és gazdasági helyzetről, a szocialista országokban történő változásokról, és a hazai gazdasági és politikai megújulás halaszthatatlan feladatairól szólt a nyomdászfiataloknak a főtitkár-miniszterelnök. A fórum résztvevői egyebek közt az átképzés és a családalapítás nehézségeiről, valamint a -vidéki nyomdák nem könnyű helyzetéről mondták el véleményüket. A fiatalok szót ejtettek mindarról, ami a szombaton megtartott alágazati ifjúsági parlamenten is foglalkoztatta őket. Hirosima emlékére Az Országos Béketanács kezdeményezésére szombaton — a Hirosima elleni atomtámadás évfordulóján — országszerte megemlékezések, békemozgalmi akciók hívták fel a figyelmet az atomfegyverkezés veszélyeire, a tömegpusztító fegyverek felszámolásának fontosságára, az emberi jogok tiszteletben tartására. A margitszigeti úttörőstadionban egésznapos programot szerveztek ez alkalomból. A záróműsort, a délutáni Halász Judit-koncertet több ezer gyermek hallgatta végig. Hasonló megemlékezéseket tartottak vidéken is, a többi között Csongrádon, Pécsett, Kunszentmártonban, Székesfehérváron, Miskolcon, Szekszárdon, Kőszegen és Debrecenben. az iparban pusú ismeretek számítógéphez illeszkedő leírásával és felhasználásával foglalkoznak a mesterséges intelligencia kutatói. A Műszer- és Méréstechnika Tanszék szakemberei úgy oldották meg a feladatot, hogy a számítógépes felügyelőrendszer ne csak egy adott technológiára legyen alkalmazható. Olyan a program felépítése, hogy viszonylag gyorsan és rugalmasan használható speciális technológiai folyamatok ellenőrzésére. A felügyelőrendszert ott gazdaságos alkalmazni, ahol bonyolult berendezések és műszerek működését kell folyamatosan figyelemmel kísérni. Jelenleg a diszpécserközpontokban ezt a feladatot tehcnológusok látják el. Ahol azonban túl sok és bonyolult berendezés üzemelését szükséges figyelemmel kísérni, a szakemberek már nem mindig képesek megfelelően áttekinteni a lejátszódó folyamatokat. A kutatók, ajánlják például a feljesztést egyebek között erőművi turbinák, villamos rendszerek és kórházi műtők műszereinek az ellenőrzésére. Viták. Vasárnapi ebéd mellett, baráti társaságban, a katedra előtt sorakozó padokban éppúgy, mint újságok hasábjain, közéleti fórumokon. Politizáló népünkre napjainkban illik igazán a jelzó, hiszen sorra dőlnek a tabutémák, s a nyilvánosság. mint fogalom is szép lassan lekászálódik az elérhetetlen magasságból. Viták — de vajon menynyire megalapozottak? Hány gondolatot serkent a hevület, s mennyit a tájékozottságon, elméleti munkák ismeretén alapuló tudás? Hogy miért kérdezem? Mert nap mint nap látom, hogy a könyvesboltok polcain szinte óránként átrendezhetők a krimik, ugyanakkor a politikai könyvek nagy részét csak gondos bolti dolgozó menti ki a por alól. De ugyanakkor látok kígyózó so.okat is, ha régen várt titkokat kitáró gondolatot remélnek, vagy újabb részletekre kíváncsiak szomszédunk, netán saját peresztrojkánkból. Ellentmondás ez? Divat, netán kiadói gyakorlat? Egyáltalán: kelle ma, rohanó világunkban a politikai irodalom? — tettem fel a kérdést Tóth Bélának, a Kossuth Kiadó Csongrád megyei kirendeltsége vezetőjének. — A számok azt mutatják, hogy 1988-ban is eladható a politikai könyv. Kiadóvállalatunk éves forgalma eléri a 200 millió forintot, és Csongrád megyében is közel 9 millió forint értékű, e témakörben megjelent könyv, kiadvány, folyóirat talál gazdára. Ezek közt megtalálhatók a marxizmus klasszikusai éppúgy, mint mondjuk a német filozófusok, történelmi, munkásmozgalom-történeti munkák, közgazdasági és társadalomtudományi kiadványok. Gondozunk szépirodalmi műveket is, s nagyon népszerűek a családdal, otthonnal foglalkozó könyveink, folyóirataink. — <Ha valaki ez utóbbiakat átlapozza, aligha gondolná, hogy politikai kiadó müvét tartja a kezében. — A nyereségérdekeltség elve ránk is vonatkozik. Napjainkban ugyan még 60 millió forint állami támogatást Rap kiadónk, de várhatóan ez az összeg a jövőben csökkenni fog. Ezért döntött úgy vállalatunk vezetése, hogy az úgynevezett „A" profil mellett (ide tartoznak politikai könyveink) kialakít egy „B" profilt, a Béta könyveket. Ezek jelentik majd a könnyebb, s nagypbb haszonnal eladható irodalmat. Ide sorolnám „darazsas" könyveinket (Árkus József, Farkasházy Tivadar, Nyerges András szatirikus írásai kerültek Ilyen • jelzéssel a könyvpiacra) a nagyobb rétegigényt kielégítő szakácskönyveket, a Nők Magazinja kiskönyvtársorozatba tartozó műveket. — A Kossuth Könyvkiadó tehát a napi piaci igények felé nyit, hiszen a haszon, mint tudjuk, nagy úr. De mégis, nem lenne helyesebb, ha a napjainkban oly nagy sikernek számító, úgynevezett „peresztrojka-könyvekkel" foglalkozna, hiszen politikai témájuk miatt a kiadó hagyományos profiljának is megfelelne, ugyanakkor néhány e témakörbe tartozó kötetet (például a Több fényt!) nehezebb ma beszerezni, mint a leghátborzongatóbb krimit. — Valóban követtünk el hibát, amikor kiadónk lemaradt ezekről a kiadványokról, de a vállalat vezetésében bekövetkezett személyi változások, a most kialakulóban levő új kiadói politikánk, úgy érzem, garanciát nyújtanak arra is, hogy erőteljesebben részt vegyünk a napjainkban kibontakozó kiadói harcban. Mert az is tény, hogy miközben az életszínvonal csökkenése miatt kisebb a vásárlóképes kereslet, újabb és újabb kiadók szeretnének vevőkhöz jutni. Sikert csak akkor érhetünk el, ha gyorsan reagálunk az új igényekre, többet törődünk propagandamunkánkkal, s közelebb kerülünk a vásárlókhoz. Ügy érzem, a felsorolt területeken már sikerült előrelépnünk. A Szegedi Ipari Vásáron már standot állítottunk, s hamarosan pavilont ny'tunk Szeged központjában is. Sajtókapcsolataink jók, s ha a helyi kirendeltségek valóban meg is kapják az ígért megnövekedett hatáskört, szélesebb skálán mozoghat majd terjesztői munkánk, a jövőben is sikereket érhetünk el a vevőkért folytatott harcban. Mert ma már a vevő igénye a legfontosabb ... B. Z. Mesterséges intelligencia A mesterséges intelligencia kifejlesztése a nemzetközi tudományos életben jelenleg még túlnyomórészt az alapkutatásokra korlátozódik. Az eddig megszerzett ismereteket csak szórványosan és kevés területen sikerült bevezetni a gyakorlatba. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatásával a Budapesti Műszaki Egyetem Műszerés Méréstechnika Tanszékének fiatal kutatókból álló csoportja kifejlesztett egy olyan ipari technológiai folyamatokat ellenőrző, felügyelőrendszert, amely a mesterséges intelligencia alapkutatási eredményeit is felhasználja. A BME kutatói Papp Zoltán adjunktus vezetésével olyan számítógépes felügyelőrendszer kialakítását tűzték ki célul, amely önállóan ellenőriz egy-egy technológiai folyamatot, felhívja a figyelmet a berendezés hibáira, kideríti azok okát, és javaslatot tesz megszüntetésükre. A szakemberek olyan programot készítettek, amely matematikai képletekkel leírhatóan, tartalmazza az adott technológiára vonatkozó általános ismereteket. Ezzel egyidejűleg olyan típusú ismeretanyagot is össze kellett állítani, amely egy tapasztalt technológusnak vagy diszpécsernek csak a gyakorlatban megszerezhető tudására épül. A szakértők olyan megsejtéseit, szokásait kellett a számítógépbe táplálni, amelyeket korábban esetleg csak egyszer alkalmaztak valamilyen üzemzavar elhárítására. Többek között, az ilyen tíMagyar kutatók koiremukoaese Magyar gazdaságtörténészek is részt vesznek majd, s már most tevékenyen készülnek a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság 10. kongresszusára, amelyet 1990-ben rendeznek Belgiumban — mondotta Pach Zsigmond Pál akadémikus, aki nemrég érkezett haza a belgiumi Leuvenból, a társaság vegrehajtó bizottságának üléséről. A társaság tiszteletbeli elnöke előzetesként jelezte: Csatú Tamás a szervezője annak a szekciónak, amely elemzi a kis- és középvállalatok struktúráját és stratégiáját az ipari forradalomtól napjainkig. Berend T. Iván akadémikus Az oktatás és a gazdasági növekedés összefüggései a XIX —XX. századi Közép-Európában címmel tart előadást a konferencián. A gazdasági fejlődés problémáinak elemzéséhez is hozzájárulnak a magyar kutatók. Endrei Walter a középkori textiltörténettel, Granasztói György ós Bácskai Ve na a konai és újkori várostörténettel foglalkozó szekcióban vesz részt. Heckenast Gusztáv az egyik szervezője annak az ülésnek, amely a Habsburgok XVII— XVIII. századi gazdaságpolitikáját tárgyalja. Részt vesznek a magyar szakemberek abban a szekcióban is, amelyben Amerika felfedezésének közelgő 500. évfordulója alkalmából megvitatják e földrész felfedezésének gazdasági hatásait. Pach Zsigmond Pál arról tart előadást, hogy Amerika felfedezése miként hatott a közép-kelet-európai régió gazdasági fejlődésére a XVI—XVIII. .században. A kongresszus szakmai előkészítését a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság magyar nemzeti bizottsága koordinálja. Nem konai mindezzel foglalkozni, hiszen mar a közeljövőben előadói üléseket rendeznek a szakma területén végzett legújabb kutatások bemutatására és megvitatására. A gazdaságtörténeti diszciplína, amely szorosan kapcsolódik a társadalomtörténeti vizsgálódásokhoz, fontos impulzusokat adhat a jelenkor gazdasági problémáinak értelmezéséhez és kezeléséhez is — mondta Pach Zsigmond Pál. — Ez a felismerés ma már Keleten és Nyugaton egyaránt teret hódít, s ennek jeleként, egyre gyakrabban kérnek fel gazdaságtörténészeket is: vegyenek részt az időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakértői bizottságok munkájában. A gazdaságtörténet újabb fejlődési szakasz elé tekint Magyarországon is, és ismét vonzza a fiatal történész- és közgazdász szakembereket. A magyar gazdaságtörténészek 1960 óta tevékenyen közreműködnek a világ több mint 40 országának tudásait tömörítő társadalomtudományi szervezet tevékenységében. A Münchenben tartott 3. kongresszus óta a szervezet vezetésében is részt vesznek. Ez utóbbi annak elismerése is, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen létesített gazdaságtörténeti tanszék és m Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete körül kifejlődött o magyar gazdaságtörténeti iskola. A felszabadulás után kibontakozó magyar marxista történetírás különböző ágai közjil az első évtizedekben éppen a gazdaságtörténet fejlődött a leglendületesebben, és már akkor nemzetközi érdeklődést váltott kl. Én már készülök. Ami bizony önmagában. még kevés. De szerencsére ugyanígy tesz több mint 160 ország ki tudja hány ezer sportolója, edzők, szakvezetők népes tábora, s egy egész város, többmilliós metropolis, amely „kapuinál" oly furcsa jelek hirdetik a nevét: Szöul. Igen, az olimpiáról beszélek, ami akkor is az év legnagyobb sportosak sport?) eseménye, ha a Magyar Televízió nap mint nap harsog tatja reklámjában a nagy üzlet reményében, hogy ezt a jogot a Hungraroring tartja fenn magának. En tehát készülök, s nincs nehéz dolgom, hiszen mindössze a legkényelmesebb fotelt, a legtöbb olimpiai közvetítést sugárzó adót kell kiválasztanom. S irigyelhetem honfitársaimat — mert bizony, én irigylem! —, akik a győzelem reményében hajszolják nap mint nap önmagukat, akik fél életüket tették fel arra, hogy egyszer az ő tiszteletükre játsszák el a győztest jutalmazó nemzeti himnuszt. Hogy irigyelhetem másért is olimpikonjainkat? Aki látta a Képes Sport című hetilap legjutóbbi számát, már tudja, mire gondolok. Igen, az egyenruhákra, amelyben a szó legnemesebb értelmében pompázhatnak a fiúk, no meg a lányok Dél-Korea fővárosában. PolitikusabIlyen szegények...? ban ezt így is fogalmazhatom: méltó módon képviselik az országot, hiszen valóban a legújabb divat szerint tervezte egy nem éppen ismeretlen cég (Pierre Cardin) a formaruhát, s ahogy a reklámszövegből megtanulhattuk: ügyeltek a részletekre is. Ugye, egyetértenek velem: ez természetes. Hiszen több milliárd ember nézi végig a képernyőn a világ legnagyobb divatbemutatóját, amit a hivatalos program olimpiai megnyitóként jegyez. (Néztem az ügyesen fotózott képeket, s néhány másodperc múlva örömömbe üröm vegyült. Mert a képek mellé rövidke magyarázatot is mellékelt a lap, amelyből megtudhatom, hogy egy komplett női öltözet (cipőtől a ballonig, táskával, övvel, meg ami csak kell) 21 ezer 349 forintba kerül, míg a férfiak készlete 19 ezer 32 forintot ér. „Természetesen eszmeileg" — tettem hozzá magamban, •hisz ilyen a boltokban nem vásárolható, míg akikre szabták (merthogy valamennyi „kellék" testre, lábra szabott), aligha fizetnek érte. hiszen ezért sok év keserves munkájával, ki tudja, mennyi lemondással már megdolgoztak. De a közlemény nem oly szűkszavú ám! Az árak mellé azt is leírták, hogy az olimpia után a korábbi tulajdonos igényt tarthat rá, vagyis megveheti (!) Keresettel nem rendelkező sportoló (hát ilyen is van?!) 15, keresettel rendelkező 25, a hivatalos kí6érő 50 százalékos •térítés ellenében vásárolhatja meg ráöntött ruháját, míg egyéb meghívottak, kísérők 80 százalékot kötelesek betenni az állam kasszájába. „Hát ilyen szegények vagyunk?" — olvastam újra az árakat és feltételeket. „Vagy most indul a végtelenül nagy, és mindenre kiterjedő takarékossági program, csak kormányszóvivő-váltás idején nem volt, aki bejelentse?" — próbáltam továbbgondolni a mai magyar valóságot, amikor leintett szakképzett kollégám: ugyan már, ez mindig így volt! No, ezzel aligha vagyok meggyőzhető, hisz annyi minden volt már, s majdnem ennyiről derül ki, hogy nem tudni — miért? De nem is erről akarok most írni. Buta kérdéseket soroljak? Miszerint: ugyan kivel akarják megvetetni egy jóvágású, nehézsúlyú birkózó alig használt ingét, ha gazdája bejelenti, nem tart igényt az ötkarikás holmira? Vagy: mikor döntünk úgy — no, persze szigorúan takarékossági okokból —. hogy a szöuli repülőjegy, netán szállodaszámlák 15 (25, 50, 80?) százalékát is térítsék küldötteink, ha menni akarnak? Dehogyis kérdezek, csupán egy rövidke megjegyzésem lenne. Ez a pitiónerfcedés (elnézést, de nem tudcik jobb szót) eszembe juttat újra egy kifejezést: értékarányok. És még egyet: a teljesítmény megbecsülése. Az újságírói szokások azt kívánnák, hogy ezt fejtsem ki bővebben is. Hogy mondjam el, szerintem évek óta mindig úgy, és mindig ott húzzuk meg látványosan azt a bizonyos nadrágszíjat, amikor és ahol tulajdonképpen semmit sem spóroltunk, le legalább úgy látszott. Hogy mindig a kiemelkedő teljesítmény elbírálásánál fanyalgott a közvélemény (vagy az a réteg, amely közvéleménynek hitte magát), de szemrebbenés nélkül napirendre tért afölött, hogy ügyeskedők, a hiány vizein lavírozók kiépítsék hétköznapi csodaországukat. Szóval kifejthetném ... De csak nézem a szép egyenruhákat, s a kérdésből fabrikálok egy alig indulatos kijelentő mondatot: ilyen szegények azért nem lehetünk. Z.B.