Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

8 1988. augusztus 27., szombat Egertől északra — Mónosbél A MÓNOSBÉL! FALUMÚZEUM ÉPÜLETE Egertől északi irányba „csak egy ugrás" Mónosbél. Érdemes felfigyelni rá, mert szép fekvése következtében pompás kirándulóhely, és ott található Európa egyik legnagyobb forrásmészkö-képződménye. Aki tehát megérkezik a községbe, elóször nézzen szét a település központjában — ott feltétlenül kukkantson be abba a falumúzeumba, amelyet egy múlt századi kisnemes szépen megfiatalított, oszlopos kúriájában rendeztek be —, aztán pedig keresse meg magának a turisták úgynevezett p jelzését, s azon a templomtól elindulva egy rövidke séta után máris ott lehet a mónosbéli darázskó-dombon. Ez a neve ugyanis a forrásmészkövek ottani csoportjának. Lássuk elóbb, mi is az a forrásmészkó. A természetnek ez az ajándéka a nagyobb mészkóhegyek „terméke"; úgy is nevezik, hogy édesvízi mészkő, mésztufa. Úgy keletkezik, hogy e hegyek forrásainak a vizei számottevő menynyiségű meszet tartalmaznak, s ha azok a felszínre kerülnek, a bennük oldott szén-dioxid elillan, s így a mész megszilárdulva kiválik. Különösen ott zajlik le szépen ez a folyamat, ahol mohák, vízi moszatok érintkeznek a források vizeivel, hiszen ezek a növények csak úgy élnek, ha elegendő szén-dioxid „táplálja" óket. A megszilárduló mész szinte páncélként tapad rá a mohákra, moszatokra. A növény menekül, a mészkó „szalad" utána, s ebból a versenyfutásból gyarapodnak — évente akár 1-2 centiméternyi vastagságban is — a mészkórétegek. S persze nemcsak az élő növényzet köti meg a források mészkövét, hanem azok a korhadt faágak, lehullott levelek is, amelyek a víz útjába akadnak. Ezek a hordalékok aztán idővel elkorhadnak, s helyükön lyukak keletkeznek. Éppen olyanná válnak, mint a darazsak lakhelyei. Innen a név: darázsmészkó. Aki ott áll a mónosbéli Hársas-tetó oldalán, s ezekben a lyukacsos csodákban gyönyörködik, egyúttal a földtörténet évmillióival nézhet szembe. Az imént ismertetett folyamat ugyanis még valamikor a jégkorszakban kezdődött, és máig tart. Mára már teraszok, lépcsórendszerek alakultak ki e jelenség eredményeként. Az itt bemutatott mésztufadomb egykor mintegy 15 hektárnyi nagyságú volt. Mivelhogy könnyen meg lehetett közelíteni, kőanyagát bányászni kezdték, és megszámlálhatatlan mennyiségben hordták el onnan a követ. (Akárcsak a szomszédos Bélapátfalváról, ahol a történelmi érdekességű Bélkót* robbantják, pusztítják máig.) A bányászkodás könyörtelenül elsöpört onnan sok-sok természeti értéket: nem voltak tekintettel sem a csipkefüggönyös barlangokra, sem pedig a mésztufa más, szintén remekmívűjárataira. Csak 1978-ban parancsoltak álljt a rombolásnak. Ekkor mondta ki a Heves megyei Tanács, hogy ezt a jégkorszaktól máig működó természeti kincset védeni kell. Manapság 7 hektárnyi terület áll hivatalos oltalom alatt. Az a bizonyos p jelzés szépen vissza is vezet a falu templomához. S míg a vendég lefelé sétál, nyilván észreveszi, hogy azért nem minden darázskövet hordtak el a teherautók. Egyegy ilyen likacsos képződmény felfedezhető a házak kerítéseiben is. Jelként, emlékként — ki hogyan szereti mondani az ilyesmit... A.L. KISS BENEDEK Gyűrű nélkül Jegygyűrűmet elnyelte a tenger, játszódnak vele bakfis halak. De véle a szerelem nem veszett el — gyűrű nélkül tartasz s tartalak. Jelkép volt? Vagy csupán kérdést tett fel az őselem: látná, mi marad? Szabad hűségben, meggyúrúzetlen lettem társad, s így tartottalak. Szabad hűségben, meggyúrűzetlen rég tartasz már s én rég tartalak. Válassz engem mindújra, szerelmem, s mindújra téged választalak.' SÁRÁNDI JÓZSEF Mellé-fogások i. Közhely Lehet itt alhós felhős A beborult ég felhős 2. Bölcselet Aki nem remél az nem csalódik csak lassacskán el- s meghalódik 3. Elfojtás Tégy lakatot a szádra hogy mivoltod lakat vigyázza Mú-fajtalankodás Ostoba ki oly műfajban próbál bajnokká válni melyben legföljebb csak álmodozó lehet 5. Vörös farok Jöhetne megint valami szép Kacskaringózó messzeség 6. P. s. — egy — kormányozhatatlanná — zilálódott — világban — az — egyéni — önkormányzatok — közmegegyezéses — újraszerveződésében — s — a — nemzeti — nemzetiségi — egységek — bolygóméretú — gazdasági — politikai — összemúködésébeti — bizakodhatunk — Aki szorgalmasan forgatja díszes kódexek lapraváló utódait (lásd: könyvszerű termék), netán arra is figyel mit hagyományoz a nép saját múltjából szájról szájra, szigorúan adómentesen — szóval az tudja, hogy élt egykor Oradea és Bratislava közt (talán) félúton egy juhászlegény, aki anynyira igazmondó volt, mint amennyire királya igazságos. Meg is kapta a jutalmát, merthogy a mesékben ez így vagyon megírva, mintegy tagadva az objektív valóság hétköznapi tükröződését. No de mielőtt ellepne az ideologizálás zavaros vize, hadd áruljak el egy titkot: e népmesének van ám folytatása is, csupán a lényeget könnyen feledő kódexmásoló (vagy a lényeget nagyon is ismerő kódexengedélyezó) elfeledte pergamenre vetni. Pótolva e hiányt, vágjunk hát a történet közepébe. Örült a legény (aki mint tudjuk nagyon igazmondó volt és nagyon juhász) a kitüntetésnek, de méginkább egekig csapott fene nagy jókedve, amikor a kamaránál igazmondás és juhászlegény ügyben illetékes főúr kihallgatásra rendelte ily díszes körmondatokkal: „Mint már a köznép tudomásárajutott, igazságos királyunkban igencsak erős a változtatás igénye, mivel kiderült napnál is világosabban, hogy honi feudalizmusunk pallérozásra szorul. E nagy és nemes szándék testet pedig csak úgy ölthet, ha oly becsületes és igazmondó legények véleménye harsog úton és útfélen, no meg a rendi gyűlésen, mint amilyennek kendet ismerték meg a népmeseolvasók. Beszéljen hát tovább is népe javára, csak... (s itt a vártorony csúcsa felé bökte görbe ujját) ...csak sose feledje, hogy a szó veszélyes fegyver, mint majd említé egyszer a Szörényi bán. Nem ártana, ha kimúveltebb fóvel, nagyobb rálátással osztaná ezentúl az igazságot. No persze, ez csak tanács, feudális jotanács" — szegte be gondolatait kevély Juhász, a legény főhajtással az illetékes fóúr, s mire álla a díszes hacuka szegélyéhez ért, igazmondó juhászlegényünk átvehette a hétpecsétes és szigorúan bizalmas pergament, amelyben az igazmondás irányelveit foglalta össze a királyi kamara mellett múködó tudományos munkabizottság operatív szerve. Bámult ám a legény, mint közjobbágy robotbruttósítás után, de még az „Igazmondás kialakulása és történelmi áttekintése a feudális demokrácia tükrében" címú fejezet iniciáléjához sem ért, amikor sorra rányitották a nehéz tölgyfaajtót. Tanácsadók, félállású kuruzslók és bógatyás köznemesek súgták meg — no persze színültig telve jó szándékkal és bizalmasan — kiről, miért és miért épp most kellene kimondani már végre azt a fene nagy igazságot. A juhászlegény meg csak rostálta agyában a sok hírt, intrikát, míg falhoz nem szédült bozontos üstöke. Akkor egy nagy terembe cibálták és orrához verdesték addig kimondott igazságait. Az egyikről kiderült, hogy túl általános, s rossz hangulat keltésére alkalmas. A másik minősítése így hangzott: nem elég politikus, s csak zavart kavar a feudális demokráciára még éretlen, széles jobbágytömegekben. A harmadiknál kérdés merült fel: vajon nem okoz-e túl nagy károkat, ha a határon túl illetéktelen fülekbe jut, mintegy rombolva a királyság törekvéseiről kialakított, egyébként joggal kedvező képet. A negyedik még nem, az ötödik pedig már nem aktuális — csapkodta az asztalt egy vörösképú nagyúr — míg a hatodik feudális államtitkok kiszivárogtatásának minősül. — De hát a király mindenre bátorított, s ajutalom is... — próbálta pórias hebegéssel félbeszakítani a bírálatok plafonig csapkodó indulatát a juhászlegény. — No, persze, a király. Meg az általános elvek. Mind-mind szép dolog, ám ne feledje: a szó, mint tudjuk... A legény tudta. S hallgatta tovább, hogyan és kivel egyeztesse a jövőben igazságait, melyik fórum alkalmas és jogosult az igazmondás befolyásolására, s mi minősül feudalizmusszerútlen igazságnak. De ez még csak az igazságtudomány rejtelmeinek felszíne — figyelmeztették — no, persze mint mindig, most is jó szándékkal —, amikor szédülten kereste saját fejét a díszes márványlapokon. Mert azt sem árt tudni, hogy a különböző felkészültségű rétegeknek (értsd: főnemes, nemes, köznemes, polgár és jobbágy) különböző igazság dukál, míg a Fekete sereg igazsága belső igazságnak minősül, akárcsak a pandúroké és perzekútoroké, no meg az ajtónálló alabárdosoké. Mindez persze közölhető írásban és szóban. Az írásos igazság pedig készülhet szigorúan bizalmasan, belső használatra, pro domo — hogy csak néhányat említsek — bólogatott egy főigazságosztó, majd rátért a szúk körú és a nagynyilvános szóbeli igazság közti különbség elemzésére. De ekkor már csak a csupasz falaknak, no meg az igazságos király falról mosolygó képmásának beszélt. Mert a legény (aki igazmondó volt, s juhász maradt) ugyanis már hetedhét határon túl ropogtatta hamuba sült pogácsáját. S nézte a Napot, a Tisza békésen hömpölygő vizébe bukó Napot. Amelyről csak az nem biztos, hogy Nap, hogy bukik és hogy a Tiszába — motyogta a juhászlegény és nagyot rúgott egy arra bóklászó szódáslegény nagyfenekú lovába... BÁTYI ZOLTÁN 1