Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

4 1988. augusztus 27., szombat Végzés után A két lány összetartozott, mint Stan és Pan, Hacsak és Sajó. Reagan és Gorbacsov. Nemcsak a közös hangverse­nyeken, de az utcán ts szám­talanszor láthattuk őket együtt, hisz jóbarátok. Nem­csak hangjuk (szoprán cs alt), megjelenésük is párt alkot: egyikük kicsi és töré­keny a másik magas, erőtel­jes. Frankó Tünde és Farkas Lilla idén végeztek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola szegedi tagozatán, ének szakon. Mindkettőjük tanára Sinkó György volt. Mivel folyamatosan hírt adtunk (vizsga)koncertjeikről. pá­lyájukról, most megkérdez­tük őket: mit fognak csinál­ni ősztől? F. L,: Engem felvettek a Zeneakadémia ének tansza­kára. Ez 3 éves. s utána még két év operatanszakot lehet végezni. Kicsit soknak tű­nik. de ha iól mennek .1 acl­gok. később lehet féléveket összevonni. A felvételi ének­vizsgán én kaptam a máso­dik legmagasabb pontszá­mot. Kecskeméti vatrvok. ez­után se kell messzebbre iár­nom. mint eddig, csak épp a másik irányba. Azért Sze­gedhez se leszek hűtelan iö­vök vendégségbe a baráta­imhoz. és valószínűleg kon­certeken is fogok énekelni. F. T.: Én nem felvételiz­tem. mert azt tanácsolták inkább versenveken alapoz­zam meg a karrieremet. Nyáron kint jártam Bécs­ben. a Belvedere énekverse­nyen. Két fordulón íutottam túl. mintegy 300 résztvevő közül a legjobb 25 közé ke­rültem. és kaptam is esv koncertmeghívást Toulonba. Most még egy évig Szegeden maradok, tanáraim vállal­ták. hogy tovább tanítanak. Az egyikük. Kerek Ferenc zongoraművész Bécsbe is el­kísért. és a felkészülésben is sokat segített, egv hétig dol­goztunk a bajai zenei tábor­ban. F. L.: Engem is ő kísért a felvételin, és nekem is so­kat segített. — Kik voltak a lelvéleli bizottságban, illetve a ver­seny zsűrijében? F. L.: A felvételin az ének tanszak tanárai vetlek részt, az elnök Varasdu Em­my tanszakvezető volc. F T.: A Belvedere ver­seny lényege, hogy a zsűri­ben nem tanárok. hanem impresszáriók. intendánsok ülnek. Ezért előfordul, hogy valaki nem nyer diiat. még­is szerződést ajánlanak ne­ki. — Még egy kérdés: az eszetekbe se jutott, hogy a szegedi színházhoz menje­tek? F. L.: Természetesen fel­merült ez a lehetőség, anoál is inkább, mert én három évig a színház ösztöndíjasa voltam, de azt mondták, szó­listastátus nincs, esetleg a kórusba beférnék. Most hogy felvettek, ez a problé­ma megoldódott, legalábbis egy időre. F. T.: Bennem is felme­rült az ötlet, de azt mond­ták. nincs hely nekem se .. . Mondok néhány nevet: Tokody Ilona, Temesi (Tóth) Mária. Komlósi Ildikó. Szendrényi Katalin. Énekes­nők, Szegedről indultak, iit tanultak, ma a pesti opera sztárjai, nemzetközi karrier­jüket építik. Sohasem vol­tak a szegedi operatársulat tagjai... M. T. Húszéves kórházparancsnok /• ki meg szokta rágni a címek-.l, azonnal fönnakad: hogyan lehetne kórházpa. rancsr.ok az, aki legföljebb második, évét fejezte be az egyetemen? Különben is, van ennek, a címnek olyan íze, mint a Tizenöt éves kap'táiynak. Aki még to­vább rágja, észreveheti, ha­di vi .zonyok között lehet parancsnoka valaki egy körháznak. Nem maradt más. akire rá lehetett volna bízni a határainkon is túlra szorított magyar hadsereg esztergomi szükségkórházát. Aki a második címet is megrágja, azt mondja, de ismerős ez a név Csak nem n Németh adjunktus űr írta ezt a könyvet? Mert igen sokan még most is adjunk­tusnak mondják, noha hosz­szű ideje docens, és jussa szerint professzor is lehet­ne már. Mivel közeli isme­rősei családiason csak Ban­dinak szólítják, és a fél vá­ros ismerőse, sokak fejében így koppan a fölismerés;, könyvet írt a Németh Ban­di! Nem lehet rámondani, hogy elsiette a dolgo,t. Volt egyszer egy hadikór­ház .,. Volt egyszer egy szép, szomorú szerelem ... Egyik fejezete záródik evvel a két mondattal, de volt még utána egy hadifogság is. Aki nem szívbajos, rög­tön rámondja: kismilliószor megírták már mindet, mit akar kezdeni vele hires se­bészünk? Legalább két el­lenérvünk lehet mindjárt. Olyan rettenetesen nagy megrázkódtatásunk volt a második világháború, saj­nos,, nem lehet eleget be­szélnünk róla. Beleivódott sejtjeinkbe, génjeinkben la­kik. kiirtani se lehet, legföl­jebb kiírnunk, ez az egyik. A másik pedig az, hogy mindenkinek megvolt a ma­ga háborúja, aki akkor már ésszel élő ember volt. ahogy mindenkinek megvolt ké­sőbb a nagy lélegzetvétele, n nagy fagykorsaaka, a ma­ga ötvenhatja, és a többi. Aki mindezt a szemtanú hi­telességével, és sajátos lá­tásmódjával tudja előadni, az számithat olvasói ér­deklődésére. Keveset mon­danék, ha azt imánk csak ide, hogy ez a könyv ilyen. Pontos ós hiteles, valóságlá­tá-sa sajátságce, de szerkeze­te» és stílusa is túlmutat a népszerű Tények ós tanúk sorozaton. Ha azt mondom, regénybe illő részletek fü­zére ez a visszaemlékező könyv, kicsit se túlzok. Negyvennégy őszén indul a történet. Már Makón van­nak az oroszoki, az utak menekülőkkel vannak tele. Elindul a két harát is, hogy megkeresse évfolyamtársait a nagy magyar fölfordulás­ban. Az éhezés az úton rá­köszön; már, Budán, egy patikában az utolsó három doboz Ovomaltinet veszi meg, hogy gyomrát csilla­pítsa. Gyerektápszer a húszéves fiatalembernek! Jóságos öreg vasutas éb­reszti föl Szekszárdon, hogy bele ne fagyjon a tócsába: ilyen korú fiam van, mint maga. Máskor olyan ágyra fekszik, amelyikben az előbb még flekktífuszos beteg ví­vódott az életért: távol a fronttól, kórházi ágyon egyen meg a fene? AI frontkórház, amelyik a tili-toli háború minden borzalmát átéli, úgy zuhan a két egyetemista nyakába, hogy az orvosok a menekülni még képes bete­gekkel tovább menekülnek. A szükségkórházban egy­más mellett feküdt a ma­gyar, az orosz és a német katona, a szenvedés, és sok­szor a halál békéjében. Élete első műtétjét áttüzesí­tett borotvapengével végzi el a német betegen, érzéste­lenítés nélkül. Aki az előbb még úgy nyugtázta az egé­szet, hogy szédületes karri­er, ha valaki ilyen fiatalon kórházparancsnok lesz, most talán hozzáteszi, szédületes szegénység kiséri útján, és szédületes felelősséget cipel a vállán. Nem katonai fele­lősség, hiszen az ottmaradt rengeteg emberért katonai­lag már senki nem felelhet. Orvosi felelősség inkább? Vagy csak közönségesen emberi felelősség? Döntse el, aki olvassa! Az egyik be­teg olyan, mintha húsdará­lón ment volna át, a má­sik tetanuszos, a harmadik­nak átlőtték a koponyáját, a negyedik — nem folyta­tom tovább. Békeidőben szép kará­csonynak mondanánk, ame­lyiken frissen hullott havat taposva mennek az emberek a templomba, de a negy­vennégyes esztergomi leg­följebb díszleteiben volt csak szép, a háború kegyet­len valóságában borzalom vette körül. Ezen a díszlet­karácsonyon találkozik a szépséges Évával, aki rá­adásul később a borzalmak kórházának az ápolója lesz. Haj megint emlékezünk rá, hogy mindössze húszeszten­dős, kicsit se csodálkozunk; csöndes, szép szerelem szö­vődik közöttük. Nagy re­gényírók fele ekkora tény­ből fűznék szerelmes köny­veiket, ők jószerivel csak akkor mondják ki egymás­nak szívbéli vonzalmukat, amikor búcsúzni kénysze­rülnek. Hogy hány életet követel a háború, azt meg­számlálták a végén. Hogy hány bimbózó szerelmet tört le. mielőtt kivirágozhatott volna, ki tudná megmonda­ni? A sorozat címe is arra utal, hogy tényirodalommal van dolgunk, akkor pedig tudni lehet, hogy dramatur­giáját az élet diktálja. Fog­ságba esik, de haza akar jönni azonnal. A nyugati övezetből átjön a keletibe, aztán, jó sokára, de átfut a foglyokkisi megrakott szerel­vény Szegeden is, ahonnan, elindultak, és mennek Fo­csaniba. a hadifogolytábor­ba. Ráadásul találkozik anyjával is, apjával is! Tel­jes fejezete lehetne egy re­génynek ez is. A néha csak odavetett ceruzavonásokkal telibetalált mellékszereplők­ből pedig regényhősök le­hetnének. Ne sajnáljuk, a könyv így is nagyszerű. Túl a hattvanon adta nyomdába első könyvének kéziratát. Csak a nagyon közeli barátok tudták róla. hogy motoz benne a betű a tudományos dolgozatokon túlmutatóan is. Bízunk ben­ne, folytatása következik ezen a pályán is, és az ere­detit se hagyja még abba. (Magvető.) Horváth Dezső szegedi ünnepi hetek Szörényi Levente—Bródy János: Fehér Anna. A rock­ballada előadása a Dóm téren este fél 9-kor. A 26. Szegedi Nyári Tár­lat a Horváth Mihály ut­cai képtárban, szeptember 18-ig. Szervátlusz Tibor szob­rászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28­¡B. Puskás Imre festőművész kiállítása a Képcsarnok Gulácsy Lajos termében, augusztus 27-ig. A magyar cserkészet tör­ténete. Erzsébet király­né. Kiállítások a Fekete­házban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Mó­ra Ferenc Múzeum (Roose­velt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-kép­gyűjtemény; Móra-emlék­szoba. Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafi­kái. Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, je­lene és jövője. Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának éle­te és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színház­történeti gyűjteménye (Bé­csi krt. 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2­tól este 7-ig. Szűk világ ez A Szörényi—Bródy—Keré­nyi belsőhármas által vezé­relt Fehér Anna erősen poli­tizáló darab. A lélektani bal­ladák feszült drámáját kellő művészi alkotóerővel nép­színházi produkcióvá lehet gyarapítani — ezt bizonyít­ják az alkotók. De haladjunk csak lépésenként! Az irányítás fenséges ké­pességével rendelkező em­bereket a gyakorlati megva­lósításhoz való viszonyukat tekintve két csoportra lehet osztani: az első csoportbe­liek érdekekben, célokban és személyekben, a második csoportba tartozók szellem­ben és elvekben gondolkod­nak. Előbbiek általában a hatalom tényleges gyakorlói, utóbbiak a példaképek. Horvát Máté,.a bíró hata­lomszeretö ember. Megvan vágyához a kellő ravaszság és szemérmetlenség, ő az, ki Kőműves Kelemen építőmes­terei közüL az egyetlen nőt­lenként semmit sem kockáz­tatva állt rá az egyezségre. Egykori társa, Fehér Már­ton, a faluközösség legnép­szerűbb férfia. Mert „nehéz időket élünk", Máté bíró igyekszik becsalni a hata­lomba régi társát. Tervéhez felhasználja kivagyi fiát, Gergőt, hogy Fehér Márton leányán, Annán keresztül jusson el a „káderépítés" csúcsaira. Anna bátyja, László azonban megsejti a fondorlatot, a szembenállása még akkor is igaz, ha Gergő valóban szereti Annát, de Klubok famogatasa Pályázat útián nagvobb összeghez jutott a Hazafias Népfront közművelődési munkabizottsága, és a lakó­területi (klubok fölszerelése­re szeretné fordítani. Mivel ezek a kicsike klubok leg­többször mosókonvháknak vagy babakocsi-tárolóknak épült helyiségekben műkőid­nek — akár sufnikiuDoknak is mondhatnánk őket —. meglehetősen gyakran vál­toznak. Azoknak szeretnék iuttatni a támogatást, ame­lyek a legjobb hasznosítás reményében tudnák fogadni és a legjobban rá vannak szorulva. Arra kérik tehát a klubok vezetőit, szeptember 15-ig jelentkezzenek Olajos Árpádnál telefonon «22-011. a 122-es melléken), vagy az Üjszegedi November 7. Mű­velődési Házban leve: ben. Ahhoz kevés a Dénz hoev úi klubot tudnának belőle lét­rehozni. csak a meglevők ki­egészítésére gondolhatnak. Alapos mérlegelések után nyilvánosan hirdetik nw'd ki. melyik klub mennyit kaphat. sokáig romlott atyja befo­lyása alatt állt. Lászlót elfo­gatja a bíró, s mialatt a bátyjáért tenni akaró Anna ártatlanságát durván elra­bolja, fölakasztatja pribékei­vel az ifjút. Ez a népi és rockballadai történés — láthatjuk — ki­válóan alkalmas arra, hogy politikai és erkölcsi példá­zatokra fölhasználtassék. Annak idején, az István a király föltüntekor e hónban a kevés boldog és a nagyobb számú boldogtalan azon sak­kozott, hogy vajon mely sze­replőben fedezheti föl a fő­titkárt, s melyben a föllóga­tott kormányfőt. Szörényiék nem győzték nyilatkozni, hogy Koppány az Koppány, István pedig a király. Erre itt van ez a mű, amely csak úgy hemzseg az aktualitástól, KV, KB és PB tagoktól. Persze nem árul­hatom el, hogy ki az a nép­szerű politikus, aki a nehéz időkre való tekintettel visz­sza'kerül a döntéshozók kö­zé... vagyis kibökhetem, mint a szövegíró: Fehér Márton, ő az, bizony! A színházi rock, mint iga­zán népszerű és könnyen fo­gyasztható műfaj olyan, mint egy második világhábo­rús vetítő: csak fehér-feke­tében ad. Gergő is — a bal­ladai homály leple alatt — éjsötét hernyóból gyolcstisz­ta pillangóvá válik, mit te­gyünk, ezek. a szabályok. Ilyen módon — a kellő szí­nészi eszköztár figyelemre­méltóan pontos bevetésével — mindenki az, ami. Nincs ibseni mélydráma, egynemű­ség és kitartó önazonosság van. Egy jelenettel mindazonál­tal nem tudok kibékülni. Képünkön is látható: ül a Fehér család az asztalnál, akár egy szocreál festmény. A zene kitűnően jellemzi a téves jövőképbe vetett gyer­meki (értsd: naiv) elragadta­tást, vagyis azt, hogy a vesz­tes fél még nem sejt sem­mit. Jó is volna ez így, aki­nek szeméhez fül is jutott, befogad. De azt már nem emészti meg, hogy a család háta megett egy ügyetlen •hölgykoszorú pünkösdi ró­zsával a (kézben keresztölté­seket meg egy sima, egy for­dítottat játszik Feszeng a néző, és giccset gyanít, a kritikus pedig szikét javall: kivágni a beteg gócot! S ha mar bírálat, jöjjön még egy kellemetlenkedő megjegyzés, hogy utána a dicséret szavai sorakozhas­sanak! Biztosan sokan vitat­ják majd, hogy jó-e, ha az István a király hangzása mellett egy-egy vezérmotí­vum is visszaköszön? Engem mindenesetre zavart a töret­len műélvezetben, hogy a különben csodálatosan játszó Götz Anna szájából hogyan szólal meg Réka, és Császár Angéla ajkát miként hagyja el István anyjának jól is­mert dallama. Különben a muzsikával és a szöveggel semmi baj. Szö­rényi a tőle megszokott ih­letettséggel építi be a népi elemeket szép zenei palotá­jába, s ebben az építmény­ben az eligazító szövegeket Bródy János a műfaj köve­telte tisztassággal és egysze­rűséggel véste föl. Vágó Nelly föltűnést kerü­lő, nemes jelmezei és Götz Béla zseniális, vessz.őből tá­kolt pajtája minden feltételt megteremtenek a játszóknak. A hét szereplőnek, akik — furcsa dolog — egyformán jók. Götz Anna (Fehér An­na) hercegnői légiessége. Bubik István (László) ele­mentáris, dús tehetségről árulkodó lendülete és Ru­bold Ödön (Gergő) érzelem­fűtött szenvedélye ugyan­olyan ereje az előadásnak, mint Császár Angéla (Irma asszony) szelíd, megtartó gondossága, Csurka László (Horvát Máté) jól átgondolt­nak látszó, lenyűgöző ke­gyetlensége, ide kitalált hangja, Kertész Péter (had­nagy) szigorúan adagolt alattvalói tudata és Ferenczy Csongr (Fehér Márton) ki­mért, paposan atyás alakja, egész megjelenése. Szegény Fehér László jól mondja, hogy szűk ez a vi­lág. Különösen azok számá­ra, akik ellen bármikor in­dítható koncepciós per. Mindegy, hogy lólopás, vagy frakciózás vádjával... Kerényi Imre gondos és pontos munkát végzett, a részletek is kidolgozottak, rá jellemző módon. Jó szín­ház ez. De lesz még jobb is Dlusztus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom