Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

1988. augusztus 24., szerda 5 A 26. Szegedi Nyári Tár- Gulácsy Lajos termében, lat a Horváth Mihály ut- augusztus 27-ig. cai képtárban, szeptember 18-ig. A magyar cserkészet története. Erzsébet kiráiySzervátiusz Tibor szob- né. Kiállítások a Fekcte.. „ > . . . rászművész kiállítása azeqedl ünnep! hetek Bartók Béla Művelődési házban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: MóKözpontban, augusztus 28- ra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád Puskás Imre festőművész megyei parasztbútorok és kiállítása a Képcsarnok népviseletek; Lucs-képgyújtemény; Móra-emlékszoba. Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái. Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelene és jövője. Fekete-ház Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Házsongárdi látomás Pénz, paripa, fegyver 1 o Fo¡érdAnnal<p,óbói Kerényi Imrének Szegeden nincs szerencséje az időjárással. Az általa rendezett Csíksomlyói passió főpróbáján a homokot sodró szélvihar a díszleteket fenyegette, másnap, a bemutatón versenyben áztak a színészek, a nézők és a hangtechnikai berendezések, most meg, a Fehér Anna című rockballada első szegedi próbáján a komor ég szomorította a társulatot. Hétfő este feszült volt a hangulat, de a színháziak jól tudják, hogy ez természetes, ha új helyszínen igyekeznek megszólaltatni egy „belőtt" produkciót, és még nem igazán találják meg mindennek a helyét. A meglehetőst szaggatott próba alatt volt időm a bunkerben, azaz a színpad alatti helyiségekben is körülnézni. Legnagyobb meglepetésemre a büfében nem láttam senkit. Az igazgató irodájában viszont pénzügyekbe botlottam: a Fonográf gmk képviselője rendezte az anyagiakat. A papirosokra nézve, nem bírtam ki kérdezés nélkül: — Mennyibe kerül ez a produkció a munkaközösségnek? — Hármat ad a szabadtéri, kettőt mi, ez így ötmillió. De azt kérem, hogy ne három plusz kettő legyen a riport címe, mert az méltatlan lenne a Fonográfhoz. — És mit ígér, ha eltekintek ettől a címtől? — Eljöhet hozzánk teniszezni, van egy szép szabadidőközpontunk. — Kik alkotják a Fonográf gmk-t? — Szörényi Levente, Bródy János, Szörényi Szabolcs és én. — És ön ki? — Arra kérem, ne írja le a nevemet. Amikor beléptem a munkaközösségbe, névtelenséget kértem. Kissé értetlenül raktam a pontot a beszélgetés végére. Odafönt ugyanaz a kép fogadott: hol üvöltő, hol teljesen elfojtott hangon megszólalt valaki a hangszórókból, türelmetlenség, ingerültség, esőszag. Kerényi egyetlen jelenet próbáját ígérte: aztán módosít: — Megyünk tovább, mert holnap esni fog! Végre megszólal a zene. Hogy milyen is? Hamisítatlan Szörényi-hangzás, friss, eleven, szívbe- és fülbemászó. Bubik István hangja betöltötte az ázott arénát. Fehér László — Anna bátyja — igyekszik megakadályozni, hogy apja és a falu bírája, Horváth Máté „érdekszövetségre" lépjenek, s ebbe a vállalkozásába belebukik. Ennyi a ballada magja. A rockballadáé pedig a következő: a szegedi szabadtéri igazgatója, Nikolényi István, már maga sem tudja, hogy hol, olvosta Szörényiék nyilatkozatát a készülő Fehér Annáról. Kiderült, a Kőműves Kelemen folytatásaként képzelték el ezt a rockballadát, s úgy gondolták, kamaradarabot hoznak létre e kevés szereplős műből. Időközben szerződést kötöttek 1990-re az Attila című rockoperára, s úgy tűnt, a Fehér Anna marad ötlet, vagy jobb esetben kamaradarab a fővárosba látogató színházjáróknak. Üjabb fejleményként az egyik szegedi produkció, A bestia próbái igen nehézkesen haladtak, s ekkor Nikolányi újra fölkereste Szörényiéket, hogy próbálják meg a Fehér Annát a szegedi nagy térre is „odaálmodni". Végül lett Bestia és Fehér Anna is, így született a szabadtéri plusz: augusztus 20. után is várják a nézőket. S míg mindezeket megtudtam, Kerényi újabb jeleneteket formálgatott. Egyszer például azt méricskélte, hogy ki hogyan látszik és látszhat. Ferenczy Csongornak (Fehér Mártont alakítja) erről eszébe jutott valami: — Csurka Laci mesélte, hogy a filmgyárban Jancsóval forgattak, s egyszer csak azt hallja: „Lacikám, édes, állj arrább, mert nem látszik a ló!" Szóval, ahogy a címben ígértük, volt már pénz, most idebócorgott egy jancsói paripa ... mi legyen a fegyver? Nehéz erre választ adni, hisz Sörényi Levente zenéje egyszerűen lefegyverző. D. I. A város két, régen önálló településrésze. Tápé és Szőreg emlékműállításba fogott. Tápén a lakosság felsorakozott a megyei emlékmüpályázat egyik terve mellé, melyet Máté István szobrászművész és Kiss Lajos építész készített. A II. világháborúban elesett tápéiaknak emléket állító szobor jórészt közadakozásból valósul meg. Nem ilyen tiszta képlet az 1849-es szőregi csata emlékhelyének ügye. Az egvéni kezdeményezés nem meretett meg a közösség mérlegén, kihagyásos technikával dolgozott az első zsűri, mellőztek szakmai és városesztétikai szempontokat, ae már látható, mennyi földet mozgattak meg a társadalmi munkások ... Ez utolsó példa talán sejteti köztéri szobrászatunk. és a bizonytalanságokkal küzdő mecenatúra ellentmondásait. Mert amíg egykoron egvegy egylet, közösség vállal iá az általa mecénált alkotás megvalósulását pénzzel, szervezömunkával. nyilvánossággal. addig az utóbbi negyven évben a centralizált kultúrpolitika leszoktatta a helyi apparátust a mecér.ási feladatok felelősségéróL elidegenítette a lakosságot környezetétől, megfosztotta attól az anyagi és erkölcsi felelősségérzettől, hogy köze lehet környezetéhez, alakíthatja hagyományait. éltetheti gondolatait, szándékait. Nehezedő gazdaságunk kényszere, de egy demokratizálódó és nagvkorúsodó közélet felismerése is. hoev egy-egy kisebb vagy -nagyobb közösség az eddiginél jóval nagyobb, részt és szerepet vállalhat környezete alakításából, hagyomány a:nak őrzéséből, emlékeinek táplálásából, a nemzeti értékteremtésből. Pénzzel, munkával. jó szándékkal, tettekkel. Nem lehet véletlen. hogy a kistelepülések tették az első lépéseket. Ahol koncentrálható a gondolat., könnyebben egyeztethetők az érdekek, világosabban fogalmazhatók meg az értékek. Az állam ugyan nem Szoborügyeink (2.) áldozni az ügyre? Ha a íelentés garantáltan igazol ia. hogy közadakozásból néhány év alatt összejön úgy 4 milvonul ki a művészeti élet vehemenciával indult szege- ]>° forint, akkor megalakultámogatásából, de anyagi le- di jégpálya; ha nem múlik hatna a szoborbizottság. hetőségei sokat zsugorodlak, el hét. hogy ne szólítanának mely programot készít pászűkebben kénytelen mérni. föl. adakozzak az AIDS-be- lyázatot hirdet, nyilvánosság valóban országos és nemzet- tegeknek. forintokkal is fe- elé bocsátja a terveket, szoközi érdekeket szem előtt jezzem ki szolidaritásomat a borlétesítési érmet, rézkartartva kényszerül döntések- romániai menekültek iránt. re. Hasonló a helyzet a me- segítsem a rákkutatást, szágyei és városi mecenatúrá- mit rám a drogellenes trozban. Ugyanaz az összeg ma galom. s közben vezetik az kevesebb, mint tegnap. s utcában a gázt. csatornáznak holnap kevesebb lesz. mini is. melyekből keményen ma volt. Az üzemek, vállala- kell vennem a részemet — tok. intézmények kis része elgondolkodom, mérlegelek ismerte még fel. hogy hosz- és szégyellem magam... szú távra nem rossz betek- . , Történt nemregiben, hogy a Hazafias Népfront honismereti bizottságában a Szent akadna vállalkozó szerv István-évforduló kapcsán vagy erre a feladatra szövetf el vetették: szülessen szobra kező tórsasag- lehetne némi jatnak TonnmtoT emelt Szegeden is államalapító ki- <*ély arra- hogy a honfoglaszobrot Petőfinek —. a kép rályunknak. Egyesek már a Ias 110°- evfordulotan Szejóindulattal sem nevezhető művész nevét is tudni vti- ^eden Szent István-szoborlehetőségek ték. s azt is megszavazták, a avatás tartassák. Hasonló tetés egy-egy művész támogatása. közösségi műalkolások finanszírozása, a művészeti élet mecénálása. Üttörő példák akadnak — egyik termelőszövetkezetünk tagáltalánosnak. A cot, bélyeget bocsát ki. ébren tartja a gondolatot, egy bank bevonásával forgatia a befolyt pénzt, s minden felelősséget vállal az adomáki nyozókkal szemben. A közadakozásból összegyűlt 4 millió mellé természetesen a tanács is előteremti a maga 2 millióját, hiszen egy percig sem ellenezte a szobor megvalósulását. Ha ma mechanizmus segíthetne életre egy Dózsa-kompoziciót. Nem kiábrándításként hanem a képlet tisztázása és egyértelműsítése, a realitások érdekében tudatnom kell következő szintje az önszer- S2obor _ úgy mint réeen vező közösségek. egyesü!.:- a város lakosainak adomátek. egyletek. társasagok nyaiból készüljön. Meg i.v crilyen irányú vállalkozása, az kezett az átirat a városj Ja_ egy célra szerveződő cso- „ácshoz, végrehajtás végett, portok, majd az egyes tele- Azazhogy a népfrontosok kipülések lakosainak felaián- találták, a megvalósítás lelásai. Még kevesebb, s egye- eyena Unács dolsa'. Err(; , . , . _ ... .. . mondta a megyei népfront meg egy tényt. A városi tadi esetnek minősíthető, oitu- elnöke egy következő be- nácsnak az utóbbi évekig kor egy ember áldozza meg- szélgetésen. hogy a mozea- 500 ezer forintja volt köztéri takarított pénzét köztéri al- lom nem ötletgyár és fel- alkotások állítására, művékotás felállítására vállalva adatmegszavazó gép. s hogy szek támogatására, műtárgv, . . , .... . nehany évtizede elképzelé- vásárlásra. Ma a költseavea munka minden költségét. 6eit vaiósította meg. tésben ilyen elkülönített ioGondoljunk a vásárhelyi Hogy mai viszonyaink kő- rintok nincsenek. Mindezt a Petőfi-szoborra, mely egy zött ilyen esetben mi lehet a feladatot pénzmaradványokidős házaspár felajánlásából iárható út? Véleményein ból. többletbevételekből kell szerint mindenekelőtt a cin- megoldania. Ezzel a nem. született. dolat bábáinak meg kellene vagy alig létező összeggel jól A megváltozott társadalmi rendelni egy profi felmérést: sáfárkodni nem lehet. Legközeg újmódi mecenatúrát vajon a város vállalatai és feljebb tisztességesen! követel, újszerű szervezetet, polgárai hajlandók-e. menvaz eddigitől eltérő lebonyolí- nyit. s milyen struktúrában Tandi Lajos tási mechanizmust, decentralizált döntési szinteket, újragondolt érdekszférákat stb. A közadakozásról, mint az utóbbi időben egyre többször fölemlegetett „tartalékról". meglehetősen szkeptikusan szólhatok. Ha olyan szívet-lelket megdobogtató -ügyben alig tudunk egyről a kettőre jutni, mint az úi Nemzeti Színház kérdése: ha olyan sokakat érintő lakossági kezdeményezés fut majdhogynem zátonyra, mint a nagy közadakozási Tízkötetes sorozat A Szovjetunió Honvédelmi szító munkálatai. Készül egy alapmű a hadművészet történetéről, továbbá a szocialista országok tudósaival közös szerkesztésben jelenik meg egy nagyszabású mű A második világháború okai címmel. Minisztériumának hadtörténeti intézetében megkezdődtek A szovjet nép nagy honvédő háborújának története című tízkötetes sorozat és a nyolckötetes katonai enciklopédia (második kiadás) megjelentetésének előkéRádiót hallgatva, újságot olvasva szinte mindennapra jut egy-egy Romániáról szóló hír, ezek közül is a hozzánk legközelebb álló országrészről, Erdélyről. Ilyenkor Molnár Edit Kós Károlyról készült portréja villan fel előttem, majd a néhány évvel ezelőtti félnapos séta édeskeser élménye a házsongárdi temető sírjai között. Számolni kezdtem. Kós Károly 105 éve született és tavaly emlékeztünk meg halálának tizedik évfordulójáról. Igazán persze ezek az évfordulók nem olyan lényegesek most. A grafikus, író, építész, politikus, a polihisztor alakja felidézésének ma sokkal súlyosabb — ne szépítsük, tragikus — aktualitása van. Tiltakozik a fél világ, egyelőre hiába, amikor „településrendezés" címén buldózerek vonulnak 8 ezer román, magyar, szász, sváb, moldován, cigány, török, tatár, szerb, zsidó és szlovákok lakta település ellen. Ez az iszonyat, ez a döbbenet idézteti meg azt az embert, aki életművével, munkásságával, nemzetiségek kulturális örökségeit mentette át, olvasztotta egybe alkotóműhelyek s^pllemi olvasztótégelyében. A budapesti állatkertbe tervezett épületeit csodálva, a Kalotaszegen készült grafikáit nézve, a Székely balladák illusztrációit lapozva eszünkbe se jut, hogy Erdély választott hazája volt, mint ahogy a magyar nyelv is. Kós — eredeti családi neve Kosch volt — szepességi német polgárcsaládból származott. 1800 körül Kolozsváron él a család, majd Temesváron, ahol a törökök kiűzése után németek, románok, szerbek éltek békességben, saját kultúrájukkal gazdagítva a közösséget. Ezután Nagyszeben, ismét Kolozsvár majd Budapest következett. 1904-ben a diplomát nyert fiatal építész ösztöndíjjal utazott Kalotaszegre, hogy tanulmányozza Erdély építészetét. Megvalósult terveire jellemző az erdélyi falusi gótika, a faépítészet, a népművészetben gyökerező arányosság, szellemesség, tisztaság. Az őszirózsás forradalom alatt ki akarják nevezni az iparművészeti főiskolán tanárnak. Nem vállalja, úgy gondolja, Erdélyben nagyobb szolgálatot tehet. Visszaemlékezéseit írva 1968-ban felsorolja, miből élt az — imperiumf í ' r" ' I w-m. WwÉÉífá ' 1 fmwMMij ^mllÉi ' ' : ^fögggll -J r 4 1 gt változás idején: „Miután tervező építész munkára egyelőre még kilátásom sem lehetett, a legkülönbözőbb munkaterületeken, s alkalmi munkákkal teremtettem elő a mindennapi kenyérre valót. Voltam műszaki rajzoló, nyomdagrafikus, illusztrátor, plakátrajzoló, újságíró, házilag előállított képeskönyvkuriózumoknak írója, illusztrátora, szedője, nyomtatója, könyvkötője és elárusítója." 1925-ben pedig a borzongatóan szép és tiszta, a Varjú-nemzetség metszeteit készíti el. Az, Erdélyi Helikont 1931-től szerkeszti és közben Makkai Sándor, Kádár Imre, Gulácsy Irén könyveit illusztrálja. A negyvenes évektől a kolozsvári főiskolán tanít, az ötvenes években pedig — minden bizonnyal nem önszántából — juhistállókat és sertésfiaztatókat tervez. Egy évtizeddel később ismét parókiák, művészlakások valósulnak meg tervei nyomán. 1953-ban nyugdíjba vonult az erdélyi magyarság példáf mutató nagy öregje. Az 1977-ben elhunyt mester életműve, halála után is lelke, szelleme tisztaságát sugározza felénk. Tanítványai, bárátai mostanában többször látni vélik a házsongrádi temetőben. A csillagtalan, sötét felhókkel takart éjszakákon sétára indul, hófehér haját, bajuszát borzolja a hűvös szél. Apró léptei, botja kopogása fémes hangon verődik vissza a gazzal benőtt temető kriptáinak kopott faláról. Meg-megáll, egy-egy sírkövet megsimítva söpri le a rárakódott port és piszkot. Majd az enyhén lankás úton még a vörösen felizzó hajnal előtt elindul Kalotaszeg vagy Torockó felé. Czakó János Kós Károly rajza