Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. augusztus 95., hétfő 7 Kitűnő üzlet Hét vége, Tisza-part strand. Tölgyesi Bélával, a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat igazgatóiéval járjuk a partfürdőt, a kempinget. Az igazgató arról beszél. hogy néhány év óta erősen lecsökkent a strandra látogató szegediek száma, ugyanakkor, a területén lévő kemping iránt megnövekedett az érdeklődés. Amerre csak nézünk: lakókocsik. színes sátrak. Tavaly óta négy hektárral lett nagyobb a kemping: (a partfürdő összterülete 11 hektár); a sátrasok közvetlenül a vízparton is tanyát üthetnek. A télen megalakult a vízmű vállalat utazási irodája. az Anna-Tours amelv a szálláshelyekkel kapcsolatos teendőket intézi. Együttműködést kötött a Camping és Caravanning Club utazási irodájával. így aztán holland. NSZK-beli. csehszlovák, bolgár. NDK-beli és más külföldiek is fölkeresik a Tiszaparti kempinget. Eredmény: a féléves értékelés szerint, a fürdőágazat — amelynek része a kemping is — nyereséggel zárt; ami az előző évekre nem igazán volt jellemző. — Területrendezést hajtottunk végre — mondja Tölgyesi Béla —. megoldottuk a világítást, hangosítást, bekerítettük a területet Azokat a pavilonokat, melvek a parthoz közel vannak, ül helyre, hátulra akarom tenni. ..Vizesblokkot" alakítottunk ki. ahol van mosdó, zuhanyozó. borotválkozácsatlakozó. ilyesmi. Ecv viKemping a partfürdőn zesblokk persze, nem elég Tervezzük, hogv használt lakókocsikat szerzünk be vállalatoktól, melyeket fölújítunk, s így azokban is lakhatnak emberek. A lakókocsik előnye, hogv mozgathatók; a tavaszi áradás ideién egyszerűen csak kihúzhatjuk őket a töltésre. Mivel a vállalatok tulajdonában levő, lábakon álló üdülőházak iránt is csökken az érdeklődés. tervezzük, hocv megállapodást kötünk a cégekkel. fizetővendég-szolgáltatásra. S mert a helvi üdülőtevékenység csökken, a turizmus pedig növekszik — bizonyára nem lenne haszontalan ez az üdültetési forma sem — mondta a fürdővállalat igazgatója, miközben bejártuk a strand területét. Zsúfoltság valóban nem tapasztalható: ha nem lennének itt a kempingezők, elég kihaltnak tűnne a körnvék. A kempingezők általában elégedettek. Hompot Gábor. a Szabadkai Bádió munkatársa. a propagandaműsor szerkesztője, családiával jött Szegedre, a hét végére pihenni. Elmondják, hoev. az élelmiszer-ellátás kifogástalan. bár elkelne egv tejtermékeket és péksüteményt árusító pavilon is. afféle formás kis teiivó. Jónak találták a tisztálkodási lehetőségeket. elismerésüket fejezték ki az úton-útfélen elhelyezett szemétgyűjtők láttán, s hozzátették: ilyen körülmények között, tényleg csak a vendégeken múlik. hoev tiszta marad-e a kemping, vagy sem. Amikor az árakról érdeklődtem, elmondták, hogy négyüknek két éjszakára 694 forintot kellett fizetni. amiben a fürdőjeev is benne van; arra a strandra mennek, amelyikre akarnak Bárdi Jánosék Budapestről jöttek, három éve ide járnak. Nagyon tetszik nekik, hogy a kemping a strandon van, nem kell a szállás és az üdülés színhelyei között reggel-este kutyagolni. Beszéltem szegediekkel is mondták, hadd ne legyen a nevük benne a lapban, ők a turulozás nevű sportág nagv kedvelői. Sajnos, épp a kem pingezőktöl nem férnek, a turulozáshoz sok helv ke". Régebben közvetlenül a parton is lehetett jókat turelozni. de mára a Tisza-Dart teljeser. megváltozott: meredek .ctt, nem építi, hanem rombolja a víz. (Tölgyesi Béla azt mondta: alighanem az úi hid pillére tereli oarthoz a sodorvonalat.) A parti turulozás tehát megszűnt, följebb pedig a sátrak miatt szó sem lehet erről. Esetleg meglenne a lehetőség arra. hogv egy pályát számukra is kijelöljenek. Annál iobb a partfürdővel egybekötött kemping, minél sokfélébben lehet ott nyaralni. Farkas Csaba XI. Pannónia Nemzetközi éAotoros Találkozó Motoros nemzetek - motoros emberek Mi minden fér bele egy motorostalálkozóba? Szeged széles kör- és sugárútjai, a vendégmarasztaló Tisza-part öt napon át látta vendegül a XI. Pannónia Nemzetközi Motoros Találkozó részvevőit, akik az űjszegedi szabadtéri színpadon át a „Pancsi" diszkóig megízlelhették a város nvúitotta szórakozási lehetöscgeket. Közben, azonban, történt egy és más. Például, ügyességi verseny. melynek során a később felvonultatott veterán motorok és autók is bemutathatták: a sportág törzstáblája (és fejlődése) nélkülük elképzelhetetlen: az országutak eme vándorai halászléfőző-versenvt is rendeztek. melynek értékelése során természetes izlelöszervünk vette át az olyannyira hasznos és imádott motorok helyett a központi szerepel: a közlekedésbiztonsági és egészségügyi vetélkedő hasznos voltát pedig a mind kesernyésebb szájízzel tudomásul vett országúti statisztikák bizonyítják... A jövő pedig a gvermekmotorosoké! Akik feltűntek minden megmozdulásban apró járműveikkel, féltő gondoskodásban részesül/e. Ügyességüket is bemutathatták. amit természetesen nem rejtettek véka alá (ér;ad: bukósisak ...) alá. A . motoron születettek" természetességével rótták köreiket, és kísérték a győzteseket. A szereposztás bizonyára néhány év múlva változni fog Ezt pedig alkotó megértéssel vette tudomásul a berregő mezőny. Ami külön látványként rögzült a népes közönségben a rakparton: a rendőrmotoros-bemutató. és a nemzetei« parádéja. Az előbbi kapcsán el is hangzott néhány megjegyzés. Például: ..A vadhaitóknak ma szabadnapjuk van — a fiúk bennünket szórakoztatnak!" A tizenhat rendőrmotoros (kivételes helvzai) ezúttal valóban szórakoztató volt. A kimértség mintaképeiként vegyültek, oszoltak, alakítottak ki úi formációt, mindvégig uralva a jármüvet. Kevésbé tipikus élethelyzetként!?) hivatalos gépkocsi és -sor kisérését is bemutatták — a taps ezúttal .bennrekedt". Végül sorfaluk között a minimotorosok következtek. Sokatmondóan. Mint a rajzfilmben: a hetedik törpe valahol le kellett ragadjon, a frárya motor nem ugrott be kellő időben s a tömeg, a motorszerető és -bámuló fiatalok sokasága előszeretettel özönli el ilyenkor a pályát... A rajzfilmekben azonban minden jóra fordul. (Folytatása következik.) A nemzetek parádéja, a motoros nemzetek parádéin tulajdonképpen motoros emberek parádéja. Tekintsük ügy a dölyfös Yamahák a simulékony Suzukik, a szerény MZ-k. a méltósáetelies BMW-k felvonulását. Végeredményben a nemzeti színű lobogó külön zsebet ellenben egy motoros szívet takar ... A robogó sokaságban a hátul ülő asszonyok, lányok fényképezőgépeiket kattintgatják. Kölcsönös az érdeklődés, ez világos. A Ti szi vizén a motorcsónakok belesápadnak az irigységbe. A tülkölésből kihallatszik eg\ szirénázó szirén. Mentőmotorkerékpár? Elképzelhető. Valamelyik miniországban. (Nem rólunk van szí!; A kabalababa megosztható puszikat küld a lépcsők felé. Most veszem észre — amikor feltűnik egy —, hogy mily kevés a bőrruha. Kiszorí;ották a léggömbök. Színesek és léggömbmódra viselkednek. Negyedórai látvány után. tovasuhant a dudáló vasiómeg. Magukkal vitték szimpátiánkat és szolidaritásunkat. Közöttük felkopik az álla az úrvezetőnek. Pataki Sándor Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Bcla Művelődési Központban, augusztus 28te. Puskás Imre festőművész .. „ • • / j » kiállítása a Képcsarnok szegem UtwepI hetek Gulácsy Lajos termében, augusztus 27-ig. A magyar cserkészet története. Erzsébet királyné. Kiállítások a Feketeházban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád cai képtárban, szeptember megyei parasztbútorok és A 26. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály ut18-ig. népviseletek; Lucs-képgyűjtemeny; Móra-cmlckszoba. Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái. Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelenő és jövője. Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). Ifj. Leie József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó utca 4„ naponta délután 2től este 7-ig. A népzene ünnepe 'Götz Béla puritán szépségű kapui között: ének, zene, tánc — vonzó harmóniában Néhány dolgot így elöljáróban is ki kell mondani: 1. a kétnapos nemzetközi népzenei fesztivál a szabadtéri műsorpolitika megújítási szándékának egyik jele; kísérlet, útkeresés közben; 2. előzménynélküliségének, avagy más egyebeknek következtében a seregszemle „kócosra" sikeredett; nincs okunk és helyünk itt részletezni szervezési viszontagságokat, elmélkedni, miért, hogy a (még mindig) kánikulai délutánokon egynémely helyszíneken gyér közönség gyűlt, mi oka, hogy egynémely meghirdetett szereplő nem érkezett ide; mert mindeme reáliák dacára az a teljes igazság, hogy ezt a fesztivált most meg kellett rendezni. Nem szimplán azért, mert a puding próbája... Hanem, mert 3. az ország legnagyobb népszínházába, ahol a rangos színpadot már elfoglalta a néptánc, s ahol a tér, a nézők befogadták ezt a műfajt — joggal kéredzkedett a népzene; mert ez a műfaj Magyarországon olyan csúcsokra jutott újabb korokban, hogy méltán csodálja a világ; s hol másutt gyűljenek maguk megmutatására, egymástól tanulni, s bennünket gyönyörködtetni a zenei folklór mai éltetői, mint az ilyen értékek becsben tartásáról már sokszor nyilatkozott'1 városban? A fesztivál a fesztiválban" tettértékü vállalkozás volt; űgv is mondhatnánk, szavazat és demonstráció; nemzeti értékek egymás mellé sorakoztatásával a sokszínű és egységes európai kultúra tiszteletének és elevenségének bizonysága olyan időben, amikor hihetetlen anakronizmussal egész nációkat lehet fenyegetni az ebből az európai kultúrából való kiűzetéssel. * „Gondolkodjunk, mit lehetünk!" — szólított föl a Dóm téren szombaton este a Muzsikás együttes szép beszédű hegedűse, amikor föladva a megrendezettség biztonságát, a neki megszokott „hangszeres lét" biztonságát és közvetettségét, keresetlen szavakkal is nyomatékosította, amit a .Magan» torta felől" című a koncertműsorban önálló produkcióként mutatkozó táncos-zenés művel — a Muzsikás, az Ökrös együttes.- Sebestyén. Márta népdalénekes és a Kodály Táncegyüttes. Mármint azt, hogy a népek századok alatt bizonyították: tudnak és akarnak egymás mellett élni, ki-ki a maga módján, nemzeti azonosságanak megtartásával, közös gazdagságban. Ez a népek természete, amit rossz felsőbbségek praktikái nem változtathatnak meg. A színpadról sütött, hogy Zsurájszky Zoltánék megtették, amit ma lehet: anyanyelvükön, a zene és tánc egyetemesen érvényes jeleivel, a népek természetéről vallott hitükkel erősítették meg a miénket. Az egyszeri pillanatban, a műsoruk utáni, a feldörgó taps előtti csendben érezni lehetett ennek a hitnek az egyöntetűségét, mélységét, erejét. A két dómszinpadi gálaest — a pénteki és a szombati — csak részben azonos programjában a másik emlékezetes élményt hat szárd férfi adta. A templomkapu előtt egymáshoz hajoló, ünnepi feketébe és fehérbe öltözött férfiak ma már ritka ajándéknak számító, archaikus éneke, ez a középkor előtti, ködbe vesző múltakat elevenítő, lenyűgöző sokszólamúság a magunkra ébredést, porszemlétünk tudását hivta elő; és egyidejűleg az embertermészet ősi, változhatatlan mivoltára döbbentett: a kimondhatatlan megnevezésére való törekvés az idők kezdete óta a miénk ... * Hiába is próbálnánk némi rendet tartani, a népzene 48 órájáról részletezőn beszámolni itt: lehetetlen. Még a templom előtti két estéről is; amelyeknek fönt említett nagy pillanatait föltétlen ki kell egészíteni Berec- András népdalénekes, ugyancsak „műsoron kívüli", Szent István ünnepén tisztelgő, remekmívű előadásának emlékével. Csángó István-énekét a szombati ünnep szegedi népzene-fesztiválos koronájaként kuptuk A két gálaműsor eklekti káját (amit például a svédországi együttes és mások szereplése letagadhatatlanná tett) a méltán nagy tetszést kiváltó iáncbetétek és finálék simították jótékonyan. A szegedi táncegyüttesek és a Kodály Zoltán együttes — Zsuráfszky és Tanács István szólóival — erőteljesen hatásnövelő, hangulatteremtő, meghatározó részletei lettek a dóm előtti műsoroknak. Tanács önálló koreográfiáival is debütált a dómszínpadon, s bár a kitűnő táncos igazán nem kezdő táncalkotó, kellemes kötelesség megállapítani: ígéretes pálya fontos állomása volt ez, remélhetni. De vissza a zenéhez, ha csak egy pillanatra is: gyönyörűek voltak Juhász Zoltán furulyaszólói; Halmos Béla, Sebestyén, Berecz és a többi énekes szólista főszereplőkké váltak; az ismert, s a tőlük megszokott magas színvonalon produkáló hazaiak mellett igen jó bolgár együttest hallhattunk; kuriózumnak számított az örmény szólista és a francia hármas, élén az okcitán Miquen Montanaróval. * Minthogy sokhelyszines fesztivál voJt ez a zenei, még egy szó az „utcai" benyomásokról : a tereken hangulatteremtő zene- és énekszót élvezhették legtöbben, de kevesen voltak a tanácsudvaron, ahol a fönt emlegetetteken kívül — pénteken délután — a Kaláka adott ragyogó koncertet. A régi zene hívei a dómban hódolhattak a műfaj hazai jeleseinek; a népzene és néptánc feszti válhangulatba került szerelmesei pedig a Vigadóban mulattak — hajnalokig. A maguk örömére, irigy szemlélődök karéjában . . . Egyszeri ünnepként, vagy „folytatásosán" (végtére az erről szóló döntéshez legföljebb adalékokat adhatunk) vonul be a szabadtéri-történetbe a Fonográfiroda és a szegedi igazgatóság közös népzenei fesztiválja, azt mindenképpen fontos tudni: jó ügy szolgálata volt Sulyok Erzsébet »