Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

1988. augusztus 19., péntek Kitüntetések augusztus 20-a alkalmából Tegnap, csütörtökön a me­gyei tanács épületében ren­dezett ünnepségen, a hagyo­mányokhoz híven a kulturá­lis élet munkásait köszöntöt­ték jól végzett munkájukért, alkotmányunk ünnepe alkal­mából. Szocialista Kultúráért ki­tüntetést kapott Dunai Jó­zscfné igazgatóhelyettes (Csongrád Megyei Levéltár). Fejérné Pintér Veronika könyvtáros (Somogyi Könyv­tár), Galgóczi Rozália üzem­vezető (Fáklya Filmszínház). Hegedűs Tibor tanácselnök (Szatymaz), Maróti György programozó (Vízművek és Fürdők Vállalat). Müller Jó­zsefné elnökhelyettes (Szeged Megyei Városi Tanács), vala­mint a Szegedi Bábszínház kollektívája. Kiváló Munkáért elisme­résben részesült Bakai Rózsa csoportvezető (Somogvi Könyvtár), Kovács Istvánné művészeti titkár (szabadtéri játékok igazgatósága). Nagy Lajosné adminisztrátor (Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központja). Pa­csilca Emília előadó (Bartók Béla Művelődési Központ). Perjésiné Bakos Zsuzsa osz­tályvezető (Csongrád Megvei Tanács Művelődési Központ­ja). Miniszteri Dicséretben ré­szesült Antal Zoltán főelő­adó (Csongrád Megyei Műve­lődési Központ). Balázs Já­nosné ikönvvtáras és Balogh Ferencné fiókkönyvtár-veze­tő (Somogyi Könyvtár). Bo­dóné Péni Erika népművelő (Ifjúsági Ház). Géczi Lajos­né levéltáros és Gilicze Já­nos levéltári kezelő (Csong­rád Megyei Levéltár). Kem­báczki Ferencné előadó. Kó­sza Imréné hivatalsegéd. Molnár Imre szakkörvezető. Pap p Lajosné hivatalsegéd (Bartók Béla Művelődési Központ). Péntek László technikus (Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat). Pintér Ferencné előadó (Somogvi Könyvtár). * Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Fejlesz­téséért Emlékplakett kitün­tetést vett át: Bérezi Gyula, a megyei tanács 'vb nyugal­mazott osztály vezetője. Ba­rátossy Gábor, a MÉM Er­dészeti és Faipari Hivatal főelőadója. Kovács János, a Démász szegedi üzeme igaz­gatója. Vojnár László, a Sze­gedi Postaigazgatóság mű­szaki igazgatóhelyettese. Az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékpark Fejlesztésé­ért Érmet kapott: a Dégáz szeged-algyői propán-bután gáztöltő üzeme Új Elet szo­cialista brigádja. Tóth Gyu­la, a MÁV Szegedi Igazgató­sága műszaki osztálya cso­portvezetője. Kovács Gyula. a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kistele­ki üzemfőnöksége művezető­je. Pauló János, szegedi nyugdíjas. Kovács Béla, kis­teleki nyugdíjas. Sere Fe­renc, a Defag Kisteleki Er­dészetének erdészeti vezető­je, Pósa György, szegedi kis-r iparos, a Démász szegedi Egyetértés szocialista brigád­ja, A Hazafias Népfront me­gyei bizottságán Molnár Sándor megyei népfronttit­kár adta át az elismeréseket. Népfrontmunkáért Kitünte­tő Jelvény ezüst fokozatát kapták: Lung Milán, a sze­gedi kereskedelmi vállalatok pártbizottságának titkára. Kovács Károlyné, a Szeged Északi I. városrész népfront­bizottságának elnöke. Bronz fokozatot kaptak: Tóth László, a pusztamérgesi köz­ségi népfrontbizottság elnö­ke. Nagy Béla, a szegedi Belváros IV/B körzeti 'nép­frontbizottság titkára. Budapesten, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ün­nepségén tegnap Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Takács Ferenc, a Szakszer­vezetek Csongrád Megvei Tanácsa pénzügyi és gazda­sági osztályának munkatár­sa. Kiváló Együttes címet nyert el a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ népi díszítő művészköre. Tájékoztató kiadvány A Kisiparosok OÍszágos Szervezete tájékoztató ki­adványL»szeckesztett az el­helyezkedési gondokkal küz­dők számára. A tájékoztató füzet első­sorban azoknak szól, akik rendelkeznek valamilyen szakképesítéssel és megfe­lelő szakmai gyakorlattal, de munkahelyüket felszá­molták. és ezért önállóan próbálják megvalósítani el­képzeléseiket. Emellett rész­letes információkat találnak a kiadványban azok is, akik képesítéshez nem kötött munkakörökben kívánnak tevékenykedni. Jelenleg több mint 154 ezer kisipa­ros dolgozik az országban, s évente mintegy 25 ezren kezdenek önálló vállalkozó­ként dolgozni. Ugyanakkor csaknem ennyien visszaad­ják iparengedélyüket, főleg azért, mert előzetes ismere­teiktől, információiktól el­tértek későbbi tapasztalata­ik. A Kiosz kiadványa ép­pen a pontos és részletes is­meretek közlésével kíván segítséget nyújtani az elhe­lyezkedési gondokkal küz­dőknek, és más, most kis­ipari tevékenységet kezdők­nek. A mecenatúra módosult A szegedi tanács végre­hajtó bizottsága augusztus 4-i ülésén módosította a mű­vészeti alkotói támogatásról hozott korábbi döntését. Az új határozatot az alábbiak­ban ismertetjük: A támogatással — melyet a városi tanács adományoz — segítséget kívánnak nyúj­tani a fiatal, pályakezdő mű­vészeknek a beilleszkedés­hez; az itt élő alkotóknak, jelentős művészeti produk­tumok létrehozásához. Csak hivatásos művészek — írók, költők, képző- és iparművé­szek, fotósok, zeneművészek, színészek, rendezők, művész­tanárok, népművészek és művészeti kutatásokat vég­zők — kaphatják. Háromféle támogatási forma ítélhető oda: egyéni jelentkezés alap­ján, 30 éven aluli alkotók, 10 hónapra, egy összegben kap­hatják meg a „Pályakezdők alkotói támogatását"; a mű­velődésügyi osztály, a művé­szeti szövetségek helyi tit­kárai, intézményvezetők ja­vaslatai alapján, havi 6 ezer forintos, 1—3 hónapig fo­lyósítható „Egyéni alkotói támogatást" kaphat egy-egy művész abból a célból, hogy jelentősebb vállalkozása za­vartalan lehessen; az előbbi szervezetek és személyek ja­vaslatai alapján „Vendég­pályadíjat" (1—3 hónapra havi 3 ezer forint) ítélnek oda a Szegedre hívott, vagy Szegedhez kapcsolódó művet létrehozó alkotóknak, azzal a>céllal, hogy segítsék a vá­rost gazdagító művészeti ér­tékek megszületését. A pályázatokat és javasla­tokat miitden évben szep­tember 10-ig kell beküldeni a művelődésügyi osztályra; a művészeti szövetségek helyi csoportjainak vezetőivel, a városi pártbizottság, illetve — a 30 éven aluli pályázók esetén — a városi KISZ kép­viselőivel egyeztetett javas­latokat a tanácselnök hagyja jóvá. Az odaítélt támogatá­sokat minden évben október 11-én, Szeged felszabadulá­sának évfordulóján adják át. Lovag Palásti László Meghívót kaptam a bu­dapesti francia nagykövet­ség fogadására augusztus 29-én este hatra. Ennek közhírré tételével nem di­csekedni akarok, hisz a meghívást nem én érde­meltem ki. Nevem fölvé­telét a meghívandók jegy­zékére kedves barátom, Palásti László kérhette, mert tudja, hogy örömé­ben tiszta szívvel oszto­zom. A meghívó szerint ugyanis akkor, ott — Ben­da Kálmánnal és Macs­kássy Pállal egyetemben — a Francia Köztársaság kitünteti: Palásti László ny. főiskolai docens, a francia—magyar történel­mi és kulturális kapcsola­toknak, különösen pedig Szeged francia vonatkozá­sainak kiváló kutatója „az irodalom és a művészet lovagja" (Chevalier des Arts et Lettres) kitünte­tést veheti át. Ezt a lo­vagságot" hőse nem dár­dával vagy gépfegyverro­pogással, hanem tollal és írógépkattogással szerezte. Nemrég a Baross Gábor gyakorlógimnáziumról ír­va emlegettem őt is a nagy múltú iskola még élő kitű­nő tanáregyéniségei között. Engem nem tanított, de az érettségi bizonyítványom az ö szép kézírásával van írva, s mint gyakorló ta­nárjelölt, az ő szakveze­tésével kezdtem a latinta­nítás módszereit elsajátí­tani. A Délmagyarország 1986. május 31-i számá­ban nagyobb cikkben mu­tattam be a ma már nyolc­vanadik évében járó Pa­lásti Lászlónak éppen azo­kat a kutatásait, amelyek­kel e magas francia ki­tüntetést kiérdemelte. Örömmel adom hírül ezt, hogy egykori gimná­ziumi és főiskolai tanítvá­nyai is értesüljenek róla, és osztozzanak a kitünte­tett tudós és tanár örömé­ben. De hitem szerint min­den Városszerető Szegedi­nek is ad okot büszkeség­re, hiszen a Palásti Lász­lónak köszönhetjük a sze­rette Város francia örök­ségének föltárását, köz­kinccsé tételét. Kívánjuk, hogy egészségben, szellemi erőben szolgálhassa tovább a vállalt ügyet,- Szeged és a francia művelődéstörté­net összefonódó, még rej­tett szálainak fölfejtését. Péter László tzeqedi ünnepi hetek A felkelő nap háza. A nemzetközi népzenei fesz­tivál gálaműsora a dóm­színpadon este fél 9-kor; népzenei bemutató a ta­nácsudvaron délután 3-kor, a Klauzál téren és a Du­gonics téren délután 2-kor; exkluzív program a Ju­hász Gyula Művelődési Központban délelőtt 11-től és éjféltől; a Mandel Kvar­tett koncertje a dómban, este 7-kor. A 26. Szegedi Nyári Tár­lat a Horváth Mihály ut­cai képtárban, szeptember 18-ig. Szcrvátiusz Tibor szob­rászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28­ig. Németh Ernő fotókiállí­tása a Sajtóház- művész­kiubjában, augusztus 20­ig. A magyar cserkészet tör­ténete. Erzsébet király­né. Kiállítások a Fekete­házban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Mó­ra Ferenc Múzeum (Roose­velt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-kép­gyűjtemény; Móra-cmlék­szoba. Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafi­kái. Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, je­lene és jövője. Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának éle­te és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színház­történeti gyűjteménye (Bé­csi krt. 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2­től este 7-ig. Fesztivál a fesztiválban Az ember belenéz a zöld műsorfüzetbe, s meglepetés­sel látja, hogy ... Te jó ég! Hol is tartunk? Kissé kizökkent az idő(ér­zékem) ebben a régóta fo­lyamatos szabadtéri forga­tagban. A soron következő produkció ugyan a lestrapált és spenótszín borítójú, de pontos, és .fontos szabadtéri kiadványnak a kellős kö­zepén ismertettetik — de akkor is a vége felé járunk ennek a nyárnak. A felkelő nap háza után már csak Szörényi és Bródy Fehér Annája jön, meg az idei mérleg. Sajnos. Sajnos? Vég­tére így is egy teljes héttel hosszabb az idén a nyári színházi szezon, mint más­kor. De lássunk munká­hoz ... A dóm előtti színpadon egy cimbalom elhelyezésének nehézségei kötnek le vagy két tucat embert; kicsit sok a mikrofon körülötte. — Az első tíz sorból csak deréktól fölfelé fogják lát­ni a Mártát! — így Nóvák Ferenc a rendezői asztaltól, nem túl hangosan, inkább fáradtan. Most jött meg a távoli Skóciából. A Honvéd Művészegyüttessel utazott oda — Szegedről. Meg sem tudta várni a Csíksomlyói passió bemutatóját. Na mi­lyen volt? Tőlem kérdezi, mintha még senki sem refe­rált volna neki, csak a hang­jában a büszkeség árulko­dik: úgy is tudja, hogy a Csíksomlyói — egy csoda ... Es Glasgow-ban mi újság? — kérdezek vissza, nem is sejtve, micsoda élményára­datot indítok el. Hát nem ol­vastam az újságban, hogy egy magyar Trabant miatt lefújták a nagy attrakciót? A Military Tattoo fölvonulá­sát a művész katonák feszti­válján? Elképesztő készült­ség van ott, mindenkit őriz­nek, minden zugot ellenőriz­nek, egér nem surranhat észrevétlen... Az történt — mesél Tata —, hogy a ku­tyák körülvették a parkoló autót, a biztonságiak meg biztosra vették, hogy nekik itt dolguk van, és berobban­tották a Trabant ajtaját. Csak utóbb derült ki, hogy a kocsi tele volt füstölt kol­básszal. Én csak ne neves­sek, szól rám Tata, azok a szegény gyerekek (mármint az ő Honvéd-együttese) még szeptember első hetében is ott lesznek — a nagy bizton­sági intézkedések közepette. És van nekem fogalmam ar­ról, hogy mit jelent Trabant­ajtót berobbantani úgy, hogy ne menjen szét az egész cso­dajárgány? — Na ez az! Hát nem szebb így egészben!? — szól megint a mikrofonba, meg­könnyebbülten mosolyog mindenki. Sebestyén Márta elől sikerült egy lépcsövei lejjebb ügyeskedni a cimbal­mot. Körülnézek a téren. Csu­pa ismerős arc, egyelőre a széksorokban. A felkelő nap háza ugyan népzenei feszti­vál, méghozzá nemzetközi, de hogy' maradhatnának el a táncosok onnan, ahol szól a talpalávaló. A ket gálaest, a mai és a szombati dómszínpadi előadás közre­működői: a szegedi népianc­együttesek tagjai. A zenei produkciók közé ugyanis táncos betétek illeszkednek majd, s a nyitó- meg a zá­rószámok is táncosak. Föllép a Szeged együttes, a Bálint Sándor táncegyüttes, a Nap­sugár és a Szegeden is jól­ismert Kodály együttes. A koreográfiákat a Nóvák és nemzedéktársai köpönyegé­ből (kibújt, immár önállóso­dott fiatal alkotók legtehet­ségesebbjei készítették: Zsu­ráfszky Zoltán, Farkas Zol­tán, Diószegi László és a szegedi Tanács István. Micsoda hét határra szóló zenés-táncos vigalom készü­lődik itt! A helyzet tudniil­lik az, hogy nem „csak" a dóm előtt lesznek előadások, hanem az egész városban. Ma is, szombaton is dél­után a Dugonics téren, és a Klauzál téren muzsikálnak a hazai és a külföldi zenészek; délután 3-tól a városháza udvarát is „bekapcsolják", este 7-kor pedig magát a dómot; ez utóbbi két helyszí­nen exkluzív a program, külföldi együttesek és szólis­ták, valamint a Mandel Kvartett, a Kecskés együttes, várja — nemcsak a népzene iránt érdeklődőket (a ta­nácsudvaron és a templom­ban belépőjegyesek a kon­certek.) „Exkluzív klub" is működik a fesztivál idején a Juhász Gyula Művelődési Központban. Itt éjféltől a Szabados Szextett, a Dresch Kvartett zenél (szintén belé­pőjegy kell a koncertekhez). A táncrajongók ugyancsak éjféltől mindkét napon a Vigadóba menjenek: a tánc­házban a Zsarátnok, a Téka, a Kalamajka, az Üjstilus együttes pénteken, a Vují­csics, az Ökrös, a Muzsikás, és a Vizin együttes szomba­ton adja a talpalávalót. — Volt már ilyen miná­lunk? — kérdezem a sikeres cimbalomállítás utáni perc­nyi nyugalomban Nóvák Fe­rencet. — Dehogy! Sosem volt még Magyarországon ilyen nagyszabású népzenei feszti­vál; ami elég furcsa, ugyan­is a népzenében igazán nagyhatalom vagyunk. Néz­zen körül, mindenki itt van, legföljebb egy-két nevesebb együttes hiányzik, akik már nem mondhatták le koráb­ban rögzített külföldi szerep­lésüket. De így is sokan va­gyunk, nem? Valóban. Szívet melenge­tő, jó érzés, hogy itt ez a rengeteg fiatal ember, s mint aktív népzenész ... De nézzünk be a kulisz­szák.mögé! Götz Béla óriás pánsípot formázó, kétoldal­ról a játékteret ölelő, finom­zöldre festett fala mögött — megint egy ismerős. Balogh Kálmán. Második helyezett lett a Rácz Aladár cimba­lomversenyen, tavaly. Nem sokkal azelőtt kerek egy évig tanított Szegeden, a Tá­bor utcai zeneiskolában. Azt mondja, pillanatnyilag sza­badúszó, mostanában igyek­szik saját együttest kovácsol­ni. Szólistaként hívták meg a fesztiválra, de beáll a Mé­ta együttesbe és a svéd Orientexpress együttesbe is. A népzene nem az egyetlen műfaja: klasszikus zenét is előad, zongoristával, és le­vizsgázott már; cigányzené­vel is fölléphet. Az óriás pánsíp bordáinak fedezékéből nem lehet kilép­ni. A díszlet nem takarja a dómot, a templomkapu előtt „csak" egy szép, stilizált díszletkapu szálfái nyúlnak a magasba. Halmos Béla en­nek közepén áll, emelvé­nyen, magasan a többiek fölött, amint az egy eleven Állami-díjashoz illik ... Hó­na alatt a forgatókönyv, ál­landóan intézkedik, lehetet­len — akár csak egy szóra is — megállítani. Szörényi Le­vente is ingatja a fejét, most nem, majd valamikor éjsza­ka lesz egy szünet... Bródy János tűnik a leginkább rá­érősnek, sétálgat föl és alá; már indulnék hozzá, az in­terjú röpke lesz, csak meg­kérdezem, miért pont nekik és miként jutott eszükbe, hogy nemzetközi népzenei fesztivált hozzanak össze Szegeden? Stop! Hát kinek kell itt még elmagyarázni, hogy mi köze Szörényinek és Bródynak a folklórhoz? Bródy kedvesen mosolyogna, és azt mondaná: „Ez a Le­vente műfaja, inkább öt kérdezd!" De nerrt vártam meg az éjszakai szünetet. Ki bírja ezt a strapát — rajtuk kí­vül!? Sulyok Erzsébet 1 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom