Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

2 1988. augusztus 11., csütörtök 2 Megholt Ziaul Hakk ö Új-Delhi (MTI) Ziaul Hakk pakiszláni elnök szerdán repülőgépszerencsétlenségben életét veszítette. A pakisztáni rádió közlése szerint az elnök katonai egységeket tekintett meg az ország Pandzsáb tartományában é6 úton hazafelé repülőgépe lezuhant. A gép fedélzetén tartózkodott /nég rajta kívül Ahtar *Abdul 'Rahman tábornok, a pakisztáni fegyveres erők egyesített parancsnokságának elnöke, Arnold Rapahel, az Egyesült Államok Iszlámábádban akkreditált nagykövete és több rpagas rangú pakisztáni ¡katonatiszt. A szerencsétlenség röviddel azután történt, hogy a repülőgép felszállt a Pandzsáb tartománybeli Bahávalpurból. Az elnöki teendők ellátását a szenátus elnöke, Gúlám Iszhak Hán vette át. Cuellar 36 millió dollárt kért £ New York (AP) Szerdán a fótitkár kérésére összeült az ENSZ közgyűlése. Pérez de Cuellar azt kérte a nemzetek képviselőitől, hogy gyorsan hagyják jóvá az Irak és Irán közti tűzszünetet ellenőrző katonai megfigyelő csoport és az annak munkáját megkönnyítő kiszolgáló személyzet tevékenységéhez szükséges pénzügyi fedezetet. A fótitkár 35,7 millió dollárt kért az első három hónapra. A közgyűlés költségvetési bizottsága már korábban jóváhagyta az összeget. Az Arab(Perzsa)-öbölben szombattól hatályos a tűzszünet, betartását 24 nemzet 350 fegyvertelen katonai szakértője fogja a helyszínen ellenőrizni, 950 fős kisegítő személyzet segítségével. Kedden elindult Belgrádból Bagdadba a megfigyelő csoport főparancsnoka, a jugoszláv Szlavko Jovics tábornok is. A másik háborúzó fél fővárosát, Teheránt, várhatólag csütörtökön keresi fel először. Republikánus tanácskozás © New Orleans (MTI) Az utolsó függő kérdésre is megadták a választ a Republikánus Párt elnökielölő tanácskozásán. George Bush. a párt elnökjelöltje az előzetesen közzétett dátumnál két nappal korábban közölte, hogy kit választ maga mellé alelnökielöltül: Bush választottja Dan Quayle (ejtsd: kvél), Indiana állam 41 éves szenátora, a párt konzervatív jobboldalának egvik Drominens vezetője, aki azonban országosan igen kevéssé ismert politikus. Kiválasztása tovább erősíti azt a benyomást, hogy Bush a párt iobboldalának támogatását igényli elsősorban. Elutasítás Maziluval nem találkozhatnak az ENSZ.képviselök £ Genf (Reuter) Románia nem teszi lehetővé, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egyik albizottságának. két megbízottja Bukarestbe utazzon és találkozzon Dumitru Mazilu professzorral — közölte Jan Martenson, a világszervezet főtitkárának emberi jogi kérdésekkel foglalkozó helyettese szerdán Genfben. Mint ismeretes, Mazilu professzornak romániai emberi jogi kérdésekről szóló jelentést kellett volna öszszeállítania és azt Genfben előterjesztenie az ENSZ egyik albizottsága előtt. A professzor még áprilisban levelet juttatott el a testület elnökéhez, melyben közölte: rendőri megfigyelés alatt áll, s útlevelét bevonták, mert nem volt hajlandó abbahagyni a jelentés összeállítását. A román hatóságok ezzel szemben azt közölték az ENSZ-albizottsággal, hogy a professzor szívbetegsége miatt nem utazhat el Romániából. Jan Martenson közlése szerint a New York-i román ügyvivő szerdán juttatta el Bukarest válaszát az ENSZhez. Ez azt hangoztatja, hogy az ENSZ titkárságának nincs joga beavatkoAi egy ország kormánya és állampolgára közötti ügybe. Bármiféle nyomozás Bukarestben a román belügyekbe való beavatkozással lenne egyenlő — olvasható a válaszban. Ötvenéves a Magyarok Világszövetsége írta: Randé Jenő, az MVSZ főtitkára Csehszlovákiai magyar és szlovák írók tiltakozó nyilatkozata Európa rémképe a buldózerpolitika * Jugoszláv és NSZK lapvélemények © Prága (MTI) Csehszlovákiai magyar és szlovák írók nyilatkozatban ítélték el a romániai „településrendezési" tervet. — Aggodalommal tölt el bennünket a Romániában élő nemzeti kisebbségek helyzete — zsugorodó emberi, nemzetiségi jogaik és újabban a készülő „településrendezés" — áll az illetékes helyekre eljuttatott dokumentumban, amely a „buldózer-politikát" „Európa rémképének", „a megsemmisítés politikájának" minősiti. „Minden olyan terv és szándék, amely az ember létrehozta értékeket károsítja, megsemmisíti, szocialistaellenes, emberellenes" — állapítják meg az irók, majd állásfoglalásukban így folytatják: „Aggódunk azért a 8000, románok, magyarok, szászok, svábok, moldovánok, cigányok, törökök, tatárok, szerbek, horvátok, zsidók és szlovákok lakta településért, amelyek megsemmisítését a román vezetés elhatározta. Egy elvakult határozat olyan értékek szétzúzója lesz, amelyek hosszú évszázadok emberi, kulturális és nemzeti erőfeszítésének eredményei és tanúi. Az emberi méltóság drasztikus megsértésével, az egyén és népcsoportok jogainak és szabadságának cinikus semmibevételével állunk szemben." ,,A politika minden olyan mozdulata, amely emberellenes, az országhatáron túl is súlyosbítja a terheket. Egész Európában, az egész világon növeli a feszültséget. A Romániában élö nemzeti kisebbségek ügye elveszíti helyi, belpolitikai jelentőségét. Románia nemzetiségi politir kája európai feszültséggóccá válik. Mélyen átérezve azt a kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget, amely nyelvétől, vallásától és nemzeti hovatartozásától függetlenül minden aggódó és igaz embert sújt ma Romániában, tiltakozunk a román vezetés emberellenes és nemzetiségellenes intézkedései ellen, tiltakozunk a megsemmisítés ellen, a buldózerek nemzetiségi politikája ellen!" — olvasható végezetül a nyilatkozatban, amelyet harminchét csehszlovákiai magyar és szlovák író írt alá. © Belgrád (MTI) Az újvidéki Dnevnik két teljes újságoldalon tárgyalta szerdán a romániai nemzetiségek helyzetét. A jugoszláviai napilap megállapította: Európa újkori történelmében példa nélkül áll az a kísérlet, hogy századunk végéig több eztr falvat leromboljanak „a román ember XXI. századi boldogabb jövőjéért folytatott harcának" jegyében. Ugyanakkor a tervekből kiderül, hogy ez a „boldogabb jövő" elsősorban Erdély nemzetiségek lakta területeit, fogja érinteni. E területek lakossága nyílt elégedetlenséggel reagált a tervre, amely megsemmisítené nemzeti gyökereit és végleges beolvasztását jelentené. A Dnevnik egy másik cikke a romániai szerb, horvát és szlovén nemzeti kisebbség helyzetét tárgyalta. Bukaresti hivatalos adatok szerint Romániában 34 000 szerb, 7500 horvát, 1200 makedón és 700 szlovén : él. Megjegyzi az írás, hogy ők, a „korszerűsítési tervről" a külföldi tájékoztató eszközölt jelentéseiből értesültek, s kezdtek ráébredni arra, hogy ez számukra is végzetes lehet © Hamburg (MTI) A romániai helyzettel és különösen az országban élő német nemzetiségűek sorsával kapcsolatos nyugatnémet tanácstalanság csendül ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung, illetve a Stuttgarter Nachrichten szerdai számában megjelent kommentárokból. A Frankfurter Allgemeine, a viszonylag konzervatívabb polgári körök igen tekintélyes lapja azt vizsgálja, lehet-e valamit tenni a román faluromboló politiká ellen. — Aki szankciókat követe! — írja —, annak meg kell mondania, hogy tulajdonképpen milyenekre is gondol. Hiteleket nem vesz fel Románia, s ha további importícorlátozásokkal próbálkoznának a nyugati országok, akkor azt elsősorban Románia lakossága érezné még. A nagy példányszámú Stuttgarter Nachrichten személy szerint bírálja HansDietrich Genscher külügyminisztert és a koalíciós pártok vezető politikusait, akik — szerinte — nem emelik fel szavukat kellő nyomatékkal a romániai kisebbségek védelmében. A „keményebb kéz" célravezető voltát illetően tehát eltérnek a nézetek az NSZK-ban: a közvélemény hangulatára figyelő sajtó erőteliesebb felháborodással ír a romániai dolgokról, mig a felelős döntéshozók orgánuma a lehetőségek józan felmérését tartja szem előtt. Abban azonban egyetért a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Stuttgarter Nachrichten, hogy a romániai németek fejenként nyolcezer vagy akárhány márkával történő kiváltása nem oldja meg a gondokat. A Magyarok Világszövetsége megalakulásának előzményei hosszú jdőre nyúlnak vissza. A múlt század végén megindult tömeges kivándorlás már a század elején olyan komoly gondokat okozott, hogy 1902-ben az Országgyűlés napirendre tűzte a kivándorlási törvény tervezetének vitáját, melynek néhány hozzászólása rávilágított a kivándorlás valódi okaira. Czernoch János hozzászólásából : „ ... A javaslathoz csatolt indoklás elmondja, Jjogy az egyik fő ok a folytonos szegényedésben rejlik; hogy továbbá a kereseti alkalmak hiánya okozza a kivándorlást. Én mindezeket elfogadom, és a magam részéről is ezekben látom a fő okokat. Azonban egy hiányt látok a javaslatban, és ez az, hogy nem mutat rá a kivándorlás egyik fő okána, amely legalábbis a Felvidéken dívik, és amely nem más, mint a közigazgatási tisztviselők helytelen magatartása és bánásmódja ® néppel szemben." Magyarország legnagyobb embervesztesége: 1871—1914 között mintegy 1,3 milliónyian vándoroltak ki Amerikába. Pontos szám a magyar és az amerikai statisztikák különbözősége miatt nem állapítható meg. Az akkori kivándorlás jellemzője az ideiglenesség volt A kivándorlók nagy része amolyan vándormadárnak nevezhető, ha sikerült a hazai boldoguláshoz szükségesnek vélt összeget megtakarítrni, hazatért. Volt olyan év, például az 1908-as amerikai dekonjunktúra évé. ami kor a visszatértek száma nagyobb volt, mint a kivándoroltaké. Az első világháború gyökeres változást jelentett, mivel a hazatérés lehetetlenné vált. Élttől kezdve a kivándorlás jórészt végleges és változó összetételű lett. Nagy vonásokban: a Tanácsköztársaság bukását követő politikai emigráció, a húszas években — a korábbinál jóval szerényebb mértékben — újrakezdődő, gazdasági indíttatású kivándorlás, a hitlerizmus elöl menekülők a harminoas években, a második világháború után Nyugaton maradtak, a koalíciós harcok politikai és gazdasági vesztesei, az ötvenhatosok, az azóta legálisan vagy illegálisan, Nyugatra távozott újabb tízezrek. Becsült számuk 1,21,3 millió, ami abban különbözik az első világháború előtt kivándoroltak hasonló számától, hogy abban „csak" mintegy egyharmad lehetett magyar, a többi különböző nemzetiséghez tartozott. Az „óhaza", mint bevezetőben utaltam rá, már a század elején felfigyelt az emberveszteségre, az akkori parlamenti vitának az alaphangját azonban az ellenzéki padsorokból megnyilvánuló érzelmi hatások mellett javarészt gazdasági aggodalmak — az olcsó munkaerő — elvesztése — adták meg. Az első világháború után jelentősen változott a kép:a magyarság egyharmada nem él Magyarország határain belül. A rendszer a Tanácsköztársaság leverése után egy évtizeddel még korántsem volt nemzetközileg • elfogadott, amikor 1929-ben összeült Budapesten a magyarok világkongresszusa, elsősorban az Egyesült Államokban élő magyarok politikai jellegű támogatására számított. Az ő képviselőik voltak többségben a külföldi magyar egyesületek 362 küldöttje között, akikhez a kor fellengzős stílusában így szólt báró Perényi Zsigmond országgyűlési képviselő: „ még a fák és vifágok 1988. augusztus 18-án ötven éve annak, hogy a Magyarok Világszövetsége alakuló közgyűlése elfogadta a világszövetség alapszabályát, amely kimondja: A szövetség célja támogatni ihinden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarok között a kapcsolatokat erősbitse, a külföldi magyarok életét'és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kisérje. is azt suttogják, hogy •szeretnie kell ezt a magyar földet' még annak is, akinek valamikor vándorbotot adott a kezébe". A világkongreszszus záróülésén kimondta, hogy „mostani tanácskozásával nem tekinti működését befejezettnek". A folytatásra tíz évet kellett várni 1938 Magyarországon az eucharisztikus kongresszus éve. Szent István király - halála 900. évfordulójának az éve, a szomszédos Ausztriában egész Európára, s mint hamarosan kiderült, Európán túlra is kiható hatással az Anschluss, Ausztria nemzeti önállósága megszűnésének éve. Amikor a másodszor összeülő magyarok világkongreszszusa ebben az évben megalakította a Magyarok Világszövetségét, _ a hazai politikai vezetés nem feltétlenül németbarát szárnya az angolszász országoktól támogatásra is számított, az ott élő magyarok befolyása révén, a hitlerizmus fenyegetése ellen. Ezért is fogalmazták körültekintően az alapszabályt, ezért nem esett szó revizionizmusról, ezért hangsúlyozta gróf Teleki Pál vallás- és közoktatási miniszter ünnepi beszédében: „Minket nem szavak, jelszavak, nem jelvények, nem mivoltunkat mesterséges, üres definíciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai." Jött a háború, s utána nagyon gyorsan, 1945 tavaszán, koalíciós alapon újjászerveződött a Magyarok Világszövetsége, s 1946. május 1jén meghirdette az új világkongresszus összehívását. Erre azonban — kora bei i források szerint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kívánságára — nem került sor. Az újabb időpont 1948 augusztusa, a tizedik évforduló lett volna. Az események azonban másként alakultak. Kérdésessé vált, szükség van-e a Magyarok Világszövetségére. A kül földi kapcsolatok egyre inkább a haloldali kanadai és egyesült államokbeli magyar csoportokra korlátozódtak, majd azok is elsorvadtak. 1956 után nehéz volt a munka újrakezdése, aminek jelentős dátuma a világszövetség újjáalakulása, majd az 1963-as amnesztiarendelet, amely eltörölte a „tiltott határátlépés" büntető j ogi kö vetkezmén ye i t. Elnnek az évnek júniusában Beöthy Ottó főtitkár már így fogalmazhatta meg a világszövetség feladatait: „ . . . a külföldön élő magyarok minden rétegével érintkeznie kell, világnézeti, vallási és generációs külön bségekl nélkül,» amennyiben azok ezt szívesen fogadják, és nem ellenségesek egykori hazájukkal szemben." A fél évszázad második felének, az elmúlt huszonöt évnek a története, amire az évfordulón elsősorban emlékezünk, már ismertebb a hazai közönség előtt. Az anyanyelvi mozgalom —< melynek feladatát első konferenciáján, 1970-ben, Bárczy Géza akadémikus így fogalmazta meg: Meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ne múljon el a magyar ember lelkében az anyanyelv csengése — hozta létre a nyelvi táborokat a Balatonon, Sárospatakon, Baján, s legújabban Esztergomban, ezekben 1971 óta sok országból 3 ezer 789 magyar származású gyermek vett részt; a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban 1983 óta működő angol —magyar osztályokat, amelyekben az elmúlt tanévben 40 külföldi fiatal tanult; a debreceni pedagógus továbbképző , tanfolyamot, amelynek az elmúlt 14 év alatt 19 országból 462 résztvevője volt. 1984 óta renderi a magyar fórum, az értelmiségi találkozók védnöksége a szakmai találkozókat, melyeken mérnökök, közgazdászok, könyvtárosok, történészek, agrár szakemberek, orvosok folytatnak tudományos eszmecserét (ezekben a napokban ülésezik a második orvostalálkozó). Tankönyvek készültek a gyerekek számára, a Magyarok Világszövetségével kapcsolatban levő európai egyesületek szívesen fogadnak előadókat, művészeket, zenei együtteseket, tánctanárokat. Az 1985-ben Budapesten és több vidéki városban rendezett népművészeti fesztiválon csaknem 560 külföldi táncos vett részt. Előkészületben van a második Tisztelet a szülőföldnek kiállítás, amelyen magyar származású külföldi képzőművészek mutatkoznak be. Az anyanyelvi mozgalomban részt vevő hazai és külföldi szakemberek vitáktól sem mentes együttműködése olyan területeken is hozott eredményeket, mint a könyvkiadás, a nyugati magyar írók alkotásainak egyre szélesebb körű megismertetése lapjainkban, folyóiratainkban. Amikor szeptember 6-án összeül a Magyarok Világszövetsége elnöksége, amelyben ma már jelen vannak Nyugat-Európa, Amerika, Ausztrália magyarságának képviselői, áttekintik az elmúlt negyedszázad eredményeit, ' aztán kerekasztal-beszélgetésen vitatják meg a múlt tanulságait és a jövő feladatait. A közelmúlt hazai és nemzetközi eseményei szélesítették Magyarország kapcsolatait a nyugati magyarokkal, mint ezt Grósz Károly miniszterelnök pártfőtitkár és a magyar emigráció képviselőinek New York-i találkozója is jelezte. Ennek a tanulságait is le kell vonnunk a magunk és a külföldön élő magyarok számára. Ehhez hozzásegíthetnek a [külföldről meghívott vendégek, a Magyarok Világszövetségével kapcsolatot tartó százéves, vagy annál nagyobb múltú egyesületek küldöttei, s a szomszédos országok magyarságának képviselői, akik eddig is szívesen látott résztvevői voltak az anyanyelvi konferenciának és a magyar fórum rendezvényeinek. Az elnökségi ülés, amelynek megnyitóját Stadinger István, az Országgyűlés elnöke vállalta, bizonyára megerősíti azt az eddig vallott álláspontunkat, hogy a külföldön élő magyarok legyenek a befogadó ország hű állampolgárai, őrizzék magyar nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat. Ehhez — lehetőségeinkhez képest — a továbbiakban is szívesen adunk segítséget P