Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

Szombat, 1988. augusztus 13. 7 BALOG JÓZSEF Helyiségellenőrzés nem vagyunk itthon az ajtón a cetli az ajtóra is kitettük nem vagyunk itthon hiába jönnek először kopognak azután csöngetnek rángatják a kilincset nem vagyunk itthon ott a cédula el kellene olvasni merre járunk berúgják az ajtót legközelebb levesszük a névtáblát levesszük az ajtót tessék ne kelljen az éles lemezek veszélyes szilánkok között a drága egyenruhát valamint a kíváncsi szomszédok zaj durvaság legközelebb maja mindent kitárunk lássák nem vagyunk itthon nem vagyunk itthon nem vagyunk DM magazin NÉGY ÉVTIZED UTÁN ELŐKERÜLT József Attila-kéziratok — kötetben Mintha egy emlékkönyvet tartanék a kezemben. A vászon tarkamintás, okkerek, zöldek a virágimitációk. A lapok finomak, lekerekítettek. Szép kézírással az első oldalon: A legutolsó harcos. Továbblapozok, egy ajánlás: Kesztner Zoltán bátyám fogadja szeretettel és szeretve. Talán széna van itt kazalra hányva: akad-e szélvihar, amely mindenüvé elvigye szagát? Ültessük arcunkba a villanytelepeket, érett égboltok csüggenek szívünkről: menjünk együtt az utakon, mindenki lássa, hogy mennyire barátok vagyunk. Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. De Zoltán bátyámnak mit adhatok még? Makó 1925. febr. 4. József Attila. A makói József Attila Múzeumba a közelmúltban olyan kötetbe szedett J. A. — kéziratgyűjtemény került, melyet több, mint négy évtizeden át hiába kerestek a kutatók. — Mi a vékonyka kötet irodalomtörténeti, filológiai érdekessége? — kérdeztük Tóth Ferencet, a múzeum nyugalmazott igazgatóját. — József Attila első kötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg. Következő verses könyve, a Nem én kiáltok 1924-ben látott napvilágot. Közben azonban Makón Attila szinte naponta írt verseket, ezeket egy füzetbe összegyűjtötte, és kiadásukat tervezte. Ezt a füzetet sikerült most megvásárolnunk. A könyvecske hatvanhét olyan verset tartalmaz, melyeket a költó 1923 —24-ben kivétel nélkül Makón írt. E gyűjtemény jó része később bekerült a Nem én kiáltok kötetbe. A legutolsó harcos kötet tehát eddig még nem jelent meg. — A szakemberek tudnak-e hasonló kéziratgyűjteményról? — Saitos Gyula, a makói születésű újságíró, emlékiratíró őrzött néhány füzetnyi József Attila-kéziratot. A makói múzeum tulajdonában vannak a Versek 1922 — 23 című kötettervezet, és tudunk arról, hogy a költő 1924. novemberében is készült megjelentetni egy kötetet A villámok szeretője címmel. — Miért vethette el a Legutolsó harcos című kötet kiadását József Attila? — Gondolonuennek elsősorban anyagi okai lehettek. De az is elképzelhető, hogy a költőben eszmeileg tovább érlelődtek a versek. Mire sor került volna a nyomtatásra, már újra válogatott közöttük. így a Nem én kiáltok kötetben ciklussá vált a tervezett kötet. — Legutóbb mikor hallatott magáról ez a kéziratos könyv? — Galamb Ödön a József Attila élete nyomán című könyvében 1941-ben megjelent egy függelék. Ebben a költő több kiadatlan versét közlik Radnóti Miklós jegyzeteivel. A gyűjtőmunkában Szabolcsi Gábor szegedi bölcsészhallgató működött közre. Ekkor tesznek talán először említést A legutolsó harcos kéziratfüzérről. Ennek több darabja akkor meg is jelent. Majd ugyanerről a válogatásról Scheiber Sándor ír a Magyarok 1946/1 l-es számában. Megtudjuk, hogy József Attila tanulóvárosában még tekintélyes kéziratos anyag található. Említi, hogy ifjabb Kesztner Zoltán birtokában — akinek apja a makói villanytelep igazgató főmérnöke, J. A. egyik legmelegebb szívű pártfogója — két kéziratos versesfüzet van. Az egyik a Versek 1922—23, a másik pedig A legutolsó harcos. Ez utóbbi kéziratgyűjtemény tulajdonképpen 1946 óta hozzáférhetetlen. Sokan és sokfelé keresték. — Hogy sikerült a nyomára bukkanni? — Ez a kötet egy Makóról elszármazott lokálpatrióta tulajdonába került. Tulajdonképpen tavalyelőtt kezdtük meg a vásárlást. A saját anyagi erőnk kevésnek bizonyult. Apró Antal országgyűlési képviselő gyermek- és ifjúkorában Makón élt a Kazinczy utca 3. szám alatt. Velük átellenben lakott Espersit János, ahol gyakran tartózkodott József Attila. Valószínű, hogy ezek az élmények is inspirálták Apró Antalt, amikor felajánlotta segítségét a hagyaték megvásárlásánál. — Mi lesz a folytatás? — Tervezzük a kötet hasonmás kiadását. A Hazafias Népfront és a Helikon Kiadó egyaránt mutat érdeklődést. Tárgyalunk a Helikonnal. — A könyv felbukkanása mit jelenthet a kutatóknak? — Ez a kötet ősforrásként szolgálhat. Segítheti a József Attila-életmű jobb. teljesebb megértését. A filológusok most már elvégezhetik az összehasonlító elemzéseiket. Összevethetik a különböző változatokat. — Lehet-e rekonstruálni azt, hogy József Attilában mi szülte e kötet gondolatát? — Attila könnyen belelkesült. A Szépség koldusa után talán közelebbi kapcsolatba került Koroknayval. Esetleg ó biztatta. Nem tudni, a kis füzetbe Attila mikor írta be a verseket. Makón? Szegeden? Tény, hogy amikor lemásolhatta a A legutolsó harcos-t — 1924 októberében — már beiratkozott a szegedi egyetemre. A kézirat nagyon gondos, látszik nyomdai használatra készült. — Gyakoriak az ilyen típusú kéziratok? — A József Attila-kéziratok jó része megsemmisült a nyomdai felhasználás után. Ezért becses pélány A legutolsó harcos. — Mikor várható J. A. eme posztumusz kötete? — Talán az év végére megjelenik. BODZSÁR ERZSÉBET Kalocsai képeslapok A szomszéd rétje mindig zöldebb. Ez a mondás jutott eszembe, amikor az idegenforgalmi szakemberek társaságában Kalocsára utaztam. Több megye utazási irodájának képviselői adtak egymásnak randevút a BácsKiskun megyei kis városban. Kalocsa azzal hívta fel magára a figyelmet; hogy évente 30—40 ezer turistát lát vendégül. Teszi ezt olyan körülmények között, hogy a puszta közepén elterülő településnek jelenleg még csak egy szállodája van, ahol legutóbb az albán utánpótlás labdarúgó-válogatott játékosai egyetlen éjszakát sem akartak eltölteni elavultsága miatt. Ám van más szálláshely magánkezdeményezésekből. A krónikához tartozik, hogy a főtéren egy régi épületet korszerű hotellé alakítanak át és így intézményesen is megoldják a régóta vajúdó gondot. A két főutcát járva eszembe jutott egy másik bölcs mondás is: njinden relatív. Egy kopasz ember fején tíz hajszál kevés, ugyanennyi egy tál levesben sok. A városban megforduló 30—40 ezer idegen eltörpül a Balaton melletti vendéginvázió mellett. Ám az alig 20 ezret számláló településen ez a lokális turizmus grandiózus mutatványnak számít. A környező megyéből érkező utazási irodák vezetői elámultak azon, hogy Kalocsát miképp kapcsolták be a nemzetközi idegenforgalomba. Jellemző és tipikus példa: jövó nyáron már közvetlen vonatjáratok érkeznek Stuttgartból, így valószínű, hogy tovább növekszik az eddig is jelentós forgalom. A városka utcáin már eddig is alig férnek el különböző felségjelzésű autóbuszok, mert egy-egy napon annyi jön. hogy gondot okoz a parkolás. Mit „esznek" Kalocsán? Hiába sétáltam végig a két főutcán, okosabb nem lettem. Pedig megnéztem a gyönyörű szép barokk templomot, ahol éppen egy orgonahangversenyt hallgatott a népes NSZK-beli turistasereg, elmentem a virágokkal kipingált vasútállomásra is, ahol valóban a szemet gyönyörködtetó látvány fogadott, megnéztem a nosztalgikus hangulatú paprikamúzeumot és kívülről körbejártam a püspöki palotát, ahová turistát nem engednek be. Többé-kevésbé ennyi a látnivaló s nem több. Kalocsán működik még az ország egyetlen nói börtöne is, no de azt egyetlen utazási iroda sem vette a programjába, nem idegenforgalmi nevezetesség. Nem túlzás, ha azt mondom, Kalocsához hasonló építészeti kínálattal több tucat alföldi kisváros rendelkezik, de oda mégsem áramlik a vendégsereg. Minden bizonnyal a titok nyitja a jó menedzselés, az élelmesség, az átlagon felüli üzletpolitika és a helybeliek kezdeményezőkészsége, hiszen látnivaló, hogy számos idegenforgalmi céggel kitúnó kapcsolatot alakítottak ki A Balaton környéki Schmidt Andrea felvételei utazási irodák Kalocsát bevették a programjukba. Egy napra pedig a víz mellől szívesen felkerekedik a turista, ha mutatnak neki egy kis pusztai romantikát. Kalocsát jól eladták az idegenforgalmi szervezeteknek. Az egy napba sok minden belefér és végül is forgószínpad-szerűen mutatják be az alföldi életmódra és kultúrközösségre jellemző vonásokat. A japán, német, amerikai, francia... vendégnek pedig ez minden pénzt megér. Az egynapos produkciónak a legnagyobb mutatványa a pusztai romantika. Kalocsa mellett a várostól öt kilométerre áll Juca néni csárdája. A múlt századot felidéző épület udvarán — a ház felújított, átépített — népviseletbe öltözött asszonyok és lányok blúzokat hímeznek, illetve kalocsai mintákat festenek vászonra, selyemre. Természetesen a turista nemcsak lefotózza, hanem meg is veszi a sajátos viseletet. A csárdát 16 millió forintból „hozta össze" a tulajdonos. Ehhez a vállalkozáshoz állami segítséget is kapott, hiszen Kalocsa mindegyik utazási irodájának haszna van ebból a vendégfogadóból. Az udvaron hatalmas sátor alatt színpadot alakítottak ki, ahol a jó étvággyal elfogyasztott ebéd után alföldi betyártáncot, csárdást, jár a helyi népiegyüttes. Táncos tudását nem akarom lebecsülni a kalocsai fiataloknak, de a produkció nem különleges, ám abban a miliőben rendkívül hatásos és ott a vendégek szemében úgy Tűnik, egyedülálló, csak Kalocsára jellemző. A különböző nációk képviselői úgy csattogtatják fényképezőgépeiket, mintha a világ hetedik csodáját fotóznák. Az egészben az a szép, hogy ezt a show-t úgy adják el, mintha valóban a világ hetedik csodája lenne. A Juca néninél eltöltött idó minden szempontból kellemes, különleges és talán *ez az egyik titka a nagy forgalomnak is. A körülmények szerencsésen összejátszanak, hiszen Hajós község a közelben van és a boráról híres sváb falu egy újabb napra ad programot. S hogy ott se unatkozzanak a vendégek, arról a szőlősgazdák mellett az idegenforgalom szakemberei is gondoskodnak. akik profik. HALÁSZ MIKLÓS