Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

45 1988. július 27., szerda Ql [Képernyő" KáeiTlká Bejön a lány, igencsak rossz lábát alig fedi a miniszoknya, risszant egyet a hátsóján, s mielőtt kinyitná a száját, megbotlik a színpad deszkáján. Sebaj, mondhatnánk, hazánkban ma már bátran a nyilvánosság elé lehet tárni a legrosszabb lábat is, a megbotlás pedig — bizonyították némely ve zetőink — a bocsánatos bű nök legelsőbbike. Sebaj, mondhatnánk, de szemünk, szánk meg fülünk is elkám picsórodik, amikor ez a lány elkezd énekelni. A láb meg a botlás rendben van, de, hogy még nótázni is akar Bejön a lány meg a fiú, ők a műsorvezetők. A lány három óra alatt, amikor szóhoz jut, száztizennégy magyar mondatot közöl velünk, a nézőivel. Ezen száztizennégy magyar mondatban pontosan száztizennégyszer hangzik el a pedig kötőszó. Bravúr. „Most pedig fölkérem a tisztelt zsűrit", „végül pedig ... az összpontszám pedig.". Mintha itt nagyfokú szemben állások lennének, holott oly egynemű minden, mint amilyen hasonlatos a Balaton vize Siófoknál és Zamárdinál. Zeng és zúg a nagy magyar Interpop fesztivál. (Betétdal, melynek címe: Káemká. Kis magyar kultúraértelmezés. Olvasom Hernádi Gyulától, hogy „a bronzszobornak nem árt, ha a galamb lepiszkítja". Mondja ezt azért a Vasárnapi Híreket képviselő Sebes Erzsébetnek, mert a Jaricsó szeretőiről írott épületes ópuszban a névtelen hölgyeket álnévvel, a nevesebbeket viszont teljes névvel idézte föl Hernádi, aki ilyen módon a híres rendező egykori feleségéről, Mészáros Mártáról is elárult egy-két magánügynek minősíthető mozzanatot. Olvasom a cikket, és nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a bronzszobor csak Mészáros Márta vagy egy másik személy lehet. S ahogy így eltűnődök ezen, látom a magyar kultúra bronzszobrát, s Hernádi írót, miként galamb képében elröppen fölötte. Columba Noé, Noé galambja.) Hallgatom a sikeres beatnemzedék sikeres egyedeit. Ök ugyan gazdag emberek már, kitüntetéseik, meg aranylemezeik vannak, de szájuk nem a másnaposságtól keserű, hanem az erőket hiába fecsérlő múlttól. Elismert emberek, de talán csak azért, mert piacképességüket megneszelte egy haszonleső, korrupt csoport, mely mára puhán, ahogy a bivaly legel, belehájasodott önnön pozíciójába. Valahogy 'így mutat a Rockszámla. (Betétdal, változatlan címen. Olvasom egyetlen vasárnapi nem sportlapunkban, hogy vaddisznók portyáznak a Szabadság-hegyen, a Diána úton, majd a Tündér és Hangya utcán. Berobognak a városba, mert az erdőn a sok-sok turista, a kosz meg a zaj nyugtalanítja őket. Olvasom a kedves kis színest, s a föntebbi betétdal hasonlatrendszerén pironkodva, arra gondolok, talán a vaddisznócsapás lenne az igazi eszköz a honi kultúra bemutatására. Az erdőn (tehát az ősi, eredeti kultúrkörben) már nem érzi jól magát Isten teremtménye, ezért az ezerszer világibb világot választva, beront az újba, ám itt is csak túrni és pusztítani tud. Hogy kiről is beszélek? Ezt csak egy sajtóper terhével árulhatnám el.) Vissza az Interpop fesztiválhoz. Kérdezi a párom, milyen volt? Nem ért rá tévézni, második fiúgyermekünknek adott életet, róluk majd később, folytatásokban. Most a tömör, kritikusi válaszról. Talán emlékeznek, amikor néhány éve Soltész Rezső nyert egy hasonló fesztivált, s a gálán éppen tizennegyedszer rikkantgatta el, hogy „szóljon hangosan az ének", akkor a karzaton tartózkodó zsűri egyikét, a szovjet operettszerzőnőt mutatta a közvetítést vezető éber rendező. Á hölgy önfeledten, fejét jobbra-balra ingatva tapsolta a fülébe mászó, dallamot megemelő ritmust, és ragyogott, mint az eső áztatta szűzföld. Nos, mondtam a páromnak, ilyen volt ez az Interpop fesztivál. S ő megértett mindent, bólintott. Dlusztus Imre Kései tisztító Rádiófigyelő Rákosi Mátyás, ha jól tudom, 1971-ben halt meg a Szovjetunióban. Hányan tudják vajon ezt a mai Magyarországon? Hát azt, hogy él-e még Gerö, „a hídverő"? Vagy a szadista Farkas Mihály? A főinkvizitor Révai József már 1958-ban távozott az élők sorából, viszont Péter Gábor...? És Farkas Vladimir, Farkas Mihály fia, aki állítólag különös előszeretettel kedvelt kínzottjainak szájába vizelni? És a többiek, a névről még kevésbé emlegetettek — vajon életükben közülük hányan élhették meg a Vezeklés vagy a Törvénysértés nélkül (vagy akár korábban, mondjuk az Angi Vera, a Szerelem vagy az Egymásra nézve) bemutatását? No nem mintha fenti urak akár a legcsekélyebb mértékben is a magyar filmkultúra iránti fogékonysággal lennének vádolhatók — egész sereg emberiség elleni („háborús"?) bűntettel annál inkább —, azonban ezek a filmek, jó néhány társukkal egyetemben, az ö nemzedékekre kiható, középkori rémuralmuk ábrázolásában, mindenféle vonatkozásban vizsgálható részleteinek bemutatásában legalább akkora ellenfelek voltak, mint 1953—56 között a velük „szinkronban", mesebeli hősiességgel harcot folytató írók. És ez a nagy küzdelem, noha látszólag, a nyilvános bemutatás első megjelenésével a magyar filmművészet javára dőlt el, ma is tart. Meggyőződésem, hogy a sztálinizmus utóvédharcai éppen az utóbbi időben váltak és válnak mind dühödtebbekké: az elkeseredettség az elmúlt egy-másfél esztendő pompásan felgyorsult eseményeivel magyarázható, e tények által motivált. És még semminek sincs vége, és igazából semmi (vagy alig valami) zárult le véglegesen. Ezért volt különleges jelentősége annak a beszélgetésnek, amely a Kossuth adón zajlott pénteken este, három résztvevővel: Bihari Mihály politológus, Veress József filmkritikus kollégám és Bacsó Péter filmrendező (egyebek mellett A Tanú alkotója) Tisztuló égbolt címmel a közelmúltnak a filmművészetben történő ábrázolásáról cserélt véleményt, s közelmúlton természetesen az ötvenes évek voltak értendők. Ugyanakkor kimondták végre: az 1956-tal egyáltalán nem lezárult ötvenes évek. (1962-ig ávósok teljes létszámban alkalmaztattak a „szerveknél".) A félórás műsor rendkívülisége elsősorban abban érhető tetten, amit a hazai — Közép-Európában pedig elsősorban a lengyel, rövid ideig a cseh, újabban a jugoszláv és a szovjet — filmművészet sztálinizmus elleni harcának „előretolt" jellege mutat és bizonyít. A terror éveinek felmutatása forradalmi módon kezdődött meg, és volt jelen a legkülönfélébb stílusú alkotók műveiben, a jelenség oka napnál világosabb: mivel az archívumok (mind a mai napig) hozzáférhetetlenek a szaktudományos kutatás számára — a történészek funkcióját a filmesek vették át. Leleplezve láttattak és művészi eszközökkel föltártak, emberi mélységekbe alászállva ítélkeztek és itélkeztettek, esztétikai kategóriák fedezékében tényeket tártak az óriási éhséggel jelentkező, érdemi információknak hosszú évtizedeken át alig birtokában levő, új és még újabb érdeklődő generációknak. Hogy a tudomány és a művészet, eltérő feladatából következően, miként is kellene megosztozzon a feltáró munkán: éppúgy elhangzott a beszélgetés során, mint az oly sokáig, a hatvanas évek közepétől „zárójelbe tett" ötvenes évek, a szemérmesen „személyi kultusznak" becézett időszak bemutatását felvállaló filmek halhatatlan jelentőségének kifejtése. Ezzel kapcsolatban mondta Bihari Mihály: mivel egy-egy film annyi emberhez szólhat, amennyihez a legjobb regény is szinte soha, a sztálinizmus ábrázolását korlátozó szervek előtt ezek a filmek a közvélemény akaratát jelenítették meg, ezt (is) szimbolizálták, jelezték — ennek pedig idővel, jól mutatja éppen a közelmúlt magyar történelme is, igen nehéz ellenállni . .. Annyi nagyon fontos kérdésről volt szó — sokszor még a roppant hasznos jelzések szintjén is — amennyi csak harminc percbe majdnem emberfölötti erőfeszítéssel belezsúfolható. Megerősítő, acélozó, „továbbszilárdító" érzés volt hallgatni — az a tény pedig, hogy a Tisztuló égbolt című műsorra éjjel fél tizenegy és tizenegy között került sor, kettős értelemben is fölveti persze a kérdést: na jó, jó, de — ennyire későn tisztul a pannon égbolt? Rákasi halott, Gerő halott, a tömeggyilkosok közül ugyan hányan „filmtelenül", a celluloidítéletek hatásától ígyúgy immúnisán, békés polgárként jobblétre szenderülve távoztak e földi siralom völgyéből? Anélkül, hogy... Ez nevezhető történelmi ürömnek, felebarátaim. D. L. Markos György és Nádas 'György humoristák műsora az újszegcdi szabadtéri színpadon, este 9 órától. A 26. szegedi nyári tárlat a Horváth Mihály utcai Képtárban, szeptember 18-áig. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28-áig. ,, , Pauli Anna textiltervcző és Szemerekj Teréz keiZCCjtífo Ünnepi hetek ramikus kiállítása a Képcsarnok Gulácsy Lajos-termében, július 30-áig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi utca 13.). Ifj. Lcle József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2-tól este 7-ig. Új hanglemezek Számos komoly és könnyűzenei lemezfelvétel készül a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalatnál nyáron is, több különféle műfajú nagylemez pedig hamarosan a boltokba kerül. Többek között az elmúlt napokban fejeződtek be a budapesti Olasz Kulturális Intézetben Arrigo Boito Mefistofele című operájának felvételei. A lemezt Magyarországon és a szocialista országokban a Hungaroton, a tőkés országokban a CBS lemeztársaság forgalmazza majd. A Goethe Faustjának első és második része nyomán készült, a múlt század végén népszerű operát Giuseppe Pa tané vezényelte, a főszerepeket Marton Éva és az amerikai Sámuel Rémy énekelte lemezre. Egy képzelt riport... 1988-ban „Déry Tibor cselekvően megélte századunk illúziófakasztó évtizedeit, s leszámolt a terméketlen illúziókkal ... És bár túlságosan nagy a kísértés a rosszra, nem szabad, hogy fogyatkozzon azok száma, akik szembe tudnak és szembe akarnak szállni az embertelenség sarával." A mondatok a Népszabadság 1971. november 28-i számából valók: Szigethy Gábor írta őket kritikájában — Déry Tibornak, a magyar irodalom akkoriban alighanem első számú emberének legújabb kisregényéről, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című műről. 1971-ben a Szovjetunióban már nyolcadik éve tartott az az időszak, melyet ma ugyanott a pangás korszakának neveznek. Csehszlovákiában jó három esztendeje csend honolt: idehaza utolsókat rúgja az alig negyedik esztendejének végéhez közeledő új mechanizmus legelső periódusa, hogy aztán a következő évre. midőn Almási Miklós a Kritikában elemzi Déry alkotását. Ungvári Tamás meg Déry-monográfiát jelentet meg az Arcok és vallomások-sorozatban — az úgynevezett ..munkásellenzék" szép csöndben megfojtsa az alighogy nekilendült magyar reformot: kis híián megbuktatia Kádár Jánost: két-három esztendő leforgása alatt, az évtized közeliére pedig a „reform" szó teljességgel kihull a magyar közszótárból — ehelyett sorra buknak le téeszelnökök és téeszüzemág-vezetök, méltatások dicsérik a magyar sajtóban Brezsnyev Kis föld című művét és nagy sláger Bergendyék dala. a Darabokra törted a szivem. Nagyban tartanak a hetvenes évek. Presser Gábor, a már akkor legendás „első magyar szupergrup". az LGT frontembere Adamis Annával megzenésíti Dérv művét, a csinadratta óriási, és a Vígszínházban soha nem látott szériát fut be a darab, dalai ma már örökzöldek. Tahi Tóth László meg Almási Éva hangja Szörényi Leventéével vagy Kovács Katiéval egyetemben vonul be a legújabb kori magyar slágeripar klasszikus mintadarabjai közé, hogyaztmondják, ..hogyan mondjam el neked, amit nem lehet..." Hát hiszen éppen ez az. Mindezenközben pedig itt van a Veszprémi Petőfi Színház tavaly egy német rendeNagy László felvétele Mészáros Karoly (József) és Tarján Györgyi (Eszter), a szegedi Képzelt riport-ban zö, Ulf Reiher „prezentálásában" újra színre vitt Popfesztiválja az Üjszegedi Szabadtéri Színpadon, a szabadtéri játékok bemutató programjaként — 1988 nyarán, a júliusi hónap rekkenő 24. napjának vasárnap estéjén. A zene a régi, a dallamok, többnyire még a hangszerelés részletei is jól ismertek — és ezzel majdnem kész is mindaz a jó, elégedettségre, örömre okot adó ténvezöleltár, ami a 88-as szegedi Képzelt riport... kapcsán számba vehető. A cseh díszlet- és jelmeztervező vendég. Otokar Schindler sajátságos amerikai irkafirkát idéző színpadképének jellegtelensége. a teret kellő dinamizmus és fantázia híján kihasználni képtelen koreográfiamegvalósítás még hagyján. A produkció egészéből viszont végletesen, szinte mindent vészesen meghatározóan hiányzott az erő. Az a lendület. ami nemcsak a másfél évtizedes, nevezetes musicalt. de minden ilyen jellegű előadást első fokon feltételez és meghatároz. A Józsefet alakító Mészáros Károly és az Esztert játszó Tarján Györgyi hanganyaga sem igazából veheti fel a versenyt az emlékekből még túlontúl is ismert előadókéval — ám ráadásul a prózai betétek ijesztő élettelensége. a jelenetek nagy részének statikussága vagy keresetten modoros „beállítottsága", az iskolásán konferáló rezonőrriporter (Vándorfi László) képtelen volt valamit is megvillantani az eredeti mű reprezentálta hiteles erkölcsi gyötrelmekből: egy nagy író. ha nem is legkiemelkedőbb, ám páratlan tudásának minden kézjegyét magán viselő alkotásának csillámporából. Abból a — popzeneőrületet. Mick Jaggert. Illést, kábítószerezést. hippiket. Pokol Angyalait — makacsul erkölcsfilozófiai vizsgálódások szolgálatába állító kérdéskörből. amely azt a dilemmát igyekszik folyamatosan körüljárni: vajon a szabadság keresésére mennyire alkalmas az emberi fajta, a benne rejlő állati ösztönökkel terhelten? Hiszen, miként az eredeti kisregényben olvashatjuk, „egy kísértet járja be a Földet, visszanyesett ösztönökkel és elferdült értelemmel. melyek egyezségre nem juthatván, belülről falják üressé minden tisztességes szándékunkat és cselekedetünket". Az persze, hogy mindebből a veszprémi színház úiszegedi vendégszereplésének láttán nem sok- minden fedezhető föl. egyebek mellett azt is jelzi, hogy 1988: az valami egészen más. Az ember riadt döbbenettel bámulhat. megütközve a didakszison és az anakronizmusokon. s magában motyogva hazafelé: node kérem, könyörgök. ez már nem az. ez valami egészen más — ez már nem a hetvenes évek. Ezek már a nyolcvanasok, annak is vége ... Vagy mégsem? Domonkos László A test költészete Az emberi közlés legősibb formái a mozdulatok, gesztusok, arckifejezések. S máig talán a leginternacionálisabb műfaj a nálunk kellően nem támogatott és. nem elismert pantomim, melynek egyik kiváló hazai képviselője M. Kecskés András. Most — a szegedi ünnepi hetek művészeti programjának részeként — nem kisebb feladatra vállalkozott, mint másfél órás egyszemélyes pantomimszínházat varázsolni a városi tanács pompás barokk udvarára.Rendkívül szerencsés érzékkel választotta Vivaldi ismert és rendkívül népszerű, A négy évszak című, rendkívül asszociatív, művét aláfestésül, amely igen alkalmas egy nagyformátumú mozgásszínház létrehozására. Mindegyik tételcím utal a zenei ihletettségre és a mozdulatsorok tartalmi üzenetére is. A Tavasz a madarakról, az újra kihajtó életfáról, a napfénnyel pásztázott város melegedő falairól ós egy szerelem festői megközelítéséről szól. A Nyár a kaszások heroizmusát, a délibáb csalóka játékát, a tengermélyi gyöngyhalász, sajátos közegét és egy félelmetes vihar hangulatát jeleníti meg. Az ösz képei között a levelek hullása, a szüret humorral fűszerezett életképe, építészeti közeg és az ember viszonya, egy katedrális fennkölt ünnepélyessége, és egy vadászat történelmi víziója sorakozik. A Tél fölmutatja egy szarvas tragikus vergődését a hatalmas hóban, a favágók kemény munkáját, a karácsony kis angyalának bájos ténykedését és mintegy összefoglalásként, epilógusként, visszavisszatér egy-egy zenei ív. M. Kecskés ura önmagának, rá tudja bírni testét, hogy közvetítse belső indulatait, 1 él ek rezdüléseit; kezeit, hogy röppenő madarak, sebzett szarvasok 1 vagy krisztusi tragédiák kifejezői legyenek. Tandi Lajos