Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

A Dél-Alföld bora Ki csökkenti az árat? Az utóbbi hónapokban igencsak felbolydult a ha. zai borszakma. A kiskőrösi kistermelők tüntettek, de más is történt. Például június 9-én a legnagyobb borforgalmazó vállalatok és a MÉM irányítói megegyeztek abban, hogyha a bortulajdonosok a termelői árat tíz százalékkal csökkentik, akkor az állam a 15 százalékos fogyasztói adó helyett csak 7 százalékos befizetési kötelezettséget számit fel. Mindennek ellenére nem lehet biztos abban a fagyasztó, hogy olcsóbban luthat a boltokban a borhoz. Ugyanis a kereskedelem számára a forgalmazók csak aiánliák a fogyasztói árat. de az árcsökkentés a boltosokra van bízva. Pedig ilyen árintézkedések után talán m is elvárható lenne a kereskedelemtől. hogy árrésének egy részéről is lemondjon a frgyasztók javára. Ahhoz, hogy például a Dél-alföldi Pincegazdaság biztos lehessen abban, hogy nem a kereskedelemnek, hanem a fogyasztónak adott árengedményt. mintegy 3 ezer vevőjével kellene szerződésben megegyeznie. Az árcsökkentésnek is ugyanannyi technik-ii feltétele van. mint az áremelésnek. Hat-nyolc héttel korábban kell az úi fogyasztó' árat közölnie a forgalmazónak. Még nem dőlt el. hogy a Dél-alföldi Pincegazdaság borai a boltokban is olcsóbbak lesznek, avagy csak a saját árudáikban ..nyer" a vevő. Ennek a kereskedelmi bizonytalanságon kívül az is az oka. hogy a Dél-Alföldön kisebbek a készletek, mint az ország más területein Egyértelműen a hazai borfogyasztás legkrit'kusabb éve lesz az idei. A zsákutcából való kikerülés módjai a Dél-Alföldön sem gyökeresen mások, mint az ország más területein. Az elmúlt években egyre nagyobb mennyiségben vásároltak fel az országban igénytelen szőlőket. egyre növekvő áron. Például a kövidinka egyes felvásárlóknál a 22 forintos árat is elérte. Ennek logikus következménye vo'.t a borárak eladhatósági szint fölé kúszása, hiszen 100 kilogramm szőlőből 63—70 liter bor várható, rendes körülmények között. S a felvásárlási ár után még számolni kell a kezelés költségeivel, feldolgozásra, palackozásra szállításra fordított forintokkal is. Tehát a mostan' ár-visszarendeződés: természetes jelenség. Nem lehet sokáig ..sztá rolni" a gyenge minőségű szőlőket, hiszen a minőségi borok iránt még csak-csak marad kereslet, ugyanakkor az asztaliborok 45 forintos literenkénti ár fölött eladhatatlanok. A hazai bor becsülete a régi hegyközségi szisztéma visszaállításával, a táj- és eredetvédelem ismételt megteremtésével képzelhető csak el. Ezeket az értékeket az utóbbi évek ..viharos" időszakában környékünkön talán Hajós őrizte meg a legjobban. Várhatóan nem igényel túl nagy erőfeszítéseket a pusztamérgesé a balotai és a csongrádi tájkörzet megbecsülésének viszszaállítása. Készülőben van a szölőés bortermelők szövetségének alapszabályzata. Ez a társulás várhatóan önmagát fegyelmezi majd. kiveti magából a tisztességtelen eszközökkel manipuláló termelőket. megalakítja regionális szervezeteit. Tagjai lehetnek nagyüzemek és kistermelők. Érdekvédelmükkel nincs ellentmondásban az. Iiogv a pancsolók, borhígitók neve nyilvánosságra kerül ión. A Dél-alföldi Pincegazdaságnál azt mondják, hogy számukra a legjárhatóbb út a saját bolthálózat kialakítása. A bevásárlóközpontokban Szegeden és más városokban ' egyszemélyes üzleteket nyitnak már a közeljövőben. Vásárolnak boltot Martfűn, és üzletet létesítenek Szolnokon. Gyulán is. Szegeden mintegy 15—20 bolt megnyitását tervezik. Eddig a Somogyi utcai Szőlőfürt vendéglőt a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat bérelte tőlük. Január elsejétől ezt a jogviszonyt megszüntetik. és egyedi boráruházat nyitnak itt, saját kezelésben. A Gutenberg utcai telepükön már hetek óta árusítanak a kiskereskedelmi árnál literenként mintegy 8—10 forinttal olcsóbban asztaliborokat. és saját gyártású fhgfw VILÁG t»ROLpTÁpJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 164. szám 1988. július 11., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bűnbakképzés U- gy képzeltem, ha egyszer nálunk is glasznoszty lesz, akkor az nem ilyen lesz, amilyen lett. Olvasom például Eörsi Istvánnak Moldova György könyvéről írt kritikáját az ÉS-ben. Moldovát lehet szeretni, vagy nem szeretni, lehet szakmai hiányosságokat a szemére vetni. Nem rokonszenves azonban olyasmiért elverni rajta a port, aminek nem ő az oka. Én speciel, kedvelem Moldovát, szerintem, a rendőrökről írott riportja nem jobb és nem roszszabb, mint jó kritikát kapott korább; opusai: Nem Moldova változott meg, hanem a körülmények. Eörsi számára persze Moldova nem kritikai mérlegelés tárgyává tett alkotó, hanem valamiféle médium, amelynek segítségével leverheti régi sérelmeinek egy részét a honi rendőrségen. Lehet, hogy ezek a sérelmek jogosak, és Eörsinek igaza van, abban is, amit leírt, meg abban is, amit csak sejtetni enged. Nekem egyedül a módszer nem tetszik: kiválasztja Moldovát bűnbaknak, számon kéri tőle, hogy a magyar könyvkiadás, és egyáltalán, a hazai nyilvánosság viszonyai között, nem írja meg azt a magyar rendőrségről, aminek a megnevezésével végül maga is adós marad. Ez ugyanaz a módszer, amit e rendörökről szóló szociográfia kapcsán Moldovának rónak fel mind többen. Nemrégiben egy szociológusnővel készített erről interjút a rádió Vasárnapi hírek című műsora. A riportkönyvben a rendőrök elmondják, hogy a cigány származású bűnelkövetők aránya lényegesen nagyobb a cigányok népességen belüli számarányánál. A rendőrök ezt látják, erről tudnak beszélni annak, aki írni akar róluk. A társadalomtudós azonban mindezt úgy értelmezi, hogy itt Moldova segítségével társadalmj méretű bűnbakképzés folyik: az író segédkezet nyújt ahhoz, hogy az előítéletektől elvakult többség a gazdasági és társadalmi válságért, saját romló helyzetéért a cigányságot okolja. A szociológusnő gondolatmenetének további részében ki is terjesztette a jelenséget, a cigányság megítélésének kérdését kisebbségi kérdéssé általánosítva. Az volt az érzésem, mintha azt bizonygatnák nekem, ha elhiszem a tényt, hogy a cigányok közt gyakoribb a bűnözés, mint más társadalmi csoportok között, akkor azza! automatikusan cigányozok, ebből következik, hogy holnap már zsidózni is fogok, vagyis, egy többség nevében föllépek minden kisebbség ellen, ergo, a gondolatmenet végén Ceausescuval találhatom egy platformon magam. Azért is szomorúan hallgattam az interjút, mert lám, mire leszoknánk arról, hogy a többségnek automatikusan igaza van, akkorra máris kezdünk átesni a ló túloldalára, és azt sugallni, hogy minden kisebbségnek mindig igaza van. A cigánykérdéssel kapcsolatban még egy gondolat: a Magyar Nemzetben nyilvánosságot kapott vitasorozat számomra azt bizonyította, hogy kétféle harcosa van a cigányetnikum ügyének. Az egyik maga is áldozatot vállal beilleszkedésük segítéséből, akár nevelőként, orvosként, szociálpolitikai munkát végző tanácsi dolgozóitént, akár csak úgy, hogy (nem is mindig saját jószántából) a szomszédságukban lakik. A másik lehetőség, hogy valaki nagy hangon, legorombítja az előítéletes sokaságot a tévelygéseiért, és úgy gondolja, hogy ezzel a maga részéről eleget is tett kötelességének, a többi immár a kioktatott népség dolga. Furcsa csúsztatás dereng föl a különféle kisebbségek helyzetének egymás mellé állítása mögött. Mintha közös alapokra lehetne hozni a hazai cigányság és az erdélyi magyar kisebbség ügyét. Ez utóbbiak kérdésében egyébként, mostanában átszakadt a zsilip: ma már szinte nincs olyan újságcikk, rádióműsor, amelyben legalább utalást ne lehetne találni a sorsukra. Nem tudom, mások hogy vannak vele, én egy kicsit unom is már e bátorságot nem igénylő, konkrét eredményt nem hozó, népszerúséghajhász szócséplést. Nem azért, mert nem igaz, ami a hosszú hallgatás után végre utat tör magának, hanem, meri ebben is egyfajta — lényegesen nagyobb erők által manipulált — bűnbakképzést érzek. Vagy inkább, a figyelem elterelését olyan dolgokról, amelyekben nekünk. magunknak kellene lépni, és tudnánk is, ha szembe mernénk nézni valódi problémáinkkal. Itt állunk, mindegyikünk árnyékában ott van Európa egy före jutó legnagyobb adóssága, a iövőröl beszélünk, miközben kétségbeesetten kapaszkodunk a múltunkba, amelyben ilyen alacsony hatékonyságú munkával ilyen jól éltünk. Lengyel Lászlónak, a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársának fejtegetéseit idézi a múlt heti HVG. ö jelzi: igazából még mindig nem vagyunk tudatában, milyen áldozatokat követel tőlünk a gazdasági és politikai szerkezetváltás. Kivel fogunk szolidarizálni: a veszteséget termelő nagyüzemeket bezáró kormányzattal, vagy az emiatt utcára kerülő munkásokkal? A pártértekezlet után, nálunk hozzá lehet-e nyúlni a különböző rétegek kiváltságaihoz, a politikai apparátusoktól a magánvállalkozókig? T

örténészek beszélgettek pár napja a rádióban arról a kíméletlen és személyeskedő vitáról, amely a második világháború idején zajlott a magyar sajtóban. Körül recsegett-ropogott a világ, Európa átalakulóban volt, vállvetve kellett volna valamj értelmes és megvalósítható jövőért harcolni; ehelyett, a magyar értelmiségiek egymást ülték a népiesek és urbánusuk vitájában. Tanács István gyümölcsleveket, üdítőket is. Forgalmukkal elégedettek, az olcsóbb árú vevőcsalogatónak bizonyult még ezen a központinak egyáltalán nem nevezhető helyen is. Egyébként az idén közepes termés várható, egészen biztos, hogy marad az elmúlt években megtermett nedűből a pincékben, de talán ezzel — különösen most. a söráremelés után — a mostaninál jobb kereskedelmi munkával meg lehet birkózni itt. a Dél-Alföldön. 1$. I. Nemzetközi szimpózium Ausztriában REPÜLÖK. Szegeden rendezik a hetedik alföldi vitorlázórepülő cs az ötödik női utánpótlás bajnokságot. Sipos István képeivel a versenyek hangulatáról szeretnénk tudósítani. A Duna menti országok kulturális együttműködésének fejlesztéséről háromnapos nemzetközi szimpóziumot tartottak Ausztriában, Melk város híres apátsági épületében. Az elméleti tanácskozás az Alsó-Ausztria tartomány által idén először rendezett nemzetközi Duna-fesztivál másfél hónapos eseménysorozata keretében zajlott le „A Dunatáj mint modell — nemzeti sajátosságok és új együttműködés" címmel. A szimpóziumra hét Duna menti és hat más államból — közöttük Magyarországról — összesen ötven meghívott neves kulturális személyiség érkezett. A tanácskozáson négy vitaindító előadás, több mint negyven rövidebb referátum, és nagy számú felszólalás hangzott el a dunai térség népeinek múltjáról, kultúrájuk közös és rokon vonásairól, egymásra gyakorolt szellemi hatásáról, kulturális együttműködésük egyre növekvő lehetőségeiről és lennivalóiról.