Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

Szombat, 1988. július 16. If magazin |DM „Nekem példa és megváltás" — mondja Nagy László döbbentően időszerű, verstömörségű és -őszinteségű írásában (Bartók és a ragadozók), amelyet összeállításunkban is közlünk. Az „...öntörvényű konok csillag" itthon van, itthoni nyughelye zarándokutaink célpontja lesz, gondolatban vagy valóságosan elérhető; Csoóri Sándor zaklatottságával („Nem vagyunk már a te fiaid. / Ha ajtó nyílik, mintha kések. IS ha szólunk, /félrebeszélünk, mint a hamistanúk."), vagy Illyés Gyula vigasztaló távlatosságával („Ki muzsikád ujjaival / tapintva lelkünk, mind oda tapintasz, I ahol a baj Is beh különös, beh üdvös írt adsz azzal, hogy a jaj / siralmát, ami fakadna belőlünk, / de nem fakadhat, mi helyettünk / — kik szívnémaságra születtünk — / kizenged ideged húrjaival!") —, de van hova — kihez — elzarándokolnunk. Talán tudunk aztán — élni. Negyvennyolc esztendei távollét után hazatért végre századunk magyar zenekultúrájának legnagyobb mestere, korunk egyetemes zeneművészetének óriása. Mennyire készült rá a háború után; alig három hónappal a halála előtt írta, 1945. július 1jén: „én is szeretnék hazamenni, de végleg". Erre az útra készült tehát, nem ama végzetes nagy utazásra, pedig riasztó híreket kapott a rombadőlt országról, a háborús pusztulásról. Hamvai előtt tiszteleg az ország, tiszteleg egész Európa, amerre csak elhaladt a gyászmenet, amely egyszersmind a géniusz diadalmenete. Nagyságát, művészi jelentőségét ma már csorbítatlanul ismeri el az egész világ. Rég felülemelkedett életműve a konzervatív ízlés diktálta elutasításon, s a negyvenes, ötvenes évek vitáin, amelyek hol a korszerűséget, hol pedig a népiséget kérték számon zenéjén, vagy egyik-másik alkotókorszakán. Szellemi hagyatékának immár végleges helye van századunk zenéjének panteonjában. Megkülönböztetett hely ez, hisz a bartóki életmű páratlan jelenség a maga szerteágazó és összefoglaló mivoltában. Korunkban — illetve az ó korában, a század elsó felében — nincs zeneszerző rajta kívül, aki saját nyelvébe-stílusába olvasztott volna minden újító törekvést, egyszersmind az európai zene múltjának megannyi értékes hagyományát. Megkülönbözteti kortársaitól egyedülálló tudományos, népzenegyűjtő és -rendszerező munkássága. Igaz, nem az egyetlen zeneszerzó-folklorista ó — társa volt ebben Kodály Zoltán, Lajtha László —, de az egyetlen, aki a magyar népzenén kívül éppoly intenzíven foglalkozott a szomszéd népek dalaival, sót arab és török gyűjtésre is vállalkozott. S a népek általa feltárt és megismert parasztdalai inspirálóan hatottak zeneszerzői műhelyére, ekként vált ama sokat emlegetett tiszta forrássá a különbözó népek évszázados kultúrája által teremtett zenei kincs, alkotó és kutató munka szüntelen kölcsönhatásában. Páratlan jelensége századunknak a zongoraművész Bartók is. Nem csupán előadásmódjának varázslatos szuggesztivitása okán, hanem ó az egyetlen századunk zeneszerzői közül, aki előadóként nem szorítkozott csak a saját műveinek és a hozzá közel álló kortársak zenéjének tolmácsolására. Ó Bachtól — sót a Bach elótti mesterektói — kezdve megszólaltatta az európai zene nagy vonulatát, a barokk, a bécsi klaszszika, a romantika nagy mestereinek alkotásait, játszott Schönberget, Stravinskyt és más kortársakat is. A zongora mellett éppoly egyetemes művész volt, mint a kottapapír fölé hajolva, vagy éppen az általa s mások által feljegyzett népdalok rendszerezése közben. A bartóki szintézis jelenti a zenei alkotás, kutatás, előadás és tanítás egymással szüntelen kölcsönhatásban álló magasrendű egységét. Jelenti másfelől magyarság és európaiság legmagasabb művészi fokon kifejezett egységét is. így, az internacionalizmus szellemében váltotta valóra ifjúkori fogadalmát: „Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát." Ezt tette a századelő progresszív mozgalmaihoz, a Nyugat folyóirathoz, a Nyolcak művészcsoportjához, majd Kassákhoz kapcsolódván; ezt amikor részt vállalt 1918—19 magyar forradalmaiban, s a húszas, harmincas években is, perben-vitában az öt támadó magyar és nem magyar nacionalizmussal. Szóban-írásban, de kiváltképp zenéjében tiltakozott a reakció, elnyomás, az embertelenség, az erósödó fasizmus ellen. Amikor pedig nem látott többé reményt Európa megmentésére, a tulajdon emberi-művészi integritásának megőrzésére itthon, több évnyi tépelődés után, 1940. október 12-én elindult ama hosszú útra, honnét majd' öt évtizedbe telt a visszatérés. Ám művészete, szelleme közöttünk maradt. A II. világháború esztendeinek hatalmasra nótt hazai Bartók-kultusza az antifasiszta ellenállást erósbítette a mélyben, a szakszervezetek irodalmi-kulturális műsorain s a magas zenekultúrában egyaránt. A halála óta eltelt 43 évben pedig, jóllehet volt egy múló, de nem feledhető periódus, amikor Bartók, akár Derkovits vagy József Attila, gyanússá vált, amikor reásütötték a néptói elszakadt formalista zeneszerző — utókorára szégyenletes — bélyegét; nos, halála óta, miként elpusztíthatatlan hóse. a csodálatos mandarin, Bartók Béla példája és életműve erőteljesebben hat zenei és művészeti közéletünkben, mint valaha is küzdelmes élete folyamán. Művei otthonosak az ország hangversenytermeiben, opera- és balettszínpadain, a zeneiskolások mindennapi kenyerévé váltak, s az amatőr zenei mozgalmak becses kincseivé. Muzsikusaink az ó műveivel járják a világot. Életének és munkásságának dokumentumait, a hatalmas életmű elemzését magyar kutatók könyvtárnyi publikációja tárja elénk. Századunk zeneszerzőinek művei közül a maguk teljességében, összkiadásként Bartóké jelentek meg elóször hanglemezen. Kodály Zoltán mondotta 1946ban, Bartók Béla, az ember című előadásában: „Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az utat művei elótt; hadd jussanak ezek a művek oda, ahová szánva voltak: az emberek szívébe." Most, amikor végleg hazatért, hogy a szülőföldben pihenjen meg, fejet hajtva a ravatal elótt, elmondhatjuk, ezen munkálkodunk. BREUER JÁNOS NAGY LÁSZLÓ Bartók és a ragadozók Nem az erdő, nem a levegő meg a víz remek királyai nem ezek a vadak ólálkodnak és őrjöngnek a szívünk körül. Hajunkat oroszldnsörénnyel elkeverni veszélytelenebb, mint megértően pillantanunk az emberségéből kivetkőzött lényre. A század éghajlatában ez a legnagyobb ragadozó ijesztően elszaporodott, szaporítva a fondorlatos intézményeket, megfosztva hivatásuktól a tündöklő találmányokat. A traverz-erdők, a kábel-dzsungelek, a műanyag-habok felett sugárzik ez a szégyentelen fajta, s míg önmagát reklámozza mint morált, mint elérhető üdvösséget: új ragadozókat toboroz, új áldozatokat kaparint magának. Mert századunk emberét a képmutató ragadozók bűvölik. E fordított orfeuszi helyzetben az édes muzsika csak azt jelentené, hogy velük parolázol. Mára fiatal Bartók azt mondja: Nem! Se álerkölcs, se álművészet. A szívdöglesztő álarcokat zenéje acélujjaival tépi le. Mert emberi fenség: eleve idegen tőle a marakodás. Új ritmikájú Sárkányölő — mondanám, de ez a szimbólum föltételezi a programos harcot. Bartók öntörvényű konok csillag. Nem készül semmiféle leszámolásra, nem keresi a gátló és gonosz hatalmakat, de találkozik velük, de gyémántfejjel beléjük ütközik mindig. így süvít a pályán végzetesen, de mint művész, diadallal. Élete volt keserű is, csömörös is. Menekült volna a grönlandi cethalakhoz, a Tűzföld ércein bőgő vadak közé. Mégis azt mondja: Nem! Az ember nem adhatja meg magát. Se a hatalmas bánatnak, se bármilyen „dögvész-országnak". Az ember szerelmével s férfias haraggal ment a halálba. A ragadozók pedig a sírig követték. Elhengerített kövénél megsebezve a zenétől vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak szabadulni tőle soha. Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsapás. Nekem példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila. Ót látom a magasban, fehéren izzó haját, a sztratoszférát legyőző szemeit. Tenyerében óra: méri és ellenőrzi a Mindenség zenéjét. Bartók-lemezek a Hungarotonnál Ritkán, de adódnak oly nagy horderejű események, amelyek egy egész ország, annak minden egyes honpolgára számára — még ha személy szerint nem is tudatosodik mindenkiben — lényegi jelentőségűek. Ilyen lényegi, az egész nemzetet reprezentáló ünnep részesei lehetünk most, amikor Bartók Béla hamvait immár itthon, végsó-végleges helyére kísérhetjük. S mint ilyenkor illik, e rendkívüli esemény kapcsán ki-ki megteszi a maga emlékezó-tisztelgő „gesztusát". így a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat is, amelynek képviseletében Rákosy Péter kereskedelmi igazgató beszélt a már elkészült két ünnepi Bartók-kiadványról, s a további tervekről. — A magyar népdalok Bartók Béla és Kodály Zoltán feldolgozásában című nagylemez valódi kuriózum — mondta. — Egyrészt ilyen csoportosításban ezek a népdalok most jelentek meg először a magyar hanglemezpiacon, de a két előadó, az 1907-ben született, magyar származású tenorista, Csaba László (Leslie Chabay) és az ugyancsak külföldön élő Kozma Tibor zongoraművész személye is az! — Az a tény, hogy a Hungaroton kiadásában ez a lemez megjelenhetett, úgy tudom, szintén érdekesség. — Köztudott, hogy a zeneszerző kisebbik fia, az Amerikában élő Bartók Péter hanglemezvállalatot alapított, elsősorban azzal a céllal, hogy édesapja zenei hagyatékát rögzítse az utókor számára. így az ötvenes években sok jelentós felvétel készült, többek közt ez a bizonyos lemez is. Ám Bartók Péter hosszú ideig minden magyarországi kapcsolattól elzárkózott. Ez az „idegenség" pár éve végre feloldódott, azóta több tárgyalást is folytattunk, s megállapodás született arról, hogy az ötvenes években a vállalat által rögzített különlegesen érdekes lemezeket a Hungaroton is folyamatosan kiadja. Másik ünnepi lemezünk a Mikrokozmosz-sorozatból hat-hat darab, a zeneszerző előadásában, ugyancsak méltó tisztelgés. Már csak azért is, mert Bartók, ha esztétikai szempontból fenntartásokkal is élt a „gramofonfelvételekkel" szemben, pedagógiai és tudományos területen, főként mint hiteles forrásanyagot, hasznosnak tartotta. — S mik a Hungaroton további tervei a Bartók-kiadással kapcsolatban? — A legnagyobb vállalkozásnak minden bizonnyal az az új Bartóksorozat, amit a legkorszerűbb lézeres technikával működő, úgynevezett kompaktlemezre rögzítünk. Egyelőre az összkiadás legsikerültebb darabjait játsszuk át, így többek közt a Hegedűversenyt Kovács Dénessel és Lukács Ervin karmesterrel, a 3. zongoraversenyt pedig Ránki Dezsővel, Ferencsik Jánossal. A magyar hanglemezgyártás mindig nagy becsben tartotta és gondozta a magyar zene nagyjainak munkásságát. Amikor a mikrolemezes gyártás Magyarországon megindult, a két elsó lemez, amivel „kijöttek" a piacra, Erkel Bánk bánja és Bartók Béla Concertója volt. S. HORVÁTH KLÁRA Bartók Béla hamvainál Feleségével, Pásztory Dittával Bartók .írja Amerikába*