Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

y 5 Péntek, 1988. július 1. Á Tiszatáj júliusi száma Nagv nevekkel, jó ver­sekkel, és kitűnő prózával találkozhat az olvaso a Ti­szatáj legfrissebb számának szépirodalmi rovatában. Költeményekkel jelentkezik Baránszky László, Tandori Dezső, Konczek József, Be­lányi György és Oravecz Imre. Kolozsvári Grand­pierre Emil regényrészle­tet, Tóth Béla két elbeszé­lési közöl. Az alanyi művek után ol­vasható Király Istvánnak Németh László gondolatvi­lágáról szerzett tanulmá­nyának első része majd Szigeti Csabának szellemes, friss szemléletű dolgozata, mely Pan és Szürinx meta­forájának történetéről szól. A Kilátó egészen Latin­Amerikáig lát ki, hisz Sze­geden. a tudományegyete­men a távoli világ kutatá­sára iskola alakult, nem is kevés tudományos sikerrel. Koroncz Ágnes a Wittman­iskola folytatójával, Ander­le Ádámmai készített • ta­nulságos beszélgetést. Var­ga Ilona a századelő Argen­tínájába, a latin föld ma­gyar településeibe kalauzol­ja az olvasót. Kovács Már­ta az uruguayi magyarok­ról, Csikós Zsuzsa az argen­tínai magyar szervezetek­ről, Schmidt Judit a Sao Paulo-i emigrációról érte­kezik. A Tisza táj-galéria júliu­si vendége Szilárd Klára. Az Izraelben élő festőnő­vel kalandos életéről Dobos Marianne készített interjút. Bisztray György Kanadai magyar irodalom című mo­nográfiájáról Bali Brigitta, a nyugat-európai és tenge­rentúli magyar prózaírók antológiájáról Vasy Géza mond bírálatot. Kovács Győző a Tanulmányok és emlékezések című Turczel Lajos-kötet. Mezey László Miklós pedig Duba Gyula Európai magány című esz­székötete kapcsán tesz kri­tikai észrevételeket. Diplomaosztó az újságíró­iskolán Diplomakiosztó ünnepséget tartottak csütörtökön a Bá­lint György Üjságíróiskolán. Az idei évfolyamon végző 47 pályakezdő irjságírót Kopka János, a MUOSZ alelnöke, a Kelet-Magyar­ország főszerkesztője kö­szöntötte, hangsúlyózva, hogy a leírt és kimondott szó ereje, a politikai nyil­vánosság nélkülözhetetlen elemei a társadalom meg­újulásának. Kitüntetés Kiváló Munkáért kitünte­tést kapott Martonosi Ist­ván a Kisosz megyei titká­ra. Az elismerést Budapes­ten vette áti Á bordányi „fióka" Szokatlan módon, egy. a televízió ifjúsági műsorá­ból másolt riportrészlet ve­títésevei kezdődött tegnap a megyei tanácsházán az a konzultáció, melynek részt­vevői a bordányi Kisapáti fivérek tulajdonában levő veterán autók jövőjével is­merkedhettek meg. A Csongrád megyében műkö­dő közlekedési szervezetek, idegenforgalmi, kereskedel­mi vállalatok, fogyasztási szövetkezetek képviselőit azért invitálta a megyei tanács vb közlekedési osz­tálya e találkozóra, hogy egy, a közlekedési tárca és múzeuma támogatását is él­vező ötlet megvalósításá­hoz vállalkozó partnereket keressen. Lapunk olvasói nem elő­ször találkoznak azzal az információval,, hogy a bor­dányi család tulajdonában jelenleg 30 olyan régi jár­mű van, melyek egyhar­madát már működőképessé A nagy fa, és a „rá 99 Somogyi Károlyné képösszeállításának felső felvételén az épülő új gimnázium főbejárata látható. Közvetlenül itt, a bejárat előtt állt az a dús lombú fa, amit az alsó kép ábrázol. Az építkezés generálművezetője elmondta, hogy a fa akadályozta a gimnáziumra való rálátást, s már a terv­rajzon sem szerepelt. A kivágás pedig engedéllyel történt. — Ezzel mi teljesen egyetértünk, de például a skandináv országokban, valamint egyéb civilizált Helyeken létező építési gyakorlattal is. amely szerint az épületektől már egy-másfél méterre álló fákat sem termelik ki. Időszerű lenne hozzánk is átültetni ezt az eljárást „restaurálták" Ezek bemu­tatása, a további felújítások feltételeinek biztosítása, a gyűjtemény bővítése illet­ve hozzá kapcsolódóan ide­genforgalmi szolgáltatások lehetővé tétele — ime a cél, melyhez a konzultáció szervezői a megyében tevé­kenykedő vállalatok, szer­vezetek támogatását sze­retnék megnyerni. Máris vannak elképzelések, ajánl­kozások: az autóklub mini műszaki állomást, a Vidia, a Medi kémia és a Taurus termékeiket árusító üzletet, a szövetkezetek és az ide­genforgalmi szervezetek a vendéglátás feltételeit nyúj­tó bázist alakíthatna ki a jelenleg leginkább alkal­masnak tartott, Kossuth utca 58—62. számú. rész­ben már tanácsi kezelésben levő területen, az autósmú­zeummal együttest alkotva. A múzeum egyébként, mely magántulajdonban maradna, nyitott lenne, te­hát más gyűjtők veterán járműveit, illetve később, a terület bővítésével a Köz­lekedési Múzeum anyagát is bemutatná, a tárcamúzeum „fiókjaként", hasonlóan a parádi kocsigyűjtemény­hez. Az ötletekből a tervezők a nyár végére dcjlgozzák ki a program­szintű tervet. További ér­deklődők jelentkezésére is számítanak egyébként a szervezők, hogy a bordányi „fióka" mielőbb megszület­hessen. Straub F. Brúnó és Szeged 1988. június 30., csütör­tök délelőtt. Füllesztő meleg nyári nap. . Szent-Györgyi Albert egykori íróasztala mellett ülünk, régi írógépén kopogtatjuk ezeket a soro­kat. A róla elne.vezgtt or­vostudományi egyetem köz­ponti könyvtárának külön­gyűjteményében az egyetem históriáját dokumentáló anyagok között megkülön­böztetett helye van a Szent­Gvörgyi-gyűjteménynek. A dokumentumok döntő része a Nobel-díjas tudóst idézi, a dobozokban levelek szá­zai, beszédek kéziratai, fényképek sokasága, távi­ratok garmada. \A falon Vinkler László Szent-Györ­gyiről készített, a tudóst mikroszkópja előtt ábrázoló festménye. A felbecsülhetet­len értékeket és festményt is a hálás tanítvány, a leg­közvetlenebb munkatárs, a közeli jó barát, Straub F. Brúnó őrizte meg, s aján­dékozta a gyűjteménynek. A Parlament két napja ülésezik. Sorra veszik az ország dolgait, fontos kér­désekben döntenek. Teg­napelőtt választották meg államfővé, azaz pontosabban az Elnöki Tanács elnökévé Straub F. Brúnót. Micsoda párhuzamok! Szent-Györgyi 1943—44-ben az antifasiszta demokrata ellenzék kor­mányfő-jelöltje volt, tanít­ványát 1988-ban államfővé választották. Tudomány és kózéletiség, magyarság és világegészben való gondol­kodás, emberi értékek és elkötelezettség stafétaváltá­sának lehetünk tanúi. És St raub professzor azért nem lehetett jelen a mostani Országgyűlésen, mert az Amerikai Egyesült Államok­ban éppen Szent-Györgyi szellemét és emlékét idézi. Ez is kötelessége. A szegedi gyűjteményben fenyképek során látható együtt a két tudós. Igaz, a harmincas években Straub F. Brúnó még csupán hall­gatóként, de nem sokkal később kutatótársként, ba­rátként. Csoportképek a la­boratórium közösségéről a negyvenes évekből, majd hosszú, évtizedekig tartó Ferihegy, 1973. október: Szent-Györgyi Alberttől balra Straub F. Brúnó szünet, s egy újabb kép 1973-ból. Amikor is Straub F. Brúnó fogadta a Feri­hegyi repülőtéren a (hazájá­ba visszatérő Nobel-díjas tudóst, Szent-Györgyi Al­bertet. Nyomdóban van négyszáz oldalas kötetünk, mely Szent-Györgyi és Sze­ged kapcsolatának dokumen­tumait gyűjti egybe. Elő­szavát Straub F. Brúnó írta a tanítvány megindultságá­val, a tudóstárs hitelességé­vel, a barát személyes hang ­ján. Szeged Straub F. Brúnó életében meghatározó Vá­ros. Nem csupán szavakban lelt hitet mellette, de tettei­ben is bizonyította szegedi­ségét. 1914. január 5-én szü­letett Nagyváradon, miután édesapját a volt szegedi ta­nítóképző tanárává nevezték ki, kerültek a városba. La­kástik Üjszegeden, a mai Derkovits fasorban volt. A szegedi piarista gimnázium kiváló tanulója 1931 és 36 között az egyetem hallgató­ja, ahol korán kitűnt tehet­ségével, kutatói ambícióival. Szent-Györgyinek pedig ki­váló érzéke volt a tehetsé­gek felismeréséhez, fölne­veléséhez, szárnyra bocsá­tásához. Alig húszévesen került az Orvosi Vegytani Intézetbe, ahol előbb a jeles tudós segítője, majd mun­katársa lett.,' Igen fiatalon nemzetközi sikereket ért el az izombiokémia területén. Amikor 1945-ben Szent­Györgyi Budapestre került, őt ajánlotta szegedi kated­rájára, majd amikor az USA-ba távozott, a buda­pesti egyetem megüresedő tanszékére is. Straub F. Brúnó 1948. március 15-én, még mint szegedi tanszék­vezető vehette át a Kos­suth-díjat, itt lett akadémi­-kus, jelentős szerepet vállalt a szegedi egyetem demok­ratikus átalakításában, a szellemi újjáépítés munká­lataiban. A hetvenes évek elején ismét Szeged vált életének színterévé. Alapító főigazgatója az MTA Sze­gedi Biológiai Központjának, nemrégiben pedig az immár Szent-Györgyi nevével fém­jelzett orvostudományi egye­tem díszdoktora lett. Úgy gondoljuk, ezen a napon üzenetnek is vehet­jük Straub F. Brúnónak a Szent-Györgyi kötethez írott előszavának záró gondola­tait: „Szent-Györgyi Albert Szegeden — egy nehéz tör­ténelmi helyzetben alkotó élet fénykorának leírása. Ma, ötven év után, a történelmi helyzet szintén nem könnyű, de sokan, akik cselekedni akarnak, példát vehetnek róla, hogyan kell egy szebb jövő érdekében felelősséggel élni az életet." Szabó Tibor —• Zallár Andor II leggyengébb láncszem? Májusban megalakult a TDDSZ. Helyüket keresik a tudományos dol­gozók, a közgyűjtemények kezelői, a népművelők. Ügy tűnik, a Köz­alkalmazottak Szakszervezete jelen­leg a gyenge láncszem. Mi erről a véleménye Bíró Lajosnak, a fenti ágazat megyei bizottsági titkárának? — Erről szó sincs! Ellenkezőleg, azt hiszem, mi vettük a lapot — Mégiscsak az egykori közalkal­mazottak hozták létre a SZOT-tól független, Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét. — Tőlünk országosan négy-ötszá­zan léptek be a TDDSZ-be, közöttük vannak néhányan az SZBK-ról és a JATE-ról. — Hogy fogadták ezt a lépést? — A Közalkalmazottak Szakszer­vezetének kevesebb baja volt ve­lük, mint az össz-szakszervezeti mozgalomnak. Mi tudomásul vettük a szándékukat, végig tartottuk ve­lük a kapcsolatot Együttvitatkozva szerettünk volna előbbre jutni. — önnek mi a véleménye a TDDSZ-ről? — Nem lehet tudni, mi lesz belőle. Ha a tudományos dolgozók érdekeit harcosan' védi, akár versenyhelyzetet is létrehozhat. Ha így lesz, a tudo­mányos dolgozók járnak jól. Persze, az sem kizárt, hogy befutnak az el­lenzéki vonalba. Gondolom, ez nem kívánatos. — Milyen a kapcsolatuk a TDDSZ-szel? — Jelenleg nincs kapcsolatunk velük. — De hiszen önök nem haraggal váltak el! Nem a SZOT sugallta ezt az álláspontot? — Szerintem jó a szakszervezeti mozgalom egysége. „Házon belül" is meg lehetett volna oldani a tudo­mányos dolgozók gondjait, mint ahogy meg is oldjuk- Nem kell eh­hez külön szakszervezet — Kicsit furcsa volt, hogy miután létrejött a TDDSZ, bejelentette megalakulási szándékát a TUDOSZ. Korábban ez nem jutott az eszük­be? — A közalkalmazottakon belül a múlt év novemberében elkezdődött a rétegérdekek erőteljesebb artiku­lálása. A tudományos dolgozók is kezdeményezésekkel álltak elő. A TUDOSZ tulajdonképpen már jóval korábban bejelenthette volna meg­alakulását csak hát mi minden egyes tag véleményét megkérdeztük, végigcsináltuk a demokratikus lé­péseket. A késlekedésnek ez az oka. Egyben ez_a lényege az egész át­alakulási folyamatnak is. A tagság véleménye nélkül most már egyet­len fontos kérdésben sem szabad dönteni! — Az önök ágazati szakszerveze­tében létezik olyan réteg, amely elégedett? — Szakmai összetétel szempontjá­ból nálunk talán a legtarkább a kép. Kapásból legalább tíz nagy ré­teget tudnék felsorolni. Hozzánk tartoznak például az államigazga­tás, az igazságszolgáltatás, a nép­front, a Vöröskereszt, a statisztikai hivatal, a könyvtárak, művelődési házak dolgozóiba rendőrség, a ka­tonaság. A közelmúltban rendezték az igazságügyisek, a rendőrök fize­tését, ők tehát viszonylag elégedet­tek. Kiélezett problémáik nincsenek az ügyvédeknek, az állatorvosoknak. Bár ez az utóbbi réteg nem ért egyet azzal, hogy a keresetük nem képezi a nyugdíjuk alapját. A köz­művelődési és közgyűjteményi dol­gozók is önálló szakszervezetet hozhatnak létre, amely a közalkal­mazottak szövetségén belül működ­ne. A nyugdíjasok is mind erőtel­jesebben hallatják a hangjukat. Terveink szerint az igazságügyi és államigazgatási dolgozóknak is megalakul hamarosan az önálló szakszervezete, és ezek együtt al­kotják majd a közalkalmazottak szakszervezeti szövetségét. — ön szerint a közalkalmazotta­kon belül mikor ülnek le az átala­kulás hullámai? — Valószínű, hogy az év végéig befejeződnek ezek a szervezeti vál­tozások, megtörténik a szervezeti átalakulás. Előkészületben van a szakszervezeti törvény, ősszel szak­szervezeti konferencia lesz. Ezen elő kell állnunk egy saját program­mal. Olyan kérdésekre is választ kell adnunk, milyen a viszonyunk önmagunkhoz, a gazdasághoz, az államhoz. — Ügy tudom, két évtizede dol­gozik a szakszervezeti apparátus­ban. Hogy éli át a mostani válto­zásokat? — Én világéletemben sokat üt­köztem, éppen az ilyen változások eléréséért. Két év múlva nyugdíj­ba megyek. Most lenne jó kezdeni a mozgalmi munkát. Bodzsár Erzsébet V 4 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom