Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

3 Hétfő, 1988. július 4. Nincs döntés Zákányszéken Zákányszéken kiteljesedett a demokrácia. Ezzel a kajánul hangsúlyozott mondattal jellemzik a környékbeli községekben azt, ami itt a szakszövetkezeti elnök megválasztása ürügyén történik. Valóban ritkaságszámba megy az ilyesmi? A volt elnök, Borbás István mellett — aki továbbra is pályázik erre a posztra —, még egy jelölt, a főkönyvelő, Gárgyán István is a szorítóba lépett. A kettős jelölés más szövetkezetekben is többször előfordult már, de ott a nyugdíjba vonuló elnök utáni „űrt" próbálták így betölteni. Tekintve, hogy nem volt olyan jelölt, akit a tagság, s a vezetőgárda egésze már előre a legalkalmasabbnak látott volna erre a tisztségre. No, de az Egyetértés Szakszövetkezetben más a helyzet. Borbás István így vall erről: — Főagronómusként dolgoztam, amikor öt éve nyugdíjba ment az elnökünk. Az akkori ünnepi hangulatú közgyűlésen a tagság bizalmából én lettem az első számú vezető. Valóban biztató időszak volt ez, hisz az 1982es eredmények alapján akkor nyertük el a kiváló címet. Aztán az én időmben sorra követték egymást az aszályos évek, fagykárok, s még jégverésben is volt részünk. — Ebből az következik, hogy ezért nem tudott az elődjéhez hasonló eredményeket elérni, s innen a megcsappant bizalom? — Szó sincs róla. A mostoha időjárás, s az időközben egyre szigorúbbá váló szabályozók ellenére a mostani ötéves periódus összes eredménye felülmúlta a „békeidőkét". A felhozott kifogások: a tagi gazdaságom túl nagy, elvonja a figyelmemet a közös dolgainkról. A másik támadási pont, hogy nem tartom vezetőtársaimat, beosztottaimat eléggé kordában. Elismerem, nem vagyok hibamentes. Az észrevételekből van sok megszívlelnivaló, főleg a munkafegyelem megkötésében. Azt azonban nem hiszem, hogy az otthoni gazdálkodás miatt nem jutna elég energiám a szövetkezet dolgaira. Munkaidő előtt és után mindenki foglalkozik valamivel. Ha ehelyett úszni, teniszezni járnék az nem kötné le az erőmet? — Olyan véleményeket is hallani, saját maga nehezítette meg a helyzetét, amikor a választás előtt kijelentette, nem vállalja tovább az elnökséget. — Valóban mondtam ilyet, de elkeseredettségemben. Akkoriban értek olyan piszkálódások, amikről nem szívesen beszélek, s úgy érzem, a hivatali közéleti fórumok támogatása sem a régi. Aztán leültünk megbeszéltük a dolgokat, s úgy láttam, nem annyira ellenséges a környezetem, van esélyem. — Csakhogy addigra megindult a szervezés, s a tagok egy csoportja felkérte a főkönyvelöt, ö legyen a jelölt, ön meggondolta magát, s ezzel már "versenytársat csinált. — Ettől kezdve azért voltunk ketten egy poszt várományosai, mert sokak szeEstébe nyúló viták rint ez így demokratikus. Nem lépett vissza ellenfelem, úgymond döntsön a tagság. E fejlemények alaposan megosztották a közösséget. A május 20-iki estébe nyúló viharos közgyűlés parttalanná, mindenféle személyes sérelmek felhánytorgatásának színterévé vált. De a két jelölt ellen a megelőző 9 kisgyűléshez hasonlóan komolyabb vád nem hangzott el. Több mint nyolcszázán szavaztak, durván a voksok 60 százalékát kaptam meg, s mivel ez nem volt kétharmados többség, kevésnek bizonyult a döntéshez. Július harmadikára új választást kellett kiírnunk. A személyeskedő hangnemet jómagam is tapasztaltam, amikor az egyik kisgyűlésen részt vettem. Egyegy raktárosról, traktorosról, adminisztrátorról, az előző elnökről, s még a jó ég tudja kikről alaposan leszedték a keresztvizet. Csakhogy ezek jórészt két ember között lezajló, tanúk nélküli, nehezen bizonyítható sérelmek voltak. Valahogy úgy tűnt, felszakadt egy zsilip, s évtizedek elfojtott indulatai törtek elő. Erre a választás demokratikus fóruma csak a helyszínt és a lehetőséget adta. A két jelölthöz mindennek kevés köze volt, azt azonban világossá tette, nem két ember harcol itt, hanem egy a külvilágban mindenütt (joggal vagy alaptalanul?) ellenséget látó réteg mondja a magáét. Nem valószínű, hogy ebben csak ők a hibásak. No de lássuk a másik főszereplőt is! Gárgyán István is aggodalommal szólt e feszült légkörről : — Bánt, hogy ketészakadt a tagság, ez hosszabb időre rányomja bélyegét a munkára, az emberi viszonyokra. Nekünk, az elnökségre pályázóknak, egymással nincs nézeteltérésünk. Elfogadjuk a tagság döntését. Egy ideje nincs nálunk elnökhelyettesi funkció, most szeretnénk bevezetni, egyrészt valóban szükség van e tevékenységre, másrészt az, az elképzelésünk, hogy a „kiegyezést" is megoldhatnánk vele. Amelyikünk nem lehet elnök, az lesz a helyettes, ha a tagság is beleegyezik. Így a „vesztes" fél és a mögötte állók bent maradnának a „hatalomban". Ha én lennék a helyettes, a főkönyvelői munkát tovább folytatnám, ha Borbás István, a nálunk jólmenő nagykereskedelmi tevékenységet venné méginkább kézbe. Szerintem a kétharmados többséget egyikünk sem kapja meg az első fordulóban. Ha nem látok esélyt, visszalépek a második forduló előtt, s megkérem a tagságot, támogassa a megmaradó jelöltet. Bizom benne, hogy megértik, tovább már nem szabad fenntartani a feszültséget. Beszélgettem az egyik vezetőségi taggal is. Amiatt aggódott, ha az emberek nem elég felnőtt módon gondolkodnak, s dacból „betartanak" — abban az esetben, ha második fordulóra kerül sor, s visszalép a vesztes pozícióban lévő — nem lesz meg a kétharmados többség. Ha nem lépne viszsza, akkor az 50 százalék, és plusz egy fő is elég lenne a döntéshez. Lehet, hogy ez lenne a jobb megoldás. Mert kinek jó az, ha döntés híján elnök nélkül marad a szövetkezet, s külső hatósági embert bíznak meg az újabb választásig. Akkor kezdődik újra az egész elölről, esetleg más személyekkel. Érzése szerint a pártapparátus munkamódszere is hozzájárult a megosztottsághoz. Ha úgy érezték, nem érdemii meg a mostani elnök a támogatásukat, akkor azt nem közvetlenül csak a választás előtt kellett volna tudtára adni. Ügy tűnik, most nyújtották be a számlát: az elnök az országgyűlési képviselőválasztáskor kérésükre nem lépett vissza, amikor a zákányszékiek listán kívül jelölték. Az elmúlt időkben különféle bejelentések alapján rendőrségi és népi ellenőrzési vizsgálatok is voltak az elnök ellen. Az eredményéről nem tájékoztatták az ittenieket. Az biztos, hogy eddig nem marasztalták el. De faluhelyen sokat számít a megítélésben, ha valaki „kabátlopási ügybe" keveredik. Most senki sem tudja: „ő lopta el, vagy tőle lopták el". Az igaz, hogy pár dologban változnia kell, de erre ő kifejezte a készségét. Szóval túl sok az érzelmi tényező, s ezért kiszámíthatatlan: mit hoz a demokratikus szavazás. Tegnap, vasárnap lezajlott a közgyűlés, a leadott 744 szavazatból Borbás István 416-ot, Gárgyán István 292-t kapott, s ez kevesebb az előírt kétharmados aránynál Az újabb fordulóban szerencsére maradtak a kettős jelölés mellett, de a huzavona során többen elmentek, így a közgyűlés határozatképtelenné vált. A vezetőség az újabb választásig Borbás Istvánt bízta meg az elnöki teendőkkel. Tóth Szeles István Aszfaltnyűl Hajnalok hajnalán nyúl ugrál az utcán. Nem kapok a puskámért, hogy lelőjem, mert nincsen is puskám. Lehajolnék inkább megsimogatni, de beugrik az autó alá. Na, itt kevés káposztalevelet találsz, mondom neki, magamban csak. Pedig tudom, hogy a nyulak többsége kivételes alkalmakkor ehet káposztalevelet. Irodalmi beütés lehet ez, nem a valóság ismerete. Most sietnem kell, két csomag a két kezemben, hátizsák a hátamon, de megkereslek, ha visszajövök. Valahol itt kell lennie a gazdádnak is, majd csak ráakadok. Kolbász Fölvitte az Isten a dolgát, kosztot-kvártélyt a címfestőknél kapott a Bolyai utcában. Azelőtt macskájuk volt, de valamilyen szerelmi kaland elvitte a háztól. Jött a húsvét, a főnök családjában valaki pöttöm nyulat kapott ajándékba. Fehér volt a jámbor, csak a szeme égett, mint a parázs. Behozta egyszer a főnök, és itt is maradt. Fotós ismeretség fűz az egyik címfestőhöz, Csúri Judithoz — pardon: Szurdoki Ferencnéhez —, úgy látom, ő lett a legbensőbb pártfogója. Állítólag hírlik, fazékba kerül egyszer, nyúlpaprikás lesz belőle, de azt mondja Judit, ő aznapra biztosan szabadságot vesz ki, és nincs az a pénz, amiért enne belőle. Annyira megszerette. — Neve? — Gyuci. — Miféle név ez? — Csak azért, hogy ne Nyuszi legyen. Gyuci a sarokban alszik, de a neve hallatán hegyezni kezdi a fülét. Elő is jön, és sorra bemutatja, miket tud. Például pitizik, mint a szobakutya. Kézből eszi a napraforgót De nem ám tenyérből, összefogott ujjak közül. Kétharmadát fogja a Juci, egyharmadát a Gyuci, és huzakodnak. Nagyon vigyáz rá, véletlenül se harapja .meg az ujját, de nekihuzakodik tisztességesen. Már két lábra áll, és hátra is tottyan, amikor végre, belátván, hogy az egészet el nem veheti, elharapja a magot. Föltápászkodik, és jön a maradékért. Hiába, mindenkinek meg kell dolgoznia a napi betevőért. A csodanyúl azonban mást is tud. Megeszi még a kolbászt is. Nem hiszik? Én se hittem el. Levágatik tehát egy protekciós karika a hazaiból, Gyuci két első lábával fölkapaszkodik a fiatalasszony térdére, és szemmel látható kedvteléssel befalja a fokhagymás-paprikás finomságot. Először csak a bőrét ette meg, aztán ráfanyalodott a kolbászra is. Már nem is fanyalog. Így készül a töltött nyúl. — Itala? — A narancsitalt szereti legjobban. Az emberek kétfélék Mondom, csemegeként eszi a kolbászt, de ha közben simogatják, elfelejt rágni hirtelen. Kéz alá igazítja a fejét, úgy élvezi. Azon se csodálkoznék, ha elkezdene dorombolni. Ennyire ki lehet fordítani mindent eredeti mivoltából? Azt mondja Jutka, kétfélék az emberek. Ha meglátják odakint ugrálni, némelyek rémüldöznek azonnal: valahonnan megszökött, figyelmeztetni kéne a gazdáját. Robognak az autók, nehogy baja legyen! A másikaknak viszont fölcsillan a szemük: jé, egy nyúl! Fogjuk meg hamar! És már fognák is, vinnék is, de bebújik az autók alá. Néha annyira olajos lesz, mintegy autószerelő. Az orra már megszürkült, a két füle is, a farka is, de az jól áll neki, mert természetes szürkeség, az olajat azonban le kell mosogatni róla. — Ha kimegyek, és hívom, nem jön. Ha söprűvel megyek érte, akkor vágtat befelé. El szokott menni a Hajnóczy utcáig, kotor magánek egy kis teknőt, és belefekszik. Én meg megyek érte a söprűvel. Arabul Országos találkozó Országos kézműves-találkozót szervez a mozgássérültek Zala megyei egyesülete. A július 28-ától augusztus 1-jéig Zalaegerszegen sorna kerülő rendezvényen minden olyan mozgássérült részt vehet, aki a népművészet vagy kézművesség valamely ágát amatőrként műveli. A találkozó célja a személyi kapcsolatok kialakítása, valamint a szakmai tapasztalatok cseréje. Emellett a városi művelődési központban a résztvevők kiállításon mutathatják be legsikerültebb munkáikat. A program lehetőséget nyújt a vendéglátó megye nevezetességeinek megismerésére, s szerepel benne autös ügyességi verseny, szórakoztató műsor és szellemi vetélkedő is. • • Ünnepeltek a szövetkezetiek A szövetkezeti világnap megyei ünnepségét ez évben Makón, a Maros-parti napközis táborban rendezte meg a Csongrád Megyei Szövetkezetek Koordinációs Tanácsa. Tegnap, vasárnap egész napos programot nyújtottak annak a mintegy háromszáz, a megye minden részéből összesereglett résztvevőnek, aki a hozzávetőlegesen 200 ezres Csongrád megyei szövetkezeti tagságot képviselte. Ünnepi beszédet Gál Gyula, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese mondott. Ismertette a szövetkezeti mozgalom nemzetközi sikereit, annak magyarországi történetét, majd a megye szövetkezeteinek munkáját értékelte. Az ipari szférában a harminckilenc hagyományos és a negyvennyolc kisszövetkezet közel 5 milliárd forint termelési értéket állított elő 1987-ben, 9 százalékkal többet az előző évinél. Elsősorban a termékválasztékukat folyamatosan korszerűsíteni tudók és hatékony piaci munkát végzők növelték tennelésüket. Tovább emelkedett a kisszövetkezetek teljesítménye. A megyében 70 fogyasztási szövetkezet működik; közülük az áfészek tavaly kiemelkedően jó gazdasági évet zártak. A takarékszövetkezetek múlt évben a megye lakossági betétállományának közel negyedét kezelték. A legnagyobb szövetkezeti ágazatot természetesen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek képviselik Csongrád megyében. A mezőgazdasági termelés értéke az utóbbi két esztendő ¡rendkívüli időjárása okozta károk ellenére is meghaladta az országos átlagot. A növényDél-koreai termékbemutató . A Dél-koreai Kereskedelemfejlesztési Társaság (KOTRA) és a Magyar Gazdasági Kamara közös szervezésében június 28. és július 2. között a budapesti Hilton Szállóban termékbemutatót rendeztek a délkoreai vállalatok. Húsz cég — közöttük világszerte ismert kereskedőházak, például a Samsung, a LuckyGoldstan, a Hyundai, a Daewoo — mutatta be kínálatát, főként elektronikai, számítástechnikai és textilruházati cikkeket. termesztési kieséseket az állattenyésztésben, és főként az alaptevékenységen kívüli formákkal, a melléküzemágak fejlesztésével igyekeztek pótolni. Az idei terméskilátások megyénkben is igen jók, gazdag aratás ígérkezik — amenynyiben az időjárás a további néhány hétben is kedvező lesz. Az ünnepség „hivatalos" részében kitüntetések átadására ás sor került. A Minisztertanács által adományozott „Kiváló Munkáért" elismerésben Kozma Gézáné (Csongrádi Háziipari Szövetkezet) és Rischák Károlyné (Hódmezővásárhelyi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet) részesült. Ezután a Maros Néptáncegyüttes műsora következett, majd pedig az apátfalvi művelődési ház fúvószenekara, és egy kisdobosokból, úttörőkből álló citerazenekar szórakoztatta a szövetkezeti nap résztvevőit A gyermekek számára tréfás ügyességi vetélkedőket szerveztek, s gőzerővel zenélt a Gőzerő együttes is. A bográcsban készített pörkölt elfogyasztása után a résztvevők kötetlen, jó hangulatú programmal, strandolássa] töltötték a délután további részét 8.1. Tartok tőle, arra gondolnak, arabra is megtanítják a nyulat. Erre természetesen senki se vetemedett még, csak azt akarja jelezni az alcím, hogy jönnek-mennek közben a táblákat rendelő emberek. Az egyik kicsikét kér a tiszai csónakra: név, cím, négy fő. A másik valamelyik motorversenyre rendel eligazító táblákat. Mindegyik azt mondja, nem annyira sürgős, hogy bármit is félre kéne érte tenni, de mind igen közeli határidőt kap. És ekkor lép be két arab ember, meg egy magyar. Doktori cégtáblát rendel az arab, és már Írja is föl a nevét egy papirosra: Alkayszi Gazi, sebész és akupunktúrás szakorvos. — Rendben van, meglesz. — De arabul is kéne. — Arabul, sajnos, nem tudunk. Kedves ember a doktor, már irja is a papirosra. Könnyű neki, ha magyarul írja, balról jobbra születnek keze alatt a betűk, ha arabul, akkor meg jobbról balra. Megegyeznek hamar, majd rávetítik az írást a lemezre. A másik arab azonban asztalhoz ül, filctollat kér, aztán vastag ceruzát, és a legapróbb hullámokig fölrajzolja a teljes szöveget. — Honnan jött, doktor úr? — Szíriából. — Legutóbb éppen szombaton hallottam önről. Ezek szerint nem is akar hazatérni? — Feleségem van itt, és két gyermekem. Közel van Szíria, akármikor hazamehetünk. Megyünk is, elég gyakran. Azt szeretném, ha nekem is, gyerekeimnek is két hazája lenne. — Sejtem a feleletet, de hadd kérdezzem azért: miért kell a táblára arab szöveg is? Aki nálunk marad, úgyis tudja már a latin betűs írást is. — Aki itt marad, az tudja, de nemcsak rájuk számítok. Az átutazó ember is megbetegedhet. Jól is mutat a táblán az arab írás, figyelemfölkeltőnek is jó. És azért is kell, mert én igazán arab vagyok. Ha ön jönne hozzánk, és csak arabul akarná valaki kiírni a nevét, talán jobban megértené. Az emberhez hozzá1 tartozik a nemzete, azt nem feledheti el. — Már ki lehet írni azt is, hogy akupunktúrás szakorvos? — Tudom, hogy eddig nem lehetett, de változik a világ. Hamarosan talán már az egyetemen is tanítják. Én még úgy tanultam, hogy majdnem minden szúrást magamon próbáltam ki először. Amíg a rajzolt írás készül, és mi beszélgetünk, hanyag eleganciával elveti magát Gyuci az asztal alatt, és egy nagyot alszik Nem tudni, melyikünk szagával az orrában, mert előtte végigvizsgált mindenkit. Horváth Desaő