Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

26 Szombat, 1988. július 23. DM1 magqzin Haladék a gólyatöcsnek Szerény nyilvánosságunkat latba vetve kértem védelmet nemrég a kisteleki gólyatöcsöknek. A falu szélén van egy tó, — én még úgy írtam, hogy Nevenincsen ló, de azóta kiderült. Bíbic-tó a neve —, három oldalról már házak veszik körül, de hazánk egyik legritkább madara még annyira jól érzi itt magát, hogy legalább tizenöt pár ide rakta a fészkét. Ha viszont megvalósul a távlati fejlesztési tervben se szereplő elképzelés, amely szerint a tavat körülvevő három utca belsó felét is házhelynek osztanák ki. félni lehet, természeti kincsünknek számitó madaraink elhagynak bennünket. Példás rugalmasságot tanúsítva a községi tanács a napokban egyeztető tárgyalást hívott össze, hogy tervezők és madarászok, tanácstagok és érdekelt lokálpatrióták egyUtt vizsgálják meg a körülményeket, és egyetértésben határozzanak. Á tervező elmondta, tavaly kapta a megbízatást. Többször bejárta a vidéket, de mindig nyáron. így jószerivel azt se tudhatta, milyen itt a világ, ha víz is van a tóban. Egyszer ugyan tele vízzel találta, akkor le is vonta azt a következtetést, hogy vízrendezés szükséges a telkek kiosztása elölt Akkor hallott először az értékes, és sajnos, egyre ritkább madarunkról, amikorcikkünket elolvasta. El tudná képzelni azt is. hogy a belsó telekhatárokat egységes kerítéssel zárják le. sót azt is. hogy építési és zajongás! tilalmat rendeljenek el a költési időszakra, de őszintén szólva maga se tudja, hogy ennyi clcg lenne-e. — Sajnálom, hogy nem tudtam róla. Olyan kevés védeni való értéke van Kisteleknek. legalább ezt jó lenne megőriznünk. — zárta szavait. A tanács embere ismét azt mondta, fogalmuk se volt róla. hogy ilyen szép és ilyen ritka madaruk van. őket csak az a szándék vezette, hogy olcsó telket is adhassanak az építeni szándékozóknak. Sajnos, sokan érdeklődnek a terület iránt, annak ellenére, hogy sok pénzt és sok munkát kell majd beleölni a föltöltésbe. A madarászokat három illetékes képviselte, mindhárom másmás érdekeltségi címen, de véleményük egybehangzóan az volt. figyelembe kell venni a fokozott védelemre szoruló madarak érdekeit. Paragrafust is idéztek, amely szerint kötelességünk megvédeni természeti értékeinket, de a józan kompromiszszumot ajánlották inkább. Biztos, hogy nem volt itt mindig a gólyatöcs, és nem is lehet tudni, meddig marad, ha lehet, várjanak néhány évet legalább. Addig azonban a tanács gondoskodjon róla, hogy erőszakos közbelépésekkel el ne űzhessék. Ökológiai túróképessége ugyanis ennek a madárnak a legkisebb. A helybeliek azt feszegették, hátha nagyobb védelmet tudnának adni a beépítéssel a kicsike tónak. Közös eróvel magyarázták a madarászok, mindig utólag derül ki. mikor ártottunk, de akkor már nem tudjuk visszacsinálni. Nem tudjuk, mi az a küszöb, amit még elvisel az élővilág, és mikor kezdi elhagyni. Mert ha például föltöltik a széleket, föltétlenül mélyebb lesz a vízszint. Igaz. a levezető árok szabályozni tudja, de a kisebb tófelület eleve avval járhat, hogy a benne termő táplálék is megcsappan. Három érdekelt tanácstag is ott volt. és mind a három elmondta a véleményét. Mindent átalakítani akaró korunkban szokatlanul hangzott az a józanság, amelyikkel az első előállt; ha évszázadokon át így volt. hadd maradjon így ezután is. Felelősséggel tartozunk utódainknak, ne öljük el elólük a világot. Ami a természet kialakít, ember azt el ne ronthassa! Azt is elmondta. tanyán született, ismeri a szikes talajokat. Ha hatalmas költséggel föltöltik is — azonnal eltűnik az alacsony vételár minden előnye —. a szik azon is átszivárog. és gyümölcs biztosan nem terem meg rajta. A környéken élók közül így is sokan panaszkodnak már emiatt. Ha ellenben meghagyjuk a területet annak. ami. legföljebb hozzáértő biológusok segítségével kitisztítjuk az odahordott mindenféle szeméttől. erkölcsi hasznot könyvelhetünk el magunknak. Ez az erkölcsi haszon akár anyagivá is átváltozhat, ha figyelembe vesszük, hány ornitológus érdeklődik máris a tó és élővilága iránt. Tanácstagtársa is az erkölcsi érték megőrzésére szavazott, ráadásul ó ott is lakik a tó tövében. A harmadik tanácstag viszont arra hivatkozott, itt közművesített telkek alakíthatók ki igen könnyen, de nem biztos, hogy lesz pénze a tanácsnak rá. hogy más Helyen ugyanilyen berendezett állapotokat teremtsen. Ó azt ajánlotta, először csak az egyik oldalt osszák ki, és figyeljék meg. hogyan viselkedik utána a gólyatöcs. A madarászok újra ismételték a méretekkel ki nem fejezhető küszöbérték meglétét, és az átlépés szomorú következményeit. Még egy érdekelt ember szólt, ö is ott lakik, és azt szeretné, ha a gyermekei is oda építhetnének. Iparos, de rákényszerül. hogy állatokat tartson. A faluban korlátozzák az állattartást, meg is érti. de a falu szélén egyszerre tjihb disznót is hizlalhatnak. Egyébként az ó kertjükben háborítatlanul megterem a szóló is. és mindenféle gyümölcs is. ó nem fél. hogy följön a szik Mindenki elhitte neki. hogy igazat beszél, de a többiek is ismerik annyira az ott lakók gondját, és a természet törvényeit is. hogy kivételes adottságúnak tart'sák kertjét. Elózó írásomban említettem már. rokonszenves érdeklődést tapasztaltam a tanácsiaknál. most csak megerősíthetem ugyanezt. Eddig minden házhelyigénylót ki tudtak elégíteni, most is készülnek űjabb helyek kijelölésére. Nem áll meg a falu fejlődése, ha valóban belátják, nem tehetjük tönkre utódaink természetét. Azt a kiegyező ajánlatot tette tehát a tanács hivatalos embere, örüljünk, hogy itt keresett talán utolsó menedéket a gólyatöcs. várjunk egy kicsit az ó érdekében. Ha égetően sürgős szempontok jönnének elő, akkor jöjjünk össze még egyszer, és vitassuk meg újra. különben három év múlva térjünk vissza rá. Kéri a madarászokat. tartsák továbbra is a kapcsolatot, sót fűzzék szorosabbra, vizsgálják rendszeresen a területet, és tájékoztassák a tanácsot tapasztalataikról. A lassan-lassan szemétlerakóvá váló tópart megtisztításához pedig szakmai segítségüket kérte. A környéken lakók szempontjából se mindegy, mivel fertőzik a természetet, a madárvilágról pedig még jobban kell gondoskodnunk. A jogcím nélküli jóhiszemű lakó haladékot kapott tehát. Mostantól törvényes jogon fészkelhet, és tanácsi őrizet, kisteleki gondosság vigyáz nyugalmára. Áldassék a kollektív bölcsesség! HORVÁTH DEZSŐ DEÁK MOR Kié? Júdás vagyok. Jézusnak születtem, mint mindenki. Jászol Betlehemben az én bölcsőm is. Milyen olcsón adtam! Harminc ezüst könnyen elvész a pirkadatban. Egy év egy ezüstöt sem ér meg egészen. Adja olcsón O is — ha elkótyavetyéltem, az enyémnél többet nem ér senkié sem. Adja olcsón O is! A magamét kérem! Hiszen Júdás vagyok: Jézusnak születtem! Júdás lesz mindenki: lassan az igen, nem összemosódik — s hogyha már csak nem jut, mert az igen foglalt, hát olcsó ne adjuk a szeretetet s az igéit Jézusnak. Vesszünk együtt Vele. A harminc ezüst csak harminc hulló csillag. Végig ráng az égen, mint rajtam a lialál. Kié? Kiét kértem? Nyári Tárlat '88 Mint már megszokhattuk, a szegedi ünnepi hetek páros éveiben a nagy múltú nyári tárlatok jelentenek izgalmas élményt szakmának és nagyközönségnek egyaránt. A 26. seregszemlét holnap, vasárnap délelőtt 11-kor nyitja meg ár. Békés Imre. a Művészeti Alap igazgatója. Az ünnepi eseményen adják át a tárlat díjait. A Művelődési Minisztérium díját Elekes Károly grafikusművész, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díját Sváby Lajos festőművész, a MNK Művészeti Alapjának díját Tölg-Molnár Zoltán festőművész, a Csongrád Megyei Tanács díját Kis Nagy András szobrászművész, Szeged Megyei Város Tanács díját Földi Péter festőművész, az szmt díját Tenk László festőművész, a KISZ megyei és városi bizottságának díját Katona Zsuzsa szobrászművész, a Fesztivál Intéző Bizottság díját Kiss György szobrászművész veheti át. Munkajutalmat kap: Benes József grafikusművész, Krajcsivics Éva festőművész és Pollacsek Kálmán festőművész. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában 139 alkotó 216 műve kerül közönség elé. Benes József: A kis infánsnő IIP Tenk László: Fehérke TI Sváby U^os: önarckép 'lislii m iWj? un? atr-^ ** Galambos Tamás: Csontváry-parafrázis Kis Nagy András: Augusztus