Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

Csütörtök, 1988. július 14. 3 Városi pártvezetők tanácskozása öt vidéki nagyvárosunk — Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged — pártbizottsági első titkárainak kétnapos tapasztalatcseréje szombaton befejeződött a hajdú-bihari megyeszékhelyen. A hagyományos, évenként megrendezésre kerülő találkozónak most az adott különös jelentőséget, hogy az országos pártértekezletet követően felértékelődött a helyi politizálás jelentősége, a közvélemény nagy várakozással figyeli az ország- < ban elkezdődött megújulási törekvések helyi érvényesülését. Az első titkárok véleményt cseréltek a pártirányítás módszereinek korszerűsítésérői, a demokrácia és a nyilvánosság szélesítésének helyi tennivalóiról. Elmondották, hogy ősszel Debrecenben és Szegeden városi pártértekezleten fogalmazzák meg a XIV. kongresszusig terjedő időszak legfontosabb feladatait, s megújítják a vezető testületeket. Győrött, Miskolcon és Pécsett nem tartanak városi pártértekezletet, de mindegyik nagyvárosban — a párttagság véleményére támaszkodva — kiegészítik, ha kell módosítják meglevő cselekvési programjaikat. A városi pártbizottságok első titkárai szombaton a Debreceni Városi Tanács munkájával ismerkedtek. A testület vezetőivel a párt és a tanácsok közötti munkamegosztásról, valamint a partneri viszony elmélyítésének szükségességéről cseréltek véleményt. Mint hal a vízben... A BUNDA szinte általánossá vált mindennapjainkban. Divatos futballberkekben, elit körökben télen, de már az óvodában, iskolákban, hivatalokban, intézményekben szokásjoggá nőtte ki magát a bundázás. Van-e még egyáltalán az életnek olyan területe, ahol nem virágzik a szubjektivizmus, ahol nem kell bundára gyanakodnunk? Igaz, azt is meg kell vallanunk, , hogy már ok nélkül is gyanakvóak lettünk, nem hiszünk a tiszta sikerekben, győzelmekben! A győzőt általában bundázással gyanúsítják a legyőzöttek! S ez alól nincs kivétel, legyen az sport, vagy éppen lepényevés ... A napokban azt hittem, végre részt vehetek egy olyan versenyen, nevezetesen halászléfőzőn, ahol a bunda minden árnyéke is kizárt. Hittem én mindezt naivul ... A versenyt a szentendrei Danubius Szálló hirdette meg, méghozzá országossá minősítve. Tették ezt rangosságát igazolandóan, de rendezték példátlan amatőr színvonalon. És most vegyük sorjába az eseményeket... A kezdeményezés sok évvel ezelőtt indult el Jugoszláviából, hogy hazai selejtezők után a Duna menti országok elsője megmérkőzzön a halászléfőzés tudományából Újvidéken. A szentendrei versenyen képviselte magát a jugoszláv küldöttség, köztük állítólag nemzetközi szaktekintélyek, igazi halkóstolók, — az eredmények birtokában persze minden megkérdőjezhető!—, de elhozták ijesztgetésül a jugoszláv „bajnokot", a tavalyi győztest is, aki bemutatófőzésen jóindulattal is korhelylevesnek nevezhető valamit főzött. A 10 fős „tömegben" versenyzett fiatalasszony, nagymama, volt nagypapa és Budapestről fiatal séfhelyettes, a rendező Danubius Szálló szakácsnője és két profi Szegedről. Eléggé egyenlőtlen küzdelem elé néztek a már több aranyérmet, trófeát nyert Tisza-partiak. Az első igazi meglepetést a versenyszabályok ismertetése eredményezte. Minden versenyző kapott 2,5 kg pontyot, valamint 2 kg busát és harcsát. Az eredeti elképzelés az volt, hogy csontkeményre fagyasztott hallal versenyeznek, hála a szegedieknek, a rendezőket ellátták főzésre alkalmas halakkal. Ez még rendjén is lett volna, csak hát a halakat időközben felszeletelték. Tűzgyújtástól számítva adtak a főzésre 75 percet, aztán start... A zsűriben volt egy magyar szakember is, plusz Berkesi András író. Eleve érdekességnek tűnt, hogy a legjobb magyar halászléfőzőt a többségében jugoszláv zsűri döntötte el. A tíz versenyzőből aztán nyolc hagymát tett a bográcsba, beleszórta a halszeleteket, vizet öntött rá, megpaprikázta, sózta, és várta, hogy leteljen a 75 perc! A később harmadik helyezett néni annyiban módosított a versenyszabályokon, hogy Egy főzőverseny tanulságai egy 5 literes uborkásüvegből víz helyett, otthon készített alaplevet zúdított a halszeletekre! A bundázás elkerülése és az abszolút tisztaság megőrzése érdekében a rendezők kijelentették, hogy a kész hallére nem szabad megkülönböztető jelzésként egész paprikát tenni! Hurrá... Egy óra elteltével megkezdődött a kóstolás. Lassan, komótosan, hogy legalább a közönségnek megadják a módját. Már sötétedett, amikor a főzőellenőr felkiáltott: — Most megy föl az utolsó! És, mint lenni szokott, az utolsókból lesznek az elsők! Ekkor esett le nekem a tantusz. Mert kinek a főztjét vitték zsűri elé utoljára? A rendező, vendégül látó Danubius Szálloda szakácsnőjéét. Nem tévedtem: a versenyt is ő nyerte! A szegediek? Egy-két pontos különbséggel a 4—5. helyre kerültek. A hatodik már vagy 100 ponttal lemaradt! A verseny után a közönség kezdte meg a zsűrizést. Végigkóstolták a halászieveket, majd mindenki a két szegedi bogrács mellé sorakozott fel. Nem kellett tíz perc ahhoz, hogy kitehessék a „Sajnos, elfogyott!" táblát. A közönség tehát rangsorolt ... A verseny után Veres Jánossal, a Lesőharcsa Pjt. csapatának kapitányával beszélgettem : — Aki ezen a halászléfőző versenyen végighallgatta a szabályokat, azt nem kis meglepetés érte, hiszen előírták, hogy milyen halból, összevágva, milyen bográcsban, mennyi idő alatt, milyen tűzön, milyen formában készítheti el a versenyző. Két versenyzőm ennek ellenére nekiállt, megfőzte a levet, véleményem szerint a legjobban, óriási sikere volt a boszorkányszigeti batyüs halásziénak, ugyan a nevét senki meg nem kérdezte a zsűriből. Megfőzték a szegedi vegyes halászlevet is harcsából, pontyból és busából," ezt sem kérdezték meg, mit is tálaltak fel valójában. A versenynek olyan hangulata volt, hogy teljesen mindegy, ki mit fóz, mert a helyezések már jó elóre eldőltek. — A csárda két szakácsa eléggé elszomorodott az eredményhirdetés után. Hogy értékeli teljesitményüket a társaság vezetője? — Csárdánk a Roosevelt téren, magánvállalkozásban üzemel. Mi nem a versenyek alapján bíráljuk az emberek teljesítményét. Az biztos, hogy a díjnyertes halászléből itt, Szegeden nem tudnánk eladni 10 adagot. A mi 4—5. helyezett szakácsainkéból viszont eladunk napi pár száz adagot. — Felajánlotta, hogy jövőre Szegeden, a halászcsárdában mégrendezik ezt a versenyt. Ugyanilyen szabályokkal? — Akkor az ismét nem lenne verseny. Mindenki olyan halat főz, ami a Dunában fogható, mindenki olyan módszerrel, amit a legjobbnak tart, minden kikötés nélkül. Csak azt kell bemutatni, ami a legjobb, és nem azt, hogy busából, pontyból és fagyasztott halakból főzzön valaki egy versenymunkát. Ezt nem lehet. Gémes János, a csárda főszakácsa az eredményhirdetés után egy órával így nyilatkozott: — Még mindig nem nyugodtam meg. Én végigkóstoltam az összes halászlevet. Ha én ilyen ételt kiadnék a halászcsárdában, szerintem a vendég saját maga hozná be a konyhára, és rám borítaná ! Farkas Árpád főszakácshelyettes: — Nagyon furcsa volt ez a verseny. Ilyen nyiltan megnyeretni egy házi versenyzővel nem lett volna szabad. A kétnapos Danubius-kiránduláson több kifogás is kínálta magát. A szállodai szoba, a mellékhelyiségek tisztasága, az általános higiénia hiánya, a koszt minősége, az italok túlfűtöttsége ... Szóval nem éltünk úgy, mint hal a vízben! Bagaméry László Pártértekezlet a kábelgyárban Válság után - eredmények... Szombat reggel fél hét. A buszokon még álmosan bámul a piacra igyekvő tömeg, s csak a Marx téri nyüzsgés jelzi — azért már felébredt a város. A kábelgyárban pedig szép lassan gazdára talál minden szék az ebédlőben — elfoglalja helyét a párttagságot képviselő közel nyolcvan küldött. Mondom — szombat reggel 7 óra előtt. „Miért e szokatlan időpont?" — kérdem Gorcsa Attilától, a pártbizottság titkárától. .,Szokatlan? Inkább természetes, hiszen mi folyamatos üzemben dolgozunk, s így nem kell az éjszakásoknak fölöslegesen haza meg vissza utazgatniuk. No meg a nagy kánikula is inkább korai kezdést indokolt. Egyébként is — dolgozni jöttünk össze, nem ünnepelni ..." S hogy ez mennyire igaz. kezdés után néhány perc alatt kiderül. A hivatalos formaságokkal gyorsan végeznek. s mire átlapozhatnám a pártbizottság írásos beszámolóját. már sorakoznak a hozzászólások. A krónikásnak pedig nincs más dolga, mint jegyezgetni a gondolatokat. A párttitkár szavait, amelyekből egyértelműen kiderül: az 1985-ben megtartott legutóbbi, hasonló tanácskozás óta a pártszervezet a gazdasági munka segítését, a termelés fellendítését tartotta fő feladatának, s ez mindenképp hozzájárult ahhoz, hogy a szegedi kábelgyárat ma már a sikeres üzemek közé sorolják. S hogy hányszor hangzott még el ezen a délelőttön a gazdaság szó? Ennek összeszámlálására már nem vállalkozom. De leírni mindenképp kötelességem, a gazdasági bizottság vezetőiétől a minőségellenőrig. a KISZ-titkártól az igazgatóig minden hozzászóló e témát feszegette. Ahogy mondani szokták: kellő önbizalommal, de látva a gondokat is. Hogv e patetikusan hangzó félmondat mit rejt igazából? Talán segít az eligazodásban néhány kiragadott idézet. „Továbblépésünk alapfelBevallom, az ipari élet rejtelmeiben soha nem sikerült igazán eligazodnom, az adatok, tervszámok, teljesítések sem tartoztak a kedvenc olvasmányaim közé. így aztán szakértőnek aligha vallhatom magam. De ahhoz elég volt egy átlagos újságolvasó tájékozottsága, hogy néhány éve én is tudjam — nem kis bajok halmozódtak fel a magyar kábelgyártásban, s bizony a szegedi gyár sem dicsekedhetett eredményeivel. Aztán teltek-multak az évek, s nemrég már ilyen tudósítás jelenhetett meg lapunkban: az MKM szegedi gyára százmilliókban mérheti a nyereséget. Ezek után talán érthető: kíváncsian vártam, hogy a gyár párttagkollektivája hogyan értékeli a vállalat életét, milyen összegzés készül az eredményekről és a feladatokról a kábelgyári pártértekezleten? tétele, hogy a hármas jelszó — marketing, műszaki fejlesztés, hatékony gazdasági tevékenység — napi gyakorlattá váljon" (Gazdagh András) ... „Sajnos néha apró alkatrészek hiánya miatt akadozik a termelés" (Orbán János) Gépeink elhasználódása határt szab az egyre növekvő minőségi előírások betartásának" (Benákné Szűcs Katalin). Majd Tombácz József, a gyár igazgatója: „A nagy válságot már átélte a kábelgyártás, s az elmúlt évek eredményei mutatják, hogy a vezetés megújítása. a problémákat érzékelő. felismerő, s megoldani tudó irányítók kiválasztása nélkül elképzelhetetlen a megújulás. Gyárunk valamennyi dolgozójának munkáját dicséri az első félév 158 millió forintos nyeresége" — zárta le e gondolatsort az igazgató, majd gondokat sorolt. Egy kívülálló megdöbbenésével hallgattam, hogy 6 millió dolláros befektetés kellene ahhoz, hogy tíz év alatt akár 100 millió dollárral is segítsék a népgazdaságot. de hol ez a 6 millió? Nyugati szakember véleményét tolmácsolta: ilyen üzlet reményében náluk sorban állnának a bankok, míg nálunk... De mielőtt elmerülnénk a szigorúan szakmai kérdésekben, hadd idézzem Tombácz József, őszre megrendezésre kerülő városi pártértekezletünkhöz címzett véleményét: a Szeged iparáÜjra hangos volt a Napos úti sporttelep szombaton. Ezúttal pormentes környék fogadta a közönséget, no nem azért, mintha a locsolóautók a szokottnál gyakrabban dolgoztak volna, még csak azért sem, mert néha szemerkélt az eső. A magyarázat: nem motorversenyre gyűlt a nép, hanem szórakozni. saját magukat szórakoztatni jöttek a pályára. Ilyen megfontolásból kilencedszer. Szombaton rendezték meg a IX. Volán-napot. A Tisza Volán igazgatóhelyettese. Sebők Imre köszöntötte a megjelenteket. Megnyitóiában megköszönte elóbb a dolgozók munkáját, majd beszélt a vállalat eredményeiről, terveiről. A rövid megnyitó egyetlen szépséghibája. hogy szavai úey jöttek a volánosok fülébe a motorverseny indítótornyából. mint az úr hangja a Dóm tér nézőihez a Tragédiában... De mi is történt a családias összejövetelen? Először a Tisza Budo SE cselgáncsosai adtak Ízelítőt a keleti harci művészetekből. Jigro Kano által 1860-ban sportot faragott mesterfogásokból. Jól szórakozott a közönség, amely hálás tapssal köszönte meg a látványt. Kiderült később. hogv „csak a nőkön nem fog az idő". Ez volt ugyanis a címe annak a zenés kabarénak, amelyet a budapesti Radnóti Színpad neves művészei adtak elő Mikó István szerkesztésében. Szentirmai Akos zenei vezetésével. A kitűnő stáb: Haumann Péter Kossuth-díjas, érdemes művész. Schütz Ha érdemes. Mikó István. Pap Vera és Benkő Péter Jászai-díjas művészek és Nagy Gábor színművész. Mondanom sem kell. hogy ez volt a nap fénypontja. Rengeteg humor, kitűnő poénok, nagyszerű énekek jutottak el a közönséghez. Álljon itt a sok közül Benkő Péter igazsága: idős nő nincs, csak nagyon használt férfi... Ezenkívül számtalan, felnőtteknek szóló műsort hallhattak-láthattak az ünneplők. Persze a gyerekekről is gondoskodtak a rendezők. Volt nekik videó, filmvetítés. játékkészítés is. A Volán-napon sátrakban árulták szebbnél szebb portékáikat a keramikusok és üvegkészítők. de nem hiányzott másoktól a giccs sem. Aki könyvet akart. kapott a könyvsátorban, aki sört, az kapott a sördepóban, ha megéheztek az emberek, válogathattak 35 bográcsban készült pörkölt közül. A folyamatos muzsikát az Izisz együttes szolgáltatta. így telt hát a kilencedik Volán-nap. A megalakulásról röviden ennyit mondott Forráskuti Tibor szb-titkár: — Mivel megyei vállalat vagyunk, az emberek többsége nem találkozik szinte sosem egymással. Különösen a . gépkocsivezetők nem. a családokról nem is szólva. Ez az egy nap jó alkalom arra. hogy az egy közösséghez tartozó munkatársak összeismerkedjenek. barátkozzanak. Persze most sem lehet itt mindenki. hiszen utaztatni, fuvarozni e napon is kell. De akik ma doleoznak. jövőre talán nem hiányoznak. Ács S. Sándor ban dolgozó szakemberek a termelés fontosságához, súlyához igazodó stratégia kidolgozását. várják a város vezetőitől, mert ma úgy tűnik. nincs igazán gazdája e területnek. Ha a napilap korlátai nem fegyelmeznének, hosszú sorokban idézhetném tovább az igazgató szavait éppúgv. mint az őt követő hozzászólókat. De hadd zárjam e sort Csizmadia Tibornak, a KISZbizottság titkárának véleményével. Az indok? Talán nem nélkülöz némi tanulságot más vállalatok számára sem. „Jó ma a kábelgyárban fiatalnak lenni, mert e generáció sokrétű támogatást kap. mert segítik a továbbtanulását, mert nőtt az anyagi megbecsülésük, mert nincs akadálya annak, hogy a megfelelő szakemberek vezető beosztásba kerüljenek, mert értelmes munkát végezhetnek, s a plusz munka lehetősége is adott." Ugye milyen egyszerű recept...? * Gazdaság, termelés, iparpolitika. Országunk mai helyzetében aligha meglepő, hogv egy vállalati pártértekezlet fő témája ez.' Persze azért arról sem feledkeztek meg a hozzászólók, hogy a politikai munka is szóba kerüljön. Már csak azért is. mert szervezeti átalakításról is döntöttek a küldöttek. Megszűnt a végrehajtó bizottság. s egytestületes. 11 tagú pártbizottság irányítja majd. S hogy milyen munkát várnak el tőlük? Hadd idézzem most Oláh Miklóst a városi pártbizottság titkárát, aki a tanácskozáson ezt ígv fogalmazta meg: olyan pártbizottság kell. amelv a döntéshozatallal és az operatív szervezéssel járó munkát egyaránt el tudja látni, amely demokratikus kereteket tud biztosítani ahhoz, hogy minden megfontolásra érdemes javaslat felszínre kerüljön, s elősegíti az alapszervezeti munka tekintélyének helyreállítását, gondoskodik arról, hogv valamennyi fontos információ eljusson az érintettekhez. Nem kis feladat. S hogv mennyire nem. arról talán érdemes lesz megkérdezni néhány hónap múlva Gorcsa Attilát, akit a küldöttek szombaton az új pártbizottság titkárává választottak... Bátyi Zoltán A szénhidrogénipar első fél éve Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt az első félévben zavartalanul ellátta a hazai fogyasztókat szénhidrogén-ipari termékekkel. Kőolajtermelési előirányzatát mintegy másfél százalékkal teljesítette túl. Földgázból a tervezettnél 6,5 százalékkal kevesebbet termeltek, viszont növekedtek a szovjet importszállítások. A kínálat így meghaladta az igényt, amely az enyhe tél és az ipari fogyasztás csökkenése miatt 3,5 százalékkal volt mérsékeltebb, mint a múlt év azonos időszakában. Az erőművek például mintegy 75 ezer tonna olajjal egyenértékű szénhidrogénnel kevesebbet használtak fel.