Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

8 Szombat, 1988. július 16. DM1 magazin >v»y vv». «553 £555 KÖNYVTÁR, LEVÉLTÁR, MÚZEUM A pápai gyűjtemény Győry, a kefekötő Pápa városa 1981-ben ünnepelte hajdani nagy hírű iskolája, a Református Kollégium alapításának 425. évfordulóját. Az „Istennek, hazának, tudománynak" szentelt református kollégiumot 1531-ben alapították. Neves iskolája révén a reformkorban a „Dunántúl Athénijeként emlegették Pápát. Ez idó tájt koptatta az ósi kollégium padjait Petőfi Sándor és Jókai Mór is. Petófi 1841 és 1843 között négyszer is megfordul a városban, az 1841 — 42-cs tanévben a kollégium elsó éves bölcsészhallgatójavolt. Rajtuk kívül Pápán diákoskodott Ballagi Mór nyelvész, Beöthy László író, Thaly Kálmán a kuruc kor neves kutatója, Eötvös Károly író: A kortársak közül Tatay Sándor és Lórincze Lajos, Csoóri Sándor és Nagy László is. 1952-ben megszűnt az egyházi tulajdon és irányítás. A hajdani református kollégium 1895-ben avatott új épületében (ma a Petófi Sándor Gimnázium) ma is működik Kövy Zsolt lelkész vezetése alatt a Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Gyűjteménye. A gyűjtemény — a könyvtár, a levéltár, és a múzeum anyaga — az iskola alapításától napjainkig folyamatosan gyarapszik. Az 1848—49-es szabadságharcig mindenekelőtt hagyatékok, adományok gazdagították. A kiegyezés után már tudatos a könyvtár fejlesztése: teológiai, csillagászati. szépirodalmi, matematikai, természettudományi és jogtudományi müvek kaptak helyet a gyorsan bóvüló könyvtárban. Vcresmarthy Mihály a 17. század végén hagyta könyvtárát a kollégiumra. A másik nagy mecénás a tudós Antal Károly püspök, aki több ezer kötetes értékes könyvtárat hagyott a református kollégiumra. A bibliotékán beiül külön kezelik a Kerkápolyi-könyvtárat és Tóth Ferenc református püspök adományozta könyvtárat. Tóth Ferenc 1801 -1817 között pápai református kollégiumi tanár, 1827-1844 között dunántúli református püspök volt. A levéltár legrégebbi és legérdekesebb dokumentumai nagyobb részt az ó ajándékaként kerültek az archívumba. Az oklevéltár az 1269-1525 közötti időkből IV. Béla. IV. László, III. Endre, Zsigmond, Hunyadi Mátyás és Zápolya János okleveleit órzi. Nagy értékű kincsük: Vergilius 1401-ból való Georgiconja, s egy 15. század eleji gótikus pergamenkódex (Gebetbuch). Az egy tucat közül a legrégebbi ősnyomtatványuk Aegidius Romanus De regimine princípium címú 1482-ból származó müve 1863-ban került a könyvtárba. A 16. századi, nem magyar vonatkozású antiquából 305 kötet van PáÉ

án, ezek között Georgius Vuicelius le eucharistia socrosanctissima című müvek, s benne a könyvtár meglétét bizonyító elsó írásos adat: collatus est in usum scholae Papinsis... Anno 1637. A Régi Magyar Könyvtár állománya 580 kötet. Legbecsesebbje Huszár Dávid Heidclbergi Káté fordítása, amely 1577-ben Huszár Dávid pápai vándornyomdájában nyomatott. (A főiskola lelkésztanára. Huszár Gál 1574-ben Pápára vitte vándornyomdáját, melyen a fia a kátét kinyomtatta. A pápai páldányon kívül csak a keszthelyi könyvtár óriz egyet belóle. (Bornemissza Péter Ördögi kísértetekről... című művét Semptén nyomatták 1578-ban. Samarjai János 1628-ból való Magyar Harmóniája is pápai vándomvomdász, Szepesváraljai Bemhard Máté munkája. A két archívum egyik leghíresebb kézirata az 1585-os iskolatörvények 1724-es másolata: Liber Lcgum coetus Papensis. A nápolyi gályarabságból megtérő és 1679-1682. majd 1693-95 között Pápán a kollégium rektorává megválasztott Kocsi Csergő Bálint beszédeit tartalmazza az orációs könyv. A gyűjteményben 100 kéziratot óriznek a hajdani neves professzorok, Mándi Márton István, Tóth Ferenc, Tarczy Lajos, Bocsor István, Kerkápoly Károly, Thury Etele tollából. A 18. századi anyagból kiemelkedik Bod Péternek Kolozsvárott 1749-ben írott Szépen fényló korona címú halotti beszéde. Megtalálható itt az 1848-49-es forradalom idejéből a pápai nemzetőrük névsora, és öt Kossuth-levél. Kódex a 15. század elejéről A könyvtár értékes anyaga a több mint kétezer metszetet számláló Baldacci-gyűjtcmény, magyar, német, francia, holland és olasz mesterek művei. Hosszú évszázadokig Pápa volt a Dunántúli Református Egyházkerület központja, itt széket a püspök is. (Jelenleg Veszprémben van a püspöki központ). Ezért órzik itt ma is az egyházkerület levéltárát. Az egyházkerületi levéltár 1510tól napjainkig gyűjti és órzi a dunántúli egyházmegyék és a református egyházkerület anyagát. Különösen becsültek a 17. századi jegyző- és anyakönyvek. Megismerhetjük belőlük a régi várost, a végvári életet, a református gyülekezet hányatott sorsát, a száműzetését Adésztevelre Mária Terézia idején, 1752-ben, majd hazatérésüket. A főiskola levéltári anyaga is igen értékes: a jegyzó- és az anyakönyvek, az iskolai tabellák, alapítványok, az iskola változó törvényei, a képzőtársaságok iratanyaga található benne. Említésre méltó a szép plakát és fényképgyűjtemény is, különösen gazdag az I. világháborús anyag (háborús kiadványok, tábori levelezőlapok) (Közülük tizenegy nyírfaháncsra írva.); két 1914-ből való, az oroszok ostromlotta przemysli erődben szerkesztett tábori újság, Gyóni Géza. a tragikus sorsú költókatona verseivel. 1176 darabos magyar éremkollekciót — Szent István dénárjától Ferenc József érméig — is magáénak mondhat a gyűjtemény; a görög-római éremgyújtemény 4598 érmét számlál. Pongrácz József (1910-1963 között teológiai tanár, főiskolai könyvtáros) érdeme a pápai kollégiumi és várostörténeti gyűjtemény, a Papensia létrehozása. Ez a jól rendezett pápai helytörténeti gyűjtemény kapocs a kollégium és a város, illetve az innét elszármazottak, a volt diákok között. A Papensia több ezer kötetes pápai vonatkozású gyűjteményében a jeles tanárok volt diákok relikviái között kiemelkedők a Petófi- és a Jókai-emlékek. Petófi és Jókai és tagjai voltak az iskola irodalmi „képzótársaságának", és Petófi 13 pápai verse közül tízet saját kezűleg bemásolhatott gyöngybetűivel a Társaság „Érdemkönyvébe". A versek — a Tolvaj huszár kivételével, amelyet Petőfiként jegyez — még Petrovics aláírással kerülnek eme „Érdemkönyvbe", ahol ma is megtekinthetők ..Jókay Móricz" versével, novelláival és műbírálataival együtt. Az egyháztörténeti és egyházművészeti múzeumot az ótemplomban találjuk. Ez a múzeum öt évszázad dunántúli református egyházainak úrasztali térítőit, edényeit, keresztelökancsóit, -tálait, templomi berendezéseit, a népi festészet remekeit mutatja be, részben a régiségtár törzsanyagából, nagyobb részt azonban a gyülekezetek adományaiból. A múzeumban látható még az „Én is költó leszek" címú Petófi-emlékkiállítás, és a Gályarab-emlékkiállítás a Wesselényi-féle összeesküvést kövctócn ártatlanul halálra ítélt, majd gályarabként eladott 41 protestáns prédikátor emlékezetére. Valamint a „Csillagfiak" címú kiállítás, melyben az 1752. évi adászteveli száműzetésnek, majd a boldog hazatérésnek állítottak emléket. BORBÉLY JÓZSEF Szeged ipari múltjában jelentós szerepet kaptak a kefekötók, bár 1880-ban csak három, majd a századfordulón öt önálló iparos dolgozott e szakmában, összesen 15 embert foglalkoztatva. E szakma egyik alapítója, Győry József (1838—1920) 150 éve született — 1838. februárjában —, majd alapította meg elsó műhelyét a Szabadság téren. A család egyik korábbi óse, szintén Győry József 1800 táján jött Szegedre kefekötómesterként, itt nősült 1807-t^en, vette el Babszky Rozáliát. Házasságukból négy gyermek született, és kettóból kefekötót nevelt. Az egyik utód, Győry András (1834-1925) kisiparos volt, és két fiát, az 1862-ben született Józsefet és az 1875-ben született Mihályt is e szakmára nevelte. Gyóry József (1838-1920) 1870-ben "kapott iparengedélyt, és 1882-ben építette fel házát, a ma is álló eklektikus épületet a Kálvária (ma: Tolbuhin sgt.) 30. sz. alatt. Az ipari üzem létesítményeit az udvarban, a Nagykörút felól helvezte el. Fia, Győry Gyula (1872-1951) 1899-ben vette át az üzem irányítását, és 1912-ben az egész gyártási folyamatot a Jcor színvonalán gépesítette. Gyóry Gyula 1897-ben vette feleségül a Palánk jónevű asztalosmesterének, Milis Imre (Szeged-1841, Szeged-1920) és a tápai származású Lele Anna lányát, Milis Máriát (1874-Szeged, Szeged—1961). Ennek a házasságnak öt gyermekéből szintén kettót az elódök szakmájára neveltek. Viszont Győry Béla (1901 -) már felsőkereskedelmi iskolát, Gyóry József (1902 — ) jogot is végzett. Most már az apa és a két fiú együttes eróvel kezdtek a dinamikus iparfejlesztéshez. 1925-tól kezdódóen. A harmincas években újabb korszerűsítésbe fogtak. A cég bejegyzése 1925 és 1947 között, Gyóry Gyula és Fiai. A családi vállalkozásból Gyóry Béla 1942-ben kilépett, s a Festóu. 2. sz. alatt nyersanyag-kikészító és kereskedelmi vállalatot alapított, mintegy 25 munkásnó alkalmazásával. A Gyóry-féle kefegyárat 1948-ban, Gyóry Béla vállalatát 1949-ben államosították. A Gyóry-féle kefegyár legnagyobb prosperitást a negyvenes évek elején mutatott, és termelési értéke évente elérte az 500 ezer pengót. Alkalmazottjai száma ekkor 140 körül volt. Szeged iparára annyira jellemző könnyűiparnak e szakmában másik jeles képviselője volt a Winter Ádám és Társa Kefegyár, amelyet részvénytársasági formában, családi alapon hoztak létre, 1883-ban. A Kossuth Lajos sugárútra telepített üzemben igen változatos termékskálát hoztak létre, a legkülönbözőbb méretű és megjelenési formájú ecseteket gyártották. Ennek a gyárnak is legnagyobb felfutása a második világháború elótti időkben volt, amikor 100nál több munkáslétszámmal dolgoztak. Ezt a gyárat is 1948-ban államosították. A Gyóry-féle kefegyárat 1950-ben idecsatolták, és 1953-ban a városi tanács vette át irányítását a Kefeipari Egyesüléstől. Az új tanácsi vállalat 1960-ban tovább gazdagodott, ekkor került ide a Gólya utcai kádáripari vállalat. A Cserzy Mihály utcai üzem rekonstrukciója 1964-ben kezdődött, és véglegesen 1966-ban fejeződött be. amikor a Gyóry-féle gyár is véglegesen idekerült. A Gyóry-gyár épületét és területét ekkor adták át a PIÉRT-nek. A Sepróés Ecsetgyárban ekkor már 40 motorikus meghajtású kötőgépet üzemeltettek. Hidraulikus rendszerű, olasz importból származó sepróvarró-gépet 1971-ben vásároltak. Ettól kezdve 11-féle ecsetet, két féle seprőt és ötféle egyéb terméket állítottak eló. A kádárrészleget 1974 elején megszüntették. A Csongrád megyei ZÖLDÉRT v. (akkori nevén MEK), is gyártott elóbb Makón, majd szóregi ipartelepén, 1975 — 78-ban nyolc lábhajtásos kötőgéppel és kézi varrással seprőket. Alapanyag-ellátási gondok miatt ezt az üzemet 1979-ben megszüntetrék. A felszabadulás körüli években, a két nagyobb kefegyár mellett a következő kefekötó kisiparosok működtek: Barabás István Vitéz (ma: Partizán) u. 11., Boros Pál Damjanich u. 25., Herczegh Istvánné Arany János u. 9., Kasza János Makkos erdó sor 4., Kopacsek Gyula Kecskeméti u. 23., Kuhn János Tisza Lajos (ma: Lenin) krt. 65., Ménesi Ilona Remény u. 6., Orbán János Korda sor (ma: Korda u.) 10., Temesvári József Hattyú u. 11. és Kulbert ? Tanítói kiskertek 23, valamint Győry József Stáció u. 1. szám alatt. A rekonstrukció után (1883) jelesebben kibontakozott kefe-, ecset- és seprógyártás jelen legjobb folytatója a Szegedi Ecset- és Seprőgyár, ahol az 1981-ben végrehajtott fejlesztések révén tovább emelték a munkafolyamatok automatizálását és félautomatizálását. A folyamatos fejlesztéssel és fejlődéssel mind több terméket szállítanak exportra a hazai ellátás mellett, s járulnak hozzá Szeged ipari rangjának folyamatos emeléséhez. Ennyi a szegedi ecset- és kefegyártás múltja dióhéjban, s mindennek egyik elsó alapítója a 150 éve született Győry József volt. BÁTYAI JENŐ K

étszer voltam katona. Ez az én személyes problémám, mondhatja, bárki (legalábbis az, aki egy centivágással letudta...), de nem is azért hoztam eló eme átlagosnak minősíthető tényt, hogy helyet követeljek magamnak a Hósök terén. Csak úgy eszembe jutott. Mint ahogy az is, milyen vörös képpel, dülledt szemmel vágta ki az ajtót szeretett parancsnokunk amikor hírül vette: elöljáró (értsd: még nagyobb és még szeretettebb parancsnok) látogatja meg laktanya névre hallgató második otthonunkat. „Fenéken csússzon még a reumás bolha is, ha rá meri tenni a mocskos lábát a főútra" — dóit ránk az aktuális napiparancs, s eredményeként átfestettük még az eget is, ha túl borúsan mert bámulni tisztelt vendégünkre. Eltúlzott, s persze ötvenes évekból származó legendák szerint még fogkefével is suvickolták a miniszteri utat, fózés közben mosták el a nagykondért. csakhogy lássa az arra illetékes, hogy mindig minden a legnagyobb rendben, vagyis az éppen aktuális magyar valóság sokkal szebb, mint bizonyos Andersen nevű dán hadköteles legszebb látomása. Most jut eszembe, miért is bántom (vagy inkább csak idézem) a sereget, amikor a cím így szól: üzemi látogatós. Az ok egyszerű — a laktanyai látogatós ennek emlékké vált, de nagyon is konkrét kifejeződése. De azért az üzemekben lezajló (vagy már csak lezajlott?) sem kutya csettinthet Béla bá', a portás, aki már sok nagy A-s, SZEGEDI NÉPSZOKÁSOK Üzemi látogatós B-s kocsit megért életében. S igaza van, hisz a forgatókönyv ugyan nem oly katonás, de annál izgalmasabb. A látogatós fogadó alanyai (merthogy két részre oszthatók e népszokásunkban is a játékosok) már napokkal korábban átfésülik az üzemcsarnokok legeldugottabb zugait is, felvilágosítják a kétkezit, s ebból adódóan dolgozót, hogy nem kell ám bedőlni minden keresztkérdésnek, s attól végképp nem lesz nagyobb a fizetés, ha az illetékes elvtársakat panaszokkal tartják fel. A fogadás előkészületeinek következő fázisában grafikonok alakításával, ügyesen tálalt helyzetelemzés kidolgozásával foglalkozik a stáb, ügyelve arra, hogy kelló mértékű önkritika azért tükrözze — itt bizony nem akárkik törik fejüket a gazdaság fejlesztésének magasztos eszméjén. A leendő nyilatkozó (gazdasági, társadalmi szerv elsó számú vezetóje) pontról pontra betanulja, milyen érvekkel, indokokkal magyarázatokkal köryonalazható a lemaradás, míg sikeres termelés esetén hogyan lehet legérzékletesebben aláhúzni a tényt, miszerint a General Motors beolvasztása csupán napok kérdése. Az előkészületeket lezáró aktus már az izgalom jegyében telik, s mikor begördülnek a garantáltan tisztára suvickolt Ladák, már csöng-bong az összes forródrót, legszebb mosolyába öltözködik a portás. A népi játékosok látogató névre hallgató csoportja eközben mindent megtesz anak érdekében, hogy a pozícióhoz illó komolyság megállás nélkül tükröződjék az arcán. Elóbb semleges kérdésekkel oldják a hangulatot, majd ügyesen elejtett félmondatokkal jelzik — értik ám ók a szakmát, így alaposabb átejtés a forgatókönyv szerint kizárt. Az üzemi látogatósnál eme forgatókönyv egyébként igen szigorú etikettet merevített a szokás kialakulása óta. Tájékoztató a nagyfőnök irodájában, amelyre állandó meghívott a sóstangii, a pogácsa és az üdítő. Mármint a reprezentációs költség és az álszent szemforgatás bevezetése óta. A tájékoztatást illedelmes kérdések, s az erTe adandó válaszok követik. Megjegyzés: garantáltan mindig olyan személyek beszélgetnek akik egyéb hivatalos információs láncon is megtehetnék, de hol lenne akkor a pláne? Végül rövid üzemlátogatás keretében ismerkednek a válllatnál folyó tevékenységgel. Például rádöbbenhetnek, hogy a szalámigyárban szalámit gyártanak, míg a konzervgyárban konzervek kerülnek le a gyártósorról. E bámészkodással egy időben kezdődik az üzemi látogatós legmeghatóbb perce, amely végén ajándékok koccannak, lapulnak a pufók szatyrok mélyén. E pillanat a mezőgazdasági üzemekben öltheti a legváltozatosabb formát, de a leleményes látogatók mindenhol feltalálják magukat. Egy Szegedet különösen kedveló fövendég — mint mondják — az „elvtársak, ez a termékük nagyon tetszik nekem" — felkiáltással jelezte mit is vinne legszívesebben. „Hol vannak már ezek a régi szép idók?" — akasztotta meg gondolataimat egy megújulásra meg peresztrojkára ítélt vezetó, mikor úgy döntöttem, maradék sörömmel együtt tapasztalataimat is közkinccsé teszem. „Elrontották a játékunkat" — zokogott poharát tördelve, s üveges szemmel panaszolta — az elmúlt egy-két évben, de leginkább az utóbbi hónapokban már alig-alig ér valamit a látogatósra szánt púder, mivel az átkos kapitalizmusból néhány új keletű vezető nemcsak a nyereséget, a haszonra épüló gazdálkodást akarja átlopni nyugodt hétköznapjainkba, hanem a tényszerű tárgyalásokat, a pontos kérdéseket, s az erre elvárt még pontosabb válaszokat is. Grósz, pardon nagy baj van ez ügyben is. „Hol vannak már azok a régi szép idók, amikor egykét aláírásra szánt brigádnaplóval eltakarhattuk a csarnokot?" — buggyant ki a krokodilkönny mind a két szemén. Én meg csak hallgattam, s látva mély gyászát, ügyesen letakartam zakómmal szeretett helyi lapunk tudósítását, amelyben... De ez már új népszokásunk elsó rezdülése. Reméljük... BÁTYI ZOLTÁN