Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

UJIUJ 78. évfolyam, 139. szám 1988. június 11., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint Helyzetkép a fejlesztésről IHazánh vendége Radzsív Gandhi • • • Grósz Károlynak, a Magyar Szorialista jai József miniszterelnök-helyettes, keresAz ópusztaszeri történeti emlékpark és a nemzeti közfigyelem Immár másfél évtizedes ügy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark sorsának alakulása. Most, hogy ismét szerepel a téma, annak egyszerű az oka: az ország közfigyelméből nem került ki e kérdés, sőt az utóbbi időben még nagyobb reflektorfényt kapott. A közelmúltban a fejlesztések eredményeit értékelte az MSZMP KB mellett működő agitációs és propagandabizottság. A tájékoztatót a testület elé az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya és a megyei párt-végrehajtóbizottsúg terjesztette, s a tanácskozáson számos olyan javaslat született, ami lehetőséget nyújt a továbblépésre. Mielőtt ezt ismertetnénk, képet adunk arról: a széles körű összefogással készülő emlékpark építése hogyan áll. Az 1976-ban elfogadott fejlesztési terv 15 évre ütemezte a beruházási feladatokat. A teendőket 1980-ig az előzetes elképzelések szerint sikerült megvalósítani. Ezt követően azonban elsősorban anyagi okok miatt a tervezethez képest lelassult a fejlesztés üteme. Jelenleg befejezéshez közeledik a középkori apátság, a hozzátartozó épületek régészeti feltárása és konzerválása, valamint a skanzen kiépítése. A múzeumépület kivitelezése — ahol helyt kap majd a Feszty-körkép, honfoglalás-, régészeti és agrártörténeti állandó kiállítás — lassan halad. (Ez az építkezés 1989-ben fejeződik be.) A következő esztendő költségének fedezete egyelőre nem áll rendelkezésre. A Feszty-körkép restaurálásának első előkészítő szakaszát befejezték. A festészeti restaurálást a körkép felfüggesztése után a helyszínen, a körcsarnokban végzik 1988-tól. Erre a feladatra sincs még egyelőre pénz. Országos pályázat alapján fogadták el a tervét a felszabadulási és földosztási emlékműnek. de hiányzó forintok miatt kivitelezése ennek is késik. Lassan fejlődnek a vendéglátás feltételei, ám kempingezni, sátortáborozni már lehet. Sőt nem túlzás, az emlékpark idegenforgalmi nevezetességgé vált. Áprilistól októberig naponta átlagosan 1300-an tekintik meg, évente 150—200 ezer turista keresi fel a nevezetes helyet. Egyébként a területet 1970-ban tájvédelmi körzetté nyilvánították. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi nehézségek miatt nehezen képzelhető el. hogy 1990-ig befejeződik az emlékpark teljes kiépítése: A következő éófized derekán azonban két nagy történél-' mi forduló lesz. amely Ópusztaszerhez is kötődik: a honfoglalás befejezésének 1100, valamint az 1945-ös földosztás 50 éves iubileuma. Országos érdek is. hogv e két évfordulóra az emlékpark teljesen elkészüljön. Ezt a szándékot az országos politikai vezető szervek is támogatják. Arról is örömmel számolhatunk be. hogy a Kossuth Kiadó kezdeményezésére országos és helyi mecenatúrával könyv jelenik meg az idén. Ugyanakkor videofilm is készül a szegedi kábeltévé közreműködésével. amelyet majd meg lehet vásárolni. Az emlékpark kialakításúra eddig 178 millió forintot fordítottak. A munkálatok finanszírozásának egy részét a megyei tanács vállalta. Ehhez több országos szerv csatlakozott: anyagilag, szakmailag támogatta a vállalkozást többek között a Hazafias Népfront, a Művelődési. az Építési és Városfejlesztési. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. az Országos Vízügyi Hivatal, a Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a TOT. a Magyar Államvasutak és a posta. Rendkívül jelentős és nagy értéket hoztak létre a megye üzemeinek. intézményeinek társadalmi munkát vállaló szocialista brigádjai. A főépület befejezéséhez, a Feszty-körkép felfüggesztéséhez. a helyszíni restauráláshoz, tűzvédelmi berendezés biztosításához és a földosztási emlékmű a jelenlegi és a következő ötéves tervidőszakban a mai reálértéken számolva megközelítőleg 200 millió forint szükséges. Természetesen a megye ezt a pénzösszeget nem tudja előteremteni. s várja a központi segítséget, amelyre ígéretet is kapott. Annál is inkább szükséges az országos támogatás, mert Ópusztaszer nemzeti jelkép. A hazafias nevelésben is egvre nagyobb a szerepe, hiszen az iskolásoknak közkedvelt kirándulóhelyévé vált. Azt pedig már nem kell hangsúlyoznunk. hogy a történelmi köztudatban a honfoglalás és az államalapítás hagyományához. valamint a felszabadulás utáni földosztás, a második honfoglalás eseményeihez milyen prűs szállal kötődik Ópusztaízer. A hely sajátos történelmi szelleme, a nemzeti tudat formálásában eddig betöltött és a jövőben betöltendő szerepe miatt a nemzeti történeti emlékpark fejlesztése nemcsak országos ügyként indult. hanem a nemzet közfigyelmében is marad. Látogatóinak száma a körkép felállítása után becslések szerint évente több mint félmillió lesz. Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZM1' elnökének meghívására pénteken hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Kadzsiv Gandhj az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. A kormányfőt magyarországi útjára elkísérte felesége, Sonia Gandhi. A magas rangú vendéget cs kíséretének tagjait 'Grósz Károly, valamint Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár és Oláh József, hazánk indiai nagykövete üdvözölte a magyar és indiai nemzeti lobogókkal és kétnyelvű köszöntő feliratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Szatinder Kumar Lambah, India budapesti nagykövete. A vendégek és vendéglátóik útja a repülőtérről az ünnepélyes fogadtatás színhelyére, a Kossuth Lajos térre vezetett. A díszmotorosok kíséretében érkező indiai személyiségeket Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Péter János, az Országgyűlés alelnöke; Markedelmi miniszter; Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter; Urbán Lajos közlekedési miniszter; Iványi Pál, a fővárosi tanács elnöke: Madarast Attila pénzügyminisztériumi államtitkár; Kaft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának titkára és Bányász Rezső kormányszóvivő fogadta a Parlament előtt. Kadzsiv Gandhi vendéglátója, Grósz Károly jobbján fogadta a tiszteletére felsorakozott katonai díszegység parancsnokának jelentését, majd az indiai és a magyar himnusz elhangzása után ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kormányfőnek és felesegének. Ezután a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen bemutatták az ünnepségen megjelent magyar, illetve indiai személyiségeket, és a diplomáciai testület vezetőit, tagjait. A fogadtatás katonai diszmenettel zárult. (Folytatás a 2. oldalon.) Fiatal mérnökök külföldi Az Ipari Fejlesztési Bank Rt., a Softinvest Betéti Társaság és az Alkalmazástechnika Számítástechnikai Kisszövetkezet pénteken szerződést kötött, amelynek értelmében anyagilag segítik a mérnökhallgatók külföldi szakmai cserelátogatásait, gyakorlatait. Ügynevezett vagyoni szolgáltatást vállalva az alapítók 100-100 ezer forintot ajánlottak fel erre a célra. Ebből az öszszegböl hozzájárulnak a csereutak során hazánkba érkező külföldi diákok szakmai programjainak költségeihez is. (MTI) Építettük 1987-ben Ünnepség és kiállítás Az építők napja alkalmából pénteken Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter a szakmai szakszervezet székházában köszöntötte és kitüntette az ágazat dolgozóinak egy csoportját. A miniszter elismeréssel szólt arról, hogy a múlt évi tervüket és az idei időarányos előirányzatukat túlteljesítették az építők. Hasonlóképpen az építőanyag-ipar is a vártnál dinamikusabban növelte termelését és tőkés exportját. Ezután Somogyi László két dolgozónak nyújtotta át a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 34-en kapták a Munka Érdemrend különböző fokozatait, s 78-an vették át a Kiváló munkáért kitüntetést. Az építők napja alkalmából ugyancsak a szakmai szakszervezet székházában nyitották meg az Építettük 1987-ben című kiállítást, amelyen 31 vállalat mintegy 180 színes fotóval, tervrajzzal mutatja be a tavaly átadott legszebb alkotásait, köztük a nívódíjas épületeket. (A szegedi ünnepségről és kitüntetésekről a 3. oldalon tudósítunk.) Hogy mi jut eszembe a bizonyitványosztásról ? — kérdezett vissza a tanárnő. — Az, hogy a fiam nyaralni megy. és kinőtte a melegítőjét. Akár egy múlt századi mesedrámában, a főhős-publicista eljut élete írása hármas útjához. Mert ha akarja, arról ír egy líraira hangszerelt évódésben, hogy a fiú utazik a vonaton, hazulról hozott meggyes pitét majszol, és az ablakon kibámulva, bizonyítványa jegyeire gondol. Ha viszont a másik utat választja a toll forgatója, akkor előbb-utóbb eljut odáig, hogy a melegítő és a munkaerő ára valójában a társadalom működéséről kiállított bizonyítvány. Kicsi keménykedésre vagy a — gyermekruházati cikkek árfekvéséből levont — nagy bosszzankódásra nyílna lehetőség, de az út legalább annyira strapás, mint unalmas: marad a harmadik űt. Ezen járva aztán úgy jelenne meg a bizonyítvány, mint a véglegesség és a befejezettség szimbóluma, u megváltoztathatatlan oszlopa, az értékek obeliszkje, u szorgalmas munka diadalive — vagy az ismeretlen katona sírja. így veszi el az ember a kedvét önnön gondolatától. Egy idősebb, megfáradt tanárembert is kifaggattam a bizonyíványosztással kapcsolatban előtoluló érzéseiről. Diktálom, mondta, szemüvegét fölszánkáztatva az orron: a sok protekció jut eszembe, a kivételezés, az összefonódás, ami végigkíséri az ember életét egészen a csecsemőkortól, hiszen már az iskolában sem tudnak tiszta lappal indulva versenyezni a diákok. Ekként adom föl magamnak a leckét. Bizonyítványok Nyolcéves unokaöcsém szavait hallom újra. Azt mondta a bizonyitványasztásról neki u bizonyítvány jut eszébe, arról meg a jegyek. S hogy milyen jegyek? Hát az ötös, a négyes, a hármas... értem, vágtam közbe, kissé leforrázva, de megnyugodva is. Leforrázottan azért éreztem magam, mert egy jópofa gyerekdumára vágytam, s megérdemeltem ezt, a másikat. Abban viszont megnyugodhattam, hogy lám: a krumlileves az krumplileves, a bizonyítvány meg bizonyítvány. Nincs más hátra, mint írni az iskoláról. Hirtelen felindulásból: feszültséggel teli gond a tehetséggondozás, megdöbbentően alacsony szintű u nyelvi kultúra, továbbra is hiányzik a létfontosságú mindennapos testnevelés, az óraszám csökkentésevei a komolytalanságba züllesztik az ének-zene oktatást, értékét veszítette az érettségi (kötelező kür, jó akaratú pontozókkal), a felsőoktatási fölvételi rendszer feladatmegoldó géppé fokozza le a jelentkezőket. Kissé átfogóbban, egyetlen területről, az általános iskolák anyagi ellátottságáról: a tantermek nyolc százaléka szükségtanterem, 1981 és 1985 között műszaki állapotuk miatt hazánkban 4 ezer 300 osztálytermet kellett megszüntetni, u napközis tantermek száma 1986-ban több mint hatszázzal volt kevesebb az 1980. évinél, a magyarországi iskolák harmadában nincs tornaszoba, tornaterem. És a jövő? Mert ha bizonyítványukat apró kezükben szorongató, fehér inges kicsiket látunk, a jövőre kell leginkább gondolnunk. A nagyvilágban a középiskolát befejezettek aránya hatvan-hetven százalék, hazánkban negyven. Felső fokú végzettjeinket tekintve, magasan az utolsók vagyunk Európában. A szakmunkásképző a minimálisnál ís minimálisabb programot teljesítve ontják a kiképzett kétkezieket. Nemhogy az intenív oktatáskorszerűsítés ideje köszönt ránk, hanem még az extenzív fejlesztésre is várni kell. Ugyanakkor a költségvetés elosztási versenyében, azok u hangok a legerősebbek, amelyek azt szajkózzák, hogy az oktatás előbb várja meg a gazdasági föllendülést. Holott csakis a megelőző fejlesztés hozhat előrelépést a gazdaságban is, azaz nem szabad megvárni a gazdaság jövedelemtermelő képességének javulását, hiszen éppen azt kell előidézni az oktatás látványos fejlesztésével. Tarthatatlan, hogy sem az elosztásban, sem a felhasználásban nincs megbecsülve az oktatás! S hogy ebben a képzetkörben is kitaposódjék a hármas út: a közép- és felső fok extenzív, valamint az oktatásügy megelőző fejlesztése mellett a harmadik, az egészségesebb jövőbe vezető út az iskola fölszabadításáé. Magyarán, kapjon annyi önállóságot az iskola, hogy alkalmas legyen, az önszervezésen túl, az önfejlődésre is. Most veszem észre: széttirló utakról írtam. Ha ellenőrizhetetlenül is. csakis azért, mert az oktatásban is elkél a sokféleség. D. I.