Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

UJIUJ 78. évfolyam, 139. szám 1988. június 11., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint Helyzetkép a fejlesztésről IHazánh vendége Radzsív Gandhi • • • Grósz Károlynak, a Magyar Szorialista jai József miniszterelnök-helyettes, keres­Az ópusztaszeri történeti emlékpark és a nemzeti közfigyelem Immár másfél évtizedes ügy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark sorsának alakulása. Most, hogy ismét szerepel a téma, annak egyszerű az oka: az ország köz­figyelméből nem került ki e kérdés, sőt az utóbbi idő­ben még nagyobb reflektorfényt kapott. A közelmúltban a fejlesztések eredményeit értékelte az MSZMP KB mel­lett működő agitációs és propagandabizottság. A tájékoz­tatót a testület elé az MSZMP KB tudományos, közokta­tási és kulturális osztálya és a megyei párt-végrehajtóbi­zottsúg terjesztette, s a tanácskozáson számos olyan javas­lat született, ami lehetőséget nyújt a továbblépésre. Mi­előtt ezt ismertetnénk, képet adunk arról: a széles körű összefogással készülő emlékpark építése hogyan áll. Az 1976-ban elfogadott fejlesztési terv 15 évre üte­mezte a beruházási feladato­kat. A teendőket 1980-ig az előzetes elképzelések szerint sikerült megvalósítani. Ezt követően azonban elsősor­ban anyagi okok miatt a tervezethez képest lelassult a fejlesztés üteme. Jelenleg befejezéshez közeledik a kö­zépkori apátság, a hozzá­tartozó épületek régészeti feltárása és konzerválása, valamint a skanzen kiépíté­se. A múzeumépület kivite­lezése — ahol helyt kap majd a Feszty-körkép, hon­foglalás-, régészeti és agrár­történeti állandó kiállítás — lassan halad. (Ez az építke­zés 1989-ben fejeződik be.) A következő esztendő költ­ségének fedezete egyelőre nem áll rendelkezésre. A Feszty-körkép restaurálásá­nak első előkészítő szakaszát befejezték. A festészeti res­taurálást a körkép felfüg­gesztése után a helyszínen, a körcsarnokban végzik 1988-tól. Erre a feladatra sincs még egyelőre pénz. Or­szágos pályázat alapján fo­gadták el a tervét a felsza­badulási és földosztási em­lékműnek. de hiányzó forin­tok miatt kivitelezése ennek is késik. Lassan fejlődnek a ven­déglátás feltételei, ám kem­pingezni, sátortáborozni már lehet. Sőt nem túlzás, az emlékpark idegenforgal­mi nevezetességgé vált. Áp­rilistól októberig naponta átlagosan 1300-an tekintik meg, évente 150—200 ezer turista keresi fel a neveze­tes helyet. Egyébként a terü­letet 1970-ban tájvédelmi körzetté nyilvánították. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi nehézségek miatt nehezen képzelhető el. hogy 1990-ig befejeződik az em­lékpark teljes kiépítése: A következő éófized derekán azonban két nagy történél-' mi forduló lesz. amely Ópusztaszerhez is kötődik: a honfoglalás befejezésének 1100, valamint az 1945-ös földosztás 50 éves iubileu­ma. Országos érdek is. hogv e két évfordulóra az emlék­park teljesen elkészüljön. Ezt a szándékot az országos politikai vezető szervek is támogatják. Arról is öröm­mel számolhatunk be. hogy a Kossuth Kiadó kezdemé­nyezésére országos és helyi mecenatúrával könyv jele­nik meg az idén. Ugyanak­kor videofilm is készül a szegedi kábeltévé közremű­ködésével. amelyet majd meg lehet vásárolni. Az emlékpark kialakítású­ra eddig 178 millió forintot fordítottak. A munkálatok finanszírozásának egy ré­szét a megyei tanács vállal­ta. Ehhez több országos szerv csatlakozott: anyagi­lag, szakmailag támogatta a vállalkozást többek között a Hazafias Népfront, a Műve­lődési. az Építési és Város­fejlesztési. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium. az Országos Vízügyi Hivatal, a Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a TOT. a Magyar Államvas­utak és a posta. Rendkívül jelentős és nagy értéket hoz­tak létre a megye üzemei­nek. intézményeinek társa­dalmi munkát vállaló szocia­lista brigádjai. A főépület befejezéséhez, a Feszty-kör­kép felfüggesztéséhez. a helyszíni restauráláshoz, tűzvédelmi berendezés biz­tosításához és a földosztási emlékmű a jelenlegi és a kö­vetkező ötéves tervidőszak­ban a mai reálértéken szá­molva megközelítőleg 200 millió forint szükséges. Ter­mészetesen a megye ezt a pénzösszeget nem tudja elő­teremteni. s várja a közpon­ti segítséget, amelyre ígére­tet is kapott. Annál is in­kább szükséges az országos támogatás, mert Ópusztaszer nemzeti jelkép. A hazafias nevelésben is egvre nagyobb a szerepe, hiszen az iskolá­soknak közkedvelt kirándu­lóhelyévé vált. Azt pedig már nem kell hangsúlyoz­nunk. hogy a történelmi köz­tudatban a honfoglalás és az államalapítás hagyományá­hoz. valamint a felszabadu­lás utáni földosztás, a má­sodik honfoglalás esemé­nyeihez milyen prűs szállal kötődik Ópusztaízer. A hely sajátos történelmi szelleme, a nemzeti tudat formálásá­ban eddig betöltött és a jö­vőben betöltendő szerepe miatt a nemzeti történeti emlékpark fejlesztése nem­csak országos ügyként in­dult. hanem a nemzet közfi­gyelmében is marad. Láto­gatóinak száma a körkép felállítása után becslések szerint évente több mint fél­millió lesz. Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZM1' elnökének meghívására pénteken hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Kad­zsiv Gandhj az Indiai Köztársaság minisz­terelnöke. A kormányfőt magyarországi út­jára elkísérte felesége, Sonia Gandhi. A magas rangú vendéget cs kíséretének tag­jait 'Grósz Károly, valamint Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár és Oláh József, hazánk indiai nagykövete üdvözöl­te a magyar és indiai nemzeti lobogókkal és kétnyelvű köszöntő feliratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Szatinder Kumar Lambah, India budapesti nagykö­vete. A vendégek és vendéglátóik útja a repülőtérről az ünnepélyes fogadtatás szín­helyére, a Kossuth Lajos térre vezetett. A díszmotorosok kíséretében érkező in­diai személyiségeket Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Péter János, az Országgyűlés alelnöke; Mar­kedelmi miniszter; Kárpáti Ferenc vezér­ezredes, honvédelmi miniszter; Urbán La­jos közlekedési miniszter; Iványi Pál, a fő­városi tanács elnöke: Madarast Attila pénz­ügyminisztériumi államtitkár; Kaft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának titkára és Bányász Rezső kormányszóvivő fogadta a Parlament előtt. Kadzsiv Gandhi vendéglátója, Grósz Ká­roly jobbján fogadta a tiszteletére felso­rakozott katonai díszegység parancsnoká­nak jelentését, majd az indiai és a magyar himnusz elhangzása után ellépett a tisztel­gő katonák sorfala előtt. Úttörők virág­csokrokat nyújtottak át az indiai kormány­főnek és felesegének. Ezután a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen bemutatták az ünnepségen megjelent magyar, illetve in­diai személyiségeket, és a diplomáciai tes­tület vezetőit, tagjait. A fogadtatás katonai diszmenettel zárult. (Folytatás a 2. oldalon.) Fiatal mérnökök külföldi Az Ipari Fejlesztési Bank Rt., a Softinvest Betéti Tár­saság és az Alkalmazás­technika Számítástechnikai Kisszövetkezet pénteken szerződést kötött, amelynek értelmében anyagilag segí­tik a mérnökhallgatók kül­földi szakmai cserelátogatá­sait, gyakorlatait. Ügyneve­zett vagyoni szolgáltatást vállalva az alapítók 100-100 ezer forintot ajánlottak fel erre a célra. Ebből az ösz­szegböl hozzájárulnak a cse­reutak során hazánkba érke­ző külföldi diákok szakmai programjainak költségeihez is. (MTI) Építettük 1987-ben Ünnepség és kiállítás Az építők napja alkalmá­ból pénteken Somogyi László építésügyi és város­fejlesztési miniszter a szak­mai szakszervezet székhá­zában köszöntötte és kitün­tette az ágazat dolgozóinak egy csoportját. A miniszter elismeréssel szólt arról, hogy a múlt évi tervüket és az idei időarányos előirányza­tukat túlteljesítették az épí­tők. Hasonlóképpen az épí­tőanyag-ipar is a vártnál dinamikusabban növelte ter­melését és tőkés exportját. Ezután Somogyi László két dolgozónak nyújtotta át a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 34-en kapták a Munka Érdemrend külön­böző fokozatait, s 78-an vet­ték át a Kiváló munkáért kitüntetést. Az építők napja alkalmá­ból ugyancsak a szakmai szakszervezet székházában nyitották meg az Építettük 1987-ben című kiállítást, amelyen 31 vállalat mint­egy 180 színes fotóval, terv­rajzzal mutatja be a tavaly átadott legszebb alkotásait, köztük a nívódíjas épülete­ket. (A szegedi ünnepségről és kitüntetésekről a 3. olda­lon tudósítunk.) Hogy mi jut eszembe a bizonyit­ványosztásról ? — kérdezett vissza a tanárnő. — Az, hogy a fiam nya­ralni megy. és kinőtte a melegítőjét. Akár egy múlt századi mesedrá­mában, a főhős-publicista eljut éle­te írása hármas útjához. Mert ha akarja, arról ír egy líraira hangsze­relt évódésben, hogy a fiú utazik a vonaton, hazulról hozott meggyes pitét majszol, és az ablakon kibá­mulva, bizonyítványa jegyeire gondol. Ha viszont a másik utat választja a toll forgatója, akkor előbb-utóbb eljut odáig, hogy a melegítő és a munkaerő ára való­jában a társadalom működéséről kiállított bizonyítvány. Kicsi ke­ménykedésre vagy a — gyermekru­házati cikkek árfekvéséből levont — nagy bosszzankódásra nyílna le­hetőség, de az út legalább annyira strapás, mint unalmas: marad a harmadik űt. Ezen járva aztán úgy jelenne meg a bizonyítvány, mint a végle­gesség és a befejezettség szimbólu­ma, u megváltoztathatatlan oszlopa, az értékek obeliszkje, u szorgalmas munka diadalive — vagy az isme­retlen katona sírja. így veszi el az ember a kedvét önnön gondolatától. Egy idősebb, megfáradt tanárem­bert is kifaggattam a bizonyívány­osztással kapcsolatban előtoluló ér­zéseiről. Diktálom, mondta, szem­üvegét fölszánkáztatva az orron: a sok protekció jut eszembe, a kivé­telezés, az összefonódás, ami végig­kíséri az ember életét egészen a csecsemőkortól, hiszen már az is­kolában sem tudnak tiszta lappal indulva versenyezni a diákok. Ekként adom föl magamnak a leckét. Bizonyítványok Nyolcéves unokaöcsém szavait hal­lom újra. Azt mondta a bizonyit­ványasztásról neki u bizonyítvány jut eszébe, arról meg a jegyek. S hogy milyen jegyek? Hát az ötös, a négyes, a hármas... értem, vágtam közbe, kissé leforrázva, de megnyu­godva is. Leforrázottan azért érez­tem magam, mert egy jópofa gye­rekdumára vágytam, s megérde­meltem ezt, a másikat. Abban vi­szont megnyugodhattam, hogy lám: a krumlileves az krumplileves, a bizonyítvány meg bizonyítvány. Nincs más hátra, mint írni az is­koláról. Hirtelen felindulásból: feszültség­gel teli gond a tehetséggondozás, megdöbbentően alacsony szintű u nyelvi kultúra, továbbra is hiány­zik a létfontosságú mindennapos testnevelés, az óraszám csökkenté­sevei a komolytalanságba züllesz­tik az ének-zene oktatást, értékét veszítette az érettségi (kötelező kür, jó akaratú pontozókkal), a felsőok­tatási fölvételi rendszer feladatmeg­oldó géppé fokozza le a jelentkező­ket. Kissé átfogóbban, egyetlen terü­letről, az általános iskolák anyagi ellátottságáról: a tantermek nyolc százaléka szükségtanterem, 1981 és 1985 között műszaki állapotuk miatt hazánkban 4 ezer 300 osztálytermet kellett megszüntetni, u napközis tantermek száma 1986-ban több mint hatszázzal volt kevesebb az 1980. évinél, a magyarországi isko­lák harmadában nincs tornaszoba, tornaterem. És a jövő? Mert ha bizonyítvá­nyukat apró kezükben szorongató, fehér inges kicsiket látunk, a jövő­re kell leginkább gondolnunk. A nagyvilágban a középiskolát befejezettek aránya hatvan-hetven százalék, hazánkban negyven. Felső fokú végzettjeinket tekintve, ma­gasan az utolsók vagyunk Európá­ban. A szakmunkásképző a mini­málisnál ís minimálisabb programot teljesítve ontják a kiképzett kétke­zieket. Nemhogy az intenív oktatás­korszerűsítés ideje köszönt ránk, hanem még az extenzív fejlesztésre is várni kell. Ugyanakkor a költ­ségvetés elosztási versenyében, azok u hangok a legerősebbek, amelyek azt szajkózzák, hogy az oktatás előbb várja meg a gazdasági föllen­dülést. Holott csakis a megelőző fej­lesztés hozhat előrelépést a gazda­ságban is, azaz nem szabad meg­várni a gazdaság jövedelemtermelő képességének javulását, hiszen ép­pen azt kell előidézni az oktatás látványos fejlesztésével. Tarthatat­lan, hogy sem az elosztásban, sem a felhasználásban nincs megbecsül­ve az oktatás! S hogy ebben a kép­zetkörben is kitaposódjék a hármas út: a közép- és felső fok extenzív, valamint az oktatásügy megelőző fejlesztése mellett a harmadik, az egészségesebb jövőbe vezető út az iskola fölszabadításáé. Magyarán, kapjon annyi önállóságot az isko­la, hogy alkalmas legyen, az ön­szervezésen túl, az önfejlődésre is. Most veszem észre: széttirló utakról írtam. Ha ellenőrizhetetle­nül is. csakis azért, mert az oktatás­ban is elkél a sokféleség. D. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom