Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
Hűtfő, 198S. június 13. r Építők napja Bogrács,forgó, teniszverseny — Ügy felengedtétek e/.t a pörköltet, hogy gulyásnak is jó lenne! — Nem gyalulták simára a7. asztalosok a tűzifát, az a baja, meg aztán nekem mindig az asszony fűz otthon — évődött a zsűrivel az egyik „főszakács". Nem igazi verseny volt ez, csak amolyan játékos, vidám tréfálkozás. A bográcsosok vetélkedésében természetesen az számított igazi győztesnek, aki a „húsosfazék" mellé kerülhetett, mikor elkészült azétel. Szombaton a Délép Szőregi úti sporttelepén megrendezett építők napi juniálisl egyébként is a vidámság, a jókedv, a szórakozás jellemezte. Kicsit szerényebbre sikerült az idei ünnep az előző éveknél, de sebaj, a hangulat legalább családiasabb, barátságosabb volt. . . Igencsak korán kezdtek a horgászverseny résztvevői, itt sem a győzelem volt a legfontosabb.- Tiz órakor már minden készen állt arra, hogy az autóbuszokkal, gépkocsikkal érkező építők valóban jól érezhessék magukat. A sportcsarnok melletti placcon forgók, játékok, rögtönzött vidám park várta a legkisebbeket. A bazársoron pedig szinte mindent kapni lehetett, ami szemszájnak ingere: a lufitól a törökmézig, az anyósnyelvtól a hajas babáig volt választék bőven. Aki vásárfiával szerette volna emlékezetessé tenni az idei építők ünnepéi, könnyen megtehette. Nemcsak a hangulatról, de enni-inni valóról is gondoskodtak a szervezők. S amennyire tilos az .állvány tetején munka közben sörrel enyhíteni a porzó vesék kínjait, itt annyira „kötelező" egy-egy korsó hangulatfokozó itóka. A sport szerelmesei sem maradtak kedvenc szórakozásuk nélkül. Már kora délelőtt megkezdődött a tehiszverseny, egyéni és páros viadalokon mérték össze az építők ügyességüket, állóképességüket, technikai tudásukat. A sok szórakozást és vidámságot biztosító program mellett kicsit komolyabb színfoltja volt a szombat délelőttnek a sportcsarnokban rendezett ünnepség, ahol Major Gyula szervezési és Gyenes Kálmán felvételei személyzeti igazgató és Bárdos Ferenc ipari főmérnök vezetésével ünnepi munkásgyűlésre került sor. Az ünnepi beszédben többek között az ipari főmérnökség (az egykori házgyár) gondjairól, és a továbblépés lehetőségeiről hallhattak a résztvevők. Az eddigi rutinnal már nem lehet megoldani a mai féladatokat, új utakat, hatékonyabb megoldásokat kell keresnünk — hangsúlyozta a főmérnök. Ezután az üzemegység és vállalat központi dolgozói vehettek át kitüntetéseket, jutalmakat. Nagy sikere volt a Délép Napsugár Táncegyüttes ünnepi műsorának is. A felnőtt csoport Körök és vonzások című műsorával nyitotta meg az előadást, majd bihari, román és székely táncokat láthatott a közönség. A legnagyobb sikert a gyermekcsoport apróságai aratták kalocsai táncukkal. Az ebéd mellé a Szinkron zenekar muzsikált, majd a kubai dolgozók látványos műsorának tapsolhatott a közönség. Az ünneplést a délutáni zápor sem tudta megzavarni, a hangulat mit sem veszített forróságából. Csongrád megye több városában — Hódmezővásárhelyen, Makón, Mártélyon — is vidám juniálissal köszöntötték szombaton az építők ünnepét. Reformok tükrében (még inkább) együtt Szabadka—Szeged Mint arról már beszámoltunk, jugoszláv pártdelegáció tartózkodott a napokban a városban. Az efféle látogatások alkalmával szokásos ,.illendöség"-természetü érdeklődésen túl különleges helyzetek különleges konklúziói késztettek most bennünket arra, hogy beszélgetősre kérjük a szabadkai küldöttség vezetőjét, Bosko Kovacevicet, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Szabadka Községi Elnökségének elnökét. — Három nap tárgyalásai után most itt, a Tiszán dél felé hajózva, tehát mintegy jelképesen is az összekötő „elemek" irányaba tartva tehető föl a kérdés: hogyan, miként összegezheti a szegedi megbeszélések eredményeit? — Régi jó barátok között is előfordul, hogy új és meg újabb részleteket ismernek meg általuk egyébként tudottnak vélt dolgok sokaságáról. Ügy érzem, most szegedi tárgyalásaink idején kölcsönösen és különösképpen törekedtünk arra, hogy az előbbiek tükrében minden eddiginél jobban gondoljunk a jövőre is. A lehetőségekre éppúgy koncentrálva. mint az eddigi tapasztalatokra. A magasabb színvonalú, még gazdagabb együttműködés érdekében öt nagy területen terjesztettünk elö javaslatokat: a közös környezetvédelmi rendszerrel kapcsolatosan, tehát ökológiai téren; a turistaforgalom kimondottan radikális mérvű, egymás lehetőségeit kölcsönösen kiegészítő változtatásait illetően, elsősorban annak érdekében, hogy együtt állítsuk meg vidékeink „átmenöforgalmi" jellegét: a meglevők mellett úi. elsősorban a közös végtermékekre összpontosító gazdasági kapcsolatok fejlesztését, vegyes vállalatok, újabb kooperációk létrehozását: úi megoldásokat a kereskedelem és a szállítás területén: továbbá hasonlókat mind a tudományban, mind a tudományos gyakorlatban. Azt hiszem. a legfontosabb, mindkét oldalról megfogalmazott igény és cél az volt: maradandó, együttes munkálkodásunkat a iövendö nemzedékeinek is megőrző legyen mindaz, amit alkottunk és alkotni fogpnk. — Ha már a jövö igy. „emelkcdettebben" is szóba került, nem hallgatható cl valami, ami a legutóbbi. ió fél évvel ezelőtt lezajlott szabadkai beszélgetésünk óta legfontosabb közös eseményünkből következik: a magyarországi pártértekezlet utón alig egy héttel zajlott le a JKSZ országos értekezlete is. Az újvidéki tévé jóvoltából igyekeztem figyelemmel kísérni az önök tanácskozását. és mit ne mondjak: többször kísérteties élményben volt részem. Nemhogy egyes mondatok. de szinte szóról szóra azonos megfogalmazások hangzottak el időről időre. az egybeesés rendkívül feltűnő volt. Eles hangnem, a pártvezetés felelőssége a válság elmélyülésében, a politikai intézményrendszer megváltoztatása, pluralizmus, a kibontakozás esélyei, és m ig folytathatnánk. Mi a véleménye erről a kettősségről? — Közös kényszerítő feltételek szorításában élünk. Ezek csakis arra kötelezhetnek bennünket, hogy kizárólag reformokat lehet és kell folytatnunk. Sőt: ki is terjeszteni azokat gazdasági relációkban épDúgv mint a nálunk is égető fontosságúvá vált politikai intézménvrendszer-területeken. Ez cz egybeesés, úgy vélem a magyar—jugoszláv barátság és nagyfokú politikai együttműködés. ezen belül pedig Szeged és Szabadka testvérvárosi kapcsolataiban minden korábbinál erőteljesebben arra is kötelez bennünket. hogy a reformok tükrében legyünk még inkább együtt egyfajta közös erő. s az úi idők követelményeit, az úi helyzet adottságait messzemenően figyelempe véve gazdagítsuk, alakítsuk tovább a két város szerteágazó kapcsolatrendszerét. A két pártértekezleten elhangzottak számomra éppenséggel konkrét bizonyítékokként szolgálnak mindehhez. Domonkos László Kultusz vagy intézmény? Lidérces mivoltában is feledhetetlen az emlék: egy teljes féléven át William Shakespeare Macbethjét tanultuk az egyetemen. Elemzések keresztül-kasul, a boszorkányok és a főhős jellemfejlödése és a struktúra, és minden; hétről-hétre, két teljes óra szemináriumán. A dologból mai ésszel két jelentós következtetés mindenesetre levonható: hogy szóban forgó művet, a feledés nagy hatású fékjei dacára, a mai napig jóformán a zsigereimben hordozom. Továbbá: igencsak nem lehet akárki még a nagy alkotók között sem az, akinek egyetlen munkáját Bódis Klári egy álló szemeszteren át nyúzatja velünk. Tovább kellene hát gondolni Shakespeare Vilmos úr végleges(ebb)nek minősithetö helyét — a most jobb alkalom keresve sem kínálkozhatna erre, mint a tavaly alakult Magyar Shakespeare Szegedi Ipari Vásár Kiállítók a városból Már csak néhány hét, és július 22-én megnyílik az 1988-as Szegedi Ipari Vásár. A legtöbb kiállító már kiválasztotta a bemutatóra kerülő termékeit. Jó néhány vállalatnál, szövetkezetnél szurkolnak azért, hogy egy-egy üjdonságt valóban ott lehessen a standon, a hátralevő rövid idő alatt legalább a mintadarabok elkészüljenek, legyen új csomagolóanyag, netán megérkezzen a gyártási engedély. Most néhány szegedi kiállító vásári előrejelzéseiben tallózunk. A Szegedi Konzervgyár kiállítási területén a tömegtermékek mellett ott lesznek munkaigényes cikkeik is. Tavaly óta folyamatosan szállítanak tépőzáras ételkonzerveket exportra. Már a sikertermékeik kózé tartoznak a tubusos húskonzervek és ételízesítők. Ezekből már tízfélét szállítanak a boltokba. Most tervezik, hogy ezzel a termékcsaláddal külföldi piacokon is megjelennek. Remélik: a Marx téri bemutatón is találkoznak új vevőkkel. A Csongrád Megyei Gabonalörgalmi és Malomipari Vállalat természetesen itt is bemutatja az Unikorn termékcsalád teljes választékát. Ugyancsak a bemutatópolcokra kerülnek búza-, rozs- és durumlisztjeik. Többféle keverék takarmányukat is ajánlják. A Rheopan sütőipari adalékanyag. Hatására nagyobb térfogatúak, lazább bélzetüek lesznek a sütőipari termékek. Ez a termékskála szélesedett most. A Rheopan EM az 1 kilónál nagyobb kenyerek adalékanyaga lesz. A kéziszerszámgyárnak 5 gyáregysége és Szegeden leányvállalata van. Néhány olyan termék a kínálatukból, amely először szerepel ezen a bemutatón: a szüretelésnél, szőlőfürtök tisztításánál, virágok vágásánál használható újfajta metszőolló, különféle gyaluvasak, önzáró fogócsalád, láncos csőfogó, ötdarabos szigetelt fogócsalád és szerelt l'émfürészkeret. A Tabdi Tüzelés és Hőtechnikai Üzem szegedi egysége mini ioncserélő berendezéssel, asztali ioncserélővel és vízlágyító berendezéssel szerepel. Elsősorban a gabonatermesztő szakemberek érdeklődésére számithat az 5 éve alakult Agrotricia Gazdasági Társaság standja. A tárgyaióban valószínűleg majd a kővetkező növénynevek hangzanak el a leggyakrabban: csicseri borsó, szójabab, száraz bab, napraforgó, lóbab és természetesen durumbúza. A Szegedi Vízmüvek és Fürdők nyomás alatti szennyvízcsatornázási rendszert, szivattyút és speciális villamos csatlakozó automatikai ajánl a szakmai közönség figyelmébe. A Pannónia Szőrmekikészítő Konfekcionáló és Kereskedelmi Vállalat juh-, bárány-, nemes és félnemes szőrméket, valamint irhakesztyüket tesz a kirakatba. Ezek természetesen a legfrissebb divatirányzatnak megfelelően készülnek és felhasználják a legújabb szőrmefeldolgozási módszereket is. A Szegedi Ruhagyár legnagyobb részt a kereskedelmi forgalomban már kapható termékeit vonultatja fel. Öltönyeik többsége tőkés exportra készül. Női szabadidőruháik a szocialista országokban és belföldön találnak általában vevőre. Divatosak és praktikusak az iskolaköpenyeik. Belső nehézségei ellenére a Minőségi Cipőgyár is jelentkezett a vásárra. Modelljeikkel egészen bizonyosan sok hölgylátogató tetszését elnyerik majd. A krízist egyre inkább maga mögött tudó Délep 17 negyzetmeteres betongarazsát, PVC-ablakait, erkélyajtóit és szakipari falait mutatja be, és természetesen ezekre megrendeléseket is gyűjt majd a standján. B. I. Bizottságnak a hét végén Szegeden megrendezett, kétnapos vándorgyűlése, amelyet — mint arról lapunkban is hírt adtunk — a JATE bölcsészkarán persze, hogy az angol tanszék bábáskodásával rendeztek meg. Vándorgyűlés, előadások sorozata, publikációk: ám vajon mit tudunk kezdeni igazából ma, 1988-ban Vilmossal, a távoli Albion Stratford nevű városkájának fiával Magyarországon, Közép-Európában, a XX. század végén, (többnyire) nem éppen Erzsébet-kori viszonyok közepette? Fabinyi Tiborral, az angol tanszék oktatójával, a vándorgyűlés egyik szervezőjével Dávidházi Péternek Kultusz és intézmény cimü, az lHliO-ban Arany János elnökletével megalakult elsö társaságot követő, 1907-es második magyar Shakespeare-társaságról s«óló előadása előtt beszélgetünk: kikerülhetetlen a rövidesen kezdődő előadásra utalni, a kérdés maga magától kínálkozik: kultusz-e hát ma már Shakespeare, vagy pedig — bizottságban, másként — netán intézmény? Az a tény, hogy ma enynyire sokféle ember ennyiféleképpen foglalkozik a Shakespeare-i életművel, gimnazistáktól színházakig, amatőröktől egyetemi professzorokig, magában hordozza a lényegi konklúziót: Shakespeare nem kisajátítható. S mivel kultuszának nemcsak Nyugaton, de Magyarországon is igen jelentős hagyományai vannak, mindenképpen szükség volt a bizottsági keretekre, hogy ne elszigetelten, egymástól távol éljenek és dolgozzanak a Vilmos úr és műve iránt érdeklődők. A mai közvetlen aktualitásokat illetően pedig légyen szabad Fabinyi Tibor megállapítását különös nyomatékkal fölidézni: Shakespeare olyannyira kortársunk, például királydrámái annyira a XX. század problémáit tükrözik, hogy bizony kijelenthető — itt Közép-Európában mi még a nyugatnál sokkal jobban is képesek vagyunk érzékelni, mennyire élők és elevenek e müvek kérdéskörei. Shakespeare tehát mind a színház, mind az esszé műfajának nyelvén aktualizálható: és aktualizálandó — süt, megkockáztatható a kijelentés: a mai emberhez nemcsak közel lehet hozni, de az említett műfajok rendszeresen újjá is teremtik tulajdonképpen Vilmosunk gondolatvilágát. A magyar tudományosság 1945 óta hosszú éveken át elég izolált volt ezen a területen is, komoly ideológiai nyomás alatt állván — éppen ideje hát föloldani az elszigetel'tséget, és egy pluralista sokféleség nyitásának adni teret Shakespeare mai érvényesíthetőségével kapcsolatosan is. És egészen bizonyos, hogy mindehhez nem elegendő az utóbbi években örvendetesen megszaporodott kiadások sorozata sem. Arra a kérdésre, miként is helyezhető hát el Vilmos a mai müveit köztudatban, persze nehezen adható válasz. A Shakespeare-mitosz és -ellenmítosz, a kultusz külföldi és hazai építői és rombolói meglehetősen nagy hatásfokkal tevékenykednek. Tagadhatatlan azonban, hogy — egy kiemelkedő szellem halhatatlan bizonyítékaként — igenis egyetlen ember írta azt a bizonyos harminchét drámát, s ez a tény szükségszerűen, jócskán elnyomja a Shakespearekortársak életművének több fontos elemét is. Shakespeare — primus inter pares, vagy csak „teamleader"? Így szólt az egyik szegcdi előadás címe. Vagyis: Shakespeare elsö-é az egyenlők között, vagy csak egy „csapatvezető" a reneszánszkori angol drámairodalomban? Nos: jogosan illeti meg a „primus" címe, mondja a szakember is. Sőt, az sem biztos, hogy a többi: „pares", vagyis egyenlő — de semmiképpen sem hihető, hogy zsenialitása csupán valami romantikus kategória lenne. Deheroizálni pontosan ugyanúgy nem lehet, mint sokakat — akiket már megpróbáltak. D.L.