Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

78. évfolyam, 140. szám 1988. június 13., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Á pihenés első munkanapja N em csupán az utcán hever, olykor az ölünkbe is hullik a téma, különösen pedig akkor, ami­kor jó viszonyba keveredünk a vak véletlen­nel. Történt, hogy megismerkedhettem egy kisváros) gimnázium néhány tanárával, akik az esztendő — vagyis a tanév — utolsó munkanapján, becsukva a naplót és a szertár ajtaját az édes pihenésre gondol­hattak. Boldog emberek — sóhajtjuk ilyenkor, ke­serű irigységgel a hangunkban: kiveszik a gyereket a napköziből, szabadságra parancsolják a házastár­sat, és uszodába járnak, moziba, sói kertbe, ós ebéd után könyveket helyeznek a fotel mellé. Meg amit még gondolnánk. „A krumpliföld sok munkát kíván" — mondja a három matematika—fizika szakos tanár egyike. — „Egy holdam van, naponta járok ki töltögetni, kapál­ni, permetezni, mikor minek jött el az ideje." A má­sik családi vállalkozásba fogott: "kivettek a gazdaság napraforgóföldjén tíz holdat, kapálnak és idegenelnek naphosszat Azaz, a más magtól származó idegenekei csak júliusban, virágzáskor tudják majd leleplezni, így a nyár közepén mást se csinálnak, mint járják a földet, és nyesegetik az idegen növényeket. Volna hát idő pihenni — legalább addig —, de van egy kis vetemény, ezer négyzetméter mindössze, ott is elkel a munka, és ez saját birtok, nem az összekapaszko­dott családé. A harmadik szakmabeli pedagógus — hasonló­képp harmincas, mint az előző kettő — a közeli vad­gazdaság kiselejtezett kerítéseit bontja naphosszat, aztán a kigubancolt dróttal házal. Nem tehetek róla, de az a rongyos vénember jut eszembe, aki gyerek­koromban a külső területek bérházainak udvarán fölrikkantott a lakóknak: adratós!, azaz. itt a drótos, aki mindenféle apró vasakat, hulladékokat ad-vesz, és ha kell, guberál. Visszatérve a ..pihenésre" ítélt tanár urakhoz: a matematika—földrajz szakos, negyvenes szakember mindennel foglalkozik.. O elég korán megértette az idők szavát, s hamar kupenyebe fogta az idők szelét. Minden mozdulata, gondolata racionális, a cigarettát is úgy szívja, mint egy számitógép, bár számítástech­nikával egyáltalán nem foglalkozik, mert az töke­igényes. Így inkább szőlőt, kukoricát, krumplit, pap­rikát és hagymát termel, disznót hizlal, kolbásszal és szalámival üzletel. Még a tanév utolsó heteiben tör­tént, hogy hozzáértő emberek kimondták az áment az iskolaudvaron magasodó nyárfára — elfáradt, el­gyöngült az árnyat adó. Az erdőgazdaság munkásai csak a vágást vállalták, ám minél előbb el kellelt takarítani a „tetemet", mert másnap rendezték a bal­lagást. A fa törzse délután kettőkor találkozott a tápláló anyafölddel, s tanár urunk, már négykor el­adta a portékát az egész iskola megkönnyebbülésére. Az életre kell nevelni — szól tételesen ki nem mondott, ám naponta kifejtett alapelve. Igaz, hogy az óráit olykor nem tudja megtartani, de rendkívül sikeres tanár, akinek osztályaiban alkudni lehet a je­gyekért, s a licitálásban a gazdaság embert próbáló törvényei jobban érvényesülnek, mint a szocialista pedagógia elvont igei. Szóval pihenni kellene, mert eljött a vakáció várva várt pillanata. A tantestület kevés férfitagja közül már csak kettő hiányzik a fölsorolásból. Egyi­kőjük valóban pihen. Tavalyelőtt uborkával foglal-, kozott, tavaly a paprikaföldon hajtott, ám most — a harmincon még innen — úgy döntött, komolyan ve­szi a mellében érzett szorítást. Év közben heti negy­ven órát tanít, ha hivatalos szorzót használunk, a fölkészüléssel együtt ez heti nyolcvan óra munkát jelent. Nincs tehát hétvége, szabadidő, s a könyvek olvasatlan szaporodnak a polcokon ... A történelem—földrajz szakos fiatal tanerő ak­kor határozta el, hogy kitör a nyomorból, amikor vérrel és verítékkel megszerezte a harmadik szak­ból, filozófiából is a diplomát. Két éve ennek, azóta teljesen megváltozott. Korábban politikáról, kultúrá­ról, az élet folyásáról kellemesen lehetett vele társa­logni egy kávé mellett a szünetben, most viszont csakis a gazdálkodással törődik. Lám, mit tesz a tárgyiasult filozófia! Földimogyoróval kezdett, s amikor a velőrhag­ként árult termést csomagolta, megszületett benne a nagy üzlet ötlete: nemsokára pörkölt mogyorót árui sitott a honi állami vasutak legkülönfélébb járatain, bejárva így az országot, és a kimerültség poklait. Mikor szeptemberben tanítványai elé állt, úgy né­zett ki, mintha Auschwitzot szenvedte volna meg. Nem szólt senkihez semmit, csontos ujjaival lapozta az osztálykönyvet, rendezgette a diákat, s ha nagyon faggatták, annyit árult el, hogy hosszú időre biztosí­totta a totózásra szolgáló tőkét. F elesége meteorológus, így a családi jövő félté­sének hitelével szólt szájából a jóslat: rövid őszünk lesz, idén nem válik be a földimogyo­rói A rugalmas szerkezetváltás jegyében tanárunk fokhagymát vetett, de hagyott egy kis mogyorót is, hogy legalább annyi legyen, még ha hitvány is, amit pörkölve árulhat a vonatokon. Eljött hát a remegve várt vakáció. Irány a ter­mészet, a visszafogadó, kezes, szelíd föld, a gazdál­kodás férfias mámora, jöjjön hát a kapa, a kasza, hisz a nyár heves. Éljen soká a megbonthatatlan magyar értelmiségi lét! Dlusztus Imre Felsorolni is nehéz, hogy tavaly hányféle újdonsággal rukkolt elő a Szegedi Víz­müvek és Fürdők a Szikin. Üj szörftó, vendéglátóhelyek sokasága, naturista strand, s ki tudja még hányféle új­donság fogadta a vendégeket akkor. De vajon bírják-e az iramot az idén is? — Most csak folytatni tud­juk azt, amit tavaly elkezd­tünk! — mondja Tölgyesi Béla igazgató stílusszerúen kinn, a tó partján. — Azaz nagy csodára ne számítsunk az idén? — Valahogy így. Kevesebb a pénzünk is, a lehetőségünk is. Most az apró szeplöket szeretnénk leradírozni. — Hová kell a púder az idén. — Például arra figyelünk, hogy mindig szép, tiszta, rendezett legyen a strand te­rülete. Hogy a fü le legyen nyírva, hogy legyen .hideg üditő. Egyszóval a komfor­tot, a kényelmet, az elegan­ciát szeretnénk növelni. Már a strand bejáratúnál meglepetés fogadja a vendé­get. No nemcsak az, hogy maradt a tavalyi 17 és 20 forintos belépő, (bár ilyen áremelkedős világban ez sem kis dolog). Tíz forintért mar egy kö|leg tűzifát is kí­nálnak. Mire jó az „égetni­való"? — A bográcsfőző mellé kínáljuk. Ne kelljen a galy­lyak gyűjtögetésével is fog­lalkoznia a vendégnek. — Erről jut eszembe: ven­déglátás! Tavaly átvették a Szikin a vizművesek a ke­Alapvetően mindenkinek két életformája van: egy téli és egy nyári. A hideg napokat mintha csak azért szenvednénk végig, hogy azután nyáron ked­vünk szerint élhessünk. A napfény, a jó levegő, a mo2gás, a vidámság az igazi létformánk. Aki csak teheti, ilyenkor már úgy osztja be idejét, hogy a kö­telességszerű otthoni teendők után minél hamarabb kiérjen a strandra, a kiskertbe, a közeli erdőbe, me­zőre. De hová mehetünk pihenni, szórakozni, kirán­dulni? Akadnak, akik az Adriára esküsznek (s mi­lyen igazuk van!), akadnak, akik a Tiszára (és. nekik is igazuk van). Ahogy apad a pénztárcánk mostaná­ban, úgy keresünk egyre inkább olcsóbb, de mégis pihentető, szép programokat. S hogy nem hiába, arra mai összállitásunk a példa. Szegedtől néhány kilo­méterre található pihenő-, strandoló-, turistaközpon­tokat látványosságokat kerestünk fel. Többek között erről olvashatnak élménybeszámolókat mai lapunk­ban. reskedelmet, az idén meg továbbadták.. . — Igen, most a Pusztaker­rel szerződtünk. Így nekünk is, nekik is előnyösebb, és a vendég is jobban jár. Azért mi bennemaradtunk a buli­ban. Építettünk egy hűtő­házat, hogy mindig legyen hideg sör, üditő. Tavaly ugyanis sok gond volt ezzel. — Szeplöket emlegetett. Igencsak nehéz ide kijut­— Mi sem vagyunk meg­elégedve a tömegközlekedés­sel. Már arra is gondoltunk, hogy veszünk egy autóbuszt, és azzal hozzuk ki a stran­dotokat. Csak így éppen u vendégeinkkel tolnánk ki. A mi járatainkra nem lenne érvényes a bérlet, s fizethet­nének 14 forintot. Vegyük úgy, hogy már ki­jutottunk ... — Akkor mái- a kapuban találkozunk. A kemping be­járatához tettük át a szék­helyünket, itt akarunk egy információs központot kiala­kítani. — Mit kínálnak itt, és mennyiéit? — A négyszemélyes sátrat 322 forintért, a bungalókat 414-ért, u lakókocsit pedig 345-ért adjuk. Az igencsak olcsó szállás­ra bőven akad jelentkező. Tiz százalékkal nagyobb a forgalom, mint tavaly ilyen­kor. Igaz, szinte minden megtalálható itt. ami a ven­dégnek kell ahhoz, hogy ké­nyelmesen el tölthessen akár két hetet is. A Pajtában étellel-itallul várják a turis­tákat. Esténként pedig mozi­elöadással teszik változatossá a programot. — A gyerekeknek is igyekszünk színes programo­kat szervezni. Az általános iskolások, napközis táborára saját utazási irodánkban, az Anna Toursnál lehet jelent­kezni. — Mi( kínainak az apró­ságoknak? — Hétfőtől-péntekig ét­kezést, felügyeletet, sporto­lási, játék- és fürdési lehető­séget. — Ügy hallom, fizetnek a szülőknek, ha vigyáznak a gyerekekre? — Igen. Húsztagú csoport­esetén heti 1400 forintot adunk. Az idén továbbfejlesztet­ték a szörfklubot is. Nem­csak bérelni lehet a vizijar­gányt, de megőrzést, okta­tást'is vállalnak. Most büfét terveznek ide. — Azért még nem sikerült minden szeplőt eltüntetnünk. — Például? — Sokszor rosszak a vízi­biciklik, most saját javító­műhelyt alakítottunk ki. A távoli jövö egy új motel. Ehhez először termálvizet kell fakasztanunk. Szeret­nénk ide is építeni egy óri­áscsúszdát. Télen a szörftó jó lenne korcsolyapályának. De látogatott lenne egy szauna is. Az elképzelések­hez persze pénz is kellene. A fürdőzés azonban nem tarto­zik a jövedelmező vállalko­zások közé. Újdonságokról, ötletekről még sokat lehetne beszélni. De inkább nézzék meg fotó­riporterünk, Schmidt And­rea képeit, ö így látta a Szi­kit az elmúlt hét végén. Aki nem hiszi, járjon utana ... Rafai Gábor JF VILÁG PKÍÖJEIÁRJAL EGYESÜLJETEK! DEIMAGYARORSZAG Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint - szeplők nélkül 1A \ < i

Next

/
Oldalképek
Tartalom