Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

78. évfolyam, 140. szám 1988. június 13., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Á pihenés első munkanapja N

em csupán az utcán hever, olykor az ölünkbe is hullik a téma, különösen pedig akkor, amikor jó viszonyba keveredünk a vak véletlennel. Történt, hogy megismerkedhettem egy kisváros) gimnázium néhány tanárával, akik az esztendő — vagyis a tanév — utolsó munkanapján, becsukva a naplót és a szertár ajtaját az édes pihenésre gondolhattak. Boldog emberek — sóhajtjuk ilyenkor, keserű irigységgel a hangunkban: kiveszik a gyereket a napköziből, szabadságra parancsolják a házastársat, és uszodába járnak, moziba, sói kertbe, ós ebéd után könyveket helyeznek a fotel mellé. Meg amit még gondolnánk. „A krumpliföld sok munkát kíván" — mondja a három matematika—fizika szakos tanár egyike. — „Egy holdam van, naponta járok ki töltögetni, kapálni, permetezni, mikor minek jött el az ideje." A másik családi vállalkozásba fogott: "kivettek a gazdaság napraforgóföldjén tíz holdat, kapálnak és idegenelnek naphosszat Azaz, a más magtól származó idegenekei csak júliusban, virágzáskor tudják majd leleplezni, így a nyár közepén mást se csinálnak, mint járják a földet, és nyesegetik az idegen növényeket. Volna hát idő pihenni — legalább addig —, de van egy kis vetemény, ezer négyzetméter mindössze, ott is elkel a munka, és ez saját birtok, nem az összekapaszkodott családé. A harmadik szakmabeli pedagógus — hasonlóképp harmincas, mint az előző kettő — a közeli vadgazdaság kiselejtezett kerítéseit bontja naphosszat, aztán a kigubancolt dróttal házal. Nem tehetek róla, de az a rongyos vénember jut eszembe, aki gyerekkoromban a külső területek bérházainak udvarán fölrikkantott a lakóknak: adratós!, azaz. itt a drótos, aki mindenféle apró vasakat, hulladékokat ad-vesz, és ha kell, guberál. Visszatérve a ..pihenésre" ítélt tanár urakhoz: a matematika—földrajz szakos, negyvenes szakember mindennel foglalkozik.. O elég korán megértette az idők szavát, s hamar kupenyebe fogta az idők szelét. Minden mozdulata, gondolata racionális, a cigarettát is úgy szívja, mint egy számitógép, bár számítástechnikával egyáltalán nem foglalkozik, mert az tökeigényes. Így inkább szőlőt, kukoricát, krumplit, paprikát és hagymát termel, disznót hizlal, kolbásszal és szalámival üzletel. Még a tanév utolsó heteiben történt, hogy hozzáértő emberek kimondták az áment az iskolaudvaron magasodó nyárfára — elfáradt, elgyöngült az árnyat adó. Az erdőgazdaság munkásai csak a vágást vállalták, ám minél előbb el kellelt takarítani a „tetemet", mert másnap rendezték a ballagást. A fa törzse délután kettőkor találkozott a tápláló anyafölddel, s tanár urunk, már négykor eladta a portékát az egész iskola megkönnyebbülésére. Az életre kell nevelni — szól tételesen ki nem mondott, ám naponta kifejtett alapelve. Igaz, hogy az óráit olykor nem tudja megtartani, de rendkívül sikeres tanár, akinek osztályaiban alkudni lehet a jegyekért, s a licitálásban a gazdaság embert próbáló törvényei jobban érvényesülnek, mint a szocialista pedagógia elvont igei. Szóval pihenni kellene, mert eljött a vakáció várva várt pillanata. A tantestület kevés férfitagja közül már csak kettő hiányzik a fölsorolásból. Egyikőjük valóban pihen. Tavalyelőtt uborkával foglal-, kozott, tavaly a paprikaföldon hajtott, ám most — a harmincon még innen — úgy döntött, komolyan veszi a mellében érzett szorítást. Év közben heti negyven órát tanít, ha hivatalos szorzót használunk, a fölkészüléssel együtt ez heti nyolcvan óra munkát jelent. Nincs tehát hétvége, szabadidő, s a könyvek olvasatlan szaporodnak a polcokon ... A történelem—földrajz szakos fiatal tanerő akkor határozta el, hogy kitör a nyomorból, amikor vérrel és verítékkel megszerezte a harmadik szakból, filozófiából is a diplomát. Két éve ennek, azóta teljesen megváltozott. Korábban politikáról, kultúráról, az élet folyásáról kellemesen lehetett vele társalogni egy kávé mellett a szünetben, most viszont csakis a gazdálkodással törődik. Lám, mit tesz a tárgyiasult filozófia! Földimogyoróval kezdett, s amikor a velőrhagként árult termést csomagolta, megszületett benne a nagy üzlet ötlete: nemsokára pörkölt mogyorót árui sitott a honi állami vasutak legkülönfélébb járatain, bejárva így az országot, és a kimerültség poklait. Mikor szeptemberben tanítványai elé állt, úgy nézett ki, mintha Auschwitzot szenvedte volna meg. Nem szólt senkihez semmit, csontos ujjaival lapozta az osztálykönyvet, rendezgette a diákat, s ha nagyon faggatták, annyit árult el, hogy hosszú időre biztosította a totózásra szolgáló tőkét. F

elesége meteorológus, így a családi jövő féltésének hitelével szólt szájából a jóslat: rövid őszünk lesz, idén nem válik be a földimogyorói A rugalmas szerkezetváltás jegyében tanárunk fokhagymát vetett, de hagyott egy kis mogyorót is, hogy legalább annyi legyen, még ha hitvány is, amit pörkölve árulhat a vonatokon. Eljött hát a remegve várt vakáció. Irány a természet, a visszafogadó, kezes, szelíd föld, a gazdálkodás férfias mámora, jöjjön hát a kapa, a kasza, hisz a nyár heves. Éljen soká a megbonthatatlan magyar értelmiségi lét! Dlusztus Imre Felsorolni is nehéz, hogy tavaly hányféle újdonsággal rukkolt elő a Szegedi Vízmüvek és Fürdők a Szikin. Üj szörftó, vendéglátóhelyek sokasága, naturista strand, s ki tudja még hányféle újdonság fogadta a vendégeket akkor. De vajon bírják-e az iramot az idén is? — Most csak folytatni tudjuk azt, amit tavaly elkezdtünk! — mondja Tölgyesi Béla igazgató stílusszerúen kinn, a tó partján. — Azaz nagy csodára ne számítsunk az idén? — Valahogy így. Kevesebb a pénzünk is, a lehetőségünk is. Most az apró szeplöket szeretnénk leradírozni. — Hová kell a púder az idén. — Például arra figyelünk, hogy mindig szép, tiszta, rendezett legyen a strand területe. Hogy a fü le legyen nyírva, hogy legyen .hideg üditő. Egyszóval a komfortot, a kényelmet, az eleganciát szeretnénk növelni. Már a strand bejáratúnál meglepetés fogadja a vendéget. No nemcsak az, hogy maradt a tavalyi 17 és 20 forintos belépő, (bár ilyen áremelkedős világban ez sem kis dolog). Tíz forintért mar egy kö|leg tűzifát is kínálnak. Mire jó az „égetnivaló"? — A bográcsfőző mellé kínáljuk. Ne kelljen a galylyak gyűjtögetésével is foglalkoznia a vendégnek. — Erről jut eszembe: vendéglátás! Tavaly átvették a Szikin a vizművesek a keAlapvetően mindenkinek két életformája van: egy téli és egy nyári. A hideg napokat mintha csak azért szenvednénk végig, hogy azután nyáron kedvünk szerint élhessünk. A napfény, a jó levegő, a mo2gás, a vidámság az igazi létformánk. Aki csak teheti, ilyenkor már úgy osztja be idejét, hogy a kötelességszerű otthoni teendők után minél hamarabb kiérjen a strandra, a kiskertbe, a közeli erdőbe, mezőre. De hová mehetünk pihenni, szórakozni, kirándulni? Akadnak, akik az Adriára esküsznek (s milyen igazuk van!), akadnak, akik a Tiszára (és. nekik is igazuk van). Ahogy apad a pénztárcánk mostanában, úgy keresünk egyre inkább olcsóbb, de mégis pihentető, szép programokat. S hogy nem hiába, arra mai összállitásunk a példa. Szegedtől néhány kilométerre található pihenő-, strandoló-, turistaközpontokat látványosságokat kerestünk fel. Többek között erről olvashatnak élménybeszámolókat mai lapunkban. reskedelmet, az idén meg továbbadták.. . — Igen, most a Pusztakerrel szerződtünk. Így nekünk is, nekik is előnyösebb, és a vendég is jobban jár. Azért mi bennemaradtunk a buliban. Építettünk egy hűtőházat, hogy mindig legyen hideg sör, üditő. Tavaly ugyanis sok gond volt ezzel. — Szeplöket emlegetett. Igencsak nehéz ide kijut— Mi sem vagyunk megelégedve a tömegközlekedéssel. Már arra is gondoltunk, hogy veszünk egy autóbuszt, és azzal hozzuk ki a strandotokat. Csak így éppen u vendégeinkkel tolnánk ki. A mi járatainkra nem lenne érvényes a bérlet, s fizethetnének 14 forintot. Vegyük úgy, hogy már kijutottunk ... — Akkor mái- a kapuban találkozunk. A kemping bejáratához tettük át a székhelyünket, itt akarunk egy információs központot kialakítani. — Mit kínálnak itt, és mennyiéit? — A négyszemélyes sátrat 322 forintért, a bungalókat 414-ért, u lakókocsit pedig 345-ért adjuk. Az igencsak olcsó szállásra bőven akad jelentkező. Tiz százalékkal nagyobb a forgalom, mint tavaly ilyenkor. Igaz, szinte minden megtalálható itt. ami a vendégnek kell ahhoz, hogy kényelmesen el tölthessen akár két hetet is. A Pajtában étellel-itallul várják a turistákat. Esténként pedig mozielöadással teszik változatossá a programot. — A gyerekeknek is igyekszünk színes programokat szervezni. Az általános iskolások, napközis táborára saját utazási irodánkban, az Anna Toursnál lehet jelentkezni. — Mi( kínainak az apróságoknak? — Hétfőtől-péntekig étkezést, felügyeletet, sportolási, játék- és fürdési lehetőséget. — Ügy hallom, fizetnek a szülőknek, ha vigyáznak a gyerekekre? — Igen. Húsztagú csoportesetén heti 1400 forintot adunk. Az idén továbbfejlesztették a szörfklubot is. Nemcsak bérelni lehet a vizijargányt, de megőrzést, oktatást'is vállalnak. Most büfét terveznek ide. — Azért még nem sikerült minden szeplőt eltüntetnünk. — Például? — Sokszor rosszak a vízibiciklik, most saját javítóműhelyt alakítottunk ki. A távoli jövö egy új motel. Ehhez először termálvizet kell fakasztanunk. Szeretnénk ide is építeni egy óriáscsúszdát. Télen a szörftó jó lenne korcsolyapályának. De látogatott lenne egy szauna is. Az elképzelésekhez persze pénz is kellene. A fürdőzés azonban nem tartozik a jövedelmező vállalkozások közé. Újdonságokról, ötletekről még sokat lehetne beszélni. De inkább nézzék meg fotóriporterünk, Schmidt Andrea képeit, ö így látta a Szikit az elmúlt hét végén. Aki nem hiszi, járjon utana ... Rafai Gábor JF VILÁG PKÍÖJEIÁRJAL EGYESÜLJETEK! DEIMAGYARORSZAG Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint - szeplők nélkül 1A \ < i