Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

Szombat, 1988. június 11. magazin DM A jövő látképe SZELLEMI ÁRAMLATOK „Csángó magyarok vonulása, hátukon batyukkal, szénakazal illata, taknyukat kézfejükkel elmaszatoló gyerekek, leköpött zsidók, persze krematóriumok füstje, csendörtollak. darutollak, ávéhás tányérsapkák, lobogó zászlók, megtépett zászlók, konszolidációk verejtékes csendje, Kossuth Lajos a pesti utcán a zötyögő sárga villamos padján. Bihó István hosszú lódenkubátban. krumplis szatyorral a kezében egy Csoóri-versben. Ilyen az élet ívén megjelenő tumultus." Az idézet, életünk jelenetei, ez a kis létmozaikgyújemény: ennek az átkozott XX. századnak egyféle sűrített magyar foglalata. Az évszázadé, amelynek tizenkét esztendő múltán vége van. Valószínűleg nem csupán az idei ünnepi könyvhét, de közvetlen jelenünk legfontosabb címe ez: Leperegnek a nyolcvanas évek — A kilencvenes évek és Bihó hagyatéka. Sándor Iván. kinek könyvéből a fenti idézet is származik, ezt a címet viselő müvében a közvetlenül mögöttünk és a közvetlenül előttünk álló idők döntő fontosságú szellemtörténeti vizsgálatát végzi el. Ha rövidesen leperegnek a nyolcvanas évek — meglehet, a következő évtized, a kilencvenes évek időszaka Btlní István évtizede lesz? A századvég látképéből. korunk legjelentékenyebb politikai gondolkodói közül bizonyára a legnehezebb sorsúnak: ennek a törékeny alkatú, rendíthetetlen férfiúnak mindinkább fölénk magasodó alakja világlik elö. Nem hagyható ki. Mióta — óriási revelációként — 1986-ban a háromkötetes Bihó István-életműválogatás végre Magyarországon megjelent, már nem lehetett kétséges, hogy az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, a Zsidókérdés Magyarországon 1945 után. A magyar demokrácia válsága, a Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására és a többi nagy munka szerzője elfoglalóban van végre az öt megillető helyet a magyar szellemi élet XX. századi klasszikusai között. „Látnók" volt, vagy előfutár, vagy a most közelegni látszó jövőt megalapozó nagy elme volt? A szocializmuson belüli pluralizmus, az intézményrendszer változásai? A demokráció közép-európai nyomora és eshetőségei? Tessék csak föllapozni BibóU.. Sándor Iván könyvének, ennek a két politológiai esszét tartalmazó kötetnek kijár az 1988-as könyvhét legmarkánsabban jövőt alapozó szellemi áramlat — darabja" — kitüntetés. Mert a magyar jövő egyik KÖNYVHETI JELZESBEN alapvető támpont-kijelölését végzi el. Mert, miként írja. „beszél és hallgat az évtized." Beszél mondjuk Nyers RezsővéI is — a magyar reform atyjának Útkeresés — reformok című könyve révén. Ez a kötet jelzi a másik — mert már konkretizált — végpontot a jövő-föltérképezés könyvheti kínálatmunkájában. És szintúgy beszél a fenti két áramlattal szerves kölcsönhatásban, a most megjelent könyveknek egy bizonyos, tanulmányokkal és regényekkel egyaránt jellemezhető csoportja — plasztikusan jelezve e platform szellemi, eszmei fölépítmény rendszerét. Cseres Tibor Vízaknai csaták című kétkötéses regénye éppúgy idetartozik, mint a Tanulmányok Erdély történetéről című gyűjtemény, Taar Ferenc „Tokaj szőlővesszein " című szociográfiája vagy Galgóczi Erzsébet A törvény szövedéke és Domokos Pá! Péter-Csorna Gergely Moldvai csángó magyarok című csodaszép albuma. Úgy is fogalmazhatnánk: a teljesség igénye nélkül, vélük és általuk beszél az a szellemi áramlat, amit — hagyományosan? de kell-e vajon pontosabb? — népi-nemzeti szellemiségnek kell nevezni. Hogy mi lehet ilyen alapon közös a tokaji borvidék gyötrelmeit leíró szociográfiában és az Erdély legújabbkori történetének kilencven esztendejét felölelő Cseres-családregényben? Ugyanaz, ami a ma már klasszikus (7fl/gócz»-riportokban és a tényleg hátukon batyukkal, szénaillatban, a megsemmisítés elöl vonuló csángókat bemutató albumban: a megtartó közösségért való aggodalom, a magyar nemzettest egészének a szeretet, a féltés és az. azonosulás kötelmei szerint végzett vizsgálata. Az a szemlélet, amely mindenféle változatban azokért emel szót, akikhez tartozunk. Az a szellemi alapállás, amely A Hét múlt heti adásában Pozsgay Imre által megfogalmazott igazságból indul ki, vagyis hogy jelenünk minden mozzanata vonatkozása, összefüggése — a Kárpát-medencei történelemben gyökerezik. Ez az áramlat több mint félszáz éve folyamatosan a kiemelkedő művek sorozatával vert gyökeret hazánk kultúrájában — éppen ezért rendkívüli öröm, hogy az idei könyvhéten a jövő látképét mind erőteljesebben meghatározni látszik. Még akkor is, ha a jövő látképe — az élet ívén most eképpen megjelenő (könyv)tumultus — némelyeknek tán még mindig nem is tetszik... DOMONKOS LÁSZLÓ Sokaságtól nemzetig KÖLCSEY FERENC TANULMÁNYAI A borító nagyon ízléses, kimondottan korhű: a múlt század húszas éveit idézi, a kort. midőn borongó hazaszeretet és áradó, bár sokfele szentimentalizmus járja át a lelkeket. nagy. veretes ódák és gyönyörű himnuszok születnek, és az évtized közepén valószínűleg még maga a nagy Széchenyi sem tudja, hogy egy új történelmi periódus kezdetén tevékenykednek az új Magyarország bábái — kezdődik az első magyar reformkor. A hazai könyvkiadás hiányt pótló vállalkozásként számol be erről a különösen szép kiállítású kötetről előszavában a válogató-szerkesztő Kulin Ferenc. Az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag elérhetetlennek számítottak a Himnusz költőjének nagy történetfilozófiai tanulmányai, holott gyűjteményük, teljesen egyet kell érteni az előszó szerzőjével, „nemcsak a filologusoknak és a pedagógusoknak. de a középiskolás és az egyetemi diákoknak, söt az erkölcs, az esztétikum és a nemzeti létkérdések iránt érdeklődő minden magyar értelmiséginek" nélkülözhetetlen. „Ha cgvéb értékei nem lennének Kölcsey értekező prózájának (márpedig vannak!), csak a korszerű nemzeteszme" mondja Kulin, „akkor is indokolt volna, hogv újra cs újra hozzáférhetővé tegyük a magyar olvasóközönség számára." Nemzet és sokaság — mondja a könyvhéten megjelenő Kölcsey-tanulmánvkötct címe. A Paraninesisból mottókent kiemelt részlet mindent megmagyaráz: „nemzet és sokaság egymástól különböznek. Amaz együvé állott egész, ez több egyesek most ilyen, most olyan számban és alakban történt összecsoportozása. Amannak van álNEMZET Gutenberg csodálatos találmányának elterjedése óta minden korszak emberei számára mást cs mást jelentett, a könyv, de minden kor írni-olvasni tudó embereinek — sót közvetetten a többieknek is — mindig valami nagyon fontosat jelentett. Intellektuális gyönyörűséget, szellemi energiát, általános és sajátos gondolati felvértezettséget adott nekik elméleti dilemmáik, bonyolult élethelyzeteik megoldásához, sorsdöntő vállalkozásaik tudatos véghezviteléhez. A nyomtatott könyv történetének első évszázadaiban — a papiruszok cs a kódexek korához hasonlóan — még könnyű volt eligazodni a kevés számú könyv között, de már nem annyira magukban a könyvekben, hiszen ugyanannak a Bibliának a betűiből idéztek fel naeyonis ellentétes szellemet a katolikusok és a protestánsok, az igazhitűek és az eretnekek, illetve ugyanannak a Corpus lurisnak a törvényeit fordították hol erre hol arra az egymással perlekedő felek, sót nemegyszer rögzítettek a krónikák, a nyilván csak egyféleképpen megtörtént események nyomán, különféle képeket a nemzeti múltról. Hosszú időn át létrejött, több nemzedék és közösség legjobbjai által felhalmozott, egyetemes jelentőségű mindennapi és nem mindennapi tudást szintetizáltak a könyvnyomtatás hőskorában kiadott alapművek, ezért lehettek — mind racionálisan, mind ideológiailag, mind praktikus szempontból — egyszerre többértelműek, sokarcúak és különféle szerepűek. de bárhol és bárki által használva mindenkor döntő súlyúak. A költészet — a poiézisz — egyes darabjai csak később társulhattak e tekintetben az emberi-közösségi létezés alapkérdéseit univerzálisan átfogó opuszokhoz: a szépség aurája által is megnemesített szövegek csak bizonyos idő elteltével kapták meg azt az elismerést, hogy megörökítették őket a könyvek lapjain is; a bennük rögzített kalandokról és érzelemvilágokról csak később látták bc gyönyörűséget nyújtva is tanulságos voltukat. S további tartománnyal gazdagodott * Elhangzott a könyvhét Szegedi megnyitóján. Köszöntő - 1988 * a könyvek birodalma, amikor a világmindenség pontosan feltárt princípiumait is bennük rögzítették a tudós elmék. A könyvnyomtatás tematikai kiteljesedésével és széles korú földrajzi elterjedésével az egyik legdöntőbb lépesét tette meg a szellem a maga halhatatlanságának biztosítása és az ember emberibbé válása felé. Hatalom lett a tudás, és hatalom lett a tudást hordozó meg az életbölcsességet sugárzó könyv. Tekintélyt tehát már szerzett magának a könyv, külön ünnepe még nem volt. Ünnepelni attól kezdve lehetett, sót kellett is már egy kicsit, amikor méltán kivívott és egyre erősödött tekintélyét elkezdték beárnyékolni a feléje közeledő veszélyek. A létét fenyegető veszedelem nem a mindig is meglevő analfabétizmus. nem is a bizonyos könyvek idökénti elégetése volt. A társadalmilag válságba sodort kultúra cs annak rosszul értelmezett megújítási kísérletei hordozták az elsöpréssel. a perifériára szorítással járó veszedelmet. Mert kezdetben legalább annyira veszélynek, mint a kielégülés lehetőségének tűnt az. hogy a betű mellett megjelent a mozgókép, sőt idővel házhoz is szállították a tévé és videó formájában: mind nagyobb helyet kapott a könyveknek az értelemre és a belső szemléletre apelláló rendje mellett az újságok és a magazinok pillanatnyi érdekességekre és látványosságokra törekvő, csábítóan kellemes vagy sokkolóan izgalmas káprázató. És — ami mindennél aggasztóbb — gyorsan erősödött az a társadalomtörténeti tendencia, amelynek sodrában elvadult diktatúrák ismét üldözik és elégetik az értelmet, a humánumot sugárzó könyveket, s ennek az új barátságnak teljes kifejleteként a végső pusztulás határáig juthat el az emberiség, amikor bombabiztos bunkerekbe húzódva, életével együtt a legfontosabb könyveit is menteni próbálja. Tehát nem különleges núvészi fantazmagória csupán, hogy Truffot egyik filmjében úgy mentik meg a könyv ádáz ellenségei elől a könyveket, hogy szóról szóra megtanulják a legfontosabbakat; és Hamvas Bélánál nem pusztán hatásosnak szánt esszéírói fogás az, hogy olyan szempont alapján választja ki az emberiség kultúráját leginkább reprezentáló könyveket, melyik lehetne az a száz, amelyet háború esetén egy minden szempontból biztos ládába helyezve magunkkal vinnénk az óvóhelyre. A könyvek megmentésén töprengöket valójában a kultúra és a kultúráltember megmentésének lehetősége foglalkoztatta. így jutottak el a könyvekben rögzített kultúra központi jelentőségéhez. Elmélkedésük mozgatója a könyvkultúra megmentésének szükségessége. kozmoszának — a Gutenberg-galaxisnak — elválasztása az audio-vizuális kultúra másmilyen szellemi galaktikájától. és határozott leválasztása az szubkultúra káoszától; illetve az ember személyisége ama jobbik felének fölébresztésc és megerősítése, amelyik az elmélyültebb, általánosabb, világszerúbb, emberszabásúbb kultúrát teszi meg mind közösségi létezése orientáló alapjának, mind egyéni boldogulása bejárható mozgásterének. Hiszen csak a könyvkultúra teszi olyanná az embert, hogy valóban felkészülten kezdhet érdemleges dialógust a világgal, olyan tartós pártbeszédet, amelynek lefolyását ó irányítja, s amelyből végül ó kerül ki a legtöbbször győztesen és minden alkalommal gazdagabban. Azért lehetett mindig méltósága a könyvnek, és azért érdemel külön ünnepet is a könyv, mert mindig magára vállalta a humánum és a haladás szelíd, de hatékony szolgálatát, egyénközclbe tudott férkőzni. hogy önmagunkkal szemben igényessé, a közösségi gondok iránt érzékennyé és a világ számára nyitottá tegyen. Sokak számára úgy tűnhet, hogy napjainkban egyre távolabb kerül az embertől a könyv. A növekvő anyagi gondok és az értékrendmegbillenésének korában éppen a könyvre fordítható időt és pénzt lehet a legkönnyebben és a leginkább fájdalommentesen megtakarítani. Mintha a könyv civilizáltságunk luxusa, esetleg sznobériánk nem is éppen legmutatósabb dísze lenne, amit jól elnélkülözhetnek a szerényebb anyagi körülmények között élö. és elegánsabb kultúrcsccsebccsckkel cserélhetnek fel az anyagilag tehetősebbek. Sajnos, egyre kevesebben látják be. hogy alig van még más olyan értékhordozó, amelyet olyan kis anyagi ráfordítással lehet előállítani, cs olyan tömény értékkoncentrátumot foglal magában, mint éppen a könyv. Nem mérhető egzakt módon a jó könyvek kiadásával megvalósuló szelícmi beruházás közelebbi vagv távolabbi hatása, de az kétségtelen: a könyvből meríthető tudás, a könyv segítségével csiszolt ízlcs. a könyv által formálódott kulturált személyiség nélkül nem lesz olyan a jövónk. hogy értelmes élet lehetőséget tartogatja számunkra. A Gutenberg-galaxis nem öregedett el. nem köszöntött be a könyvolvasó ember alkonya, legfeljebb megrendült a könyv mindenhatóságába vetett egykori hit. nclkülözhctőnek állították be a könyvek által kínált szépséget, megtakaríthatónak vélhető az a szellemi erőfeszítés. amellyel a könvböl kibontható az oda sűrített tudás. A könyv ünnepe. néhány jeles napja ennek a veszélyére fegyelmeztetö alkalom. Mementója annak, hogy az emberiség soha nem nélkülözhette a könyvet, mióta feltalálta azt. Figyelmeztetés arra, hogy szerepét tekintve a könyv végső soron mindig az emberibbé válás előmozdítója volt. De nyilvánvalóvá tétele ez a néhány nap annak is, hogy gyarapodik és korunkhoz igazodik a könyvek köre és világa, s legalább ilyen alkalommal akar látahatóan is figyelmeztetni a maga nem egészen mindennapi voltára. Ugyanakkor viszont mindennapivá is akar válni, hiszen ilyenkor szinte utánunk jön. és társulni szeretne hozzánk, hogy az elet benne összefoglalt lényének a legjobb részét felkínálja, hogy értelmének legjavához megpróbálja hozzáigazítani az életünket. E gondolatok jegyében nyitom meg az 1988. évi könyvnapokat, és kívánom. mindenki találja meg azokat a könyveket, amelyekkel a legszívesebben térne haza. s amelyek társaságában majd a legnagyobb örömmel időzne. KAPOSI MÁRTON a Tiszatáj főszerkesztője ES SOKASAG KÖLCSEY FERENC VÁLOGATOTT TA NÜ LM ANYA I MÚZSÁK landó pályaköre... emennek kimért utai nincsenek." Az írások pedig, amelyeket Kulin Ferenc kollekciója tartalmaz: gyakorlatilag teljes „merítés" a gondolkodónak is klasszikus Kölcsey esztétikai és történetfilozófiai nagyságának bizonyítékaiból. Mert éppúgy olvasható itt a nevezetessé vált Csokonai és Berzsenyikritika, mint a nyugodtan alapműként aposztrofálható Nemzeti hagyományok és a Paraninesis, a Mohács, a Történetnyomozás, a Históriai vdzolatok a két magyar haza egyesülése s Magyarországnak a Részekhez való joga felett, továbbá a Kazinczy Ferenc és a Berzsenyi Dániel-emlékbeszéd szövege. Kölcsey vall komikumról és az iskoláról, a vallásról és a görög filozófiáról, és amint az ember ezeket az ódon veretű mondatokat olvasgatja, elképed: uramisten, milyen időszerű. amit legtöbbjük tartalmaz. S a felismerés olyan különleges zamatot ad Kölcsey sorainak, hogy az először kissé nehézkesnek túnó mondatfúzés éppenséggel sugárzó fénnyel ragyogó patinát kap — íme. a tettenérhetö hallhatatlanság. A Nemzeti hagyományok című tanulmányról Szerb Antal úgy vélekedik. hogy Kölcsey itt sorra veszi a magyar irodalom és kultúra addigi nagyjait, és hazánkban elsőként kimutatja, hogy mindet idegen mintaképek ihlették. A dologban az a legszebb, hogy a mai olvasat már ennél is többet fölismertet. „Úgy vélem, hogy a való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell megszerezni." Vélhetnénk, ezt is tudjuk már régóta; ám éppen mostanság, különféle idegen hatásokba már-már beleroppant kultúránk helyzetében félelmetes aktualitással kéne megszívlelni akár ezt az egyetlen mondatocskát is... Ha netán nehezebben is fölfedczhetóen, mégis a legidőszerűbb erkölcsfilozófiai kérdéseket tartalmazza a Nemzet és sokaság. Éppen a folyamathoz — hogy sokaságból ismét a szó teljes értelmében nemzetté válhassék a magyarság — nyújt tökéletes receptúra-sorozatot. A sokaságtól a nemzetig vivó úton pedig — a Kölcsey-féle elmék tanításainak alkalmazására van leginkább szükségünk. Talán az egész kötet legmegindítóbb írása a Mohács, a csata négyszázadik évfordulójára készült ta- j nulmány. Persze a históriai mementó csak ürügy. „Bizony a lélekkel tört nemzetek nem ragaszkodtak hiába hagyományaikhoz; nem hiában tisztelték a lefolyt századok történeteit... Mi köt most titeket, mint egész néptömeget együvé? Hol a szellem, mely kisebb-nagyobb mértékben minden keblen keresztül lángoljon? ...ti egyenként külön világgá teszitek magatokat; s parányi köreitekben elszigetelve keretigetek." Igen, akármilyen furcsa, ezek a sorok 1826. augusztus 29-én vettettek papírra. Csakhogy... Néhány év múltán mégis már javában dúlta a „nagy" reformkor. Szóval... (Múzsák, 1988.) _ D. L. V