Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

Pcntck, 1988. június 10. Idegenforgalmi vegyes vállalat Pannónia—Intourist Kft. néven megalakult az első magyar—szovjet idegenforgalmi vegyes vállalat. Somogyi Jenő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója és Igor Konovalov, az Intourist vezérigazgatója az erről szóló szerződést csütörtökön Budapesten, a Penta Szállóban írta alá. A vegyes vállalat alaptőkéjének 51 százalékát a Pannónia, 49 százalékát az Intourist adja. A cég székhelye Budapest, alaptevékenysége pedig a két ország turista forgalmának lebonyolítása. A tervek szerint az idén tízezer szovjet vendéget fogadnak a Pannónia szállodáiban. Tervezik, hogy harmadik országok turistái számára is kidolgoznak utazási ajánlatokat. Fajtabemutató Kiváló minőségű — kimagaslóan jó malom- és sütőipari értékű — búzával bővítette a hazai búzafajtaválasztékot a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete. Az MV 16. jelű fajta — mint a kutatóintézetben csütörtökön megtartott búzafajta-bemutatón elmondták — egyesíti magában a nagy termőképességet, ós a jó minőséget. Könyvhét '88 Kik vannak többen ? És az irónia állandóan jelenlevő1. pannon tájba illő. derűs dombjai, melyek közt időnként komor köszirt áll fel: a roncsoló élő szarkazmus. Mint frissen nyitott, új kőbánya; szegletes seb a lekerekített tájban. Jó, hogy jelen vannak ezek az írói eszközök; ha hiányoznának, nem lehetne kellően figyelni az olvasás során. Egyébként olvasmány legyen a talpán, amely engem meg tud nevettetni; leghumorosabb szerzőink műveit is képes vagyok hahotázás. sőt. a mosoly legcsekélyebb kísérlete nélkül átlapozni. Mikor azonban beszereztem az új Bertha Bulcsu-kötetet, már jó előre elkezdtem derülni, ami persze kívülről nem látszott. Naphosszat hordoztam az oldaltáskámban a Willendorfi Vénuszt, tudva: mikor este vagy másnap reggel hazakerülök, föltétlenül kellemes olvasmányélménybgp Igjj répzem. Bertha Bulcsunak "nagy előnye, hogy az ember előre tudja, mit várhat tőle: e kötet Jelenségek című fejezete az irodalmi és politikai hetilap, a kesudióügy pedig az elsődleges, valamint a másodlagos források nagy tömege által már régóta ismerős. Megelőlegzett derülésem a kötet olvasása közben fölerősödött, s az első feiezet legelső tárcájának végéhez érve jóízű nevetéssé fokozódott. Pedig Bertha Bulcsu nem harsány humorú szerző, de mondataiban mindig ott bujkál a kétértelműség. mely az olvasót alkalomadtán felüdíti. Igen. az ontológiailag igen indokolt kiábrándultság csak humorrá transzformálva viselhető el. A kötet címadó tárcanovellája, a Willendorfi Vénusz megíródhatott volna Bertha Bulcsu balatoni ember. Mondatai éppoly kemények, mint az éjjel hideg, nappal forró balatkőböl, a bazaltot koptató vizböl, s a vizet fölszippantó napsugárból álló balatoni táj, melynek összhatása azonban — lám! — mégis pasztell, s lebegő. Az ember csak olvassa, olvassa a zeneiséget általában nélkülöző, pontos mondatokat, s úgy találja, hogy a végeredmény, a texus egésze mégis kellemetes, magát olvastató. Mit sem sejtet az építőelemek keménységéből. úgy is, hogy hatására öngyilkosok tucatjai keletkezzenek, akár 1774-bén Németországban. Goethe Ifjú Wertherének megjelenése után. Erre azonban nincsen szükség, ezért Bertha így fejezi be ezt a tárcát: „Az ádámcsutkás izgatottan súg valamit Vénuszának, aztán elsiet. A nö pedig pihegve, elégedetten néz maga elé, és emészt. Megvalósítva a maga tökéletes Panniságát, vagyis Joliságát." A szellem akrobatái című fejezet tartalma író-, s általában művészportrék. Tisztességgel megírt, kegyelettel újraközölt szövegek például Kassákról, Szederkényiről, Illés Endréről, Mesterháziról. Nehéz mesterség ez, a portréban foglalt emberek majdnem kivétel nélkül meg szoktak sértődni, Ha a portré pozitív, akkor főleg, mert egy portré sohasem lehet eléggé pozitív. Ebből a szempontból is érdemes végigtanulmányozni e szövegeket: miként kerüli meg az író a lehetséges sértődési pontokat. Kellemes foglalatosság. A harmadik fejezet címe: Kesudió. Tartalmazza mindenekelőtt magát az azonos című írást, azután Zöldi László tanulmányát és Szegvári Katalin interjúját. A Kesudió 1976-ban keletkezett. Azok a gondok, amelyekre akkoriban senki sem figyelt föl. de amelyek várható elhatalmasodását Bertha tételesen fölsorolja — kivétel nélkül korunk és hazánk égető, akut problémái, csak úgy hemzseg tőlük a tömegtájékoztatás. Annak ideién, mikor kellett volna, bezzeg nem hemzsegett. Zöldi László egyébként tanulmányában fölhívja a figyelmet. hogy Bertha napi penzumként, a fizetéséért írta meg az annak idején vitákat szülő Kesudiót. s a társadalmi jelenségekről szóló egyéb írásait. Hát igen ... Az egyik ember hivatalból rámutat a széltében elburjánzott hibákra, és a kilábalás mód jára is választ igyekszik adni, mások pedig ugyancsak fizetésért igyekeznek őt ledorongolni. Az egyik ember hasznos munkát végez a fizetéséért, a másik pedig károsat. Sokféle embert megtúr egymás mellett egyazon szakma, egyazon hivatal. Kik vannak többen, a Bertha Bulcsúk vagy az ellendrukkerek?... Az ellendrukkereknek az a természetük, hogy mindig sokan vannak. Bertha Bulcsúból azonban csak egv van. (Magvető, 1988.) Farkas Csaba Á főreál meg a Baross (2.) Az 1921-ben Szegedre költözött tudományegyetemnek hamarosan szüksége lett a tanárjelöltek számára a tanítás módszertanát elméletben közvetítő és gyakorlatát bemutató „mintagimnáziumra". Már 1924-ben a Barossban gyakorolt Radó Tibor és Tóth Béla (1897— 1958). Ez utóbbi — volt Eötvös-kollégista — 1924/25ben az egyetemen Zolnai Béla kinevezéséig francia tanárként helyettesítette a nyugdíjazott Kari K. Lajost. József Attila is hallgatta, sőt közelebbi kapcsolatba is kerültek. és Tóth Béla a Napkelet 1925. július—augusztusi számában hozzáértéséről tanúskodó bírálatot írt József Attila Nem én kiáltok címmel előző karácsonykor Szegeden megjelent verseskötetéről. Nyesegette benne a pályakezdő költő modernkedő, aktivista vonásait, de elismerte tehetségét. Érdemes írásának a véleményét summázó befejezését idézni: „Az egész kötetben egy szociális érdeklődésű írónak első. sokat ígérő megnyilatkozását kell látnunk, kinek további írásai esetleg az alulról jöttek mélyebbre érző életszemléletének revelációit hozhatják, ha megmarad a magyar élet tápláló közelében. s nem hódol egy bizonytalan múvészíségú s még bizonytalanabb lelki összetételű reklámköltészet hóbortjának." Egyébként Tóth Béla ösztöndíjasként éveket töltött Párizsban, 1930-tól pedig Genfben, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalban dolgozott. Ott is hunyt el. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1932ben bízta meg a Barosst a gyakorló tanárjelöltek képzésével. Foglalkoztatásukat 1933-ban szabályozták. Eszerint a jelöltnek két hétig napi három órában szaktárgyaiból kellett hospitálnia, azaz órát látogatnia, utána három-négy hónapig tárgyainak tanítását a vezető tanárjától most már azonos osztályban hallgatnia, majd 4—6 hétre átvennie tőle a tanítást. Végül alkalmasságáról — tanárok és tanárjelöltek jelenlétében — próbatanításon kellett tanúságot tennie. A Barossban gyakorolt többek között SzökefalviNagy Béla Kossuth- és állami díjas akadémikus (1935/ 36). Lakner Károly kereskedelmi iskolai tanár. Vízy Albert gimnáziumi tanár. Radnóti Miklós barátja (1936/37). Baróti Dezső egyetemi tanár, Kálmán László színházÉlen a Vízaknai csaták I Könyvheti gyorsmérleg Pár nappal ezelőtt még hullámzott a tömeg a könyvtérré változtatott Dugonics tér pavilonjai körül, ünnephez méltón volt emelkedett a hangulat — mostanra pedig, máris a mérlegkészítés ideje érkezett el. Az idei ünnepi könyvhét befejeztével a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei boltcsoportjának forgalmát jelző adatok, nemcsak arról nyújtanak tanulságos összegezést, miféle jellemzőkkel is rendelkezik az 1988-as esztendő könyvünnepe — de egyúttal a jelenidejú hazai szellemi élet egyfajta térképét is elénk terítik. Mindenekelőtt: az illetékesek szerint kimondottan jónak mondható a könyvheti forgalom. A teljes összeg 5 millió 294 ezer forintra rúg, ebből a Csongrád megyei összforgalom 2 millió 662 ezer, a „Művelt Nép-forgalom" bázisát jelentő Szegeden 2 millió 206 ezer forint. A tavalyinál sajnos lényegesen kevesebb példányszámban jutottak el szűkebb hazánkba a könyvhét könyvei: igen sokatmondó hát a tény, hogy a forgalom mégis, ezzel együtt is meghaladta az elözö évit... Ha pedig vesszük, hogy a fokozatosan növekedő könyvárak milyén könyörtelenül terhelték meg a vásárló ezrek pénztárcáját, aligha túlzás jelezni: a (tovább)szegényedő könyvvásárlók, elsősorban az értelmiség tömegei, a hozzájuk „illő" szellemi éhségben — látszólagos ellentmondás ez csupán — a körülmények ellenére étvágyuk éppenhogy nem csökkent, hanem nőtt... (Vagy talán a körülmények szellemi vetületeként — éppen emiatt a nagyobb vásárlókedv?) Kúlön baj volt, hogy több kiadvány nem érkezett meg a városba a könyvhét nyitónapjára: így Sütő András A lőttlábú madár nyomában című köl?te, Hernádi Gyula Jancsó Miklós szerelmei című munkája vagy Somlyó György verseskötete. A fővárosból ez ügyben mindenesetre olyan tájékoztatás érkezett, hogy ezek a könyvek többedmagukkal — nem szállíttattak be az elosztást végrehajtó nagykerraktárakba... Ami a keresletet illeti, elég egyértelmű, ám éppen ezért különösen sokatmondó a lista. Cseres Tibor Vízaknai csaták című kétkötetes regénye számított az idei könyvhét első számú szenzációjának: az elárusítók szerint a boltokban még legalább 500 példányt simán el lehetett volna adni — ha van belőle ... Az impozáns, Erdély legújabbkori történelmének 90 esztendejét átfogó, az erdélyi magyarság és a románság népi karakterét különös gonddal és mélységgel bemutató család- és történelmi regény után Hernádi Gyula fent említett könyve következik — belőle egyébként egy-két héten belül állítólag a könyvhétre megjelent mennyiség háromszorosa várható utánnyomásban. (Enyhén szólva, fura dolog: ebből a könyvből bezzeg nem számított az utánnyomás anyagi és technikai extrakövetelménysokasága — több óriási sikerű könyvheti kiadvány nem is álmodhat hasonlóról. Vajh' mily rejtélyes kezek intézik mindezt ily sajátságosan ...) Szintén jelentős könyvheti sikernek számított Galgóczi Erzsébet A törvény szövedéke című riportkötete, Csíki László Titkos fegyverek című, az ötvenes évek nálunk még kevéssé ismert Romániáját bemutató regénye, Trifonov Eltűnés és Günter Grass A Patkánynő című műve, Görgey Artúr kétkötetes önéletírása, a debreceni Csokonai Kiadó Tanulmányok Erdély történetéről. című gyűjteménye, Szebeni András—Lukács László „Boldogok, akik házadban laknak..., című, a szerzetesrendekről szóló fotóalbuma, továbbá — immáron hagyományosan — a három féláras antológia, a Szép versek, a Rivalda és a Körkép 1988-as kötetei. D.L. történész és nyelvtanár. Pócza Jenő egyetemi tanár, fizikus, Bay Zoltánnak a radarkísérletekben munkatársa (1937/38); SzőkefalviNagy Zoltán főiskolai tanár, magfizikus, Undi Károly szekszárdi gimnáziumi igazgató (1938/39); Kónya Albert akadémikus, oktatásügyi miniszter. az Akadémia főtitkára, a Tudományos Minősítő Bizottság elnöke. Szádeczky-Kardoss Samu egyetemi tanár, klasszikus filológus (1939/40); Surányi János egyetemi tanár, matematikus, Rapcsák András egyetemi tanár, akadémikus, matematikus (1940/40); Berencz Ferenc egyetemi docens, fizikus, Huhn Péter egyetemi tanár, matematikus (1941/ 42); Guba Ferenc egyetemi tanár, biokémikus, Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum ny. főigazgató-helyettese, régész. Szász Károly, az Egyetemi Színjátszó Társaság Hamlet-előadásának címszereplője, a Magyar Rádió főrendezője. Tímár Lajos tudományos kutató, botanikus (1942/43); Lukács László szerzetes, történész. a József Attila TudoA Baross 1939-ben ..gyakorló jellegű", 1941-ben „gyakorlógimnázium" lett. Ez volt ekkor a régi mintagimnázium neve. 1930-tól igazgatójának. Firbás Oszkárnak el nem évülő érdeme, hogy csalhatatlan érzékkel tudta az ország minden tájáról összetoborozni a „vezetőtanárnak" alkalmas legkiválóbb pedagógusokat. Bár magam is régi iskolámban végeztem tanítási gyakorlatomat, csak a szakdolgozatoknak levéltári forrásokat is földolgozó adataiból tudtam meg, mennyit törődött a tanárképzés korszerűsítésével. 1942-ben az Eötvös Kollégium mintájára a tanárjelölteknek továbbképzést is nyújtó kollégium létesítését javasolta, összekapcsolta ezt az ún. Horthyösztöndíjasoknak, tehetséges fálusi gyerekeknek az elhelyezésével. Firbás terve szerint ezek is ott, kitűnő szellemi környezetben élhetnének. s a tanárielöltek külön is foglalkoznának velük. Még az iskola mellett a telket is kiszemelte e kollégium számára. Péter László mányegyetem díszdoktora (Következik: Neves tanárok, (1946/47). híres tanítványok.) Értékek - mérlegen Ismét az Auer-házról Lapunk május 28-i számában Iván Mónika építészmérnök a Belváros egyik „víz előtti" épülete érdekében emelt szót Pártfogókat keres az Auer-ház címmel. A Kölcsey utca 8-as számú épület mintegy százharminc éves használat után' beadta a kulcsot — életveszélyessé vált, a lakókat ki kellett költöztetni. Iván Mónika a ház építészeti és ipartörténeti értékeit (itt dolgoztak egy évszázadon át a híres szegedi fotográfusok: Letzter, Keglovich, Brenner és Auer) sorolva a felújítás mellett emelt szót, s ehhez az elképzeléshez keresett pártfogókat. Meg is kapta, hiszen a Szegedi Városszépítő Egyesület is a ház eredeti állapota mellett, felújítása érdekében voksolt. De — a demokratikus szabályoknak eleget téve —, hallgattassák meg a másik fél is. Annál is inkább, mert a városi főépítész, Kiss Lajos ad hoc-bizottság felállítására és véleményének megfogalmazására kérte föl a Magyar Építőművészek Szövetsége szegedi csoportját. Koczor György építész, a Belváros rekonstrukciójának felelős tervezője, valamint az ad hoc-bizottság tagjai a helyszíni szemlét követően, a fotódokumentációk tanulmányozása és a történelmi, kultúr- és ipartörténeti előzmények vizsgálatát követően elkészítették állásfoglalásukat. Az alkalmi bizottság tagjai voltak: Nóvák István, Bertalan Sándor, Tarnai István, Szögi László, Sipos György és Vermás Péter építészek. Koczor György: A szegedi Belváros rekonstrukciós tervének alapvető célja, hogy tisztázza a városmag építészeti értékeit várostörténeti, városképi, építészetés kultúrtörténeti szempontok figyelembevételével. Az értékes épületeket és együtteseket a városközpont mai igényeinek megfelelően szükséges hasznosítani, figyelembe véve azok eredeti vagy meghatározó funkcióit. Olyan feltárási és elemzömunka után vagyunk, melyre fölépítettük a rekonstrukció programját. Minden átgondolt és előremutató elképzelést igyekszünk beépíteni terveinkbe. Ez az épület viszont — véleményem szerint — négytengelyes rendszere, kis homlokzatmagassága miatt nem képes környezetében fölidézni Szeged árvíz előtti hangulatát. Jelenléte inkább városképi seb, miután a csatlakozó épületek léptéke, formarendje más világot képvisel. Az ÉMSZ alkalmi bizottságának állásfoglalásából: Az épületegyüttes megtartását építészeti, domináns város- és építéstörténeti, esztétikai értékei nem indokolják. A város túlnőtte az épületet, már inkább gondot jelentő foghíj, mint a városképet meghatározó érték. Az épület vályog és fa szerkezetű, a részletes statikai vizsgálat szerint életveszélyes, ezért kiürítését elrendelték. A déli, önálló udvari szárny — ahol egykor a fotográfusok műtermei helyezkedtek el — megtartása mérlegelendő, mint a rekonstrukció nyomán kialakuló új tömbbelsőt tagoló épület. Itt lehetne esetleg fotógaléria, fotótörténeti gyűjtemény, fényképészmúterem stb. A bizottság javasolja a keleti' félnyeregtetős szárny elbontása után a Kölcsey utca 10. számú ház teljes tűzfalának homlokzatosítását, növényekkel gazdagított teraszok hozzáépítését. Az utcai főépület elbontását — északi, utcai homlokzatának megtartásával, esetleg az új épületbe történő beillesztésével — javasolja a szakértői bizottság. A tagok megfogalmazták azta véleményüket, mely szerint a rekonstrukció anyagi lehetőségeit a cáfolhatatlan értékek megmentésére és értékteremtő új beruházások támogatására kell fordítani. Az ad hoc-bizottság eljuttatta állásfoglalását a városi tanács főépítészéhez. Döntés a jövő héten várható, melyről tájékoztatjuk olvasóinkat. T.L.