Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. június 9., csütörtök 219. Shakespeare Bizottság vándorgyűlése A Modern Filológiai Társaság szekciója, a Magyar Shakespeare Bizottság 1987 februárjában alakult azzal a céllal, hogy közös fórumot •teremtsen a Shakespearerel foglalkozó irodalomtörténészek és színházi szakemberek számára. A Shakespeare-kultusznak hazánkban nemes hagyományai vannak, a Kisfaludy Társaság keretében alakult meg az első Shakespeare (Bizottság 1860-ban Arany János elnökletével, a második Shakespeare-kultusznak hadig 1907-ben jött létre. Századunkban számos nemzeti Shakespeare-társaság szerveződött Kínától Dél-Afrikáig. . . A „harmadik" Shakespeare Bizottság havonként tart összejöveteleket Budapesten. Idén tavasszal vendégei között köszönthette a lengyel származású hires esszéistát, Jan Kottot. A havi összejövetelek mellett a bizottság évenkénti vándorgyűléseket is szervez. A második vándorgyűlés színhelye a tavalyihoz hasonlóan ismét Szeged, várhatóan ötven résztvevővel. A kétnapos konferenciát a Bölcsészettudományi Kar angol tanszékén rendezik meg június 10—11-én. Pénteken és szombaton, mintegy 20 előadás hangzik el irodalomtörténészek, rendezők, egyetemi hallgatók részéről. Megvitatják Bodolay Géza Hamlet-rendezését is — videovetítés alapján. Várják szegedi középiskolai tanárok és hallgatók részvételét. A konferencia anyagának nagy részét az Üj Magyar Shakespeare Tár című kiadvány második kötetében teszik közzé. Bartók Bélalemezek Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából két lemezt jelentet meg a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. 'Az elsőn maga Bartók játszik részleteket a Mikrokozmoszból. A felvételek 1937-ben Londonban, illetve 1940-ben New Yorkban készültek, a Columbia lemeztársaság stúdióiban. E felvételek megjelentek már magyar hanglemezen is, a Hungaroton 1981-es, nyolc lemezből álló, Bartók zongorázik című sorozatában. „Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásai" a címe a másik lemeznek. Ezen részletek hallhatók Bartók Béla—Kodály Zoltán: Húsz magyar népdal Bartók: Húsz magyar népdal és Kodály Magyar népzene című sorozataiból. A lemezen Csabay László énekel és Kozma Tibor zongorázik. A felvételt Bartók Péter készítette, s az általa alapított Bartók Records cégnél jelentette meg 1952-ben. Tudományos kollokvium A magyar irodalom határai címmel tudományos kollokviumot tartottak szerdán az Országos Széchényi Könyvtárban. Az alig 3 évvel ezelőtt alakult Magyarságkutató Csoport az MTA Irodalomtudományi Intézetével együtt rendezett ülésén irodalomtudósok, tanárok, történészek, kritikusok vettek részt, Előadások hangzottak el a csehszlovákiai, kárpát-ukrajnai, a romániai, a jugoszláviai, valamint a nyugateurópai és a tengerentúli magyar irodalom jellegéről, önállóságáról, kialakulásának történelmi, társadalmi viszonyairól. A szakemberek kifejtették véleményüket a magyarországi és a határainkon túli magyar irodalom kötődéséről, az egyetemes magyar irodalom fogalmáról, arról, hogy meddig terjednek ki a magyar irodalom határai. Olasz lap Szegedről „Magyarország dühös fiataljai között" címmel terjedelmes cikket szentel az Olasz Kommunista Párt napilapja, az Unita annak a költészeti fesztiválnak, amely ez év április 12. és 14. között Szegeden, majd az ezt követő két napban Budapesten zajlott. A Poltiphonix 12 alternatív költészeti eseménysorozatról, amelyről a Délmagyarország is tudósított, Stefano Casi ír, aki itt. Szegeden végig sremés fülUtnúja volt a nem éppen szokványos eseményeknek. Kiemeli a József Attila Tudományegyetem > Szabadidőközpontja által gondozott rendezvény úttörő jellegét, azt, hogy ez volt az első alkalom, hogy a Polynhonix nem nyugat-európai városban — hanem éppen a mienkben — tartotta éves szemléjét. . A cikkíró benyomásait átfogó képbe rendezi, s ehhez Diplomás örömlány Színes, szinkronizált angol film. Paul Thcroux regénye nyomán írta: Bob Swain cs EdWard Behr. Fényképezte: Petei Hannan. Zene: Richárd Harvey. Rendezte: Bob Swain. Főbb szereplök: Sigourncy Weaver, Michael Caine, Patrick Kavaugh, Keith Buchley. Lám-lám, nincsenek hiábavaló percek ebben az életben. Nincs igaza azoknak, akik időpocsékolásnak tartják, ha az ember lektúrt, vagy uram bocsá' krimit olvas. Teleregényt néz — vagy éppen a szóban forgó filmre adja a fejét. Mindig és mindenkitől tudvalevően tanulni lehet, KözépEurópában, pedig hol a hagyományos nyavalygó értelmiség önhite szerint középponti szerepet játszik, pláne. Régiónk fenti rétege a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye szerint a tökéletes balek meg a félig már agyonnyomott pária között imbolyog: eme összefüggésekben különösen tanulságos lehet Bob Swain filmje. (Már a címe önmagáért beszél, nem?) Azt mondják, sok rendes nő félig-meddig önkéntelenül is kacérkodik a gondolattal: mi lenne, ha... A prostituált, lélektani alapokon miért ne lenne hihető, tudatalatti irigykedés, általában ama bizonyos tiltottgyümölcs-piszchózis titokzatos tárgya is — és ugyan miért ne akadna hölgy, aki (proletár nyugati kutatóintézeti fizetéssel) meg is teszi a dolgot, azaz lép a nagy üzlet felé...? Szóban forgó hősnő, bizonyos doktor Slaughter szexisnek ugyan csak meglehetős jóindulattal nevezhető, mindazonáltal egy zavaros, a vége felé enyhén krimibe forduló melodrámával reprezentálja a diplomával rendelkező örömlányokat. És hát... a fene tudja. Ha valaki diplomával lön a Jázmin elnevezésű, minden bizonnyal kedves közvetítő iroda munkatársnője, elvárható volna, hogy világossá váljék: heti 150, tehát havi 600 font kereset miért és mennyire számít akkora nyomorúságnak Albion földjén, hogy még egy ennyire erőteljes állú, hogy úgy mondjam, már kebelben sem túlzottan nőies és egyébként is jobb sorsra érdemes tudományos dolgozó nő is... Persze, ö nem léphet be a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetébe. Hogy a közalkalmazottakéról már ne is beszéljünk. Domonkos László a programsorozat művészeti producerét, Szkárosi Endrét (aki egyébként a JATE Olasz Tanszékének adjunktusa) hívja segítségül. Beszélgetésükben egyrészt a külföldi, másrészt a hazai művészek produkcióit elemezve fogalmazzák meg az alternatívnak nevezett költészet és művészet jellegzetességeit. kirajzolódó változatait. Jó érzékkel figyel fel az újságíró arra a történelmi súlyra is, amelyet — robbanékony energiákkal és sajátos esztétikai formákban — a szokatlannak tűnő. avantgárd produkciók magukban hordanak. Idézik a Polyphonix alapítójának. Jean-Jacques Lehelnek a megnyitón elhangzott szavait is; amelyek többek között „a nacionalizmus, a raszszizmus. a nukleáris őrület valamint a művészet elindusztrializálása és elbürokratizálása" elleni küzdelemre szólítanak, és így végződnek: „Csoda ez a fesztivál itt. Magyarországon, Szegeden és Budapesten, mint ahogy csoda lenne egy ilyen kezdeményezés minden városban és minden időbm." Á főreál meg a Baross(1.) Szegednek két középiskolája is volt, amely joggal ülhette volna már meg jubileumait, ha szektás és érzéketlet bürokraták az ötvenes évek elején nem ítélik őket halálra. A kegyes oskola, a piaristák vezette városi gimnázium, amely 1922-től Dugonics András nevét viselte, egy évvel még előbb kezdte nevelőmunkáját, mint a vásárhelyi református gimnázium, a nevét máig is büszkén viselő Bethlen; a szegedi mintagimnázium, az egykori főreáliskola, az 1950ben megszüntetett Baross Gábor Gyakorlógimnázium pedig rég túl a centenáriumán, e napokban már 137. tanévét zárhatna. Az iskolának értékes, ritkaságokat is tartalmazó könyvtára volt (Juhász Gyula 1918—19-ben onnan kölcsönzött; a kölcsönző lapot megőrizta a Somogyi-könyvtár Kilényigyűjteménye); Czógler Kálmán szenvedélyes hivatásszeretetéből páratlan természetrajzi szertára; a fizikai szertár pedig őrizte még Homor István röntgenképeit is ... Mindez ebek harmincadjára került, amikor az iskolát meggondolatlanul megszüntették. De hogy mennyire oktalan és elhamarkodott volt a nagy történelmi múltú gimnázium fölszámolása, megmutatta, hogy néhány év múlva új gyakorlót kellett nyitni, a Ságvári Endre Gimnáziumot. Kerek évfordulója nincs tehát az iskolának, de időszerűvé teszi fölidézését a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógiai tanszékén most elkészült hat szakdolgozat, amely e gazdag hagyományú iskola történetét különböző nézőpontból veszi szemügyre. Ezeket a szakdolgozati témákat Gácser József, a főiskola pedagógiai tanszékének tanára annak az egyetemtörténeti kutatásnak részeként adta ki tanítványainak, amely Ágoston György professzornak, a József Attila Tudományegyetem tanszéki csoportvezetőjének irányításával folyik, s az egyetemnek, a hozzátartozó intézményeknek, ezek elődeinek múltját tárja föl. Czibolya Kálmán az iskola általános történetét dolgozta föl 1928. és 1945 között. Csókási Zoltánná a gyakorlóiskola létrejöttét, Katona Imréné a tanárjelöltek gyakorlati és elméleti Szomorúság, söt keserűség tölt el, valahányszor nagy múltú gimnáziumok jubileumáról olvasok. A Vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium 1722-töl számítja történetét, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorlóiskolája idén április végén az egykori mintagimnázium történetet földolgozó kiadvánnyal és kétnapos tudományos ülésszakon ünnepelte századik évfordulóját. képzését vázolta föl; Gulyásné Szabó Klára a tanárok névjegyzékét, Pálinkásné Kordás Ágnes a híressé vált tanítványok arcképcsarnokát állította össze, Ráczné Kürtösi Mariann pedig az iskola sportkörének, cserkészcsapatának, önképzőkörének és kulturális tevékenységének történetét foglalta össze. Az iskola gyökerei a szabadságharc előtti évbe nyúlnak vissza. 1847 őszén kezdte meg működését a Nemzeti iskola; ez azonban az önkényuralomban már a neve miatt sem maradhatott fönn. így — két év megszakítás után — 1851 őszén városi alreáltanodaként kezdte újra munkáját. Ennek első osztályát tartotta bölcsőjének a későbbi Baross gimnázium. Ennek lett volna századik évfordulója 1951-ben, ha egy évvel előbbi!) bűnös érzéketlenséggel el nem törlik. 1851-től megszakítatlanul nevelte évről évre a szegedi és a dél-magyarországi ifjúság nemzedékeit, majdnem egy évszázadon át. Eleinte a kegyes oskolában kapott helyet, 1860-tól pedig a Palánk eltűnt Szegfű utcájában, Kolb Ádám magánházát bérelték ki céljára. A város az 1870. január 11-én Szegeden időző Eötvös József vallásés közoktatásügyi miniszterrel megállapodott, hogy az ősztől állami föreáltanodaként működő (az eddigi négy helyett hatosztályos) iskolának modern épületet emel. A főreáltanoda 22 tanára, és 569 tanulója 1873. október 6-án költözhetett a Skalniczky Antal tervei szerint Arleth Ferenc irányításával megépült Dugonics téri „palotába", a mai központi egyetem épületébe. 1875-től főreáliskola lett: nyolc osztállyal, s a végén érettségi bizonyítványt nyújtó joggal. 1876. júniusában, húszan tettek először érettségi vizsgát. A Vízkor (1879) a főreáliskola a menekültek egyik menedékhelye lett: több mint kétezer hajléktalant helyeztek el benne. Az épületnek az újjáépítés éveiben (1879—1883) a királyi biztosság hivatalai számára, 1882. nyarától pedig a Somogyi Károly esztergomi kanonok adományából létesült városi könyvtár — a mai Somogyikönyvtár — számára is otthont kellett adnia. 1883. október 16-án az épület földszintjén nyílt meg a könyvtár. A mellete levő Kereszt utcát és a Nádor utca torkolatától Mészáros utcának nevezett utcát a hálás város már előbb az alapítóról Somogyi utcának nevezte el. Érdekes történelmi fordulat volt, amikor 1984-ben — csaknem száz év után — a Somogyi-könyvtár visszaköltözött az alapítóról elnevezett utcába, a Dóm tér sarkán emelt űj palotájába, a megnyitásakor kapott helyétől alig kétszáz méterre. A város 1893-ban elhatározta, hogy az 1891-ben létesült királyi ítélőtáblának adja a Dugonics téri épületet, a főreáliskolának pedig újat épít. Egy év alatt Meixner Károly és Ney Béla tervei szerint, és irányításával a Deák Ferenc és a Horváth Mihály utca sarkán föl is épült az új főreáliskola. Néhány hét késedelemmel, 1894. szeptember 24-én már itt kezdődött a tanév. Ma ez az épület a Vedres István Építőipari Szakközépiskolának ad otthont. A legtöbb középiskola 1922-ben választott magának nevet. A főreáliskola a vasminiszternek, a korszerű vasüti közlekedés és a kereskedelmet ösztönző viteldíjrendszer megteremtőjének Baross Gábornak a nevét vette föl. Az iskolatípus további változásainak megfelelően a Baross Gábor főreáliskola 1934-ben reálgimnáziummá, 1935-től gimnáziummá alakult. E sorok írója ennek az első gimnáziumi osztálynak volt — egy életre hálás — diákja. Péter László Következik: „Mintagimnázium" Bizony,"az én „könyvtáram" nagy túlzással nevezhető így, azért is az idézőjel. Sok fontos ás sok jó könyv hiányzik — nem annyira a polcokról (vegyük tekintetbe egy panellakás méreteit). inkább csak nekem. Magánügy? Meglehet. Amiért kiteregetem: tegnap reggel a szegedi rádióban hallgattam a friss tapasztalatokat a könyvhétről. Nagy Károly, a Müveit Nép boltcsoportjának vezetője (ez a hálózat a legkiterjedtebb e déli végeken) és Sisák Gizella, a Kárász utcai Móra bolt vezetője a sikerkönyveket sorolta; hegyeztem a fülem: pont ezek a kötetek kaptak hiányjelet idei, gondosan elkészített könyvheti listámon. Akár az elégedettség is elönthetne: jól akartam választani, naná. ha anynyi más ember is úgy ítélte, ezeket a könyveket meg kell venni — hiába a pénztárca hó eleji, ijesztően rohamos csappanása. Igen ám, csakhogy a hiányjelek a könyvhét legelső napján kerültek az én — ezúttal szokatlanul hosszúra sikeredett — listámra, mikor is éppen a Móra könyvesboltban tettem pipát e lista többi könyvéhez, amiket az előzékeny eladók a felajzottan vásárló tömegben is segítettek megtalálni, mikor is „még nem jött Pipa meg "-sajnálkozásukra izgalommentes hiányjelek kerültek ama másikak után. majd megjönnek, gondoltam, s majd csak kifizetem azokat is valamiből. néztem a kosárba gyűlt könyvhalomri. s amíg soron kívül tmert ebben a szegedi boltban, ki tudja, a vállalat gáláns gesztusaként, avagy valamelyik érdekvédelmi szervünk harcának eredményeként az újságírók 10 százalékos kedvezményt élveznek, s erről én csak az idén értesültem, és örömömben mindjárt 240 forint lett a kedvezményem. egy jobb könyv ara, gondoltam eufóriában), szóval amíg soron kívül kétszer is átszámolták, és biztossá vált, hogv kétezer valamennyit kell fizetnem, és volt időm nekem is kalkulálni, hogy talán elég lesz ősszel megvennem a gyerek melegítőiét, ha már ennyi a jó könyv, egyszóval addig eszembe sem jutott hogy több pénzügyi manőverre ezen a könyvhéten már nem lesz szükségem. Merthogy a hét folyamán már nem volt időm elmenni a boltba, érdeklődni a hiányjelek után. tegnapelőtt viszont megtettem, s az udvarias, bár már agyonfáradt eladók „már nincs" sajnálkozására a hiányjeleket nem válthatták föl a pipák. Mégis pipás lennék? — tettem föl a kérdést magamnak tegnap reggel, hallván a rádióban, hogv Nagy Károly szinte szó szerint ugyanazt mondja rádiós kollégám kérdésére, miként jó néhány évvel ezelőtt az enyémre, mikor is a terjesztés titkait firtatva azt tudakoltam, tényleg helyénvaló dolog-e, hogy mindenhova juttatni kell mindenféle könyvből, mert hogy jól ideologizálható, az Dizios. esélyegyenlőséget, demokráciát lehet emlegetni, és a legkisebb falu vegyesboltjától a nagyüzem könyvterjesztőjéig mindenkinek kell osztani mindenből, Szeged értelmisége meg várja ki nyugodtan, amíg — az aktuális rohamok után — a bolthálózat minden zugából begyűjtik Szegedre az ott eladhatatlan. Szegeden meg igen-igen keresett köteteket, lesse ki, mikor realizálódik a begyűjtési folyamat, melyik szegedi boltokban lesz az újrat-erítés — aztán pipálhat. Akkor azt mondtam Nagy Károlynak: mégsincs ez így jól. Már-már rábólmtott. de félúton abbahagyta. ebből tudtam, ő nem sokat tehet ez ügyben, az elosztás rendjét valahol fönt. valakik. valamikor megállapították, és lehet bár Szeged egyetemi város. szellemi központ, és a többi, ami jelzőkre amúgy oly büszkék vagyunk, az értelmiség olvasmányai akkor is a vegyesbaltokban fognak porosodni, esetleg kisvárosi könyvárudákban, vagy Pesten, a peremkerületi ABC-kben. Persze az is lehet, én vagyok az ügyetlen. Tény. hogy évenkénti hiányjeleim még soha, egyetlen évben sem változtak pipákra. és az én „könyvtáramból" bizony a munkámhoz legszükségesebb kötetek is hiányoznak. Pedig a melegítőn kívül az évzáróra — jutalomként titkon — tervezett új cipőről is lemondtam, helyette könyvet kap a gyerek, megint. és azt is eldöntöttem, hogy az én mindkét tavalyelőtti nyári ruhám igenis divatos még coben a szezonban. Hát így néz ki. kérem, egy kedvezményezett könyvvásárló, pipák nélkül — pipával. Viszont a könyvterjesztés — az demokratikus. S. E.