Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. június 9., csütörtök Korszerűsített csempegyár Sikeres próbagyártás után megkezdődött a termelés a zalaegerszegi székhelyű Zalakerámia korszerűsített tófej i burkolólap-gyáregységében. Az olasz szakemberek közreműködésével végrehajtott több mint 170 millió forintos rekonstrukcióval lehetővé vált a hagyományos kétszeri égetésről az egyszeri, úgynevezett gyorségetésre történő átállás. A modern, számítógép-vezérlésű eljárással napi 2 ezer lapot készítenek. A képen: Lukács Sándor a kemencét irányító számítógépet programozza. Hamar munka ritkán jó... „Ez igen, ez dekoratív! Ez meg mintha már túldíszített volna! S a másik? Az az egyszerű, sima fehér falú?" Séta vagy rohanás közben is meg-megállunk egy-egy épülőfélben levő, vagy frissen elkészült lakóház előtt. Megnézzük, latolgatjuk, ki lehet az építtetője, a kőművese, az ácsa. S vajon ki a tervezője? Tényleg, kik terveznek magán- és társasházat, kacsalábon forgót és egyszerű kivitelűt, milliókat érőt, vagy „olcsóbb" átalakítást, felújítást? A jelenleg érvényes szabályozás szerint öt kategóriába soroltatnak, akik felkerülnek a magántervezők névjegyzékébe. Az „elit", a vezető tervezői jogosítvánnyal rendelkezők, a •benyújtott, elbírált építészeti tervek 11 százalékát szignálták kézjegyükkel az elmúlt két évben Szegeden, a mérnökök a 32 százalékát, az" üzemmérnökök a 20 százalékát. A legnépesebb a kéí' technikusi kategória mezőnye: az általuk készített tervek 35-36 százalékos arányából 8-9 százalék az egyedi terv, a többi: típusterv adaptálása az adott telekre, illetve valamilyen gazdasági funkciójú épület terve. Az arányok beszédesek: hallottam olyan véleményt, miszerint magára valamit is adó tervező nem szívesen lesz partnere. a magánépíttetönek, hiszen a ráfordított idő, a menet közbeni tervezői művezetés, a megrendelő óhajának sokszor ellentmondó szakmai vitafolyam nagysága nem áll arányban a jelenlegi tervezői díjakkal. Olyan vélekedés is van, hogy „nem kell sokat lacafacázni az építtetővel, az ő pénze, ö bánja, ha használhatatlan desz a fürdőszobája, vagy nem szellőzik a kamrája, bútorozhatatlan a szobája .. ." Azért a dolog nem ilyen „kétsarkú", hiszen a tisztes többség, ha már egyszer magántervezésre adja a fejét, megpróbál egyensúlyozni a szakmai igényesség és az építtető elképzelései között. S érdeke, hogy ezt tegye: munkája minősége megméretik szakértők — magántervezéssel nem foglalkozó — .bizottsága előtt. Építéstervezési szakértői bizottság (a továbbiakban: észb) működik Szegeden — a városkörnyék községeire is kiterjedő hatáskörrel —, s a megyei tanács mellett is. S mivel a 'két testületitek a megye egészére van rálátása, s minden építész által készített tervbe betekintési, szakmai véleményezési alkalma, érdekes lehet, ők hogyan ítélik meg a magántervezési gyakorlatot, s az ezáltal létrehozott épített környezetet. (A közelmúltban véleményüket meg is osztották az érintett építészekkel, mérnökökkel, technikusokkal, annak reményéA tervező egyensúlyoz, a bizottság minőséget véd ben, hogy néhány ' tabut megdöntsenek, s nézeteik közelítsenek egymáshoz.) Ismét csak néhány beszédes szám kínálkozik segítségül: Szegeden az észb a két év alatt benyújtott tervek 30-32 százalékát találta olyan minőségűnek, ami alapján változtatás nélkül felépülhet egy ház. Kisebb kiegészítést, javítást, pótlást ajánlottak a bírált tervek 55-60 százalékánál, s majd minden tizedik tervre kellett azt mondani: leveri a szakmai mércét, tessék átdolgozni! (Ilyen szóródás láttán kissé furcsa, hogy az építtetők esetlegesen választanak maguknak tervezőt, nem ritkán olyat bízva meg, akinek sorozatban dobja vissza tervét az észb ... Aligha véletlenül ejtette el a megjegyzést a megyei főépítész a már említett fórumon, hogy akinek kétszer egymás után át kell dolgoznia terveit, azt finoman figyelmeztetik a gondosabb munkára. Az idén már háromszor fordult ez elő. S nem is igen érthető, hogy az egyik tervező azzal fellebbezett: az ó terveinek alig felét adta vissza a bizottság ... Mellesleg egy év alatt az illető 160 terv alá írta a nevét. Három napja sem volt egyre, elképzelhető a minőség!...) Az egy év alatt Csongrád megyében elbírált 1500-nál több terv alapján más következtetések is levonhatók, mint hogy „hamar munka ritkán jó". Stiláris zűrzavar, agyond iszítettsée, a környezetbe illesztés hiánya, a kialakuló utcakép semmibevétele, az épület belső funkcionalizmusának hibái, gazdaságtalan kialakítás, a felhasznált építőanyagok öszszeférhetetíensége — íme, a leggyakoribb érvek az észb-k írásos véleményeiben. S az ok? Leggyakrabban a szakismeret hiánya. Amelyről azt meséli az Ybl Miklós főiskola egyik vezetője, hogy hallgatóik a képzés alatt bőszen tiltakoznak az építészeti ismeretek ellen — arra hivatkozván, ők úgyis a 'kivitelezőiparban helyezkednek el — aztán diplomázás után röviddel beadják jelentkezésüket az üzemmérnökök: terveznének is... Hogy milyen eredménnyel, az a megyei adatokból 'kiderül: tízszer annyi tervet ad vissza a megyei észb kisebb javításra, mint amennyit egyből elfogad, s a bírálatra benyújtott tervek majdnem egynegyedét kívánja „viszontlátni" — átdolgozás után. Ez a szegediétől elütő és feltűnő aránytalanság azzal is összefügg persze, hogy a megyei észb elé sok kis település sok kis gazdasági épületének terve is odakerül. Azon a gyakorlaton talán változtatni is kellene, hogy — sarkítottan fogalmazva — kutyaólakat Ybldíjas építészek bírálnak el, munkaidejükön túl, s hát nem éppen első rendű díjazásért. (Atlagot számoltak: 27 forintot kap az észb-tag. Pedig lehet, hogy több órát foglalkozik egy-egy tervvel, mint aki azt „megrajzolta" ...) Az észb-tagok és a magántervezők. találkozóján a tudósító természetesen azért vett részt, hogy a szakmai belügyekből levonható közérdekű tapasztalatokat adja közre. Ilyeneket talán talált már az olvasó az eddigiek között is. De érdemesek a figyelemre a szegedi szakmai bizottság egyik, vezetőjének jótanácsai is — hiszen bárki lehet még abban a helyzetben, hogy üzleti kapcsolatba kerül egy magántervezővel. Tehát: a tervezője kiválasztása előtt nézze meg az illető már elkészült munkáit — ebből már lehet következtetni az építész, a mérnök, a technikus igényességére, szaktudására. De ha választott, akkor hallgasson is rá! Fogadja el szakmai érveit, ajánlásait, konzultáljon vele sokszor, mielőtt véglegesítenék az építendő lakás, műhely, ház terveit. Sok utólagos boszszúság előzhető meg úgy, ha nem „tegnapelőttre" rendelik meg az építésztől a tervet, hanem neki is hagynak időt. Es bár egy építkezésnek már a kezdetekor is minden fillér számít, ne sajnálják az esetleges többletköltséget attól, aki már eddigi terveivel bizonyította: az építéstervező jól érti szakmáját, az észb-k sem találnak hibát munkájában. Ez a többletköltség ugyanis megtérül — a kivitelezés idején. Pálfy Katalin A kormánynak határozott célja a gazdálkodás adminisztrációs terheinek csökkentése. Ehhez mindenekelőtt az állami statisztika adatszolgáltatási igényeinek, a gazdálkodó szervezetek adminisztrációs kötelezettségeinek áttekintésére van szükség. Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese felkérte a Magyar Könyvvizsgálók Egyesületét az adminisztráció csökkentését célzó munka szervezésére. Az egyesület elnöksége, illetve a Számvitel- és Ügyviteltechnika szerkesztősége tegnap, szerdán az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságán megHarc a fennmaradásért E

llentmondásokkal terhelt gazdaságunkban a nemrégiben még sikerágazatnak elkönyvelt mezőgazdaság mára eljutott arra a pontra, anoi a fokozódó szorításokat egyre nehezebben képes elviselni. Az elvonások évről évre növekedtek, míg a támogatásokra egyre kevesebb jut a költségvetésből, s várhatóan, a közeljövőben még kevesebbet tud áldozni e célra az államháztartás. Az alaptevékenység ráfordításait egy közepes természeti adottságok között dolgozó üzemben elérhető terméshozamok szerint ismerik el a felvásárlási árak. Így az ennél gyengébb termőhelyen gazdálkodók; nem képesek csak. a piaci mechanizmusok révén érvényesülni, politikai és népgazdasági megfontolásokon múlik további sorsuk. Először is el kell dönteni, miből menynyire van szüksége az országnak, ez a belső fogyasztást tekintve, nem is olyan nehéz kérdés, csakhogy ott az export. Ugyanis, amíg más ágazatok) olcsóbban kitermelt dollárokkal nem rukkolnak elő, a külkereskedelem viszonylagos egyensúlyához, az adósságterhek törlesztéséhez minden megfogható, még a drágán megszerezhető centekről sem tudunk lemondani. Ez egyértelműen a hatékonyság ellen hat. Egy kisebb feladatokra átállított mezőgazdaság mindenképpen versenyképesebb tudna lenni, csakhogy akkor nem tartható az eddigi elv, mely szerint föld parlagon nem maradhat Kevesebb embernek teremtene fő- és mellékállásbeli megélhetést Nem is lenne ez gond, ha ezt a tömeget egy más, fejlődő és a világpiacon magasan jegyzett tevékenység, ágazat fel tudná szippantani. Egyelőre ennek még a jele sem látszik. Ha viszont, nem tudunk a mezőgazdaságban ésszerűen visszalépni, ha az eddigiektől eltérő formában is, de a termelési feltételek szükségszerű alsó határán is biztosítani kell azt a bevételt, amely a tisztességesen dolgozó üzemeket életben tarthatja. Ez lehet továbbra is támogatás, vagy a roszszabb adottságokat figyelembe vevő, vagyis magasabb mezőgazdasági árszint. Nem népszerű inflációs időkben ilyesmit feszegetni, de az ágazat gondjai is feszítőek. Az előbb vázolt fő kérdéseket tekintve, átmeneti kort, a bizonytalanság időszakát éljük, csakhogy a „frontvonalon" a termelésben ezt ép bőrrel megúszni nem is olyan egyszerű dolog. Ha a betegséget nem tudjuk egészséges életmóddal megelőzni, maradnak a pirulák, amelyek köztudottan nem mentesek a mellékhatásoktól sem. A Kisteleki Üj Élet Tsz erőfeszítése tipikus példája annak, hogy a legyengült szervezeten mar csak a doppingszerek segíthetnek. Kérdés, meddig. Az attól függ, milyen szert választottak, s a jövőben is hozzá tudnak-e jutni. Tavaly hajszál híján sikerült csak elkerülni a veszteséget. A legnagyobb kiesést a fagy miatt tönkrement szőlő okozta, 16 millió forintnyi bevételtől estek el. Épp a nagy hidegek miatt kellett kiszántani háromszáz hektár árpát, s az utóvetemény, a szemes cirok sem vált be, kevés volt rá a csapadék. Az egész nővénytermesztésben csak a napraforgó ós a lucerna felelt meg a várakozásnak. Az állattenyésztés jövedelmezőségi pozíciói nem teszik lehetővé — mint ahogy általában más gazdaságokban sem —, hogy ellensúlyozza az elmaradt hozamot. Az ezerkétszázas szarvasmarha-összlétszámmal, sok-sok erőfeszítés árán elérték, hogy legalább nem lett veszteséges. A homokon nélkülözhetetlen szerves trágya az, amiért foglalkozni kell vele. A pecse^ nyecsirke- és -libatartás színvonala nem ütötte meg' az elvárhatót, ebben saját hibájuk. a nem kellő tartást fegyelem is közrejátszott. Az eredményes ipari tevékenység volt a mentőöv, bevétele 10,6 millió forinttal haladta meg a kiadást. Az idei év sem tűnik problémamentesnek a növénytermesztésben. A tavaszi fagy a 126 hektáros fiatal, minőségi szőlőben a mutatkozó termés háromnegyedét vitte el. Talán az 54 hektárnyi kövidinka az, amely még részben regenerálódhat. A nyári almából is látható a terméskiesés. Azt már a saját kárukon megtanulták, hogy az árpatermesztós rizikója túlzott e vidéken, a rozs és a búza maradt a kalászosok vetésszerkezetében. A további előnyös változtatások még csak elméletben léteznek, s ez a melioráció és» az öntözésfejlesztés. A réti talajú ópuaztaszeri határrészben az idén, állami támogatással, 312 hektáron végzik el a meliorációt Ennek kétharmad része altalajvisszanedvesítésre is alkalmas. A fennmaradó harmadon felületi öntözést valósítanak meg, majd amikor erre is telik. Vagyis a határidő bizonytalan* A nagy mennyiségű takarmánygabona-szükséglet biztonságom megtermelésének ez egy fontos alapfeltétele. A homoki víztározó kialakításával a szántóföldi zöldségtermesztést szeretnék megerősíteni. Támogatás nélkül erre is kevés az erő, így a megyei tanácsnál, sok más szövetkezettel együtt, a várakozók listáján szerepelnek. A baromfitartásban az idén sikerült a súlygyarapodást és a minőséget javítani. Az elönevelőt most alakítják át fűtöttre, s ez jelentős előrelépés. A húsmarhatartásban a nagy testű Charolais és a magyar tarka keresztezésétói várnak eredményt, a kezdeti tapasztalatok biztatóak. Az elmúlt hetekben hízólovak exportértékesítését kezdték meg, ez is egy próbálkozás. A kihelyezett állattartással két éve foglalkoznak, elsősorban hízómarhát és baromfit tartanak így a tagok. Az év eleji hitel szigorítás reménytelen helyzetet teremtett, március elején végre sikerült pénzhez jutni. Csak a legszükségesebb vásárlásokra futotta, a még- tavaly év végén leszállított gépeket, műtrágyát egy kis határidőcsúszással tudták kifizetni. Az idén 25 millió forintos a hiteligényük, melynek nagy részét már felvették, ez tízmillióval kevesebb a tavalyinál. A szigorúbb költséggazdálkodás létérdek, hisz a kamatoknak megfelelő nyereségszintet lehetetlen az alaptevékenységből kihozni. A „fogyókúra" során öttel csökkentették a függetlenített vezetők számát. Mindezek a kis lépések nem elegendőek az irányváltoztatáshoz, a külső forrásokra egyre inkább rászorulnak. Az idén az ipari ágazatban az átalánydíjas, bedolgozó vegyes formáról a tisztán átalánydíjasra tértek át. Jelenleg ez kevesebb ráfordítást, tőkét igényel. Ha a szövetkezet saját, 227 fős aktív dolgozói létszámához viszonyítjuk, jejentős tétele ennek az ország különböző területén dolgozó 150 embernek és teljesítményének a súlya. Tevékenységük nagyvállalatokhoz kapcsolódó szolgáltatások, műanyag- és fémtermékgyártás. Itt sem nyereséges minden terület, ezeket folyamatosan felszámolják, s újakat szerveznek helyette. Egy 37 fős építőipari, egy 18 fős szabó-varró, s egy kisebb víz-gáz szerelő részlegüknek mondtak búcsút emiatt, s hasonló sors vár a solti műanyaggyártóra. Ebből is látszik, bizonytalan, szinte kiszámíthatatlan a terep, de amíg a végeredmény hasznot mutat, nem szabad abbahagyni. Mindez azonban csak addig járható út, míg az iparosoknak is kedvező ez a szabályozók adta lehetőség. A

z alapprobléma mélyebben, a kedvezőtlen termőhelyi adottságokban, az alaptevékenység alacsony jövedelmezőségi pozícióiban sűrűsödik. Jó lenne megérni, hogy egyszer már ne a „mellékes" legyen a fő megélhetési forrás. Remélhetően, ebben az irányban is hoznak változást az elkövetkezendő évek, s az egészséges gazdasági szerkezet nem kényszerít ilyen mértékű „doppingolásra". Tóth Szeles István Kevesebb adminisztrációt beszélést tartott, meghívott szakemberek részvételével. Májer János, a folyóirat megyei tudósítója a következőképpen foglalta össze az értekezleten elhangzottakat: a hozzászólók egy része — bár a legmesszebbmenőkig egyetértett a kitűzött céllal, az adminisztráció csökkentésével — nem bízik túlságosan a kedvező változásokban. Az adminisztratív munka csökkentéséről ugyanis igen sokat volt szó már eddig is, de érdemi cselekvésre nem került sor. így aztán nem csodálható, hogy még a szükséges adminisztrációs tevékenységet is nemkívánatos bürokráciának vélik sokan. „Ha az adatkérőnek fizetni kellene az információért — rögtön kevesebb infóra tartana igényt" — mondta a hozzászólók egyike. Volt, aki azt hangsúlyozta: a jelentések határideje annyira szűkös, hogy gyakran lehetetlen megbízható információhoz jutni. Mindebből az derült ki elsődlegesen —, s ezzel a testület egyet is értett —, hogy a rendteremtésnek, az ésszerűsítésnek az ügyviteli munka egészére ki kel) terjednie. F.Ca. Vegyes vállalat alakult Az Állami Biztosító és az Avus GMBH, ausztriai székhelyű nemzetközi kárrendezési és biztosítási tanácsadó vállalat vezetői szerdán vegyes vállalat alapítására társasági szerződést írtak alá Budapesten. Az Avus AB Kft. néven, 1,5 millió osztrák schilling alaptőkével létrehozott vegyes vállalat kapcsolódik az Avus négy földrész 14 országának 17 városában 30 éve -működő hálózatához. A társaság budapesti székhellyel, ez év október l-jétől kezdi meg működését. 4