Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 78. évfolyam, 134. szám 1988. június 6., hétfő Csak panelra süt a Nap... ^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Pedagógusnap Ünnepségek, kitüntetések A megyei tanács művelődési osztálya szombaton délelőtt rendezte meg a Vörös Csillag filmszínházban a pedagógusnapi ünnepséget, melyen kitüntetéseket adtak át. Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült Benkó Zsoltné szaktanár (Rózsa Ferenc Szakközépiskola), Pördi József tanár (624-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet). Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át Annus Erzsébet igazgatóhelyettes (Odessza II. Altalános Iskola), Aracsi László tanár (Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola), Atlasz Henrikné taiMó (Jerney János Általános Iskola), Bachmann Katulii könyvelő (Kiss Ferenc Erdőgazdasági Szakközépiskola), Bagi Dezsöné igazgató (Algyői Altalános Iskolai, Balogh László igazgató (Petőfi Sándor Általános Iskola. Kistelek). Barna Lajosné óvodavezető (Hattyastelepi Óvoda). Belényi Gyuláne tanár (Altalános Iskola, Tiszasziget), Béleczki Imre szakoktató (600. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola). Blidár József né dajka (Odessza II. számú Napköziotthonos Övoda). Borbás Istvánné tanúr (Általános Iskola, Zákányszék), Borbola István igazgató (Tarján IV. számú Altalános Iskola), Bu.su Ferencné óvodapedagógus (Felsővárosi óvoda), Csarnay Jánosné tanító (Gutenberg utcai Altalános Iskola). Csizmadia Béláné tan'tó. igazgatóhelyettes (Tarjánváros III. számú Altalános Iskola), Darázs Endréné óvódavezető-helyettes (Napköziotthonos Óvoda, Asoühalom). Deme Béláné igazgatóhelyettes (Jernev János Altalános Iskola). Dombi László tanár, szaktanácsadó (Altalános Művelődési Központ, Deszk). Elek Józsefné óvodavezető (Rózsa Ferenc sugárúti Óvoda). Fekete Károlyné gazdaságvezelő (Majakovszkij Középiskolai Leánykollégium). Ferenc Péterné igazgatóhelyettes (Kodály téri Altalános Iskola), Frányó Ferencné óvónő (Juhász Gyula utcai Naoköziotthonos Óvoda), Horváth Ferencné általános Igazgatóhelyettes (Rózsa Ferenc Szakközépiskola), Huvyadvári Istvánné tanár (Általános Iskola, Forráskút), Iglói Béla szaktanácsadó (Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola). Jász Tivadarné tanár (640. számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet), Kaszab Imréné tanár (Hámán Kató Általános Iskola), Kapes Elemérné tanító (Általános Iskola, Szatymaz). Kelemenné Bujdosó Mária tanár (600. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola), Kiss Ferenc osztályvezető (Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet), Kovács Józsefne tanár (Óvoda, Altalános Iskola és Diákotthon). Kovács Józsefné tanár (Radnóti Miklós Gimnázium), Kovács Pálné óvónő (II. Rákóczi Ferenc Altalános és Zeneiskola 1. számú Óvoda, Kistelek). Koszó Mária igazgató (Általános Iskola. Rúzsa). Kothencz Lajosné főzőnö (Általános Művelődési Központ, Öttömös), Kövér Károly tanár (Általános Iskola, Kübekháza), Kürtösi Istvánné tanító (Petőfi Sándor Általános Iskola, Kistelek) Laász Matild ügyintéző (Alsófokú Oktatási Intézmények gazdasági és műszaki gondnoksága). Laczik Av.talné óvónő (Odesszai kórúti Napköziotthonos Óvoda), Magyar Józsefné óvodavezető-helyettes (Toldi utcai Óvoda). Mari Kálmánné tanár (Radnóti Miklós Gimnázium), Mátóné Lörincz Ida napközis munkaközösségvezető (Felsővárosi Általános Iskola), Megyeri Andrásné tanár (Közgazdasági Szakközépiskola). Michailovits Lehelné Bognár Terézia tanár (Kőrösy József Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola. Molnár Józsefné tanító (Altalános Iskola. Sándorfalva), Moód Istvánné dajka (Turján 1. számú Óvoda), Móricz Jánosné óvodavezető (Napkoziotthonas Óvoda, Mórahalom), Mucsi Ferencné igazgatóhelyettes (Zalka Máté Altalános Iskola), Németh Gábortié tanító (Révai József Általános Iskola), Nikolényi Györgyné tanár (Árpád Fejedelem Gimnázium, Kistelek), Nóvé Ferencné tanító (Ságváritelepi Általános Iskola), Nyíri Zsolt nevelőtanár (Bebrits Lajos Szakközépiskola), Papp Lajosné igazgatóhelyettes (Ró(Folytatás a 5. oldalon) Kedvezmény hazánknak Reagan amerikai elnök szombaton újabb egy évvel meghosszabbította Magyarországnak és Kínának nyújtott vámkedvezményt, ugyanakkor életbe lépett Románia kihagyása ebből a szabályozásból. Románia maga mondott le a legnagyobb kedvezmény elvéről, miután elutasította a kivándorlási politikáját ért amerikai bírálatot, Illetve az amerikai kormány jelezte, hogy idén júliustól megszünteti a román áruk kedvezményes elbírálását. A vámkedvezmény meghosszabbítása alkalmából adott nyilatkozatában Reagan azt hangoztatta, hogy Magyarország „viszonylag pozitív, és építőjellegű hozzáállást tanúsít kivándorlási ügyekben". A Kínai Népköztársasággal kapcsolatban az elnök kijelentette, hogy Peking „viszonylag liberálisan kezeli a kivándorlás kérdését, ami tükröződik a Kínában levő amerikai nagykövetség és konzulátusok által kiadott bevándorlóvízumok növekvő számában is". 4lz amerikai törvényhozás az úgynevezett Jackson—Vanik módosítás révén a kivándorlási politika gyakorlatának megítélésével kapcsolta össze a legnagyobb kedvezmény elvenek biztosítását. És lett a neve: Északi város Nagy László felvételei Joggal kérdezheti az olvasó: s kit érdekelnek körtöltésbe zárt bolyongásaim? Nos, a válasz nagyon egyszerű: bevezetőnek szántam egy olyan riporthoz, amely előre megfontolt szándékkal Északi várost igyekszik bemutatni — a kilencvenes évekbe gyalogló hétköznapokban. Északi várost, amelyről talán senki nem tudja, miért is kapta ezt a nevet (én sem!), de valahogy mindenki megbirkózik eme problémával. Sokkal inkább fáj — vagy inkább fájt az egykori honfoglalóknak, hogy ők érezhették városunkban először — vége bizony a töretlen fejlődésnek, s megkezdődik az a szakasz, amikor a lakótelepi térképeken mind több olyan épületet jelölnek, amely bizony soha, vagy csak késve épül meg. Míg Tarjánban a hagyományos utcarendhez igazodó panelrengetegben sorra adták át az ABC-ket, nyitották az óvodákat, iskolákat, vendéglőket és bisztrókat, Északi városban már akkor is örömtüzek gyúltak, ha egy-egy bátor vállalkozó boltot fabrikált az autónak is szűk garázsból. Amikor pedig a Csongrádi sugárút oldalán sorra nyíltak a kisebb-nagyobb üzletek — vállalva, tűrve ezt a kényszermegoldást — még azt is elhitettük magunkkal: szép is, hangulatos is a garázsüzletközpont. A napok pedig teltek és múltak, s gondolom, néhányan meglepődnek most következő mondatomon: aki östelepes apától-anyától származva már itt látta meg a napvilágot, lassan az általános iskolai ballagásra készül ... • De mit csinál közben a szülő? — tettem föl a nagy Ügy hozta a sors, hogy alig több mint egy évtized alatt körbelaktam a várost. Tarján számozott házsorai éppoly ismerősek, mint Újszeged falusi hangulatot tördelő paneljai, Északi város sugárútba kapasz • kodó, zsákutcás tömbjei, vagy Űj-Rókus házakra álmodott színmintái. S időközben megtanultam a szeged panellakok Murphy-törvényét is, miszerint mindig akkor költözöl egy lakótelepre, amikor még sárból, koszból taszigálod magad a belváros felé, s akkor kell továbbvándorolni, amikor már bolt, út, iskola, óvoda is biztat — otthon lesz tán a panelhegyekből. kérdést magamnak? Otthonná formálja itt a vidéket, új városrészt teremt, vagy beletörődött: neki bizony lakótelepi sorsot szánt a lakáskérdés megoldása. Nos, nincs könnyű helyzetben — jöttem rá a városi tanácsnál megejtett faggatózásom idején, hiszen a szó hagyományos értelmében Északi városnak szinte esélye sincs valamiféle közösséget teremtő autonómiára. Tanácstagi körzetei például Makkosházával kötik össze (burkolt jelzés: panel az panel?), a terjeszkedést jelző térképekre pedig ezt írta a mérnök: Rókus Il-es ütem. Így aztán csak némi üggyel-bajjal tudtam meg: a Csongrádi sugárút két oldalán több mint 10 ezer ember vallhatja magát északi városinak. Gondjaikat pedig nem nehéz megfejteni: hiányok diktálják a panaszokat. A város egyre laposabb pénztárcája miatt itt már csak egy ABC kínálja nagyüzemi szinten a portékát s forgalma is mutatja, nem fehér embernek szánt tömeg rohamozza a pénztárakat hétvége előtt. De kevés az autóparkoló, kevés a játszótér is, mig a Diófa vendéglő oldalához tapasztott piac szinte naponta ingerli a panaszkodókat. Már akit. Egy közelmúltban lezajlott tárgyalás során ugyanis kiderült: a lakók szerint nagyon jó helyen van az ott, ahol a szokásjog húzta meg a határát, míg a város szépségéért aggódok szerint igazán vándorolhatna vagy 40—50 métert, hogy a Kodály téren megpihenve már ne zárja el az Expressz ABC-be sietők útját. Tudom, aligha viták szülik a nagy örömöt, de ez a lakótelepi huzavona azért nekem jólesett. Mert azt láttam ebben, hogy itt valami, valakinek fontos. Ha meg pátoszt is kanyarítok mondatomba, így fogalmazhatok: az itteniek élik már ezt a bizonyos Északi várost, nemcsak lakják-tűrik paneljait. • De miért csak én beszélek. Szólaljon már meg végre olyan, aki mindent a központból lát, s új „lakóként" talán reálisabban is ítélkezik. Aki a központ szót olvasva valami csillogó irodaházra gondol, bizony alaposan téved. Emlékezzen inkább az öregek szavára: a világ nagy dolgai a kocsmákban (pardon: napjainkban már vendéglő) dőlnek el. S Északi, lakják bár többen, mint Kisteleket, vagy jó néhány városi címmel is büszkélkedő magyar települést — ma is egyközpontú lakótelep. A Diófa évek során kivívott hírnevéről talán inkább most hallgassunk, s nézzük azt, mit tapasztaltak a nemrég felújított vendéglő űj gazdái. A frissen csapolt sört régi ismerős, Hevesi Menyhért tette asztalomra. Olyan vendéglátós, aki talán a város legbékésebb helyén gazda: Gyálaréten szolgálja a vendégeket, de 'kisegítőként most Északiban is megtalálható, „Az biztos, más emberek lakják errefelé a vidéket. Hogy is mondjam? Mintha Gyálán nyugodtabban telnének a napok. Persze a szokásokhoz nekünk kell igazodni, s mi most azon dolgozunk, hogy ez a vendéglő valóban kikapcsolódást hozzon a panel közötti, hétköznapi rohangálás után. Mivel mi érezzük meg először, hogy ezt a lakótelepet bizony nem a leggazdagabbak lakják, csökkentettünk az árainkon, ugyanakkor bevezettük az étkezést is, ebédet, vacsorát is kínálunk a sör mellé. Reméljük, hogy a lakók partnerek lesznek, és segítenek abban, hogy az új Diófa valóban kulturált szórakozóhely maradjon évek múlva is." Ha némi erőszakolt pórhuzammal ezt a kívánságot kiterjesztem az egész lakótelepre, akár be is szeghetném e fordulattal írásomat. De a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. A vendéglő díszeit ugyanis máris rohamozza az ..újhullám", a rombolók keze nyomán pedig ... Vagy inkább hagyjuk? Hiszen azt már úgysem deríti ki senki, mennyit írhatunk mindebből a panelvilág bűnei közé. . Bátyi Zoltán 4