Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

3 Szerda, 1988. június 1. Magyar-osztrák vegyes vállalat A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalatnál kedden aláírták a Mészmü Kft. alapítására vonatkozó szerződést. A vegyes vállalat alapitói a Technoimpexen kívül a Mineralimpex, a Cemenlés Mészmüvek, valamint két osztrák cég, a Perlmooser Zementwerke AG. és a Mineralkontor Társaság. A közös vállalkozás Lábatlanban egy világszínvonalú mészégető művet épít fel. A 720 millió forintos beruházás a tervek szerint három év alatt valósul meg. Az évi 140 ezer tonna kapacitású mészmű a magyarországi hasonló létesítmények között az egyik legnagyobb lesz, és 1991 elején kezdi meg a termelést. Az 4új üzemben szigorúan figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat is, és a legkorszerűbb porszűrőket szerelik fel a mészműben. A kft.-ben az osztrák és a magyar tőke 50—50 százalékban oszlik meg, a külföldi partnerek összesen 90 millió schilling értékű működőtőkét hoznak a vállalkozásba. A modern technológiákat és a termelősorok egy részét az osztrák fél szállítja, a berendezések közül néhányat magyar kiviteli tervek alapján, hazai iparvállalatoknál állítanak elő, döntően a cement és mészművek saját gépgyárában. Határszemlék Az újabb tavaszi határszemlék tapasztalatai általában megnyugtatóak; az őszi kalászos gabonák — a rossz vízgazdálkodású talajok kivételével — normálisan fejlődnek, a tavasszal elvetett kukorica pedig időközben szépen lábra kapott. Az elmúlt napok esőzéseit már nagyon várta a határ. Vannak olyan területek az országban, ahol a tartós csapadékhiány miatt már sínylődött a gabona, mindenekelőtt az őszi árpa. A nedvesség-utánpótlás ezúttal a lehető legjobbkor érkezett, és újabb erőt adott a növényeknek a fejlődéshez. A korai búza virágzik, a késői gabona pedig ebben az időszakban hozza a kalászt. Olcsón, gyorsan, magyarosan Tejivó helyett Viva! Kérem szépen: senki ne telefonáljon, ne írjon felháborodott hangvételű levelet, mert most szeretnénk e reakciók elé vágni. Igen, tudjuk: mától bezár a Somogyi-tejivó. Azt is tudjuk: hiányozni fog a kispénzű diákoknak, nyugdíjasoknak,' a „csak bekapok egy falatot"-felkiáltással betérő vendégeknek. Persze, hogy hiá-> nyozni fog: míg nyitva volt is, kevés helyen lehetett a városban olcsón reggelizni, futólag ebédelni, könyvtárba menet, vagy onnan kiszaladva enni egy könnyű vacsorát. Bezárják a tejivót, mert a méltatlan körülményeken a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat egyelőre nem tudott volna változtatni. Sem a maga belátásából, sem a köjál sürgetésére. Sem előbbit, sem utóbbit nem „nélkülözték" egyébként... Haladékot június elsejéig kaptak: vagy változtatnak a jelenlegi állapotokon, vagy ... A nagy bizonytalanság állt volna elő, ha időközben nem jelentkezik egy frissiben szerveződött kft., a Gaszlroszerviz. Vagyis az a néhány konyhatechnikai tervezésben, vendéglátóiparban, élelmiszer-ipari mérnöki tudományban jártas, és szervezésben profi szakember, aki úgy gondolta: szakmai felkészültséggel, organizációs képességekkel meg lehet találni a módját, hogy üzlet legyen a vendéglátásnak a „gyorsétkeztetés" elnevezésű ága is akár. Egész jól eléldegélnek ebből másutt a világban — igaz, szigorúan magas szinvonalat tartva, seregnyi követelménynek eleget téve. Az iparszerű termék-előkészítésnek köszönhetően nyitástól zárásig a teljes választékot, állandó minőséget és garantált adagokat kínálnak. Olyan higiénés körülmények között, és úgy berendezett vendéglátótérben, hogy a vendég feledni tudja: végül is uniformizált ételt eszik. Amit persze egyéniségéhez alakíthat a salátákkal, kísérőitalokkal. Olcsón — sokat eladni jobb üzlet, mint drágán fizetni meg a kongó helyiség bérleti díját — vallják be a világban számos országban. S ebbe az olcsóságba még az is belefér, hogy töménytelen csomagolóanyagot használnak — tálcát, szalvétát, szívószálat, műanyag poharat — viszont megtakarítják a mosogatást maguknak, és a szennyes edények látványát — a vendégnek. A félig vagy csaknem egészen kész ételek kiadóira tehát csak a befejező konyhatechnológiai műveletek várnak — a kiszolgáló nem ronthatja el az ételt, hiszen csak adagol... McDoland's-éknál például előírás, hogy 72 másodperc alatt telerakandó annak a tálcája is, aki minden fogásféléből választ. S ha most valaki azt gondolja, hogy az amerikai gyorsétkeztetés receptjét kívánja lekoppintani aGasztroszerviz, téved is, meg nem is. Nem lesz sárga M-betűs embléma a várhatóan októberben—novemberben újra kinyitó üzlet portálján. De a rendszer ahhoz hasonló: megtartva a tejtermékek, pékáruk és sütemények, a feketekávé, üdítők és fagylalt árusításának szokását — s így remélhetőleg a vendégkört is — hazai alapanyagokból kínálnak újdonságokat. Egészséges gyorsételeket, melyek a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál készülnek majd: csirkecombból és mellehúsából, párolt zöldségekkel vegyítve. A szentesiek termékfejlesztő munkájában l-aT»-»»mijködő élelmiszer-ipari szakemberek a Viva neHelyreállították a karsztvízegyensúlyt Kedden leállították a csordakúti bányában a vizkiemelö szivattyúkat, s ezzel megkezdődött az akna mélyszinti térségeinek elárasztása. A számítások szerint több hónapig tart amig a mélyponttól számított 120 méter magasságig a víz kitölti ' a roppant nagyságú karsztvíz üregeket, a vágatokat. Az akciót elsősorban környezetvédelmi szempontok miatt határozták el. Tavaly ugyanis a szanáló szervezet előírta a tatabányai bányáknak, hogy a nagyegyházi, a mányi és a csordákuti medencében csökkentenie kell a karsztvízkiemelés mértékét. A fő cél az, hogy a Dunántúli-középhegységnek ezen a részén fokozatosan helyreálljon a bányászkodás következtében megbomlott karsztvízegyensúly. A mélyszintek elárasztásával a vízemelés megszűnik, gyakorlatilag tehát lényegesen csökken a mélybeli karszt megcsapolása. A vízkiemelés további csökkentésének előkészítése a tatabányai vállalat mányi bányájában is folyamatban van. A tervek szerint év végén ennek is elárasztják a mélyszinti térségeit. vet adták a termékcsaládnak, a normál, extra és diétás fűszerezésű húspogácsáknak, rolóknak, vitaminvagdaltaknak. A név rövidítés is tehát, meg jelzője is annak, hogy az egészséges, zsírmentes ételek forgalmazását vállalta föl egyebek között a vállalati gazdasági szabályok szerint működő kft. Ebben nem csupán a baromfi-feldolgozó, hanem a szőregi takarékszövetkezet is jó partnernek bizonyult: a tejivó átalakításához szükséges hatmillió forintot egyenlő arányban teremtik elő. A tervek már készek, van kivitelezőjük, a három szervezet közös gazdasági társulásának szakemberei már most, a konyhatechnológiai berendezések után járnak. Mint elmondták, a Vivában mindössze 6-8 dolgozót foglalkoztatnak majd, s ebbe már beleértik az utcára árusítót is, aki nem csak fagylaltot mér, hanem sült krumplit is, zacskóban. Ami a külső-belső átalakítást illeti: a portált a ház stílusához illeszkedve építik át (pontosabban viszsza), belül pedig térelválasztó falakkal próbálják meghittebbé tenni a teret, egymástól elválasztva az asztalokat. (Egyébként 32 vendég tud egyidejűleg ülve enni a hot-cat, Viva-diéta, s más fantáziaszerű húsételekből. S, hogy mennyiért? A mostani hamburgerárakat szeretnék tartani az új húsételek esetében is. Lesz-e sikerük a baromfivagdaltaknak — ezt ma még nem tudni. A gyártás még nem indult el, de a termékcsalád a zsűrinek ízlett, úgy hírlik. Annyi huncutság engedtessék meg nekünk,hogy megjósoljuk: népszerűségre — már neve miatt is — bizton számíthat az egyik húsféleség. A „magyar vagdalt"-ot rövidített angol fordításban ugyanis „hun-cut"nak hívják majd... Viva, vitaminvagdalt! P. K. M

inden ember elfogult a saját munkaterületével kapcsolatosan. Ez így természetes, hiszen érzelmi okok is szerepet játszanak az évekre, évtizedekre, netán egy egész életre választott tevékenységi kör meghatározásában. A szubjektumok kiszűrésével is mindenképpen áll ma a következő tétel: a gazdaság újítási kísérleteinek, próbálkozásainak jelentős része törik meg hazánkban a merev intézményrendszeren, ostoba jogi túlszabályozáson, túl hosszúra szabott ügyintézési perióduson, hatalmukat, nélkülözhetetlenségüket újult erővel bizonygató szervezeteken, vezetőkön és ügyintézőkön. A múlt évtizedekben hány és hány hatósági jogkör keletkezett e kis ország határain belül akkor is, amikor legfeljebb koordinálói tevékenységre lett volna szükség. Milyen széles apparátusok alakultak ki a formális logika egyszerű képleteivel nehezen indokolható szerepekre. S ezek a szervezetek — többségükben — megszerezték maguknak az állampolgárokat és gazdálkodókat büntető jogkört. Persze, ez a bírságolás nem ért el — az esetek nagy részében — akkora nagyságrendet, amely a velel foglalkozók [munkadíját: megélhetését és a bérükkel kapcsolatos költségvetési kiadásokat fedezte volna. Ennél fontosabb volt a sokkolás, az adminisztratív fegyelmezés. A túlszabályozásnak morálrontó hatása is van. Az csak részkövetkezmény, hogy a paragrafusok egy részének közelítően naprakész ismeretével széles rétegek boldogulnak — nem is akárhogy — a társadalmon belül. Nehezebb teher a rendelkezések tekintélyvesztése. Hányan és hányan sértenek meg szánt szándékkal jogszabályokat azért, mert a kis összegű büntetések kifizetése még mindig gazdaságosabb számukra, mint a tevékenység elmaradásával lemondani a jelentős nyereségről. Jó néhány rendeleten túlhaladt már rég az élet. A messze történelemben gyökerező görcsök, a marxizmus dogmatikus, sztálinista értelmezése furcsa helyzeteket teremtett. Vegyük példaként gazdasági környezetünkből a kereskedést. A tőkés politikai gazdaságtanból már a középiskolában megtanultuk, aztán az egyetemen tovább sulykoltuk magunkba, hogy mekkora veszély a termelésben részt vevő, a kereskedelem és a banktőke összefonódása. Iparvállalatoknak árusítói, közvetlenül a fogyasztókkal kapcsolatot kereső ügynöki jogosítványokat szerezni ma is valóságos Canossa-járás. Ha egy tanácsi alkalmazott véleménye szerint erre a tevékenységre a lakosságnak nincs szüksége, az ügy máris legalább egy hónapot csúszhat. Pedig hát az egészséges az lenne, ha a gazdálkodó szervezet vállalná a beruházások esetleges veszteségét, a városlakók, a község népe és a tanyák tulajdonosai eldöntenék, igénylik-e és megfizetik-e az új szolgáltatást, felkeresik-e többször az új boltot. Az avult rendeletekkel való példálózásban most érintsük egy kicsit a magánszférát. Az ingatlanszerzési korlátozás törvénybe formálói szeme előtt valamikor egészen bizonyosan ott lebegett a H. világháború előtti háziuraknak a kilakoltatás elrendelése felett teljhatalommal határozó személye Ugyancsak a rendelet formálódásának időszakában a politika szembeszegült az egyes magánszemélyeknek a nagy — tőlük esetleg teljesítményben is lényegesen elmaradó — többséget irritáló vagyonosodásával. A lakás pedig a legjobb értékörző cikk ma is hazánkban. S lám, az ingatlanszerzési korlátozás kijátszásához nem kell különösebb szellemi teljesítmény. Ha valaki Csongrádban 6 szobás villa, Bács-Kiskunban 4 szobás, emeletes családi ház, Békésben 3 szobás panellakás birtokosa, egyáltalán nem biztos, hogy a tulajdonaira vonatkozó adatok a hatósági nyilvántartásban, találkoznak. S hány más módszer van. Az álválóperektől a néhány hónapos tulajdonos kicsikig, és a nyaralónak minősített, külterületi lakópalotáig. De térjünk, vissza gazdaságunk szabályaihoz, ezek közül js egy újabb alakulathoz. A kisvállalkozások egy részének adott megrendeléseket sújtó különadóra gondolok. E költségvetési többletbefizetésre hivatalos indoklás szerint azért volt szükség, hogy a nagyobb gazdálkodók és az utóbbi időszak legdinamikusabb hazai formációi gazdálkodási feltételeit, rezsijét egymáshoz közelítse. Csakhogy nem a nagyvállalatok, szövetkezetek kondíciói javultak, hanem a géemkák, pjt.-k árfeltételeit rontották központi akarattal, méghozzá nem is kicsit. Sokkal egészségesebb lett volna, ha egy egyenlő feltételű adórendszerben egyes nagyok a számukra már versenyképesen nem végezhető tevékenységekről rövid úton mondanak le. A kibúvót, géemkának és volt hagyományos szövetkezetnek, a jobb feltételű környezetet az egyetlen, adminisztrációs lépéssel elérhető kisszövetkezett forma jelenti. Ez is kikényszerített álság. A különadó morálromboló hatásáról is érdemes néhány mondatot leírni. Ez a gazdasági köztudatba büntetőadóként rögzült. S e csúnyaság felvállalásáért nem egy megrendelést adó vállalati vezető nyújtotta a markát mint magánember. Hiába hivatal a talpán az apeh, ezeknek az ágas-bogas jövedelem-visszaszivárogtatásoknak a töredékét sem tudja felderíteni. Mert a megbízó szakértői közreműködésére a munka elvégzésében legális lehetőség van. S ki tudja forint pontosan lemérni, mekkora része van az egész elkészültében a szakértőnek? Az~ is csak különös bravúrral deríthető fel, hogy a géemká helyiségeit a félmilliárdos megrendelést feladó nagyvállalat főmérnökének keresztmamája takarítja, persze, csak papíron. Az ellentmondásos, ideológiai határozatlanságon alapuló és elavult jogszabályoknak ellentmondásos és már-már korcs érvényesülésére a gyakorlati példák több újságoldalon lennének sorolhatók. Ezeknek a szabályoknak a betartásával meg rengeteg kezdeményezést lehet tönkretenni. Nem szabad, hogy ebben a túlszabályozott környezetben, továbbra is az legyen a hivatalok mintaembere, aki minden alparagrafust betű szerint betartat. A fokozott felelősségvállalásra, a rugalmasság gyors elterjedésére minden hatósági jogkörnél is szükség lenne. Milyen, szépek azok az elvek, amelyek az előző mondatokban a tollam végére tolultak ... Csakhogy nem véletlen a végén a feltételes mód! T

isztában kell lenni azzal, hogy egy komolyan, elhatározott megújulásnak feltétlenül együtt kell járnia az intézményrendszer átalakításával. Egyes hivataloknak, hatóságoknak el kell tűnniük, mások szerepének, szavának, erejének kell átértékelődni. E szavak mögött pedig emberek hatalomvesztése áll. A hatalomról lemondani nem egyszerű, és a legritkábban önkéntes dolog, ahogy a történelem az elmúlt évezredekben számtalanszor bizonyította: Tehát: a következő hónapokban arra készülhet fel a gazdaság, hogy a hivatalok, hatóságok mée inkább megpróbálják kidomborítani saját fontosságukat, nélkülözhetetlenségüket. Még nem kerek a megfogalmazás, de az országos pártértekezlet utáni nyilatkozatok egy részében — nemcsak a sorok között — már benne van: az Országgyűlés tavaly őszi ülésszaka körüli országos nekilendülés gyors visszafogásában döntő szerepe volt a túlérett, különböző szintű és eredetű bürokráciának. Ennek ismételt bekövetkezése e kis ország jelenlegi helyzetében egészen biztosan beláthatatlan következményekkel járna... A gyors változások ezen a területen is elengedhetetlenek. Ezért gondolom én úgv, hogy a következő nagy horderejű belpolitikai eseményünk az új társasági törvény társadalmi és parlamenti vitája lesz. Ott sem kicsiny a tét. Bőié István Az ipari szövetkezetek az idén is lendületesen növelik exportjukat. A hagyományos formában működő szövetkezetek konvertibilis exportja az év első négy hónapjában forintban mérve 42,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. S bár ebben szerepet játszott a forint árfolyamváltozása is, a 640 millió forintos exporttöbblet nagy részéhez az ipari szövetkezetek értékesebb termékek eladásával jutottak. Az átlagot meghaladó volt a növekedés a szövetkezeti vegyiparban. Kiemelkedő eredményeket értek el Békés, Növelik exportjukat Tolna és Szabolcs megye szövetkezetei, és külön említést érdemel a Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet lendületes exportnövekedése. Sok szövetkezet folytat biztató tárgyalásokat nyugati partnerekkel vegyes vállalat alapításáról. Nemrég indította tevékenységét Fertődön a Ferbau Kft., amely a Fertődi Építőipari Szövetkezet és a dán partnerek részvételével tetőtéri ablakok közös magyarországi gyártására vállalkozott. A Tatai Kebomil Szövetkezet osztrák partnerével mosószerek gyártására alapított vegyes vállalatot. Az elmúlt napokban kezdte meg működését texasi székhellyel a Magyar CompuDrug Műszaki Fejlesztő Kisszövetkezet és az amerikai Kaiser Research Inc. részvételével alapított számítástechnikai vegyes vállalat. A Barcsi Unitech Szövetkezet más magyar partnerek bevonásával konténerszállító célr gépek gyártására alapít közös vállalatot egy NSZKbeli céggel. Uj egyesület Hosszú előkészítő munka után június elején megalakul a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete. Elsődleges feladatának tekinti a különböző intézményekben, társadalmi szervezetekben, egyházakban tevékenykedő szociális munkások — családgondozók, pártfogók, utógondozók, a gyermek- és ifjúságvédelem és a felnőttvédelmi szociális gondozás különféle munkaterületein tevékenykedő szakemberek — szakmaitársadalmi összefogását.