Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
Szerda, 1988. június 22. 3 ^ Elutaztak a turkui vendégek Tegnap, kedden befejezte ötnapos szegedi látogatását jinn testvérvárosunk, Turku hatfős küldöttsége. Az elutazás előtt kértük rövid értékelésre Váinöj Leinot, Turku polgármesterét. — Mostani látogatásunk alkalmával nem hivatalos tárgyalásokat folytattam Papp Gyulával, Szeged tanácselnökével, és ennek okán hivatalos megállapodások nem születtek. A beszélgetésen visszatekintettünk a finn—magyar és ezen belül a két testvérváros, Szeged és Turku kapcsolataira, s mindketten egyet értettünk abban, hogy a barátság évről évre erősebb lesz. Bízunk benne, hogy e jó kapcsolatot az utánunk jövő generáció is ápolja majd. Keményt ad erre a két város iskolái közötti folyamatos kapcsolat. A sajtó és a rádió azonban mindkét városban többet tehetne a két nép hétköznapjainak bemutatásáért. Több hírre, információra lenne szükség Turkuban Szegedről és fordítva. A fogadtatásról pedig — a vendég kőtelező udvariassága nélkül — azt mondhatom: mindenütt, amerre jártunk, szívet melengető barátsággal fogadtak bennünket a szegedi polgárok. Programunkat úgy állították össze vendéglátóink, hogy az élet valamennyi területére kapjunk betekintést. Így módunkban állt megismerkedni szűkebb hazájuk mezőgazdaságával, az Üj Élet Termelőszövetkezetben. Betekinthettünk egy ipari üzem, a Kábelgyár életébe. Felejthetetlen élmény maradt a Tápéi Háziipari Szövetkezetnél tett látogatásunk és az omnibuszos romantikus városnézés. S mivel engem a történelem kivált érdekel, ezért számomra külön örömet jelentett, hogy ellátogattunk az Öpusztaszeri Nemzeti Emlékparkba, és megnézhettük a Fekete-házban az Erzsébet királyné kiállitást. Szeretném, ha ugyanolyan élményekkel és jó emlékekkel térnének haza Szeged küldöttei Turkuból, mint amilyenekkel Turku delegációja távozik az önök gyönyörű városából. KGSTtanácskozás Kedden Budapesten, a Rege Szállóban megkezdődött a KGST-tagállamok országos szövetkezeti szövetségei, illetve tanácsai elnökeinek kétnapos tanácskozása. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK beli, a román, a szovjet, a vietnami és a magyar delegáció mellett megfigyelőként jelen van a tárgyaláson a jemeni NDK-beli és a jugoszláv szövetkezeti küldöttség. A szocialista országok fogyasztási szövetkezeteinek vezetői egyebek között megvitatják a közvetlen termelési kapcsolatok bővítésének lehetőségeit. A KGST-tagországok szövetkezeti vezetőit kedden fogadta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A megbeszélésen — amelyen jelen volt Köveskuti Lajos, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, Hartmann József, a Szövosz elnöke és Szlamenicky István, a Szövosz főtitkára — véleményt cseréltek a szocialista országok szövetkezeti mozgalmainak aktuális tennivalóiról. Klinika: elhúzódó pereskedés Valószínűleg kevesen vannak azok, akik nem ismerik a hetedik ötéves tervidőszak legnagyobb egészségügyi beruházásának szomorú históriáját. A szegedi 410 ágyas klinika félkész épületének hirtelen-váratlan elindult süllyedését és következményeit. Legutóbb ez év februárjában arról adtunk hírt, hogy befejeződött a további süllyedés megakadályozására hivatott mikrocölöpös alapmegerősítés. Akkor Mirgay Sándor, a Medinvest igazgatója a következőkkel fejezte be a vele készített interjút: „Megfeszített munkával folytatjuk most már az építkezést, s ez év decemberében meglesz a műszaki átadás." — Ugyanezt elmondhatja most is? — kérdeztem néhány nappal ezelőtti találkozásunkkor. — Az alapmegerösítőmikrocölöpözés befejezése óta a korrekciós ütemtervnek megfelelően halad az építkezés. Pillanatnyilag azok az ópi töm estien befejező munkálatok folynak, amelyek végeztével lehetővé válik, hogy a technológiai szerelés időben — tehát júliusban — megkeKdödjön. Most a gépészeti szerelésnél, üvegezésnél, festésnél és az asztalosmunkáknál tartunk. Ügy látom, ha bizonyos kérdések — gondolok itt esetleges építészeti vonzatú múszerváltoztatásokra — tisztázódnak, akkjor nem lesz akadálya a december végi műszaki átadásnak. — És ha lesz építészeti vonzata, jelent-e ez újabb határidő-módosítást? — Egy-két müszertípusból időközben korszerűbbek kerültek a piacra, s ezért elképzelhető, hogy az eredeti tervektói eltérően, más típusú gépeket js kell majd beszerelnünk. E várható múszerváltozások másfajta gépészeti csatlakozások kialakítását teszik szükségessé. A megbízó — a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem — az emiatti esetleges késedelmet kimentett késedelemnek tekinti (hiszen a fővállalkozó, a Medinvest most szerzett csak tudomást a változtatásokról), és az épületet átveszi decemberben. — Bizonyára tudja, hogy Csehák Judit miniszter továbbra is fenntartja-e korábbi álláspontját, miszerint külföldi szakértőkből álló bizottság vizsgálja meg a klinika épületét? Lassacskán állandó címmel jelenhetnének meg beszámolóink az utóbbi évtizedek drámai fordulatokban leginkább bővelkedő építkezéséről. Sokadik híradásunk élére — a gyakori jelentkezés okán — írhatnánk: kiküldött tudósítónk jelenti a 410 ágyas klinikai tömbből. Csakhogy ez esetben még az iróniának sincs helye, a több százmillió elúszott forint ismeretében. — Igen, mi több, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a Medinvestet kérte fel a megfelelő külföldi szakértői intézetek megkeresésére. Előzetes tárgyalásokat folytattunk már NSZK-beli, svájci, csehszlovák szakértőkkel, és javaslatot tettünk a minisztériumnak a megfelelő szempontok alapján történő kiválasztásra, valamint a vizsgálati szempontokra. Most várjuk válaszukat, ami után megkötjük a megbízási szerződéseket. — Van-e értelme újabb plusz (deviza)-kiadást jelentő külföldi bizottság létrehozásának, akkor, amikor a magyar bíróság — a most zajló perben — elfogadja a Műszaki Egyetem és a Győri Műszaki Főiskola szakértőinek véleményét. — Nem látom értelmét, már csakl azért sem, mert félek attól, hogy újabb bonyodalmak forrása lehet a minisztérium által javasolt szakértői vizsgálat. Ami a költségeket illeti, pár tízezer forintra becsülöm — természetesen devizában — a várható kiadásokat. Ha véglegessé válnak a vizsgálati szempontok, illetve a szakembereket is kijelölik, konkrét árajánlatot kérünk. Akkor még mindig eldönthető, hogy megéri-e, avagy sem a külföldi szakértői bizottság összehívása. — A * mérések, persze, mindettől függetlenül rendszeresek. — Február óta gyakori a süllyedésmérés. Ezek az ellenőrző vizsgálatok azt mutatják, hogy a klinikasülylyedés csaknem megállt A befejezés után ugyanis — két éven belül — maximum 25 milliméteres süllyedésre lehet még számítani. — S mindeközben zajlik a bírósápi per ... — Véleményem szerint vontatottan és lassan halad. Majdnem egy éve indult és még mindig a szakértői vizsgálatok oda-vissza bizonygatásánál, illetve cáfolásánál tart Félő, hogy ez az ügy az átlagos magyarországi bírósági pereskedésnél is hosszabb lesz. Miért van az időnek itt és most kivált nagy jelentősége? Miközben késik a döntés, inflálódik a forint Ha csak az átlag — 15 százalékos — inflációval számolunk, ami fogyasztói. és nem pedig ipari Infláció, akkor egy év alatt legalább 20 millió forint többletet jelenthet Mire e sorok megjelennek, már túl leszünk azon a tárgyaláson, amelyen az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet terieszti elő szakvéleményét. minden egyéb szakvéleménnyel együtt és várható ekkor legalább valamilyen álláspont kialakul a bíróságon. Kalocsai Katalin Exportbövítő pályázatok A hosszú távra szóló exportbövítő pályázatok eddigi eredményeiről és a pályázati rendszer tapasztalatairól kedden sajtótájékoztatót tartottak az Ipari .Minisztériumban. Elmondták, hogy a kormányzat két és fél évvel ezelőtt hirdette meg a pályázatot, s eddig több mint 300 gazdálkodó nyújtotta be pályamunkáját. Időközben a feltételeket korszerűsítették, módosították, egy részük ez év elején lépett életbe. A pályamunkák közül a tárcaközi bizottság eddig 244-et fogadott el, s ennek alapján létrejöttek a megállapodások. A legtöbb pályázó a gépipari, az elektronikai és a vegyipari ágazatból került ki. A megállapodások összesen mintegy 150 milliárd forintnyi exporttöbbletet tartalmaznak, amelyet általában öt év alatt kívánnak teljesíteni. Soktényezős egyenlet Közös dolgainkról — a pártértekezlet szegedi küldötteinek véleményeiből (3.) Legyen szó ifjúságról, gazdaságról, a társadalom múködésj mechanizmusairól, oktatásról stb. — minden egyes témában elhangzott javaslatok a jövőt járják körül, azt igyekeznek befolyásolni, gazdagabbá, igényeinkhez és szükségleteinkhez igazodóvá tenni. Ehhez viszont egyebek között elengedhetetlen a döntési és alkalmazási mechanizmusok demokratizálása, valóban demokratikus gazdasági-társadalmi, politikai mechanizmusok kialakítása. Amit például Mórion Andrásné, az SZKV címfestője, alapszervezeti párttitkár így fogalmazott' meg: „Fontos a demokrácia kiszélesítése minden területen, a pontos és gyors döntésre való törekvés. A jövőben a tévedések korrigálására egyre kevesebb idő marad. A megújulás szempontjából alapvető a döntési rendszer fejlesztése, az alternatívákban gondolkodó döntés-előkészítés, a pártviták rendszerének gyakorlattá tétele." Nos, mindez alighanem alapvetően fontos ahhoz,, hogy elkerüljük annak a veszélyét, hogy dogmává merevülő hitek és remények jrányítsák tetteinket, ne pedig a praxis tényei és a józan ésszerűség. Végül is az ilyen típusú, a valósággal való folyamatos szembenézést sürgette számos hozzászóló. Anderle Adam például azt fejtette ki többek között hogy egy új történelmi szakasz kezdeteinek vagyunk tanúi. „Ügy gondolom — írta —, hogy az új szakasz, ha a gazdasági szférában jellemezzük, akkor mint intenzív szocialista piacgazdaság jelenik meg; ha a társadalmi szférában tekintjük, úgy a társadalmi önszerveződés korszakaként jellemezhetjük. Mindebből persze következik az is, hogy a politika szférájában mint szocialista pluralizmus fog megjelenni." Az új szakaszról 'beszélve egyúttal kifejti: a kialakult helyzetet nem csupán a hibáinkból és a negatív nemzetközi körülményekből kell eredeztetni, ahogyan ezt az állásfoglalástervezet teszi, hanem a 40 év eredményeiből és sikereiből is. A magyar gazdaság és társadalom ugyanis éppen e fejlődés eredményeként lett a korábbinál sokkal finomabban tagolt, magasabb szintű szerkezet, és a szocializmus iskoláiban nevelkedett új generációk új, magas igényei, vágyai jelennek meg sürgető normaként a mai feszültségekben. Ezért úgy gondolom, hogy ma nem egyszerűen a ,hibák kiigazításáról' kell beszélni, nem .fazonigazításról', nem is egyszerűen .fordulatról', hanem egy új történelmi szakaszhoz való átmenetről." Üj történelmi szakasz ... Másféle jövő... De vajon milyen? Papp Gyula szegedi tanácselnök, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja erről így vélekedett: „Továbbfejlődésünk szempontjából a reform, amely ki kell, hogy terjedjen az egész társadalomra, most létkérdéssé vált. A szocializmus építése csak akkor válhat össznépi üggyé, ha a 20. század végén magunkat a világ fejlettebb részével vethetjük össze. Termelni tehát csak világszínvonalon lehet, ez nemcsak export kérdése, mert nyitott világunkban a magyar fogyasztó is csak ilyen árut tud elfogadni. Üj technológia szükséges, de ez nem elég, új viszonyt kell kialakítani a technológiához. Ez az új viszony csak akkor lehet eredményes és hatékony, ha az érdekeltség alapján áll. Ezért támogatom a tulajdonviszonyainkat korszerűsítő törekvéseket." És ugyancsak nagyon fontos, amivel folytatja: „A paternalista állam tiszteletre méltó javakat nyújtott polgárainak, de mivel a döntések a polgárok feje fölött történtek, ezeket a javakat nem érzik magukénak. Amikor ezeket a javakat az ismert okok miatt az állam már nem tudta tovább nyújtani, az állampolgár ingerültté vált. Azt kérdezte: hát ez a szocializmus? Felmentettük az állampolgárt saját sorsa alakításának felelőssége alól. A reformeredmények csak hosszabb távon jelentkeznek, melyre fel kell készíteni a lakosságot. Most a rövid távon gondolkodók a szocializmus fentebb említett hatékony formájától féltik a saját fatengelyes, fapados, egyenlősdin alapuló szocializmusukat, összekeverve azt a szociálpolitikával." Nos, lényegében a néhány idézetből is kiderül, nagymértékben át kell majd értékelnünk a szocializmusról vallott nézeteinket, .szocializmusképünket. Tudomásul kell vennünk, hogy mi még messze nem a szocializmusban élünk, hanem az első lépéseket tettük meg azon a hosszú, történelmi úton, amely a szocializmushoz vezet. A szocializmushoz, amely semmiképpen sem alapulhat a szegénység egyenlőségén, s amely csakis a legfejlettebb lehetőségekhez mérheti magát. Ez a mi történelmi feladatunk, s nem is egy generác'óra bott feladat megfelelni e tortenelmi kihívásnak. S amit Germánná Vastag Györgyi így fogalmazott meg hozzászól ás-tervezetében, első rendú és átfogó feladataink egyikeként: „A jelen realitásaiból építkező szocializmusnak, mint elméletnek a koncepciója elkészítése elodázhatatlan feladat, mert csak ennek alapján vázolható fel olyan jövőkép, amely alap lehel egyfajta egvéni és csoportos perspektíva meghatározásához." Alighanem ez is mulaszthatatlan feladataink közé tartozik. És mennyi minden még? De hát az élet sosem produkál végállomásokat — szerencsére. Még akkor is szerencsénkre, ha ezzel a gondolattal úgy kell szembenéznünk. hogy egyúttal a sok évtizede belénk plántált, szinte elemi reakcióinkat kell föladnunk. De csak egy újfajta, a dolgok, folyamatok időbeli nyitottságát elfogadni kész és képes gondolkodás vezethet kielégítő, gazdag jövőhöz. Annak tudatos elfogadása, hogy világunk mindenkor,, a folyamatos minőségi változások világa lesz. E gondolkodás irányába tett óriási lépést e mostani pártértekezlet, amelynek jelentőségét legpregnánsabhan talán egy. Szilárd János felszólalás-tervezetéből vett idézettel illusztrálhatnánk: „Az élet úgy hozta, hogy egyaránt részt vehettem az 1957-es és a jelen pártértekezleten. Sokan kérdezték tőlem, melyiket előzte meg nagyobb várakozás, bizonytalanság, feszültség, több ellentmondás. Erre egyértelműen azt válaszolom, hogy a jelenlegit. Ennek súlyát, tétjét látom nagyobbnak." Sz. I. Foglalkoztatottság, szolgáltatások Tegnap, kedden tartotta soros ülését a városi népi ellenőrzési bizottság. A tanácskozáson a város lakosságának közérzetéről, a hangulat javításának lehetőségeiről és eddigi eredményeiről volt szó. A városlakók közérzetét — érthető módon — nagyon befolyásolják a munkalehetőségek. A testület leszögezte, hogy bár a munkanélküliség Szegeden is létező fogalom, ma még mindig a munkaerőhiány a jellemző, s csak egyes területeken a fordítottja. így például a textilipar, a kenderipar, az egészségügy és ,a vendéglátás munkaerőhelyzete még ma sem tekinthető megoldottnak. Hiába taníttat ki megfelelő számú tanulót például a megyei vendéglátóipari vállalat, ha a végzett fiatalok jobban fizető helyeken, esetleg egészen más területen helyezkednek el. A textil- és a kenderipar pedig továbbra sem népszerű a fiatalok között. Tudomásul kellene venni —állapították meg az ülésen — hogy az érettségi vizsga sem jelent és eredményez föltétlenül íróasztal mögötti munkát. Szeged tényleges munkaerőpiaci helyzetképe egyébként a következő: összesen kettőezer-nyolcszázhetvennégy betöltetlen munkahelyet tartanak nyilván a városban. Ágazatonkénti bontásban a legnagyobb munkaerőhiánnyal az ipar küzd: 976 embert tudnának fölvenni. Ezután a közlekedés, a hírközlés következik a sorrendben — e területekről 548 ember hiányzik. A kereskedelem 306 további dolgozót igényelne még, de az egészségügy és az építőipar munkaerőfelvételi készsége sem sokkal kisebb ennél: 351 ember hiányzik pillanatnyilag ennek az iparágnak a területéről. — A legnagyobb igény a szakmunkások iránt jelentkezik, ami igen érthető; ehhez képest segédmunkásokra már alig-alig van szükség. Szintén igen kicsi a „kereslet" szellemi foglalkozásúak iránt is: 434 embert igényel ez a terület. A szegediek közhangulatát a szolgáltatások színvonala is nagyban befolyásolja. Az állami vállalatok által végzett szolgáltatások még ma is neheze^ ellenőrizhetők, személytelenek, színvonaluk nem kielégítő. Az emberek előnyben részesitik a magánvállalkozókat, még ha nem is rendelkeznek iparengedéllyel, s ráadásul általában drágák is. Az állami vállalatok gyakran még a kifejezetten rossz munkát végzőket sem tudják elbocsátani, tekintve, hogy helyükre nem jelentkezik senki. Látható: a szolgáltatások színvonala és a foglalkoztatottság mértéke szorosan összefügg. Külön-külön egyik sem tárgyalható. A testület a városlakók közérzetének lehetőség szerinti javítását :rendkívül fontosnak ítélte meg; ugyanakkor — sajnos — nem fűzhetett túl sok reményt ahhoz, hogy egyegy figyelemfölhívó vizsgálat eredményeként átütő változás következzék be e téren. F. C«.