Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-22 / 148. szám

M VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 148. szám 1988. június 22., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Közlemény az MSZMP és az RKP levélváltásáról A Komán Kommunista Párt ez év má­jusában levelet intézett a Magyar Szocia­lista Munkáspárthoz. Az eddig követett po­litika szellemében, román részről megis­métlik, hogy Magyarországon meghamisít­ják a román nép történelmét, elferdítve mutatják be Románia eredményeit, a ro­mán párt nemzetiségi politikáját, amelyet valamennyi állampolgár jogegyenlőségének megvalósulása jellemez. Kezdeményezik, hogy mindenekelőtt a gazdasági kapcsola­tok áttekintése céljából, találkozzék a két párt főtitkára. A korábbi magyar javasla­tokra a levél nem tartalmaz utalást. Az MSZMP válaszolt a román pártnak. A válasz megerősíti, hogy a gondok érde­mi. építő jellegű megvitatásában és megol­dásában, a kétoldalú kapcsolatok kiegyen­súlyozott fejlesztésében az MSZMP-rc a Román Kommunista Párt mint konstruktív partnerre számithat. Azzal együtt, hogy a Komán Szorialista Köztársaságban élő ma­gyarok igényeinek kielégítése Románia ügye és felelőssége, a magyar nemzetiség általános helyzetének, egyéni és kollektív jogainak alakulása aktív részvételének le­hetősége a hazánkkal folytatott együttmű­ködésben. rokoni kapcsolataik akadálytalan ápolása számunkra változatlanul fontos kérdés. Elvj alapokon nyugvó erőfeszítésc­inket a jövőben is határozottan folytatni kívánjuk. Az MSZMP javasolta hogy mielőbb ke­rüljön sor a két párt központi bizottsága külügyi titkárainak megbeszélésére, ame­lyen ismételten áttekinthetnék a magyar— román viszony valamennyi elemét. E tár­gyalások eredményessége alapot teremthet a kormányfők, s a későbbiekben az MSZMP és az RKP főtitkárai találkozójának előké­szítéséhez. (MTI) Igazgatási társulások - Gyámhatósági feladatok Tanácskozott a városkörnyéki bizottság Soros ülését a szegedi vá­roskörnyéki bizottság Tisza­szigeten tartotta, a művelő­dési házban, amelyet Cson­ka István, Szeged város ta­nácselnökének általános he­lyettese vezetett. Tiszasziget község közös tanácsának elnöke. Talpai János beszélt a megnyitó után a két községről — Üj­szentivánról és Tiszasziget­»öl. Éppen tíz éve alakult a Btözös tanács, amely Tisza­szigeten 1700—1800. Újszent­ivánon pedig 1500—1600 lakó iigyesbajos dolgait intézi, közmegelégedésre. Megtudtuk, hogy Űjszent­ivánon öt év alatt hetven la­kóház építésére alkalmas tel­ket alakítottak ki. amelyek többségét szegediek vásárol­ták meg. Érdekes módon. Ti­szaszigeten alig igényelnek portát, noha csak egy kilo­méter választja el egymástól a két községet. A közös ta­nács elnöke elmondta, hogv nemrégen fejezték be a víz­torony építését, amely a ter­vek szerint 8 millió forint­ba került volna, de sikerült 6.2 millióból ..kihozni". Tal­pai János örömmel újságol­ta azt is. hogy hamarosan befejezik a gázvezeték-fek­tetést. amit tavaly augusz­tus elején kezdtek építeni. Felajánlotta, hogy szívesen segítene más községeknek, a szerzett tapasztalatok átadá­sával. A bizottsági ülés házi­gazdája besszélt arról is. hogy a közös tanács előnye abban rejlik, miszerint egy na­gyobb apparátus több mun­kát tud elvégezni. Czifra László, Deszk meg­bízott tanácselnöke az építé­si engedélyekről is beszélt. A jogszabály számtalan en­gedélyhez kötött építést ha­tároz meg. Ez a feladat sok gondot ad egy szakember­nek. Az új telekosztásoknál külön munka jut, s így egy ember képtelen betartani az előírt 30 napos ügyintézési határidőt, különösen úgv. hogy Deszken kívül Üjszent­ivánon. Tiszaszigeten és Kü­bekházán is dolgoznia kell. Szó volt már korábban az anyakönyv-vezetői munká­rói. Nóvák Ferenc. Kübekhá­za tanácselnöke is szorgal­mazta. hogy jelöljenek ki anyakönyv-vezetői jogosít­vánnyal rendelkező munka­társakat. akik szükség ese­tén kisegítenék a községeket. Ullésen viszont nincs anyakönyvezési gond — mondta Nyáriné Tajti Anna tanácselnök, mégis javasol­ta, hogy a közöli községek­ben legyenek anyakönyvve­zető párok, aki'k szükség sze­rint kisegítenék egymást, hi­szen az esküvök zömét szom­baton, illetve vasárnap tart­ják, s jó lenne ha a hétvé­geken nem kellene elvonni a családtólaz anyakönyvveze­tőt. Az igazgatási társulásokra jó példát mondott Balogh Ferenc bordányi tanácsel­nök. A szomszédos Zsombó­val kitűnően bevált a pénz­ügyi gazdálkodást segítő társulás. de elmondható ugyanez a gyermekorvosi szakrendelés közösségéről is. Kónya József, Sándorfalva elnöke így szólt: a műszaki­igazgatási társulásokon túl kell lépni. Fontos volna a belső ellenőrzés megoldása, a társulási forma szerint. Ter­mészetesen olyan ember is kellene, aki árszakértői is­meretekkel rendelkezik. Ál­talában hiányoznak a hely­színi bírságolások. Valahol érthető is. hiszen egv falu­beli nem szívesen bünteti meg a szomszédját, ismerő­sét. A tanácselnök javasolta, hogy más községekből iár­iák az emberek az utcákat, és ők bírságoljanak, ha sza­bálysértést tapasztalnak. Domaszéken az építésügyi feladatokat Szegedről látják el. Dobó Szilveszter javasol­ta. hogy jobb volna inkább egy 15—20 fős megyei szer­vezet létrehozása, amelynek szakemberei jól segíthetnék a városkörnyéki községeket. Hegedűs Tibor. Szatymaz tanácselnöke arról beszélt, hogy náluk jól működik az egészségügyi társulás. Ehhez az kell. hogy a társultak, a társult községek megértsék egymás gondjait. A legtöbb bajt a környezetszennyezés okozza Szatymazon, ahol an­nak ellenére szemetelnek, il­legális szemétlerakó helyet létesítenek a környéken, hogy az ilyen szabálysértése­kért a legkevesebb büntetés ezer forint. Igaz, sokan a vá­rosból hordják ki szemetü­ket a környező erdőszélekre, erdőkbe. A második napirendi pont szerint gyámhatósági felada­tok végrehajtásáról beszél­tek. Az előadó Tóth József, a városi tanács vb hivata­lának elnöke volt. Tizenöt év alatt háromszorosára nőtt a válások száma. Sajnos a csa­ládoknál mindinkább háttér­be szorul a gyermeknevelés, sok gyermek veszélyeztetett, általában a szülők miatt. Ezek a szomorú tények egyre több feladatot rónak a gyám­ügyi hatóságoknál dolgozók­ra. A. S. A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése Nagy Sándor az új főtitkár — Vélemény a bérreformról Grósz Károly fölszólalása Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. Az ülésen részt vett Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, a Minisztertanács elnöke ési Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának, titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai. A tanácsülés első napirendi pontként személyi kérdé­sekben döntött. Az országos tanácsi kérésükre, nyugállományba vonu­lásuk miatt, érdemeik elismerésével, eddigi munkájukat méltatva és megköszönve, felmentette Gáspár Sándort a SZOT elnöki tisztségéből, elnökségi és titkársági tagságá­ból; Baranyai Tibort a SZOT főtitkári tisztségéből, elnök­ségi és titkársági tagságából. Az országos tanács Nagy Sándort, a SZOT titkárát megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának fő­titkárává. A SZOT, nyugállományba vonulásuk miatt, felmentet­te elnökségi tagságukból Dajka Ferencet, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének volt főtitkárát és Gyöngyösi Istvánt, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szak­szervezetének volt főtitkárát. Somogyi Gyulát, az építők szakszervezetének főtitkárát és Paszternák Lászlót, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát kooptálta a SZOT tagjainak sorába. Föcze La­jost, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, Paszternák Lászlót és Somogyi Gyulát megválasztotta a SZOT elnöksége tagjának. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Nyikos Lászlót kinevezte a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztálya vezetőjének. Tolnai Ildikót pedig a szociálpoliti­kai, munka- és egészségvédelmi osztály vezetőjének. A tanácsülés a továbbiakban megvitatta a bérpolitikai reform szakszervezeti koncepciójáról szóló előterjesztést, amelyhez Nagy Sándor főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott, hogy a szak­szervezetekre jelentős sze­rep hárul a társadalmi-gaz­dasági megújulási folya­matban. Egyfelől erős, ha­tározott gazdasági vezetés­re, a munkában világos és szigorú követelményekre, másfelől erős, határozott, felelősen politizáló szak­szervezetre van szükség — mondotta. Nem az a szak­szervezet nehezíti a dolgo­kat, amelyik felelősen vi­tatkozik, követel, vagy el­utasít, hanem az, amelyik nem hallatja a szavát, ame­lyik sem jelző szerepét, sem érdekvédelmi funkcióját nem képes megvalósítani. Részletesen szólt az or­szág gazdasági helyzetéről, kitért arra, hogy fenyege­tően megnőtt az ország konvertibilis adósságállo­mánya, magasra szökött a költségvetés hiánya, szá­mos területen megbomlott a teljesítmények és a jöve­delmek közötti egyensúly. A KSH számításai szerint jelenleg az ak­tív keresőket maguk­ban foglaló családok eseté­ben az egy főre számított társadalmi minimum (a társadalom mai helyzeté­hez igazodó létfenntartási összeg) 4 ezer 10 forint, a létminimum (az emberek létfenntartásához szüksé­ges összeg) 3 ezer 290 fo­rint. A nyugdíjasháztartá­sok esetében 3 ezer 610, il­letve 3 ezer 20 forint a két összeg. Ma romló jövedelemviszo­nyok mellett kell számotte­vően javuló teljesítménye­ket elérnünk ahhoz, hogy a jelenlegi nehéz helyzetből kilábaljunk — mondotta. A szakszervezeti mozgalom­tól is azt kívánják, hogy al­ternatívákat, szociálpolitikai programokat dolgozzon ki, Kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok Elöljáróban hangsúlyozta: nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a konfe­renciát Magyarországon ren­dezik. Abban az országban, amely mélységesen érdekelt a helsinki folyamat elmélyí­tésében és kiterjesztésében, s ennek kezdettől fogva ak­tív részese. — A nemzetközi életben, a kelet—nyugati viszonyban — mindenekelőtt a két vezető nagyhatalom közeledésének következtében — kedvező tendenciák vannak felerősö­dőben, ami visszamenőleg is igazolja, ugyanakkor a jövőt tekintve míg inkább aláhúz­za a kis és közepes országok jellemezhető, ezzel kapcsolatos erőfeszíté- ben az első A Financial Times rendezésében kétnapos tanácskozás kezdődött kedden Budapesten, a kelet—nyugati gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztéséről. A konferencián — amelyen a Nyugat- és Kelet-Európából érkezett szakemberek tar­tanak előadásokat az üzleti kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeiről, a szocialista országok gazdasági reformtörek­véseiről — több mint 100 üzletember vesz részt, vállala­tok. bankok, különböző intézmények magas beosztású kép­viselői. A tanácskozást Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese nyitotta meg. Ezután Grósz Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet — Meggyőződésem, hogy tanácskozásuk fontos hozzá­járulás lesz annak a közis­mert ellentmondásnak a fel­oldásához, ami röviden úgy hogy miköz­és harmadik seinek jelentőségét. Mindez az egész emberiség számára reális perspektívába helyezi a világbéke megőrzését. „helsinki kosár" terén az utóbbi években jelentős elő­relépés tapasztalható, a má­sodikról ezt nem mondhat­juk el. mert a gazdasági, tu­dományos-műszaki együtt­működésben jóval a kölcsö­nös lehetőségek határai alatt maradtunk. Itt az ideje, hogy e tekintetben is a közös érdekek alapján cseleked­jünk. Mi abból indulunk ki, hogy a világgazdaságban ki­bontakozott folyamat nem egyszerűen konjunkturális válság, hanem mélyreható strukturális változások kez­dete, amelyben növekszik a kölcsönös egymásra utaltság, s ami mindenkitől gyökere­sen új szemléletet és gyakor­latot követel. Ezután Dávid Mellor. a brit parlament tagja, állam­miniszter beszélt a két or­szág javuló gazdasági, ke­reskedelmi kapcsolatairól. Ezt követően Ottó Wolff von Amerongen, az NSZK­beli Német Gazdaság Keleti Bizottságának elnöke tartott előadást. * Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a budapesti konferen­cia alkalmából interjút adott a Financial Times című lon­doni lapnak. s ez egy szakszervezeti tör­vény megalkotását is igény­li. Szükséges, hogy a szak­szervezeti mozgalom alapos elemzőmunka, a tagság szé­les rétegei véleményének megismerése után alakítsa ki magatartásának fő irá­nyait, és nézzen szembe azokkal a kihívásokkal, amelyek mind a gazdaság­ban, mind a szakszervezeti mozgalomban felgyülemlett problémák formájában nap mint nap éri. A SZOT el­nöksége még nem alakított ki végleges álláspontot ar­ra nézve, hogy milyen for­mában, milyen menetrend alapján javasolja összehívni azt a tanácskozást, amely megfelelő előkészítő munka után hivatott a válaszok megfogalmazására. Abban azonban egyetértés van, hogy ez év őszén kell ösz­szehívni a tanácskozást, és mihamarabb megfelelő vi­tadokumentumot kell közre­adni. Ezután arról szólt, hogy a bérreformmal kapcsolatos munkálatok hosszabb folya­matot igényelnek, a bérre­formot nem lehet egyik nap­ról a másikra megvalósí­tani. A szakszervezetek ab­ból indulnak ki, hogy az elmúlt évtizedben a főmun­kaidőből származó kerese­tek leértékelődtek, tíz év alatt a reálbérek több mint 17 százalékkal csökkentek, a szándékolt szigorúbb tel­jesítménykövetelményeket azonban a gazdasági gya­korlat nem igazolta' vissza, az egyensúlyi zavarok ál­landósultak. Ezt a helyzetet a kormány is érzékelte, ezért az elmúlt években szinte évről évre változott a keresetszabályozás, ez azonban nem töltötte be a neki szánt funkciókat. A szakszervezetek évek óta az érdekegyeztetésen alapu­ló bérmegállapodás rend­szerének kialakítását sürge­tik. Ez nem azt jelenti, hogy alapvetően nem a tel­jesítmények, nem a gazda­ság jövedelemtermelő ké­pességének alakulása hatá­rozná meg a béreket. De jelenti azt, hogy közvetle­nebb viszony alakulhat ki a megtermelt jövedelem, a végzett munka és a mun­kabérek között. Mindezekre a kérdésekre a személyi jö­vedelemadó-rendszer beve­zetése még inkább ráirányí­totta a figyelmet. Ilyen kö­rülmények között a szak­szervezeti mozgalom hatá­rozottan fellépett egy bér­reform kidolgozása és meg­valósítása érdekében. A továbbiakban megvi­tatták az üdülési és szana­tóriumi főigazgatóság jelen­tését, amely megállapítja, hogy az emelkedő árak mi­att az üdültetés feltételei egyre romlanak. A tanács­ülés egyetértett azzal, hogy az üdültetés szervezeti, el­osztási rendszere 1990-től módosuljon. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom