Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

Kedd, 1988, június 21. Q Képernyő A labdarúgás uralkodott mindenekfölött az elmúlt héten, sőt ma is. hiszen a Stúdió mozdíthatatlannak tűnő műsora a könnyen feledhetőnek nehezen nevezhető tanköteles-produkcióval egyetemben átvándorolt hétfőre, hogy megfelelő hely teremtődjék a férfiúi nem legszebb játékának. Ez az a sport, amiről a legtöbbet és a legkimeritőbben lehet beszélgetni, vitatkozni, áradozni: hősei e korszerű világ fura ellentmondásaiból épültek föl. Legjobbjai kemények — mert szigort diktál az élet —. és tobzódó ötletgazdagsággal megáldottak, hisz a finom elmék korát (is) éljük. Kevésbé szárnyalón: ma csak az tűnhet ki. aki egyszerre képzett atlétikusan és labdabiztonságban is. Ott van például a rajongókat csodaszép játékkal megajándékozó olasz válogatott tizenkilenc esztendős csillaga, Maldini, aki e földi lét legtermészetesebb dolgaként a pálya bal oldalát alapvonaltól alapvonalig az ellenőrzése alatt tartja, tehát egyszerre kőkemény hátVialli véd, igavonó középpályás és szárnyaló szélső. Egyetemes miként a romantika. Maldini. szegény. persze csak a fölvezetést szolgálta, hogy elérjünk Vialli magasába. Ez a letúrt sportszárral dőzsölve áradozó fiú annyi értékes tudás birtokosa, hogyha nem lenne képzavar, azt írnám: Vialli a foci kincsesládája. Ezer virággal szórja a tavaszt. Vialli ésszel szerez labdát, mint Sciera, tör-zúz. ha éppen arra van szükség, ahogv Gentile, becsúszva szerel akár Tardelli, száguldoz a pálya nagy zöld tereiben, miként Conti, liftként megy föl fejelni, mint Graziani. pazar labdákkal színesíti életmüvét, miként Causio és legalább annyira érzi a kapu felé vezető ösvények titkait, mint Rossi. Sohasem szerettem az olasz focit. Labdarúgótudatom születésétől. 1966-tól már-már megrögzötten gyűlöltem a tili-tolit. a gólszegénységet, a halogatást, az öncélú szépséget, s az ezekkel nemzeti sajátosságként járó fetrengést. alattomosságot és időhúzást. Most mégis át kellett állnom. Ez a csapat most annyira jó. egységes és vonzó, hogyha elveszítenék is az Európa-bajnokságot. úgy emlékeznénk rájuk, mint a legjobbra. Maldini édesapja is zseniális futballista volt. Él ma az olasz focinyelvben egy kifejezés, amit a papa nevéből képeztek. Ez a fogalom akkor hagyja el — kellő áhítattal — a szurkoló ajkát amikor valamely középhátvéd, miként hajdanán idősb Maldini. a saját ötösén egy könnyed hátrahúzós csellel csapja be a reá törő csatárt A kis Maldini fiatal ember, sok csalódás még nem lehet mögötte. így abban bízok. hogy az NSZK ellen vívott döntő hosszabbításának vége felé, 3-3-nál. midőn Zenga kapus valahol a távolban „legeli a füvet", a kapu tátongó torkában elküldi Völlert egy tejszínhabkönnyű hátrahúzóssal, majd indít. Megvallom őszintén. engem az sem zavarna, ha ugyanilyen helyzetben Vialli tenné ugyanezt. Dlusztus Imre Törvényesség, vagyonbiztonság, egyéni közömbösség Az ügyészség szerepe a társadalmi megújulásban flz ellenség szörös keze Korábban bárki mondhatta volna nekem, hogy ilyesmi Magyarországon lehetséges: habozás nélkül sürgős jobbulást kívántam volna az illetőnek. Pár napja hallgattam az Amerika Hangját (Voice of America). Ez még szigorúan magánügy lenne (pláne mennyire az lett volna mondjuk egykét évvel ezelőtt) — viszont kénytelen vagyok bejelenteni: a Kossuth Rádió hullámhosszán hallgattam az Amerika Hangját, pénteken este fél 11-tői éjfélig — a Bagoly adásaként a Budapest és Washington, illetve New York, pontosabban a Kossuth-adó és az Amerika Hangja magyar osztálya között létesített rádióhid közös programjaként. Biztos, hogy emlékeznek még a jó pár éve elterjedt, enyhén szarkasztikus ízű, bár mély életismeretről tanúskodó szállóigére, miszerint az ellenség szőrös keze betette lábát otthonunkba. No, tessék, most meg már ennyire itt van. Fenti, meglehetősen találó, elegánsan magabiztos képzavar kitűnően megvilágította egy uralkodó szűk réteg világképének legbelső lényegét. Hát akkor rettegtessük meg őket egy kicsit: ha most még azt is elsorolom, hogy Faludy György és Mórái Sándor és Konrád György és Bihari Mihály beszélt, többek között Ágh Attila és Fekete Sándor és Hanák Péter, no meg az Amerika Hangja szerkesztőségeiben dolgozó tudósok, művészek, újságírók társaságában: a dolog részint már teljesen meseszerűvé, részint — az előbbi uraknak — teljességgel lidércnyomássá válhat. Szerencsére a péntek esti másfél óra, hála a szerkesztőknek (Bán Tamás és Horváth János — Washington, Thassy Jenő — New York, Szénási Sándor és Zeley László — Budapest, továbbá a felelős szerkesztő Györffy Miklós) és a közreműködöknek, nemcsak azt bizonyította ékesen, hogy mindez valóság. Hanem valami mást is. Valamit, ami még e szenzáció valóságánál is sokkal fontosabb. Sőt, talán a legfontosabb. Jól sejtik: bizony az ellenség szőrös kezéről van szó. Az már nyilván előre kitalálható, hogy egy ilyen karakterű műsor, és a fenti nevekkel fémjelzett beszélgetőpartnerek igencsak meggyőző garanciát jelenthetnek az izgalmakra. Hát tényleg nem akármikről és nem akárhogyan esett szó. Konrád György például arról beszélt, hogy az „ellenzék" és az „ellenség" fogalmának azonosítása elavult; az amerikaiak megidézték a Politikai Bizottság egyik régebbi, a nyilvánosság elé nem került, az ellenzékkel nem éppen toleránsán foglalkozó határozatát; Bihari Mihály egyebek között kijelentette, hogy a pártértekezlet után lehetővé válván egy felgyorsító szakasz elindítása a magyar életben — hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, s hogyan: első tesztelése lesz az új vezetésnek. Márai Sándor (távozása, azaz közel félévszázad óta először szólalt meg itthon magyar rádióban!) mondatát, miszerint vigyázó szemetek Moszkvára vessétek, Hanák Péter azzal egészítette ki, hogy ez ugyan igaz, de vigyázó szemetek mégiscsak és elsősorban — a magyar népre vessétek. Konrád György szerint még a közeli múltban is gyakran az ellenségként kezeitekkel való foglalkozás, „ördögök keresése" folyt a valóságos gondok megoldása helyett. És amit többen, egymástól függetlenül szóvá tettek: minden korábbinál jobbak a nemzetközi feltételek ahhoz, hogy felülvizsgálják például Nagy Imre 1956-os szerepének, a harminckét esztendővel ezelőtti eseményeknek megítélését, sőt — Fekete Sándor mondta ki — az '56 utáni megtorlás egészét is. Ugyanő beszélt arról: még 1962-ben is 250 volt ávéhás tevékenykedett az állambiztonsági szerveknél — ugyan hogyan lehetne az ő esetükben bármiféle tárgyilagosságról beszélni 57-58—59ben? Bihari Mihály pedig, mintegy a tematikát is öszszegezve jelentette ki, a rádióhid „első félidejét" zárva: mindezeket (például az 1945 —1948 közötti koalíciós időszakkal együtt) valóban felül kell majd vizsgálnunk, ám a fő kérdés ma még az: az ön magát túlélt diktatórikus szocializmus helyett végre valóban demokratikus pluralista szocializmust, hogyan és miként. A nemzet elkezdett gon dolkodni — mondotta Konrád György. Amit pedig a józanul, barátsággal, a meglepett öröm csodálkozásával beszélő amerikai magyarok mutattak, összegezte a szintén kint élő Deák István történész, a Kossuth és a magyarok című, itthon is kiadott munka szerzője: „ki csit így együtt most törté nelmet csinálunk". Hadd korrigáljunk: nem is olyan kicsit. Nem az számított, hogy — helyszűke következtében itt sajnos, fölsorolhatatlanul — mennyi okos', pontos, felelősségteljes hozzászólás, kommentár, eszmefuttatás volt e rádióhid jóvoltából hallható. Az sem, hogy előkerült Fekete Sándor és Konrád György régebbi keletű purparléja. Még csak az sem, hogy a „ki mit remél?" kérdésére megintcsak Konrád György idézhető a legtanulságosabban: ő a (félelem visszszorulását. S még az is csak érintőleges (bár a többihez hasonlóan óriási fontosságú) megállapításnak nevezhető, amit Gereben István, az amerikai magyar szervezetek külügyi titkára mondott: a politikai és gazdasági reformok mellett erkölcsi, lelki reformokra is nagyon nagy szükség van. Ami ezen a kései órán istenigazából számított, egyetlen, elemi erejű felismerés volt. Hogy íme, ilyen a valóságban az ellenség szőrös keze, végre meg lehetett mutatni: esetenként ugyan kemény szorítású, ám igazából nem ismert és emberszabású kéz csupán. Domonkos László Tájak világa Palotás Mária Tájak világa című kiállítását Tóth Attila, a megyei tanács vb művelődési osztályának munkatársa nyitja meg ma, kedden délután 5 órakor a Juhász Gyula Művelődési Központban. Közreműködik Dálnoki Zsóka. a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Az erdélyi születésű festőnő képein sajátos romantikával elevenednek meg szülőföldje tájai — tárlatát a rendezők most össk.<? kívánják kötni az erdélyi menekültek megsegítésével. A megnyitón videón levetítik a Délép Napsugár Táncegyüttesének őrizz, hogy jó véget érjek! című műsorát, s a július 3-áig nyitva tartó kiállítás ideje alatt felajánlásokat gyűjtenek az erdélyi menekültek támogatására. Ebben az évben 35 éves a szocialista ügyészi szervezet. Bár hazánkban az alkotmány az új típusú szocialista ügyészség felállítását már 1949-ben törvénybe iktatta, az ügyészség megszervezésére és működésének megkezdésére négyéves késedelemmel — a személyi kultusszal kapcsolatos hibák kijavítása és a törvényesség helyreállítása érdekében — 1953-ban került sor. A lenini koncepció szerint az ügyészség a szocialista törvényesség védelmére létrehozott, különleges funkciójú állami szerv. Felelőtlen licitálás A szocializmus építésének nincsen olyan szakasza, amelyben a törvényesség érvényesüléséhez fűződő érdek háttérbeszorulhat. Nincs ez másképp napjainkban sem: az ügyészi feladatok összefüggenek azzal, hogy állami, politikai intézményrendszerünkben nagy jelentőségű változások kezdődtek el. A kormány munkaprogramja. amely a stabilizáció és a kibontakozás feladatait hangsúlyozottan a gazdasági életre összpontosítva határozza meg, foglalkozik a gazdasági élethez kapcsolódó, de a társadalom más területén meglevő negatív tendenciákkal is, amelyekkel szemben határozottabb fellépést igényel. A Csdngrád Megyei Főügyészség a közelmúltban elemezte az elmúlt öt év tevékenységét, ezen belül a gazdasági-társadalmi kibontakozás megyei feladatainak elősegítését is. Mindenekélőtt azt kell leszögezni, hogy az ügyészi szervek elsőrendűen akkor tesznek eleget az egész társadalom előtt álló célok megvalósításának, ha a törvényekben meghatározott ügyészi feladatokat következetesen teljesítik. Tehát az állampolgárok személyi és vagyonbiztonságát, nyugodt életkörülményeit, állampolgári jogaiknak a gyakorlását, a szocialista demokrácia érvényesülését juttatják érvényre. A visszaélések új formái különösen a gazdálkodással összefüggő bűncselekmények körében jelentkeznek, mivel erre a kötetlenebb szervezeti formák, esetenként a jogszabályi hiányosságok is lehetőséget teremtettek. A nyolcvanas évek elején a szerződéses üzemeltetésű kereskedelmi egységek körében tapasztaltuk ezeketj Például az egyik szerződéses élelmiszerbolt vezetője alig 5 hónap alatt több mint félmillió forint kárt okozott a szegedi Éliker Vállalatnak, azzal, hogy a megrendelt áru ellenértókét nem fizette be, szerződés nélkül alkalmazottakat foglalkoztatott, akik az üzletet lényegében vezették is. A kereskedelmi egységek szerződéses üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályok megjelenése után a nagyobb kereskedelmi vállalatoktól tájékoztatást kértünk a gyakorlatukról, majd elemeztük és folyamatosan figyelemmel kísértük a bírósági pereket is. A felmerült problémák ismeretében jogszabály-módosításra is tett az ügyészség előterjesztést. Jelenleg is legtöbb gondot a felelőtlen licitálás és a nem megfelelő biztosíték nyújtása okoz, amely általában a szerződés lehetetlenüléséhez, a polgári perben pedig a szerződés megtámadásához vezet. A gazdasági munkaközösségek esetenként nemcsak megalakulásuk kifogásolható módjával — jogszabályismeret hiánya, tőkehiány stb. — hívták fel magukra a figyelmet, hanem működésük körében jelentős kárt okozó visszaélésekkel is. A Fűtöber csongrádi gyárában vgmk tagjaként az egyik dolgozó két éven át rendszeresen a főmunkaidőben végzett rakodási munkák egy részét is a gazdasági munkaközösség tevékenységeként számolta el, s ezzel a vállalatnak közel egymillió forint kárt okozott. Ez az eset arra is utal, hogy a vállalati belső ellenőrzés nem állt hivatása magaslatán. Napjainkban a vállalkozások lehetőségének bővülése tovább tágítja a gazdasági bűncselekmények elkövetésének körét, melyet egy szentesi magántaxis esete is bizonyít. Ez a vállalkozó az „alkalmazottai" részére gépkocsit és a működésükhöz szükséges készpénzt biztosította, majd ennek ellenében a napi bevételüknek 50 százalékát magának megtartotta. Így lényegében munka nélkül, rövid idő alatt mintegy 200 ezer forint jövedelemhez jutott. Egyre jelentősebb mértékben jelentkezik bűncselekményt előidéző okként a hiánygazdálkodás. A belföldi piacon nehezen beszerezhető, vagy a külföldi áruk áránál lényegesen magasabb belföldi kereskedelmi ár szinte kínálja a lehetőséget az üzérkedés, a vesztegetés, illetve a vámés deviza-ibűncselekmények elkövetésére. Egy szegedi villamossági és híradástechnikai magánkereskedő az engedélyétől eltérően műsoros kazettákat másoltatott és hozott forgalomba. A mintegy 10 ezer darab kazetta forgalmazásával 600 ezer forint haszonra tett szert. Szaporodnak a lakásfeltörések Gazdasági bírság kiszabását kezdeményeztük egy szentesi kisiparossal szemben, akinek húsüzemében egy ellenőrzés során élelmezés-egészségügyi hiányosságokat találtak. A figyelmeztetés ellenére tovább folytatta munkáját, több mint hét tonna kolbászféleséget értékesített, •közel 300 ezer forint értékben kereskedelmi egységek részére. Ezzel súlyosan veszélyeztette a fogyasztók egészségét, valamint engedély nélküli tevékenységet folytatott. Az utóbbi években a személyi javak elleni bűncselekmények megszaporodtak. Az elkövetés módja (lakás-, gépkocsifeltörések) azt jelzi, hogy az elkövetők egyre gátlástalanabbakká váltak. A 'közhangulatot tovább rontja, ha ilyen bűncselekmények tetteseit a nyomozó hatóság nem leplezi le. Gyakran hallunk kritikus megjegyzéseket az eljárások elhúzódásáról. Ez a bírálat általában jogos, bár a felderítés — több mint egy évtizede — Csongrád megyében történik a leggyorsabban. Az ügyészek megalapozott indítványokkal segítik a megye bíróságainak ítélkezését. A tapasztalatok igazolják, hogy az ügyészi tevékenység kihat egy adott terület politikai légkörére, az állampolgári fegyelemre. Ha egy terület — megye, város — állami szervei és állampolgárai nap mint nap tapasztalják, hogy az ügyész személyre és beosztásra tekintet nélkül következetesen fellép a tudomására juto.tt törvénysértésekkel szemben, akkor ssgíti az adott területen a jogbiztonságot. A jelenlegi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításúnak elengedhetetlen feltétele a munkafegyelem erősítése. Az ügyészség rendszeresen vizsgálja a fegyelmi eljárások törvényességét, a kiszabott fegyelmi büntetések arányosságát, megalapozottságát. Tapasztalata szerint egyre szigorúbb intézkedések történnek a munkafegyelem érdekében. Bűnlistán a környezetvédelem Az ügyészi általános törvényességi felügyelet az állami tevékenység rendszerében azt jelenti, hogy az ügyész segíti és ellenőrzi a törvényesség megtartását. Az ügyészség kiemelt figyelemmel kiséri a környezetvédelmi hatóságok tevékenységét. Az országban először — már a hetvenes években — a Csongrád Megyei Főügyészség vizsgálta az Ativizig víztisztasággal kapcsolatos hatósági tevékenységét. Jelenleg a veszélyes hulladékok tárolásával, kezelésével, megsemmisítésével kapcse, latos gyakorlat a legégetőbb környezetvédelmi probléma. Az országban több helyen — így Szegeden is — egyes építményekben az átadásátvétel idején alapvető hiányok vannak. Esetenként több ezer tételben sorolták fel a kijavítandó hibákat. A kijavításnak nevezett munka ürügyén valójában az átadást követően az építkezést fejezik be. Az ilyen épületátadások főként a IV. negyedévben fordultak elő. Mindezeket ügyészi vizsgálatok bizonyították. A megye ügyészi szervei az elmúlt öt évben is feladataikat következetesen és az elvárásoknak megfelelően teljesítették. Jelenleg munkájukat rosszabbodó körülmények között, nehezedő gazdasági helyzetben kell végezni. Kereszty Béla megyei főügyés:: Ne a kábítószert válaszd! Az ENSZ június 26-át a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem elleni .küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította, s ezentúl minden évben ekkor a drogellenes nemzetközi összefogás jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet. Ebből az alkalomból „Ne a kábítószert válaszd!" jelmondattal június 26-án egész napos programot rendeznek a nevelőotthonokban és intézetekben élő fiataloknak, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium II. számú Aszódi Nevelőintézetében. A rendezvénysorozatra — amelyet a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint az Országos Egészségvédelmi Tanács Titkársága kezdeményezett — összesen tíz nevelőotthonból, illetve intézetből érkeznek fiatalok. Részt vesznek a programokon az egyházi rehabilitációs közösségek tagjai; továbbá a szegedi, a pécsi és a budapesti drogambulanciákra járó fiatalok és az ott dolgozó szakemberek is. A nap folyamán sportrendezvényeket tartanak; videofilmeket vetítenek a kábítószer-fogyasztás veszélyeiről, egészségromboló hatásáról; a szakemberek tanácsokat adnak a hozzájuk fordulóknak.