Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

Szerca. 1988. június 15. 5 mm Önkényes lakásfoglalók Beköltözés baltával Szegedi éjszakai táncláz Ügy hallottuk, növekszik az önkényes lakásfoglalók tzáma. Vagyis azoké, akik halta vagy feszitővas társasá­gában jelennek meg üresen álló lakások előtt, az ajtót fel­törik, s elfoglalják a helyiséget. Prekoncepciónkkal fölke­restük Timár Lászlót, a lakáshivatal vezetőjét, aki rögtön helyesbített: nemcsak hogy nem növekszik e szám, hanem kifejezetten csökken. — Szám szerint, mennyien vannak eu önkényes lakás­foglalók? — kérdeztük. — Évente mintegy nyolc­van beköltözésről értesülünk — mondta Tímár Béla, majd így folytatta: — Kivétel nél­kül lumpenelemek a lakás­foglalók, akik gyakran más megyéből, akár az ország túlsó végéből érkeztek, s üre­sen álló, vizes, földes, elha­nyagolt, rossz lakásokba köl­töznek be radikálisan. Ilyen helyiségek mindenütt van­nak a városban, de talán Alsó- és Móraváros környé­kén gyakoribbak az átlagnál. A védekezést, sajnos, csak hatósági úton lehet megolda­ni, s ez manapság eléggé ne­hézkes. A kilakoltatott meg fellebbezhet felülvizsgálati kérelmet adhat be. vitathatja azt a nyilvánvaló tényt, hogy foglalása önkényes. De álta­lában harminc napon belül megtörténik a kilakoltatás. — Más úton nem megy a kiköltöztetés? — Sokan vannak, akiknek elegendő a fölszólítást kikül­deni. s maguktól is elhagy­ják a helyiséget. Előfordul viszont ennek az ellenkezője is: alighogy a kilakoltató ha­tóság elhagyja a helyszínt, újra beköltöznek. Ezt akár háromszor-négyszer is meg­teszik némelyek. Éppen ezért, értesíteni szoktuk a lakás­igénylőt (aki, esetleg már évek óta vár az adott la­kásra). hogy ekkor meg ek­kor lakoltatják ki az önké­nyes foglalót, tehát még azon a napon feltétlenül költöz­zön be. Persze, vannak la­kásigénylők, akik félnek at­tól, hogy megverik őket a ki­lakoltatottak, de ilyen esetről én nem tudok. — Hová költözzön a kila­koltatott? Hiszen a jogsza­bály szerint, az önkényesen beköltöző, aki a felszólítás ellenére sem hagyja el az el­foglalt helyiséget — öt évig nem nyújthat be lakásigény­lési kérelmet. S ha benyújt­hat — az is csak igénylés, nem pedig lakás. — Nézze, mindenki jött valahonnét... Menjen visz­sza a lakásfoglaló oda. ahon­nan jött: akár Gyöngyösre, akár Miskolcra, akár Sza­bolcs megyébe. Szegeden is rengeteg a lakásigénylő, akik hosszú ideig várnak egy-egy helyiségre. Nem engedhetjük meg, hogy magukat szabá­lyokhoz tartó szegediek hát­térbe szoruljanak az innen­onnan jött lumpenelemekkel szemben. Egyébként nem is kell túlzottan tartani ettől, hiszen — mint mondtam — egyre kevesebb az önkénye­sen beköltöző. F. Cs. Kábeldüh Vasárnap, délután öt óra körül több ezer északi váro­si, rókusi lakásban némultak el, és fehéredtek ki a televí­ziók képernyői. A rádiók ál­lomáskeresőit is hiába teker­ték az itt lakók. Gyerekek visítottak a hiába vért há­rom mese miatt, a kábel­rendszeren nem érkezett meg a Hét egyre politikusabb és mind fontosabb nyilatkozato­kat sugárzó műsora, tízezrek szórakozását jelentő játék­film, és a sportadás maradt el itt. Az emberek megpró­báltak telefonálni minden el­képzelhető segítségért. Mivel a kábelrendszert üzemeltető Gelka számát hiába csenget­ték, így sűrűn hívták szer­kesztőségünket. Megpróbáltunk a Gelka vezetőjével a lakásán beszél­ni, mivel tudomásunk sze­rint, a műszaki berendezések ajtajának kulcsát ő őrzi. Csak a fiával sikerült szót váltani, aki elmondta, hogy édesapja a „farmon" tartóz­kodik. és várhatóan, a késő esti óráig onnan nem is tér vissza. Véleményünk szerint, a Á „sátország" kapui... Kempingtalálkozó volt Mindszenten kábeltelevíziónak — ha már van — ugyanolyan közüzemi szolgáltatásnak kellene len­nie, mint a víz vagy az elektromos áram lakásokba való eljuttatásáig. A kábelte­levízió ilyen szolgáltatás is. Székesfehérváron. Zalaeger­szegen, Móron, és még az or­szág negyven városában, de nem Szegeden. Ami városunkban történt, az több mint ennek a tech­nikának a felelőtlen lejára­tása. A gondok enyhítésére, megoldására háromnegyed éve hiába vár a lakosság. Ez pedig valahol a felelős taná­csi osztály részéről több mint tehetetlenség. Jó lenne mi­előbb felelős személyekről és konkrét intézkedésekről ér­tesülni ! A kapuk nyitva vannak mindenki előtt és azt szeret­nénk, ha azokon minél töb­ben belépnének. Talán így foglalható össze az a 3 napos rendezvény, melyet az ifjúsá­gi szövetség megyei bizottsá­ga több támogató szervezettel együtt immár kilencedik al­kalommal rendezett meg. A dolgozó fiatalok megyei kem­pingtalálkozójának a Mind­szenti Lenin Termelőszövet­kezet termálfürdője adott otthont, péntektől vasárna­pig, mely ideális helynek bi­zonyult Már pénteken dél­előtt — ahogy a feliratos táb­la jelezte — megnyíltak „sá­tország" kaput Folyamato­san érkeztek megyénk nagy­üzemeiből, intézményeiből, szövetkezeteiből a sátorozást, sportolást, és a turisztikát kedvelő fiatalok kisebb-na­gyobb közösséget E nap a hét utolsó munkanapja el­lenére délután már mintegy háromszázan élvezték a cso­dálatos igazi kirándulásra, fürdésre való kánikulai időt. Hamar megalakultak az öt-öt fős női és férxicsapatok, hogy délután a tájékozódási futó­versenyen a legjobb ered­ményt érjék et A többiek­nek is akadt munka, hisz a főzöverseny ehető eredmé­nyét nemcsak a zsűri kóstol­ta meg. Ezt követően az éj­szakába nyúló tánc sem ma­radhatott el. A résztvevők szombat reg­gel, ha kicsit álmosan is, de trawtfl ** • városismeretról bizonyságot adó tesztlapokat, hogy ez­után részt vehessenek a ter­mészetjáró akadályverse­nyen. Tegnap a pénteken megkezdett fakultatív sport­versenyek döntöit vívták a kempingezők, és megválasz­tották a legamazonabb höl­gyet, valamint az is kiderült, ki legméltóbb mai utóda nagy erejű vitézünknek, Tol­di Miklósnak. Természete­sen volt még csónak- és szkanderverseny, pancsiparti, kispályás focimeccs is. Az első nap délutánján egy szegedi nagyüzem ifjúsá­gi vezetőjével találkoztam. Miközben a sátortábor vidám hangzavarát hallottuk, szo­morúan beszélt saját tapasz­talatáról. Az övéi nincsenek itt, munka után pluszmun­kát vállalnak, é6 néhányuk kivételével egyre kevesebb időt töltenek el munkahelyi közösségükkel. A túlóra és maszekolás. A megélhetés­hez, a lakáshoz jutáshoz bi­zony nem kis áldozatot kell vállalni manapság. Milyen jó lenne, ha egy ilyen vagy ha­sonló rendezvényen többen vehetnének részt. A rende­zőkön és az időjáráson most semmi sem múlt. Mert hol tud ma egy fiatal napi 80— 100 forintért munkahelyi kol­lektívájával együtt lenni akár három napig is. ahol a sport, a víz, a természet és napfény a főszereplő. B. I. John Travolta Szombat esti láz című filmje elmúlt tíz­éves. Azóta nem nagyon szü­letett igazán emlékezetes művészeti alkotás a tánc is­tenitésére. Ha valaki egy­szer felrajzolja a társas rin­gatózás magyarországi láz­görbéjét, valószínűleg mosta­ni éveink jellemzőjeként még hőemelkedés sem na­gyon szerepel majd a grafi­konon. Mégis, milyen lehe­tőségek vannak egy táncos estére-éjszakára a szegediek­nek és az ide látogató ven­dégeknek? Erre a kérdésre próbáltunk meg választ kap­ni az elmúlt hét végén három táncos szórakozóhelyen. Az olajipari dolgozók bel­városi klubjában este kilenc után már igazán jó a hangu­lat. Vadonatúj és slágergya­nús számok egymás után zú­dulnak a táncparkettre a dis­copultról. Bevallom, arra szá­mítottam, hogy itt fiúk kény­telenek a folyosón várakozni egy-két partner nélkül érke­ző hölgyre. Ezzel szemben: nem egy helyen lányok tán­colnak lányokkal. Budai Anitát és Tóth Tün­dét kérdezem meg: — Miért pont ezt a discót választot­ták? Nem kell noszogatni őket a válaszra. Érvek sokaságát zúdítják rám. Közben csak egyet-egyet van időm felje­gyezni. — Igazán baráti társaság van itt. Olyanok járnak ide, akik nem ezerforintosaik mutogatásával akarnak na­gyok lenni. A mostani dis­cós azt csinálja, amit mi sze­retnénk, és nem saját magát akarja szórakoztatni. Itt a pult nem különül el tőlünk, oda kívánságainkkal bármi­kor felmehetünk. S persze az :s fontos, hogy előírt maga­'.artási normák vannak és akárhogy nem lehet ide be­jönni. Kiderül az is, hogy Anita két nappal előbb hazajött a Balatonról. Ezt a hét végét sem akarta kihagyni a klub­ban. Egy különteremben videó­ról filmet nézhetnek, akik éppen arra kíváncsiak. Sör? Csak egy kijelölt különte­remben, a táncparkettól tá­vol lehet fogyasztani. Dohá­nyozni sem lehet akárhol. Nincs zsúfoltság. Makóról, Hódmezővásárhelyről és Do­rozsmáról is vannak állandó látogatói a hétvégéken min­denki számára nyitott olajos klubnak. A nagy távolságról Kulcsszó: a pénz érkezők — mint a saját dol­gozók és azok családtagjai — a belépőjegyből 50 százalékos kedvezményt kapnak. — A közönség kegyeiért ma mindenütt harcolni kell. Ez új ötleteket követel. — Van ilyen nálunk is — mondja Stricz Károly klub­vezető. — Júliustól egyelőre kísérletként, nosztalgiadiscót indítunk péntekenként. Erre a mostani törzsközönségünk­nél egy kicsit idősebbeket várjuk elsősorban. A Kék Csillag presszójá­ban egy osztálytalálkozó kel­lős közepébe csöppenünk. Néhányan — különböző stí­lusban — táncolnak az erre az alkalomra szervezett élő­zenére. Sokkal többen beszél­getnek kint a kellemes nyári estében a teraszon. Ha nincs rendezvény, nincsenek eny­nyien a hétvégeken sem a hajnali négyig nyitva tartó szórakozóhelyen. A hétköz­napokon pedig alig van be­térő és bevétel — tájékoztat­nak Frank Sándor és Kipper György étteremvezetők. Itteni vendéglátóink el­mondják, hogy mostanában a beszélgetésekkel összekö­tött csendes sörözésekre, a táncos éjszakákra — egészet biztos információk szerint — az emberek többségének nem futja rendszeresen. Akik né­ha-néha eljönnek, a hangke­zettákra inkább táncolnak, mint a videoklipekre. A lát­vány „lebeszél" a ritmusos mozgásról. A Kék Csillag közönségé­nek nagy részét nemrég még a szocialista országokból és belföldről Szegedre látogató szervezett turistacsoportok adták. Ilyenek ma szinte egy­általán nincsenek. Frank Sándor és Kipper György állítja: haldoklik' ma a másodosztályú vendéglátás. Igény (és pénz) a gyorsan felhajtott felesekre, a hirte­len sörökre, hamar fröccsök­re maradt. Ezekkel pedig a tánc nem áll szoros kapcso­latban. A Tisza Szálló bárja előtt, a kinti csendben Pintér And­rással ültünk le egy rövid éj­fél előtti beszélgetésre. A kérdés-feleletekből gyorsan kiderül: a város legújabb éj­szakai szórakozóhelye sem üzleti siker. Alapításakor úgy gondolták, szükség van a vá­rosban egy szállodai bárra is. Csakhogy ezen az igencsak nyári éjszakán is mindü három szobát vettek k szállóvendégek a Ti z Hétköznapokon elöfo.. hogy az éjszakai szórakozó helyre a nyitva tartás 6 órája alatt 15-en váltják meg a 100 forintos belépőt. Számoljunk csak! A műsorban öten lép­nek fel, a zenekar három­tagú, aztán kell pincér, mi­xer, vendégfogadó .. . Szóval könnyen előfordulhat: többen vannak az alkalmazottak, mint a kiszolgáltak. Május­ban ült le a forgalom. Lehel, hogy ebben az akkori mű­sor alacsony színvonala is szerepet játszott. Egyébként a fellépő művészeket a Kalei­doszkóp műsoriroda szerződ­teti. Havonta változik az ösz­szeállítás. Műsorkezdésre beülünk a bárba. Nem nehéz helyet ta­lálni. A berendezésre, hangu­latvilágításra igazán nem le­het kifogást tenni. A prog­ramban két szólótáncos is fellép. Szerepel szólóénekes, artista és bűvész is. Igen, igen, hallom a kérdését tisz­telt férfitárs olvasó ... Hogy van-e sztriptíz, mert a bár anélkül ugyebár ...? Ha meg­engedi, most nem válaszolok, mert ez nem a reklám helye. Viszont a bűvészhölgy pro­dukciója — amennyire értek hozzá — kiváló. Persze, a táncról szól el­sősorban ez a beszámoló. A műsor közben csaknem meg­telt a bár. Ügy látszik a sze­gediek közül ezen az éjsza­kán még viszonylag sokan akartak órákat tölteni szóra­kozóhelyen. De inkább csen­des beszélgetésekkel peregtek a percek az asztaloknál. A zenekar alig egy-két párt volt képes táncra bírni. Böle István Kerámia­biennálé A pécsi galériában vasár­nap megnyílt a X. országos kerámiabiennálé. A ren­dező szervek nevében Dá­nyi Pál, a Baranya megyei pártbizottság első titkára köszöntötte az alkotókat, akiknek mintegy kétszáz munkáját láthatja a közön­ség. Majd átadták a bien­nálé elismeréseit. Az első díjat Kecskeméti Sándor bu­dapesti, a második díjat Gerle Margit szegedi és a harmadik díjat Dohány Sán­dor pécsi keramikus kapta. Az ex libris 1900-ban még csak kettő, 1910-ben már öt napilap volt Szegeden. Az újságol­vasók, a könyvbarátok szá­ma megháromszorozódott abban az évtizedben. Növe­kedett a művelt szakmunká­sok száma, sokan már fa-, gép- és építőipari szakisko­lát végeztek. Megkétszerező­dött a város két kereskedel­mi középiskolájában végzet­tek száma és az egyetéimet és főiskolát végzőké. A mó­dos vállalkozók csoportjából kiemelkedett 8—10 nagytő­kés, a polgárság középréte­ge erőteljesen szaporodott. Ezekből a rétegekből került ki a műgyűjtők csoportja. Divat lett márkás képet vá­sárolni, a könyvtár részére kézjegyet készíttetni. 1908­ban a szegedi kulturális fo­lyóirat, Az idö, egyszerre nyolc szegedi ex libris raj­zát hozta, melyeknek erede­tije is megtalálható a Móra Ferenc Múzeum gyűjtemé­nyében. 1900-tól kezdve évente kétszer volt képző­| művészeti kiállítás, amelyen ott szerepeltek az országos nagyságok mellett a szegedi művészek is. A Tömörkény, Jobásx Gyula és Móra Fe­renc nevével fémjelzett iro­dalomhoz ugyan nem volt hasonlóan kiemelkedő a kép­zőművészek csoportja, de a Károlyi—Nyilassy—Szöri-al­kotások regionálisan kiemel­kedőek. Back Bernát német­alföldi képgyűjteménye, Sza­lay József kézirat- és könyv­gyűjteménye országosan is­mert volt. A mintegy harmincra te­hető ismert ex libris­ből négy baloldali értelmi­ség lapját emiitjük meg. Domokos László a szegedi radikális értelmiség legki­válóbb egyénisége volt. 1918­ban Jászi Oszkár munkatár­saként részt vett a nemze­tiségi autonóm területek szervezésében. Könyvjelzője is mutatja az új utakra való törekvést. Klug Péter, a sze­gedi siketnéma-intézet meg­szervezője Domokos László­néval együtt hozta létre a Szegedi Gyermektanulmányi Társaságot. Könyvjelzőjén szép szecessziós rajzú taní­tónő kis leánykát tanít a beszédre. Balassa József, a gimnáziumban Juhász Gyula osztálytársa, a haladó Sze­ged és Vidéke című napilap szerkesztője volt, itt jelen­tek meg Juhász Gyula cil kei és költeményei hossz. időn át. Balassa ex librisén a tudást jelképező könyvön álló bagolyt virágfűzés veszi körül. A húszas, de még inkább a harmincas években a sze­gedi kisgrafika felzárkózott Budapesthez és Debrecenhez. Buday György, Vadász End­re, Bordás Ferenc, Dinnyés Ferenc, Kopasz Márta neve országosan ismert. Szeged 1945 óta is a vidéki ex libris művészek és gyűjtők egyik bázisa. A Szegedi Pantheon­sorozatnak ma már 21 lapja van. Giday Kálmán A hét végén tartották Szegeden a gyűjtök kétnapos találkozóját. A Kisgrafika Barátok Körének e 13. talál­kozójához kapcsolódott az az országos kiállítás, amelyet az elmúlt héten a Technika Házában tekinthettek meg az érdeklődők. Szombaton ugyanott tartották a gyűjtők közgyűlését, főtitkári beszá­molóval (Vida Klára) és át­adták a kiállítás dijait út Film az AIDS-ről " észült az első, AIDS­óló felvilágosító játék­in. Az Emlékül Évának című, Várszegi Károly ren­dezte egyórás alkotást a Videocoop Stúdió és a Hun­garotex Külkereskedelmi Vállalat közös vállalkozás­ban készítette. A kizáróla­gos forgalmazó a Hungaro­tex máris több Száz meg­rendelést kapott. A filmet a Szociá­lis és Egészségügyi Mi­nisztérium, illetőleg az Országos Egészségvédelmi Tanács jóváhagyásával és szakértők segítségével for­gatták, s az alkotók elsősor­ban vállalatok, intézmények, klubok számára ajánlják. Az egyórás játékfilm egy tragikusan végződő párkap­csolatról szól, illetve egyes mellékszereplök. tipikus veszélyforrások, tenciális fertőzéshordozók -továbbítók bemutatásává az AIDS és a kábítószer problematikáján keresztül, a felelőtlen szexuális magatar­tás következmé-"1 nfvja fel a figyelmet, elsősorban az érzelmi hatás eszközei­vel. (MIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom