Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

Szombat, l!>88. június 18. 3 Vendégek Turkuból A magyar—finn, illetve a finn—magyar barátsági hét keretében több mint 200 fös finn küldöttség érkezett hazánkba, és közel ugvanenynyi magyar vendégeskedik ezekben a napokban Finnországban. Testvérvárosunk, Turku küldöttei tegnap, pénteken érkeztek Szegedre. A hatfős delegációt, amelynek vezetője Váinöj . Leino, Turku város polgármestere, M iiller József né. Szeged Megyei Város Tanácsa elnökhelyettese fogadta a vendégek szálláshelyén, a SZOT Forrás gyógyüdülőben. Ezt követően a Somogyi Könyvtárba látogattak el, ahol megtekintették az intézményt, es megnéztek Szabó András Magyarországról, illetve Szeged városáról szóló diaporámafilmjét. Majd a Dóm tér nevezetességeivel ismerkedtek. Ma, szombaton, az omnibuszos városnézést követően, a finn vendégek a Fekete-házba látogatnak el. Ezután Turku polgármesterét, Váinöj. Leinót, «z ugyancsak Szegeden, vendégeskedő finn politikai delegációval együtt í'app Gyula, városunk tanácselnöke fogadja. A finn vendégek közös programja a Mihálytelek.i Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben folytatódik, ahol a szövetkezet munkájával és a kertészettel ismerkednek. Új szerepkörben a helyi önkormányzat Megújulás a tanácsoknál A Minisztertanács a közelmúltban megalakította a Tanacsi Kollégiumot. Ez a testület a napokban tartotta első ülését. A kollégium tagja Papp Gyula, Szeged Megyei Város Tanácsának elnöke is. Arra kértük, tájékoztassa lapunkat a testület működéséről, munkamódszereiről és a célkitűzésekről. — A kormányzati munka rövid idő alatt sokat változott. Nem tekinthető üres szónak a korszerűsödés. A kollégium valójában a legfelsőbb vezetés egyik tanácsadó szerve. Tudni kell azt, megszűnt a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, így a helyi önkormányzat a Minisztertanács közvetlen irányítása alá tartozik, természetesen úgy. hogy a Belügyminisztérium felügyeli az operatív munkát. A Tanácsi Kollégium személyi összetétele reprezentálja a magyar településhálózatot, hiszen a testület tagja hat megyei, hat városi, hat községi és egy-egy fővárosi kerületi, illetve megyei városi — Szeged — tanácsának elnöke. A kollégium mindenféle aláés fölérendeltségi viszonytól mentes. — Szeged minek köszönheti a képviseletet? — A városi tanács munkájának elismerését látom abban, hogy a megyei városok közül Szegedet kérték fel a megtisztelő munkára. Megjegyzésül annyit, a kormány elnöke rendkívül fontosnak tartja a Tanácsi Kollégium működését. Egyik bizonyítéka sem öt. sem a tanácselnököket nem helyettesíthetik. A miniszterelnök elfoglaltsága esetén inkább elhalasztják az ülést más időpontra. Negyedévenként jövünk össze, s munkaterv alapján dolgozunk. A programnak csak egyik része kötött. de a tanácskozás nagy részében kötetlenül beszélgetünk. tehát nem reprezentatív ülésezés a kollégium tanácskozása. A magyar közigazgatás történetében eddig még nem volt példa arra. hogy a miniszterelnök közvetlenül is foglalkozzon a tanácsokkal, s arra pedig egyáltalán nem emlékezem, hogy rövid idő alatt ennyit találkoztunk volna a kormány első emberével. Grósz Károly többet foglalkozott a tanácsi vezetőkkel az elmúlt hat hónapban, mint elődei harminc esztendő alatt. Főtitkárt jelöltünk? Péntek délelőtt, szmt-székház, második emelet 8. — A SZOT leendő főtitkárára szeretnék javaslatot tenni... Kovács Lajos, a jelölőbizottság tagja kerdezi, kire voksolok. — Mondhatom? Nagy Sándorra. — Nincs egyedül. A javaslattevők 90 százaléka öt jelöli főtitkárnak. Elhangzott még Csehák Judit, Kósáné Kovács Magda, sőt Király Zoltán neve is. — Nem csak SZOT-tag lehet főtitkár? — Eddig valóban a SZOT saját soraiból választott főtitkárt. De hát kooptálni is lehet valakit a testületbe. — Miért nem jelölhetünk most elnököt is? — Véleményem szerint jelenleg nincs olyan ember, aki erre a posztra megfelelő lenne. Közben belép a szobába l'orján Zoltán, az orosházi üveggyár szb-titkára. a délalföldi jelölőbizottság másik tagja. — Milyen hírekkel érkezett Békés megyéből? — A tagság nem nagyon érti, miért kell ilyen gyorsan, kapkodva fótitkárt választani. Azt is megfogalmazták, hogy nem ismerik azokat a szakszervezeti vezetőket, akik most esetleg számításba jöhetnének. Nem álltak ki a nyilvánosság elé, nem álltak elő programmal. — IVJi lesz a sorsa az önökhöz beérkezett információknak? — Június 20-án, azaz hétfőn jelölőbizottsági ülés lesz a SZOT-ban. Itt mind a huszonheten (ennyi tagból áll a jelölőbizottság) ismertetjük a jelöltek névsorát. Természetesen szűrés nélkül továbbítjuk a véleményeket. Majd a jelölőbizottság javaslatot tesz arra, hogy kik kerüljenek fel a jelölőlistára. Végül június 21-én, kedden a SZOT-pIénum dönt a főtitkár személyéről. — Mekkora a sanszunk arra, hogy a dél-alföldi vélemények is befolyásolják a végeredményt? — A jelölőbizottságon biztosan nem múlik. — Eddig kik nyilvánítottak véleményt? < »— A többség egy-egy kollektíva nevében tett javaslatot. de jelentkeztek tisztség nélküli szakszervezeti tagok is. Reggel óta — fél 11-ig — több mint harmincan kerestek fel bennünket. Búcsúzom a jelölőbizottság tagjaitól. Lent megkérdezik tőlem, ugye, szmt vezető titkárt is lehet majd jelölni a tagságnak? Fogalmam sincs! Ha pontosan ez nem is, de sok minden talán eldől a keddi SZOT-ülésen ... B.E. A távközlés A távközlés gyors ütemű fejlesztesenek feltételeiről, feladatairól tájékoztatta az újságírókat pénteken Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke. Elmondta, hogy a jelenlegi ötéves tervben az eredetileg előirányzott 282 ezer telefonállomással szemben — bevonva a tanácsok és a vállalatok forrásait, több kötvénykibocsátást megszervezve, valamint a kormány támogatásával felvett fejlesztési hitelek révén — 404-424 ezret helyeznek üzembe. A fejlesztés és a A megyei pártvégrehajtóbizottság ülése Tegnap, pénteken Szegeden Szabó Sándor első titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottsága. Horváth Lajos osztályvezető előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta: a tagkönyvcseréhez kapcsolódó beszélgetések és összegező taggyűlések politikai tapasztalatairól szóló jelentést. Ezután Vahl Rezső osztályvezető-helyettes előterjesztésében megvitatta ós elfogadta az adó- és árreformnak a megye gazdaságában kifejtett hatásaival foglalkozó tájékoztatót. Végül a testület megtárgyalta az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján a megyei pártbizottság tennivalóira vonatkozó javaslatot, amelyet a végrehajtó bizottság a megyei pártbizottság legközelebbi ülése elé terjeszt majd. rekonstrukció azonban egyszerre folyik, igy az üzembe helyezett új állomások egy része 145 ezer régi állomást vált fel. A hálózatfejlesztés jelenlegi üteme ilyen körülmények között korántsem bizonyul elegendőnek. Ilyen tempóban csupán 2015-ben érnénk el telefonellátottságban az európai átlagot. A kormány csütörtöki ülésén megbízta a Magyar Postát a VIII. és a IX. ötéves terv időszakára vonatkozó fejlesztési elképzelés kimunkálásával. A programot december 31-éig kell elkészíteniük. Két koncepción dolgoznak a szakemberek. Az egyik alapján 10 esztendő alatt több mint 3 millió új telefonállomást helyeznének üzembe, a második változat megvalósulása esetén 2,1 millió új állomással bővülne a telefonhálózat. Mindkét változat pénzügyi feltételeinek megteremtése komoly feladatot ró a postára. A körvonalazódó tervezet szerint a fejlesztési költségek 50 százalékát a posta viselné, 10 százalékát a költségvetés, 40 százalékot pedig, állami garanciavállalás alapján, banki hitelből finanszíroznának. A posta fontolgatja újfajta lakossági társasági formák kialakítását is. — Mi lehet ennek az oka: uj idők új szelei? — A kormányzati munka megújításában a miniszterelnök lényegesnek tartja, hogy megismerje a tanácsok munkáját. Ez jelzi a területi munka fontosságát és a helyi önkormányzat erkölcsi elismerését. Az őszinte légkörben, alkotó vitában a kormány vezetője olyan in formációhoz iut. amelyet esetleg nem kapna meg a hivatalos bürokratikus úton. — Miről tanácskoztak legutóbb, s ön milyen benyomásokat szerzett? — A kollégium jóváhagyta saját ügyrendjét és programját, eszmecserét folytattunk a tanácsok önkormányzatáról. illetve az irányításáról. Annyit még elmondhatok, hogy a következő két ülésen nagyon izgalmas témák kerülnek napirendre, mint a lakás- és választójogi törvény kérdései, hiszen minden bizonnyal módosítják a jogszabályokat. A tanácskozásunk közel öt óra hosszáig tartott, s a vitában minden résztvevő elmondta a véleményét. A miniszterelnök végighallgatta a fölszólalókat, jómagam felvetettem. hogy az átmeneti időszakban az 1500 tanácsnak lehetne egy érdekképviseleti szervezete, ami a kormány partnereként működne. Ugyanis jelenleg a minisztériumok olyan ágazati feladatok elvégzésére ösztönzik vidéki intézményeiket amelyek működése néha ütközik a helyi önkormányzat érdekeivel. Rendkívül izgalmas téma volt a központi irányítás és a tanácsi önállóság kapcsolatrendszere. Elsősorban gazdaságilag kellene helyre tenni a dolgokat, amíg nincs például költségvetési törvény. A politikai intézményrendszer reformja nem képzelhető el a tanácsok szerepének tisztázása nélkül. Itt a következő kérdések merültek fel. Milyen legyen a tanácsok pártirányítása? Milyen irányban erősödjön az önállóság? Nyilvánvaló, hogy a közvetlen irányítást fel kell váltania a közvetettnek, ami például a következőképpen is megvalósulhat. A tanácsi testületben nagyon sok a párttag, valójában ők vannak többségben. Mindennapi képviseleti munkájukban tehát érvényesíthetik a párt politikáját oly módon, hogy annak szellemében dolgoznak. Ez természetes, de azért hangsúlyozom. mert nem szükséges minden piti kérdésben párthatározatot hozni, s elmaradhatnak az adminisztratív hivatali egyeztetések a párt és a tanács különböző szervezetei között. A pártirányításra garancia az a politika, amit a párttag tanácstagok képviselnek. A kollégiumi vita meggyőzött arról is. hogy a kormány kulcskérdésnek tartja az önkormányzat szerepének erősítését, a tanácsi munka korszerűsítését. A demokrácia fejlesztésében támaszkodnak a tanácsokra, amelyeknek végül is óriási tömegbázisuk van. minden társadalmi réteget képviselnek. Nem maradhatott el a beszélgetésből, hogy az önkormányzat ma milyen fejlettségi szintű Magyarországon. Grósz Károly összehasonlította a hasonló külföldi szervekkel, s a minőségi munka javítására biztatott. Szó volt az anyagi megbecsülésről is, a miniszterelnök felhívta a figyelmet, a jó dolgozóknak többet adjunk, a rosszaknak keveset, tehát nincs központi pénz a bérrendezésre. Mély benyomást tett rám, hogy a megújulás igénye a mi területünkön is egyre fokozottabb. II. M. Lendületben L

endületben vagyunk. Az országos pártértekezlet élénkítő áramai járják át a közös gondolkodást. Egyik ismerősöm, aki pedig mar megélt nehéz időket, a saját élményét így jellemezte: „Hétfőn már nem az az ember voltam, aki pénteken." Nagyon megértem. Magam is átéltem a tanácskozás izgalmait, sűrűsödő akaratát, szenvedélyeit. Nem vagyok jelszavakra mozduló ember, de úgy érzem, nagyobbakat tudnék most emelni. Még nem történhetett túl sok, az elmúlt hetek igazán arra sem voltak elégségesen, hogy alapos tanulmányokat végezzünk környezetünkben, és kikövetkeztessük az országos értekezlet dokumentumából a magunK. feiadairenuszeret Egyelőre inkább érzelmeinkkel vagyunk lefoglalva. íviegelegedéssel nyugtázzuk, hogy ervenyesüli a párttagság akarata, es programmá íogalmazodott. A pártegység új minősége született meg ebben a lendületben, f öltámadt és megsokszorozodott a cselekvési kedv. Ébresztőt fújtak — nem takarodót. Az alapszervezetekben változatlanul él a politika1 élénkség, vitakészség és általános aktivitás, A magas példa mozgósitóerejét lehet érzékelni mindenütt. Zsúfoltak a termek amelyekben a megyei küldöttcsoport tagjai találkoznak a parttagsággal. Senki sem siet most a beszámolókról. Kellemes megnyugvással fogadja a párttagság és az egész társadalom, hogy a szükséges változások véghez vitele is lendületes, különösen a politika felső régióiban. Az újjáválasztotl testületek nem tartottak „győzelmi" szünetet, s nem triumfálnak, hanem fáradhatatlanul szervezik a valóban kollektív bölcsességgel kidolgozott állásfoglalás érvényesítését; tagjaik pedig egyenként is nagy munkasebbességre kapcsoltak, és magabiztosan dolgoznak, közöttünk mozognak és bátran nyilatkoznak. Néhány elvtársamtól mégis hallom a panaszt: most már azonban megmondhatnák azt is, mit kel! tennünk idelent! Attól tartok azonban, hogy semmi ilyen óhajtásra nem lesz nyugtatószer. A pártértekezlet szelleméből és a megválasztott testületek és tisztségviselők megnyilatkozásaiból magam semmi ilyen ígeretet nem olvasok ki. Azt hiszem, egyszersmind vege a „szempontkorszaknak" is. A cselekvés elvi keretein belül bizonyosan magunknak kell kiizzadnunk saját feladatrendszerünket, de a módszereket is. S ezzel bizony kis késésben vagyunk. Noha semmi helye kapkodásnak, sietős improvizálásnak, mindenki azt mondja azért: most már aztán fogjunk hozzá! Némelyek úgy színezik ezt a képletet: már eleget tanácskoztunk, vitatkoztunk, dolgozni kell végre! Igen ... igen ... dolgozni kell végre. Csakhogy a szellemi erőfeszítés is része ennek. S ha az országopártértekezlet elrendezte a szellemj szférát, ez az elrendezési igény lentebb is elevenen él- Legjobb érte-. s ülésem szerint például Szeged párttagsága igényli j városi pártértekezlet megtartását. Számos alapszervezet határozatba foglalta ezt a kívánságát, és üzemi, intézményi pártbizottságok is. A városi pártbizottság tisztségviselői is rokonszenveznek ezzel a tagsági akarattal. Bizonyosan arról van szó, hogy a párttagsáL1 szeretné megélni a maga közvetlen köreiben is a stabilizáció és a kibontakozás ügyéhez való hozzájárulás élményét és saját feladatai meghatározásának felelősségét. Nem lehet kétséges, hogy a tagságnak ehhez elemi joga van, s a jog érvényesítése előtt nerr is akar senki keresztbe tenni. Már olvashattuk a tudósítást: az illetékes városi pártszerv hamarosan dönteni fog ebben az ügyben. Hallottam olyan véleményt a pártértekezlet után: jobb lett volna, ha ez a magas lórum határozatba fogalmazza, hogy megyei és városi púrtérteké^.letek kövessék az országos értekezletet, zöld utat jelezve ezzel a megújulás politikai és személyi feltételeinek teljességéhez. De ez a döntés szintén a tagságra maradt, s azt hiszem, a tagság ezt jónéven is veszi. Ha szükségét érzi, minden lehetősége megvan rá, hogy kezdeményezze; ha fölösleges utánjátszúsnak tekinti, nem talál fölszaporodott terheket és személyi problémákat — bölcsen mellőzi. Szerencsétlen dolog lenne azonban, lia csupán apparátusi mérlegelés tárgya maradna a kérdés, vagy olyan minősítés tapadna a megítéléshez, hogy „lázas demagógok" erőszakolják. Azt olvasom a végleges állásfoglalásban: „...biztosítani kell a területi és munkahelyi pártszervek, -alapszervezetek, a párttagok részvételét a politika alakításában, növelni önállóságukat és felelősségüket a párt politikájának képviseletében, u politikai tevékenység megszervezésében és ellenőrzésében. A párl alapszervezeteinek, szerveinek joguk és kötelességük, hogy kezdeményezzék a felsőbb pártszerveknél az általuk szükségesnek tartott kérdések megtárgyalását, illetve vitára bocsátását." Erről van szó — s nem ia többről, nem is kevesebbről. P

árttagságunk politikai öntudata és felelőssége hatalmasat nőtt az elmúlt hónapok vitáiban és a pártértekezlet hatására. Igazán lendületben van. Tovább él tisztázó kedve, s közvetlen környezetében is óhajtja a tárgyilagos helyzetfelmérést és a pontos mérlegelést. Nem volna szerencsés ezt a lendületet visszafogni, vagy mellékutcába terelni. További tanácskozásai kitűnő alkalomként szolgálhatnak munkája megszervezéséhez, a szervezeti és személyi feltételek meggyőződése szerinti alakításához. Szeged párttagsága kifejezte óhajtását. Nem kívánom példaként fölmutatni ezt a határozottságot, hiszen föntebb már éppen kétszer hivatkoztam a pártszervek és pártszervezetek önállóságára. Mindenesetre tetszik, hogy a pártvezetés mélységesen tiszteletben tartja a tagságból sugárzó akaratot. Sz. Simon István l