Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

Kedd, 1988. június 14. 3 IIÉLIA ÉS SCHOLL. Rengeteg festék takarta azt a gyönyörű stukkót, amit 60-80 esztendeje készítettek a Kárász utca és a Dugonics tér sarkán volt kávéház mennyezetére. Meg kell említeni a „feltalálót", Bartók Istvánt, a Delta dekoratőrét, aki mindent megtett annak érdekéhen, hogy o régi díszítés ékesitse tovább az új illatszerbolt plafonját. Sokba került ugyan, de szerencsére újra láthatjuk a tegnap megnyitott parfümériában. Már ezért is érdemes belátogatni a 68 négyzetméter eladóterű üzletbe — hátha közben megjön a vásárlási Nagy László felvétele kedv is. Az új bolt valóban igazi: máris van hiánycikk, pontosan, nem kapható például hajfesték. Akad újdonság is, és pedig a külön fakkot kiérdemelt Hélia D. Oka ennek, hogy a Delta Kereskedelmi Vállalat mielőbb szeretne vásárolni közvetlenül a gyártó cég termékeiből. Érdemes még szólni a Scholl-árukrol is, amelyek között dúskálhatunk. A kereskedelmi vállalat tegnap nyitott boltjában majd egyre kevesebb mosószert tartanak, mert céljuk, hogy a testápoló szerekből minél gazdagabb választékot biztosítsanak. Odesszai pártküldöttség látogatása Tegnap, hétfőn az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságár.aK meghívására a testvermegyei kapcsolatok keretében Csongrád megyébe látogatott az UKP Odessza Területi Bizottságának küldöttsége, amelynek vezetője: 1. A. Klepacsov, az Odessza Területi Pártbizottság ipari titkára, tagjai: V. A. Boriszenko. a pártbizottság ipari osztályának vezetője és J. K. Bobkov, a belgorod-dnyesztrovszki kerületi pártbizottság első titkára. Szegeden, a megyei pártbizottságon a szovjet vendégeket Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára és Papdi József, a megyei tanács elnöke fogadta, majd baráti megbeszélésre került sor. Szabó Sándor az odeszszai delegációt tájékoztatta a megye gazdasági, társadalmi, politikai és kulturái's életéről. Elmondotta, hogv a nehézségek ellenére a megyében ez év első öt hónapjában az ipari termelés nagyobb arányban növekedett, mint országosan, s a cél az, hogy ez a fejlődés folytatódjon. Szólt az életkörülmenyek alakulásáról, a tapasztalható nehézségekről. Beszámolt az országos pártértekezletet megelőző pártvitákról. a párttagság, a lakosság hangulatáról, a nagy jelentőségű tanácskozásról, az ott hozott döntések jelentőségéről, a pártszervezetek feladatairól. I. A. Klepacsov, az odeszszai delegáció vezetője megköszönve a tájékoztatást, átadta az Odessza megyei vezetők üdvözletét, maid szólt a 32 ezer négyzetkilométert magúban foglaló Odessza terület gazdasági életéről, fejlődéséről. Elmondotta, hogv a megyében működő mintegy 300 ipari üzem évente több mint 6 milliárd rubel értékű iparcikket állít elő. Fejlett mind a gép- és vegyipar. mind a könnyű- és élelmiszeripar. Odessza — forgalmas kikötőivel — a Szovjetunió egyik déli kapuia. ahol nagyméretű tengeri szállítás bonyolódik le. A gazdaságban az állami vállalatokról szóló törvény életbe lépésével úi — önigazgatáson alapuló — irányítási rendszert vezetnek be, s a vállalatok 60 százaléka már ebben az új irányítási rendszerben műkókájáról tájékoztatta a vendégeket, majd szólt arról, hogy Szegeden nagy érdeklődés mutatkozik a két város közötti gazdasági együttműködés fejlesztése iránt. „Lehetőségeink sokrétűek, az idegenforgalomtól a kábelgyártásig átfogja a gazdasági élet szinte valamennyi területét" — mondta Fraknóy Gábor. Ez utóbbival, a kábelgyártás mai helyzetével már a megbeszélést követően megismerkedhettek a vendégek, a Magyar Kábelművek Szegedi Gyárában, ahol a vállalat vezetői szóltak az üzem dik. A gazdasági, társadaimi aktuális feladatairól, élet átalakulásához tartozik. Az odesszai vendégek ma hogy szövetkezetek jönnek a Délép munkájával ismerlétre az iparban, a kereske- kednek, ellátogatnak a házdelemben és a szolgáltatás- gyárba, és megtekintik a kliban. a kolhozokban pedig a nikai tömb és az észak-úiföldterület egy részét felszereléssel együtt a kolhoztagok megművelésre szerződéssel bérbe vehetik. Mind a városi. mind a falusi lakosok részére kiskertek céljára nagyarányban területeket parcelláztak az utóbbi időben. Beszámolt az átalakulás (peresztrojka) és a glasznoszty (nyilvánosság) pozitív hatásáról, az SZKP közelgő országos értekezletének előkészületeiről. Délután az odesszai vendégek a városi pártszékházba látogattak, ahol Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára röviden szólt az MSZMP pártértzkezletének eseményeiről. Szeged életéről, a városbap dolgozó pártszervezetek munkájáról. Ezt követően Fraknóy Gábor, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkára Szeged gazdasagáról. az állami és szövetkezeti iparvállalatok munszegedi társasházak építését. Ezt követően városnézés során ismerkednek Szeged nevezetességeivel. Szerdán Hódmezővásárhelyen folytatód'k az odesszai vendégek programja. A küldöttség tagjai megbeszélést folytatnak a városi pártbizottságon, megtekintik az Alföldi Calériát ellátogatnak a Hódi kii tbe és a Hódgéphez. majd határszemlén vesznek részt a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Az OMFB ülése Hétfőn ülést tartott az lése szerint a társasági törOMFB plénuma, Tétényi vény a műszaki haladás Pál akadémikusnak, az elősegítésében feltétlenül OMFB elnökének vezetésé- előremutató lépés, kedvező vei. A testület megvitatta hatásának teljes kibontakoSárközy Tamásnak, a Mi- zásához azonban további nisztertanács parlamenti szélesebb szabályozási feltitkárának előterjesztésében Tételek biztosítását igényli a gazdasági „ társaságokról A plénum a továbbiakban szóló törvénytervezetet. Az az OMFB 1988. évi finanszíCMFB plénumának megíté- rozási tervéről tanácskozott. A persely L

assan araszolunk kamaszfiammal a különbéke helyett a szó eredeti érteimészombat délelőtti bevásárlási csúcs- ben vett összefogást választják, hogy nemban az ABC pénztárához. A szom- csak maguknak, hanem a többi rászoruszédos kasszánál, a pénztárgép mellett, lónak is megoldást keresnek Szinte nakis fémpersely, fölötte tábla: Csak egy ponta érkeznek a hírek különféle új alaforintot a rákellenes alapítvány javára! pítványokról, gyűjtésekről, jótékony célú Van, aki feszengve, zavartan; mások rendezvényekről. meglepetten, tanácstalanul reagálnak a Persze, ami messziről nézve egyszerűváratlan felszólításra; néhányan egy-egy en jótékonykodást hullámnak, netán tárpénzérmét csúsztatnak a perselybe, má- sadalmi divatnak tűnik, az közelről, az sok úgy tesznek, mintha észre sem vették egyes akciókat vizsgálva, sok különféle volna a kis fémládát, s igyekeznek mi- szándékra, érzelemre, célra és eredménynél hamarabb messze kerülni a pénztártól. Még a jelenetet figyelem, magamon érzem fiam fürkésző pillantását. Jól tudom, miért lesi, várja reagálásomat, ismerem ezt a tekintetet, amely a kamaszgyerek kérdését rejti: mondd meg, hogyan kell re bomlik. Van köztük sokat ígérő, egyértelműen nemes érzésektől vezérelt, vannak kérész életű, bukásra ítélt kezdeményezések, s bizony, olyan is akad, amely nagyon is reklám-, vagy önreklámgyanús, netán a saját zsebre gyűjtés is megbújhat a háttérben. És azoknak is igazuk van, viselkedni ebben a helyzetben, adjunk, ne okik szerint a magyar egészségügy, közadjunk, egyáltalán, mi a szabály, amit nekem ezután követnem kell? Érzem, hogy most mondanom kellene valamit, tudom, hogy ez is olyan élethelyzet, egy olyan pillanat, amikor talán életre szólóan eldől, miként reagál majd fiam, amikor saját felnőttéletében, mái oktatás, szociálpolitika számtalan égető gondja nem számolható fel közadakozással. A mértékről, a végeredmény nagyságáról lehet tehát vitatkozni, a szándék, a jelenség megítélésében azonban csínján kell bánni a lekicsinylő jelzőkkel. Ha egy egyedül találkozik egy ilyen persellyel, társadalomban hirtelen sokan érzik úgy, egy ilyen felhívással. Én azonban elke- hogy közösen akarnak tenni valamit, önrülöm a gyerek tekintetét, úgy teszek, ként hoznak áldozatokat a közért, azt az mintha semmit sem vettem volna észre, olyannyira kívánatos, önszervező, alulról a tömeg pedig máris elsodor bennünket építkező civil társadalom megnyilvánuláMert az az igazság, hogy én sem tudom sáriak kell tekintenünk, s mint ilyenről, valójában, „mi a szabály". Pontosabban, nincs jogunk sommás ítéletet alkotni, köérzem, hogy az évtizedes szabály változó- telességünk viszont minden lehetséges ban van. a jótékonykodást, az adakozást, a társadalmi önsegélyt hosszú időn át páncélba szorító burok repedezik, a fogalmak újraélednek, s mint minden újrakezdés, ez is számos szélsőséget, kuszaságot, bizonytalanságot is magával hoz. módon támogatni. Különösen ragy a felelősségünk abban, hogy saját kudarcainkból, csalódásainkból okulva, milyen muníciót adunk ezekben a kérdésekben a felnövekvő nemzedéknek. Azoknak a gyerekeknek. Évtizedekig semmi dolgunk nem volt akik a közösséget figyelmen kívül hagyó nem államj kezdeményezésű perselyekkel privát boldogulás, a fogyasztási javak és felhívásokkal, ezek ugyanis nem létez- szerzésében kimerülő életstratégia talmi tek. A mindenről gondoskodó állam ideá- voltát nálunk gyorsabban átlátják. Akik jából következett, hogy nálunk az egész- többé-kevésbé még ép erkölcsi érzékükkel ségügy, az oktatás, a szociális gondosko- hiteles emberi kapcsolatokat, értékeket dás központi feladat, és ezt a feladatot az közösségeket keresnek, és olyan „ódivatú" állam egyre magasabb színvonalon meg kérdéseik vannak, hogy mi az elet ertetis oldia — állítottuk. Az állampolgár adakozására nincs szükség — mondtuk —s elrettentő példaként emlegettük Róbert bácsi ingyenkonyháját, s az egykor volt kormányzóné jótékonysági báljait. Hosszú ideig úgy tűnt, e kérdésben konszenzus van a paternalista állam és a magángyarapodás lehetőségével megajándékozott álIáTnputgár közölt; s csak néha jutottak a legális nyilvánosság elé a köztünk élő szegényekről, a deviánsokról szóló híradások. Később azonban egyre láthatóbb repedések nyíltak az úgymond általános és ingyenes, magas színvonalú egészségügy és a közoktatás idealizált képén is. Az elmúlt évek keserű felismerése, hogy sem az egészségügy, sem az oktatás nem általánosan hozzáférhető, nem ingyenes és sajnos korántsem olyan színvonalú, amilyennek korábban hirdettük. Az állam úgymond széttárja karjait, és beismeri: ez van, sajnos olyasmit vállalt, ígért t> fejletlen szocializmus, amelynek teljesítése ma még meghaladja erejét. Mit fesz ilyenkor az állampolgár? Először felháborodik, tiltakozik, aztán megme, mi a helyes és a helytelen, ki az igaz ember, és miben lehet hinni. Persze, nem biztos, hogy ezeket a kérdéseket nyíltan fel is teszik nekünk. Hiszen olyan felemásan alakult körülöttünk a világ az elmúlt években, hogy mi, felnőttek lassan könnyebben találunk szavakat a gyerekek szexuális felvilágosításához, mint a közösség, a. társadalom, az emberi együttélés erkölcsi normáinak megfogalmazásához. gy érzem, ebben segíthetnek a perselyek, a társadalmi önsegély éledezésének apró jelei, a szolidaritás növekvő csirái. Az a gyerek, aki a szülői példa nyomán a napi kóla-, rágógumi-, fagyi-, csokikiadásainak egy részét a perselybe dobja, nemcsak a szó szerint életeket mentő rákszűrő autóbuszok megvásárlását segíti elő, hanem leckét kap társadalmi szolidaritásból, önfegyelemből a fogyasztói mentalitás önkéntes korlátozásábol is. És el tudok képzelni olyan gimnáziumi ballagást is, ahol a maturálók kezében csupán egyetlen szál virág van. s azt a sok-sok ezer forintot, amelyért a U' kísérli egyedül kivédeni a több évtizedes mai, Pazarló divat szerint illik őket vi elhanyagolás miatt rogyadozó társadalmi infrastruktúra nyomását. Magántanárt fogad gyerekei mellé, a pxiraszc>1 venri• ] próbálja megszerezni, az egészségügyi hiánygazdaság „áruit": a kórházi ágyat, a gyógyszert, a soron kívüli műtétet, sokszor a puszta ápolást is. De nincs mindenkinek módjában effajta költséges különbékét kötni a nyomasztó hiánnyal, s ezen az úton a „fizetésképtelenek" még rosszabb helvzetbe kerülnek, ráadásul az elosztható javak összmennyi.sége semmivel sem növekszik. Az utóbbi időben azonban mind több iele van annak, hogy az állampolgárok a ragkolteményekkel elárasztani, egyszerűen átutalják az arna rászoruló kortársaiknak, netán alapítványt, ösztöqdíjat létesítenek a nehéz helyzetben levő, tehetséges gyerekek továbbtanulásához Évtizedek óta nem érzett nagy várakozás, bizalom és remény van napjainkban ebben a társadalomban arra, hogv közösen úrrá lehetünk nyomasztó bajainkon Sokáig bújtunk cinizmusunk moge, hogy íev leolezzük csalódásainkat, ezért ' ódzkodás bennünk a nagy szavaktól Szerencsére, kamaszgyerekeink olyKoi szavak nélkül is megertenek bennünket. Pusztai Éva Tudománypolitikai klub felhívása A Hazafias Népfront Országos Elnökségének Erdei Ferenc Tudománypolitikai Klubja hétfői — a HNFOT székházában megtartott — ülésén felhívással fordult a hazai és a nemzetközi kulturális, szakmai, társadalmi, politikai szervezetekhez a természetes, hagyományteremtő és értékes építészeti arculatot, településképet. Olyan alkotások és ezek együttesei is megsemmisülnének, amelyek építészeti, művészeti, néprajzi, történelmi és társadalmi szempontból egyetemes emberi, romániai településszerkeze- kulturális értékeket képvitet átalakító, „modernizációs" terv megváltoztatása érdekében. A klub tiltakozik a nem csak Európa, hanem a világ valamennyi társadalmának és kultúrájának jövője szempontjából veszélyes akció ellen A terv végrehajtása megbontaná az évezredek során kialakult táj- és ökológiai egyensúlyt, a történelmileg kialakult selnek. Mindez közösségek kulturális hagyományait is megsemmisítené, megbontva a történelem folyamán kialakult társadalmi és etnikai struktúrákat. Az akció a nemzeti kisebbségek etnikai közösségeinek, történelmi azonosságtudatuknak a felszámolásához vezetne. Importpólló gumialkatrészek Korszerűsítette a technoló- fejlesztéssel konstruált legiát, ezzel a többszörösére vegöszűrők és szűrőbetétek. növelte ipari üzemének kapacitását a kenyeri termelőszövetkezet. A rendkívül kedvezőtlen talajadottságok között gazdálkodó Vas megyei tsz húsz éve létesített ipari üzemet, amely ma már saját elszámolású föágazatként évi 70 millió forint árbevételt és 20-22 milliós nyereséget hoz. Elsősorban mezőgazdasági pótalkatrészeket gyártanak az Agroker-vállalatok megrendelésére. Gumi alapanyagú termékeikkel importalkatrészeket helyettesítenek. Kenyeriben évente tízezerszám készülnek a hidraulika- és csigatömlők, a mezőgazdasági gépekhez saját Ez az üzem szállítja a Rába mosonmagyaróvári gyárának a vetőgépekhez a magvető csöveket, amelyeket korábban az Egyesült Államokból vásároltak. A közelmúltban alumíniumöntő berendezést helyeztek üzembe, mert az idén várhatóan több mint 200 tonna alumíniumot használnak fel különböző részegységek öntéséhez. A gumigyártásban a korábbi korszerűtlen, olajos vulkanizálás helyett gőzüzemű berendezéssel dolgoznak, így az üzem gumialkatrész-termelését hamarosan megkétszerezhetik. (MTI) i