Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

lf> <8 ' & r* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. ívíoivam, 108. szám 1988. május 7., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Tengizí állapotok Csoda, hogy tudnak dolgozni A vállalat harminc évnél • is régebben alakult, s állami támogatást sohasem kapott. Ennek ellenére (vagy talán eppen ezért) dinamikusan fejlődik. Míg 1950-ben tíz darab Skoda billenővel és a Csepelekkel kezdődött a fuvarozás, ma már a kor­szerűnek imondtyató MAZ, KRAZ és KAMAZ gépko­csikkal állnak a megrende­lők rendelkezésére. Szegeden 1955 óta van kirendeltsége az Építőipari Szállítási Vál­lalatnak (közismert nevén az Épfunak), pontosabban a budapesti szállítási üzem­egységnek. Mégis, vajmi ke­veset tudhatunk róluk. Pedig ők, vagyis a vállalat kirendeltségeinek (a négy üzemegységnek összesen hat­van) gépkocsivezetője végzi például a hazai ömlesztett cement mozgatását — az évente közel 3 millió tonna cementet csak a vállalat speciális tartálykocsijaiban dehet eljuttatni az építkezé­sekre. Az Épfu gépparkja egyedülálló és a speciális eszközökkel végzett szállítás a tevékenység közel kéthar­madát teszi ki. Vegyük pél­dául a házelemeket szállító nyerges trailereket, ame­lyekről sokan még mindig azt hiszik, hogy a Délép tu­lajdonát képezik. (Csala­fintaság azért van a dolog­iban, ímert kezdetben a Délépnek is volt hét ilyen jármüve, csakhogy később azokat is eladták az Épfu­nak.) Az viszont igaz, hogy a szegedi kirendeltség 1982­fcen — az ősz utca lakóinak nem kis örömére — húsz évre bérbe vette a Déléptöl a Nyugati ipartelep Ilí-as jelű útjánál levő területet. Elképesztő körülmények fo­gadják itt az arra vetődő honpolgárt. Még a laikus­nak is szemet szúr, hogy nincs kibetonozva a javító­tér, s műhelynek a legna­gyobb jóindulattal sem le­hel nevezni azt az épít­ményt, amelyet nem mer­tünk lefényképezni, A sze­relők (gyakorta maguk a gépkocsivezetők) hol a sár­ban, latyakban feküdve, hol dermesztő hidegben, vagy éppen porfelhőben javítják a jármüveket. Ha Sziniszló Antal, a ki­i endeltség vezetője nem újságolná, hogy már csak kél hónapot kell kibírniuk itt, s akkor végre elköltöz­hetnek a posta Vértói úton levő gépjármű-szállítási üzemének helyére — való­színűleg egészen elszomo­rodnánk. Joggal jegyzi meg: „Csoda hogy tudunk dol­(íoznit". A posta erre a telepre is beköltözik majd, az Epfu pedig mór kifizette az értékkülönbözetet. Ott sem a Kánaán várja a ki­rendeltség 120 dolgozóját, s építeniük kell imég egy iga­zi űj műhelyt is, de lega­lább elhagyhatják a tengizi állapotokat. Mert hogy a kirendeltség már ott is kép­viseltette magát A Délép annak idején fel­ajánlotta. hogy bérmunká­ban elvégzi az Épfu-jár­müvek javítását, de aztán a költségek és egyéb okok miatt át kellett tériük a ,+házi gyors javításra". Mű­szaki vizsgára azonban s Sípos István felvétele. Nyers betont szállító, Kamaz típusú mixergépkocsi még most is Békéscsabára, Kecskemétre, illetve Duna­újvárosba kénytelenek vinni a gépkocsikat. Ügy tűnik: a vállalat erszénye hol üres, hol meg tele van. A békés­csabai és kecskeméti beru­házásokra volt pénz, csak n szegediek maradtak „mos­tohagyermekek". — Ha a volánosok pa­naszkodtak a minap az új­ságban, akkor nekünk sírni kellene. — mondja Bagi Sándor fuvarszervező, aki egyben a pártalapszervezet titkára is. Még szerencse, hogy dolgozóink 60—70 százaléka törzs gárda tag; ná­lunk nincs jelentősebb mér­vű fluktuáció. Korábban a Délép volt az elsó számú •fuvaroztató, de amióta a megrendelés hiányában nem tudnak nekünk megbízáso­kat adni, más területekre is be kell lépnünk. Jelen pilla­natban a gépjárműparkunk kapacitásának egyharmada nincs lekötve, úgy kell na­ponta esetenkénti fuvaro­kat szereznünk. — Az Épfu célfuvar jel­legű vállalat — veti közbe az időközben behívott Kar­csi bácsi, azaz' Szentágotai Károly diszpécser, akinek szakmai tudására (bár már 13 éve nyugdíjas)' még most is szükség van. — Kérdezem: mi a titka annak, hogy ilyen munka, feltételek közepette is ke­vés a munkaerőmozgás a ki­rendeltségnél? — Az Épfu egy jó érte­lemben vett nagy család — adja meg a választ Karcsi bácsi. — Ennél a vállalat­nál mindig is túlléptek a rideg kapcsolattartás kere­tein, az emberben embert látnak, s nem egy darab dolgozót. — Minden vezető tudja, hogy a vállalat Eredmé­nyessége a gépkocsivezetők­től függ — összegez a ki­rendeltségvezető. Némi nosztalgiával idézik fel a *régi szép időket", amikor még válogathatták a munkában. Azóta nagyot fordult a világ — most már mindnki fuvarozhat. Június­tól kezdve például a ma­gánfuvarozók 6 tonna rak­súlykapacitás felett is szál­líthatnak, és ugye alacso­nyabb árakkal dolgozhat­rak, mivel nem terhelik őket a vállalatnál szokásos „általános költségek". A fuvarpiacon most ak­kora a zűrzavar, állapítják meg beszélgető partnereim, hogy amelyik vállalat nem találja meg a réseket — az lemarad. Olyan verseny van kialakulóban, amelyben a mezőny második fele vég­érvényesen vesztett, pozí­cióba kerülhet. Az Épfu szegedi kirendelt­sége tavaly 115,2 százalékra teljesítette árbevételi tervét, s egyelőre nem fenyegetik a fentebb felvázolt veszélyek. A MÁV-étteremben tegnap, pénteken megtartott ünnep­ségen a budapesti szállítási üzemegység kirendeltségei közötti munkaversenyben elért eredményességéért a_ szegedi kirendeltség kollek-' tívájának nevében Szaniszló Antal Kocsis László keres­kedelmi és forgalmi igazga­tóhelyettestől átvehette a Kiváló Kirendeltség kitün­1ető oklevelet. Hárman vál­lalati Kiváló Dolgozó kitün­tetésben. ketten pedig Igaz­goló' Dicséretben részesül­tek. Dáliái László Országgyűlési bizottság ülése Az Országgyűlés külügyi bizottsága Szűrös Mátyás el­nökletével pénteken ülést tartott a Parlamentben. Barcs Sándornak, az In­terparlamentáris Unió ma­gyar csoportja elnökének előterjesztésében a testület tájékoztatót hallgatott meg az IPU 81., budapesti kon­ferenciájának előkészületei­ről. Az 1989. márciusi, ha­zánk fővárosában megrende­zendő tanácskozásra 109 or­szágból mintegy 500-600 képviselőt, s körülbelül ez­zel azonos számú szakértőt várnak. A bizottság elfogadta az előkészületekről szóló beszá­molót. Londonban Grósz Károly megbeszélései A londoni City, az üzleti és bankvilág idegközpont­jával ismerkedett pénteken délelőtt Grósz Károly. A Mi­nisztertanács elnöke, aki hi­vatalos látogatáson tartózko­dik Nagy-Britanniában, év­százados hagyományú, ám napjaink pénz- és értékvi­lágpiacán ma is kulcssze­repet játszó intézményeket keresett fel. Olyanokat, ame­lyek működése iránt a meg­újuló magyar gazdaságban is egyre nagyobb az érdek­lődés. Első útja a határidő-ügy­leti értékpapír- és deviza­tőzsdére vezetett, ahol Dá­vid Burton elnökhelyettes magyarázta el ennek a vi­szonylag új keletű, a hagyo­mányos értéktőzsde „segéd­motorjaként" létrehozott in­tézménynek a különleges szerepét. Funkciójának lé­nyege az, hogy a hosszabb lejáratú határidós üzletkö­téseknél viszontbiztosító ügy­letekkel védje ki a valutaár­(Folytatás a 2. oldalon.) Gyors, pontos tájékoztatást Természetes az, hogy ir;ó­zunk a kritikus véleménytől, a szélsőséges megnyilvánulá­soktól? Magától értetődő az információk szépítése, koz­metikázása? Miért kell az információs hálózat csator­náit szeszélyesen befolyásol­ni? Többek között ezekről a kérdésekről esett szó a teg­napi szmt-ülésen Szegeden, a szakszervezeti székházban. Leichter Akos, az szmt mun­katársa az elmúlt öt év ta­pasztalatairól szólt. Megál­lapította, hogy megnőtt a szakszervezeti információk és a tájékoztatás iránti igény. Az információs jelentések az utóbbi időben konkrétab­bak, őszintébbek. Tükrözik a testületi üléseken elhangzot­takat. a vitákat. A hangulati elemek is megerősödtek a jelzésekben. Az üzemek, vál­lalatok belső problémái szin­tén megfogalmazódnak. Üj jelenség a kritikus hang, a tagság úgy látja, hogy időn­ként ellentmondásba kerül egymással a gyakorlat és az ideológia. Az információk alapjává a napi szakszervezeti tevé­kenység vált. Fontos, hogy a dolgozók hangulatáról. ő tisztségviselők tapasztalata ­ról pontos képet kapjanak a különböző szintű vezető tes­tületek. Az információk épüljenek be a döntések elő­készítésébe. Az szmt-info-­mációk mutassák be a me­gye közhangulatát, közvetít­sék a dolgozók minden réte­gének és csoportjának véle­ményét, javaslatát, a sérel­meket, a panaszokat. Az in­formációs jelentések tartal­ma ne változzék a feldolgo­zásnál, az összegezésnél. A kritikus vélemények aka­dálytalanul haladjanak vé­gig az információs csatorná­kon. Az előterjesztést követően hozzászólások hangzottak el. Harangozó József azt hiá­nyolta, hogy miért nem je­lennek' meg részletes, gyors információk a SZOT és a kormány tárgyalásairól. Ez bizalmatlanságot szül a tag­ságban. Hangsúlyozta a visz­szajelzés fontosságát is. Tá­mogatja továbbá azt. hogy a SZOT tagjai időnként tartsa­nak tájékoztatót szakszerve­zeti tisztségviselőknek. László István arról beszélt, hogy az informálás nem egy­irányú utca, éppúgy szükség volna a felülről lefelé, mint az alulról felfelé történő tá­jékoztatásra. Arra is felhív­Korszerű tározó Somogyi Károlyrré- felvétele Korszerű tározót építettek a Medikémia Ipari Szövetkezet területén, ahol a földolgozásra kerülő anyagot biztonságos tartályokban helyezhetik el. A felvételünkön látható léte­sítményt a szövetkezet műszaki szakemberei szerelték föl és helyesték Üzembe ta a figyelmet, hogy nincs értelme az erőszakolt infor­mációknak. Továbbá fontos követelmény lenne a gyorsa­ság. Fogas Pál, a MAV infor­mációfelelőse azt vetette fel, hogy a társadalmi funkciók halmozódása miatt nehéz eldönteni, mit mondhat ki egy szakszervezeti bizalmi, ha például tagja a népfront­nak vagy a pártnak is? Med­dig terjed a toleranciánk? Juhász József, az szmt kulturális, agitációs és pio­pagandabizottsága nevében mondott véleményt. Fel kell hagyni a befelé forduló munkastílussal. Azt is fel­vetette, hogy lehetne indíta­ni a régiónak egy szakszer­vezeti lapot. Végh Gyuláné, a szakszer­vezeti iskola vezetője arról beszélt, hogy a jól informált­ság állampolgári jog. Sajnos az információs eszközök nem mindig jutnak el a tagság­hoz. Géczi József, az szmt kul­turális, agitációs és propa­gandabizottságának tagja azt hiányolta, hogy az informá­ciókból hiányzik a munka­vállalói. szakszervezeti meg­közelítés. Továbbá úgy tűnik, a szakszervezeti felsőbb szervek a döntés-előkészítés­nél nem építenek az alulról jövő információkra. Kovács Lajos arról be­szélt, hogy a tagsággal min­den témáról nyíltan kellene beszélni. Arra is törekedni kell, hogy a szakszervezeti tisztségviselők mind gyak­rabban eljussanak a dolgo­zókhoz. Továbbá az sem he­lyes gyakorlat, ha az infor­mációkat stilizáljuk. Nagy Pál, az szmt kultu­rális, agitációs és 'bropagan­dabizottságának tagja el­mondta, hogy nem lehetünk elégedettek a sajtónyilvános­sággal. A mozgalom az új­ságírókat tekintse partner­nek, és vállalkozzon a nyílt, őszinte információnyújtásra. A régi eszközök, módszerek már kevésnek bizonyulnak, jó lenne, ha minél több tiszt­ségviselő vállalná a nyilvá­nosságot. A mozgalmi veze­tők legyenek a tagság vé'e­ménygondozói. Miklós László, a megyei pártbizottság munkatár ta végül arról beszélt, hogy az információkban megjelenő bírálatokból adódó felelőssé­get felvállalja a pártappará­tus. És megtalálja annak a módját, hogy az érintettek felvetett kérdéseikre meg­kapják a választ. B. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom