Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

13 Szombat, 1988. május 14. Hegyei pályázat Áz év lakóháza A kiemelt dicséretre érdemesített Zárda utcai lakóház A Májas 1. utca dicséretes épülete Leegyszerűsítenénk a dol­got, ha azt mondanunk: egy jó családi házhoz igényes és anyagi biztonsággal induló építtető, megértő és ötletes tervező, meg ügyes mester­emberek csapata szükségel­tetik csupán. Az utóbbi évek építőanyag-piacát ismerve e három tényező elé kell so­rolni a beszerzési szeren­csét. Megerősítették e véle­kedést Az év lakúháza pá­lyázat megyei fordulójának díjazottjai is, akik Lehman István megyei tanácselnök­helyettestől tegnap, pénte­ken vették át a versenybeli helyezésüket tanúsító okle­velet, s pénzjutalmat. Mindössze négy minősít­hető, a kiírásnak megfelelt pályázat érkezett, de ha na­gyobb lett volna a mugán­cpíttetők érdeklődése, nagy valószínűséggel akkor is ezek a lakóházak érdemel­ték volna ki az elismerést, olyannyira jól sikerültek — hallottuk az eredményhir­detéskor. Az első dijat, s igy az 1987-es esztendő leg­jobb lakóháza címet a ma­kói Ráday utca 41/B számú, földszint, plusz tetöter-beépí­téses ikerház érdemelte ki. Tervezője Madarász József, építtetői Torma István és Bánhidi Bélóné, s együttes munkálkodásuk eredménye, hogy tiszta, egyszerű szer­kezetű, részleteiben a funk­cióhoz igazodó épület jött létre — gazdaságosan, négy­zetméterenként 13 ezer fo­rint körüli áron. Kiemelt dicsérettel ismer­te el a zsűri a szegedi Zár­da utca 19/B számú lakó­ház megalkotóinak munká­ját. Az építész Palánkai Ti­bor, az építtető (s egyúttal házilagos kivitelező) Babos Sándor tömegében, homlok­zati összhatásában a legszín­vonalasabb „pályaművet" készítette el, amelyet azon­ban belső megoldásai miatt ért némi bírálat. A Május 1. utcában a 61­es számú lakóház mintául szolgálhat az ezutáni átépí­tésekhez — állapította meg a zsűri, mely dicséretesnek találta a házilagos kivitele­zésű lakóház illeszkedését környezetébe, s tömegét, alaprajzi kialakítását is. Az egyszerű építőanyagok elle­nére a megvalósítás minő­sége átlagon felüli — mind­ez az építtető Horváth Zol­tánt és a tervező Hadics La­jost dicséri. A bírálóbizottság össze­foglaló értékelése szerint — az építészeti színvonalat, a technológiai megoldást, a gazdaságosságot tekintve fő szempontnak — a pályázat elérte célját, hiszen mind­három épület mértéktartó, nem tekinthető luxuskategó­riájúnak, részleteiben ötletes és igényes. A kiemelt dicsé­retet kapott Zárda utcai ház költségéit sikerült (négyzet­méterenként) tízezer forint alá szoritani, s a Május 1. utcai épület költsége sem haladta meg az első díjas lakóház négyzetméterárát. Lehet tehát a maguk kör­nyezetébe illő, részjeteikben ötletes, kidolgozásukban egy­szerű, s akár házilag is szín­vonalasan megépíthető la­kóházakat tervezni, megva^ lósitan', ha — s ezt már építtetők teszik hozzá — az alkotó folyamatban őrömü ket lelő mesterekre bízzák az építést, s ha az építtető a kívánt időpontban megve­heti a kigondolt építőanyag­fajtát ... P. K. Politika és nyilvánosság Napjaink megújuló szocialista társadal­mában mind gyakrabban visszatérő téma a nyilvánosság helye, szerepe a társadal­mi folyamatok alakításában. Az érdeklő­dés nemzetközi méretű, és ebben kétség­telenül különös szerepet kap az immár fogalommá vált glasznoszty a Szovjet­unióban, amely — szoros összefüggésben a peresztrojka gyakorlatával — jelentős társadalomátalakító erőnek látszik. Más szocialista országok törekvései is mutat­ják, hogy az építőmunka lényegéhez tar­tozik e fogalom. A nyilvánosság hazai gyakorlatát illetően, különösen fontosak azok a tapasztalatok és tanulságok, ame­lyek az utóbbi bő három évtizedben bon­takoztak ki hazánkban. Az 1950-es évek végétől számíthatjuk azt az időszakot, amelyben a korábbi gyakorlattól eltérően, éppen a párt vezető szerepe és tömeg­kapcsolata új hangsúlyainak előtérbe ke­rülésével is mind nagyobb szerepet ka­pott a politika nyilvánossága. A tömegek bizalmának mindennapi újrateremtése, a szocialista népi-nemzeti egység erősítése nem képzelhető el a célok és elgondolá­sok, a megoldási módok eltitkolásával, hanem esak azok közös alakításával, for­málásával. Az MSZMP vezető szer­vei 1957—58-ban több hatá­rozatban foglalkoztak a nyil­vánosság fejlesztésével, ame­lyek — egyebek közt — ki­mondták, hogy az ötvenes évek első felében a párttag­ság, a pártszervek és az ap­parátus tájékoztatása a párt és a kormány munkájáról, politikai, gazdasági stb. tevé­kenységéről nagyon gyenge volt... A párttagság, a párt­szervek és a pártapparátus­ban dolgozó elvtársak őszin­te tájékoztatása, véleményük kikérése a legfontosabb kér­désekben nagy erőforrás len­ne, és kell. hogy legyen a köz­ponti vezetés és az alapszer­vezetek számára. Időt állóak az 1957-es or­szágos pártértekezleten elha­tározott feladatok: ..A párt és a tömegek kapcsolatának erősítésével el kell érni, hogy a kommunisták megismerjék a párton kívüli tömegek vé­leményét, és ne csak tanítsák a tömegeket, hanem tanulja­nak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt poli­tikáját, állásfoglalásait, ta­nuljanak a párttól, támogas­sák harcát, amely a nép ér­dekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kap­csolat megkönnyíti az egyes pártfunkcionáriusoknak és pártszervpknek , kp^nbozö hibák elkerülését, és biztosít­ja a dolgozók növekvő rész­véielét a szocialista építés feladatainak megoldásában, s növeli pártunk és népi de­mokratikus rendszerünk ere­jét." Egy 1958-as politikai bi­zottsági határozat arra hív fel, hogy „A sajtó legyen bá­tor, szókimondó, harcos és ha kell, éles. Legyen a sajtó nyílt és őszinte, ne kerülje meg a legkényesebb kérdése­ket sem." A politikai vezetés a 60­as évek derekán egyértelmű­en tudatosította a gazdaság­irányítás korszerűsítésének szükségességét és ezzel kap­csolatos céljait és elgondolá­sait, amelyben a tudomány és a politika kapcsolata kü­lönösen fontos szerepet ka­pott. Sorolhatnánk még a példákat, amelyek azt mu­tatják, hogy az MSZMP po­litikai gyakorlatával tanúsí­totta a szocialista demokrá­cia folyamatos gazdagítását. amelynek a nyilvánosság, a nyíltság egyik alapvető kri­tériuma. Ma már megállapíthatjuk, hogy a nyilvánosság és a re­form kölcsönös egymásra utaltságban és szövetségben fejlődhet, oly módon, hogy a nyilvánosság a reform ré­sze, a párt vezető szerepe és tömegkapcsolata, a politikai intézményrendszer nélkülöz­hetetlen eleme. Ha ugyanis a társadalmi-gazdasági reform megtorpan fő vonalaiban — ahogyan ez nálunk a hetve­nes évek elején történt —, hiába születnek jó elgondolá­sok egy-egy elem fejlesztésé­re. annak hatékonysága szükségszerűen elmarad. Ma is időt álló határozatok a nyilvánosság gazdagítására ugyanis az utóbbi másfél év­tizedben is születtek, és a gyakorlat is tanúskodik fej­lődésről. A párton belüli tá­jékoztatás hozott új eleme­ket, az írásos formákban és a szóbeliség útján egyaránt Gondolok a központi és a megyei alapszervezeti titkári tájékoztatókra, a testületi állásfoglalások sajtónyilvá­nosságára, az aktívaülésekre, az alapszervezetek és felsőbb pártszervek vezetőinek rend­szeres eszmecseréjére stb. Mostanára azonban mind a nyilvánosság tartalma, mind pedig formagazdagsága mi­nőségi megújulásra szorul — a stabilizáció, a kibontako­zás, hatékony szolgalatában. Á tanulságoknál fontos momentumokat nem lehet fi­gyelmen kivül hagyni. Azt ugyanis, hogy a gazdasági­társadalmi fejlődésünk az utóbbi egy-másfél évtizedben nemcsak pozitív, hanem ne­gatív elemek hosszú sorával is járt. A gazdaságirányítás korszerűsítésének hullám­zásai a politikai intézmény­rendszer kellő ütemű fejlesz­tésének hiányosságaiból is fakadtak. Márpedig a nyil­vánosság a politikai intéz­ményrendszer szerves része. Az előrelépéshez tehát átfo­gó 'korszerűsítés szükséges. Azt is látnunk kell. amikor életszínvonalunk bizonyos időszakokban nagyobb mér­tékben növekedett, mint an­nak a ^gazdasági-társadalmi feltételei biztosítottak voltak, ennek okai iránt lényegesen szerényebb volt az érdeklő­Süfeménybemutatá Nagy Llszló felvétele Napjaink fontos kérdése a korszerű táplálkozás, hiszen számtalan olyan betegségfajta létezik, amely a helytelen étkezés következménye. A kalóriadús ételek miatt egyre „izmosodik" azok tábora, akik csípőtől fölfelé szélesed­nek. A Virág cukrászda zöld szalonjában vásárral egybe­kötött süteménybemutatót tartottak, ahol a torták, az ízes falatok a korszerű táplálkozás jegyében készültek dés, mint ma, amikor az életszínvonal stabilizálása sem vállalható fel reális programként. A jótékony, a gondoskodó államot a közvé­lemény könnyebben elfogad­ja, mint a követelményt tá­masztó és negatív hatásokat is felvállaló államot. Márpe­dig ez utóbbi tényezővel nemritkán találkozik a köz­vélemény. Az elmondottak egyik nagy tanulsága, hogy a társadalom elől a legjobb szándékkal eltitkolt valóság is hiba, mert az előbb-utóbb megbosszulja magát. Vajha egyértelművé tettük volna a 70-es, 80-as években a gaz­dasági helyzetünket, az élet­színvonal, a munkaerőhely­zet felszín alatti problémáit, talán ma könnyebb lenne a helyzetünk. Feladatunk most a tanulságok alapos végig­gondolása mellett az előre­lépés útjainak, megújulásá­nak keresése. Alapvető feladatunk a pár­ton belüli, illetve a társada­lom egészét érintő nyilvános­ság újragondolása, az ellent­mondások lehetséges csök­kentése. Az alapvető mérce az. hogy milyen módon szol­gálhatjuk a szocialista voná­sok gazdagítását, a párt egy­ségét és tömegkapcsolatát. Ebből a szempontból alapve­tő tényező a párton belüli nyilvánosság .•* a nrozgalonV minden szintjén és minden irányban. A politikai munka alapvető értéke és érdeke, hogy á központi és a terüle­ti, valamint az intézményi pártszervek és az alapszerve­zetek kölcsönösen és folya­matosan ismerjék egymá-s elgondolásait, a végzett munka tanulságait, a célokat és a feladatokat. Ennek ér­dekében a pártvitákat a pártegység egyik fontos kri­tériumaként kell kezelnünk. Ennek alapelveit, rendszerét és módszerét ki kell dolgoz­nunk, esetenként kísérletez­nünk annak érdekében, hogy a döntő mérce a hatékony­ság legyen. Az utóbbi hóna­pok kezdeményezései — a párt vezető szerepe, a politi­kai intézményrendszer, vala­mint az ideológia megújulá­sával. továbbá az országos pártértekezlet állásfoglalás­tervezetével összefüggő párt­viták — igen pozitív vissz­hangot váltottak ki a moz­galom különböző szervezetei­ben. Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezete fon­tos teret biztosít a nyilvá­nosság fejlesztésének, ami­kor megállapítja, hogy „a szocialista demokrácia ki­teljesítésének fontos feltéte­le a társadalmi nyilvánosság, amely jobb lehetőségeket te­remt a közéleti tájékozódás­hoz, az érdekek különböző­ségének és azonosságának felismeréséhez, a közmeg­egyezés létrehozásához, a társadalmi ellenőrzéshez. A politikai nyilvánosság ter­jedjen ki az állami, a tár­sadalmi életre, az állampol­gári jogokra és gyakorlásuk módjára is. Kapjanak nyil­vánosságot a döntés-előké­szítési koncepciók, a megol­dási változatok. Javítani kell az állami és politikai dönté­sekről szóló tájékoztatást". A megyei pártbizottság 1988. április 23-i ülésén — az országos pártértekezlet ál­lásfoglalás-tervezetének vé­leményezése során — meg­állapította. hogy a szocialista demokrácia kiteljesítésének nem pusztán feltétele, hanem lényegi eleme a társadalmi nyilvánosság. Ez megújulást igényel a döntés-előkészítés­ben, a vitakultúrában, a dön­tésekért érzett közös felelős­ségben, a politika melletti nyilvános és cselekvő kiál­lásban. A követelményeknek csak a rendszeres, érdemi és őszinte, a felesleges áttétele­ket kikapcsoló tájékoztatási rendszer tehet eleget. Fel kell számolni a tájé­koztatás bürokratikus mód­szereit. Legfőképpen a pár­ton belüli nyilvánosságot kell biztosítani és javítani. Lehetővé kell tenni, hogy a párt szervezetei, a párttag­ság megismerje a párttestü­Igtek döntéseit és állásfogla­lásait. A közvélemény kap­jon tájékoztatást a műhely­munkáról, az előkészítés alatt álló határozatterveze­tek vitáiról. E feladat hárul­jon a pártsajtóra, és legyen érezhető a sajtóból, hogy ez a párt lapja; képviselje poli­tikánkat, mozgósítson a cse­lekvésre. A lapfenntartók és lapalapítók számára dekla­rált feladataik megoldásához biztosítani kell a szervezeti és anyagi feltételeket is. A nyilvánosság az orszá­gos pártértekezlet előkészü­leteiben is megnyilvánult. Ennek során közvélemé­nyünk értékelte, hogy a Köz­ponti Bizottság üléséről, az ideológiai munkával, a párt vezető szerepével, a politikai intézményrendszer fejleszté­sével kapcsolatos vitákról a rádióban, a televízióban tá­jékoztatás hangzott el. Érté­kelték azt, hogy a helyi párt­szervek lépéseket tesznek a nyilvánosság gazdagítása irányában a tömegkommuni­káció csatornáin és más fó­rumokon. Nálunk is a párt­bizottsági ülésekről hosszú ideig közleményt és állásfog­lalást jelentettünk meg. Egy ideje elkezdtük a vitákat is publikálni, ennek pozitív a visszhangja. Megállapodtunk a Magyar Televízió Híradó­jával, hogy jöjjenek, és mu­tassanak be egy pártbizottsá­K ilK&f- "A Kábeltelevízió Szegeden és Hódmezővásár­helyen közérdekű pártbizotf.­sági témáról interjút készig tudósít. Lehetne ínég sorol­ni azokat az új lehetősége­ket, amelyekkel a pártélet, a társadalom minden szintjén jobban kell élnünk a párt­egység. egy új népi-nemzeti egység gazdagítása érdeké­ben. A nyilvánosság fejlesztése még sok feladatot tartogat számunkra. Ezek egyike a közösen kimunkált döntések melletti politikai, cselekvő kiállás, ha kell vitában, de mindenekelőtt a napi mun­kában. E téren is vannak tartalékaink. Mert az is fon­tos, hogy legyen a pártnak szóvivője, központban és ta­lán a megyén is. De, ha nem minden egyes tag szóvivő­je a pártnak, akkor ez min­denképpen gyengíti a párt­egységet. a párt vezető szere­pét és tömegkapcsolatát. Itt is nagyon lényeges mindany­nyiunk. de különösen az alapszervezetek feladata. Ta­pasztalható ugyanis, hogy sok tájékoztatás menet köz­ben elakad, nem jut el az alapszervezethez vagy az egyes párttaghoz, és akkor természetesen a politika mel­letti kiállásnak is nehézsé­gei jelentkezhetnek. A fel­felé menő információk sar­kosak, kemények, ezek ma­radjanak ilyenek, ezen nem kell változtatni. A visszajel­zések az alapszervezetekig, a párttagokig nagyon lassú­ak. hézagosak, a központi és a megyei pártszervektói egy­aránt. E tekintetben sok tar­talékunk van, és meg is van­nak a lehetőségek ahhoz, hogy a párttagság érezze, hogy érdemes jelezni, érde­mes felvetni, javasolni, mert tényleg megkapják, a cím­zettek odafigyelnek és vála­szolnak. E helyen gyakorlati kérdé­sekkel foglalkoztunk. Csak üdvözölni lehet azt. hogy történeti, elméleti kutatások is felvállalják e fontos témát — országosan és megyénk­ben is —. amint ezt a közel­múltban Debrecenben meg­rendezett „Politika és nyil­vánosság" témájával foglal­kozó elméleti konferencián is tapasztalhattunk. Koncz János i

Next

/
Oldalképek
Tartalom