Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 128. szám 1988. május 30., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Folytatása következik ? A

hetvenes évek második, felében jártam egyetemre, és ott, a tudományos szocializmus szemináriumon fölmerült egy teória, konvergenciaelmélet volt a neve. Nagyon durván vulgarizálva, ez az elmélet azt jövendölte, hogy a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszer nemhogy kibékíthetetlen konfliktusban volna, hanem az idő múltával fokozatosan közeledik egymáshoz, mindkettőből fönnmaradnak az időt álló elemek, és eltűnnek azok, amelyek az igazságtalanságot, az éles társadalmi egyenlőtlenségeket vagy a történelmi helyzet szülte kényszermegoldásokat konzerválják. Megtudtuk azonban oktatónktól, hogy ez a konvergenciaelmélet ravaszul reakciós agyalmány, állításával szemben az igazság az, hogy a szocializmus a rendszerek közti gazdasági versengésben hamarosan bebizonyítja fölényét, a mi társadalmunkban addig is érvényesül az igazságosság és a társadalmi egyenlőség, a bűnözés fokozatosan talaját veszti, egészséges ifjúságunk eleve védettséget élvez az afféle válságtünetektől, mint a kábítószer-élvezet. Igaz, hogy a kel világrendszer közti harc fő frontvonalai mentén a helsinki záróokmány szellemében fegyverszünet honol, de a harmadik világban egyre nő azoknak az országoknak a száma amelyek a szocialista utat választják, folyamatosan növelve ezzel táborunk erejét. Mi, hallgatók egy percig sem kételkedtünk abban, hogy nálunk tovább folytatódik a 68-ban megkezdett reform, az a szó, hogy visszarendeződés, akkoriban meg a szótárban sem szerepelt. Természetesen olyanokat sem mondott senki, hogy a gazdasági reformok szükségszerűen kudarcra vannak ítélve a politikai intézményrendszer megújulása nélkül. Ügy véltük, a legnagyobb rendben mennek a dolgok, újból megszilárdult a fizikai munkások hatalma, amelyben azért úgy-ahogy megtűrnek bennünket, leendő értelmiségieket is. * Nem tudom, más hogyan élte meg mindezt, én akkor kezdtem kissé zavarba jönni, amikor az államvizsga után körülnéztem a való életben, és ott bizony sok minden másképp zajlott, mint ahogyan a mi szemináriumi fogalmaink szerint zajlania kellett volna. Ekkor már kezdett oldódni az az alig leplezett káröröm, hogy na, itt ez az olajválság, ez most aztán végképp bebizonyítja a kapitalizmus általános válságát, miközben a mi gazdaságainkat sebesen vontatja előre az olcsó szovjet energia Amikor másutt — a mi terminológiánk szerint — megvalósították a tudományos-technikai forradaliTiat, akkoriban nálunk monopolvállalatokat ragasztottak össze. Az afganisztáni bevonulást már mélyülő kételyek kísérték. El kellett azon gondolkozni, hogy vajon minden eszközt szentesít-e a cél, és hogy nem járatják-e le az ilyen módszerek a szocialista társadalom vonzerejét. Pedig akkor még keveset tudtunk arról, hogy az a Vietnam, amelyik megnyerte a háborút, el fogja veszteni a békét, s hogy eljön az idő, amikor milliós éhínségről érkeznek majd hírek onnan. Nem tudtuk, hogy a szocialista orientáció következménye végeláthatatlan polgárháború lesz Angolában, Etiópiában, Afganisztánban, hogy az ottani rendszerváltozások nem növelik, hanem a feneketlen hordóha öntött támogatások révén csökkentik a szocialista országok erejét. Talán nem vagyok egyedül: ennek az évtizednek az elejétől egyre inkább hiányozni kezdett, hogy a politika fő irányai nem esnek egybe azzal, amit a hétköznapi józan ész diktálna. Dehogyis tudtam volna megfogalmazni, amit később a reformfolyamat sodrásában fogalmakba kristályosított a kollektív bölcsesség: hogy mindez attól van. Azt pedig végképp nem, hogy mi volna a teendő. De mégis, rossz leszállóágban lenni, rossz dolog tehetetlenül csúszni lefelé a lejtőn, rossz dolog napi 14 órát dolgozni ügy, hogy — azt hallja az ember, és az eredmények igazolják is — mégis sikertelen ez a sok munka. Mihail Gorbacsov gyors nemzetközi népszerűsége annak szólt, hogy amit ő mondott, az megegyezett o legegyszerűbb emberek leghétköznapibb tapasztalataival. Pozsgay Imre felkészültségének és szókimondásának köszönhette országos népszerűségét. Grósz Károly a tavaly szeptemberi Parlamenten nemcsak a képviselőket, hanem az országot is meggyőzte arról, hogy nemcsak mondja, csakugyan akarja is a változásokat. De ha ez így van, mi áll mégis a kibontakozás útjában? Az egy hete véget ért pártértekezlet bizonyította: a személyes és a csoportérdek, amit azonban el lehet és el kell takarítani az útból a társadalom többségének érdekében A

mikor ezeket a sorokat írom, még csak készülnek a szovjet—amerikai csúcstalálkozóra. Mire a lap az olvasó kezébe kerül, ő már többet tudhat az eseményekről, mint én, most. Igy csak reménykedni lehet, hogy csökken az atomháború veszélye, így lélegzethez jutnak a szocialista országok gazdaságai. Eredményesebbek lehetnek — felvállalva csődöket, vállalkozási szabadságot, munkanélküliséget, aminek persze feltétele a demokratikus társadalom — nálunk űj alkotmánnyal, politikai eszközökkel irányító párttal, megnövekedett parlamenti hatáskörrel, az állampolgári tettre készséget hasznosító civil- társadalommal. Jó volna, ha a peresztrojka eddigi tör ténete, meg ami a magyar pártértekezleten történt, folytatódnék: a világpolitikában is, meg itt, a megyében is. Tanács István A JKSZ konferenciája Az űj-belgrádi Száva palotában vasárnap megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének országos értekezlete, amelyre kivételes felelősség és rendkívül nagy feladat hárul. Az egész társadalom azt várja tőle, hogy világosan állást foglal a halaszthatatlan gazdasági reform, a politikai intézményrendszer tökéletesítése és a párt megújítása kulcsfontosságú kérdéseiben, s ezzel megindítja azt a döntő fordulatot, amely biztosítja a már huzamosabb ideje tartó válsághelyzet leküzdését, a fejlődési ütem fokozatos meggyorsítását, és a dolgozók életkörülményeinek javítását. A háromnapos tanácskozáson 585 választott küldött valamint a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai vesznek részt. Külföldi vendégekel nem hívtak meg. Egyetlen napirendi pontként: „A JKSZ eszmei-politikai vezető szerepének szilárdítása, egységének erősítése és felelősségének fokozása a válság leküzdéséért folytatott harcban" témakört vitatják meg. Erről Bosko Krunics, a KB elnökségének elnöke tartott bevezető beszámolót. Bosko Krunics kifejtette: a JKSZ szervezeti felépítésébén komoly változásokat kell végrehajtani, hogy „a szocialista demokrácia erősödő folyamatában a párt biztosítani tudja saját belső demokratikus centralizmusát". Csúcstalálkozó Moszkvában Csaknem másfél évtized után. ismét Moszkvában tartózkodik az Egyesült Államok elnöke, Ronald Reagan vasárnap, a kora délutáni órákban érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba Helyi idő szerint, 14.00 órakor szállt le az elnöki különgép, amelyből először George Shultz külügyminiszter és felesége, majd az elnök közvetlen kísérete száüt ki. Ezután jelent meg a gép ajtajában Ronald Reagan és felesége. A vendégeket a gép lépcsőjénél Andrej Gromiko. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Eduárd Sevardnadze külüevminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, valamint más magas rangú szovjet állami és pártvezetők köszöntötték. A repülőtéri fogadtatás után Ronald Reagan és felesége a Kremlbe hajtatott, ahol a nagv Kreml-nalota György-termében Miha 1 Gorbacsov és felesége köszöntötte az amerikai vendegeket. A hatalmas teremben öszszegyűlt több tucat fotóriporter kedvéért vendégek és házigazdák rövid, kötetlen beszélgetést folytattak, majd Mihail Gorbacsov beszédben üdvözölte az elnököt. A főtitkár szavaira Ronald Reagan válaszolt. Megköszönve Gorbacsov szavait, emlékeztetett rá, milyen hosszú utat kellett megtenniük első, genfi találkozójuk óta. Mint mondta. nem csak az idő. hanem « politikai kapcsolatok légköre is hideg volt 1985 őS2én Nagy aKadáiyokkal kerültek szembe, amelyeknek leküzdéséért közösen tettek erőfeszítéseket. A folyamatok eredményeként tavaly decemberben Washingtonban már nagy haladást sikerült elérniük minden napirenden levő kérdésben. A közös munka gyümölcseként aláírhatták az első olyan szerződést, amely a nukleáris rakétafegyverek két teljes osztályának megsemmisítéséről rendelkezik. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a tavaly decemberi találkozó óta a két külügyminiszter havonta találkozott, s létrejött a két ország védelmi kérdésekkel foglalkozó minisztereinek első találkozója is. Megkezdődött a szovjet csapatok teljes kivonása Afganisztánból, hozzáláttak a rakétaszerződés végrehajtásának előkészítéséhez. A következő nagy lépésnek a hadászati támadófegyverek csökkentésének kell lennie — mutatott rá az. amerikai elnök. A Genfben folyó tárgyalásokon már több száz oldal elkészült a szerződéstervezetből, de még nagyon sok kérdés válaszra vár. Létrejött a nukleáris veszély csökkentésére hivatott tudományos központ, a szakértők a nukleáris fegyverkísérletek közös ellenőrzésének módszerein dolgoznak, s fontos eredmények születtek a humanitárius és emberi jogi problémák terén. — A közöttünk levő vi'ágös, alapvető különbségek, ellentétek dacára közös munkánk kezd eredményeket, hozni, bár sok még az előttünk álló akadály. A közös cél érdekében ezeket le tudjuk küzdeni. Együttműködésünk népeinknek és az egész világnak is hasznot hoz. Ügy kell kapcsolatainkat tovább építenünk, hogy azok rendszere hosszú távra fennmaradhasson — mondta Ronald Reagan végezetül, majd megköszönte a szívélyes fogadtatást. Mihail Gorbacsov, miután üdvözölte az amerikai elnököt és feleségét, felidézte és történelmi jelentőségűnek nevezte az alig fél évvel ezelőtt megtartott washingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Azon a szovjet— amerikai kapcsolatok eddigi leglátványosabb eredménye, a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták (KHR—HHR) megsemmisítéséről szóló szerződés született meg. A mostani, negyedik találkozóval kapcsolatban Gorbacsov elmondta: az amerikai elnök nagy utat tett meg, hogy a Szovjetunióba utazzék, és ezt Moszkvában nagyra értékelik. A világ, de különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei azt várják, hogy a moszkvai csúcs gyümölcsöző lesz, és (Folytatás a 2. oldalon.) Gyermeknapi forgatag Igazán kár, hogy nem minden nap — gyermeknap! De ha már nincs (gy, némi kátpótlást nyűj a kicsiknek a minden május utolsó vasúi napján megrendezett, egy évben egyszer ünnep, melynek talán épp a nem mindennapiság biztosítja maradandó varázsát. Fotóriporterünk, Nagy László eme színes, forgatagos, nyárküszöbi „örömök napja" jellegzetes pillanatait kapta lencsevégre a' Nagyáruház előtt, ahol a programok nagy többségét bonyolították le.