Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

3 Ilétfő, 1988. május 2. Új jé, a ligetben... — Mi fogy jobban, a bor, vagy a sör? — kérdeztem Simon Gézát, a Pusztamérges! Rizling Mgtsz Borozója üzletvezetőjét. Közben persze nagyban folyt a kiszolgálás, pezsgett a ligeti majális-élet. • —. Mind a kettő — válaszolta Simon Géza. — Kétfajta borom van: félszáraz rizlingszilváni, literje hatvannégy forint, illetve száraz, fehér asztali bor, ezt ötvenhétért adjuk. Hűtőládában tárolt Soproni Extra, illetve Aszok sörünk szintén van; az Ászok a legjobb sör Magyarországon, forrásvízből készül, nem ám Dunavízből. Szóval, fogy a bor, is, sör is. Százhúsz liter bor fogyott el eddig a négyszázból, pedig még csak déli tizenkettő van... A sörből pedig háromszázhatvan rekesz a készlet, de a pótlást folyamatosan szállítják ... Nagyjából ötvenöt-hatvanezres bevételre számítok estig. — Ki vesz itt könyvet egyáltalán? — kérdezem a Müveit Nép könyvesbolt pavilonjának eladóját. — Enynyife művelt lenne a nép, okulni járnak a ligetbe? — Elképzelhető... A Rózsaszín párduc, a Nindzsa mindenesetre délig elfogyott, illetve a Zsivago is. ötvenezer forint értékű az árukészletünk, ebből tizenötezret adtunk el tegnap, pedig tegnap nem is volt jó nap. A többit eladjuk ma. Vasé Sándornétól, a Vidám Park igazgatójától az iránt érdeklődtem, mi hozza a legtöbb hasznot. — A szerencsekerék, meg a csészealj — mondta. — Belépőjegy nincs, az emberek ingyen járnak ki-be, s előbb-utóbb kedvük szotytyan kipróbálni a játékszereket. Egy átlagcsalád kétháromszáz forintot költ játékszerre . .. Pedig például dodzsem már nyolc éve nincs. Nyolc-tíz millióba kerülne a fölújítása. Egyébként a télen minden játékszert fölújítottunk, újrafestettünk, az SZKV Orion szocialista brigádja segítségével. Molnár János, a Nagyáruház étterem pavilonjának megbízott vezetője: — Van négyszázezer rekesz üdítőnk, tizenöt hektó sörünk; húsárukból, tehát hurkából-kolbászból-virsliből száz-száz kilót kaptunk. Ennél többet nem lehet eladni ... Régen akár négyöt mázsa kolbász is elfogyott egy-egy május elsején. Ma már nem, ma már más világ van ... Olcsó árukkal próbálkozunk: perec, pogácsa, ilyesmi. A gombásokkal, azaz a napernyő alatt árusítókkal együtt hétszáz-hétszázötvenezres forint bevételünk lesz. Ez kevés ... Mindenesetre csináljuk, mert muszáj —, mondta Molnár János; közben pedig főtt a virsli, sült a hurka, folyt a folyóbor, fröccsent a fröccs, odakinn pedig hullámzott a színes majális, az estig gondtalan tömeg. Immár hagyomány, hogy nemcsak a ligetben, de Tarjánban, a Záportározó mellett is várják a majálisozni vágyókat. Ha valaki ügy döntött, hogy Újszegeden már nem talált programot, látványosságot, magának, akkor buszra ülve, néhány perc alatt átruccanhatott ide. Volt miért. Az idén ötödik alkalommal egész nap vásárral, vidám szórakozással, programokkal várták az érdeklődőket a Bartók Béla Művelődési Központ népművelői. A házigazdák egész napra való műsorral szórakoztatták a „nagyérdeműt". Mar reggel kilenc órától vidám zene szólt a hangszórókból, majd az ördöngös mesék című zenés gyermekprodukciónak, azaz a budapesti G y e r m ek s z í n h á z m ű v ész ei nek tapsolhattak a legkisebbek. Sok hallgatót vonzott a Gőzerő együttes koncertje is. Délután a hagyományőrző algyői néptáncosok friss, ropogós táncainak tapsolhatott a közönség. Szép sikere volt a Nirvana együttes fellépésének is. A műsor leglátványosabb produkciója a hagyományos karatebemutató volt. A Szeged SC karate szakosztályának ügyes sportolóit sokan megirigyelték. A műsort a kubai dallamok zárták. S aki a sok, színes program közben megéhezett, megszomjazott, azt hurkával, kolbásszal, sörrel, üdítővel várták a tó körül félkörben felállított sátorerdőben. De játszhattak is a legkisebbek a művelődési központ számitógépes sátrában, ahol nyolc képernyőn szinte mindenféle ügyességi játékokban próbára tehették magukat, —, no rnzg szüleik türelmét — a gyerekek. Ünneplő községeink Programok, kirándulóidőben f " ? | r r f i Lovas kocsival próbálták ki az új ulat Bordányban Majális Tarjánban Tiszta és zenés város Az újságíró a munkát azzal ünnepli, hogy dolgozik. Én például, miután elbúcsúztam a munkásőrzenekartól, egyenesen a korzóra siettem, ahol épp az utolsó simításokat végezték a pirosba bújtatott, virágokkal díszített dísztribünön. Serege János, a városgondnokság igazgatója elmondta, hogy a tribün — hangosítással, mindennel együtt — mintegy százezer forintba került. Május elseje oers-'e nemcsak a dísztribünből áll, május elsejére az egész várost föl kell készíteni, különös tekintettel a Rákóczi tértől a Kárász utca elejéig terjedő útvonalra, amit a fölvonulók „érintenek". A tisztaság alapkövetelmény... Serege Jánossal körülbelül öt percig beszéltem, s ez idő alatt két-három gépi úttisztító haladt el mellettünk narancssárgán, melyek óradija az ezer forintot áttalában meghaladja. És remcsak három úttisztító tisztogatja Szegedet, hanem hat nyolc. Mindezek munkája május első napja estéjére azonban — érthető módon — tökéletesen semmivé foszlik, •különösen a tarjáni és az újszegedi majális színhelyén ... A Városgazdálkodási Vállalat ezután napokig éjt nappallá téve dolgozik, hogv kiheverje a „csapást"' Hiába sok munkát ad egy ilyen népünnepély. ... És sok zenei élményt is természetesen. Zimányi Károly, a VGV elektromos részlegvezetője elmondta, hogy a megyei tanács épületétől a korzó végéig éppen és pontosan nyolcvan hangszóró szórja a hangot a négy világtáj irányába. Cíak ilyen mértékű apparátussal tudják „behangositani" e távot. Az összeállítást készítettek; Farkas Csaba Nagy László Rafai Gábor Somogyi Károlyné Tóth Szeles István Szálka nélküli hal nélkül A tarjáni Molnár-család — apa, anya, kisfiú, nagylány — az újszegedi ligetbeli majálisra volt kíváncsi. — Miért pont erre? — kérdeztem. — Hiszen Tarjánban is van majális! — Az nem igazi... Legalábbis minálunk nem. Itt laktunk a túlparton, a Belvárosban, s csak tavaly óta vágyunk tarjániak. Háromszobás jó házból kétszobás rosszba költöztünk, meg is nézhetjük magunkat . . . Mindenesetre tartjuk saját hagyományainkat, azaz ide jöttünk ki majálisozni, mint tiz év óta minden elsején. El sem tudjuk képzelni másutt a majális első napját. Megszoktunk, no, s valahogy rá se gondoltunk, hogy másutt is eltölthetnénk az időt. Nem fösvényeskedünk ilyenkor a pénzzel, néhanéha mindenkinek kijár a néhány korsó sör, a gyerekeknek meg a ringlispíl. Csak azt sajnáljuk, hogy nem lehet hekket kapni; mi legalábbis eddig nem találtunk. Szálkás halat pedig nem merek Zsolikának venni... Zsolika, a virslihez mit szólsz? A színpadra vezető úton tartottak főpróbát az algyői néptáneosok Mórahalmon Az önfeledt ünneplés, szórakozás minden kelléke megvolt ezen a vasárnapon. A szél talán erősebben fújt, mint máskor, de legalább szebben lengtek a zászlók, kavarogtak a gyerekek kezében a léggömbcsokrok. A környező községekben, ahány ház, annyi szokás módjára változatos programokat állítottak össze a szervezők. Egy azonban közös volt mindegyikben, tartózkodtak a hosszúra nyújtott beszédektől. Inkább a szórakozásnak, látványnak engedtek nagyobb teret és időt. Ásotthalmon már reggel fél kilenckor gyülekeztek a gyerekek az iskolaudvaron. Nagy nap volt ez számukra, no meg a szüleil; s a meghívott avatószülök is izgatottan várakoztak. Kisdobos-, úttörő- és KlSZ-avatással kezdődött a műsor. Azután ök is áz erdei pihenőhelyen szórakoztakEgyik ismerősöm is már készülődött a bográ'csos pörköltfözéshez, hisz a jó falatok ebben a környezetben ízlenek igazán,-hátha még a „toroklocsolás" kelléKei is a kéznél vannak. Bordányban a szó szoros értelmében jó úton haladt az ünneplés. Ugyanis tegnap adtak át egy közel két kilométeres aszfaltozott útszakaszt. Hárommillió forintot érő „ajándék", fele közösségi pénzből, fele a lakók befizetésébői és társadalmi munkájából adódott össze. Fonott sörényű, kiglancolt lovak, féderes kocsik voltak a szalag átvágása után az első úthasználók, no meg a gyalog „korzózók". De alighogy elhaladt a menet, már személygépkocsik is rámerészkeidtek. Ha minden igaz — nem mahadtam ott a mulatságra —, este utcabálat szerveztek ide a környékben lakók. Zákányszéken már a felvonulás közben kezdődött a tánc. A lovas kocsin ülő zenészek muzsikájára a művelődési ház tánccsoportja ropta a frissest. Itt a „technikát" is bevetették, két, egymás mellett haladó traktor közé kifeszített transzparens adta a nyitóképet. Mórahalmon a Hunyadiligetben az árusokon kívül egy halom ketrecben türelmes postagalambok vártak sorsukra, a transzparensek mögött1 vonuló közönségre. Masa József, a Homokkultúra Szakszövetkezet elnöke röviden méltatta e nap jelentőségét. „Nehezen fogalmazható meg egy gondolatban május elseje szépsége és indulata, hisz a szervezett munkásság még nem lépett a történelem színpadára, amikor ez az ünnep hagyománnyá vált. A májusfaállítás, a kirándulás a természetbe a tavaszt, á természet megújhodását jelképezte. Manapság szerte a világon nemcsak erőrelmérő demonstráció ez, a haladás eszméje adja a közös hangot Az emberek békevágyát is kifejezi a családias felvonulás. A munka békéje sohasem konfliktusmentes, a társadalmi fejlődés különböző lépcsőfokain másmás teendők akadnak. Ebbe a vonulatba tartoznak gazdasági reformfolyamataink, stabilizációs törekvéseink. Minden embertől példamutatást, erős akaratot kíván korunk." A beszéd végén a béke jelképeként fölröppenő galambok kedves színfoltot jelentettek. A színpadot hamarosan az algyői néptáncosok vették át egy mulatós lakodalmas játék idejére. A •helyi iskolások jazzbalettMegelevcncdett mese a kisteleki Ifjúság Parkban bemutatója szintén iga^j csemegét jelentett. A nnp nem fukarkocíótt prográppókban: lövészet, videózás, „sörmeccs" és bajnoki focilbrduló, a legkisebbeknek a Juhász Gyula Művelődési Ház Micimackó-előadása, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Kisteleken már a szabad program kellős közepéro csöppentem. Még a felnőttek az étkeket, italokat, csecsebecséket kínáló pavilonoknál sorakoztak, a gyerekek a Szegedi Nemzeti Színház művészeivel együtt igyekeztek kideríteni, melyik is a legerősebb állat a világon. A céllövöldében egy pöttöm kislány örvendezett a zsákmányának, a törött pálcáról leszedett, összetekert poszternek. Az apu fogta a puskát, de a' ravaszt ő húzta meg. Egy másik kislány a bazárban épp egy babát kunyerált ki a nagyapjától, még a kezébe sem vette, amikor megszólalt, egy nyakláncot is vegyenek, de most azonnal. Aztán visszazökkentették a valóságba; „nem szórhatjuk el az összes pénzünket" — így a felnőtt, a gyerek nem nagyon értette az összefüggést. Sokfelé jártunk fotós kolléganőmmel, de annál több helyről lemaradtunk. Ennyire futotta. Egy valamit sajnálok, hogy nem volt idő valahol egy kicsit „leragadni". Az egész majálisnak a legtöbbet érő része, amikor pörköltfőzés közben van idő beszélgetni az ismerősökkel, a gyerekekkel labdázni, végigállni a sort a vattacukorért. S Iha az ember bekerülhet egy sörmeccsválogatottba, mondjuk a soványak és kövérek derbijén az már a csúcs. Az anyák számára kettős ünnep volt a tegnapi. Bizonyára a család többi tagja nem feledte, hogy anyák, napján egy virágcsokor, néhány kedves szó mennyit ér. Akik a közös szórakozást választották, már előnyben voltak, odahaza a főzés elmaradhatott. A bogrács igazi mesterei — legalábbis a „néphit" szerint — a férfiak. Hát most bizonyíthattak.