Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

3 Ilétfő, 1988. május 2. Új jé, a ligetben... — Mi fogy jobban, a bor, vagy a sör? — kérdeztem Simon Gézát, a Pusztamér­ges! Rizling Mgtsz Borozója üzletvezetőjét. Közben per­sze nagyban folyt a kiszol­gálás, pezsgett a ligeti majá­lis-élet. • —. Mind a kettő — vála­szolta Simon Géza. — Két­fajta borom van: félszáraz rizlingszilváni, literje hat­vannégy forint, illetve szá­raz, fehér asztali bor, ezt ötvenhétért adjuk. Hűtőlá­dában tárolt Soproni Extra, illetve Aszok sörünk szintén van; az Ászok a legjobb sör Magyarországon, forrásvíz­ből készül, nem ám Duna­vízből. Szóval, fogy a bor, is, sör is. Százhúsz liter bor fogyott el eddig a négyszáz­ból, pedig még csak déli ti­zenkettő van... A sörből pedig háromszázhatvan re­kesz a készlet, de a pótlást folyamatosan szállítják ... Nagyjából ötvenöt-hatvanez­res bevételre számítok estig. — Ki vesz itt könyvet egyáltalán? — kérdezem a Müveit Nép könyvesbolt pa­vilonjának eladóját. — Eny­nyife művelt lenne a nép, okulni járnak a ligetbe? — Elképzelhető... A Ró­zsaszín párduc, a Nindzsa mindenesetre délig elfogyott, illetve a Zsivago is. ötven­ezer forint értékű az áru­készletünk, ebből tizenötez­ret adtunk el tegnap, pedig tegnap nem is volt jó nap. A többit eladjuk ma. Vasé Sándornétól, a Vi­dám Park igazgatójától az iránt érdeklődtem, mi hozza a legtöbb hasznot. — A szerencsekerék, meg a csészealj — mondta. — Belépőjegy nincs, az embe­rek ingyen járnak ki-be, s előbb-utóbb kedvük szoty­tyan kipróbálni a játéksze­reket. Egy átlagcsalád két­háromszáz forintot költ já­tékszerre . .. Pedig például dodzsem már nyolc éve nincs. Nyolc-tíz millióba ke­rülne a fölújítása. Egyéb­ként a télen minden játék­szert fölújítottunk, újrafes­tettünk, az SZKV Orion szo­cialista brigádja segítségé­vel. Molnár János, a Nagyáru­ház étterem pavilonjának megbízott vezetője: — Van négyszázezer re­kesz üdítőnk, tizenöt hektó sörünk; húsárukból, tehát hurkából-kolbászból-virsli­ből száz-száz kilót kaptunk. Ennél többet nem lehet el­adni ... Régen akár négy­öt mázsa kolbász is elfogyott egy-egy május elsején. Ma már nem, ma már más világ van ... Olcsó árukkal pró­bálkozunk: perec, pogácsa, ilyesmi. A gombásokkal, az­az a napernyő alatt árusí­tókkal együtt hétszáz-hét­százötvenezres forint bevé­telünk lesz. Ez kevés ... Mindenesetre csináljuk, mert muszáj —, mondta Molnár János; közben pedig főtt a virsli, sült a hurka, folyt a folyóbor, fröccsent a fröccs, odakinn pedig hul­lámzott a színes majális, az estig gondtalan tömeg. Immár hagyomány, hogy nemcsak a ligetben, de Tar­jánban, a Záportározó mel­lett is várják a majálisozni vágyókat. Ha valaki ügy döntött, hogy Újszegeden már nem talált programot, látványosságot, magának, akkor buszra ülve, néhány perc alatt átruccanhatott ide. Volt miért. Az idén ötödik alkalommal egész nap vá­sárral, vidám szórakozással, programokkal várták az érdeklődőket a Bartók Béla Művelődési Központ népmű­velői. A házigazdák egész napra való műsorral szórakoztat­ták a „nagyérdeműt". Mar reggel kilenc órától vidám zene szólt a hangszórókból, majd az ördöngös mesék cí­mű zenés gyermekproduk­ciónak, azaz a budapesti G y e r m ek s z í n h á z m ű v ész ei ­nek tapsolhattak a legkiseb­bek. Sok hallgatót vonzott a Gőzerő együttes koncertje is. Délután a hagyományőr­ző algyői néptáncosok friss, ropogós táncainak tapsolha­tott a közönség. Szép sikere volt a Nirvana együttes fel­lépésének is. A műsor leg­látványosabb produkciója a hagyományos karatebemu­tató volt. A Szeged SC kara­te szakosztályának ügyes sportolóit sokan megirigyel­ték. A műsort a kubai dal­lamok zárták. S aki a sok, színes prog­ram közben megéhezett, megszomjazott, azt hurká­val, kolbásszal, sörrel, üdí­tővel várták a tó körül fél­körben felállított sátorerdő­ben. De játszhattak is a leg­kisebbek a művelődési köz­pont számitógépes sátrában, ahol nyolc képernyőn szinte mindenféle ügyességi játé­kokban próbára tehették magukat, —, no rnzg szüleik türelmét — a gyerekek. Ünneplő községeink Programok, kirándulóidőben f " ? | r r f i Lovas kocsival próbálták ki az új ulat Bordányban Majális Tarjánban Tiszta és zenés város Az újságíró a munkát az­zal ünnepli, hogy dolgozik. Én például, miután elbú­csúztam a munkásőrzenekar­tól, egyenesen a korzóra siettem, ahol épp az utolsó simításokat végezték a pi­rosba bújtatott, virágokkal díszített dísztribünön. Se­rege János, a városgondnok­ság igazgatója elmondta, hogy a tribün — hangosí­tással, mindennel együtt — mintegy százezer forintba került. Május elseje oers-'e nemcsak a dísztribünből áll, május elsejére az egész vá­rost föl kell készíteni, kü­lönös tekintettel a Rákóczi tértől a Kárász utca elejéig terjedő útvonalra, amit a fölvonulók „érintenek". A tisztaság alapkövetelmény... Serege Jánossal körülbelül öt percig beszéltem, s ez idő alatt két-három gépi úttisztító haladt el mellet­tünk narancssárgán, melyek óradija az ezer forintot át­talában meghaladja. És remcsak három úttisztító tisztogatja Szegedet, hanem hat nyolc. Mindezek munká­ja május első napja estéjére azonban — érthető módon — tökéletesen semmivé foszlik, •különösen a tarjáni és az újszegedi majális színhe­lyén ... A Városgazdálkodási Vállalat ezután napokig éjt nappallá téve dolgozik, hogv kiheverje a „csapást"' Hiába sok munkát ad egy ilyen népünnepély. ... És sok zenei élményt is természetesen. Zimányi Károly, a VGV elektromos részlegvezetője elmondta, hogy a megyei tanács épüle­tétől a korzó végéig ép­pen és pontosan nyolcvan hangszóró szórja a hangot a négy világtáj irányába. Cíak ilyen mértékű appará­tussal tudják „behangosi­tani" e távot. Az összeállítást készí­tettek; Farkas Csaba Nagy László Rafai Gábor Somogyi Károlyné Tóth Szeles István Szálka nélküli hal nélkül A tarjáni Molnár-család — apa, anya, kisfiú, nagy­lány — az újszegedi liget­beli majálisra volt kíváncsi. — Miért pont erre? — kérdeztem. — Hiszen Tar­jánban is van majális! — Az nem igazi... Leg­alábbis minálunk nem. Itt laktunk a túlparton, a Bel­városban, s csak tavaly óta vágyunk tarjániak. Három­szobás jó házból kétszobás rosszba költöztünk, meg is nézhetjük magunkat . . . Mindenesetre tartjuk saját hagyományainkat, azaz ide jöttünk ki majálisozni, mint tiz év óta minden elsején. El sem tudjuk képzelni má­sutt a majális első napját. Megszoktunk, no, s valahogy rá se gondoltunk, hogy má­sutt is eltölthetnénk az időt. Nem fösvényeskedünk ilyenkor a pénzzel, néha­néha mindenkinek kijár a néhány korsó sör, a gyere­keknek meg a ringlispíl. Csak azt sajnáljuk, hogy nem lehet hekket kapni; mi legalábbis eddig nem talál­tunk. Szálkás halat pedig nem merek Zsolikának ven­ni... Zsolika, a virslihez mit szólsz? A színpadra vezető úton tartottak főpróbát az algyői néptáneosok Mórahalmon Az önfeledt ünneplés, szó­rakozás minden kelléke megvolt ezen a vasárnapon. A szél talán erősebben fújt, mint máskor, de legalább szebben lengtek a zászlók, kavarogtak a gyerekek ke­zében a léggömbcsokrok. A környező községekben, ahány ház, annyi szokás módjára változatos programokat ál­lítottak össze a szervezők. Egy azonban közös volt mindegyikben, tartózkodtak a hosszúra nyújtott beszé­dektől. Inkább a szórako­zásnak, látványnak enged­tek nagyobb teret és időt. Ásotthalmon már reggel fél kilenckor gyülekeztek a gyerekek az iskolaudvaron. Nagy nap volt ez számuk­ra, no meg a szüleil; s a meghívott avatószülök is iz­gatottan várakoztak. Kisdo­bos-, úttörő- és KlSZ-ava­tással kezdődött a műsor. Azután ök is áz erdei pi­henőhelyen szórakoztak­Egyik ismerősöm is már ké­szülődött a bográ'csos pör­költfözéshez, hisz a jó fala­tok ebben a környezetben ízlenek igazán,-hátha még a „toroklocsolás" kelléKei is a kéznél vannak. Bordányban a szó szoros értelmében jó úton haladt az ünneplés. Ugyanis tegnap adtak át egy közel két kilo­méteres aszfaltozott útsza­kaszt. Hárommillió forintot érő „ajándék", fele közössé­gi pénzből, fele a lakók be­fizetésébői és társadalmi munkájából adódott össze. Fonott sörényű, kiglancolt lovak, féderes kocsik voltak a szalag átvágása után az első úthasználók, no meg a gyalog „korzózók". De alig­hogy elhaladt a menet, már személygépkocsik is ráme­részkeidtek. Ha minden igaz — nem mahadtam ott a mu­latságra —, este utcabálat szerveztek ide a környékben lakók. Zákányszéken már a fel­vonulás közben kezdődött a tánc. A lovas kocsin ülő ze­nészek muzsikájára a mű­velődési ház tánccsoportja ropta a frissest. Itt a „tech­nikát" is bevetették, két, egymás mellett haladó trak­tor közé kifeszített transz­parens adta a nyitóképet. Mórahalmon a Hunyadi­ligetben az árusokon kívül egy halom ketrecben türel­mes postagalambok vártak sorsukra, a transzparensek mögött1 vonuló közönségre. Masa József, a Homokkul­túra Szakszövetkezet elnöke röviden méltatta e nap je­lentőségét. „Nehezen fogal­mazható meg egy gondolat­ban május elseje szépsége és indulata, hisz a szerve­zett munkásság még nem lépett a történelem színpa­dára, amikor ez az ünnep hagyománnyá vált. A má­jusfaállítás, a kirándulás a természetbe a tavaszt, á természet megújhodását jel­képezte. Manapság szerte a világon nemcsak erőrelmérő demonstráció ez, a haladás eszméje adja a közös han­got Az emberek békevá­gyát is kifejezi a családias felvonulás. A munka békéje sohasem konfliktusmentes, a társadalmi fejlődés kü­lönböző lépcsőfokain más­más teendők akadnak. Eb­be a vonulatba tartoznak gazdasági reformfolyama­taink, stabilizációs törekvé­seink. Minden embertől pél­damutatást, erős akaratot kíván korunk." A beszéd végén a béke jelképeként fölröppenő ga­lambok kedves színfoltot je­lentettek. A színpadot ha­marosan az algyői néptán­cosok vették át egy mulatós lakodalmas játék idejére. A •helyi iskolások jazzbalett­Megelevcncdett mese a kisteleki Ifjúság Parkban bemutatója szintén iga^j csemegét jelentett. A nnp nem fukarkocíótt prográ­ppókban: lövészet, videózás, „sörmeccs" és bajnoki foci­lbrduló, a legkisebbeknek a Juhász Gyula Művelődési Ház Micimackó-előadása, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Kisteleken már a szabad program kellős közepéro csöppentem. Még a felnőttek az étkeket, italokat, cse­csebecséket kínáló pavilo­noknál sorakoztak, a gyere­kek a Szegedi Nemzeti Színház művészeivel együtt igyekeztek kideríteni, me­lyik is a legerősebb állat a világon. A céllövöldében egy pöttöm kislány örvendezett a zsákmányának, a törött pálcáról leszedett, összete­kert poszternek. Az apu fogta a puskát, de a' ravaszt ő húzta meg. Egy másik kislány a bazárban épp egy babát kunyerált ki a nagy­apjától, még a kezébe sem vette, amikor megszólalt, egy nyakláncot is vegyenek, de most azonnal. Aztán visszazökkentették a való­ságba; „nem szórhatjuk el az összes pénzünket" — így a felnőtt, a gyerek nem na­gyon értette az összefüggést. Sokfelé jártunk fotós kol­léganőmmel, de annál több helyről lemaradtunk. Ennyi­re futotta. Egy valamit saj­nálok, hogy nem volt idő valahol egy kicsit „leragad­ni". Az egész majálisnak a legtöbbet érő része, amikor pörköltfőzés közben van idő beszélgetni az ismerősökkel, a gyerekekkel labdázni, vé­gigállni a sort a vattacuko­rért. S Iha az ember beke­rülhet egy sörmeccsváloga­tottba, mondjuk a soványak és kövérek derbijén az már a csúcs. Az anyák számára kettős ünnep volt a tegnapi. Bizo­nyára a család többi tagja nem feledte, hogy anyák, napján egy virágcsokor, né­hány kedves szó mennyit ér. Akik a közös szórakozást választották, már előnyben voltak, odahaza a főzés el­maradhatott. A bogrács iga­zi mesterei — legalábbis a „néphit" szerint — a fér­fiak. Hát most bizonyíthat­tak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom