Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-24 / 123. szám

Kedd. 1988. május 24. 3 Karbantartás és felújítás A Széchenyi téren igen nagy munkában vannak a Szegedi Közlekedési Vállalat dolgozói. Ezt az arna járó autók, buszok, no meg a gyalogosok is tapasztalhatták. De a villamossínek beszabályozása Schmldt Andrea felvétele. után a régi kockakő helyére betonelemeket helyeznek el a 3 ezer négyzetméter területű vágányszakaszon. A munkálat három héten belül befejeződik, és visszaáll a régi rend. Felszelik a kuglófot Mi történt a termálban ? A város termálfürdőjét a köznyelv, alakja miatt kuglófnak is hívja. Nos, úgy látszik, belátható időn belül a kuglófot felszelik, ugyanis a tető egy része gombásodni kezdett, teherbíró képessége csökken, igy cserélni kell néhány elemet. Kérem a törzsvendéget, ne essen pánikba, bérletét ne dobja el, hiszen továbbra is járhat a kedvenc fürdőjébe. Az építmény nem dől össze, nem a tartókkal van baj. Műszaki nyelven szólva a következő történt: a tetőhéjazaton annyi belső pára csapódott le, hogy ott a gombák megtelepedtek — nem sampion vagy laska —, így a teherbírása csökken. A jelenlegi helyzet alapján csak az látszik biztosnak, hogy a fürdő gazdája, a vízmű, pert indított a tervező, a szerkezetet gyártó, a kivitelezők, tehát vagy féltucat vállalat ellen. Ugyanis a hibás fedőrészletek kicserélése 14-20 millió forintba kerülhet, és ennyi pénze nincs a vízműnek. Beszámolónk tehát megelőzi a majdani bírósági ítéletet, aminek a végső határidejét senki nem tudja. Valószínűleg még az idén befejeződik a per, de az is lehet, hogy áthúzódik a következő esztendőre. A vízművállalat az ítélet függvényében és anyagi ereje alapján kezdi el a rekonstrukciót talán a jövő nyáron, de az is lehet, hogy később. Mielőtt a bírák, a szakértők kimondják a végső szót, próbáltam megtudni az illetékesektől, hogy az 1981-ben felavatott termálfürdőben miképpen lelt otthonra a gomba. A tervező Tarnai István építész szerint az a baj, hogy az üzemeltetés nem az előírás szerint történt: — Gombnyomásra nyíltak volna a kupolán a kisablakok. Anyagi okok miatt ez a műszaki megoldás nem valósulhatott meg, mint ahogy elmaradt a két nagy teljesítményű ventilátor beállítása is. Óránként 72 ezer köbméter friss levegőt fújtak volna be. Amikor 1979-ben a tervet elkészítettem, itthon még semmilyen szakmai tapasztalat nem állt rendelkezésemre a prototípusra. Eredetileg úgy képzeltem el, hogy műanyaggal fedik be, de erre a szerkezetépítésre nem akadt kivitelező. Nos, az akkori tudás alapján a legjobb műszaki megoldást találtuk, és ha szakszerűen üzemeltetik a fürdőt, akkor nem gombásodik. Székely Szűcs Imre, a Délterv jogtanácsosa a következőket tette hozzá az építész véleményéhez: — Ellenünk a peres eljárás tavaly kezdődött. Birtokunkban van a Műszaki Egyetem szakvéleménye, amely szerint a nem kívánt folyamatot az indította el, hogy egy szezonon keresztül szellőztetés nélkül működött a csarnok. Hiányzott a gépészet. 40-45 százalékos páratartalmú lehet csak a levegő, és ehelyett 90 százalékos volt. Amikor a medencéket feltöltik, akkor a legpárásabb. A sűrű vízcserét egy lorgatóval ki lehetett volna küszöbölni. Mi nem állítjuk, hogy nem vagyunk hibásak, például a légrés lehetett volna nagyobb is. A vízmű ajánlatát csak akkor fogadjuk el, ha a javítás költségeinek nagy részét magára vállalja. A Szegedi Vízművek és Fürdők jelenlegi vezetői nem dolgoztak még akkor a vállalatnál, amikor az újszegedi termálfürdő épült, illetve az üzemelés hercehurcái megkezdődtek, örökölték az állapotot, így aztán Kovács Gábor főmérnököt arra kértem, ne a múltat elemezze, hanem a jövőt vázolja. — A fürdők csak állami dotációval működnek, ez a vállalkozás eleve ráfizetéses, de a belépőjegyekből sehol a világon nem tudják fenntartani az ilyen intézményt. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a javítás összes költségét ne mi fizessük, körülbelül 20 százalékát vállaljuk. Egyébként a gombásodás 1986 tavaszán kezdődött. Azóta rendszeresen vizsgáljuk a tetőszerkezetet biztonsági okokból. Veszély nincs, nem kell félni a beszakadástól. A Délterv ingyen elkészítette a felújítási tervet, aminek a szellőztetése tökéletesebb a jelenleginél. Gondolkozunk egy másik elképzelésen is, a poliészter műanyag tető megvalósításán. Ha a felújításhoz hozzákezdünk —, időpontot nem tudok még mondeni —, akkor új öltözőt és szállodarészt is építünk. Korszerűsítjük a fűtést, a partfürdő 70 Celsius-fokos kútja szolgáltatja majd a meleget. Tarnai István elkészítette a tanulmánytervet: — Az új öltöző háromszintes lesz. Helyet kap benne egy 50 férőhelyes szállodarész is, valamint vizgyógyászat és szauna. Folyosó köti össze a termálfürdőt a SZOT-gyógyszállóval. Szilléri László jelenleg nyugdíjas, de az avatás idején főmérnöke volt a vállalatnak. — Én nem emlékszem, hogy írásban kérték volna a jobb szellőztetést elősegítő két ventilátor beszerzését. Akármit csináltunk, a pára összegyűlt, és a fát kikezdte. Csak a műanyag alkalmas, hogy korróziónak ellenálljon. Vízforgatót azért nem szabad beépíteni egy gyógyfürdőbe, mert kiszűri az ásványi sókat. A vita tehát tart, amelynek a jelenlevőkön kívül sokkal több a résztvevője. Semmilyen bölcsességgel nem kívánom ezt az ügyet lezárni annál is inkább, mert Tatától Sopronig, Gyulától Diósgyőrig hasonló gondokkal küzdenek a faszerkezetű termálfürdők. Ügy látszik, egy űj eljárás tanulópénzét mindenütt meg kell fizetni, most mór csak az a kérdés, hogy a számla mekkora lesz. H. M. Változtak a tervek Újszeged milliomosnegyedébol i— boldog idők, akkor még millióért lehetett kertes lakást kapni! — keresett meg valaki panaszával. Azt mondta, azért költöztek ide a panelvárosból, mert ennek a körzetnek falusi hangulata van. Akik itt laknak, jobban összetartanak. Előző panellakásukban a gyerekeknek. legföljebb a televízió jutott, az pedig a fejlődő szellemet is gúzsba köti, nemcsak a testet tartja viszsza, itt azonban övék az utca, övék az egész falu. Majdnem telepet mondtam, de idejében eszembe jutott, kívülről akármennyire hasonlítanak is a házak a régi uradalmi istállókhoz, az összetartás leginkább a régi faluhoz kapcsolja a bennük élőket. A régi falut mondom, mert a mostani már ebben se az igazi. Furcsa volt a panasza. Araikor kiköltöztek, még arról volt szó, hogy a Karánsebesi utcában levő házuk mellé iskola épül majd, a Hargitai utca másik oldalára pedig óvoda és bölcsőde. Aki már lakott iskola szorru szédságában, annak mondanom is fölösleges, mekkora ott a zsivaly minden szünetben. ö meg, szegény, teszem hozzá magamban, azt panaszolja, mégse iskola lesz ott, hanem három kétemeletes ház, sok-sok lakással. Minket, kérem, becsaptak! Anynyi pénzért pedig, amennyit kifizettünk, illetve törlesztettünk, már őszinte szót is érdemeltünk volna. Az, fűzte tovább gondolatait, nem zavart volna, ha napközben gyerekek viháncolnak, mi akkor úgyse vagyunkl otthon, de iha kinézünk majd az ablakon, ugyanazt a látványt látjuk, amitől megszöktünk. Azt mondja meg legalább, hová mehetünk panaszra? Ha valaki akárcsak nappal is iskolapárti, az kedves előttem, ráadásul tudom, az illető pedagóguscsaládból való. Akit pedig félrevezettek, szánnivaló. Az érvem ugyanaz, ami a hivatalosan lejárt buszjegyek esetében volt az egyik ellenőrrel folytatott vitában: azóta se királyváltozás, se rendszerváltozás nem történt, miért ne lehetne elfogadni azt a jegyet, amiért én — bár akkor éppen nem rólam volt szó — évekkel előre árat fizettem, és azt mostanáig kamat nélkül használhatta a cég. Rendszerváltozás azt se sürgette, hogy a közelmúlt jól megfontolt terveit fölrúgjuk. Ráadásul akár telepnek, akár falunak (mondjuk a városhoz ragasztott települést, iskolára is, óvodára is, bölcsődére is szükség lesz. Vagy annyira beletörődtünk már gyermekeink fogyásába, hogy már nem is építünk nekik? Ha igy lenne, ii.eg HiKaDo loiviiagositast kéne kérnem:. Takács Mátéhoz mentem el, aki a közelmúltban még a város főépítészeként működött, tehát hivatalból köze lehetett az átprogramozáshoz, ha csak tudomásul vétel erejéig is. Pillanatok alatt előtalálta a terveket, hogy azonosítani tudjuk, ugyanarról beszélünk mindketten. Időpontot emlékezetből nem tud mondani, de azt állítja, négy vagy öt évvel ezelőtt változott meg a terv, mégpedig azért, mert az OTP ós a Délép megkérdezte a várost, mikor tudná fölépíteni a három gyerekintézményt. Mivel kiderült, 1995-ig kicsi esélye sincs rá, ráadásul a csikós iskola — Samu Katalin csikószobráról kapta a nevét — és a mellette levő óvoda létszámhiánnyal működik, egyelőre fönnakadás se lesz abból, ha elhalasztják. Ekkor határozták el, átadják a területet lakásépítésre, és máshol tartalékolnak helyet iskolának is, óvodának is, bölcsődének is. Mert arról soha nem mondtunk le, hogy építünk, ha több pénzünk lesz rá. — A Karánsebesi utcába, tudtommal, 86-ban költöztek be a lakók. —i Kellemetlen az ügy, meg kell mondanom. Kéthárom éve akkor már világos volt, hogy nem iskola épül ott, valakinek tájékoztatni kellett volna az új vásárlókat a változásról. — Például kinek? — Aki az értékesítést szervezte. Az OTP-nek. — Tudott róla egyáltalán akkor már az OTP? — Tudnia kellett, hiszen ő kezdeményezte a tervek módosítását. Az persze lehet, hogy az alkukötó nem tudott róla, meglehet, nála még a régi tervek voltak, de tudhatott volna. Tudnia kellett volna. Régi törvény például, az érdekelt szomszédokat mindig meg kell kérdeznünk. Meg is kérdeztük azokat, akik akkor már szomszédok) voltak, de a később költözőket nem kérdezhettük meg. Ott csak a korrekt tájékoztatás maradt volna, de úgy látszik, az is elmaradt. Messzire esnek az új épületek a kerítéstől, én nem hiszem, hogy zavama bárkiit is, de el kell ismernem, a pénzéért mindenkiflblak a világra Évről évre fellángol a vita, szüköig van-e ilyen parádés, s nem éppen olcsó ipari felvonulásra, mint a BNV? Alapvető érv, hogy az idén is hatalmas érdeklődés kíséri a kőbányai seregszemlét. Kirakatba kerülnek a hazai termékek, reflektorfény ve,síz körül olyan hasznos kezdeményezéseket, amelyek vásár nélkül talán elkallódnának, jóval kevesebb hasznot hoznának gazdaságunknak, mint 'gy- De van még fontosabb is, mint magunkat kirakatba állítani. Hiszen az idei vásárra velünk együtt harminc ország nevezett be, az emelkedő költségek ellenére ia S hogy telt ház van az idén is, az nemcsak abban erősít meg bennünket, hogy figyel ránk a világ, hanem abban is, hogy tőlünk is odafigyelést, nagyobb alkalmazkodást kíván. ízelítőt kanunk a világ, a konkurencia, a lehetséges partnerek kínálatából. Megtudjuk, hol a helyünk a fejlett ipari technológiákat felvonultató országok gazdaságához képest Aligha kell mondani, az idei vásár is megerősíti a látogatót abban, hogy akad még mit tanulnunk. Csillogó-villogó számítógépcsodák. száguldó gépkocsik, mikroprocesszorral vezérelt gépek, pontos és precíz műszerek jelzik azt az utat, amelyen az élvonal jár. Egy-egy vásár ablak is a világra, amelyen ki kell néznünk, s olykor el is kell gondolkodnunk. Mit, hogyan csinálhatnánk jobban, korszerűbben, hogy más országok vásárán ránk is figyeljenek, ne csak a házigazdának kijáró tisztelet okán. Tanulnunk kell, mert tanulnunk érdemes ebből a vásárból is. Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket vendégeink hivatalból kijáró figyelmessége, dicsérete. Tudnunk kell, hol a helyünk, s azt is, hová szeretnénk eljutni, mert vannak, lehetne'* esélyeink. Erre is bizonyság a mostani vásár, hiszen több olyan ország ipari küldöttei vesznek részt legmodernebb technikájukkal a seregszemlén, akiket évtizedekkel ezelőtt „leírt" a világ, s akik — nagy áldozatok árán. de — mára az élvonalba tudták verekedni magukat. Mi tehát a vásár haszna? Aligha mérhető papíron megkötött üzleti szerződésekkel, ígéretekkel, rendelésekkel. Sokkal inkább azzal a tapasztalattal, ami ez alatt a néhány nap alatt házhoz jön a világ kínálatából. Fejlődni és felzárkózni, vagy végképp elmaradni — ezt a kérdést testzi fel a mostanj találkozó is. A választás aligha lehet kétséges, meg kell győznünk megújulási készségünkről a világot, de ehhez először tanulnunk, figyelnünk kell. Járjuk ki hasznosan a vásár iskoláját... Kafai Gábor nek jogában, áll tudni, hová költözik. Sok bába között megint elveszett a gyerek! Föltehetően ez a beidegződés dolgozott még mindig az apparátusban, örüljön, aki igy is kap lakást, és ne legyenek' külön igényei. Tudja mindenki, a nem is hivatal hivatalos nézete lehet ez csak, mert minden állampolgárnak joga van előre tudni, mi vár rá az új helyen. Ha ráadásul hatalmas pénzt ad érte, és egy életre szóló adósságot is vállal, még inkább. — Azt hallottam, salamoni döntés született. Vegyen meg minden lakó a kerítése mellett egy földcsíkot, és ültesse be magasra növő fákkal, hogy a számára kellemetlen látványt eltakarja. — Erről én már nem tudoki semmit. A tervekben még az áll, hogy a kerítésre garázssor támaszKodik majd, mellette bejáró utcácska, és a másik oldalon is garázsok jönnek. Egyszóval se mondom, hogy evvel nő az udvarok használati értéke, a garázsok árnyékot is vethetnek a kicsike kertre, de még mindig ezt tartanám jó megoldásnak; vagy a tömör falat. Igaz; a tömör fal is pénzbe kerül. — Széltében-hosszában látható, hogy a falusi hangulatot árasztó házakat valósággal megpatkolják: új szobákat építenek az előterekbe. Kritikának is fölfoghatjuk az igyekezetet. — Bár sokba kerültek a lakások, mi akkor mindenképpen a lehető legkisebb összegre akartuk leszorítani az árakat. Ha a vállalat építette volna be ezeket, sokszoroson többe került volna. — Meglep, amit mond. A nagyüzem jobban gépesített, gyorsabban dolgozhatna. Miért drágább mégis? — Sokan fölteszik ezit a kérdést, ós nem is csak mostanában. A magántervező is olcsóbban tud tervezni, mint a vállalati, hogy a mostani helyemre utaljak, és a Délép általános költségei is magasabbak. Ami akkor súlyos tízezreket vitt volna el, az most, az áremelkedések ellenére is kihozható három-négyezerből. A magán igyekezettel a vállalati soha nem versenyezhet. Érdemes lenne ezt a gondolatot jól megrágnunk egyszer. Horváth Dezső Találkozó és közgyűlés A Város-, Községvédö és Szépítő Egyesületek Szövetsége június 21—22-én Gyulán rendezi meg országos találkozóját és közgyűlését. A tanácskozás programjáról hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában tájékoztatták az újságírókat. A szövetség választmányának javaslatára úgy döntöttek, hogy az országos találkozót és a közgyűlést nyilvánossá teszik, ezért a tanácskozás programját megküldték a műemléki albizottágoknak, főépítészeknek, idegenforgalmi, műemlékvédelmi és környezetvédelmi, illetve kertészeti szakembereknek is. Több tagegyesület kezdeményezésére a találkozón ifjúsági fórumot tartanak. A jövőben fokozott segítséget kívánnak nyújtani a faivakban alakuló védő és szépítő egyesületeknek. V 1