Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

Szombat, 1988. július 23. 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete arányérzékkel megkezdett reformkísérleteink tették érdekessé. A továbbiakban az állásfoglalás-tervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok félárnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — Amennyire nagyra értékelem tehát az MSZMP határozott szándékát a válsághelyzet feltárására, a szükséges változtatások végrehajtására, annyi aggodalommal is töltenek el a tervezet hiányosságai, aránytalanságai. — A legveszélyesebbnek tartom a művelődés értékelésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes változás, jóravaló fejlődés. De ha tudott ez, akkor miért jut a művelődés kérdéseinek — az iskolaüggyel együtt — oly aránytalanul kevés hely? (11 lapból alig több egy félnél.) Talán, mert a költségvetésben is ilyenek az arányok? Tudom: szegények és határozatlanok vagyunk, de az közirodalmi közhely ma már, hogy a látványosan előretörő kis országok sikerének egyik fő oka az ottani oktatásról, nevelésről, az értelem képzéséről történő gondoskodás rohamos fejlesztése. — Nem nyugtat meg, amit az ifjúságról olvasok. Miért kell minden erővel megnyerni azt az ifjúságot, amely a létező szocializmus iskoláiban nevelődött, s miért kell veszélyt sejteni, ha egyszer szövetségét — ugyancsak a szöveg szerint — a párt irányítja? Felhívta a figyelmet a tervezetnek a nemzeti műveltséggel szorosan összefüggő két területének csaknem teljes hiányára: a népesedési és a nemzetiségi kérdésekére. Kinek tervezünk bármilyen okos és hatékony műveltséget, ha fogy, öregszik, rossz kedvű, romlott munkaerkölcsű, neveletlen s közönyös a nép? — tette fel a kérdést. — Önök kijelentették, hogy a nemzet pártja kívánnak lenni. Ez igen nagy dolog, és megfelel alapvető eszményeinknek. A nemzet közösségteremtő formáját Európa szülte, egyszerre lehetünk csak jó magyarok és jó európaiak. Vagy rosszak. Mert a nemzet eszméjével vissza is lehet élni: nem kell a közelmúlt és a jelen nemzetinek nevezett szörnyűségeire emlékeztetnem. Magyarnak lenni legalább annyira vállalkozás, mint sors. Ezt a nemzetet helyesen vezetni tehát teljes erkölcsi felelősségvállalást kíván. Egyformán fontos feladat a nemzeti azonosság megőrzése és folytonos megújítása: a hűség és a hit — mondotta végezetül. Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártértekezletünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéletesítése áll. — Ha ebben előre lépünk, az a politikai intézményrendszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Mindenekelőtt a párt belső demokratizmusát kell továbbfejlesztenünk. Fontos, hogy a párt — tagjainak közreműködésével a legszélesebb demokratizmussal — elvi, stratégiai értékű politikát folytasson, fejlessze munkájának, munkastílusának mozgalmi jellegét. Az operatív feladatokat bízza az intézményrendszer más szervezeteire és szerveire, az arra hivatottakra. Ezzel a politika irányításához erőt szabadíthat fel önmaga számára. Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szakszervezetek feladatairól szólott. — A gazdasági, társadalmi kibontakozási program megvalósításának közvetlen hatásai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra kényszerítik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társadalom tűrőképességének azonban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkezdődő folyamatok anyagi, ideológiai és politikai hatásaival. Az adórendszer, a foglalkoztatási gondok, a magán- és külföldi töke megjelenése, a nagyarányú infláció az emberek gondolkodását, politikai hitét is megpróbáltatások elé állítja. A kibontakozási stratégia körvonalazása mellett már a közvetlenül előttünk álló évekre is olyan gazdasági célokat kell meghatározni, amelyek mérséklik azt a gazdasági magatartást, amely szűkíti a fogyasztást, és viszszafogja a növekedést. A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott: — 1957 óta a magyar szakszervezetek nem díszítőelemei, nem kellékei a rendszernek, hanem a hatalom részesei — szögezte le, majd így folytatta: — A mozgalom ma ismét útkeresésben van; mert változó körülmények között, nem egynemű közegben végzi majd munkáját. A szakszervezeteknek meg kell erősíteniük a párttal az elvi alapokon nyugvó partneri viszonyukat; egyrészt elismerve a párt vezető szerepét, és növelve annak politikai hatását, másrészt növelve a szakszervezetek eddigi mozgásterét, biztosítva teljes önállóságát és felelősségét. A kormánnyal, az állami szervekkel 'elvi -alapokon kell továbbfejleszteni a viszonyt, mert az egyenrangúságon és az egymásra utaltságon alapuló partneri kapcsolat felel meg a társadalmi fejlődés érdekeinek. A tagság határozott, önálló fellépést vár a szakszervezetektől. A mozgalom tehát csak erőteljesebbé váló, érzékelhető érdekvédelemmel és érdekképviselettel lesz képes jól ellátni feladatát. A fejlődés iránya: az önállóság, a társadalmasítás, a réteg- és szakmai érdekek jobb képviselete — mondotta. Bleier Katalin, a Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyárának szakmunkása: — Az a vita, amely az országban folyik, nagyon sokszínű, nagyon változatos. Jót is, rosszat is mondanak. Túlságosan sokat beszélünk a gazdaságban fellelhető problémákról, és néha elhallgatjuk politikai természetű gondjainkat, pedig a gazdasági problémáknak egy része politikai tévedéseinknek egyenes következménye. Felmerült a kérdés, hogy miért nem tárta fel a KB élesebben, időben az ország gazdasági nehézségeit. A párttagságot és pártonkívülieket 1986 végétől jó néhány sokkhatás érte. Ennek következményeként mind a pártonkívüliek, mind a párttagok között sok esetben tapasztalható, hogy megrendült a bizalom a párt és a kormány vezetőivel szemben. Alapszervezeti taggyűléseken nemegyszer megfogalmazódik: „mi nyugodtan elmondhatjuk a véleményünket; a felső pártvezetés — elszakadva a párttagságtól — végül mégis úgy dönt, ahogyan azt felülről jónak látja." Nem értik párttagjaink, hogy miért áltattuk magunkat esztendőkig, ha a hanyatlás jelei ennyire egyértelműek voltak. — Az állásfoglalás-tervezet alaphangvétele, beállítottsága, önkritikus okfejtése találkozott a párttagság rokonszenvével, ugyanakkor mindez többek véleménye szerint sem elegendő a lényegi változáshoz — mondotta a felszólaló, hozzátéve, hogy a végrehajtás garanciáit várják a párttagok. — A párt politikája mellett nehéz úgy érvelni, hogy az ideológiai megalapozottság hiányos, az alapelvek tisztázásra, finomításra szorulnak. Bleier Katalin a továbbiakban javasolta, hogy az állásfoglalás sokkal határozottabban fogalmazza meg a bürokrácia, a megvesztegetés, a korrupció elleni fellépést, majd javasolta, hogy a megválasztandó Központi Bizottságban több munkás kapjon helyet. — Valósuljon meg a gyors, őszinte tájékoztatás a párton belül — mondotta. Ha alsóbb szinten a döntéshozatal előtt nem kérjük ki a párttagság véleményét, akkor hogyan akarjuk elvárni, hogy álljon ki mellette, harcoljon annak következetes megvalósításáért. Kifejtette, hogy bár évek óta hangoztatjuk a műszaki fejlesztés, tudományos kutatás fontosságát, mind a költségvetésből, mind a vállalati alapokból egyre kevesebb forrás áll rendelkezésre erre a célra. A vállalatok mozgástere minden óhaj ellenére gyakorlatilag beszűkült, az egyre nagyobb terhek a gazdasági tűrőképesség határát súrolják. — Általános az a vélemény — mondta —, hogy a kivezető űt vélt módszereinek és eszközeinek hangoztatása helyett gyakorlati lépésekre, megfontolt, hosszú távú célokat szolgáló intézkedésekre van szükség. Menyhárt Lajos, az MSZMP Debrecen Városi Bizottságának első titkára annak a véleményének adott hangot, hogy ha a RÍ a-' gyar Szocialista Munkáspárt az örszág társadalmi, politikai életében betöltött vezető szerepének megfelelően vezényelni akarja a jelenlegi helyzet megoldását, akkor számba kell vennie a hangulati tényezőket, meg kell tanulnia a társadalmi atmoszféra kezelését, mert az emberek megnyerése nélkül nem lehet megoldást találni. — A döntésre érett kérdések között az egyik leglényegesebbet, a politikai intézményrendszer korszerűsítését nem lehet tovább halogatni — mondotta ezután. — Ennek a korszerűsítésnek az iránya csak a demokratizálás lehet, mind a párton belül, mind az intézményrendszer egészében. Ennek rendkívül fontos eszköze lehet a felelős nyilvánosság. Történész vagyok, tanulmányaim és közéleti-politikai tapasztalataim alapján úgy tudom, hogy a létező szocializmus eddig centralizált politikai intézményrendszereket hozott létre. Ezek az intézményrendszerek egy adott fejlődési szakaszban alkalmasak voltak a 'szocializmusépítés beindítására, de a fejlődésnek ebben a stádiumában már működési zavarokkal küszködnek. Ahhoz, hogy az intézményrendszer parancsnoki hídján álló polit:kai szervezet továbbra is vezényelni tudja a szocializmusépítés társadalmi programját, elkerülhetetlen ennek az intézményrendszernek a demokratizálása, hogy összhangban legyenek társadalmi céljaink és a politikai intézményrendszer jellege, habitusa. Ezt követően Dudla József, az MSZMP BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára, Kovács Géza, a Szabolcsbákai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, és Karvalits Ferenc, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára kapott szót. Ezután Gvenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke szólalt fel. A pártértekezletet megelőző vitákról elmondta: azok hozzájárultak helyzetünk tisztázásához, a tennivalók számbavételéhez és kifejezésre juttatták a cselekvőkészséget és a tenni akarást. — Ezeket a vitákat alapjában a józanság, a felelősségérzet és az elkötelezettség jellemezte. Arról nem vitáztak, hogy szocializmus épüljön-e hazánkban, de arról igen, hogy a szocializmus miként épüljön, milyen legyen. Azt nem vitatták, hogy a párt vezesse-e a szocialista építőmunkát, de arról vitatkoztak, hogy a párt miként vezetheti azt a legeredményesebben. Nem vitatták szövetségi hovatartozásunkat, de vitatkoztak arról, hogyan lehetne a kapcsolatainkat gyümölcsözőbbé tenni. A következőkben a párt megújulásáról szólt, arról, hogy vezető szerepének betöltéséhez szükség van eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységére. — Az állásfoglalás-tervezet megerősíti, hogy a demokratikus centralizmus pártunknak továbbra is fontos működési elve: Helyeseljük a Központi Bizottságnak azt a véleményét, hogy ennek az elvnek korszerű értelmezése és gyakorlati alkalmazása még további munkát igényel. Ez azért szükséges, mert az utóbbi időben gyakran találkozunk a demokratikus centralizmus eltérő magyarázásával, sőt, félremagyarázásával is. Vannak, akik a demokratikus centralizmust a „kemény kéz" eszközének vélik, ami szerintük egyet jelent a központi szervek akaratának tűzzel-vassal történő érvényesítésével. Megint mások szerint a demokratizmus a helyi döntésekre, a centralizmus pedig a központi határozatokra vonatkozik. Ezeken a csapásokon haladva egyesek eljutnak odáig, hogy „nincs is már szükség a pártban a demokratikus centralizmusra", mert úgymond „elavult, anakronisztikus", a szektás, dogmatikus idők csökevénye. Az ilyen nézetek természetesen elfogadhatatlanok, mert anarchiához vezetnének. A továbbiakban a többségi döntés elvének érvényesítéséről, a kisebbségi vélemény fenntartásának lehetőségéről beszélt: — Indokolt — mondotta a többi között —, hogy a kisebbség véleményét gondosan mérlegeljük, de azt sem kell kizárni, hogy a kisebbségben maradtak újólag átgondolva álláspontjukat, eljussanak annak korrigálásához. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak a többségi vélemény helyességében „illik" kételkedni. Mint minden másnak, a kisebbség szerepének eltúlzása is veszélyekkel járhat, többek között azzal, hogy akadnak, akik eljutnak akar a frakciók szabadságának hirdetéséhez. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a tapasztalata, hogy pártunk tagságának döntő többsége eleget tesz önként vállalt kötelezettségeinek, gyakorolja jogait és nehezebb körülmények között is becsülettel teljesíti kötelességét. Az egész pártra árnyékot vet azonban annak a kis hányadnak a magatartása, amely lazítja, sőt megsérti a párt fegyelmét. Miközben látjuk és méltányoljuk a jó példákat, azt sem hallgathatjuk el, hogy lazult a pártfegyelem, ami megmutatkozik eszmei, politikai megnyilvánulásokban és etikai kérdésekben is. Nőtt azoknak a száma, akik nem vállalják a párt politikája melletti nyílt kiállást, a politika védelmét, cselekvő támogatását. Akadtak olyan párttagok is, akik a párt politikájával szembehelyezkedtek, a párt ügyeit illetéktelen körökben vitatták. A jó szándékú figyelmeztetés, sőt pártbüntetés sem bizonyult eredményesnek, s ezért nem maradhattak soraink között. Sajnos, az erkölcsi lazulás a párttagok egy részét is érinti. Körükben is előfordul munka nélküli jövedelemszerzés, spekuláció, ügyeskedés, megvesztegethetőség, a közös vagyon tékozlása, jogtalan előnyök igénylése és elfogadása. A párttagság és a közvélemény különösen elítéli, ha ezekben vezető beosztású személyek a vétkesek. A Központi Ellenőrző Bizottság álláspontja, hogy a jövőben az eddiginél is következetesebben és szigorúbban kell eljárni mindazokkal szemben, akik visszaélésekkel rontják a közmorált, sértik a pártfegyelmet. Gyenes Andrást Fejesné Jenei Csilla, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója követte felszólalásával. Következett Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára, aki felszólalásában hangoztatta: az új gondolkodásmód nélkülözhetetlen a szocializmus vonzó, humanista céljainak megvalósításához, nem jöhet létre parancsra, nem lehet csupán néhány ember alkotása, nem alakulhat ki máról holnapra. Ebből kiindulva szólt arról: ma mindenütt előtérbe kerül a művelt, kezdeményező, szuverén gondolkodású, innovációra, együttműködésre képes, kockázatot vállaló személyiség. El kell ismerni, a hazai társadalmi légkör hosszú időn át nem kedvezett ennek a tíi. . rm,.z ** ** ^ ' 4, » " • v 1 - ^ 7 t M - t»* 11 . * ' * *.M Hl :w\ < \ m tjvsifej f H- " T-t :>M - .tAü h t . m* - v ^ v-- 14,1 - , ~ ; ^W&Wti t sv'^ M'k pusnak sem a gazdaságban, sem a politikában. Ma jobb ugyan a helyzet, de az elmaradás nagy, és sok mulasztást kell pótolni. Az értelmiségpolitika megújításának szolgálnia kell a „humán erőforrás" sokoldalú hasznosítását, mivel nélküle a társadalmi, gazdasági kibontakozás nem valósítható meg. Az eddigi késlekedés, amelynek okai között nemcsak a helyzetfelismerés bizonytalanságai, hanem a feladatok rangsorolásában érvényesülő rövid távú szemlélet és a mindennapi gondok nyomasztó súlya is ott van, jelentős károkat okozott. Szavakban, deklarációkban ugyan nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező fontossága, a gyakorlatban azonban nem történtek igazi, átütő erejű lépések. Az emberi tényező formálásában meghatározó szerepe van az iskolai oktatónevelő munkának, amelynek színvonalától, hatásosságától függ mindaz, ami a későbbi életvitel, életstílus kialakításában döntő szerepet játszik A felsőoktatás kiemelkedően fontos társadalmi, gazdasági funkciója ma mindenki számára világos. A magyar oktatási intézmények munkáját a nemzetközi közvélemény több területen kedvezően minősíti. A természettudományok tanításának eredményességére vonatkozó nemzetközi vizsgálatok szerint a magyar középiskolások az élmezőnyben foglalnak helyet. Jó a vélemény az agrár-felsőoktatásról, az orvosképzésről. Mindez azonban nem nyugtathat meg bennünket. Tapasztaljuk, hogy nem javült kielégítő mértékben az oktatás eredményessége, romlott felszereltsége, elmaradtak az előirányzott fejlesztések, de késlekedtek a szervezeti és tartalmi korszerűsítést szolgáló — az anyagi feltételektől kevésbé függő — intézkedések is — mondotta. A tudományos kutatásokról szólva kifejtette: a jövőben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az alapkutatásokra, amelyek — sajnálatos módon — az utóbbi időben visszaszorultak. Ezen a területen sok kiváló magyar kutató működik, érdekünk és kötelességünk munkájuk támogatása. A továbbiakban hangsúlyozta: a kultúrpolitika reformja elképzelhetetlen a kultúra demokratizálása nélkül, amelynek alapvető célja, hogy a művelődési lehetőségek, a kulturális értékek, legszélesebb körben jussanak el a társadalom minden csoportjához, rétegéhez, valamennyi állampolgárhoz. Szakítani kell azzal a szemlélettel és gyakorlattal, amely szerint az államigazgatás önmagában elég bölcs ahhoz, hogy képviselje a társadalom és valamennyi közössége érdekeit. A Központi Bizottság titkára után még négyen kaptak szót: Antalóczy Albert, a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Letovai Ildikó, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottságának titkára, Pataki Attila, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat pártbizottságának titkára és Szabó István, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára. Az értekezlet első munkanapján az elnöki tisztet Lázár György. Csehák Judit, Magyar Kálmán és Szabó István töltötte be. A vita ma reggel 9 órakor folytatódik. * A tanácskozás első napjának eseményeiről este Berecz János, a Központi Bizottság titkára nemzetközi sajtóértekezleten számolt be.