Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

2 Szombat, 1988. május 21. fl Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) gasabb fórum, a párt most összeült országos értekezlete tekintse át a párt helyzetét, és jelölje ki a legfontosabb feladatokat a következő kongresszusig. Nyilvánvaló, ha a pártértekezlet figyelmét a szocialista építés legidősze­rűbb. a párttagságot, s a köz­véleményt leginkább foglal­koztató főbb politikai kérdé­sekre összpontosítja, s ezek­ben határozottan állást fog­lal, akkor megadja a nélkü­lözhetetlen világos útmuta­tást a gyakorlati munka el­engedhetetlen megjavításá­hoz. A pártértekezlet nem kevésbé fontos feladata a ve­zető testületek személyi ösz­szetételének megújítása, megfiatalítása, amit a Köz­ponti Bizottság ás a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság maga is időszerűnek tart és java­sol. Alkotó viták tapasztalataira építve A pártértekezlet — moz­galmi hagyományainknak megfelelően — a pártszer­vek, a Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizott­ság, a Budapesti Pártbizott­ság, a megyei és megyei jogú pártbizottságok küldötteinek tanácskozása. A pártérte­kezlet előkészítésében azon­ban az állásfoglalás-tervezet vitája keretében egész párt­tagságunk, párton kívüli szö­vetségeseink széles köre vett részt. A szervezett vitákban kétszázezernél több felszóla­lás hangzott el, és sok ezer javaslatot juttattak el hoz­zánk. A Központi Bizottság nevében köszönetet mondök párttagságunknak, külön a véleményezésre felkért tes­tületek tagjainak, mindazok­nak, akik véleményük, ja­vaslataik közlésével segítet­tek a felkészülés munkájá­ban. A beérkezett javaslatok közül az allásfoglalás-terve­zet véglegesítésénél a Köz­ponti Bizottság hasznosította mindazokat, amelyek abba beépíthetők voltak. Számos olyan módosító javaslat ér­kezett, amely önmagában el­fogadható lett volna, de a terjedelem nem növelhető a végtelenségig. Sok olyan ész­szerű javaslat érkezett, amely helyes, de nem az ál­lásfoglalásba való, hanem a végrehajtás menetében hasz­nosítható. Ezeket a Közpon­ti Bizottság rendszerezi, és a végrehajtásra kötelezett szervek vezetőinek rendelke­zésére bocsátja. Az előkészítő szakaszban több helyen feltették azt a kérdést, hogy milyen ügyek eldöntésére van felhatalma­zása a pártértekezletnek. A szervezeti szabályzat nem részletezi a pártértekezlet feladatkörét. A választ nem a paragrafusokban kell ke­resni, hanem politikailag kell mérlegelni. Ha így közeli­tünk a kérdéshez, azt mond­hatom, hogy a pártértekez­letnek joga és kötelessége dönteni minden olyan ügy­ben, amit a helyzet megköve­tel, s amit az előzetes viták tanúsága szerint a párttagság nagy többsége szükségesnek tart. Többen emlegették, hogy a vitához rendelkezésre álló idő rövid volt. Ebben a véle­ményben sok igazság van, mégis úgy gondolom, hogy a döntések halogatásából több kár származna, mint ameny­nyi hasznot az előkészítés el­nyújtása adott volna. Egyéb­ként a vitát tulajdonképpen nem ez év áprilisában kezd­tük. A napirenden levő kér­désekkel a párt az alapszer­vezetektől a Központi Bi­zottságig már hosszabb idő óta foglalkozik. A múlt év­ben a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját fel­dolgozta az egész párt, a tag­könyvcserével kapcsolatban egyéni beszélgetést folytat­tak a párt minden tagjával, télen széles körű vita folyt a pártban az ideológiai mun­káról és a politikai intéz­ményrendszer megújításáról. Mindezek tapasztalataira is építhetett az áprilisban le­folytatott vita, s ezáltal vált lehetővé viszonylag rövid idő alatt eredményes lefolytatá­sa. A hozzászólások, az észrevé­telek a fő kérdésekben egy irányba mutattak, ezért a pártértekezletnek megvan nemcsak a felhatalmazása, hanem a lehetősége is a párt egységét erősítő állásfoglalás kialakítására. Kedves elvtársak! Az állásfoglalás-tervezet a pártértekezlet egyetlen ok­mánya, annak minden rész­lete, témája fontos. A kül­dött elvtársak nem először találkoznak vele, s nyilván jól ismerik. Ezért részletes ismertetésétől, indoklásától eltekintek, és bevezetőm to­vábbi részében csupán né­hány fontos kérdésre kívá­nom a figyelmet felhívni. A pártértekezletnek vilá­gos és tiszta helyzetet kell teremtenie, mindenekelőtt további utunk fő irányát illetően. Pártunk a munkás­osztály történelmi céljainak eléréséért, a szocialista tár­sadalom felépítéséért küzd. Minden döntésének kiinduló­pontja és célja, egcsz tevé­kenységének értelme és lé­nyege, hogy hazánkban eredménycsen folytatódjék a szocialista társadalom építése. Ez az elvi, politikai alapja szövetségi politikánk folytatásának is. Megenged­hetetlen tehát, hogy ebben a kérdésben bizonytalanság maradjon a pártban. Min­den olyan javaslatot elfoga­dunk és támogatunk, füg­getlenül attól, hogy kitől származik, amely a szocia­lizmus ügyét szolgálja. Ké­szek vagyunk kompromisz­szumokra is, ha azok segí­tik szocialista céljaink el­érését. Ugyanilyen határo­zottsággal fellépünk minden olyan törekvéssel szemben, amely szocialista rendsze­rünk alapjait támadja. Az őszinte szó — mozgósító erő A párt nyíltan hirdeti céljait. Politikájának nincs egyetlen olyan eleme sem, amelyet titkolnia kellene. Legfontosabb törekvésünk, hogy az emberek ismerjék és elfogadják céljainkat. Ezért a párt számára a nyíltság első számú köve­telménye, hogy céljainkat illetően ne legyenek kétsé­gek se barátainknál. se partnereinknél, és még el­lenfeleinknél, ellenségeink­nél sem. Ha célhoz akarunk érni, nyíltan kell beszélni arról is, hogy erőfeszítések, át­meneti áldozatok nélkül nem érhetünk el eredmé­nyeket. Az emberek vállal­ják a nehézségeket, megér­tik a tévedéseket is, ha őszinte szót hallanak és lát­ják a célt A politikai nyilvánosság fejlesztésében fontos és fe­lelősségteljes szerepe van a sajtóban, a televízióban és a rádióban dolgozó kommu­nistáknak. Politikai és er­kölcsi követelmény, hogy a tömegtájékoztatási eszközök a szocialista építést szolgál­ják, terjesszék a jó tapasz­talatokat, népszerűsítsék a példamutató teljesítménye­ket, jobbító szándékkal bí­rálják a hibákat, ne a bé­nító pesszimizmust terjesz­szék, hanem a tettrekész­séget ösztönözzék. Elvtársak! A ^szocializmus útján elő­rehaladásunk legfőbb bizto­sítéka a népi hatalom. Az elmúlt hónapok vitáiban sok szó esett a hatalom osz­tálytartalmáról. jellegéről. Tudósok vizsgálják és vi­tatják társadalmunk szerke­zetének változásait. Tény, r *** hogy a szocializmus építésé­nek eddigi szakaszában gyökeres változások mentek végbe társadalmunk osztály­viszonyaiban, szerkezetében. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után nagymér­tékben csökkent a mező­gazdaságban dolgozók szá­ma. A gazdaság extenzív fejlődésének időszakában gyorsan nőtt a munkások száma, az intenzív fejlődés­re való áttérés megkezdésé­vel viszont csökkenni kez­dett; ugyanakkor nő a ma­gasan kvalifikált szellemi tevékenység szerepe. Tudományos vizsgálatok­ra a pártértekezlet három napja nem elegendő, de a hatalom kérdésében egyér­telműen és világosan "állást kell foglalni. Magyarorszá­gon nincsenek kizsákmá­nyoló osztályok, a magyar társadalom a dolgozók tár­sadalma, minden hatalom a dolgozó népé. Ez a népi ha­talom a munkásosztály ve­zetésével végbement politi­kai harcok legfőbb eredmé­nye, amely a munkás-pa­raszt szövetségre építve és az értelmiség támogatásával jött létre. Erre gondolva a párt határozottan fellép a népi hatalom gyengítését célzó minden próbálkozás­sal szemben, s szigorúan ítéli meg a hatalommal va­ló visszaélés bármely for­máját. A párt politikai irányító szerepe Elvtársak! A népi hatalom ereje és szilárdsága nagymértékben függ a politikai intézmény­rendszer eredményes műkö­désétől. A párt szükséges­nek tartja társadalmunk politikai intézményrendsze­rének továbbfejlesztését, hangsúlyozva, hogy ez időt kívánó folyamat. E feladat megvalósításá­hoz nem most kezdünk hoz­zá. Az 1953—57-es évek politikai-társadalmi válsá­gának leküzdésében fontos szerepe volt annak, hogy a párt világos elvi álláspon­tot alakított ki politikai in­tézményrendszerünk műkö­désével kapcsolatban. A párt nem helyezi ma­gát semmilyen intézmé­nyünk, még kevésbé a tör­vények fölé. Ellenkezőleg, súlyos helyzetekben — né­pünk nagy többségének tá­mogatásával — eredményes harcot vívott a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének helyreállításáért Ma is és a jövőben is leg­főbb kötelességének tartja országunk törvényes rend­jének megtartását és meg­tartatását. Szakítottunk azzal a gya­korlattal. amely a társadal­mi és tömegszervezeteknek a transzmissziós szíj szere­pét szánta. Kimondottuk, hogy ezek a szervezetek ön­állóak, önállóan működnek, a párt szervei nem hoznak rájuk kötelező határozato­kat. A párt politikai irá­nyító szerepe az ott dolgo­zó kommunisták révén va­lósul meg. Elvként kimond­tuk, hogy pártfunkció kivé­telével minden tisztséget betölthet pártonkívüli is, ha arra egyébként alkalmas. Tiszta helyzetet teremteni Csökkentettük az appará­tusok létszámát, s a válasz­tott testületek irányítása alá rendeltük őket. Töre­kedtünk a túlzott centrali­záció csökkentésére, kiin­dulva abból, hogy minden kérdést lehetőleg ott dönt­senek el, ahol a döntéshez szükséges legtöbb ismeret­tel rendelkeznek. Ezáltal növekedett a helyi szervek önállósága és felelőssége. Az volt a célunk, hogy a direkt irányítást autonóm szervek és testületek felelős munká­ja váltsa fel. Kialakulóban van a pályázatok, a határ­időre szóló megbízatások, a kettős és többes jelölések rendszere, s mindez meg­könnyíti a dolgozók közvet­len beleszólási lehetőségét a döntésekbe. Ezeknek a helyes elvek­nek nem sikerült mindig és minden területen a gyakor­latban is érvényt szerezni. Könnyebb a megszokott úton járni, a látszólag ké­nyelmesebb megoldásokat választani, mint kezdemé­nyezni, újítani, esetleg koc­káztatni, és a döntésekért a felelősséget vállalni. A helyzet is változik, a koráb­bi helyes döntéseink a mai helyzetben már nem kielé­gitőek. Napjainkban a szocialis­ta fejlődés igénye szüksé­gessé teszi, hogy megkülön­böztetett fievelmet szentel­jünk a politikai intézmény­rendszer fejlesztésének. Ezért kezdeményezte a párt néhány évvel ezelőtt politi­kai intézményrendszerünk átfogó reformját. Az előkészítő vitákban sokféle nézettel találkozhat­tunk. A különböző, sokszor egymásnak ellentmondó né­zetek felszínre kerülése a vita természetes velejárója, s ez jó dolog. Ugyanakkor tapasztalható az is, hogy néhány alapkérdés tisztá­zatlansága miatt nemcsak a párton kívül, hanem a párt­ban is nőtt az eszmei bi­zomytalanság, s ez már nem jó. Ezért a pártérte­kezlet feladata, hogy a vita középpontjában álló, né­hány fontos politikai alap­kérdésben állást foglaljon, tiszta helyzetet teremtsen. Ezek a kérdések szerintem a következők: — Politikai intézménye­ink átfogó reformjának célja a népi hatalom, a szocialista rendszer erősíté­se. Javaslom, hogy a párt­értekezlet a legmesszebb­menően támogasson minden reformot, amely ezt a célt szolgálja, s utasítson el minden olyan törekvést, amely a burzsoá demokrá­cia, az anarchia irányába mutat, vagy a mai magyar szocialista valósággal nem számoló utópisztikus elgon­dolásokat tartalmaz. — Javaslom továbbá, hogy a pártértekezlet erő­sítse meg: több szocializ­must akarunk, s ez több demokráciát jelent. A több demokrácia több felelősség­gel jár. Kötelesség nincs jog nélkül, s jog nincs kö­telesség nélkül. Következetes szövetségi politikával — A szocializmus építé­sének hosszú történelmi szakaszában nélkülözhetet­len a marxista—leninista párt vezető szerepe. Ezért javaslom, a pártértekezlet foglaljon úgy állást, hogy a politikai intézményrendszer reformjának is központi kérdése a párt saját tevé­kenységének megújítása, valamint a feladatok pon­tosabb elhatárolása a párt, az állami szervek és a tár­sadalmi szervek között. A Központi Bizottság hosz­szú ideje arra törekszik, hogy a párt központi és helyi ve­zető testületei és szervezetei társadalmunk különböző in­tézményeinek önállóságát tiszteletben tartva, minde­nekelőtt bel- és külpoliti­kánk, gazdaságpolitikánk, kulturális politikánk elvei­nek érvényesítésére töreked­jenek. Azon kell dolgozni, hogy ez a törekvés a gyakor­latban az eddiginél határo­zottabban és teljes mérték­ben érvényesüljön. Ennek megfelelően szükséges, hogy az Országgyűlés, a kormány, a minisztériumok, a taná­csok, a helyi gazdasági szer­vek, az üzemek, az intézmé­nyek önállósága és felelős­sége növekedjen, munkája fejlődjön. A párt ugyanezt az elvet követi a különböző érdek­képviseleti szervek, úgy mint a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezeti szervek, a gazdasági kamara és más rokon intézmények irányá­ban. Az érdekképviseleti szer­vekkel kapcsolatban szólni kell még a következőkről: mivel hazánkban az MSZMP-vel szembenálló más pártok létrehozásának semmiféle realitása nincs, a szocialista rendszer fellazítá­sára törekvő erők, a dolgo­kat végig nem gondoló, jó szándékú embereket is fel­használva, az érdekképvise­letek vonalán próbálkoznak. A párt elítéli ezeket a törek­véseket, amelyek a szakszer­vezeti és ifjúsági mozgalom egységének megbontására irányulnak. A párt következetesen folytatja szövetségi politiká­ját. A nép és az ország érde­keit szolgáló építőmunkában nélkülözhetetlen a fejlődés következtében egymáshoz mindjobban hasonuló osztá­lyok és rétegek — a mun­kásság, a parasztság, az ér­telmiség —, illetve a pártta­gok és a pártonkívüliek, a különböző ideológiát valló emberek szövetsége, összefo­gása és együttműködése. Eb­ből a szempontból is különö­sen fontos szerepe van a pártot és más politikai szer­vezeteket, a szocialista épí­tés alapkérdéseiben egyetér­tő embereket tömörítő Haza­fias Népfront-mozgalomnak. Munkájának fejlesztéséhez meg kell adni a szükséges politikai támogatást. Pártszervezeteink fordítsa­nak nagyobb figyelmet a tö­megszervezetek és tömeg­mozgalmak munkájára, s az ott példásan dolgozó kommu­nisták útján gondoskodjanak a párt álláspontjának meg­felelő képviseletéről és poli­tikájának érvényesítéséről. Tisztelt elvtársak! Tájékoztatom a pártérte­kezletet arról, hogy az el­múlt hónapokban a párttag­sági könyvek cseréjével kap­csolatos egyéni beszélgeté­sek, valamint az alapszerve­zetekben folytatott politikai viták menetében növekedett a párttagság aktivitása, tisz­tultak a nézetek, erősödött pártunk egysége. A pártérte­kezlet összehívása, a Köz­ponti Bizottság állásfoglalás­tervezete a párttagság, a bu­dapesti és a megyei pártbi­zottságok részéről támoga­tást kapott. Pártunk szervezettségi fo­ka magasnak értékelhető, a taglétszám meghaladja a 800 ezret, ez a felnőttlakosság­nak több mint 10 százaléka. A párttagság önkéntes, az eszme és a nép érdekének szolgálatában vállalt többlet­munkát és felelősséget je­lent, semmiféle személyes előnnyel nem jár, nem jár­hat. A tagkönyvcsere során körülbelül 45 ezer ember párttagsága szűnt meg, rész­ben a legkülönbözőbb szemé­lyi okokkal indokolt kilépés, részben pedig a pártszerve­zetek által eszközölt törlés következtében. Mivel az adott esetekben a személy és a pártszervezet számára is ez a jó megoldás, megengedhe­tetlen a kilépőkkel szemben bármiféle neheztelés vagy megkülönböztető bánásmód. Kedves elvtársak! Pártunk, amely a munkás­osztály pártjaként jött létre, a szocialista forradalom győ­zelmét követően fokozatosan az egész dolgozó nép pártja, társadalmunk eszmei, politi­kai vezető ereje lett. Tevé­kenységében a tudományos szocializmus, Marx, Engels, Lenin eszméi vezérlik, és a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezett erő­ként működik. A demokratizálás és a reformok útján Amint az állásfoglalás-ter­vezetből világosan kitűnik, pártunk, hogy történelmi küldetésének méltóan meg­feleljen, mind a belső párt­életben, mind társadalmi te­vékenységében kész a hely­zet követelményeinek meg­felelő megújulásra, és hatá­rozottan elkötelezte magát, hogy a demokratizálás és a reformok útján jár. A jövő­ben még inkább mint politi­kai párt kíván működni, alapvető feladatának a szo­cialista társadalom építésé­nek biztosítását, a nép érde­keinek szolgálatát tekinti, és álláspontjának érvényesíté­sében az eszmei, politikai meggyőzés az eszköze. Céljaink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a párt sorainak rendezése, egységének megszilárdítása, működésének javítása. Az MSZMP politikai intézmé­nyeink között meghatározó szerepet tölt be, munkássá­ga, eredményes működése a szocialista fejlődés alapvető biztosítéka. A Központi Bizottság ép­pen a politikai döntések megalapozottságának, minő­ségének javítása és követke­zetesebb, szervezettebb meg­valósítása érdekében javasol mélyreható változásokat a párt működésében és belső életében. Olyan gyakorlati megoldások meghonosítását ajánlja, amelyek jobban rá­szorítanak a sokoldalú mér­legelésre, a különböző érde­kek és nézőpontok figyelem­bevételére. Egyértelmű felelősségi vi­szonyokat akarunk kialakí­tani, amelyek keretében dön­téseket továbbra is kollektí­ván hoznak a testületek, s erről a jövőben sem mond­hatunk le. Ugyanakkor a kollektív vezetés fenntartá­sa mellett nem mondhatunk le a személyes felelősség megköveteléséről a döntés­hozatalban és a végrehajtás­ban egyaránt Erre van igény és van lehetőség is, amit jól 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom