Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

Csütörtök, 1988. május 19. Fél évszázad a főiskoláért A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán ma délután háromkor nyilvános ünnepi tanácsülés keretében kö­szöntik Moholi Károly tan­székvezetőt abból az alka­lomból, hogy immár ötvene­dik éve szolgálja tudomá­nyát, az oktatást és szeretett intézményét. Az ötvenéves szolgálati jubileum ünnepeltje 1916­ban született Szabadkán. Földrajz, biológia, kémia, mezőgazdaságtan szakos polgári iskolai tanári okle­velet szerzett, majd tanító­képzőintézeti tanári diplo­mát. 1042-ben lett a bölcsé­szettudományi doktori cím birtokosa, a kandidátusi fo­kozatot 1976-ban nyerte el. „Lényegében véve, felnőtt­életemet ennél az intéz­ménynél töltöttem el. Vol­tam főiskolai gyakornok, szakvezető tanár, majd a földrajz tanszék oktatója. Váratlan dolgok nem történ­tek velem, végigjártam a ranglétrát a díjtalan gyakor­noktól a tanszékvezetőig. 1944 februárjában a Ko­lozsvári Állami Tanítóképző Intézetbe nevezték ki. Ez év nyarán frontszolgálatra hív­ták, a következő év áprili­sában, három nappal a fel­szabadulás előtt, szovjet ha­difogságba került. A Szov­jetunióból 1947 júliusában tért vissza, s öt nap pihe­nést követően, a gyulareme­tei tanítóképzőben oktatott. ,„Még 1933-ban, amikor nem kaptam munkát, ki­mentem Jugoszláviába dol­gozni és pénzt gyűjteni a tanulmányaimhoz. Két és fél évig voltam gazdasági gyakornok. A szerb nyelv a fogságban viszonylagos sza­badságot és jólétet biztosí­tott számomra. Azonnal bri­gádvezető lettem, házakat építettünk. Amikor hazake­rültem, olyan jól öltözött voltam, hogy azt hitték. Ma köszöntik Moholi Károly professzort máshonnan jöttem. A berli­ni udvari szabó varrta a ruhámat, jó karban voltam, fiatal, aki mindent kibír. Idehaza nem várt senki, csak magamra számíthat­tam. Gyularemetén rövidí­tett képzéssel parasztfiata­lokból neveltünk tanítókat. Kánikulában és fagyban is működött az iskola." Hamarosan visszakerült Szegedre, 1950-ben már a földrajz tanszék docense. Részt vett a megyei terme­lőszövetkezeti mozgalom ki­építésében, és éveken át ta­nácsadóként dolgozott. A tu­dásvágy bejáratta vele egész Európát és az AmeriHii Egyesült Államokat. Általá­nos gazdasági földrajzzal, hazánk gazdaságföldrajzával és a világ országainak regio­nális földrajzával foglalko­zott. „Engem ráinden érdekel egy-egy ország gazdaságával kapcsolatban. A diákjaim jól tudják, nálam nem lehet blöffölni, mert a számok és adatok megőrzésére kiváló a memóriám. Legkedvesebb kutatási területem a Duna— Tisza-köze homokos vidéké­nek vizsgálata. Régebben elparentálták a tanyát, én viszont soha nem írtam olyat, hogy a tanyai élet­módnak és a kisgazdaságnak vége volna. Mindig azt val­lottam, hogy ezen a rendkí­vül változatos tabaj- és színtviszonyokat mutató te­rületen a gépesített kisüzemi módszeré a jövő." A mezőgazdasági terme­lést közvetlenül szolgáló ku­tatások mellett Moholi Ká­roly főiskolai tankönyvek írásából is kivette részét. Legjelentősebb munkájából — Magyarország gazdaság­földrajza — a leningrádi Gercen egyetem hallgatói is tanulnak. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, tavaly Április Negyedike Érdemrendet kapott. Ma a potsdami főiskola rektora a Kari Liebknecht Emlékér­met adja át. „Mindig azt vallottam, hogy az értelmiségnek szün telenül kell figyelnie a vi­lágban lejátszódó politikai és gazdasági folyamatokat. A tájékozottság igényére és a haza szeretetére neveltem a tanítványaimat. Engem az antivilágban erösebben kész­tettek a nemzet értékeinek megbecsülésére, s ezt a faj­ta hazaszeretetet szerettem, volna átplántálni a diákság ba."——? ———- < Dlusztus Imre m Ili film uj iiim Smaragderdő Színes, szinkronizált an­gol film. Irta: Rospo Pal­lenberg. Fényképezte: Philippe Roussclot. Zene: Junior Homrich, Brian Gasooignc. Rendezte: John Boorman. Főbb szereplők: Charley Boorman, Powers Boothe, Meg Fostcr, Dira Pass. így szokott ez lenni. Az emberiségben előbb-utóbb föltámad a lelkiismeret. Rendszerint későn. Az utóla­gos szánom-bánom persze lehet igen hatásos is, nincs viszont az a bűn, ami ettől meg nem történtté, sőt fe­ledhetővé válna. Miért is állna másképp a dolog éppen az indiánokkal? Akiknek kiirtásáról sorra­rendre készülnek a már-már önostorozó filmek — a rossz lelkiismeret darabjai. (Elég akár a néhány hónapja ját­szott — lapunkban utólagos polémiát is kiváltott. — A misszió című alkotást emlí­teni.) Az indiánok világa persze jelentheti egyúttal a mindenkori romlatlan és el­süllyedt ös-világ sűrített va­lóságát is, a tovatűnt tiszta édent, a „nemes vadember­nek" a nyugati irodalomból több száz éve ismert kliséjét és hasonlókat. Minden efféle film, helyesen írja a Soreen International, „egyenesen az idealistákhoz szól, akik saj­nálják civilizációnk elvesz­tett ártatlanságát és akik szeretnek hinni abban, hogy vannak titkok, melyek he­lyettesithetik az elvesztett bizalmat? Titkok bizony vannak (mondjuk az Ama­zonasnál jóval közelebb is), idealisták, ha fogyóban is, nemkülönben. A civilizáció elvesztett ártatlansága vi­szont John Boorman jóvol­tából, most egy olyan Jóka­it tökéletesen megszégyenítő ösromantikus, mitologikus mesefilmben tárul elénk, hogy a valóban remekül „megcsinált" produkció a té­ma eredendő drámaiságának éppúgy szükségszerűen hí­jával kell legyen, mint az akár legcsekélyebb mértékű hitelességnek, motiváció­nak, dramaturgiai követke­zetességnek. Nem is nagyon törekedik a Smaragderdő egyébre, mint az egyedülál­lóan egzotikus környezetben az igazság helyett egy tíz éve az indiánok által elra­bolt kisfiú keresése ürü­gyén, sorsának bizonyos ál­lómásait fölmutatva, szívbe markolóan illusztrálni fenti tételeket a Föld legmegköze­lithetetlenebb részén, az Amazonas vidékén forgatott eredeti helyszíneken. A kő­korszaki, prehistorikus ősö­kért folytatott küzdelmet persze nemcsak a rossz lel­kiismeret ügyesen meglova­golható üzlet lehetősége, de jó adag misztérium is inspi­rálja: „ők még tudják, amit mi elfelejtettünk" —- olvas­hatjuk a bombasztikus nép­nevelői föliratot legvégül, közölvén még, hogy 4 millió indián élt valaha arrafelé, ma pedig mindössze 120 ezer a számuk. Amit az indiánok — sőt, kisebb mértékben általában az ősiségben élő népek — ellen elkövettek, az termé­szetesen vérlázító és iszo­nyatos, lehangoló és igen sok mindenről árulkodó egy­szerre. Csakhogy — túl azon, hogy az indiánok ugyan tán tényleg tudhatták azt, amit mi már elfelejtettünk, de mi közben egyebek mellett meg­tanuljunk gőzgépet, lézert, még hasonlókat csinálni — az ily könnycsordító, érzel­gős romantikával történő közelítés kulisszái mögé nem árt olykor bepillantani. No­sza. „A tengerpart felől vá­ratlanul egy fehér ember ér­kezett, aki Boorman készülő Smaragderdő című filmjé­hez keresett szereplőket a guaraní indiánok közölt. Akik hajlandók voltak an­nak a feltételnek is eleget tenni, hogy meztelenre vet­kőzzenek, azokat szerződtet­ték, a felnőtteket 25, a gye­rekeket 15 dollárnak megfe­lelő összegért. A törzsfőnök tisztségéhez méltatlannak érezte az ilyesmit, ő nem ment el, de a falu lakossá­gának körülbelül a fele, mintegy 30-40 ember jelent­kezett ... Az indiánokat ez­zel teljesen kizökkentették eredeti életformájukból, a szerepjátszásért adott busás honoráriummal alaposan megzavarták a világról és a munkáról kialakított elkép­zeléseiket ... Az egyik csa­lád vadászpuskát vásárolt, a harmadik egy lemezjátszót Egyetlen lemezzel, amelyet addig hallgattak, míg tönk­re nem ment a lemez is és a készülék is. A sámán pedig egy láda nádpálinkát vett, és elö nem bújt kunyhójából addig, amíg egy csepp is maradt az italból... Boor­man munkatársai egész tör­zseket meg tudtak vásárol­ni, felbomlasztották megszo­kott életmódjukat, olyasmit játszattak el velük a hiteles­ség látszatát keltve, ami va­lójában nem jellemző rájuk. Még állatokban is kárt tet­tek: mint hallottam, köl­csönkértek az egyik állat­kerttől egy óriáskígyót, s a forgatás során úgy megse­besítették, hogy megdöglött. A kutatók munkáját lehetet­lenné tették. Ügy éreztük, mintha egy sáskahad járt volna előttünk." (Boglár La­jos: Kutatás a nagyfilm ár­nyékában — Mozgó Képek, 1988. május). Ennyit az agitációk hátte­réről. Domonkos László Milyen a közlekedési helyzetkép? Lapunk is beszámolt róla: a szokásoknak megfelelően áprilisban nagyszabású el­lenőrzéssorozatot tartott a rendőrség a közutakon. Az is szokásos, hogy az akció befejeztével mérleget von­nak az erre hivatott szak­emberek. Ennek kapcsán beszélgettünk Szörényi End­rével, a városi rendőrkapi­tányság közbiztonsági és közlekedési osztályának ve­zetőjével. — Hadd kezdjem azzal: kapitányságunk működési területén a baleseti helyzet cseppet sem rózsás — indí­totta társalgásunkat Szöré­nyi százados. — A halálos kimenetelű esetek száma például 1986-ról 1987-re csaknem duplájára emelke­dett, de sokkal több a súlyos és könnyű sérüléssel végző­dő karambol is. Nyilván a tapasztalatok országosan is hasonlóak lehetnek, ez in­dokolja áprilisban és októ­berben, a két legkritikusabb hónapban a fokozott ellenőr­zéseket. — Mi lehet egy ilyen ak­ció célja? — Észlelni a negatív je­lenségeket az úton, vissza­tartani az állampolgárokat a jogsértésektől, kiszűrni az agresszív, a közlekedési sza­bályokat tudatosan és dur­ván megszegő járművezető­ket. — Mekkora munkát vé­geztek áprilisban? — Egy jellemző adat: 21 ezer ellenőrzést végeztünk. — Mik általában a leg­gyakoribb szabálysértések? — Gyorshajtás, elsőbbség meg nem adása, szabályta­lan előzés, ittas járműveze­tés, tilos jelzésen való átha­ladás. Ezek egyúttal a főbb baleseti okok is. — Ittas járművezetőkkel találkóztak-e az ellenőrzések során? — Az ellenőrzések során a szonda 83 esetben színező­dött el. — Mi ilyenkor a bünte­tés? — 0,8 ezrelékes alkohol­szint alatt szabálysértésnek minősül, afölött bűncselek­mény. Természetesen mind­kettő jogosítványbevonással jár, de utóbbi bírósági ügy, a szabálysértést pénzbírság­gal sújtjuk. — A több ezer járműel­lenőrzésnél milyen hiányos­ságokat tapasztaltak? — Leggyakoribb, hogy a világítással, irányjelzőkkel nincs minden rendben, de gyakori a gyenge, vagy ha­tástalan fék, és a kopott gu­mi. Utóbbinál sajnos érezhe­tő. hogy nincs pénze az em­bereknek újat venni, de az is, hogy ritkán lehet megfe­lelő gumit kapni. — A kisebb hiányosságok, szabálysértések, miatt mi­lyen gyakran bírságoltak? — 2665 esetben róttunk ki helyszíni bírságot. — Ez összesen elég sok pénz lehet. — 700 ezer forint. — Tapasztaltam, hogy egy-egy esetben a rendszá­mot is leveszi a rendőr. Ezt mivel lehet „kivívni"? — A forgalmi engedély érvénytelensége miatt 29, műszaki hiba miatt 10 gép­járműnek vontuk be a ható­sági jelzését, a rendszámát. Műszaki hiba miatt akkor vesszük le, ha a jármű rész­vétele a közlekedésben köz­vetlen balesetveszéllyel jár. A forgalmi engedélyt bevon­ják akkor is, ha a haszná­latba vett autót nem íratják át a törvényes határidőn be­lül. Olyan is előfordult, hogy három közbeeső eladó is volt egy gépkocsi esetében — átírás nélkül. — Említette az ittas veze­tőket. Hány jogosítványt vontak be emiatt? — 67 vezetői engedélyt vontunk be, 62-t ittasság miatt, ötöt azért, mert le­járt. — Tudtommal a tilos jel­zésen való áthaladás miatt is többször intézkedtek. — Fényképezőgéppel 43 ilyen szabálytalanságot rög­zítettünk. Ez is jogosítvány­bevonással és ötezer forintig terjedő pénzbírsággal jár. Sajnos lépten-nyomon ta­pasztalható, hogy a közleke­dési lámpáknak nincs tekin­télye. Sokan — főleg fiatal motorosok — tudatosan megszegik ezt a szabályt. — Legtöbbet a magán­gépjárművekről beszélünk. Mi a tapasztalatuk a közüle­tekkel? — Itt is előjönnek a gaz­dasági problémák: a szállí­tóvállalatok, termelőszövet­kezetek gyakran üzemeltet­nek jármüveket olyan álla­potban, amilyenben nem szabadna. Főleg a pótkocsik­kal van sok bajunk. Rész­ben megértjük a gondokat, de vannak alapvető köve­telmények, amiket be kell tartani. — Az ellenőrzéssorozat ta­pasztalatai alapján milyen képet rajzolna közlekedé­sünkről? — A negatív jelenségeket erőfeszítéseink ellenére sem sikerült visszaszorítani. A fokozott ellenőrzések idején állományunk döntő többsége közterületen teljesített szol­gálatot, s ez a rendőri jelen­lét megfelelő visszatartó erőt jelentett a szabálysér­tésektől. Arra azonban ter­mészetesen nincs mód, hogy állandóan ennyi rendőrünk legyen az utakon. Másrészt pedig az is elgondolkodtató: az emberek tudták, hogy el­lenőrzések vannak, látták a rendőröket az utcákon — mégis ennyi hiányosságot, szabálysértést tapasztaltunk. Akkor milyen lehet egyéb­ként, máskor a helyzet? Balogh Tamás Propagandisták vizsgája Három' évvel' ez'élSíf Jj" esti egyetémi képzési forma indult az MSZMP Csong­rád Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán. Az úgynevezett integrált pro­pagandistaképzés lényegét így foglalta össze a most végzett. 16 fős csoport osz­tályfőnöke, Bálintné Dancsó Mária: a marxizmus három alkotórészét, a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a munkásmozgalom történetét nem évenkénti kurzusokra bontva, hanem ötvözve ta­nulták a hallgatók, az egyes területeket történetiségében, összefüggéseiben vizsgálták tanulmányaik során. A fel­sorolt tárgyak kiegészültek pedagógiai, pártoktatási, pszichológiai és módszertani ismeretekkel is, azzal a céllal. hogy sokirányúan képzett propagandisták kap­csolódhassanak be a politi­kai lés pártoktatásba. A felkészítés sikerét segítette a HungarHotels Vállalat szegedi pártszervezete is, hfSzen jó' képzési "tehetősé­get biztosítottak a hallgatók Számára azzal, hogy novem­bertől májusig a gyakorlat­ban, tanítás közben próbál­hatták ki. mennyit is sajá­títottak el a három év so­rán. Tegnap, szerdán délután a Tisza Szállóban már az általános összegezésre ke­rült sor. A HungarHotels párt-, KISZ- és szakszerve­zeti vezetői arról számoltak be, mit adott dolgozóiknak ez a több hónapos képzés, míg az oktatási igazgatóság tanárai a hároméves tanfo­lyam tapasztalatait gyűjtöt­ték össze. Az osztályfőnök véleményét így mondta el: ez az oktatási forma nagy hiányt pótol, hiszen ma még kevés jól képzett, fiatal pro­pagandista kapcsolódik be a pártoktatásba. Ami pedig az új módszert illeti — sokkal inkább biztosítja az össze­függések áttekintését, és problémacentrikusságra ne­vel. Ez lesz a kilencedik! A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága az idén immár kilencedik alkalommal ren­dezi meg a dolgozó fiatalok megyei kempingtalálkozó­ját. Most a Mindszenti Le­nin Tsz strandfürdője ad otthont a természetjárás, a sport és turisztika fiatal hí­veinek június 17. és 19. kö­zött. A találkozó résztvevői 5— 5 fős női és férficsapatok lehetnek megyénk üzemei, vállalatai, szövetkezetei képviseletében. Június 17­én, pénteken 10 órától dél­után 2 óráig építhetik majd fel sátortáborukat az oda­érkezők, és délután 3-kor már tájékozódásifutó-verse­nyen mérhetik össze tudá­sukat a csapiatok. Néhány program a sok közül: az el­ső nap este főzőversennyel egybekötött vacsora, más­nap városismereti vetélke­dő, és természetjáró aka­dályverseny. A Szombat es­ti láz diszkót, szépségver­senyt, humort és tábortüzet ígér. Vasárnap a fakultatív sportversenyek döntői, ami­kor is kiderül, hogy a höl­gyek közül ki a legamazo­nabb. A fiúk p>edig Toldi Miklós-versenyen mérkőz­nek majd meg egymással. Természetesen lesz még csónak- és szkanderverseny, pancsipiarti, kispályás foci­meccs is. A találkozót va­• sárnap délben fejezik be. A versenyszámokban je­leskedő első három tárgy­jutalmat és vásárlási utal­ványt, az 1—6. helyezett pedig elismerő oklevelet kap. A benevező csapatok részvételi hozzájárulása 300 forint, mely összeg tartal­mazza a háromnapos für­dőbelépőt, az étkezést, a tá­borhelyet és a kulturális programokon való részvé­telt. A péntek esti vacsora­főző verseny kellékeit a résztvevőknek maguknak kell biztosítani, úgy, ahogy a Mindszentre és vissza­utazás költségeit is. A szervezők kérik az üzemi, vállalati, szövetke­zeti ifjúsági szervezetek, szakszervezeti bizottságok, gazdasági vezetők támoga­tását, mely biztosíthatja, hogy minél több fiatal ve­hessen részt ezen a találko­zón. A csapatok nevezési lapjaikat legkésőbb május 31-éig küldjék el a KISZ Csongrád Megyei Bizottsá­gának címére: Szeged, Ko­mócsin Zoltán tér /., 6720. A pénzbefizetés határideje — amely csekken történik — június 10 i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom