Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

Csütörtök, 1988. május 19. 3 Rajt előtt „Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk. Lehet, hogy léptünk még bizonytalan, De indulunk: a szépet, jót akarjuk, s érezzük, hogy hitünknek szirr ya van." (Juhasz Gyula) A búcsúzó kézfogásokban egyszerre rejtőzik az elválás szomorúsága és a jövendő új izgalma. A véndiák, az ifjúember ballag és tétován körbenéz. Mire számít.' Mit vár a jövőtől? Vajon kiknek teljesül majd gyermekvágyuk, s kiknek törik apróra a világ néhány kudarc után? Véndiákok, virágok, egymást taposó szülők, tülekedés, éttermj ebéd, büszkeség ... Az első cigaretta, az első pohár bor, a serkenő bajusz alatt megemberesedett mosoly, hűvös büszkeség és tétova magabiztosság a lányok asszonyarcán. A napi robotban megfáradt szülők, szemük megkopott fénye most újna felragyog: ez lett a gyerekből, a mi kicsi gyerekünkből! Aztán elmúlik az ünnep, elhervadnak a virágok, a szekrény mélyére kerül a ballagóruha, elhalványulnak a tanárarcok, nevetségessé válnak a diákszerelmek ... Csak tételek maradnak, csak érettségi, írásbeli és szóban való ügyeskedés — ez már az élet. Az első igazi rajt, tét a befutásért. Átjutni az első vizsgán, s utána jöhet a felvételi, a mindent eldöntő, a mindent megédesítő és megkeserítő feleletek, a pillanatnyi forma, a vibráló idegesség. És a várakozás. Egy kis pihenő a folyóparton, utazás, fürdés, felhőtlen lubickolás, nyári szerelmek, s a gondtalannak tűnő kamaszarcok redőiben a várakozás: mit hoz majd a postás? Mekkora lesz a visszaküldött boríték? A kicsi a zöld életút jele, a nagy ... A nagy a csüggedésé, a „mégis van reményé", a „megpróbálom százszor is, ha kell" nekibuzdulásoké. A helyhiány nem számít, majd jövőre ... Nyár. az utolsó diákszünidő, és azután már minden más. Más az egyetemi katedráról hallott szó. más a munkapad, az első esetlen-ügyetlen mozdulatok. Más, más, más... Ez már a felnőttek élete Mai lapunkban ezért — talán feltűnik az olvasónak — a szokásosnál nagyobb teret szentelünk nekik, a fiataloknak. Mosoly az arcokon Utazni jó - lenne... Balaton, Budapest, a Mátra, az őrség — diákutazásaim első állomásai voltak egykor. Később, már felnőtt fejjel sétáltam végig Prága Károly-hídját, alkudtam a krakkói posztócsarnokban, ámultam a drezdai Zwingerben, s napoztam a végtelen kék tengerparton. Milyen kár, hogy hosszú évek múltak el, míg a tankönyvekből megismert városokat, folyókat, embereket magam is megnézhettem. Milyen más is lett volna a nyiladozó gyermekelme fogalma a világról, ha nemcsak térképen, de az életben is megtapasztalhatta volna idejekorán Európát. Aztán jöttek a hetvenes évek, átmenetileg gondtalanabb élet, több utazás. S most, a nyolcvanasok vége felé ismét azt mondhatjuk: utazni jó — lenne, ha... ha futná a felnőttesebből, a félre nem tehető forintokból. És a diákok? Hiszen az ó zsebük vékonyabb, kíváncsiságuk viszont nagyobb a felnőttekénél... — öt év alatt megduplázódtak a szervezett utak árai — fogad Lénárt Béla, sz Expressz Utazási Iroda szegedi kirendeltségének vezetője. — Hová tűnt az ifjúsági jelző? — Még papíron megmaradt, s a valóságban is útjaink háromnegyedét a fiatalok veszik igénybe. Csakhogy... Mi is éppen olyan vállalkozó szellemű utazási iroda kell, hogy legyünk, mint a többi. A hiedelmekkel ellentétben, semmiféle támogatást nem kapunk. A fiataloknak is annyiból kell utakat szerveznünk, amenynyiból tudunk. — A külföldi árak teteje viszont a „csillagos ég"... — Azért lehet ügyesen is csinálni. Itt van például a repülő. Az idén minden szocialista országba induló járatnál 100 százalékos repülési különdíjat kell felszámolnunk. Vissza is esett a kereslet az ilyen utak iránt. Mi marad? Busszal, vagy vonattal szervezni az utat, így már jóval olcsóbb. — De kényelmetlenebb is! — Valamit valamiért. A fiatalok életkori sajátossága, hogy nem ragaszkodnak a komforthoz, inkább az olcsó utakat keresik. A lényeg, hogy lássanak, minél messzebbre eljussanak. Itt is gond, hogy 15 százalékos forgalmi adóval drágultak az amúgy is emelkedő árak. A nagy távolságú utak árai rendkívül megemelkedtek az idén. Hogy mi számít annak? Nos, lapozzunk bele együtt az Expressz idei katalógusába! Mit kínálnak a fiataloknak? Itt van mindjárt egy kínai körút, repülővel, teljes ellátással, 76 ezerért. Hát ez ... szóval, ez talán mégsem. Maradjunk Egyiptomnál? Az csak 43 ezer. De van itt Algéria 35 ezerért, Korea 27-ért. Hát ez eddig nem éppen diákzsebnek való, még akkor sem, ha más irodákkal összevetve olcsonak számít. Azért nem kell mindjárt elcsüggedni. Akad itt nebulóknak való út is. Egy (hétvége a száztornyú Prágában, 2 ezer 750 forint — ez már jöhet. Akárcsak a 4 ezer 200 forintos Krakkó, amit öt napig élvezhetnek ennyiért a diákok. Olcsónak számít továbbra is az NDK. Egy hét Szász-Svájcban 3 ezer forint, de nem drága a kéthetes drezdai nyelvtanfolyam sem 8 ezer 800-ért. Kicsit megemelkedtek a szovjet utak árai. - öt nap Moszkvában, repülővel, veri a tízezret, de Leningrád sem olcsóbb. Ne menjünk messzire, nézzünk meg néhány hazai ajánlatot is. Igazi diákslá^ ger lehet a balatoni kerékpáros fürdótúra 2 ezer 340 forintos áron. Igaz, mindezért még 340 kilométert kerekezni is kell. Tehát, csak az jöjjön, aki bírja ... Akárcsak a 161 folyamkilomóteres Tisza-túrára, ami saját hajóval még ezer forintba sem kerül egy hétre. És lehetne még sorolni az ajánlatokat, amihez láb- és karizom, fiatalos lendület és vállalkozó szellem is kell a beugrón kívül. — Az az igazság, hogy 26 éves kor alatt még mindig megéri utazni! Sok a kedvezmény. — Mondana néhányat? — Például az NDSZ-igazolvány a szocialista országok vasútjain 25-30 százalékos kedvezményt ad, 50' forintért. Nyugati megfelelője, az ISTC-igazolvány már 100 forint, de így is megéri. Az Interrail-igazolvány ára már borsosabb: 10 ezer 200 forint, de egy teljes hónapig „ingyen" körül lehet vele utazni Európát. — Csoportosan, vagy egyénileg szeretnek utazni a fiatalok? — A kicsik, az általános iskolások tanulmányi kirándulásokra veszik igénybe szolgáltatásainkat, ök nyáron a szülőkkel együtt mennek hosszabb utakra. És ez jó, mert úgy tűnik, nő a család szerepe a kirándulásoknál. A középiskolások inkább szülők nélkül járják az országot-világot. Négyen-öten összefognak, s úgy indulnak útnak. Az egyetemisták többsége csak a kedvezményes igazolványokért keres fel bennünket. ök maguk szervezik útjaikat. — Hogyan reagáltak a diákok az áremelésre? — Keresik az olcsóbb utakat, és csak a minimális szolgáltatást veszik igénybe. Ar ide, vagy ár oda, azért az idén is sokan lesznek, akik a szünidőben hátukra veszik a zsákjukat, lábat a nyakba, és irány a világ. Három hónap elég Makótól Jeruzsálemig — akár gyalog is... R. G. A boldogság megnyilvánulásának számos módozata kínálkozik. Legláthatóbb talán; mikor az illető repes az örömtől, s viselkedésével, cselekedetei sorával erősíti ezt. Fölszabadultan cseverészik, könnyedén mozog, s ez áthatja a lényét. Ahogy mondani szoktuk: arcára van írva a boldogság. Előfordul, hogy valaki éppen az ellenkezőjét teszi: zárkózott, visszafogott lesz, sőt mi több: a fájdalom jegyeit viseli magán, mint minapi beszélgetőtársaim. Iskolát elhagyni készülő diákokhoz vetett a munkám — nem is számítással persze —, hogy tetten érjük a boldogságot, amely ilyenkor hatalmába keltj hogy kerítse az iskolakapun kilépő, búcsúzó diákot. Beszélgetőtársaimnak mintha a fogukat húzták volna. Mindketten hajtogatták, hogy ők most nagyon örülnek, vidáman vágnak az életnek és rettentően boldogok — szemrebbenés nélkül, szinte fapofával. Talán maradunk is bizonyára enynyiben az üres osztályterem direkt erre a célra alakított, rögtönzött kerekasztalánál, ha — bocsánat érte — nem önt el a kíváncsiság: szövetségeseink avagy ellenségeink lesznek-e fiatal barátaink az évek múltával? Hogyan gondolkodnak? Miért e tananyagszerű válasz? Üjabb közhellyel telt az idő. miszerint ezután komolyan veszik majd az életet. Mindent a munka alá rendelnek. Vegyes érzések lettek úrrá rajtam. Meghagyva mindenkinek az önálló — tételezzük föl — tényleg szívből fakadó véleményét, a kíváncsiság furdal tovább: olvastak-e vagy olvasnak-e a mai magyar valóságot 'bemutató írásokat? Elsősorban a világosan, érthetőbben fogalmazókat: Fekete Gyulát, Csoóri Sándort, SzekuliLj Pétert, Bertha Bulcsut, például. Csoóri neve rémlett a lánynak az óvodából, a Kutyatár, kutyatár, meg az „itt a farsang, áll a bál"-idézet. A fiú jópofán bevallotta, hogy bizony ő a kötelező olvasmányokat elsummantotta, de politikai könyveket olvasott Leninről, Marxról, Reagan-röl, Gyurkó László könyve otthon van a polcon ... Természetesen a kérdező ilyenkor fejet hajt, s egy szikrányi megjegyzést sem tesz, nehogy a tudálékos szőrözök utált táborához sorolódjék. Inkább egy lágy ívvel ismét az örömhöz, a boldogsághoz, a jövőkép formálásához terelgeti a beszélgetést. (Néhány könnyű krimicímet, vért fröccsentő fantasztikumot villant elő a homályból, s tapasztalja: a szörnyűeket, a vérfagyasztókat egyikük sem kedveli túlzottan. Hát itt tartunk, félórás beszélgetés után. Következne most a háttér, a családi környezet, a tanári kar, osztályközösség rövid bemutatása, de a boldog diákoknál ez bizonyára rendben. Ruházatuk; megjelenésük kiegyensúlyozottságot keltő és a látszat nagy úr. Jugóból hozott, főzött farmeröltöny, imárkás pólói Nikecipő, a fátyolblúz, a lenge szoknya meg a bőrsaru, mind a jólét jelei. Valóban boldog a két végzős diák, csak a maguk fanyar módján fejezik ki — állapíthatja meg a tollforgató, s nyugodtan kocsikázhatna vissza a városba, ha nem tenne föl utolsónak igazán buta kérdést: hogyan tovább? Mert a leánynak például fogalma sincs, sikerül-e bejutnia az egyetemre, bár vannak jó helyen lévő ismerősei — de nem közeli rokonok. Prólbálgatja majd pár évig, s aztán bizonyára anya lesz. A fiú egyáltalán nem gondol tovább a tanulásra. Ki szeretne marni valami zsíros melót, vagy elmegy kőmű, veshez, hogy körbejárja a világot. De kicsit fél, hogy berántják majd katonának és a nagy terveknek vége szakad. Miután a két „nyilatkozó" legvégül is ki jelentette, hogy boldog, bízik a jövőben, s mindent megtesz a szocialista hazáért, semmi kétely sem maradhat a dolgos középhadban: bízhatunk nyugodtan, a végzős fiatalok szövetségeseink lesznek ° boldogulás útján. Míjszáj elmondanom nekik e végkövetkeztetést, mire — először a beszélgetés során —. széles mosoly önti el arcukat. Majoros Tibor Kölcsönkajak, túrasátor Bár sokan vállalnak munkát a nyáron, azért az igazi foglalatosság a kirándulás, a kerékpározás, a vízitúra. A természetet kedvelő diákok igencsak jó helyzetben voltak az elmúlt években. A hiányzó felszerelés kölcsönzési díjának felét az ÁISH átvállalta, ezzel is buzdítva a fiatalokat arra, hogy mozogjanak, sportoljanak, kiránduljanak — azaz valóban kipihenjék magukat nyáron. Csakhogy ... Ez a kedvezmény most megszűnt. Üj támogatási formát vezet be az idén a sporthivatal. Húszforintos bonokat igényelhetnek a diákok, egyszerre többet is, ha sportfelszerelést akarnak bérelni. Csongrád megyének mindössze 10001200 ilyen szelvény jut — kaptuk a tájékoztatást a megyei tanács ifjúsági és sportosztályáról. Ez háromnégyszáz gyereknek elegendő csyipán. ÉjS.a? .sem vi7 gas'ztalo, hogy úgy hírlik, jövőre több lesz a segítség ... — Én csak a gyerekeket sajnálom! — kezdi a beszélgetést Nagymihály Ferencné, az Ezermester Ifjúsági Kölcsönző Leányvállalat üzletvezetője. — Eddig ugyanis elég volt, ha hozzánk eljöttek a diákok. Kiválasztották, hogy mit szeretnének kölcsönözni, s mi a diákigazolvány felmutatása után automatikusan féláron számoltunk. — Es hogy lesz az idén? — Először hozzánk jöhetnek, utána igazolásért az iskolába, majd onnan a hónokért, és utána vissza hozzánk. — Vannak már érdeklődök? — Jönnek a gyerekek, de még mi sem tudunk sokat mondani. Küldözgetik őket egyik helyről a másikra. És Még kaland a munka Ügy tűnik, a gyermekálmok nem változnak. Próbálom visszaidézni, én mire vágytam annak; idején? Kerékpár, farmer, kirándulás, később kismotor, s a lányoknak tetsző, menő cucc volt a sláger. Hozzájutni pedig nem mindig sikerült. Maradt a nyár, a szünidő, amikor egy-egy hónapra munkát vállalt az ember. A fizetés „tiszta" pénz volt, hiszen legtöbbször azt csinált vele az ember, amihez éppen kedve volt. — Ma is leginkább álmaik, terveik valóra váltásáért dolgoznak a diákok — mondja Vladiszlavjev András, a munkaügyi szolgáltató iroda vezetője. — A szülők persze másként gondolkodnak. Ügy is mondhatnám, pedagógiai céllal engedik el dolgozni a gyereket: ismerje meg, mi a munka. Akadnak, akik a pályaválasztást is szem előtt tartják. Olyan helyre terelik a gyereket, ahol megismerheti, megszeretheti jövendő szakmáját. — Szegeden hány vállalat fogad diákmunkásokat a nyáron? — Eddig negyvenhárom vállalat, intézmény jelentett be igényt. Ez több, mint az elmúlt években bármikor. Lesz tehát miből válogatniuk az idén a diákoknak. — Lássuk a medvét, azaz a kínálatot! — Nagyon vegyes. A Defag több mint tízezer órában foglalkoztat majd diákokat a nyáron, hasonlóan nagy a kínálat a postaigazgatóságon, ahol hírlapkézbesítőket keresnek. A textilművekbe fiúkat is, lányokat is várnak, raktári segédmunkára, göngyölegválogatásra, konyhai és óvodai kisegítőnek. A vízművek és fürdők csak néhány általános iskolát végzettet foglalkoztat, ruhatárosként, medenceőrnek, kabinosnak, ök főleg középés főiskolásokat, egyetemistákat várnak információs munkakörökbe, nyelvtudásssal. De sokan mehetnek a konzervgyárba is, címkézni, csomagolni, ládát szegezni, gyiimölcsötzöldséget válogatni. A tejipari is bőven kínál nyári állást a fiataloknak. Érdekes a pincegazdaságnál ajánlott munka is, igaz, itt csak] 16 éven felülieket fogadnak, mert a folyamatos, szalag melletti munka már nem; gyerekjáték. — Es ha valaki a szülei mellé szeretne elmenni a nyáron? — Sok vállalat kifejezetten ezt támogatja. A SZOTE például szinte csak családtagokat, vagy orvosegyetemistákat kíván alkalmazni a nyáron. — Miért szeretnének dolgozni a gyerekek? — Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a pénzért. Egy kicsit kaland is, ismerkedés az élettel. Es olyan nagyfiús... Az egyetemistáknál sokszor a nyelvgyakorlás, a választott hivatás közelebbi megismerése a cél. — Apropó, pénz! Mennyit lehet keresni? — Ez nagyon változó. A tízforintos órabértől a havi hat-hétezerig, széles a skála. Az átlag úgy három-négyezer között jön ki. — Elégedettek ezzel a nebulók? — Legtöbbször igen. Ez legtöbbjüknek még hatalmas összeg. — Hány éves kortól lehet munkát vállalni? — Csak 14 éven felüliek és az általános iskolát eredményesen befejezett diákok dolgozhatnak a nyáron. Maximum a szünidő felét tölthetik el valamelyik üzemben gyárban vagy hivatalban. A tipikus, hogy egy hónapot dolgoznak, és kettőt pihennek. — Mit tanácsol a gyerekeknek? — Nézzék meg az adott helyen, hogy mit kell majd dolgozniuk. Így nem érheti őket csalódás. — Hol érdeklődhetnek a lehetőségek után? — Egy útmutatót még a tanév végéig minden iskolának megküldünk. De ite, a szolgáltató irodában is várjuk a diákokat. Rafai Gábor ha a. szünidő kellős közepén határozzák el, hogy kirándulnak? Hogyan szerzik majd be az iskolai igazolást, ha senkit nem találnak ott? — Mondjuk, hogy előre gondolkodnak ... Akkor mit kínálnak nekik? — Szinte mindenféle kempingfelszerelést; sokfajta sátrat, hátizsákot, hálózsákot, matracot, kerékpárt, de kajakot, kenut is vihetnek tőlünk. — És az árak? — Hűha, ez már fogasabb kérdés! A kétszemélyes túrasátrat tavaly napi 40 forintért kínáltuk, most éppen a duplája, azaz 80. — Miért? — Áprilisban fel kellett emelnünk az árainkat. Januárban pedig 25 százalékos forgalmi adóval terhelték a mi tevékenységünket is, annak ellenére, hogy háromnegyed részben diákok fordulnak meg nálunk. Mi sem értjük, miért adóztatják meg a gyerekek zsebét, ha közben kedvezményt adnak. — Akkor nézzük a „dupla" árakat! — Kedvezmény csak a kétszemélyes sátorra jár, ami napi 80, vagy heti 400 forint. Ugyanez a háromszemélyesnél már 100 és 500 forint. Kerékpárt naponta 60 forintért adunk, vagy heti 300-at kérünk érte. — Kajak, kenu? — Napi 150-tól 390 forintig, attól függ, hogy hány személyes. De ezt csak nagykorúaknak kölcsönözzük. Egyébként is feltétel a személyi igazolvány. — A vízi járgányokhoz kérnek mást is? — Nem. Csak a szülő igazolását, hogy tud úszni a gyerek. — Mi a legdrágább? — A szörf. Egy napra 630 forint. De ha két-három család összefog, mindjárt jobban megéri. — Milyen az érdeklődés az emelt árak mellett? — Kisebb, mint tavaly. De a forgalom nagyrészét most is a turisztikai felszerelések teszik ki. Ezekből egymillió forintos készletünk van. G.B.