Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

4 Péntek, 1988. április 1. Kitüntetések, elismerések A sajtó dolgozóinak Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából csütörtökön a Parlamentben kitüntetéseket adtak át a tömegkommunikáció dolgozóinak. Az ünnepségen jelen voll Herecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP agitációs és propagandaosztályának vezetője, valamint az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek több vezető képviselője. Bányász Rezső kormánybiztos köszöntötte a kitüntetetteket és az ünnepség valamennyi résztvevőjét, majd átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság aranykoszorúkkal díszített Csillagrendjével tüntette ki Rónai Mihály András írót, újságírót; a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével Bozó Lászlót, a Magyar Rádió igazgató-főrendezőjét. Az Április Negyedike Érdemrendet öten vehették át. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben négyen részesültek, az ezüst fokozatot nyolcan, a bronz fokozatot pedig tizennégyen vették át. RÖZSA FERENC-DlJASOK Aczél Endre, a Tv-híradó főszerkesztője, Benedek István Gábor, a Népszabadság rovatvezető-helyettese, Burget Lajos, a Kelet-Magyarország főmunkatársa. Mester Akos, a Magyar Rádió Politikai Adások Főszerkesztőségének vezető szerkesztője, Novotny Zoltán, a Magyar Rádió sportosztályának vezetője, R. Székely Julianna, az Üj Tükör főmunkatársa és Ritter Aladár, az Esti Hírlap nyugalmazott újságírója. * A Szocialista Újságírásért kitüntetést tízen vehették át, Kiváló Munkáért kitüntetésben pedig kilencvennégyen részesültek. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta Szávay István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese és Szabó Róbert, a Csongrád Megyei Hírlap főmunkatársa. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Trabalka Istvánné, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat dolgozója. * Felszabadulásunk ünnepe alkalmából tegnap, csütörtökön délután ünnepséget rendezett a polgári védelem megyei parancsnoksága. Felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát, amely értelmében soron kívül őrnaggyá léptették elő Csonka Pál századost, főhadnaggyá Kerepeczki András hadnagyot. Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta Vass László főhadnagy, Tomatás Ferenc törzszászlós. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt vett át Demeter Ferenc kinevezett polgári alkalmazott. A felsoroltak mellett még 15 polgári védelmi dolgozó vehetett át kitüntetést és jutalmat Boda Gyula alezredes, megyei parancsnoktól. * Felszabadulásunk 43. évfordulója alkalmából a Damjanich János Honvéd Kollégium növendékeinek politikai és honvédelmi nevelésében hosszú időn át kifejtett pedagógiai tevékenységéért, valamint beosztásában végzett munkája elismeréseként a honvédelmi miniszter Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesítette Gazsi György őrRomán vendégek Szegeden nagyot, a kollégium igazgatójat. A kollégium dolgozói közül Kovácsné Gyóni Julianna kinevezett polgári alkalmazott Honvédelmi Érdemérem 15 év utáni fokozata kitüntetésben részesült. * A Dégáz vállalati központjában tegnap, csütörtökön délután ünnepséget tartottak, amelyen megjelent Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára is. A vállalat dolgozói közül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át Erky Tamás nyugalmazott gazdasági igazgatóhelyettes. Reményi Ferenc szolgáltatási csoportvezetőt a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Harmincketten kiváló dolgozó elismerésben részesültek. * Juhász Anikó, a Magyar Nemzeti Bank Csongrád Me,gyei Igazgatóságának előadója tegnap, csütörtökön Kiváló Munkáért kitüntetési vett át Budapesten. * Deák József üzemmérnök, a Szegedi Kéziszerszámgyárból a Kiváló Munkáért kitüntetést vehette át. * A Csongrád Megyei Zöldért Vállalat dolgozói közül a következő munkatársak kapták elismerést: Munka Érdemrend bronz fokozatát Kérdő Sándorné osztályvezető. Kiváló Munkáért kitüntetést Tápai Károly áruforgalmi főosztályvezető. Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerést Povik Sándorné csoportvezető. Török Istvánné válogató (Szatymaz), Dusik Imre autószerelő csoportvezető, Gyura Dezső üzemvezető (Szatymaz) és Sarkadi Sándor áruforgalmi osztályvezető-helyettes. * A Szegedi Textilmüvek Kiváló Munkáért kitüntetettjei: Fürtös Nándorné műszaktechnikus, Révész József asztalos csoportvezető. Jordán Béla klímás. F'ekete Sándor szövőművezető, Garai István technikus, Horváth Lászlóné szövőnő * Budapesten, a Magvar Posta központjában Kurczenberger Erzsébet, a Szegedi Postaigazgatóság számlaellenőre és Oltványi István, a megyei távközlési üzem csoportvezetője Kiváló Munkáért kitüntetést vett át. (Fotó: Pintér József) Megbeszélés a megyei pártbizottságon. Felszabadulásunk 43. évfordulója alkalmából szerdán este háromtagú pártdelegáció érkezett Szegedre romániai testvérmegyénkből. A megyei pártbizottság székházában Szabó Sándor első titkár és a pártbizottság több vezető tisztségviselője tegnap, csütörtökön reggel fogadta Eugen Florescut, az RKP Temes Megyei Bizottságának titkárát, a delegáció vezetőjét, Eleonora Vlaiconi textilgyár-igazgatót és íoan Graure építőipari vállalati párttitkárt. A kölcsönös, baráti üdvözléseket követően Szabó Sándor tájékoztatta vendégeinket megyénk, gazdasági és politikai életéről, a pártmunkában aktuális feladatainkról. Szó esett a tájékoztatóban arról is, hogy a Csongrád és Temes megyék közötti, régi keletű testvéri kapcsolatok tartalmasabbá tételét párt- és tanácsi szerveink mindennapi feladatnak tekintik. Eugen Florescu válaszában ugyancsak beszélt a Temes megyében élők munkájáról, sikereiről. közelebbi és távolabbi feladatairól. Csongrád megyei látogatásuk során a Temes megyei küldöttség tegnap délelőtt Koncz János, a megyei pártbizottság titkára kíséretében látogatást tett a Somogyi Könyvárban, majd a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Délután a Magyar Kenderipari Tröszt újszegedi vállalatát keresték fel, este pedig Schmidt József, a szegedi városi pártbizottság titkára kíséretében megtekintették a Szegedi Nemzeti Színház Cosi fan tutte előadását. Ma délelőtt Vásárhelyre látogatnak az RKP Temes Megyei Bizottságának képviselői. ahová elkíséri őket Bartha László, a megyei pártbizottság titkára. Kora délután Szeged Megyei Város Tanácsának székházában Székely Sándor városi pártbizottsági első titkár és Papp Gyula tanácselnök fogadja a delegációt, amely részt vesz a tanács dísztermében sorra kerülő április 4-i ünnepségen. Szombaton délelőtt Szegeden, a Belvárosi temetőben megkoszorúzzák a román hősök emlékművét. Az ünnepi aktust követően megismerkedhetnek a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszínével és a Dóm téri panteonnal. Tiltott aduk N

em sápadtam el a dühtől, nem éreztem a megbocsáthatatlanság gyűlöletét, egyszerűen csak meglepődtem azon, hogy a vidéki város egyik tisztségviselőjét lopáson kapták. A megkövezés felesleges — gondoltam magiamban, s buzgó filantrópként, még mentséget is találtam. Emlékeztem néhány korábbi pszichológiai tanulmányra, amely azt fejtegette, hogy az önkiszolgáló rendszer bevezetése szinte csábit a szarkaságna. Igaz azóta évtizedek teltek el, megszoktukmegszerettük ezt az üzleti formát, s különbséget tudunk tenni a polcról való leemelés és elemelés között. Mégis, úgy érzem, hogy az esetek többségében elég a helyszíni megszégyenülés, a pénzbírság — az ilyesfajta tolvajlások zöme nem érdemel közfigyelmet. Lám — ha nem számottevő az eltulajdonított érték —, a törvény is csupán szabálysértésként kezeli ezeket az ügyeket, márpedig esetünkben a néhány doboz Marlboro és az egy üveg ital összege nem éri el az inkriminált oszszegett. Akkor hát miért született ez az írás? Azért, mert a lefülelt tolvaj tisztséget viselt? Erkölcsi botláson csemegézik az újságíró, szabad prédának tekintve azt az embert, akinek etikai reflexe — talán életében először — néhány pillanatra kihagyott? Kétségtelen, hogy a szürke vétek, élénkebb színűnek látszik, ha vezető követi el. Az is nyilvánvaló, hogy bizonyos pozíciókkal a legparányibb félrelépés is összeegyeztethetetlen. Az efféle bűnök azonban mégsem érdemelnek újságcikket. Szélsőséges esetek, melyek elítélendők, de miattuk azért nem szabad abszolút nullára írni embereket. Magam mögött hagytam volna hát a témát, ha a történetnek nem lett volna folytatása. Sajnos, azonban volt, s a szabálysértésnek induló vétek így vált bűnné. A tetten ért tolvaj ugyanis nem sütötte le szótlanul a szemét, nem a szégyentől, hanem a méregtől vált vörössé az arca, az üzletben kiabálni kezdett: tudják-e, kicsoda ő?! A boltvezető nyugodt hangon válaszolt: igen, tudják, ezért is, egyszerűen nem akarták elhinni, hogy a város egyik vezetője ilyesmire vetemedhet.. . Furcsa módon, a higgadt beszéd sem józanította ki tolvajunkat. Szónoki fordulattal azt kezdte ecsetelni, hogy miiven következményei lesznek a vele való bánásmódnak, majd ő megmutatja, ki az űr a háznál. Ekkorra már az üzletvezető is elvesztette türelmét, s határozottan közölte, hogy ennél a háznál ő az úr, és hívja a rendőrséget. Bocsánatos bűn-e néhány doboz cigarettát és egy üveg italt elemelni az élelmiszer-áruház polcáról? Nem és nem. Talán ha egy idős nyugdíjas a felvágottat a bolti kosár helyett a szatyrába sülylyeszti, még megoszlanak a vélemények — azonban a Marlboro. az ital és a tisztség sehogyan sem' fér, össze a méltányossággal.. Engem viszont a tetten érés után történtek dühítenek és rémisztenek a leginkább! A tiltott aduk automatikus használata! Az a magatartás, amely funkcióhoz kötöttnek véli a bűnre való reagálást, amely tisztségének pajzsával támad, amikor még védekeznie sem volna szabad. Megbánás helyett fenyegetődzik, felmentést nem kér, hanem követel. Elárulom: utólag sem éreztem megkönnyebbülést, mikor is győzött az igazság — a boltvezetőnek természetesen a haja szála sem görbült, a tisztségviselő viszont búcsút inthetett hivatalának. Nem állítom, hogy minden visszaélésből ügy lesz, s minden ügy példás ítélettel zárul. „Néha a kelleténél elnézőbbek vagyunk" — tartja a városka fegyelmi referense, majd hozzáteszi: ilyenkor ritka, hogy ne találkozzanak ismét — súlyosabb mulasztásokkal, vétkekkel a háta mögött — azzal az emberrel, akit túlontúl enyhén büntettek, netalántán csak figyelmeztettek. „Valakinek a státusa inkább lehet súlyosbító, mintsem mentő körülmény" — hangsúlyozza. „Mert a szemhunyás kétszeresen veszélyes! Tehetséges kádereket vesztettünk már el azért, mert dagasztottunk olyan tévhiteket, hogy van, akinek mindent szabad ..." A leváltott ember most sopánkodik, hogy „gikszere" csak ürügy volt a félreállításához, ő különben hatalmi harc áldozata. „Honnan veszi ehhez a kijelentéséhez a bátorságot?!" — robban kj feletteséből a megdöbbenés, majd belátja: ugyanonnan, ahonnan a tetten érés pillanataiban. Később, lehiggadva, azt is elárulja, hogy ez a fajta — gátlástalan — bátorság nem egészen ismeretlen előtte. A nemrég kinevezett igazgató is értetlenártatlan szemmel nézett rá, amikor arról fagatta, telkére hogyan került beiktatása után néhány hónappal ivóvíz? A másik vezető pedig azt nem látta be, hogy miért nem adhatja ki balatoni villáját a területhez tartozó vállalatnak „Szemérmetlenek", hangzik a verdikt. És hogy ez: elég vagy nem, arról felesleges vitatkozni. Mint ahogy arról is, hogy kellenek-e aduk egy ember kezébe, vagy sem. Hiszen ha az adu a jól elvégzett munkia, a becsület. a tisztségnek járó tekintély, akkor megléte hasznos, kijátszása bizonyos esetekben indokolt. De adut is lehet ütni, ha használata ügyefogyott, vagy nem etikus A

z élelmiszerbolti lopás — sajnos — mindennapos. Tudtommal az illetékesek még bele is kalkulálják e veszteségbe. Néhány, ezzel foglalkozó beszámoló pedig kertelés nélkül megemlíti, hogy az áruházi szarkák között minden társadalmi réteg képviselői ott vannak. Engem tehát nem maga a tény késztetett írásra. Mint ahogy valószínű, hogy ha a fülön csípett tolvaj a hallgatást, illetve a beismerést választja, megússza pénzbüntetéssel a dolgot. A megbánás helyett azonban aduit vetette be. Rosszkor és rosszul. Hogy mi késztette erre az esztelen lépésre? Nem tudott disztingválni? Netalántán bizonyos kiváltságokat összecserélt más, bár eléggé abszurdnak tűnő előnyökkel? Lehet, A baj csak az, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. Tamás Ervin Mőrahalmi fiatalok mint 300 ezerért... Két héttel ezelőtti ifjúsági oldalunkon már megírtuk: a Tanácsköztársaság kikiáltásának, valamint a KISZ zászlóbontásának ünnepéhez kapcsolódva fiatalok ünnepiét rendezik Mórahalmon. Az akkor előzetesként mondatokba foglalt program időközben megvalósult, s az eredmény miatt — több mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el egy szombaton a községekben! — érdemes visszatérni erre a rendhagyó ,.születésnapra". De nézzük a pontos tényeket. Március 19-én Mórahalmon 170 fiatal dolgozott a játszótér rendbe hozatalán, a Felszabadulás utca fásításán, az úszómedence bekerítésénél, a Lenin-park gondozásánál, Zákányszéken 340-en jelentkeztek munkára, feladatuk pedig az óvoda parkosítása, az orvosi rendelő udvarának felújítása, kerítés festése, csatornajavítás, az emlékpxark, az általános iskola és a sportpiálya gondozása volt. A ruzsaiak (itt 150-en jelentkeztek munkára) 1848as emlékparkot alakítottak ki, fásítottak, s időt szenteltek sportközpontjuknak is. Ottömösön 60 fiatal Magyar Imrének, a neves Afrikakutatónak sírkertjét gondozta és a község belterületének fásításával foglalkoztak, míg Pusztamérgesen 110-en vállalták az erdei pihenőhely kialakítását, az óvoda és a kultúrház környékének rendezését, a park fásítását. A társadalmi munkaakció öszszegzéséböl az elvégzett munka értéke mellett az is kiderül, hogy több mint 1100 fiatal számlájára 4520 munkaórányi teljesítményt írhattak a szervezők. Ma, 1988-ban, amikor a sommás ítéletek szerint a tizen-huszonévesek elfordulnak a közélettől, a közösség haszna helyett csak önös érdeküket keresik. Igaz ez? — tettem fel a kérdést Varga Tibornak, a mórahalmí KISZ-bizottság titkárának. — Mint az előbb sorolt tények is mutatják, ez a megítélés hamis, hiszen a mai fiatalok is mozgósíthatók, ha olyan célok megvalósításához kérünk segítséget, amellyel ők is egyetértenek, s az eredmény kézzel fogható. Persze az igaz, hogy egy-egy KISZ-es rendezvényt alaposan elő kell készíteni, s különösen egy mezőgazdasági területen — mint a mórahalmi körzet is — nem mindegy milyen időpontot választunk ki. Azért bízunk abban, hogy a hagyományos Rúzsa sportnap idén is sikeres lesz, mint ahogy a párttal, népfronttal, közösen rendezett majálisunkra is sok fiatalt várunk. — A látványos rendezvények mellett gondolom sok munkát adnak a hétköznapi feladatok is ... — Egyik legfontosabb tennivalónknak most a „Milyen szocializmust építsünk?" — címmel meghirdetett vita helyi lebonyolítását tartjuk. Erre tavasszal kerül sor. Ezzel egy időben megkezdjük fiatal tanácstagjaink felkészítését is a következő választásra. Keressük azokat a KISZ-ből „kiöregedett", de a közügyek iránt fogékony, a jobbításért tenni is akaró fiatalokat, akik a tanácsi testületekben megfelelően tudnák képviselni egy-egy kisebb-nagyobb közösség érdekét. Végül arról is szólnék, hogy nem közömbös számunkra, hány tagot is számlál körzetünkben a KISZ. A kilépések után ma 500 fiatalt mozgósíthatunk, de reméljük hamarosan ennél többen látják értelmét a KISZ-ben végzett munkának ... Bátyi Zoltán II Magyar Hitel Bank Rt. közgyűlése Több mint 6 milliárd forintos nyereséggel zárta a múlt esztendőt a Magyar Hitel Bank Rt. — jelentette be az igazgatóság a részvényeseknek csütörtökön, a Budap>est Kongresszusi Központban megtartott közgyűlésén. Demján Sándor elnök-vezérigazgató elmondta: a tervezettnél 4,2 milliárd forinttal nagyobb nyereség, jelentős összegű osztalék kifizetésére ad lehetőséget, s a közgyűlésnek kell döntenie arról, hogy 12 százalékos, 14 százalékos, vagy 17 százalékos osztalékot fizetnek ki. Természetesen minél nagyobb a kifizetendő osztalék, annál kevesebb jut a bank további biztonságos működéséhez szükséges tartaléktőke növelésére. A bank vezetősége az év folyamán nagy súlyt helyezett a betétek begyűjtésére. Erre azért kényszerült, mert a Magyar Nemzeti Bank jelentősen csökkentette az általa nyújtott refinanszírozási hitelek állományát, amely továbbra is igen nagy hányadot képvisel a bank forrásai között. A pénzintézetnél arra számítanak, hogy az idén nem tudják tovább növelni kihelyezéseiket, s így a mérleg főösszege jelentősen nem növekszik, 7 » T