Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

4 Péntek, 1988. április 1. Kitüntetések, elismerések A sajtó dolgozóinak Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából csütörtökön a Parlamentben kitüntetéseket adtak át a tö­megkommunikáció dolgozóinak. Az ünnepségen jelen voll Herecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP agitációs és propagandaosztályának vezetője, valamint az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek több vezető képviselője. Bányász Rezső kormánybiztos köszöntötte a kitünte­tetteket és az ünnepség valamennyi résztvevőjét, majd át­adta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Ma­gyar Népköztársaság arany­koszorúkkal díszített Csil­lagrendjével tüntette ki Ró­nai Mihály András írót, új­ságírót; a Magyar Népköz­társaság Csillagrendjével Bozó Lászlót, a Magyar Rá­dió igazgató-főrendezőjét. Az Április Negyedike Érdem­rendet öten vehették át. A Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetésben négyen részesültek, az ezüst fokoza­tot nyolcan, a bronz fokoza­tot pedig tizennégyen vették át. RÖZSA FERENC-DlJASOK Aczél Endre, a Tv-híradó főszerkesztője, Benedek Ist­ván Gábor, a Népszabadság rovatvezető-helyettese, Bur­get Lajos, a Kelet-Magyar­ország főmunkatársa. Mester Akos, a Magyar Rádió Poli­tikai Adások Főszerkesztő­ségének vezető szerkesztője, Novotny Zoltán, a Magyar Rádió sportosztályának ve­zetője, R. Székely Julianna, az Üj Tükör főmunkatársa és Ritter Aladár, az Esti Hír­lap nyugalmazott újságírója. * A Szocialista Újságírásért kitüntetést tízen vehették át, Kiváló Munkáért kitüntetés­ben pedig kilencvennégyen részesültek. A Munka Ér­demrend bronz fokozata ki­tüntetést kapta Szávay Ist­ván, a Délmagyarország fő­szerkesztő-helyettese és Sza­bó Róbert, a Csongrád Me­gyei Hírlap főmunkatársa. Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesült Trabalka Ist­vánné, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat dolgozója. * Felszabadulásunk ünnepe alkalmából tegnap, csütörtö­kön délután ünnepséget ren­dezett a polgári védelem me­gyei parancsnoksága. Felol­vasták a honvédelmi minisz­ter parancsát, amely értel­mében soron kívül őrnaggyá léptették elő Csonka Pál szá­zadost, főhadnaggyá Kere­peczki András hadnagyot. Haza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozatát kapta Vass László főhadnagy, To­matás Ferenc törzszászlós. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt vett át Demeter Fe­renc kinevezett polgári al­kalmazott. A felsoroltak mel­lett még 15 polgári védelmi dolgozó vehetett át kitünte­tést és jutalmat Boda Gyula alezredes, megyei parancs­noktól. * Felszabadulásunk 43. év­fordulója alkalmából a Dam­janich János Honvéd Kollé­gium növendékeinek politi­kai és honvédelmi nevelésé­ben hosszú időn át kifejtett pedagógiai tevékenységéért, valamint beosztásában vég­zett munkája elismeréseként a honvédelmi miniszter Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesítette Gazsi György őr­Román vendégek Szegeden nagyot, a kollégium igazga­tójat. A kollégium dolgozói közül Kovácsné Gyóni Ju­lianna kinevezett polgári al­kalmazott Honvédelmi Ér­demérem 15 év utáni fokoza­ta kitüntetésben részesült. * A Dégáz vállalati központ­jában tegnap, csütörtökön délután ünnepséget tartot­tak, amelyen megjelent Szé­kely Sándor, a városi párt­bizottság első titkára is. A vállalat dolgozói közül a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát vehette át Erky Ta­más nyugalmazott gazdasági igazgatóhelyettes. Reményi Ferenc szolgáltatási csoport­vezetőt a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Harmincketten kiváló dolgozó elismerésben része­sültek. * Juhász Anikó, a Magyar Nemzeti Bank Csongrád Me­,gyei Igazgatóságának előadó­ja tegnap, csütörtökön Ki­váló Munkáért kitüntetési vett át Budapesten. * Deák József üzemmérnök, a Szegedi Kéziszerszámgyár­ból a Kiváló Munkáért ki­tüntetést vehette át. * A Csongrád Megyei Zöl­dért Vállalat dolgozói közül a következő munkatársak kapták elismerést: Munka Érdemrend bronz fokozatát Kérdő Sándorné osztályveze­tő. Kiváló Munkáért kitün­tetést Tápai Károly árufor­galmi főosztályvezető. Kivá­ló Szövetkezeti Munkáért el­ismerést Povik Sándorné csoportvezető. Török István­né válogató (Szatymaz), Du­sik Imre autószerelő csoport­vezető, Gyura Dezső üzem­vezető (Szatymaz) és Sarka­di Sándor áruforgalmi osz­tályvezető-helyettes. * A Szegedi Textilmüvek Ki­váló Munkáért kitüntetett­jei: Fürtös Nándorné mű­szaktechnikus, Révész Jó­zsef asztalos csoportvezető. Jordán Béla klímás. F'ekete Sándor szövőművezető, Ga­rai István technikus, Hor­váth Lászlóné szövőnő * Budapesten, a Magvar Pos­ta központjában Kurczen­berger Erzsébet, a Szegedi Postaigazgatóság számlael­lenőre és Oltványi István, a megyei távközlési üzem cso­portvezetője Kiváló Munká­ért kitüntetést vett át. (Fotó: Pintér József) Megbeszélés a megyei pártbizottságon. Felszabadulásunk 43. év­fordulója alkalmából szerdán este háromtagú pártdelegá­ció érkezett Szegedre romá­niai testvérmegyénkből. A megyei pártbizottság székhá­zában Szabó Sándor első tit­kár és a pártbizottság több vezető tisztségviselője teg­nap, csütörtökön reggel fo­gadta Eugen Florescut, az RKP Temes Megyei Bizott­ságának titkárát, a delegá­ció vezetőjét, Eleonora Vlai­coni textilgyár-igazgatót és íoan Graure építőipari válla­lati párttitkárt. A kölcsönös, baráti üdvözléseket követő­en Szabó Sándor tájékoztat­ta vendégeinket megyénk, gazdasági és politikai életé­ről, a pártmunkában aktuá­lis feladatainkról. Szó esett a tájékoztatóban arról is, hogy a Csongrád és Temes megyék közötti, régi keletű testvéri kapcsolatok tartal­masabbá tételét párt- és ta­nácsi szerveink mindennapi feladatnak tekintik. Eugen Florescu válaszában ugyan­csak beszélt a Temes megyé­ben élők munkájáról, sike­reiről. közelebbi és távolab­bi feladatairól. Csongrád megyei látogatá­suk során a Temes me­gyei küldöttség tegnap dél­előtt Koncz János, a megyei pártbizottság titkára kísére­tében látogatást tett a So­mogyi Könyvárban, majd a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Délután a Magyar Kenderipari Tröszt újszegedi vállalatát keresték fel, este pedig Schmidt Jó­zsef, a szegedi városi párt­bizottság titkára kíséretében megtekintették a Szegedi Nemzeti Színház Cosi fan tutte előadását. Ma délelőtt Vásárhelyre látogatnak az RKP Temes Megyei Bizottságának képvi­selői. ahová elkíséri őket Bartha László, a megyei pártbizottság titkára. Ko­ra délután Szeged Me­gyei Város Tanácsának szék­házában Székely Sándor vá­rosi pártbizottsági első titkár és Papp Gyula tanácselnök fogadja a delegációt, amely részt vesz a tanács díszter­mében sorra kerülő április 4-i ünnepségen. Szombaton délelőtt Szege­den, a Belvárosi temetőben megkoszorúzzák a román hő­sök emlékművét. Az ünnepi aktust követően megismer­kedhetnek a Szegedi Szabad­téri Játékok helyszínével és a Dóm téri panteonnal. Tiltott aduk N em sápadtam el a dühtől, nem érez­tem a megbocsáthatatlanság gyűlö­letét, egyszerűen csak meglepőd­tem azon, hogy a vidéki város egyik tiszt­ségviselőjét lopáson kapták. A megköve­zés felesleges — gondoltam magiamban, s buzgó filantrópként, még mentséget is találtam. Emlékeztem néhány korábbi pszichológiai tanulmányra, amely azt fej­tegette, hogy az önkiszolgáló rendszer be­vezetése szinte csábit a szarkaságna. Igaz azóta évtizedek teltek el, megszoktuk­megszerettük ezt az üzleti formát, s kü­lönbséget tudunk tenni a polcról való le­emelés és elemelés között. Mégis, úgy ér­zem, hogy az esetek többségében elég a helyszíni megszégyenülés, a pénzbírság — az ilyesfajta tolvajlások zöme nem érde­mel közfigyelmet. Lám — ha nem szá­mottevő az eltulajdonított érték —, a tör­vény is csupán szabálysértésként kezeli ezeket az ügyeket, márpedig esetünkben a néhány doboz Marlboro és az egy üveg ital összege nem éri el az inkriminált osz­szegett. Akkor hát miért született ez az írás? Azért, mert a lefülelt tolvaj tiszt­séget viselt? Erkölcsi botláson csemegé­zik az újságíró, szabad prédának tekint­ve azt az embert, akinek etikai reflexe — talán életében először — néhány pilla­natra kihagyott? Kétségtelen, hogy a szür­ke vétek, élénkebb színűnek látszik, ha vezető követi el. Az is nyilvánvaló, hogy bizonyos pozíciókkal a legparányibb fél­relépés is összeegyeztethetetlen. Az efféle bűnök azonban mégsem érdemelnek új­ságcikket. Szélsőséges esetek, melyek el­ítélendők, de miattuk azért nem szabad abszolút nullára írni embereket. Magam mögött hagytam volna hát a témát, ha a történetnek nem lett volna folytatása. Sajnos, azonban volt, s a sza­bálysértésnek induló vétek így vált bűn­né. A tetten ért tolvaj ugyanis nem sü­tötte le szótlanul a szemét, nem a szé­gyentől, hanem a méregtől vált vörössé az arca, az üzletben kiabálni kezdett: tudják-e, kicsoda ő?! A boltvezető nyu­godt hangon válaszolt: igen, tudják, ezért is, egyszerűen nem akarták elhinni, hogy a város egyik vezetője ilyesmire vetemed­het.. . Furcsa módon, a higgadt beszéd sem józanította ki tolvajunkat. Szónoki fordulattal azt kezdte ecsetelni, hogy mi­iven következményei lesznek a vele való bánásmódnak, majd ő megmutatja, ki az űr a háznál. Ekkorra már az üzletvezető is elvesztette türelmét, s határozottan kö­zölte, hogy ennél a háznál ő az úr, és hívja a rendőrséget. Bocsánatos bűn-e néhány doboz ciga­rettát és egy üveg italt elemelni az élel­miszer-áruház polcáról? Nem és nem. Talán ha egy idős nyugdíjas a felvágot­tat a bolti kosár helyett a szatyrába süly­lyeszti, még megoszlanak a vélemények — azonban a Marlboro. az ital és a tisztség sehogyan sem' fér, össze a méltányosság­gal.. Engem viszont a tetten érés után történtek dühítenek és rémisztenek a leg­inkább! A tiltott aduk automatikus hasz­nálata! Az a magatartás, amely funkció­hoz kötöttnek véli a bűnre való reagálást, amely tisztségének pajzsával támad, ami­kor még védekeznie sem volna szabad. Megbánás helyett fenyegetődzik, felmen­tést nem kér, hanem követel. Elárulom: utólag sem éreztem meg­könnyebbülést, mikor is győzött az igaz­ság — a boltvezetőnek természetesen a haja szála sem görbült, a tisztségviselő viszont búcsút inthetett hivatalának. Nem állítom, hogy minden visszaélésből ügy lesz, s minden ügy példás ítélettel zárul. „Néha a kelleténél elnézőbbek vagyunk" — tartja a városka fegyelmi referense, majd hozzáteszi: ilyenkor ritka, hogy ne találkozzanak ismét — súlyosabb mulasz­tásokkal, vétkekkel a háta mögött — az­zal az emberrel, akit túlontúl enyhén büntettek, netalántán csak figyelmeztet­tek. „Valakinek a státusa inkább lehet súlyosbító, mintsem mentő körülmény" — hangsúlyozza. „Mert a szemhunyás kétszeresen veszélyes! Tehetséges kádere­ket vesztettünk már el azért, mert da­gasztottunk olyan tévhiteket, hogy van, akinek mindent szabad ..." A leváltott ember most sopánkodik, hogy „gikszere" csak ürügy volt a félre­állításához, ő különben hatalmi harc ál­dozata. „Honnan veszi ehhez a kijelenté­séhez a bátorságot?!" — robban kj felet­teséből a megdöbbenés, majd belátja: ugyanonnan, ahonnan a tetten érés pilla­nataiban. Később, lehiggadva, azt is el­árulja, hogy ez a fajta — gátlástalan — bátorság nem egészen ismeretlen előtte. A nemrég kinevezett igazgató is értetlen­ártatlan szemmel nézett rá, amikor arról fagatta, telkére hogyan került beiktatása után néhány hónappal ivóvíz? A másik vezető pedig azt nem látta be, hogy miért nem adhatja ki balatoni villáját a terü­lethez tartozó vállalatnak „Szemérmetle­nek", hangzik a verdikt. És hogy ez: elég vagy nem, arról felesleges vitatkozni. Mint ahogy arról is, hogy kellenek-e aduk egy ember kezébe, vagy sem. Hiszen ha az adu a jól elvégzett munkia, a be­csület. a tisztségnek járó tekintély, akkor megléte hasznos, kijátszása bizonyos ese­tekben indokolt. De adut is lehet ütni, ha használata ügyefogyott, vagy nem eti­kus A z élelmiszerbolti lopás — sajnos — mindennapos. Tudtommal az ille­tékesek még bele is kalkulálják e veszteségbe. Néhány, ezzel foglalkozó be­számoló pedig kertelés nélkül megemlí­ti, hogy az áruházi szarkák között min­den társadalmi réteg képviselői ott van­nak. Engem tehát nem maga a tény kész­tetett írásra. Mint ahogy valószínű, hogy ha a fülön csípett tolvaj a hallgatást, il­letve a beismerést választja, megússza pénzbüntetéssel a dolgot. A megbánás he­lyett azonban aduit vetette be. Rosszkor és rosszul. Hogy mi késztette erre az esz­telen lépésre? Nem tudott disztingválni? Netalántán bizonyos kiváltságokat össze­cserélt más, bár eléggé abszurdnak tűnő előnyökkel? Lehet, A baj csak az, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. Tamás Ervin Mőrahalmi fiatalok mint 300 ezerért... Két héttel ezelőtti ifjúsági oldalunkon már megírtuk: a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának, valamint a KISZ zászlóbontásának ünnepéhez kapcsolódva fiatalok ünne­piét rendezik Mórahalmon. Az akkor előzetesként mon­datokba foglalt program idő­közben megvalósult, s az eredmény miatt — több mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el egy szombaton a közsé­gekben! — érdemes vissza­térni erre a rendhagyó ,.szü­letésnapra". De nézzük a pontos ténye­ket. Március 19-én Mórahal­mon 170 fiatal dolgozott a játszótér rendbe hozatalán, a Felszabadulás utca fásításán, az úszómedence bekerítésé­nél, a Lenin-park gondozá­sánál, Zákányszéken 340-en jelentkeztek munkára, fel­adatuk pedig az óvoda par­kosítása, az orvosi rendelő udvarának felújítása, kerítés festése, csatornajavítás, az emlékpxark, az általános isko­la és a sportpiálya gondozása volt. A ruzsaiak (itt 150-en jelentkeztek munkára) 1848­as emlékparkot alakítottak ki, fásítottak, s időt szentel­tek sportközpontjuknak is. Ottömösön 60 fiatal Magyar Imrének, a neves Afrika­kutatónak sírkertjét gondoz­ta és a község belterületének fásításával foglalkoztak, míg Pusztamérgesen 110-en vál­lalták az erdei pihenőhely kialakítását, az óvoda és a kultúrház környékének ren­dezését, a park fásítását. A társadalmi munkaakció ösz­szegzéséböl az elvégzett munka értéke mellett az is kiderül, hogy több mint 1100 fiatal számlájára 4520 mun­kaórányi teljesítményt ír­hattak a szervezők. Ma, 1988-ban, amikor a sommás ítéletek szerint a tizen-hu­szonévesek elfordulnak a közélettől, a közösség haszna helyett csak önös érdeküket keresik. Igaz ez? — tettem fel a kérdést Varga Tibor­nak, a mórahalmí KISZ-bi­zottság titkárának. — Mint az előbb sorolt té­nyek is mutatják, ez a meg­ítélés hamis, hiszen a mai fiatalok is mozgósíthatók, ha olyan célok megvalósításá­hoz kérünk segítséget, amellyel ők is egyetértenek, s az eredmény kézzel fog­ható. Persze az igaz, hogy egy-egy KISZ-es rendez­vényt alaposan elő kell ké­szíteni, s különösen egy me­zőgazdasági területen — mint a mórahalmi körzet is — nem mindegy milyen idő­pontot választunk ki. Azért bízunk abban, hogy a ha­gyományos Rúzsa sportnap idén is sikeres lesz, mint ahogy a párttal, népfronttal, közösen rendezett majáli­sunkra is sok fiatalt várunk. — A látványos rendezvé­nyek mellett gondolom sok munkát adnak a hétköznapi feladatok is ... — Egyik legfontosabb ten­nivalónknak most a „Milyen szocializmust építsünk?" — címmel meghirdetett vita helyi lebonyolítását tartjuk. Erre tavasszal kerül sor. Ez­zel egy időben megkezdjük fiatal tanácstagjaink felké­szítését is a következő vá­lasztásra. Keressük azokat a KISZ-ből „kiöregedett", de a közügyek iránt fogékony, a jobbításért tenni is akaró fiatalokat, akik a tanácsi testületekben megfelelően tudnák képviselni egy-egy kisebb-nagyobb közösség ér­dekét. Végül arról is szólnék, hogy nem közömbös szá­munkra, hány tagot is szám­lál körzetünkben a KISZ. A kilépések után ma 500 fia­talt mozgósíthatunk, de re­méljük hamarosan ennél többen látják értelmét a KISZ-ben végzett munká­nak ... Bátyi Zoltán II Magyar Hitel Bank Rt. közgyűlése Több mint 6 milliárd fo­rintos nyereséggel zárta a múlt esztendőt a Magyar Hi­tel Bank Rt. — jelentette be az igazgatóság a részvénye­seknek csütörtökön, a Buda­p>est Kongresszusi Központ­ban megtartott közgyűlésén. Demján Sándor elnök-ve­zérigazgató elmondta: a ter­vezettnél 4,2 milliárd forint­tal nagyobb nyereség, jelen­tős összegű osztalék kifizeté­sére ad lehetőséget, s a köz­gyűlésnek kell döntenie ar­ról, hogy 12 százalékos, 14 százalékos, vagy 17 százalé­kos osztalékot fizetnek ki. Természetesen minél na­gyobb a kifizetendő osztalék, annál kevesebb jut a bank további biztonságos működé­séhez szükséges tartaléktőke növelésére. A bank vezetősége az év folyamán nagy súlyt helye­zett a betétek begyűjtésére. Erre azért kényszerült, mert a Magyar Nemzeti Bank je­lentősen csökkentette az ál­tala nyújtott refinanszírozá­si hitelek állományát, amely továbbra is igen nagy há­nyadot képvisel a bank for­rásai között. A pénzintézet­nél arra számítanak, hogy az idén nem tudják tovább nö­velni kihelyezéseiket, s így a mérleg főösszege jelentő­sen nem növekszik, 7 » T

Next

/
Oldalképek
Tartalom