Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

Kedd, 1988. április 5. Nemzetközi plakátkiállítás Plakátok címmel nemzetközi meghívásos plakátkiállítás nyílt meg a Pécsi Galériában. A tárlaton tizennégy ország ötvennégy művésze több mint másfél száz, különböző technikával készült, változatos témájú plakátja május 8-ig látható. A képen: Eugeniusz Get Stankiewicz (lengyel) alkotása Elhunyt Stammer Aranka Az Egyetemek és tanítványainak is vesztesége az értékes kutató és oktatómunkát végző nyugalmazott tanárnő, Stammer Aranka eltávozása. 1928-ban Kisteleken született. Felsőfokú tanulmányait egyetemünkön végezte. 51 óta demonstrátora, .majd tanársegédje, adjunktusa, 'kandidátusa és docense volt intézményünknek. Kutatómunkája főleg a periférikus idegrendszer területére terjedt. Az „Abrahám-iskola" jeles képviselője volt. Számos tudományos dolgozata mellett sok hazai és külföldi (konferencia megbecsült előadójaként is ismerték. Szerette munkahelyét, tanítványait és szülőföldjét. Megbecsülte barátait. Sok külföldi útja tapasztalatával is hazaszeretetre nevelte hallgatóit. Emlékét emberi értékeikért is megőrizzük. T.G. Állami díjasok Szerencsés visszaérkezést! Pénztárcánk kimé A minap vérre menő munkaügyi vita kellős közepébe csöppentem. A dolgozók menekülnének a „sülylyedő hajóról", azaz a hamarosan bezárásra ítélt üzletből, csak hát a főnök nem járul hozzá, hogy még időben új állás után nézzenek a beosztottak. Kérdezem, miért nem fordulnak a jogsegélyszolgálathoz? Elhümmögték a választ. Persze az igaz, hogy én is elég nehezen találtam rá a KPVDSZ Tolbuhin sugárúti jogsegélyszolgáratára. Mondhatni, itt aztán teljes a titoktartás, folyosók, kerengők és sehol egy lélek. Ezt még azelőtt gondoltam, hogy benyitottam volna az irodába. Odabenn Juhász János, a jogszegélyszolgálat vezetője, és Cselötei István, a KPVDSZ megyebizottságának titkára. — Taktikai megbeszélés? Cs.I.: A szakszervezet égisze alatt működik ez a szolgálat, melynek erősítését mi magunk is szorgalmazzuk. — A tagság pénztárcáját kímélendő...? Cs.I.: Igen, fantasztikus perköltségek vannak manapság. És persze az sem mindegy, hogy nekünk kell intéznünk az ügyeinket, vagy valaki díjtalanul eljár helyettünk. — Milyen itt a forgalom? J.J.: Tavaly több, mint száz ügyünk volt. Mi egyaránt válalkozunk felvilágosításra, iratszerkesztésre, beadványok készítésére és ügyintézésre. — Legtöbbször mivel fordulnak önökhöz? J. J.: Vezetnek a polgári ügyek, majd a munkaügyi viták következnek. A kereskedelmi dolgozók leggyakrabban leltárhiány, kártérítés, felmondás miatt keresnek fel bennünket. Legtöbbször a dolgozóknak van igaza. Sokan kérik a kivételes nyugellátásukat. A végeredményt befolyásolni nem tudjuk, de legalább beszerezzük a szükséges dokumentumokat. — E területen volt-e nagyobb sikerélménye? J.J.: Ilyesmi is előfordul. Nemrég egy nyugdíjas keresett fel. Havonta háromezer forintból kell megélnie. A Békés Megyei Tanács közműfejlesztési hozzájárulás címén 2200 forintot követelt tőle. A határozatot fellebbeztük. Féléves huzavona után az asszony tíz évre halasztást kapott. Egy másik eset. Egy elűál't asszony1 kért segítséget tőlünk. A volt férjétől 20 ezer forint tartásdíjhátralékot követelt. A férfi természetesen tagadta a tartozását. Végül megnyertük a pert. — Gondolom, időnként Önök adószakértők is ... J. J.: A kollégámmal együtt elvégeztük az adószakértői tanfolyamot. Így az érdeklődőknek szakszerű tájékoztatást tudunk adni. — Áruljuk el végre, mi a beszélgetésünk apropója?! Cs. I.: A jogsegélyszolgálatunkat a megyében 36 vállalat, szövetkezet tartja fenn. Húszezer szakszervezeti tag érdekét próbáljuk védeni, és ügyes-bajos dolgait intézni. Várjuk a feladatokat, az ügyfeleket. Ebben erősít meg Juhász János is. B. E. Aki közelében élt, vagy aki távolról figyelhette csak dolgait, egyformán tudta, eljegyezte már magának a halál, mégis robbanótöltetes ágyúgolyóként jött a hír: meghalt Szvetnik Joachim. Az ötvösrestaurátorok legnagyobbika volt ő. Egyik méltatója szerint mindent tudott a szakmájáról, amit egyáltalán tudni lehet. Gyönyörű dicséret ez önmagában is, de meg is lehet toldani: annál is többet tudott. Belebújt az alkotók bőrébe, és minden kalapácsütésüket újraélve támasztotta föl tönkrement alkotásaikat. Tudni mindent tudott, sőt kitalálta, amit eddig még senki nem tudott, de ő érezte is, amit tudni kevés. Nemrég találkoztam vele Mélykúton, Honvéd utcai lakásában. Egyik íróbarátom vitt el hozzá. Fáradtan fogadott bennünket, nehezen válaszolgatott az elején, de a végén majdnem-majdnem szöknünk kellett tőle, hogy megerőltető ne legyen számára a látogatás. Stílusosan szólva restaurálódott időközben, visszaszállt bele az az ifjúi tűz, amely egy életre odakötötte az Az ötvös halála Esterházy-kincsek bombanyomorgatott maradékához. Évekig volt képes kalapálgatni egy-egy darabot, hogy roncsállapotából új életre keltse, noha tudásának töredékével is nagyot alkothatott volna. Szinte minden ütögetéshez külön szerszámot kellett készítenie, hogy a művek hajszálnyi eltérés nélkül újra igaziak lehessenek. Elmehetett volna külföldre, sőt el is ment néhányszor főúri hagyatékok restaurálására, busás jövedelemtől kecsegtetve ott is maradhatott volna, de avval a tisztességig egyszerű mondattal tért vissza mindig: munkát, tárgyat befejezetlenül nem hagyok. Reggel bement a múzeumba. ötig ott dolgozott, aztán éjfél után egyig-kettőig a Művészeti Alap kívánsága szerint más tárgyak és szobrok születtek újjá kezei között. Nem volt büszkeség a hangjában, amikor azt mondta, Pestbe soha nem tudott belenőni, bár munkája oda kötötte. Amikor tehette, jött haza, és ide tért meg nyugdíjasként is. Meghalni is ide jött vissza. Amikor híre járt, hogy Kossuth-díjat kap, kórházba vitték, erősítő kúrára: legalább átvenni legyen még ereje. Mielőtt átadták volna a díjat, meghalt. Kitért, kihalt' a nagy tisztesség elől. noha kétség nem férhet hozzá, sokszorosan megérdemelte. Ketten mentek szakértőként azonosítani koronánkat annak idején Amerikába. Legendás gyorsasággal állapították meg, nincsen csalás, az az eredeti, az a mienk. Miről? Elsősorban a hibáiról.' A mesterségbeli hibát ugyanúgy nem lehet utánozni, ahogy a drágakövek hibáit se. Azt mondta erről: a karmester, ha csak egyetlen hangot írt is el valaki a partitúrában, azonnal azt az egy hangot veszi észre. A koronában minden hiba a helyén volt. A „karmester" azonban meghalt, mielőtt élete jutalmát átvehette volna. Könnyű kezének meleg szorítását elhoztam emlékbe. H. D. — Jó kolléga, tapasztalt, jól vezet. Európát bejárta, nem hajt gyorsan. Jó barátságban vagyunk. — Irigy a munkatársára? — Nem. Isten őrizzen. Ha én nem veszem észre, biztosan rám köszön. — Mi a nehéz a vezetésben? — Nézze, én Gyulára járok, tudom sajnos, hogy mi a gond. Nekem a gerincemet műtötték, másoknak a gyomrát teszi tönkre az örökös zötykölődés. — Foglalkozási ártalom? — Az, az. A sok száraz koszt, a távollét, az idegfeszültség, kihozza a bajokat. Azt hiszem, a Lajos bácsinak a gyomrával van baj, de hát mondtam mindanynyiónknak akad valamilyen nyavalyája. Oda az egészségünk. Örülök, hogy Állami Díjat adtak ennek az embernek. Ábrahám István nyilatkozott így, őszinte emberségből a pilótatársáról. * Este hét óra múlt 25 perccel. Nagyot szusszant az autóbusz légfékje. Megjött, bevégezte 6 és fél órás munkáját. A volánnál Ezsiás Lajos. — Mindenek előtt gratulálok, de kérem segitsen: meggyőződésem, hogy találkoztunk már, ám nem tüdőm, mikor? — Amikor megkaptam az egymillió 750 ezer kilométer balesetmentes vezetésért a plakettet. Az Állami Dijat általában orvosok, kutatók szokták kapni. Nem emlékszem arra, hogy más szakmában is kiérdemelték már ezt a kitüntető elismerést. Tévedhetek persze, de mondja: kormány mögött hogyan lehet olyat alkotni, hogy ilyen elismerést kapjon a sofőr? — Fogalmam sincs. Csak azt tudom mondani, hogy most már 37 éve vezetek, 30 éve autóbuszt. Ott vagyok a kétmillió kilométernél. Nem tudom kik és hogyan bírálták el, csak azt tudom, hogy kaptam ezt a meghívót Budapestre. — Járt már a Parlamentben? — Egyszer egy kiránduló csoporttal, az más volt. — Ketten vezetik ezt a buszt. Kollégája hasonló mentalitású? — Igen, de 5 már régen nem dolgozik, beteg. Gyomorfekéllyel írták Iki, dc most valamelyik napon újra visszajön szerencsére. — Naponta 530 kilométert vezet. Hazaért, Szegedre. Mikor ér haza, a családjához? — Most még annyi van, hogy jelentkezem a főnökömnél, utána kimegyek tankolni a telepre, ellenőriztetem minden este az autóbuszt. Semmit sem szabad reszkírozni. A kollégámnak csak hibátlan gépet adhatok, ahogy ő is nekem. A kormánymű, a fékek a legfontosabbak, örá is olyan veszély leselkedik minden másodpercben mint énrám, és mindenekelőtt az utasokra. Nem gyerekjáték az autózás. Vigyázunk egymásra, másokra. — Hány csínyt került el ma? — Kettőt. Előzésnél fékeznem kellett, a személykocsi elment, isten neki. Én az útpadkára húzódtam, mondom kétszer. — Sokat van távol. A felesége mit szól ehhez? — Megszokta. — Fékezett már álmában? — Sokszor. Pláne, ha kicsit fáradtabb vagyok. — Mennyit hajtották ezt a buszt? — öt év alatt 800 ezer van benne. — Mondjon egy időjárásjelentést! — Siófokon az égbolt borult, esik az eső. Tamásitól Szekszárdig az út száraz, a látási viszonyok jók. onnan áztam egészen hazáig. Nem esett rendesen, ezt úgy értem, hogy az a jó ha szakad az eső, mert akkor lemossa az utat. Így nyálkás, csúszós volt az úttest. — Közel a kétmillió kilométerhez. Milyen tanácsot ad a zöldfülűeknek? — Nem mondom, hogy zöldfülűek. Próbáljanak látni az úton, a bajt látni kell, az ott leselkedik mindig az úton, kerüljék el. — Hogyan kívánnak jó utat a sofőrök egymásnak? — Szerencsés visszaérkezést ! — Ezt kívánom ... Ács S. Sándor H megyei tanács alkotói díjasai A MÁV Hunyadi János szocialista brigádja a szegedi rendezőpályaudvar vontatási főnökségének motorműhelyében dolgozik 1958 óta. A tizenkét tagú kollektíva kiemelt feladatai közé tartozik a gépek műszaki színvonalának és a pótalkatrészek javítása, valamint az anyagés energiatakarékosság. Munkájukat vállalasuknak megfelelően mindig száz százalék felett teljesítették balesetmentesen. Az elmúlt időszakban tizenegy újítást nyújtottak be, valamennyit elfogadták, bevezették. Két alkalommal megkapták a Vállalat Kiváló Brigádja címet. A kommunista műszakból származó bevételüket szociális, kulturális célokra, valamint a rákkutatás elősegítésére ajánlották fel. A brigád évek óta eredményesen foglalkozik a szakközépiskolai és szakmunkástanulók vizsgára való felkészítésével. Nagy értékű társadalmi munkát végeztek, felújították az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark gépállományát. Elismerték tevékenységüket a szegedi napközis táborban is, ahol a szakipari társadalmi munkájuknak az értéke megközelítette a kétmillió forintot. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1986-ban a brigádnak adományozta a Társadalmi Munkáért plakettet. A megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás kollektívája az elmúlt ötéves tervekben kimagasló munkát végzett. A növényvédő szer felhasználását összehangolták a szakmai és környezetvédelmi igényekkel. Megvalósították a speciális műtrágyázást, amelyet a talajvizsgálatokra alapoztak. Az állomás szerepe jelentős a különböző mezőgazdasági beruházások szakszerű üzemeltetésének ellenőrzésében. Szaktanácsadással, szakvéleményezéssel hozzájárultak a hatékony ültetvénytelepítésekhez. A kollektíva jelentős szerepet vállalt a hosszú távú öntözésfejlesztési koncepció kidolgozásában is. Az általuk hazánkban meghonosított biológiai növényvédelem nemzetközileg is elismert. Máté István szobrászművész a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Hódmezővásárhelyen telepedett le. Munkáit rendszeresen bemutattánk a nyári, az őszi és a dél-alföldi tárlaton. Több önálló kiállítást rendezett az ország különböző tájain. Műveiben a magyar realista szobrászat és éremművészet legjobb hagyományait folytatja. Munkássága a kisplasztika területén a köztéri szobrok kivitelezésében teljesedett ki, 1984-ben, a ravennai Dante Biennálén fődíjat — pápai aranyérmet — kapott. Társadalmi munkában helyreállította Csongrád belvárosának köztéri kútszobrát, valamint a Hódmezővásárhelyi Tornyai János síremlékét. * Felvételeinken: A MÁV Hunyadi János szocialista brigádjának vezetője, Jéga Sz. Mihály, a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatója, Surányi Róbert, aki a kollektíva képviseletében átvette a díjat, és Máté István szobrászművész.