Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

Hótfő, 1988. április 25. matematikusok Április hó 28-án a Tömör­kény István Gimnáziumban kerül sor az Arany Dániel matematikaverseny II. for­dulójára. A szegedi tanulók az idei tanévben is szépen szerepeltek a versenyen, és a következő tanulókat hívták be a II. fordulóba. Altalános tagozat, l. osztá­lyos tanulók: Kishonti Atti­la, Hatvani Nóra (Ságvári E. Gimnázium), Bajusz Gábor, Dékány László, Jakusch Ta­más, Kórász Tamás, Maróti Miklós, Papp Ferenc, Papri­ka Dóra (Radnóti M. Gimná­zium), Ágoston Kolos, Ba­rát János, Kovács Valéria (Radnóti M. Gimnázium Ma­tematika Iskolája 8. osztályos tanulói). Szakközépiskola I. osztály: Halász Mariann (Körösy J. Közgazdasági Szakközépisko­la), Bánki Vilmos, Mezei Ta­más, Süli Tamás (Déri Miksa Szakközépiskola). Speciális matematika tago­zat 1. osztálya: Barta Károly, Dakó Péter, Deák Szabolcs, Elek Attila, Hunya Korné­lia, Kovács Andrea, Kocsor Péter, Nagypál Éva, Szín Róbert, Takács Edit, Vígh Gabriella (Ságvári E. Gimná­zium). Altalános tagozat, II. osz­tályos tanulók: Nagy Gábor. (Ságvári E. Gimnázium), Bartsch Tamás, Fodor Ist­ván. Fülöp Judit, Szilassi Zoltán (Radnóti M. Gimná­zium). Speciális matematika tago­zat II. osztálya: Balogh Jó­zsef, Csirik János, Tokodi Tamás (Ságvári E. Gimná­zium). 99 n legjobb módszer a felkészülés..." „/. Az alapítvány neve: Kazinczy-díj ... 2. Az alapítvány célja: szép magyar beszédre ser­kentse azokat, akiknek sza­va nap nap után eljut a magyar emberek millióihoz; de nem kevésbé fontos célja, hogy ugyanerre serkentse a magyar tanulóifjúságot is." (Péchy Blanka, 1960. áp­rilis 6.) Az idén rendezték meg tizenötödször a pedagógus­jelöltek Kazinczy-versenyét. Szegeden két hallgató jutott a Kazinczy-emékéremmel járó erkölcsi és anyagi elis­merés birtokába; velük ké­szítettük a következő be­szélgetést. Beslin Anita, a Juhász GyuLa Tanárképző Főiskola hallgatója: — Tíz éve dolgo­zom a Kazinczy-éremért, s most megvan. Szinte hihe­tetlen. Igaz, rengeteget ké­szültem a versenyre; fölké­szítő tanáraim — R ozgonyi­né Molnár Emma, Karikó Sándorné és Mucsányi János — nagyojn sokat foglalkoz­tak velem. Két szöveget kellett fölolvasni; a kötelező Arany János Ismerkedés ci­mű írásának egy részlete volt. Ennek begyakorlására mintegy fél órát kaptunk. Szabadon választott szöveg­ként Horváth Dezső újság­író írását olvastam föl, melynek címe: Az ötvös ha­lala. — Hogyan lehet meg­nyerni a Kazinczy-versenyt? — Jól kell hangsúlyozni. A jó hangsúlyozás persze helyes szövegértelmezést föltételez. Nagyon sokan ép­pen azzal rontották el, hogy flz „erdők atyjának unokái Négyéves hagyománya a szegedi erdészeti szakközép­iskolának, hogy névadójuk­nak, a „szegedi erdők atyjá­nak", Kiss Ferencnek szüle­tésnapján gazdag programot szerveznek. Az egész napos (pénteki) rendezvénysorozat­ra a diákokon és pedagógu­sokon kívül eljöttek a bázis­gazdaságok vezetői, a test­vérintézmények képviselői. Most elsőként bemutatkozó kiállítás is volt, melyen nyo­mon követhették egyik bázis­intézményük, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság szerteágazó tevékeny­ségét. A délelőtti ünnepségen osz­tották ki az erdőgazdaságok által kiirt pályázatok dijait. A Dél-alföldi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság pályázatán első lett Sípos Sándor és Szi­lágyi Sándor közös munká­val, második Csernus Sándor —Bedő András, a harmadik díjat megosztották az Erdei Miklós—Preszner Sándor— Varró Sándor, illetve Csóka Zsolt—Hegedűs Béla—Puszta Gábor csoport közötti A Fel­ső-Tiszavidéki Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság pályáza­tán első lett a Paulik Zsolt— Vereczkei Csaba és a Buda­házi Zoltán—Forró László páros. Az egyik második dí­jas csoport Ferenczi Róbert— Marcsisin Tamás—Oláh At­tila—Zrupkó Zsolt, valamint Kovács Kálmán. A Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az első díjat Ko­máromi Tibornak és Tamás Róbernak ítélte, második Darmos László, harmadik Farkas Imre lett. Az 1985-ben alapított Kiss Ferenc-díjat minden évben az iskola legkiemelkedőbb diákja érdemelheti ki. Az idei nyertes Nyist Csaba. A KISZ KB Dicsérő Okieveiét kapta. Sípos Sándor, Kiváló Ifjúsági Vezető lett Szabó Tibor. Az ünnepségen meg­jutalmazták az intézmény törzsgárdatagjait. A diákok által alapított „az év leg­népszerűbb tanára" okleve­let Égető Gábor nyerte. A diákköri előadások során öt szekcióban 71 tanuló munká­ját reprezentálva 37 beszá­moló hangzott el. Megjutal­mazták a legtartalmasabb dolgozatok készítőit és a leg­jobb előadókat. Beslin Anita valami egészen lehetetlen módon értelmezték a mű­vet ... A feltűnő beszédhi­bák szintén nem gyakorol­tak jó hatást a bírálókra, ámbár Benkő Loránd pro­fesszor úr örömmel nyug­tázta, hogy az idén nem akadt beszédhibás verseny­ző. — Pedagógusképző intéz­ményben tanulsz... Milyen pluszt adott a fölkészülés, a verseny a leendő tanár szá­mára? — Már a gyakorló tanítá­som alkalmával is mondták: épp az tetszett az óráimban, hogy nagy hangsúlyt fektet­tem a pontos, szép beszédre. Tehát ez nyilván nem álta­lános. De akiben megvan a kellő szájidék, minden to­vábbi nélkül mégtanulhat szépen beszélni. — Persze, ne a Kazinczy­díjat akarja elnyerni rög­vest, ugye? — Ha egy mód van rá, talán ne ... Van viszont né­hány alapmű — például Montágh Imre: A tiszta be­széd című könyve —, me­lyek elolvasása senkinek sem árthat. Csetkovics Csilla, a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem hallgatója: — Heten indultunk az egyetemi házi versenyen; ketten jutottunk tovább az országosig, ahol összesen öt­vennégyen voltunk. — Milyen érzés volt ki­állni a nagyon rangos szak­mai zsűri elé? Amelynek díszelnöke, Péchy Blanka, a Csetkovics Csilla Kazinczy-díj alapítója, szin­tén jelen volt... — Azt hiszem, megszok­tam már a szereplést. Gim­nazistaként is indultam a versenyen annak idején, il­letve tavaly is. Első nekifu­tásra senki nem nyerheti meg a díjat, ezért meg kell dolgozni. Fölkészítő taná­rom, Békésiné Fejes Katalin szakmai szempontból min­dent megtett eredményes szereplésem erdekében. Ma­gát a versenyt pedig nagyon jól szervezték meg. — A leendő gimnáziumi tanár szemszögéből mennyi­re érzed hasznosnak a sok gyakorlást, fölkészülést? — Azt hiszem, a középis­kolai tanulók a legkritiku­sabbak minden lehetséges hallgatóság közül. De nem­csak kritikusan hallgatják a tanári beszédet: a nekik tet­sző Hangsúlyozást, hangszínt, hanglejtést nagyon gyakran megpróbálják saját beszéd­kultúrájuk részévé tenni. Na­gyon fontos, hogy ne vala­miféle magyartalanul, mo­dorosan hangsúlyozott, eset­leg hangképzési hibákkal terhelt beszédmódot szokja­nak meg ebben az oly fogé­kony életkorban. Előfordul, hogy pusztán utánzásból „gyakorolnak be" valami hanglejtési vagy egyéb kép­telenséget a tanulók. Ezt pe­dig a tudatosan kiművelt tanári beszéd nagymérték­ben ellensúlyozhatja . .. Nincs hatékonyabb módszer a beszédtanulásra, mint föl­készülni a Kazinczy-ver­senyre. Farkas Csaba A Royal irodalmi kávéházban Gyimesi Kálmán A zeneakadémia elvégzése ulán rögtön Szegedre szer­ződött; ennek tavaly műit 25 éve. A jubileumi díszelő­adáson annyian voltak a színházban, hogy állóhely is alig akadt. Gyimesi Kálmán akkor is mesélt, s imádkor is; mindig szívesen beszél pályájának azokról az éveiről, amelye­kel Szegeden Vaszy-korszak­nak nevezünk, s amely években rangos operaszínhá­zunk teremtődött és virág­zott. Merthogy Vaszy Viktor szerződtette Gyimesit is — a balettintézetben. „Az úgy volt..." — mondogatja éne­kesünk, és elmeséli, hogyan küldte Lukács Miklós az ép­pen balettnövendékeket vá­iogató Vaszyhoz, aki emlé­Kezett a fiatalember vizsgá­jára, s azonmód meghívta Szegedre. Hívták az NSZK­ba is. Gondolta, eltölt két évet ott lent, délen, a Va­szy.iskolában, aztán irány Nyugat. Azóta itt van... Az olasz opera az igazi világa. Kérdőjel is lehetne a mondat végén, hiszen a Verdi-iművekben elénekelt szeretjei mellett övé a Bánk bán Tiborca, és sok mo­dern opera címszerepe is. A Vaszy-féle „fénykor" után zeneakadémiai évfolyamtár­sával, Pál Tamással dolgo­zott, ahogy mondogatja, „jó­kat csináltunk együtt". Most is a közös munká­nak örül: hétfői kávéházbeli estjén Pál Tamás lesz a há­zigazda és kíséri zongorán; Schubert-dalokat, néhány operaáriát, olasz dalokat hallhat a közönség, és kér­dezhet: „tabu téma nincs", mondja az énekművész és minderre ráadásnak — meg­lepetést is ígér. Tehát: hét­főn, hatkor a Royalban Gyi­mesi Kálmán, Pál Tamás — és a meglepetés. Fiatal alkotóknak A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága 23. alkalommal rendezi meg az országos if­júsági képzőművésztábort Mártélyon, 1988. július 30­tól augusztus 13-ig. A tábor­ba 18 és 35 év közötti egyé­ni alkotókat, szakköri tago­kat várnak, akik elsősorban festészettel és grafikával foglalkoznak. A részvételt rövid önélet­rajzzal, 3-5 darab grafikáról és szoborról papírkép, a festményekről qfínes kerete­zett diapozitív beküldésével lehet megpályázni. A tábor költségeihez az egyéni hoz­zájárulás kétezer forint. A pályázatokat legkésőbb 1988. május 31-ig kérik bekülde­ni a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága címére (6720 Sze­ged, Komócsin Zoltán tér 1.). A tábor művész tanárai­nak döntése alapján, a leen­dő hallgatók június 30-ig megkapják a meghívó leve­let és a tábor részletes programját. Az elutasított pályázók külön értesítést nem kapnak, június 30-ig visszakapják a pályázatra elküldött dokumentumokat História est... G imnazista koromban, a tanév elején, mindig egyenkék csomagolópapírba kellett foglalni a füzeteinket. Sőt, történelemtanárunk az első lapra még azt is fölíratta velünk: história est magislra vitae, vagyis, a történelem az élet tanítómestere. Nem hittük el neki. Hogyan is lehetne ez igaz, amikor a történelem arról szól, ami elmúlt, ami meg elmúlt, az nem jön vissza soha többé. Én is úgy képzeltem, ez valami ócska cukormáz, amibe a felnőttek bele­csomagolják a kellemetlen kötelességeket. A történe­lem nem az élet tanítómestere, hanem egy unalmas tantárgy, amelyben feltűnően sok a biflázni való, gondoltam akkor, 15-16 évesen, miközben a parancs értelmében cirkalmaztam füzetembe a latin föliratot. Ezt a rég elhomályosodott képet Fjodor Burlackij Hruscsov-cikke hívta elő ismét az emlékezetemben. Az írás pontos címe: Hruscsov, egy politikus arckép­vázlata. Eredetileg a Lityeraturnaja Gazetában jelent meg, magyar fordítását március 11. és 18. számában közölte a Magyarország. Amiről szól, az számomra voltaképpen a legtisztább történelem, nem is éltem még akkor, amikor a cikkben emlegetett dolgok na­gyobbik része megtörtént. Nem tudom elkerülni Bur­lackij cikkének szó szerinti idézé.sét, hiszen, sokan lehetnek, akik. nem olvasták. „Hruscsov a legfontosabbnak az ügy ideológiai ol­dalát tartotta, hogy teljes mértékben le kell leplezni a személyi kultuszt, ki kell mondani az igazságot a harmincas évek ás más időszakok bűncselekményei­ről. De maga ez az igazság, sajnos, felemás módon, hiányosan hangzott el. Hruscsov kezdettől fogva szembe találta magát a személyes felelősség kérdése­vei, minthogy a párton belül sokan ismerték azt a szerepel, amit Hruscsov maga játszott az ukrajnai káderek, a moszkvai pártszervezet kádereinek üldözé­sében. Ha nem mondja ki az igazságot önmagáról, nem mondhatja ki a teljes igazságot másokról sem; Ezért egyoldalú, sőt, nemegyszer kétértelmű volt az a tájékoztatás, amely arról hangzott el, mennyiben felelősek a különböző vezetők (magának Sztálinnak a felelősségéről már nem is szólva) az elkövetett bűn­cselekményekért. Amikor például az SZKP XXII. kongresszusán feltárta azt, milyen szerepe volt Vja­cseszlav Molotovnak és Lazar Kaganovicsnak a har­mincas években a káderek meggyilkolásában, hallga­tott Anasztasz Mikojan részvételéről, aki ezt követően megbízható szövetségese lett. A harmincas évekről szólva, Hruscsov gondosan kerülte a kollektivizálás időszakát, minthogy neki magának is része volt en­nek az időszaknak a túlkapásaiban." Gondoljon bele az olvasó, micsoda csapda, mi­lyen. szinte megoldhatatlan szituáció volt ez! A múlt­tal — a jövő érdekében is! — csak olyan ember szá­molhatott le, aki olyan pozícióban volt, hogy ezt meg­tehette. Egy ilyen pozíciót azonban csak úgy tölthetett be, ha önmaga is része volt a maghaladni kívánt múltnak. Hruscsov maga is a korábbi korszak gyer­meke volt, akkor alakult ki gondolkodása, az az idő­szak alapozta meg politikai karrierjét. Am, éppen ezért nem is mondhatta el önmagáról a te'ie", igaz­ságot. De, ha ezt nem tette meg önmagával, elvesz­tette az erkölcsi alapját, hogy másokkal megtegye. Ahhoz, hogy az általa kívánt változásokat véghez vihesse, meg kellett tartania a hatalmát. A hatalmat csak úgy tarthatta (volna) meg, ha kellő számú be­folyásos; támogatóra talál. Csakhogy, törekvései megvalósításához, egy valódi változáshoz éppen a po­tenciális támogatóit kellett volna eltávolítani a vál­tozások útjából. Ezeknek az embereknek viszont vég­ső soron a saját félreállítósukban (is) kellett volna támogatniuk Hruscsovot. „A személyi hatalom rendszerével szemben alkal­mazandó garanciák leküzdhetetlen akadályba ütköz­tek: magának Hruscsovnak és a vezetők akkori ge­nerációjának korlátozott politikai kultúrájába. Ez a kultúra sok tekintetben patriarchális kultúra volt, amely a parasztgazdaság vezetési formáival kapcsola­tos hagyományos elképzeléseken alapult Paternaliz­mus, a mások ügyeibe és kapcsolataiba való beavat­kozás, a családfő tévedhetetlensége, a mások vélemé­nyével kapcsolatos türelmetlenség'. Ilyen, és ehhez hasonló vonások jellemezték az oroszországi hatalom­mal kapcsolatos évszázados elképzelések gyűj­teményét." Átlépheti-e az ember a saját árnyékát? Keresztül tud-e lépni önnön múltján, meghaladhatja-e a maga korlátait? Ami a célokat illeti, talán könnyebben megy mindez, az igazi nehézséget az eszközök, mód­szerek megváltoztatása jelenti. Lehet-e az újat a régi módon akarni? Lehet bizonyosan, de eredményesen? Meghaladni egy korszak örökségét — ugyanannak a korszaknak a módszereivel? Hruscsov sztálinista esz­közökkel próbált leszámolni a sztálinizmus örökségé­vel — mert 6 maga is ennek a kornak a terméke volt, és nem ismert más eszközöket V oltak, akik számára túl gyorsan haladt Tűi sok embert eltávolított a régi rend kövületei kö­zül, akik pedig azért választották őt ,mert bíztak benne, hogy segítségével elodázhatják a valódi változásokat. Voltak, akik számára viszont nem ha­ladt elég gyorsan. Burlackijt idézve: „... a politikai erők sajátos szimbiózisa alakult ki: összefogódzlak egymással a XX. kongresszus útján való következetes előrehaladás hívei és a konzervatívak, a titkos sztá­linisták." Személyes vezetői tragédia volt ez a javá­ból — de valószínűleg törvényszerűnek tekinthető. Ha most járnék középiskolába, nem lennék már olyan biztos benne, hogy ami elmúlt, az mindörökre elmúlt. Elhiszem már berzenkedés nélkül, hogy a tör­ténelem valóban az élet tanítómestere. Persze, ha visszagondolok az eddigi életemre: hány tanítómesté'­rem volt, akitől lett volna mit tanulnom, és hányszor elmulasztottam a lehetőséget! Tanács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom