Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

7S. évfolyam, 85. szám 19S8. április 11., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Áz érvényesülés útjai T

űzoltó leszel, s katona! — József Attila Altatójában még ezzel a meseszép ígérettel andalítja a kis Balázst anyukája, úgy tűnik azonban, hogy már jó néhány évvel ezelőtt is csak a legkisebbek bizalmát lehetett elnyerni egy ilyen jövőképpel... Bái ki tudja? Ma mindenesetre más foglalkozásokat kellene az altatódal vagy -versike szövegébe írni. Főleg, ha azok már nagyobbacskáknak készülnének. Mondjuk, butikost, goffrisütőt, táncdalénekest, vagy futballistát. Mert mi Is vonzza ma a fiatalokat o pályaválasztás, s ezen belül a továbbtanulási szándékok bejelentése idején? S hogy tovább szűkítsem a kört: milyen pályára készülnek a ma tizennyolc évesek, a maturandusok, az egyetemi és főiskolai padok majdani helyfoglalói? A múlt hónapban lezárultak a jelentkezések o felső fokú oktatási intézményekbe, a jelentkezők száma ezúttal is meghaladja — néhol többszörösen is — az elfoglalható helyet. Érdeklődésben tehát nincs hiány. De vajon megfelelnek-e a személyes szándékok és törekvések a népgazdaság igényeinek? A Szegeden érettségizők szülej nagyobb részt Szegeden laknak, vagy ha nem is laknak a városban, akkor ezer szállal kapcsolódnak. Nem csoda hát, ha az egyetemi és főiskolai továbbtanulást — ezek szerint — döntően az határozza meg, hogy milyen felsőoktatási intézmény található a városban. Vagyis, hagyományosan — évekre visszamenően — nagyon sokan jelentkeznek a SZOTE-ra és a JATE Állam- és Jogtudományi Karára. Ráadásul ezen a két pályán mutatható ki egyre inkább a „váltóbot-átadási szisztéma" — sikeres ügyvédek, elismert orvosok gyermekei apjuk (szüleik) foglalkozását választják. (A Fizikai Dolgozók Egyetemi Felvételi Előkészítő Bizottsága egyre kevésbé tud esélyegyenlőséget teremteni ebben a helyzetben.) S ha még azt is hozzátesszük, hogy e két pálya anyagi megbecsülése is — néhány esettől és szakirányultságtól eltekintve — fokozza a fiatalok vonzódását az ügyvédi és az orvosi pályához, akkor választ sem kell adni arna, az ilyenkor szokásos kérdésre: hová jelentkeztek legtöbben 1988-han, melyek a legdivatosabb pályák? Legfeljebb csupán annyit: immár megszokott módon .. . Persze, a jogtudományi tanulmányok választásában az sem mellékes szempont, hogy uk, aki nem elég céltudatos a pályaválasztásban, négy és fél év haladékot kaphat, hiszen majdani diplomájával nagyon sokféle munkalehetőségből válogathat. Ezek után —mondanom sem kell — a népgazdasági érdek háttérbe szorul. Annyi orvosra, annyj jogi diplomásra azért mégsincs szüksége az országnak, mint ahányan ezekre az egyetemekre jelentkeznek! Szükség lenne viszont jó alapismeretekkel rendelkező mérnökhallgatókra és közgazdászhallgatókra. (Gimnáziumban tanító tanárként, lassan már évtizedekre viszszanyúló tapasztalataim birtokában fanyulgok-kesergek azon, hogy még a felvételi tárgyakat tagozatos osztályokban tanulók közül is csak nagyon kevesen tesznek kísérletet e sok fantáziát és kreativitást igénylő foglalkozások elsajátítására.) Lényegében azért, mert Szegeden nincs mérnök- és közgazdászképzés. Ki választ a számításba vehető egyetemek és főiskolák közül? A szülő vagy a diák? S miért éppen azt választják, amelyiket? A tapasztalat szerint a több pénzt érő diplomák megszerzésére erőteljesebb a szülői késztetés, mint a tanulói igyekezet De nem elhanyagolható szempont u hivatástudat sem. Ügy tűnik azonban, ez egyre inkább azokra a megszállott gyerekekre jellemző — s legyen ez u „megszállott" ezúttal is a dicséret szava —, akik középiskolai tanulmányaik idején valamelyik tárgyból kiemelkedő eredményt értek el. ök célozzák meg a biológusi, a fizikusi, a vegyészi, a matematikusi pályákat. (Persze, óvatosan kell bánni e motiváló tényezők felismerésével, esetleg „odaítélésével". Könynyen elfogulttá válhat az ember. Egy tudományos igényű dolgozat szerzője ugyanis objektívnek látszó tények alapján jutott arra a — számomra ugyanakkor fölöttébb kacagtató — konklúzióra, hogy egy nagyon biztos, esetleg fényes anyagiakat garantáló pályára a fiatalokat nem a pénz bűvölete, hanem a bennük szunnyadó, átlagon felüli kreatív hajlam indította ) M

áskülönben kétségtelen, az anyagiak önmagukban még nem motiválnak eléggé. Hiszen a bevezetőben megnevezett foglalkozások mindenfajta biztonságot ígérő voltukkkal sem gyakorolnak igazán vonzó hatást fiataljainkra. Általában megfigyelhető, hogy az érdeklődés valamely főiskola vagy egyetem iránt olyan arányban csökken, mint amilyen arányban szorulnak háttérbe végzett diplomásaink kisebb vagy nagyobb csoportjai a társadalmi megbecsülés hierarchiájában. Talán csak az angol szakos bölcsészjelöltek jelentenek kivételt. Ök éppen azért, mert e divatos nyugatj nyelv majdani művelői nem elsősorban tanárként kívánják kamatoztatni tudásukat. S mintha ezúttal még a magánérdek és a társadalmi igény is találkozna: elvégre, egy megújulás előtt álló gazdaságban nem lehet annyi, idegen nyelvet ismerő ember, amennyit uz alkalmazni ne tudna. Csertói Károly Berecz Frigyes Pakisztánba utazott BeT?cz Frigyes ipari miniszter vasárnap delegáció élén hivatalos látogatásra a Pakisztáni Iszlám Köztársaságba utazott, ahol vendéglátóival tárgyalásokat folytat a két ország ipari kapcsolatairól, és továbbfejlesztésének lehetőségeiről. (MTI) Áradás a Dunán Folytatódott a Duna lassú áradása Szigetköznél, s Ausztriából is az áradás hasonló üteméről érkeztek jelentések. Egy nap alatt 10 centiméteres vízemelkedést jelzett a dunaremetei vízmérce, ezért változatlanul szükséges az elsőfokú készültség fenntartása a szigetközi védvonalakon. Branko Mikulics látogatása A jugoszláv kormányfő és Grósz Károly magyar miniszterelnök között megkezdődtek a tárgyalások Branko Mikulics a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke Grósz Károlynak, a Minisztertanács elnökének meghívására vasárnap a reggeli órákban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett. A jugoszláv kormányfő kíséretében van Egon Padovan, a szövetségi kormány tagja, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság jugoszláv társelnöke, Trajko Trajkovszki külügyminiszter-helyettes és Rudolf Sova, a JSZSZK magyarországi nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a kísérethez. A magas rangú vendéget és kíséretének tagjait Grósz Károly, Villányi Miklós pénzügyminiszter és öszi István külügyminiszter-helyettes fogadta a jugoszláv és magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. A fogadtatáson jelen volt Györké Sándor, hazánk belgrádi nagykövete. A kölcsönös üdvözlések után a vendégek vendéglátóik kíséretében gépkocsiba ültek, és a jugoszláv kormányfő szállására hajtattak. Branko Mikulics szállásán szűk körű megbeszélést tartottak a kormányfők. Grósz Károly és Branko Mikulics vezetésével magyar részről Öszi István és Györké Sándor; a jugoszláv tárgyalócsoport részéről Egon Padovan, Trajko Trajkovszki és Rudolt Sova ült tárgyalóasztalhoz. A nyílt és szívélyes légkörű, kötetlen jellegű eszmecserén a tárgyalófelek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső fejlődésének kérdéseiről, gazdasági, társadalmi helyzetéről, a két ország előtt álló fő feladatokról. A jugoszláv kormányfő programja délután városnézéssel folytatódott. Branko Mikulics és kísérete Gérnyi Kálmánnak, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesének kalauzolásával megtekintette a Mátyás templomot, és környékét. Ezután belvárosi séta következett. A magas rangú vendég ismerkedett a Váci utca idegenforgalmi látnivalóival, miközben a nagyváros múltjáról, mindennapi életéről, gondjairól is alkothatott némi képet a tanácselnök-helyettes tájékoztatása alapján. A rövid városnéző program a Vörösmarty téren fejeződött be. (MTI) közétkeztetés állapotai Súlycsökkentés, lejárt szavatosság... Egy hónapig jártam a megyei tanács kereskedelmi felügyelőivel a legkülönbözőbb kifőzésekre és menzákra, megtudni, mi a helyzet az étkeztetés területén. A tapasztalat: majdnem mindenütt megrövidítik az étkezőket, ha csak egy mód van rá. — Általában tudni szokták, mikor jövünk ellenőrizni, s mégis csinálják — mondta az ellenőrzés vezetője. — És miért csinálják? Miért nem hagyják abba legalább arra az egy napra? Miben bíznak? — kérdeztem. — Abban, hogy hátha nem értünk hozzá. Március 8. A Volán-étkezde irodájában vagyunk, a falon oklevél: KIVÁLÓ ÜZLET. A föliratnak igaza van, mert az. egyes ebédadagokhoz három-három deka befőtt járna, melynek ára az ebéd árában bennfoglalódik. Ezt azonban a dolgozók nem tud ják ... Így csak az kap befőttet, aki külön kér, s persze — fizet. — Olyan még nem fordult elő, hogy valaki a tejbe grízhez befőttet visz — mondja a főkonyhás. — De jár — így a vizsgálatvezető. — Akár visznek, akár nem, a befőtt jár. Ez itt mikori leves? Kiderül: négy nappal ezelőtti. Világos... Ha nem megyünk ki ellenőrizni, a négynapos csirkeragulevest magától értetődő módon föletetik a volánosokkal. Nyilván máskor is így csinálják ... Szép világ ... Még annál is szebb. Hiszen az is kiderül, hogy a májjal töltött sertésszelet nyakasból készült, az ára viszont nem a nyakasé, hanem jóval drágább. Tényleg, jó üzlet ez a konyha. — Az árváltozás óta nem kalkuláltunk újra — mondja a konyhafőnök. — Drágám, olyan, de olyan régen volt már az az árváltozás! . . . — Igen, de közben mosogatnunk is kellett... Falra borsót hányni fölösleges dolog. — Gyerünk innen — mondja az ellenőrzés vezetője. Kimegyünk a kocsihoz: a kerekekből ki van eresztve a szél. Március 15. A Fonógyári úti koordinált konyhán láthatóan jobbak a körülmények, vér és húslé nem folyik a padlón túl sok. Fű a tökfőzelék, óriási kondérokban. Ételszag, gőz, rotyogás. — A virslit mikor kapták? — Még a múlt héten. Hetente egyszer kapunk virslit. — Ez, így nem jó... Már régen föl kellett volna használni. Ha tudja, hogy a virslit csütörtökön kapják, miért nem tervezték be péntekre? — Majd legközelebb . . . A dolgozók itt valahogy derűsebbek, mint az előző helyen. Ugy tűnik, nem kívánják megfojtani egy kanál vízben az embert. .. A kenyeret viszont belerakják a vagdaltba, s nem írják be a nagykönyvbe fölhasznált anyagként. És mennyivel olcsóbb a kenyér, mint a hús! Nem beszélve a tápértékről, egyebekről... — A tök hány kiló volt? — Harminc. — Ez nincs annyi — mondja az el lenőrzés-vezető, s összeszedeti a mirelites zacskókat. Egy csomagba négy kiló fér, hét zacskót találnak^ négyszer hét az, huszonnyolc. Pár kilóval ma isikevesebbet kapnak az itt étkezők. A virsli is kevesebb a kelleténél. — Megvan az, amennyi kell — mondja a konyhás. Lemérik a virslit: nincs meg. — Mert még nem szállították le az összeset! — De hát, ember, miért nem kezdte evvel? — mondja a vizsgálatvezető, nekem pedig a következőt: — Ebbel áll az életünk ... Nem csoda, hogy délutánra már görcsben áll a gyomrom. Március 28. A szőregi általános iskola elosztó konyhája. A kakaó már régen megfőtt, érződik illata a légben; a kredencen levő kakaóporos zacskó viszont negyedéig még telve van. Ügy látszik, a megyetanácsnak kell kijönnie ahhoz, hogy ne olyan híg kakaót főzzenek a gyerekeknek, mint a tisztább l'ajta mosogatóié . . . — Itt a számla, minden föl van írva! — mondja a konyhás, mire az ellenőrzés-vezető: — Nem a számlát főzzük meg, hölgyem, hanem a kakaót. Jój mondom, ugye? * Március 28. Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola. — Micsoda tisztaság! Mintha vártak volna bennünket — mondja a köjál osztályvezető főorvosnője. (Előzmény: néhány nappal ezelőtt már jártak ellenőrizni itt, s más egyebek mellett egy főtt marhahússal teli termoszt is találtak. Akik mondták, azt mondták, hogy a hús nem másé, mint Csilike kutyájáé.) — Micsoda rend! Még a tőke is be van sózva — mondja a vizsgálatvezető. — Hát azzal a hússal mi lett a termoszban ? — Biztos elvitte a gazdája — így a vendéglátónk. — Hulladékhús volt az kérem. kutyának való ... — Tényleg szinhús volt? — kérdeztem (már újra az autóban) az ellenőrzés egyik résztvevőjétől. — Tényleg — mondja. — Főtt, valódi marhahús. Március 28. A szatymazi általános iskola konyhája. — Tessék nézni: a sűrített paradicsomok szavatossági ideje már '87 augusztusában lejárt. Most pedig, mint tudjuk, már '88 tavasza van ... A konyhásnő a fejét csóválja. — Ezt is tessék nézni: a margarinnak szintén lejárt a szavatossága, a tésztáké is és a rétesmeggyé is, már másfél éve. Mindené lejárt — mondja a vizsgálatvezető. A nő nem reagál, viszont derűsen önkritikát gyakorol: — Mi rendkívül örülünk, hogy ide tetszettek jönni ellenőrizni, mert csak így tanuljuk meg, mik is a hibák, miket kell kiküszöbölnünk ... — Mindezt egy szuszra mondja. — Miért veszik át az eleve lejárt szavatosságú árukat? — Micsináljunk, kérem, ilyet kapunk — mondja a másik nő, aki eddig csak hallgatott. — Ilyet szállít a nagyker. — Nem kell átvenniük! Maguk azért vannak itt, hogy nézzék, mit hoznak a szállítók ós kifogásoljanak, írjanak a nagykernek reklamáló levelet. A nő meggyőződés nélkül bólint. — A saját húst pedig otthon tárolják, ne az itteni hűtőben — mondja végül az ellenőrzés-vezető, s csukódnak a kocsiajtók. * Március 31. A szegedi iskolai napközi otthonus központi konyha. Az asztalon egy tányérra való tegnapelőtti fasírt. Mire még egyszer odanézek: már nincs ott. Eltűnt. Érthető. .. A régi fasírt, amit még fölhasználnak, nem szép látvány, ellenőrzés esetén gyorsan el kell dugni. Az élelmezésvezetö cstfcóstokány helyett csíkos tokányt mond, ami nem helyes, de hát... — Asszonyok, miért nem adták ki a gyerekeknek repetába a sajtot? — Mert nem kérték! Nem szeretik a gyerekek a sajtot, nem is szerették soha. Hát persze ... Ha e dolgozókon múlna, alighanem Twist Olivérre is ráfognák, hogy nem szereti a sajtot. Sőt! Kifejezetten utálja. Farkas Csaba