Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

Szerda, 11)88. április 6. 5 ©si'" oka Szegedi festőművész tárlata Győrben Cs. Pataj Mihály festőművész alkotásait láthatja a közönség a Képcsarnok győri bemutatótermében holnaptól. A tárlatot Lökös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője nyitja meg. Cs. Pataj Mihály, az egykori Rudnaynövendék, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola volt tanszékvezető tanára számos külföldi és hazai kiállításon vett részt. Többek között láthatták műveit Jugoszláviában, Olaszországban, Ausztriában, Finnországban, Lengyelországban, az NSZKban. Az alföldi tárlatok rendszeres kiállítója is. Győrben április 16-áig tekinthetők meg alkotásai. A képen: Cs. Pataj Mihály: Látomás Pusztaszeren. műszaki hiba 1 megye A megye történelme során többször megváltoztatta határait, sőt mi több, székhelyét is. Ami viszont mindig, máig változatlan maradt: a magyarok országának Csongrád nevet viselő egyik alföldi „közigazgatási egysége" egészen másként szemlélhető, fölfedezhető, minősíthető — onnan és eminnen. Vagyis a (már vagy egyáltalán) nem itt élők és a magát szűkebb hazájukban levőknek ismerők,az eltávozottak és az ittmaradottak, a fiatalok, és az olysokfélét megélt idősek szemszögéből. Csongrád megye mindenesetre így látszódhat — és kell is látszódjon — másképp. Majdhogynem azt mondhatnám: ez fejlődési létjogosultságának egvik legfontosabb garanciája és egyben követelménye is. A Csongrád megyei rádiós hetek, amelyek mostanság szűkebb pátriánkat három adó rendszeresen elő-elővezetendő főszereplőjévé teszik, húsvéthétfő délelőttjén igen üdvösen a Hogy tetszik lenni? című, a nyugdíjasoknak szóló műsorral vette Amint szombati számunkban röviden megírtuk, a nagyszínházban a víz tette lehetetlenné, hogy az ünnepekben előadásokat tartsanak. Pénteken 13 óra 5 perctől tíz percen át működött a tűz elleni védekezést szolgáló, úgynevezett záporberendezés: a technikai acélszerkezet tetején levő két darab 15 köbméteres tartályból zúdult az eső a színpadra, onnan befolyt a színpad alá, elárasztotta a folyosókat, majd kifolyt az utcára. Györkéi Sándor, a színház gazdasági igazgatója pénteken azt mondta, mivel a rendőrség szakértő bevonásával indított vizsgálatot, az okokról csak kedden tud a bizottság felvilágosítást adni. Tegnap Beslin László főhadnagytól, a szegedi rendo. kapitányság bűnügyi osztályának vezetőjétől a következőket tudtuk meg: mar pénteken megállapították, hogy az esöztető két mechanikus és elektromos indítóberendezésének plombája érintetlen, vagyis kizárhatták annak valószínűségét, hogy a berendezést valaki működésbe helyezte. Tegnap ismételten helyszíni szemlét tartott a nagyszínházban az igazságügyi műszaki szakértő. A vizsgálatok eredményéről a következőket mondta: a berendezésbe beiktatott úgynevezett szögemelő vége — a rezonancia következtében — lecsúszott a működtető karról, amely működésbe hozta az esőztetőt. A'balesetet tehát tulajdonképpen „törvényszerűnek" is mondhatjuk, hiszen bármikor bekövetkezhetett volna. A rendőrség arról is véleményt k,ért a szakértőtől: mi a teendő, hogy hasonló eset ne forduljon elő? Még ezen a héten a kivitelező és a színház vezetése elé kerül a szakértői javaslat, miszerint a szögemelő karnál egy önzáró biztosító szerkezetet kell beszerelni. Pénteken még nem lehetett tudni a kár mértékét, ugyanis az elázott elektromos berendezéseket csak az azót"< eltelt időben próbálhatták ki. A szakaszos beüzemelés során kiderült, hogy minden működőképes, csak a forgószínpad nyugatnémet elektromos berendezését nem próbálták még ki, ehhez majd külön szakértőt hívnak. Minthogy az elázott díszletek, függönyök az azonnal bekapcsolt automata száritónak köszönhetően már szárazak, nem károsodtak, és a három elmaradt előadás bevételétől sem esik el a színház (a Carment 23-án, az Ady 1—2. bérletben adják, a Jézus Krisztust később megállapítandó időpontban), az anyagiakban kifejezhető kár összege elenyésző. Ha úgy tetszik, még annyi haszon is származott a pénteki záporból, hogy most valamennyi technikai berendezést aprólékosan átvizsgáltak, s eddig rejtett hibákra is fény derült: a Csőszer Vállalat esöztető berendezésén nemcsak az említett módosítást kell végrehajtani, hanem ki kell cserélni a működtető kar visszahúzó rugóját, mert az gyenge. Bár tegnap a Jézus Krisztus szupersztár elázott függönyei még száradtak ;i színpadon, semmi akadálya nem lesz, hogy a nyugat-európai tudnéra készülő operatársulat ma, szerdán este bemutassa francia nyelvű Carmenját. sorra a megye éppen következő vizsgálódási pontját. A szerkesztő László György és a két riporter, Kiss Magdolna, és Oláh Margit elég érdekfeszítően valósították meg a beharangozóban ígért fő célt: „Csongrád megye, ahogy az idősebb korosztály látja." Az idősebb korosztályt egyaránt jól képviselte a színes történetek karakteres tolmácsolására kitűnően alkalmas, közel 90 esztendős szegedi fotós-doyen, Liebmann Béla, de ugyanazt a célt szolgálták a Vásárhelyről elszármazott Bessenyei' Ferenc rokonszenvvel vállalható mát ostorozó kifakadásai, no meg három, ma már a legendák birodalmába tartozó egykori szegedi színész — Ajtay Andor', Dómján Edit, Páger Antal — zenés emlékező megidézései. S, noha ez utóbbiak esetében nem nyerte meg ugyan osztatlanul tetszésemet, hogy az alig másfél esztendeje elhunyt Páger Antalról elsőként az jutott a szerkesztő eszébe — mivelhogy legelső dolga volt ezzel kezdeni méltatását —, hogy „rossz szerepet játszott a negyvenes évek elején, személyét odakölcsönözte az uszításhoz" (erőltetettnek, nem odavalónak, nem is valami diszkrétnek éreztem) — de volt, ami ezért is kárpótolhatott. Például a csanádpalotai parasztíró Veres Péter és Sinka István, (és nem József, ahogyan konferálták!) jóbarátja^ Asztalos P. Kálmán megszólaltatása. Vagy az aranyos, eredeti bájú tápéi gyékényszövő asszonyok. Ök jelentették legélöbben, legelevenebben azt, ami mindenfajta hűség — így Csongrád megyei is — legtartósabb, legalapvetőbb bázisa ás garanciája: az itt élő népet, s bennük a magyarság dél-alföldi tömegeinek mindenkoron vállalandó szolgálatát. Tőlük és általuk (is) lehet szemlélni a mi megyénket. Vagyis Csongrád megyét — másképp. Domonkos László Szegeden és Vásárhelyen Tanfolyam adóügyi tanácsadódnak A TIT Szeged Városi és Városkörnyéki Szervezete a Pénzügyminisztérium Továbbképzési Intézete által összeállított tematika alapján adóügyi tanácsadói tanfolyamot szervez Szegeden, elegendő számú jelentkező esetén Hódmezővásárhelyen is. Mindazok részt vehetnek a tanfolyamon, akik a pénzügyminiszter 66/1987. számú, az adótanácsadói képesítés rendjéről szóló rendeletében foglalt feltételeknek megfelelnek. Jelentkezni a „Jelentkezési lap adótanácsadói vizsgajogosultság elismeréséhez" nyomtatvány kitöltésével lehet. A lapok kaphatók: Csongrád Megyei Tanács pénzügyi osztálya. Lovai Kálmán (a továbbképzési intézet területi megbízottja), a TIT szegedi (Kárász utca 11.. telefon: 12-458, Révész Anikónál) és hódmezővásárhelyi (Zrínyi utca 9., telefon: 41775, Szél Elemérnénél) szervezetében. Jelentkezési lapokat telefonon történő bejelentkezésre is küldenek. A tanfolyam elvégzése után vizsgát csak az tehet, akinek jelentkezését a PM Továbbképző Intézete számviteli képesítőbizottság titkársága jóváhagyta. A résztvevőkkel való egyeztetés alapján lehetséges hetente egyszer vagy többször, egész vagy félnapos (délutúú) időbeosztással a tanfolyam lebonyolítása. Szervezői a vizsgára való jelentkezést is intézik. Rádiófelvétel A Magyar Rádió Karinthy Színpadának nyilvános felvételét rendezik meg Szegedi karc címmel április 9-én, szombaton délután 4 órai kezdettel a Rákóczi utca 1. szám alatti Vasutas Művelődési Házban. A Kaposy Miklós által szerkesztett műsort Sándor János rendezi, és különböző szegedi aktualitások, visszásságok és anekdoták jelentik a tartalmat. A közreműködők között találjuk Kovács Jánost, Nagy Bandó Andrást és Boncz Gézát, a Szegedről elszármazottak közül, de a közönség találkozhat Balázsovits Lajossal, Benedek Miklóssal, Tábori Nórával, Timár Bélával és Bözsöny Ferenccel éppúgy, mint a Szegedi Nemzeti Színház művészei közül Bácskai Jánossal, Bognár Zsolttal, Jakab Tamással. Janisch Évával, Gyimesi Kálmánnal, Király Leventével, Kaszás Gézával és Kovács Zsolttal. Jegyek reggel 8 és este 6 óra között a művelődési házban kaphatók. Művészeti ösztöndíjak Tegnap, kedden a megyei tanács székházában Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese adta át az 1988-as megyei művészeti ösztöndíjakat. Egyszeri alkotói támogatásban részesült a Szegedi Fúvósötös (Román Zoltán, Szélpál Szilveszter, Fodor Gábor, Király István, Csík Olivér), Benes József festőművész, Kéri László festőművész, Molnár Gyula, a Molnár Dixieland vezetője, és Sin Katalin gordonkaművész. A fiatalok egyéves ösztöndiját nyerte el Bánvölgyi László szobrászművész, Dlusztus Imre újságíró, Masopust Péter hegedűművész, és Nagy Imre művészettörtéNizzai vendégek A kulturális cserekapcsolatok jegyében Szegeden és a megyében vendégszerepel a Szeged Táncegyütteshez baráti szálakkal kötődő nizzai Ciamada Nissarda folklóregyüttes gyerekcsoportja. A francia Riviéráról érkezett 56, tíz-tizenöt éves korú táncos szegedi táncos gyerekek családjánál lakik, s a vendégség során tovább mélyülhet a barátság, tűi azon, hogy a nizzai gyerekcsoport összesen öt előadáson lépett és lép fel, megmutatva szülővidékük, tájegységük sajátos szépségű táncait. A helyi gyerekcsoportokkal, úttörő-táncosokkal közösen léptek színpadra az elmúlt napokban Ullésen és Apátfalván. Ma Szegváron mutatkoznak be a helyi gyerektáncosokkaT együtt a művelődési házban este 6 órától, holnap, csütörtökön este ugyanebben az időpontban pedig a szegedi Kisszínházban lépnek színpadra a Szeged Táncegyüttes Nyisztor György csoportjával (akik a látogatást májusban viszonozzák Franciaországban). Pénteken este Sándorfalván szerepelnek még a nizzai táncosok, majd a szombati' egész napos budapesti kirándulás, városnézés után április 10-én utaznak haza. Vasárnap. Délután. Majdnem öt óra. Az időt utólag saccolom csak, és közel se biztos, hogy jól. Ebéd utáni szundiikálásából akkor ébredhetett aváros, ennélfogva az utcák vasárnapiasan üresek. Vendégségbe indulunk mi is, megállunk a Retek utca sarkán, a buszmegállóban. Ismerős család vár még ott, odaköszönünk nekik, ők vissza. Hézagosan futnak az autók is a sugárúton, van olyan lámpaváltás, hogy egy se megy át rajta. Ha jól emlékszem, Kosztolányinak van egy novellája a nyári unalomról, az illene most városunkra is, bár itt tó sincsen, és fürödni is korai lenne még. Spekulálunk, várjunk vagy ne várjunk. Vasárnap a buszok is, villamosok is ritkán járnak, mire befutna egy, biztosan oda is érünk. Éppen megegyezünk, hogy elindulni lenne jó, amikor kétségbeesett asszonyi kiáltás hallatszik. És milyen az ember, először azt keresi, aki kiált, és nem arra figyel, amit mond. Mert ha arra figyelne, elég lenne csalk oldalt lépnie két lépést, hármat, és azonnal leemelhetne a biciklik nvergéböl két újsütetű tolvajt. Mire szemünk megtalálja a kiáltót, és fülünk fölfogja a rikoltás értelmét. Fényes nappal már lőtávolságon kívül 'kerekezik a két suhanc. Az ismerős famíliában ugyan van egy szép szál fiatalember, talán ö utolérhette volna őket, de strandpapucsban ö se indulhat A fehér köpenyes menyecske fut a telefonfülkéhez, megkéri, aki éppen telefonál, engedje be, a rendőrséget kell hívnia. Semmi kötekedés, azonnal övé a telefon, és az URH is indul azonnaL Szegény asszony! Jobb lett volna, ha a foghíjasan járó kocsik közül leinted inkább az elsőt, és utánuk nyargalsz» Akkor még megfoghattad volna őket, de mire a rendőrség kocsijával utánuk indulhatott már bottal üthetted kihűlt nyomukat. Nem szemrehányásként mondom, akkora váratlan riadalomban senki nem tudta, mit kellene csinálnia. És a két suhanc, mint a legjobb pszichológus, ezt a tétovaságot használta ki. Kegyetlenül tekernie kellett, kicsi a két új bicikli láncos áttétele, de lám, hamar eltűnt mégis. Esküvel mertem volna állítani, amióta kijelölték bicikliútnak a járda felét, azóta senki nem olyan bolond, hogy bemenjen az autók közé. Nem sérteni akarom őket — szívesebben elverném inkább! —, de ők bemennek. Megkérdeztem a fagylaltost, hiszen sarki kicsi (boltjuk elől ugratták meg a két biciklit. Felesége adogatta akkor éppen a tölcséres gombócokat, föl is figyelt a két ifiúrra. Szakadtnak egyáltalán nem Játszottak, azt hitte mégis, fagylaltot vennének, de nem elég a pénzü'k. Maximum három lépésre lehettek tőle, kidolgozott koreográfia szerint kapták föl a két biciklit, és eltekertek azonnal. Mindig lezárták mindkettőt, most nem. Hallani hallottak autótolvajokról, ibiciklilopókról is — az utóbbiak legtöbbször kocsma elől kötik el a járgányt —, arra azonban nem gondolhattak, hogy szinte testközelből, fényes ¡nappal megtörténhet a baj. Jól megnézte a feleség mind a kettőt, föl is ismerné őket, ennélfogva nem hiszem, hogy a két strici nyugodtan sétálhat, vagy biciklizhet, vagy egyáltalán létezhet Szegeden. Ha fölismeri őket, az Isten irgalmazzon nekik. Magam, sajnos, csak arra emlékszem, hogy mindkét (kerékpár kék volt, és az egyik gyerek mintha barnás fölsőgúnyát viselt volna. Az arcukat nem láthattam, csak a hátukat. A Retek utca Tarján és Fölsőváros közös főutcája, forgalmát tekintve belvárosinak mondható. Ha annyira jutottunk már, hogy világos nappal az orrunk elől lophatnak, akkor nem panaszkodhatunk, közeledünk már az átkos világszínvonalhoz. Panelváros laposlelkű fiai a tettesek, nem lehet vitás — bár a panel és a lelki laposság össznemzeti kincsünk kezd lenni —, de sajnálat helyett biztosan fölfüggesztettem volna a pedagógia minden verésellenes intelmét. Nem az anyagi kár izgat, noha a kettő ára biztosan kitesz hétezret, maga a tény. Nem is a jövendölés, hogy aki ebben a korban kezdi, akasztófán fejezi be, hanem — ismétlem — maga -> •ér>v. Az a tény. hogy ¡két ficsúr, nem tudván mit kezdeni magával, lopásra adja a fejét Nagystílű koositolvajok kisstílű utánzójai csak. Cs úgy szeretném mondani, hogy a kocsitolvaj se dicsekedhessen a maga besorolásával. Régi dicsőségünk, hol 'késel — fényes nappal! Horváth Dezső