Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

12 Szombat, 1988. április 2. DM1 mq3gzin ÖRKÉNY ISTVÁN Mikor van a háborúnak vége? (Telefonbeszélgetés 1969. december 12-én, délelőtt) — Az íróval beszélek? — Igen. — Most olvasom az újságban, hogy ma este Voronyezs címen egy színdarabját játsszák a televí­zióban. És olvastam a nyilatkoza­tát is. Maga ugyanaz a személy? — Igen, asszonyom. — Azt nyilatkozta, hogy a szín­darabját egy hadifogolytáborban írta. Igaz ez, vagy csak az érdekes­ség kedvéért mondta? — Igaz. — Bocsásson meg, hogy isme­retlenül felhívtam. Én csak egy nevet szertnék most kimondani, mert tudni szeretném, hogy em­lékszik-e rá. Mondhatom? — Tessék mondani. — Bognár Péter. — Bognár Péter? — Én az anyja vagyok. — Nagyon sajnálom, asszo­nyom, nem emlékszem a fia ne­vére. Hol találkozhattam vele? — 1942 májusában vitték ki a frontra a fiamat. Maga ott volt Voronyezsnél? — Igen. — Egy bajtársa, aki megrok­kant, jött onnan haza, és hozott tőle egy cédulát. Az volt ráírva: „Kostyenkóban vagyunk". — O látta utoljára? — Nem ö. Még egyszer jött töle üzenet a tambovi hadifogolytá­borból . — Én is voltam ott, asszonyom. — Maga is Tambovban? És nem emlékszik rá? Bognár Pé­terre? — Több ezren voltunk ott ma­gyarok. Mit ü?cnt onnan a kedves fia? — 1943-ban hazajött egy fiú a tambovi táborból, és egy hosszú listát hozott azokról a foglyokról, akik ott vannak és élnek. — Ez nem lehetséges, asszo­nyom. — Mit akar mondani? Mi nem lehetséges? — Bocsásson meg, nem akarok magának fájdalmat okozni. Talán csak az évszámban tévedett. 1943­ban senki se jöhetett haza Tam­bovból. — Magam beszéltem vele. Csupa csont és bőr volt. Mutatta a listán a fiam nevét. — Akkor ez biztosan így tör­tént, de nem 1943-ban. — Miért nem 1943-ban? — Mert Tambov keleten van, messze a szovjet hátországban, ahonnan a háború kellős közepén senki se juthatott haza. Még a rá következő évben sem, és 1945­ben is alig. — Hát akkor hagyjuk az évszá­mokat. Maga meddig volt Tam­bovban? » — Majdnem három évig. — És' nem emlékszik Bognár Péterre? — Nagyon sokan voltunk, és folyton cserélődtünk, és ráadásul rossz a névmemóriám. De az, hogy nem emlékszem, még nem jelent semmit. Ha a fia eljutott a tambovi táborba, akkor már egé­szen biztosan nem veszhetett el. — Hogy a fiam elveszett? Hon­nan veszi, hogy elveszett a fiam? — Én ezt egy szóval sem mond­tam, asszonyom. Épp ellenkező­leg. Mi Voronyezsnél hatvanezer halottat vesztettünk, akik közül tízezrek tűntek el nyomtalanul. Még utána is hetekig bolyongtunk teljes összevisszaságban a front­vonal mögött. De aki már eljutott egy táborba, például Tambovba. az rendezett közülmények közé került. Összeírták az adatait, na­ponta névsorolvasást tartottak, élelmezést adtak, és kórházba vit­ték, aki megbetegedett... Ha te­hát ott volt a fia, onnan már nem veszhetett el. CHAGALL: A SÁRGA SZAMÁR asszonyom — De maga nem emlékszik rá? — Sajnos, nem. De hát ennek már nagyon sok éve. — A fiam Sallai Imrének volt a jó barátja. Erre sem emlékszik? Két évig, míg a frontra nem vit­ték. ő is tagja volt a pártnak. így sem hallott róla? — így sem. asszonyom. — Pedig ezek elég feltűnő dol­gok. akármilyen sokan voltak ott. — Az igaz. — Ha lett volna egy ilyen fo­golytársa, el tudta volna felejteni? — Nem akarom magát elszo­morítani, asszonyom. — De én tudni akarom. Sallai Imre barátját el tudta volna felej­teni huszonhét év alatt? -Ót nem felejtettem volna el. asszonyom. — Beszéljen őszintén. Maga szerint nem volt Tambovban a fiam? — Én ezt nem állítottam, asz­szonyom. — Az elóbb azt mondta, hogy a fiú nem Tambovból jött haza. — Csak azt mondtam, hogy 1943-ban nem jöhetett. — Huszonhét éve várom haza. Az egyetlen fiam volt, azóta el­vesztettem a férjemet is. Mégis arra kérem, hogy ne kíméljen, én az igazat akarom tudni, a tiszta igazat. Ha az a fiú nem Tambov­ból jött, akkor honnan üzenhetett a fiam? — Erre nehéz válaszolni, asz­szonyom. — Várjon csak. Valami eszembe jutott. Nincs véletlenül két Tambov a Szovjetunió­ban? — Két egyforma nevű város? — Miért ne? Az egyik, ahol maga volt, és a másik, ahonnan a fiam üzent. Vagy ez lehetetlen? — Nem lehetetlen. — No ugye. Hiszen a listát is láttam, a saját szememmel láttam, és csupa csont és bór volt az a fiú... Ó abból a másik Tambovból jöhetett csak, mert erre más ma­gyarázat nincs. — Erre valóban nincs más ma­gyarázat. — És maga ezért nem találko­zott vele. Ezért nem találkoztam vele. VAS ISTVÁN Januári jegyzetek Most este mindig ételekről Beszélgetünk, szomjazva, étlen. S kivilágított szép telekről Ábrándozunk a vaksötétben. Ülünk cigarettaparázsnál, Atlantisaink elmerültek. S szemünk előtt vígan, paráznán Lebegnek torták, kacsasültek. Rakéta villan az éjben a hóra, Halk ágyü a táj peremén. A fehéret, a zöldet szikráiba beszórja A rózsaszínű fény. Kilenc hónapja szinte sohasem Gondolok rád. Most látom tánc közben s kereveten Hogy villogott bokád. A szégyen porzsol engem, hogy utánad is van mit féltenem. íKint havas éjben a rózsaszín árnyak Reszketnek, életem Remeg az ágyúk torkolattüzén és A pusztulás fölött. Az ég alján baljóslatú égés, Ott füstölög.) Tűnődöm s nem arra vagyok kíváncsi. Mi lett veled. Feszülő idegem nem győzi kivárni. Mikor mehetek Pest felé. (Kint most narancsszínű szikra Pattog, nagy szomorú hold száll.) Olyan nagyon szeretnék élni, mintha Bennem te volnál Lesz-e még, hogy a hársfa virágzik, S a tavasz zöld tánca a táj? — A havon és fagyon át is Rohadó teteinek szaga száll. Te, akit majdnem elvesztettelek, Mikor leszek megint együtt veled, Egyedül egy szobában és a kályha Túlfűtve tűzne be a félhomályba? Délután lenne, tűnődő idő, Az asztalon új, sárga terítő. Én heverek, te karosszékbe ülsz le, Szárított szőlő tompa fényű fürtje, Dió, narancs. Szivarom vígan ég. Nehéz vörösbor. Épp fordítanék, Egy régi angol sorral bíbelődve, Míg villany villan és a tea gőze Mögött aranylóbb fényre gyűl szented. Mikor leszek megint együtt veled? (1945) Életbölcsesség VÍZSZINTES: 1. La Fontaine mon­dása (Zárt berúk: Z, T, B.) 14. BAZ megyei község. 15. Földrajzi fogalom. 16. Ajándékoz. 17. Adósságot megad. 18. Női név. 19. Csahos. 20. Teherautó típus. 22. Üres kád! 23. Orvos bizalmas megszó­lítása. 25. Pozitív pólus. 27. Japán tűzhá­nyó. 29. Tisztító és pipere eszköz. 31. Bárium. 32. Elektronvolt. 34. Idóméró. 35. Berek. 36. Kényszerűen meg-mcgáll. 38. A völgy irányába. 39. Laci egynemű bérűi. 41. Odatartozik. 42. Kis vízfolyás. 43. Vékony sugárban folyik. 45. Becézett női név. 47. Délszláv népcsoport. 48. Görög hírügynökség. 50. Kicsinyítő képzó. 51. Ady Endre. 52. Az éter és alkohol gyöke. 53. Ritka férfinév. 55. A nyomás régebbi fizikai mértékegysége. 58. Az egyiptomi mitológia főistene. 59. ...Paz, főváros. 61. Régi súlymérték. 62. Elsőrendű. 64. Vadászkutya. 65. Kugli. 67. Kiejtett betű. 68. Nyáron üdül. 70. Helytállás. FÜGGŐLEGES: 1. Deák Ferenc volt. 2. A mohamedánok második szent városa Szaúd-Arábiában. 3. Régi fegyver. 4. Bo­rul. 5. Kutyák. 6. Testőrség. 7. Ittrium, bór és oxigén. 8. Súlyarány. 9. Erkölcstan. 10. Operaénekes (József) 11. Vanádium lH2S1 Rejtvény és rádium. 12. Indiai légitársaság. 13. Nemzeti Torna Egylet. 18. Európai fővá­ros. 21. Igavonó állat. 23. A három testőr egyike. 24. „Téli..." (Goldmark) 26. Dí­szít. 28. Ételízesítő. 29. Járandóságát ki­adja. 30. Irányába. 33. Kis szertelen. 35. Kukucskálják. 37. Skandináv férfinév. 38. Csüng. 40. Község Veszprém megyében. 44. Kioktat. 46. Kertműveléssel foglal­kozó. 48. A szerelem istene a római mito­lógiában. 49. Ajándékoz. 51. Nyári mező­gazdasági munka. 53. „A" kukoricale­pény. 54. „A méhek..." (Maeterlinck) 56. Kutrica. 57. A mondás befejező része (Zárt betűk; M, T, T,) 58. Gallyak. 60. Szándékozik. 63. Hagyma páros betűi. 64. Becézett nói név. 65. Kerek szám. 66. Perlit darab! 69. Americum. 70. Sportla­punk betűjele. 71. Személyes névmás. F. I. Beküldendő: a vízszintes 1. és függőle­ges 57. számú sorok megfejtése. Március 26-i rejtvényünk helyes megfej­tését és a nyertesek listáját technikai okokból április 9-i számunkban közöljük. / L

Next

/
Oldalképek
Tartalom